Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-15 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, Д970. augusztus 19 4. A gabonakombájn sok élőmunkát takarít meg. Az elért gazdaságossági eredményeket azonban rontja, hogy a szalma betakarítása igen körülményes. Ezért terjed sokfelé a szalma közvetlen alászántása. A szalmával a talajba nitrogénszegény szervesanyag kerül, amelynek N:C aránya 1:80 (az ístállótrágya 1:6 arányával szemben), A fokozott mikrobiológiai tevékenység következtében a talaj nitrogénszintje időlegesen csökken, ami fő oka a következő termény hozamcsökkenésének. A biológiai nitrogénmegkötés ellensúlyozására általában 0,6—1,1 kg N hatóanyag adagolását javasolják 1 q szalmára. A szalmatrágyázás terméscsökkentő hatását az előbbin kívül azzal is magyarázzák, hogy bomlásakor káros melléktermékek keletkeznek. A kutatás a gabonaszalmában fiziológiailag aktív fenolvegyületeket mutatott ki, amelyek fékezik a csírázást és növekedést. Trágyázás szalmával Korábban azt is feltételezték, hogy a szalmatrágyázás elősegíti egyes betegségek, főleg a szártörögomba (Cercosporella herpotríchoides) terjedését. Külföldi kísérletekben ez a feltételezés nem igazolódott. A szalmatrágyázás hatását a gyomosodásra nem tanulmányozták tüzetesen. Általában elfogadják, hogy a learatott termékben a gyommagvak megoszlása a következő: szalmában 10%, pelyvában 20%, szemtermésben 70 %. El lehet tehát fogadni, hogy a szalmatrágyázésnak nincs túlságosan nagy gyomosító hatása, annál is inkább, mivel feltételezik, hogy a leszántás után meginduló intenzív baktériumtevékenység csökkenti a gyommagvak csírázóképességét. Aratás után közvetlenül a 10—20 cm hosszúra szecskázott szalmára kell a nitrogént kiszórni. Homokos talajokon tanácsosabb a nitrogént tavaszszal adni, mivel az egyébként a tél folyamán lemosódik a mélyebb rétegekbe. Egyoldalú gabonatermesztés esetén mésznitrogén adagolását ajánlják, fertőtlenítő hatása miatt. Az utóbbi években terjed a szalma karbamidos permetezése, mivel így lehet a nitrogént a legegyenletesebben elosztani. A nitrogén kiszórása után 10 cm mélyre — laza talajon valamively melyebbre — kell leforgatni, mert a baktérium-tevékenységnek ilyen mélységben legkedvezőbbek a feltételei. A szalma-trágyázásra nem minden növény reagál egyformán. Legjobban a kapásnövények, főleg a burgonya és a hüvelyesek hálálják meg. A búza-elővetemény után termesztett burgonyából a következő kísérleti eredményeket érték el Csehszlovákiában: a legnagyobb termést 8 év átlagában (1959—66) az istállótrágyázott parcellák adták (229 q/ha). A szalmával trágyázott parcellák átlaga 205 q/ha, a csak műtrágyázott parcellák átlaga 182 q/ha volt. A szalmával trágyázott parcellákon 1959—62-ben az összesen adott tápanyag 20 kg N, 14 kg P2O3 és 30 kg K2O hatóanyaggal volt több az istállótrágyázottnál. Miután bebizonyosodott, hogy ez a műtrágyatöbblet nem képes ellensúlyozni a nitrogénlekötés káros következményeit, 1963—66-ban a tápanyagszintkülönbséget 40 kg nitrogén, 32 kg foszfor és 60 kg kálium hatóanyagra emelték. Ezzel a nitrogénlekötés káros hatását sikerült kiküszöbölni, és a termések kiegyenyltődtek. Az eredményből azt a következtetést lehet levonni, hogy a pentozánhatás ellensúlyozásához legalább 0,8 kg N hatóanyagot kell adni 1 q leszántott szalmára. Ulmann L. Haladás kontra maradiság Az árvíz után öt évvel Ahol ma a Páti Egységes Földművesszövetkezet 400 hektáros gazdasága van, öt évvel ezelőtt a mindent pusztító, haragos víz volt az úr. De amit a természet ledöntött, azt az ember felépítette, a magot, amit a földből kimosott, az ember újra elvetette és a gépek dohogó muzsikájával, vidáman aratják holnapi kenyerünket. — Hatvanöt tagja van a szövetkezetnek — kezdte a beszámolót Pollák János mérnök, a szövetkezet elnöke. — Mindenki teljesítménybérben dolgozik, és az év végén minden száz korona alapkeresetre 35 korona nyereségrészesedést fizetünk. 1969-ben több újítást vezettünk be, és az eredményekre büszkék vagyunk. Például először kísérleteztünk jugoszláv és magyar hibrid kukoricával és 55 mázsa hektárhozamot értünk el. A ml szövetkezetünkben a kukorica már nem kapásnövény, amióta bevezettük a vegyszeres gyomirtást. Persze, ezt így elmondani könnyű, de megvalósítani nagyon nehéz. Azért nehéz, mert bár a víz visszahúzódott a földekről, de a maradiság mocsara még mindig bénítja a tudatot, mert még sokan vannak, akik félnek az újtól, akik azt vallják, hogy „ami a nagyapámnak Jó volt, az nekem is jó“, megfeledkezve arról, hogy a nagyapjuk még vályogfalak között nyomorgatta végig az életét, ők pedig már háromszobás, fürdőszobás lakásban nézik a televíziós műsort. Természetesen, a gyakorlat a haladást igazolta. Míg azelőtt a szövetkezet kukoricája ki sem látszott a gyomból, a háztáji viszont tiszta volt, ma a szövetkezet földje tükörtiszta, és a kapával művelt háztáji hozamai meg sem közelíthetik. — A kertészetben a múlt évig tizenkét zöldségfélével dolgoztak. Akkor áttértünk a paradicsompaprika A PÁTI EFSZ EREDMÉNYEI • KAPÄVAL VAGY VEGYSZERREL? • SZÉLMALOMHARC? • és az őszi káposzta termesztésére és az egész termést nagyon előnyösen adtuk el a lednicei konzervgyárnak. Egy hektárról 150 mázsa epret szüreteltünk! Tudja kérem, mit jelentett ez? Huszonötezer korona költség mellett 97 ezer korona bevételt I — A mi szövetkezetünk szarvasmarha- és zárt ciklusú sertéshizlalással, valamint baromfitenyésztéssel foglalkozik. Ebben az évben már nem silózunk, mert bevezettük a here és abrak-takarmányozást. Tehát egyrészt nem kell a silózáshoz 3000 tonna anyagot megmozgatni, másrészt a múlt évi 88 dkg-os súlygyarapodással szemben, a haladó etetési technológiával, már 1 kg-os eredményt értünk el. A sertéshizlalásban is áttértünk a száraz etetésre, és a súlygyarapodás a tavalyi 44 dkg helyett 77 dkg. A takarmányalapot biztosítottuk (a herefélék terméshozama hektáronként 65 mázsa) és 1971 első felében Izsán felépül — a komáromi, izsai és páti szövetkezetek összefogásával — a földgázra üzemelő takarmányszárító is. Tehát az új, a haladó munkamódszer, a korszerű technológia, minden szakaszon többet, jobbat eredményezett, az egyhelyben topogók, az elavult módszerekhez tíz körömmel ragaszkodók bizalmatlanságát, hitetlenségét megcáfolták a sikerek. De ha azt kutatom, hogy az újjáépült, gazdag, korunk minden műszaki vívmányában bővelkedő Pat községben miért ragaszkodnak egyesek még mindig az elavult, korszerűtlen hagyományokhoz, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy az okok között első helyen szerepel az alacsony színvonalú mezőgazdasági közművelődés, a haladó munkamódszerek hatásos, közérthető népszerűsítésének hiánya, az egyoldalú, sablonosán értelmezett és megvalósított falusi népművelés! Jelentősen növelik a baromfihústermelést is, mert — nagyon helyesen — felismerték ennek anyagi előnyeit. Hiszen míg a sertéshizlalás szakaszán 100 mázsa takarmánnyal 29 ezer korona értékű piaci termelést érnek el, addig a baromfihústermelés 50—55 ezer korona piaci termelést eredményez. / Végül, egy mutató kifejezően láttatja az lálattenyésztésben elért eredményeinket: hektáronként 500 kg húst adunk el a felvásárló szerveknek. Üröm az örömben Két évtizedes tapasztalat bizonyítja, hogy mezőgazdaságunk egy bizonyos vonalon joggal érezheti magát a szélmalom ellen reménytelen harcot folytató „Búsképű Lovagnak“, — örökké vesztes Don Quijotenak. Húsz év óta az újságok minden évben bizakodó híreket közölnek arról, hegy „Jól felkészültünk az idei aratásra, pótalkatrészekben sem lesz hiány!“ Az aratás kezdete után egy-két nappal minden évben meggyőződhetünk, hogy ez csak „papírforma“, üres frázis, a szavak mögött nem áll a való tények fedezete. Az idei szeszélyes nyár bizony megkövetelte, hogy a mezőgazdaság a kedvező időjárás nagyon rövid szakaszait alaposan kihasználja, nehogy a lábon álló kenyeret lefektesse az eső, nehogy a kalászokat a gép helyett a jég csépelje ki. A páti szövetkezetben a kombájn az aratás második napján elromlott és megállapították, hogy hengerfejtömítésre van szükség. (A póíalkatrész kereskedelmi értéke 10 (tíz) korona!) Bevontatták a gépet az őgyallaí (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomásra, ahol azonban kijelentették, hogy alkatrész — níncsl Ha a szövetkezet beszerzi, ők nagyon szívesen beszerelik. Mit tehetett a szövetkezet vezetősége? Telefonált, kért, átkozódott, végre, hosszas könyörgés, után, személyi kapcsolatok révén, sikerült beszerezni a szükséges alkatrészt, amit motoros kengyelfutó vitt 16 .. . azaz géphalálban Ögyallára, ahol aztán elvégezték a javítást és a gép ismét elindulhatott a páti földek felé. De közben három napig béna volt! Mezőgazdasági csúcsmunkák idején! Szépek, biztatóak a szövetkezet eredményei, de tagjai hidegrázós félelemmel gondolnak az őszi munkára, mert egyetlen egy DT—75-ös hernyótalpas traktoruk van. A szovjet ^gép kiváló, de mi lesz, ha szükség lesz egy hengerfejpakolásra? Ehhez a géphez ugyanis még véletlenül sem kapható pótalkatrész! Mire gondolhat a töprengő, a hibák, hiányosságok okait kutató ember? Csak arra, hogy a maradiság, a korszerűtlenség nemcsak a falvak fejlődésében jelent visszahúzó tényezőt, hanem a jelek szerint azonban az ipari szakágazatokban is, amelyek mezőgazdasági munkagépeket gyártanak, vagy importálnak, de megfeledkeznek arról, hogy egy „munkagép“ dolgozik, tehát kopik, romlik, új alkatrészekre van szüksége. Két évtized után ideje lenne végre arra is gondolni, hogy necsak az igényesek számára „nélkülözhetetlen“ Braun-Sixtans villanyborotva és húszféle presszógép álljon, fölös számban is a fogyasztók rendelkezésére, hanem elsősorban a szocialista falu kapja meg minden huzavona, utánjárás nélkül mindazokat az iparcikkeket, amelyekre — a mindannyiunk érdekében végzett eredményes munkája érdekében — szüksége van. Péterfi Gyula Néhány szó az olajrepce termesztéséről A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1970. évre szóló gazdaságpolitikai rendelkezései a repcetermesztés területén megtették kívánt hatásukat. Minden szakember gondolatát megragadták azok a termelési ösztönzők, amelyek a repcetermelést vonzóbbá tették. Először is minden hektár repcéért, amely meghaladja az előző három évi átlagos vetésterületet, 1000 koronát kap a termelőüzem. Továbbá a hároméves átlag fölött eladott repce minden egyes mázsájának felvásárlási árát 50 %-kaI emelték. Ilyen kedvezmények mellett a szövetkezet könnyen csökkenthétté az egy hektárról hasonló bevételt biztosító és nélkülözhető gabonafélék vetésterületét, s növelhette a repce vetésterületét. Ebből kiindulva a somorjai szövetkezetben az előző évek 18—20 hektárja helyett ebben az évben 30 hektáron termesztettek repcét. Nagyobb gondot fordítottak azonban a hozamok emelésére és az időbeni betakarításra, mert az itteni szójárás szerint repcét termeszteni nem művészet, de veszteségmentesen betakarítani mér igen. Mert mi is szükséges a jó repcetermés eléréséhez? Először is a talaj megválasztása. Nagyon fontos, hogy egyforma talajösszetételű parcellát válasszunk, ami legfontosabb feltétele az egyöntetű érésnek. A repce jó táperejű és jó humusztartalmú talajt kíván. Ha a talajnak jó a humusztartalma, nem szükséges az istállótrégyázás, bár az istállótrágyát minden esetben meghálálja. Istállótrágya hiányában a tápanyagokat műtrágyákkal helyettesíthetjük. A somorjai xhatárban és általában a Csallóköz felső részében, nagy gondot okoz az egyforma talajösszetételű terület megválasztása. A repcét legjobb tavaszi, vagy őszi keverékek után vetni. Ilyen terület hiányában gabonafélék, tavaszi árpa, búza előzi meg nálunk a repcét. Az elővetemény betakarítása után azonnal elvégezzük a tarlóhántást. A helyi tapasztalatok szerint a tarlóhántást jobb mélyebben, 16—18 cm mélyen, ekével végezni, utána hengerezni és fogasolni. A talaj tömörítése és ídgasolása elősegíti a gyommagvak kelését, s a mélyebben végzett tarlóhántás után poŕhanyósabb, jobb magágyat készíthetünk a vetőszántással. A vetőszántást legalább két héttel a vetés előtt ajánlatos elvégezni. A szántás után elszórjuk a szükséges műtrágyát. Gazdaságos a kombinált műtrágyák alkalmazása. A múlt évben Somorján hektáronként 5 q Volkskorn kombinált műtrágyát használtak, amely megfelel 75 kg N, [í 75 kg P2O5 és 75 kg K2O tiszta tápanyagnak. A műtrágyát slmítóval, majd fogassal dolgozzuk be a talajba. Közvetlen a vetés előtt, melynek határideje augusztus 15. és 20. között van, a talajt hengerezzük, utána pedig fogasoljuk, majd 2—4 cm mélyen elvetjük a repcét. Előnyösebb a vetést 12,5 cm sortávolságra végezni, az eddigi 40—10—40 vetési móddal szemben. Az ikersoros vetésnél legfeljebb egyszer sarabolhatunk, mert a növényzet annyira elterebélyesedik, hogy az esetleges sarabolással több kárt okoznánk, mint hasznot. A megerősödött repce viszont amúgy is a gyomot nem tűrő növények közé tartozik. A vetés után a talajt hengerrel tömörítjük és magtakaró fogassal boronálunk. Ezután legfőbb feladatunk a növényvédelem. A repce legnagyobb ellensége a repcefénybogár (köznyelven repcebolha), ami ellen DDT vagy HCH tartalmú anyagokkal védekezhetünk a legeredményesebben. December végén, január elején végezzük el a téli nitratációt, amire legalkalmasabb az ammóniás mésznitrogén. Ebből a műtrágyából 1 q-át használunk hektáronként. Tavasszal, amikor mái a talajra tudunk menni, következik a második nitratáció. A tavaszi növényvédelem főképpen a repcefénybogár és a levéltetvek ellen irányul. A repcefénybogár elleni védekezés ugyanaz, mint ősszel. A levéltetvek ellen pedig kontakt mérgekkel védekezünk, úgy mint a Fosfotion, Intration stb. A levéltetvek a repce magasabb fejlődési fokán szoktak megjelenni, s Ilyenkor nem szabad sajnálni a drágább, de hatékonyabb, repülőgéppel történő permetezést. A repcetermesztés legkényesebb teendője a betakarítás. A repcét nálunk általában június utolsó napjaiban takarítjuk be. A korai és a kései rendrevágás csökkenti a hektárhozamot, de ennél is többet árt a minőségnek. A repce akkor érett kasza alá, amikor a szem már barna, és rajta egy fekete csík jelenik meg. Az ilyen repcét három napon belül rendre kell vágni, ha forró napok vannak. A rendvágásra legalkalmasabbak a hajnali, vagy a késő délutáni órák, mert csökken a pergési veszteség. Száraz időjárás esetén kéthárom nap múlva végezzük a repce cséplését, szintén kora reggeli, de még inkább az esti órákban. Ilyen munkamódszerrel a somorjai szövetkezetben 30 hektárnyi területről 757,7 q termést takarítottak be, ami 25,25 mázsás hektárhozamnak felel meg. A repce minősége a kemény állami normáknak is megfelelt. Itt természetesen nemcsak a termesztési munkák, de a repce becsületes kitisztítása is jelentős szerepet játszott. Speciális tisztítógép hiányában az újonnan kapott E—512 kombájnt állítottuk be tisztításra. A szövetkezet agronómusa Zaťko Dušan mérnök — elégedett az elért eredményekkel, s a jövőben szintén számol a repcetermesztéssel, s az elért eredmények további fokozásával. Ing. Mészáros György Szlovákia déli részén már elcsitult a gabonabetakarító gépek zaja. A földeken megjelentek a traktorok, hogy elvégezzék a tarlóhántást. Felvételünk a somorjai szövetkezet határában készült, ahol ugyancsak gyors ütemben folyik a tarlóhántás. (Foto: Kádek) PANASZRA NINCS OK A kedvezőtlen időjárás miatt az Ipoly mentén is a szokásosnál későbben indulhatott meg a gabonabetakarítás. Ipolyvisken július 21-én álltak csatasorba a gépek. A szövetkezet tulajdonát képező két SK—4-es, valamint a Veiké Krskany-i Gép- és Traktorállomás szemerédi rsézlegéröl kisegítésre érkezett SK—4-es és E—512-es kombájn szinte nyelte a dús kalászokat. Minden kedvező pillanatot igyekeztek kihasználni az aratás sikeres elvégzése érdekében. Az időjárás bizony olykorolykor közbeszólt, és a kiadós esők késleltették a gabonabetakarítást. Ha azonban a kalásztenger és a föld megszikkadt, máris felzúgtak a kombájnok. Nem számított, hogy hétköznap vagy vasárnap volt. Gálik József, a szövetkezet elnöke elismerően nyilatkozott a kombájnosok, Smiknya István, Mísko Lajos, Kázmér István és Pavlo József munkájáról. Külön említést érdemel még Gálik László, Vörös Tibor, Tóth Géza és Piatrik Vilmos, akik a Lévai Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói, és az aratásban segédkombájnosként szorgoskodtak. A terméseredmények? Ottjártunkkor az utolsó hektárokat takarították be, így a végleges hektárhozamokról még nem beszélhetünk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy árpából 32, búzából pedig 38 mázsás hektárhozamot terveztek. Az elnök szerint árpából meglesz a terv, de búzából kisebb hozamra számíthatnak. Jelenleg a szalma betakarítás folyik, melyhez két-két szalmaprés és boglyázó áll rendelkezésükre, és a tarlóhántás mielőbbi befejezésén fáradoznak. A szövetkezet elnöke örömmel említette meg, hogy bátran néznek a tél elé, mert az állattenyésztés számára bőséges takarmányalapot biztosítanak. Tavaly ilyenkor csak 64 vagon szálastakarmánnyal rendelkeztek, jelenleg azonban már 80 vagon a készlet. Ezen a téren a jövőt illetően is kedvező a helyzet, mert a 73 hektár alávetés szépen kifejlődött. Az eredmények elég hízelgőek, hiszen a kedvezőtlen tavasz után nem sok remény volt ezek eléréséhez. Panaszra tehát nincs ok. —kp—
