Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám
Ж veszettség Ausztrália ki' vételévé! valamennyi földrészen előfordul. Elsősorban a húsevő háziállatok és a vad, betegsége ez, de megbetegedhetnek az összes többi emlősökhöz tartozó állatok, és az ember is, viszont a madaraknál csak elvétve ford'ui elő. Az 1939 —1940-es évekig első sorban háziállatok (.kutyák, macskák, szarvasmarba, ló és sertés) betegedtek meg veszettségben. Például Németország ban az 1900—1940-es évek közti időben 25 000 esetben állapították meg veszettséget kizárólag háziállatoknál, az esetek túlnyomó többségében a kutyáknál. A második világiháború óta azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, mert azóta főleg a vad, elsősorban a rókák a betegség legfőbb terjesztői. A kutyák és macskák jelenleg igen gyakran rókáktól fertőződnek és az emberre legtöbbször a rókáktól fertőzött házi húsevőkről terjed át a betegség. Ez idő szerint az európai országok közül az NSZK- ban és az NDK-ban van a betegség legerősebben elterjedve, amiről az is tanúskodik, hogy az 1945—1957. években már 60 000 volt a veszettség ellen beoltott emberek száma! A háziállatok közt a veszettség főleg erdős vidékeken fordul elő, mert ott van a legtöbb alkalom a rókákkal való érintkezésre. A betegség okozója vírus, amely oly apró, hogy csak elektronmikroszkóp 7 segítségével látható. A kórokozó legjobban az idegsejtekben szaporodik, és főleg a központi idegrendszer sejtjeiben található, ahonnan a nyálba kerül. Rothadással és hideggel szemben igen ellenállóképes, ezért tartózkodnunk kell az elhullott állatok érintésétől. Egyébként meleggel és fertőtlenítőszerekkel szemben a vírus igen érzékeny, és hatásukra hamar elpusztul. A fertőzést veszett állatok marása közvetíti azáltal, hogy vírustartalmú nyáluk bekerül a sebbe. A betegségre általában minden emlősállat fogékony, de leginkább a húsevők betegszenek meg, mert ezek az állatok vannak legkevésbé helyhez kötve, ezért legtöbb alkalmuk van arra, hogy veszett állatokkal (jelenleg főleg rókákkal, farkasokkal, borzokkal, őzekkel) kerüljenek érintkezésbe. Nem minden esetben tör ki a veszett állatok által megmert embereken és állatokon a veszettség, csupán az ilyen emberek 16%-án és az állatok 30— 40%-án. Az embereknél legveszélyesebbek a fejen, kézen, ejjakon ejtett, fertőzött marási sebek. A veszettség vírusa a marás helyéről az idegek mentén a központi idegrendszerbe (agyba) kerül,-s ott elszaporodik és ismét az Idegek mentén haladva behatói a nyálkamirigyekbe és ezek váladékába, a nyálba, amely maráskor megfertőzi a sebet. A macska karmolás közben is megfertőzheti az embert, mert nyála a lábak nyalogatásakor a karmaira kerül, innen pedig a karmolt sebbe. Harapás vagy karmolás nélkül például úgy jöhet létre fertőzés, hogy a veszett állat vagy hullája megérintésekor a nyál belekerül a látszólag ugyan ép, de jelentéktelen karcolásokat felmutató bőrbe. Számolni kell azonban a fertőzés létrejöttének lehetőségével akkor Is, ha véletlenül fertőzött nyál kerül a szem kötöhártyájába. Hangsúlyozzuk, hogy a betegség forrása mindig a veszett állat nyála. Az, hogy a kutya, a hőség, vízhiány, a nemi inger kielégítetiensége, vagy egyéb okok miatt vesz meg, nem más, mint babona! A veszettség lappangási ideje, vagyis az az idő, amely a fertőző anyag felvételétől (a marástól) a betegség kitöréséig eltelik, körülbelül 2—8 hét (kivételesen ennél kevesebb vagy több). A lappangási idő alatt az állat egészen egészségesnek látszik, de nyála már a betegség kitörése előtt 2—5 nappal A lappangási idő letelte után megjelennek a betegség tüne- 1 tei. A kutyánál a veszettség szabályos lefolyása során három szakaszt lehet megkülönböztetni. Az első (kezdeti) időszakban, amely kb. Vz—3 napig tart, megváltozik az állatok viselke dése és hangulata: kedvetlenséget, zárkózottságot, nyugtalanságot, ingerlékenységet veszünk rajtuk észre. Étvágyuk szintén megváltozik, megszokott eleségüket megvetik és előszeretettel vesznek tel emészthetetlen, sőt undorító tárgyakat (köveket, fadarabokat, bélsarat stb.J. Gyakran lehet tapasztalni, hogy az állatok a megmart helyet harapdálják, sőt néha teljesen szétmarcangolják. A második (ún. izgatottsági vagy dühöngési) időszakban az állat feltűnően ingerlékeny, dühöngésig menően nyugtalan, támadó magatartású, szét akarja tépni pórázát, vagy láncát. Ha ketrecben van, harapja annak rácsozatát, képzelt legyek után kapdos, hazulról elszökik, kóborol, és ha közben állatokkal találkozik, ezeket megtámadja és ugatás nélkül megmarja. Ebben a szakaszban már bénulások is jelentkeznek. A szem Izmainak bénulását kancsalság jelzi, ami az állatoknál egészen különös, alattomos és álmatag kifejezést kölcsönöz. A gégeizmok bénulása következtében az ugatás rekedtté válik. A garat kezdetben görcsösen összehúzódik és ezért a nyelés fájdalmas és az ivóvízhez sem nyúlnak, később beáll a garat bénulása, úgyhogy egyáltalán nem tudnak az állatok nyelni és inni sem, nyáluk pedig ktcsorog a szájból. A harmadik (ún. bénulásnsj időszakot, amely 1—2 napig tart, bénulás és tompultság jellemzi. Az állkapocs izmainak bénulása folytán a száj nyitva van, a nyelv előre esik, majd megbénulnak a lábak és az átlát teljesen kimerül, végül pedig elpusztul. A betegség felvá'-'olt lelolyása — a lappangási időn kívül — kb. 5—8 napig tart, és rendszerint halát!.az vezet. Az elmondottaktól eltérő az ún. csendes veszettség lefolyása, amelynél a második időszak jóformán kiesik és az első kezdeti időszak után rövidesen magjelenik a bénulás. Ilyenkor a vég a betegség 4—5 napján áll be. A többi állatokon is hasonló tünetekben mutatkozik a veszettség. A betegség lefolyásánál állatfajonként és egyedenként is bizonyos különbség, eltérés tapasztalható. Az embernél az átlagos 5—8 heti lappangási idő után kezdetben feltűnő a lehangoltság, majd a marás helyének viszketegsége, később nagyfokú ingerlékenység, düh- és görcsrohamok, nyelési nehézségek, nyálfolyás és végül is a teljes bénulás után a beteget a halál váltja meg a borzalmas betegségtől. Vadállatoknál — elsősorban rókáknál — a kór legfeltűnőbb jele az, hogy megszűnik az embertől való félelem és vele szemben szelíd magatartást tanúsítanak, ellenben a kutyákat és más háziállatokat megtámadják. Gyakran előfordul, hogy a veszett róka fényes nappal behatol az udtvarba, a házba, a kertbe, vagy az istállóba, és ott megtámadja az állatokat, elsősorban a kutyákat. Az embernek óvakodnia kell a vad húsevőktől, mert köztük igen gyakori a veszettség! A betegség megállapítási az állatoknál az állatorvos feladata, aki a betegségben elpusztult vagy kiirtott állatok agy velejét — eset kg a: egész fejét — vizsgálat céljából az állategészségügyi intézel be küldi. Ott az agyat szövettanilag megvizsgálják és kísérletei áltatok oltásával igyekeznek magállapítani vagy kizárni a veszettség fennállását. A veszettség az embernél és állatnál egyaránt gyógyíthatatlan. Ka bármilyen állat megharapja az embert — még ha egészségesnek is látszik az állat — szükséges elsősegélyként a sebet jó tömény szaippauoldattal kimosni, ideiglenes kötéssel ellátni és haladéktalanul orvoshoz fordulni. Az orvos mérlegeli a marás összes körülményeit és intézkedik a megmert személy oltása felöl, ha annak szükségét látja. Ha a kutya és gazdája megállapítást nyert, az állategészségügyi hatóság elrendeli elkülönítését és megfigyelését. A megfigyelés 14 napig tart. Ha közben az állaton veszettség ütne ki, a megmart embert védőoltásban kell részesíteni. Indokolt esetekben az oltást minél hamarabb kell megvalósítani! A betegség elleni védekezés alapja az ebtartás szabályozása, ebnyiH'ántartás felfektetése, az ebadó pontos behajtása, gazdátlan ebek (és macskák) kiirtása. Ezenkívül fontos az ebek (és.lehetőleg a macskák) évenkénti védőoltása. Az oltás nem teszi feleslegessé a felsorolt intézkedéseket az ebtartás szabályozására, hanem azokat csak kiegészíti. Ott, ahol a betegség megállapítást nyert, ebzártatot rendelnek el. Hangsúlyozzuk, hogy a betegség megfékezése az állategészségügyi hatóságok által elrendelt intézkedések pontos betartásán múlik! A húsevő vad (elsősorban, a rókák I szárnál csökkenteni kell. Történhetik ez vadászattal, mérgezéssel, vagy a rókavárak és borzok odúinak gázosításával. Utóbbit egész országrészekre kiterjedő, szervezett akció keretében kell végrehajtani. A gázosításhoz phosgén-, vagy kéudioxydgázt képző patronokat használunk. Újabban egyes kísérletezők foglalkoznak a rókairtás új módszerével, hogy köztük olyan fertőző betegséget terjesztenek el, amely más állatokra nem terjed át. Foglalkoznak továbbá a rókanőstények terméketlenltésével is, csalétekben kihelyezett bizonyos kémiai szerek segítségével. A veszettség ma igen komoly köz- és állategészségügyi problémát jelent, amelyet csak a'hatóságok és a vadászok vállvetett munkájával lehet megoldani, de csak úgy, ha a lakosság megértést tanúsít intézkedéseikkel szemben és segíti azok végrehajtását. Dr. Florian Endre fertozeskepes. A veszettség legfőbb terjesztői a rókák Tanácsok az angóranyúl-tenyésztők Az angóranyú1 tenyésztésének és gyapjútermelésének leglényegesebb része a Ihelyes takarmányozás. Az állatokat naponta általában kétszer etetjük. Kivételt képeznek a vemhes és a szoptatós anyák, melyeket naponta háromszor kell etetni. . Ugyancsak iháromszor etetjük az elválasztott kicsinyeket is. Tavasszal és nyáron, mikor bőven áll rendelkezésre zöldtakarmány, főképpen ezt etetjük. mert a zöldfélék sok vitamint tartalmaznak, továbbá ezáltal az itatást is némileg pótolni tudjuk. Az angóranyül igénytelensége folytán a takarmányozás könnyen megoldható. Szívesen fogyasztja a kerti és konyhai hulladékokat, ezeket azonban ne ad jóik frissen, mert az állatok könnyen felfúvódnak, hasmenést kapnak. Kedvelik az akác, az ej>er, a tölgy és más fák leveleit, akár zölden, akár szárítva. Azonban ne adjunk nekik alma-, szilva-, barack- és diófa leveleket, mert ezek különböző betegségek okozói lelhetnek. Fontos eledelük továbbá a száraztakarmány. így például a lucerna, a baltacím, a széna, a ló- és a biborhere, valamint a vadon termő csalán és papsajt nagy tápértékü szénája. Az angóranyú lak, amelyek a rágcsálókhoz tartoznak, a szemestakarmányt sem nélkülözhetik. A szemestakarmányok közül nagy szénhidrát- és fehérjetartalmú a zab, és a kukoricadara, amely az állatok gyapjának fejlődésére is jó hatással van. Ne adjunk soha több takarmányt, mint amenynyit az állat egy étkezésre jó étvággyal elfogyaszt, mert a megmaradt szemes- vagy szálastakarmány könnyen az ürülékbe esik, s ha falánkságból az állat megenné, akkor az betegséget okozhat. szamara Gyakran előforduló betegségek 9 Hasmenés: az angóranyúl ürüléke híg, az állatot bágyadtság és étvágytalanság jellemzi, sőt gyakori a hányás is. A beteg állatot koplaltani kell és egy-két napra elvonjuk tőle a vízdús zöldféléket. A betegség tartama alatt a hányási váladékot és ürüléket gondosan eltávolítjuk. 9 Székrekedés: fokozott étvágytalanság, az ürülék elmaben levő állatoknál szokott előfordulni. A száj nyálkahártyája felduzzad és lázas. A betegséggel járó fájdalom miatt az állat a táplálkozást is kerüli. Naponta többször 2%4>s hipermangános vagy 1%-os timsós oldattal megmossuk az állat száját. Az egészséges állatoktól elkülönítjük. • Szemgyultadás: az egyik, j esetleg mindkét szem könnye-1 zik, súlyosabb esetben vála- j dókkal van körülvéve. Az állat ; A legutóbbi prerovi állattenyésztési kiállításon Ľudovít Smiešny angóra nyíllá 94 pontértékkel nyerte el az aranyérmet. (Kucsera Sz. felv.) radása és a hátsó testrészen való csúszkálás jellemzi. Az ilyen állatoknak adjunk bőségesen híg eledelt, amelybe keverjünk 1—2 kávéskanálnyi ricinusolajat. 9 Felfúvódás: a hasrészdobszerűen felfúvódik, az állat fájdalmat eláruló kifejezéssel gubbaszt. Szívverése gyorsul és öklendezik. Ajánlatos egy kávéskanálnyi, 2—3 cseipp szalmiákszesszel kevert ricinusolajat adni. Két-három napig csak száraztakarniánnyal etetünk. 9 Nyálfolyás (hólyagos szájfájás): leginkább a növekedés-A szocialista államok g'lambtenyésztőinek értekezlete Ez év július 11—12 én Bratislavában Ülésezlek a szocialista államok galambtenyésztő szervezeteinek képviselői, hogy megtárgyalják a nemzetközi galambkiállítás előkészületeinek te endöit, amely a résztvevő államok versenyével lesz egybe kötve. A galambkiállítás megrendezésére 1970. november 8—8 közötti napokban kerül sor Brnóban. Az eddigi vetélkedések alkalmával a vándorserleget egy szer az NDK, az elmúlt évben pedig — a II] i ki г is a nemzetközi galambkiállítás Budapesten zajlott le — Csehszlovákia nyerte el. Nem kis feladat előtt állnak most hazánk galambászai, megvédeni a múltévi győzelmet, és így megközelíteni annak lehe tőségét, hogy a vándorserleg véglegesen nálunk maradjon. Ugyanis a vándordíj azon állam galambtenyésziői szövetségének állandó birtokában marad, amelyik három ízben szerepel elsőként a nemzetközi vetélkedőn. Ezért már most felhívjuk azokat a gaiambtenyésztöket, akiknek tenyészete eléri a kívánt színvonalat, vagy akinek galambjai már az előző években is nemzetközi kiállításra kerültek, tegyék meg a szükséges előkészületeket, hogy a bevezetőben említett kiállítás Idejére galambjaik úgynevezett kiállítási kon dícióban legyenek. —m— a széniét gyakran csukva tartja, s mivel viszket, állandóan kaparja. Naponta kétszer 2%-os bőrvízzel vagy kamillateával borogatjuk, illetve mossuk az állat szemét. 9 Vérhas: az egyik legveszedelmesebb betegség. Magas láz, bágyadtsdg jellemzi, zöldes híg hasmenéssel és étvágytalansággal kezdődik, majd a hasmenés fokozódik és az ürülék véressé válik. A beteg állatoktól a vizet teljesen el kell vonni, s helyette naponta többször adjunk langyos teát. Amennyiben ezt az állatok önként nem fogyasztanák el, kanállal a szájukba öntjük. Pirított kenyérhéj és pörkölt gabonamag adagolása is hatásos. A vérhasban szenvedő állat igen nehezen gyógyítható. Aki a beteg állatokkal foglalkozik, tartózkodjék az egészséges állatokhoz való közeledéstől, mert könnyen átvtheti a fertőzést. ф Rüh: tisztátlanság és nagy meleg okozta izzadás következtében fellépő betegség, de okozhatja egér, patkány, esetleg macska is. (Ezeknél ez a betegség gyakran előfordul.) Leginkább a fülek tövében, vagy a fülkagyló belső felében, de az orron és a szemek között is mutatkozó varas lerakódások jellemzik. A betegség ragályos, ezért a beteg állatot azonnal eltávolítjuk. Férőhelyét fertőtlenítjük és a rühöt táblaolajjal naponta kétszer beken-1 jük, amfg a varas lerakódások teljesen el nem múlnak. Majerszki Márton A neiéiés iiaiasa a kosbárányak gyapjúiiotamára A kosbárányokat 2—10 hónapos korukban herélték kétféle módszerrel: vértelen úton Burdizzo féle fogó segítségével és fedetten véres úton, majd mérték a gyapjúbozamot. a szálak hosszát és finomságát, összehasonlítva a kontrollként szolgáló nem heréit kusbárányokkal. A vizsgálatokat az állatok 18-hónapos koráig folytatták. Megállapították, bogy a legnagyobb gyapjúbozamot a 4—6-hónapos korban heréit állatok adták. A hozamot és a finomságot a heréiés módszere nem befolyásolta. A legfinomabb gyapjú a 2—3-húnapos korban heréit állatokon nőtt. (Naucsni Trud. Viszs. Vet. Inszt., G. P. Szofija) A drótháló előnyei és hátrányai Előnyként a kokcidióza könynyebb ellenőrzését, a belső paraziták elleni nagyobb védelmet, az áltatok összezsúfolódúsáből eredő kisebb veszteséget, a .könnyebb kezelhetőséget említik, valamint azt, hogy az állatok hozzászoknak a ketreces tartáshoz. Hátrány a kezdeti nagyob beruházási költség, a rendszerint túlzsúfolásból eredő csökkent növekedés, az ivóvizén át történő gyógyszeres kezelés nehezebb volta, a kannibalizmus gyakoribb fellépése, a rendszerint nagyobb elhullás. Igényli az etetés-itatásnak, felügyeletnek jobb szervezését és a legyek, trágya eltávolítása nehezebb, mint a drótháló nélküli mélyalmos rendszer alkalmazása esetében. (Poult. Trib., Mount Morris) Új kukoricafajta forraťalmasítja a takarmányozást Az amerikai Opaque-2 elnevezésű új kukoricafajta — a kísérleti jelentések szerint — magasabb fehérjetartalmú mint az eddig ismert hibridek. Főleg a lisin és triptofan tartalma magasabb. Az Opaque-2 vei szá mos most használt fajtát is meg lehet javítani, azaz: növelni le hét a hibrid kukorieafélék fehérjetartalmát. A baromfi takarmányban az Opaque-2 kukorica használata csökkenti a szójaszükségfetet. Sertéseknél tehetséges olyan takarmányösszeállítás, mely csak ezt a kukoricát és vita mint, valamint ásványanyagkiegészítést tartalmaz. Igaz ugyan, bogy a baromfitakarmányben továbbra is szükség lesz egyéb fehérjetartalmú alapnyagokra, de sokkal kevesebb re. (Broiler Industry)