Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-27 / 8. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február 27. • ÖTVEN EVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT KROMPACHYBAN. Az elmúlt vasárnap ott, ahol ötven évvel ezelőtt fegyverek ropogtag és munkásvér folyt, sokezer ember gyűlt össze a Szepességi Munkásmozgalom Múzeum előtt felállított emlékmű körül. Ünnepi beszédet Ondrej Klokoč elvtárs, az SZNT elnöke mondott. Többek között megemlítette, hogy a krompachyi szervezet Szlovákiában elsőként csatlakozott a III. Internacionáléhoz. Az ünnepség keretében leleplezték a munkáslázadást megörökítő emlékművet is. A jubileumi gyűlés résztvevői állásfoglalásukban, amelyet a CSKP Központi Bizottságára küldtek, kihangsúlyozták, hogy hazánk újra a szocialista országok nagy családjának szilárd láncszeme. • CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA IFJÜSÄGI SZÖVETSÉGE megalapításának 50. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott Lipt. Mikuláson a SZISZ KB elnöksége, valamint a kerületi és járási bizottság plénuma. Az ülésen részt vett a SZLKP küldöttsége is, valamint a meghívott vendégek és a csehszlovák Komszomol alapító tagjai. Az ünnepség keretében a csehszlovák Komszomol 26 érdemes tagjának a „Csehszlovákia haladó gyermek- és ifjúsági mozgalmának 50 éve“ emlékérmet adományozták. • A CSEHSZLOVÁK KORMÁNYFŐ MAGYARORSZÁGON. Dr. Ľubomír Štrougal, csehszlovák szövetségi kormány miniszterelnöke a Magyar Népköztársaságba látogatott. A két ország vezető személyiségének gyakori találkozása igazolja, hogy új formái bontakoznak ki a sokoldalú együttműködésnek, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális téren. A kormányfők a nemzetközi kérdésekben is egyhangú állást foglaltak. A tavalyi évben a kereskedelmi forgalom is jelentősen növekedett. A megállapodások alapján a jövőben az együttműködés minden téren még sokoldalúbb lesz. A Varsói Szerződés tagállamai Európa békéjéért Bukarestben tanácskoztak a Varsói Szerződés tagországainak külügyminisaterei. A tanácskozáson résztvett a Bulgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A külügyminiszterek véleménycserét folytattak az össz-európai biztonsági értekezlet előkészítéséről. Megállapították, hogy a szocialista országok erőfeszítésének és más államok hozzájárulásának eredményeként az európai kontinensen előrehaladás történt a feszültség enyhítésének céljából. Európa népei egyre jobban támogatják a szocialista országoknak az össz-európai értekezlet összehívására tett javaslatát. Ügy vélik, hogy ilyen konferencia fontos szakaszt jelentene mind az európai béke és biztonság megszilárdításának útján, mind az európai országok közötti sokoldalú és kölcsönös együttműködés kialakításában. A tanácskozáson megállapították, hogy sikeresek voltak azok az erőfeszítések, amelyeket az össz-európai értekezlet összehívását támogató államok tettek. Kétoldalú kapcsolatok során létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az össz-európai konferencia előkészítését szélesebb alapokra helyezzék. Most az a fontos, hogy az össz-európai értekezlet előkészítésének ez az új és aktívabb szakasza ne húzódjon túlságosan el. Az értekezlet résztvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy támogatják a finn kormány kezdeményezését, hogy az össz-európai értekezletet Helsinkiben tartsák meg, és az előkészítő találkozókon is megfelelő szinten képviseltetik országaikat. A külügyminiszterek hangsúlyozták, hogy az ilyen előkészítő találkozók haladéktalan megtartását indokolja az a szükségesség, hogy áttérjenek az össz-európai értekezlet gyakorlati előkészítésére. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy Európában egyre jobban fokozódik az akció a konferencia összehívása ellen. A konferencia összehívását főleg előzetes feltételek támasztásával igyekeznek megtorpedózni. Különösen a NATO miniszteri tanácsa legutóbbi brüszszeli határozatai jelentenek komolyabb akadályokat, amelyek fegyverkezési hajszára serkentenek. Mindez fékezi Európában azoknak a kedvező folyamatoknak a kibontakozását, arnelyek az európai kontinens népei és a béke érdekét szolgálják. A Varsói Szerződés tagállamai továbbra is mindent megtesznek a konferencia előkészítéséért, és felhívják az összes érdekelt államok figyelmét, hogy ők is tegyenek további erőfeszítéseket az össz-európai biztonsági értekezlet összehívására. A tagállamok erőfeszítéseket tesznek a kontinens valamennyi állama közötti normális, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok fejlesztésére. Síkra szállnak az európai és világbéke megteremtéséért és megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a feszültség enyhítéséért és az együttműködésért. Hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi biztonság szempontjából nagy jelentősége van, ha minél több állam létesít egyenjogú kapcsolatot a Német Demokratikus Köztársasággal. A nemzetközi jog általánosan elfogadott elvein alapuló kapcsolatokat kell létesíteni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is. A feszültség enyhülését szolgálná, ha megszűnne az ellenállás az NDK-nak az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe való felvételével szemben. A Varsói Szerződés tagállamai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az NDK-t minél több nemzetközi szervezetbe vegyék fel. Д munkanélküliek nagyszabású akciójának 40. évfordulója A CSKP a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején mindig támogatta a munkanélküliek mozgalmát. A gazdasági válság kirobbanása után a munkanélküliek megmozdulásai egyre szervezettebbekké váltak. Ehhez kedvező feltételeket teremtett az ún. genti rendszer, amely a munkanélküli segély juttatását a szakszervezetekre hárította, s így a szervezetlen munkásokat kirekesztette a segélyjogosultak sorából. Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkanélküliek védelmére kelt, és a kommunista képviselők 1929-ben javaslatot nyújtottak be a parlamentbe és állami segélyt követeltek valamennyi munkanélküli számára. A párt igyekezett a munkanélküliek megmozdulásait helyes irányba terelni. Agitációs munkájában megvilágította a munkanélküliek előtt, hogy a kilátástalan helyzet előidézője a kapitalista rendszer és végleges javulás csakis a kizsákmányoló rendszer megdöntésével érhető el. A munkanélküliek tüntetéseinek egyik leggyakoribb formája a tömeggyűlés volt. Az ilyen gyűlések rendszerint küldötteket küldtek a községházára vagy a járási hivatalokba, és azok szociális juttatásokat követeltek a munkásoknak. A leghatásosabb tűntető akciók az úgynevezett éhségmenetek voltak. Ezeknek résztvevői faluról falura haladva vonultak a járási hivatal elé, ahol kifejezésre juttatták követeléseiket. A gazdasági válság éveiben a munkanélküliek mozgalma a munkanélküliség elleni harc nemzetközi napjának évenkénti megszervezésében csúcsosodott ki. Az akció rendszeresítését a kommunista pártok ős a forradalmi szakszervezetek 1930. február 2-i düsseldorfi értekezlete határozta el, célul tűzve a munkanélküliek követeléseinek, a munkásosztály gazdasági és politikai küzdelmeivel való összekapcsolását. Erre vonatkozólag az első kísérlet Csehszlovákiában 1930-ban történt, azonban országos méretű politikai tüntetéssé csak 1931-ben fejlődött A munkanélküliség elleni harc nemzetközi napjának előkészítése 1931-ben az osztályharc éleződésének jegyében történt. A reformista pártok támogatását élvező burzsoázia államapparátusa minden eszközt igénybe vett az akció meghiúsításának érdekében. Annak ellenére, hogy több kommunista funkcionáriust letartóztatott, nem sikerült megbénítania a munkásosztály akcióképességét. A február 25-re tervezett tüntetés a miniszterelnöki tilalom ellenére is megvalósult. Járási és kerületi, valamint országos méretű megmozdulásokra került sor, és több mint 200 ezer munkás mozgósító tüntetésévé terebélyesedett. Szlovákiában 12 éhségmenet zajlott le több mint 10 ezer résztvevővel. A CSKP KB titkársága megállapította, hogy a február 25-t tüntetés nemcsak a proletariátus széles tömegeinek, hanem a középrétegek egyes részeinek szimpátiáját is élvezte. A tűntetőakciók lefolyásét a Kommunista Internacionále vezető szervei is sikeresnek könyvelték el. D. S. Manuilszkij, a végrehajtó bizottság ülésén megállapította „nem tekinthető túlzásnak, ha kijelentjük, hogy a munkanélküliek nemzetközi napja Csehszlovákiában az akció előkészítését és harci jellegét tekintve sokkal sikeresebb volt, mint bármely más országban.“ A munkanélküliek negyven évvel ezelőtti nagyszabású akciója a polgári Csehszlovák Köztársaság idején lezajlott legjelentősebb események közé sorolható. (kj) Érdeklődés középpontjában a Szovjetunió új ötéves terve • A nemzeti jövedelem 37—40 százalékkal nő • Az ipari termelés 42—46 százalékos emelkedést ér el • A mezőgazdasági termelés szinvonala 20—22 százalékkal lesz magasabb ф A világsajtó az utóbbi időben egyre többet foglalkozik a Szovjetunió társadalmi és gazdasági életével. Főleg azóta, hogy közzé tették: 1971. március 30-ra összehívják a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusát, amelyen 14 millió párttag képviselői tanácskoznak majd tíz napig. Találgatások folynak, vajon milyen változások történnek majd a Szovjetunió politikai és gazdasági életében. Kommentátorok úgy vélik, hogy továbbra is a folyamatosság politikája érvényesül, tehát a szovjet bélés külpolitikában nem történnek alapvető változások. A belpolitikai élet egyre jobban konszolidálódik, erősödött a párt befolyása, és egyre népszerűbb a tömegek között. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a XXIII. kongresszustól 12,5 millióról 14 millióra emelkedett a párttagok száma. Ez ma olyan erő, amely képes mozgósítani a dolgozókat az építési feladatok megvalósítására. A kongresszus összehívásáról szóló hír után közzé tették a népgazdaság fejlődéséről szóló adatokat is, amelyről kitűnik, hogy a nyolcadik ötéves tercben az ipari termelés másfélszeresére növekedett. A mezőgazdaságban is jelentős sikerek születtek és az említett ötéves tervben 32 millió tonnával több gabonát termelt a mezőgazdaság, mint az előző ötéves tervben. A szovjet gazdaságpolitika egyre jobban „futtatja“ a mezőgazdaságot és ezért érhettek el 1970-ben rekord gabonatermést. A mezőgazdaság a párt rugalmas politikája következtében nagyon Ígéretesen fejlődik. Olyan mezőgazdasági politikát folytatnak, hogy a 27 millió mezőgazdasági dolgozó minden lehetőséget kihasználva, egyre többet termeljen, és ugyanakkor minél magasabb színvonalon éljen. A Szovjetunióban a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem több mint egyharmadát szolgáltatja. Tehát a népgazdaságnak nagyon jelentős része. Egyre jobban előtérbe kerül a tervgazdálkodás fejlesztése. Pontosan meghatározzák például a kolhozok számára a gabonaeladás tervét és ezzel egyidejűleg bevezették azt is, hogy a terven felül eladott többletért a termelők 50 százalékos felárat kapnak. Többtermelésre ösztönöz az a tény is, hogy csökkentették a traktorok, a mezőgazdasági gépek és az üzemanyagok árát. Ezekkel párhuzamosan növelték a kolhozok önállóságát, a termelés tervezésében, értékesítésében, valamint a jövedelemelosztásban. A szocialista országokból egyre több mezőgazdasági újságíró jár a Szovjetunióban. Egyöntetűen az a vét lemény alakult ki, hogy ellentétben ezekkel az állításokkal, hogy a Szovjetunióban konzervatív irányzatok fékezik a népgazdaság fejlődését, a mezőgazdaság élő példa a rugalmasságra, a dinamikára. Azt mondhatjuk, hogy a szovjet mezőgazdaság a mostani követelményeknek megfelelően és megfelelő körülmények között fejlődik. A szovjet kolhozok és szovhozok feldolgozóiparral is rendelkeznek, és újabban létrejönnek a kolhozközi, valamint kolhoz- és szovhozközi vállalkozások és az állami cégek, a szovhozok és kolhozok közti vállalkozások. Ez pedig mind azt bizonyítja, hogy a termelés egyre jobban társadalmivá válik, és a mezőgazdasági termelés is jóformán mindenki ügye. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa előkészítésének időszakában tehát a világ olyan adatokkal ismerkedhet meg, amelyek bizonyítják a szocialista rendszer fölényét, életképességét. Ezt a feltevést támasztják alá a Szovjetunió új ötéves tervének mutatói is. A világsajtóban ilyesmiket olvashatunk: gigantikus, fantasztikus! Tény, hogy ez az ötéves terv ugrásszerű fejlődést eredményez a szovjet népgazdaságban. Mielőtt a konkrét adatokkal foglalkoznánk, meg kell mondanunk, hogy az 1971-től 1975-ig terjedő ötéves terv főfeladata, a nép anyagi és kulturális színvonalának jelentős emelése. A belső tartalékok felhasználása mellett lényegesen bővülnek a tudományos és gazdasági kapcsolatok elsősorban a szocialista országokkal, de a fejlett iparral rendelkező kapitalista államokkal is. Tehát a Szovjetunió eddigi politikájához híven nemzetközi kapcsolatokra is kiterjeszti, illetve építi ötéves tervét, mégpedig a kölcsönös előnyök alapján. Hogy csak egy példát említsünk, a Szovjetunió 214 ezer autót szállít hazánknak a cserekereskedelem alapján. Emellett szinte felbecsülhetetlen a hazánknak és más szocialista országoknak nyújtandó gazdasági segítség. Az új ötéves terv a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem 37—40 százalékos emelkedését eredményezi, az egy lakosra jutó reáljövedelem megközelítőleg 30 százalékos emelkedést mutat majd, az ipari termelés 42—46, a mezőgazdasági termelés pedig 20—22 százalékos emelkedést mutat. Egyre több szolgáltatást nyújtanak a lakosságnak és a munkások, valamint az alkalmazottak átlag munkabére 20— 22 százalékkal, a parasztságé pedig 30—35 százalékkal növekedik. Érdemes megemlíteni néhány adatot a mezőgazdasággal kapcsolatban. Az Ötéves terv utolsó évében az Ipar 90 millió tonna műtrágyát, 575 ezer traktort, és több mint kétmillió autót gyárt a mezőgazdaság részére. Igen figyelemreméltó még az is, hogy hogy mintegy 575 millió négyzetméternyi lakásegységet építenek a lakosság számára. A Szovjetunió ötéves tervének nagy nemzetközi jelentősége van, mert a szovjet népgazdaság erősödése növeli a többi szocialista ország erejét is, illetve növeli a szocialista országok tekintélyét az egész világ előtt. Bizonyítja, hogy a szocialista tervgazdálkodás helyes és jó eredményeket hoz. A szovjet népgazdaság fejlődése, illetve erősödése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió egyre nagyobb támogatásban részesítse a szocialista országokat, valamint a függetlenségükért küzdő országokat is. Lényegesen több erkölcsi és anyagi támogatást nyújthat a világbékéért küzdő haladó erőknek. BÁLLÁ JÓZSEF KÜLPOLITIKAI Erőfeszítések a lengyel népgazdaság megszilárdítására Külpolitikai kommentárunkban két Lengyelországról megjelent hírrel foglalkozunk. Az egyik 1970. december 13-án jelent meg az élelmiszer és ipari cikkek árainak emeléséről, a másik 1971. február 16-án, amelyben a lengyel kormány bejelenti, hogy az élelmiszercikkek árát ez 1970. -december 13-a előtti szintre csökkentik le. Számomra az első hír meglepő volt, mert a múlt év júniusában a mezőgazdasági újságírók klubtagjainak egyik csoportjával Lengyelországban jártam, meglátogattunk számos mezőgazdasági üzemet, beszélgettünk a mezőgazda- I sági minisztérium dolgozóival és már akkor tettünk néhány megjegyzést a lengyel népgazdaság egészségtelen fejlődésével kapcsolatban. Amíg egyik oldalon az ipart túlhajtottan, az életszínvonal rovására fejlesztették, a másik oldalon a mezőgazdaságra kevés gondot fordítottak. A mezőgazdaságnak csak a 13 százalékát szocializálták és ebből a még alacsony szinten gazdálkodó efsz-ek csak 1 százalékban vették ki részüket. A szövetkezeti elnököktől megtudtuk, hogy a közös gazdaságok fejlesztésére jóval kevesebb segítséget kapnak, mint az állami birtokok és még az egyénileg gazdálkodó földművesek is jobb helyzetben vannak. A falvak meglátogatása alkalmából olyan nadrágszíj keskeny* ségű parcellák tűntek szemünkbe, amelyeknek a legtöbb esetben egyharmada terméketlen, gazzal burjánzó mezsgye volt. A sokszor egy vagy két méter szélességű mezsgyéken elárvult tehenek legeltek őrizetlenül a határban. Ezt az észrevételt csak azért említem, hogy ezzel is érzékeltessem a lengyel mezőgazdaság szétaprózottságát. A múlt évben az általában tápanyagszegény föld az aszály következtében gyenge termést adott és nem termett rajta elég takarmány az állatállomány számára. Emiatt 900 ezer sertéssel és 210 ezer szarvasmarhával kellett csökkenteni az állományt. Szinte érthetetlen, hogy a nehéz gazdasági helyzetben, amikor már esedékessé vált a külföldi kölcsönök visszafizetése is, a lengyel kormány az említett napon bejelentette az árak emelését. A dolgozók joggal zúdultak fel, főleg az alacsony keresetű munkások körében nőtt a nyugtalanság és a tergerpartl városokban sztrájkokra került sor. Ezek után a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésében változásokra került sor, és a párt élére Edward Gíerek elvtársat választották. Az új Központi Bizottság egyetértve a dolgozók követelésével, országos gazdasági elemzéseket végzett, és velük tanácskozva határozatot hozott, hogy az alacsony keresetű dolgozók között mintegy 7 milliárd zlotyt kell szétosztani. Az új Központi Bizottság élénk tárgyalásokat folytatott a szocialista országok politikai és gazdasági vezetőivel is, és végülis a Szovjetunió gazdasági segítségével a kormány meghozhatta azt a döntést, ami szerint az élelmiszer árakat az 1970. december 13-« előtti szintre csökkentik. Piatr Jaroszewicz, a lengyel kormány elnöke a hírrel kapcsolatban bejelentette, hogy további intézkedéseket tesznek a lengyel népgazdaság eredményesebb továbbfejlesztésére. Sokkal nagyobb összegeket fordítanak a mezőgazdasági termelés szintjének emelésére, főleg az állattenyésztési termékek termelésének fokozására. A nemzeti jövedelem mintegy 5,8 százalékkal emelkedik és emellett az egyéni szükségletek alapját is 5,5 százalékkal fokozzák. A béreket az eredetileg tervezett másfél százalékkal szemben 4,2 százalékkel emelik. A lengyel népgazdaság fejlesztésére tehát megfelelő intézkedéseket tesznek és minden előfeltétel megvan mind a politikai, mind a gazdasági élet konszolidálására. (balia)
