Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-27 / 8. szám

1971. február 27, SZABAD FÖLDMŰVES Félkész tervdokumentáció műszaki hibák sora Bonvodalmak egy nagyhizlaliía építése körül Amiko" 1969. áprilisában megkezdték a őajakovói üzemközi sertéshiz­lalda építését, arra számítottak, hogy a múlt év decemberében megkezd­heti üzemelését, teljes kapacitással. Emiatt felkerestem a hizlalda' vezető­jét, Nagy Arpád mérnököt, hogy elbeszélgessünk az eredeti elképzelések­ről és a közbejött problémákról. Tény, nem minden az eredeti elképzelés szerint történt. Tavaly decem­ber végéig a tervezett háromezer helyett csak ötszáz sertést állíthattak hízőba, éppen a férőhelyhiány miatt. Különben a nagyhizlalda építésének története eléggé hosszú, azonban néhány gondolatot hadd említsek. Az elképzelés már 1968 októberében megszületett, s a talajmunkálatokat a következő év áprilisában megkezdték. A kivitelezési tervek az építke­zési munkálatokkal együtt készültek. Sőt, előfordult az is, hogy várni kellett hói a tervekre, hol az építőanyagra stb. Alapjában véve az üzemközi nagyhizlalda külső építési munkálatai be­fejeződtek. Most már a belső berendezések beszerelésén a sor. Nagy elv­társ szavai szerint az első épületet benépesítették malacokkal, ami jó ötletnek bizonyult. Próbaüzemelésnek is nevezhetjük ezt a megoldást. A vezerő és a beosztottak így könnyűszerrel felfigyelhettek a belső auto­­matizáció fogyatékosságaira. Kezdetben bizony sok hiányosságot észleltek, amelyeknek már a többi épületben nem szabad előfordulniuk. Ebből is kitűnik, hogy a tervdokumentáció készítői nem gondolkodtak tervezői alapossággal. Építés közben több változtatásra kényszerültek. Kiderült, hogy a padozat burkolására használt Boxit (hazai gyártmány) nagy meny­­nyiségű vizet szív magába, s emiatt nem megfelelő. Így a padozatot téglá­ból készítették el és azt aszfaltozták. További tervezési hiba: a manipulációs folyosó padozata alacsonyabb, mint a kutricáké. Ennek következtében odafolyik a víz, melynek elveze­tése megoldatlan. Am a hibák sorozatának ezzel nincs vége. Mi tehát a tanulság? Tervdokumentáció elkészülése, valamint felülvizsgálata nélkül nem tanácsos egy ilyen nagy építkezésbe kezdeni. Ugyan miért vállalná a beruházó a hiányos tervből adódó bonyodalmakat? Utóvégre ez egy olyan üzemközi nagyhizlalda, melynek teljes beindítása után az évi forgalom eléri majd a 12 millió koronát. A takarmányt és a malacokat a nagyhizlalda szerződéses alapon kapja a társüzemektől. Például a malacokat 4—5 szövetkezet szállítja, előhizlalt állapotban, 30—35 kg-os átlagsúlyban. Ezáltal lehetővé válik a férőhelyek egyszerre történő benépesítése, az állománycsere, valamint a helyiségek elodázhatatlan fer­tőtlenítése. Az elöhizlalt süldőket szállító társüzemek állatállományát egészségügyi szempontból rendszeresen ellenőrzik, s összpontosítás csak az állatorvos vizsgálata, hozzájárulása után következhet be. A nagyhizlal­dában következetesen ragaszkodnak a betegségmegelőző intézkedések be­tartásához. Ezt a nagyhizlalda vezetője személyesen ellenőrzi. Különben a négy—öt alkalmazott jobbára csak felügyel, akik reggel és este etetnek. Az etetés és almozás legfeljebb egy órát vesz majd igénybe, ötszáz sertés esetében (ennyi a befogadóképessége egy-egy hizlaldánakl) A hizlaldák ablaknélkülíek. A megfelelő levegőt légcsere-berendezés szol­gáltatja. A nagyhizlaldát előreláthatólag 1971. április elején helyezik üzembe, teljes kapacitással. Még ebben az évben 50 vagon sertéshús termelésével számolnak. A következő években viszont a termelés 60—70 vagon sertés­húst tesz majd ki. A takarmánykeverék minőségéről és hasznosulásáról ma még korai lenne beszélni... A nagyhizlalda távlati célkitűzései közé tartozik a korszerű kocaszállá­sok, elletők és előhizlaldák építése. A sertések zárt forgóban tartása és a távlati elképzelés még a jövö zenéje. Most az a fontos, hogy a tervezési hibák, valamint a belső műszaki berendezések hiányosságait kiküszöböljék és április elején valóban benépesülhessenek a hizlalóterek, hogy teljes ütemben megindulhasson a hústermelés. Hoksza István A komáromi (Komárno) szövetke­zet madzagosi telepén egyszerű, de otthonias környezetben él és dolgo­zik Pintér Pál állatgondozó. Nemcsak a szociális helyiség belsejét díszítik virágok, hanem a telet kivéve, az épület előterét is, ahol a legkülön­félébb virágokon kívül mintegy har­minc rózsatő várja a tavasz érkezé­sét. Pintér Pál már egy híján húsz esz­tendeje dolgozik a közösben, s hét éve a tojópulykák gondozója. Mun­kája felelősségteljes, hiszen az ezer tojó gondviselése nem játék. Ha jól akarja ellátni feladatát, bizony töb­bet tartózkodik a telepen, mint oda­haza. Különösen a tojó-idényben — márciustól augusztusig — nagyon kell vigyáznia, mert a fészekrakó pulykák a félhomályt keresik, ahol egymásra ülve tojnak. Ilyenkor fenn­forog a fulladás veszélye. Gyakran előfordul, hogy egy-egy tojónak csak a feje látszik ki a bolyból, s ilyenkor kell nagyon az elővigyázatosság, más­különben a feladatát elhanyagoló em­ber az elpusztult pulykákat szedheti össze. A lelkiismeretes és hozzáértő gon­dozó elmondotta többek között, hogy a pulykák három periódusban tojnak. Az egyes periódusok között kisebb pihenők vannak, amelyeket az idő­járás is befolyásolhat. Enyhébb télen már február közepén megkezdődhet a tojó-idény, amely augusztus végéig tart. A tojás mennyiségét, hozamát ez eleség jó vagy rossz minősége is be­folyásolhatja. — Miféle eleséget kapnak a puly­kák? — érdeklődtem. — Speciális baromfíeleségen kívül sok sárgarépát, cukorrépát és sze­mestakarmányt adunk. Ha zökkenő­mentes a takarmányellátás, akkor fő­idényben a napi tojáshozam 600—700 között mozog. Kíváncsi voltam arra, hol tudnak ennyi tojást tárolni? A gondozó sza-Pintér Pál a pulykák birodalmában. való alkalmazkodás elkerülhetetlen. Ha az idő hidegebbre fordul, akkor fűteni kell, ha pedig az említett hő­fokot meghaladja, ventillátorok se­gítségével szabályozom azt. A tojásokat innét a keltetőbe szál­lítják. Pintér Pál a kitermelt tojás meny­­nyisége szerint kapja fizetését. Vagyis tojásonként 0,50 koronát, amit azután munkaegységre számítanak át. A havi jövedelme eléggé ingadozó, de megtalálja a számítását. Havonta eléri a 2400—2800 koronát. A termé­szetbeni járandóságot, no meg a ház­táji föld jövedelmét is hozzászámítva nem kevesebb az évi keresete 35—36 ezer koronánál. Tehát elégedett. Örömmel is beszél a munkájáról. — Minden tíz tojóra jut egy puly­kakakas — magyarázta —, ami az utódók szempontjából igen fontos. Azt is megtudom, hogy a július de­rekától tojt tojásokat a közellátás részére adják el, mert ezek már kel­tetésre nem alkalmasak. A pulyka­­pipéket a járás szövetkezetei, állami Malackezelő berendezés Az egyszerűen kezelhető szerkezet megkönnyíti a herélést. A háromlábú állványra szerelt kétszeres tartó láb­bal szétnyitható. A lábitó elengedése utón a tartó kétfelé záródik és a há­tával belefektetett malacot megfogja. A malac hátsó lábait gumihurkok fogják le. Ezzel a szerkezettel a 20 kg-nál nem nehezebb malacot egy ember egyedül ivartalaníthatja. > (Feld Wald) Egy putykagondozô arckepe val szerint a tojástárolás bizony sok gondot okoz, mert a tárolótér nem megfelelő. — Legalább egy hétig kell tárolni a pulykatojásokat — fűzte hozzá Pin­tér Pál —, különösen nagy figyelmet kell fordítani a raktár hőmérsékle­tére, amelynek 6—12 “Celsius között kell lennie, vagyis az időjáráshoz gazdaságai vásárolják meg tőlük. Természetesen, a saját szükségletü­ket Is fedezik. A továbbtenyésztésre nem alkalmas egyedeket pedig hiz­lalva értékesítik. A szövetkezet feladatai évről évre nagyobbak. Ebből a munkából 6 is derekasan kiveszi e részét. Andriskin József Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója VII. A szarvasmarha hizlalása A szarvasmarha hizlalásának az alapját a takarmánykeverékekkel kiegészített szálastakarmányok maximális kihasználása fogja ké­pezni. A fejlődés a tartósított ta­karmányok fokozottabb kihaszná­lása felé irányul. A tartósított takarmányok egész évi felhaszná­lásához meg kell valósítani a tar­tósítás új módszereit, főleg a na­gyobb mennyiségű szárazanyagot tartalmazó silótakarmányok elő­állításában. A sík vidékeken főleg a 28—30 %-os szárazanyagtartal­mú kukoricasiló lesz a fő alapta­karmány, melyhez szintetikus nit­rogéntartalmú anyagokat adago­lunk. A hegyaljai és a hegyvidéki körzetekben széles körben fogjuk alkalmazni a fehérjetartalfnú fél­szénákat, melyeket hermetikusan elzárt tornyokban, vagy megfelelő provizóriumokban tartósítunk majd. A takarmányadagok összetétele lehetővé teszi majd a takarmányo­zási technika leegyszerűsítését, a takarmánykeverékekkel kiegészí­tett monodiétás takarmányadagok bevezetését. E takarmány-adagok alapját elsősorban olyan termé­nyek fogják képezni, amelyek a területegységről maximális meny­­nyiségű tápanyag betakarítását te­szik lehetővé a legkisebb költség­­ráfordítás mellett. A kukoricatermesztő körzetben téli időszakban a hízók 48 %-át, nyári időszakban pedig 28 %-át nagy szárazanyag-tartalmú kuko­ricasilóval fogjuk takarmányozni, hugyannyal és koncentrált keve­rékekkel kiegészítve. Lucernaszé­nával és takarmánykeverékkel kombinált kukoricasllót téli idő­ben az állatok 40 %-ával, nyáron, pedig 25 %-ával fogunk etetni, A maradék 12 %-ot egész éven át lucernafüves félszénával és kuko­ricasilóval fogjuk etetni, takar­mánykeverékkel kiegészítve. Nyári' időszakban az állatok 35 százalé­ka nem teljes fehérjeértékű zöld­takarmányt, silókukoricát és ta­karmánykeveréket kap. Ebben a termelési körzetben darabonként naponta 1000—1200 gramm súly­gyarapodással számolunk. A hízómarhák takarmányozásá­ban ki fogjuk használni a szinte­tikus kiegészítővel dúsított me­laszt, valamint a különböző ke­vésbé értékes takarmányokat, ku­koricaszárat, tuskót, szalmát, pely-t Vát Stb. A takarmányadagok összeállítá­sánál figyelni kell arra is, hogy azok cellulóz-tartalma általában 18—24 % legyen, hogy a bendő­­ben ne legyen túlzott az ece*sav­­termelés, mert ez fékezi az izom­fehérjék képzését, ami főleg a fiatal növendékállatoknál hátrá­nyos. Csökkenteni kell a cukrok mennyiségét is, mert fokozzák a bendő nedvének savanyúságát. A bendőnedv túlzott savanyúsága az aminosavak káros lebontását idézi elő, ami csökkenti a felvett fehér­jék hasznosulását, izomfehérjékké való átalakulásukat. A melasz eddigi adagját a ta­karmányban (3,5—4,5 kg) dara­bonként naponta maximálisan 2— 2,5 kilogrammra kell csökkenteni, és ennek megfelelően kell eljárni a cukorrépa etetésénél is. Az izomszövet intenzívebb kép­ződése érdekében a takarmány­adagokban inkább a keményítő­­tartalmú anyagokat kell előnyben részesíteni — a szemestakarmá­nyokat, a viaszérett silókukoricát, a szénaliszteket stb., ezek jobban serkentik a propiensav termelését, amelyik jelentős mértékben tárul hozzá a hús képződéséhez. Ha ezeket a szempontokat be­tartjuk, elérhetővé válik az 1 kg-on felüli napi súlygyarapodás is. A répatermesztő körzetben a ta­karmányok összetétele az előbbi­hez lesz hasonló. Itt egész éven át szintetikus nitrogénnel dúsított nagy szárazanyag-tartalmú silóku­koricát és takarmánykeveréket fo­gunk etetni a hízóállatok 30 %­­val, a hízóállatok további 10 %-át pedig egész éven át fehérjetartal­mú félszénán, silókukoricán és abraktakarmányon fogjuk tartant. Téli időszakban az állatok további 40 %-a lucernaszénát, kukorica­­szilázst és abraktakarmányt fog kapni, nyári időszakban ugyanezt a takarmányt kapja az állatok 15 %-a. Hugyannyal dúsított kukori­­caszilázs és cukorrépa lesz az ál­latok takarmányalapja téli idő­szakban a hízóállatok 20 %-ánál, nyári diőszakban 15 %-ánál. Nyá­ron az állatok 30 %-a nem teljes fehérjetartalmú zöldtakarmányt, kukoricasilót 'és takarmánykeve­réket kap. A répatermesztő kör­zetben úgyszintén 1000—1200 grammos napi súlygyarapodással számolunk. A burgonyatermesztő körzetben téli dőszakban silókukoricával, he­refüves szénával és takarmányke­verékkel etetjük az állatok 35 %-át, nyáron 20 %-át. Monodié­tás, takarmánykeverékkel kiegé­szített herefüves félszénát vagy réti félszénát kap télen az álla­tok 35 %-a, nyáron 25 %-a. Ku­­koricaszilázst és herefüves félszé­nát kap az állatok további 30 %-a, nyáron pedig 25 %-a. Nyári időszakban nem teljes fehérjetar­talmú zöldtakarmányt káp széná­val és takarmánykeverékkel ki­egészítve az állatok 30 %-a. A tervezett átlagos napi súlygyara­podás ebben a körzetben 1000 g. A hegyvidéki körzetekben a fö takarmányalapot a takarmányke­verékekkel kiegészített félszéna képezi, ezt alkalmazzuk téli idő­szakban az állatok 55 %-ánál, az állatok 20 %-a ezt szénával kom­binálva kapja, a maradék 25 % pedig csak szénát és abraktakar­mányt kap. Nyári időszakban az állatok 45 %-a zöldtakarményt és szénát kap, az állatok 40 %-ánál pedig szénával kiegészített legel­­tetéses hizlalást fogunk alkalmaz­ni. A maradék 15 % nyáron is monodiétás félszénás takarmányo­zásban részesül, abraktakarmány­­nyal kiegészítve. Amt a takarmánykeverékeket il­leti, a szarvasmarha hizlalásában 3 fajta keverék lesz forgalomban: szénhidrát-tartalmú a félszéna ete­téséhez, továbbá 10 %-os fehérje­­tartalmú és 14 %-os fehérjetartal­mú keverék, az utóbbi 3 % hu­­gyanyt is tartalmaz. A keverékek összetétele az ed­digiekhez viszonyítva alapjában véve nem változik. Az energiatar­talom növelése szempontjából a keverékekbe kukoricát és árpát is fogunk adagolni. A szénhidrát­tartalmú keverékekben nem lesz extrahált dara. Alapjában véve csak gabonafélékből állítják ösz­­sze, melyekhez még MKP III. ás­ványi kiegészítőt és takarmánysót kevernek. A további keverékek 12 %, illetve 12—14 % extrahált darát is tartalmaznak, az utóbbi, mint már említettük 3 % hugyanyt is. Következik: A szakosítás feladatai.

Next

/
Thumbnails
Contents