Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES .1970. július 4. Házastársak hányadnélküli közös tulajdona A Polgári Törvénykönyv a házastársak hányadnélküli közös tulajdonát polgártársaink sajátos jellegű tulajdonának nyilvánítja. A hányad szerinti tulajdonközösségtől abban különbözik, hogy a házastárask hányadnélküli tulajdona kizárólag házasság idején szerzett tulajdon lehet, amelynek külön hányadára a férjnek és a feleségnek nincs jogigénye. A házastársak hányadnélküli közös tulajdona lényegében olyan tulajdon, amelyet a házastársak saját akaratukból saját érdekükben, de azonos használati jog alapján használnak. A közös tulajdonnal kapcsolatos jogokat együtt gyakorolják és együtt teljesítik az e tulajdon fenntartását célzó kötelességeket is. Ez azonban nem alapszik a férj és a feleség külön tulajdonrészére vonatkozó jogokon, illetve kötelességeken. Lényegében ez a tény különbözteti meg a hányadnélküli közös tulajdont a hányad szerinti tulajdonközösségtől. A házastársak hányadnélküli közös tulajdona leghívebben tükrözi a férj s a feleség vagyonjogi viszonyát, mert egyrészt a házasság egységét, másrészt a házasfelek gazdasági egyenjogúságát juttatja kifejezésre. A házastársak hányadnélküli közös tulajdona mindaz, ami személyi tulajdonban is lehet és amit a házastársak a házasság idején együtt vagy külön szerezhetnek. Ilyen közös tulajdonuk például a fizetésük, (bérük), a nyugdíjuk, a táppénz, valamint az e jövedelemből megtakarított összeg, továbbá használati tárgyaik, családi házuk, vikendházuk, stb. Nem minden vagyontárgy minősíthető ilyen tulajdonnak, éspedig akkor sem, h a házastársak házasságuk idején jutottak hozzá. Nem tartoznak a házastársak hányadnélküli közös tulajdonába a férj vagy a feleség örökölt, illetve ajándékba kapott vagyontárgyai, a kizárólagosan személyi használat tárgyai (például ruha, fehérnemű), valamint azok a dolgok sem, amelyek a házasfelek egyikének létfenntartási eszközei (például a fényképész fényképezőgépei, a borbély borotvái, stb.). Ezek a vagyontárgyak a házasfelek egyikének vagy másikának egyéni, tehát személyi tulajdonában vannak, éppúgy, mint azok a vagyontárgyak, amelyeket még a házasságkötés előtt szereztek. Ezek a vagyontárgyak még akkor sem sorolhatók a házastársak hányadnélküli közös tulajdonába, ha a házastársak azokat (például a házasfelek egyikének még a házasságkötés előtt szerzett gépkocsiját) a házasság fennállásának idején közösen használják. A házastársak hányadnélküli közös tulajdona természetesen meg is szűnhet. Erre egyrészt bizonyos közös vagyontárggyal, másrészt a házasfelek szóban forgó jogviszonyával kapcsolatban kerülhet sor. A jogviszony megszűnése a házastársak minden' közös vagyontárgyára vonatkozik. Az adott vagyontárgy hányadnélküli, közös tulajdona megszűnésének okai azonosak minden tulajdon megszűnésének okaival. Megszűnhet például, ha a társtulajdonosok közös П akarattal eladják, elajándékozzák a közős vagyontárgyat, azt más vagyontárgy ellenében kicserélik, stb. Az ilyen megszűnés azonban nem befolyásolhatja a házastársak egyéb hányadnélküli közös tulajdonát és a házasfelek további közös (vagyoni) szerzeményével kapcsolatos tulajdonjogot sem. Ha pedig sor kerül a házastársak hányadnélküli közös tulajdonát megalapozó jogviszony megszűnésére, úgy ez a jogszüntetés egyaránt vonatkozik a házastársak minden közös vagontárgyára, és minden kölcsönös tulajdonjogi viszonyára is. Mihelyt megszűnik a házastársak hányadnélküli közös tulajdona, megszűnik a házasfelek további közös vagyonszerzési lehetőségének jogalapja is. Ez pedig annyit jelent, hogy a házasfelek most már nem közösen, hanem külön szereznek vagyontárgyakat, amelyek természetesen nem kerülnek a házastársak hányadnélküli közös tulajdonába. E tulajdon megszűnésére elvileg akkor kerül sor, amikor megszűnik a házasság (lásd a Polgári Törvénykönyv 148. §-ának 1. szakaszát), tehát általában abban az esetben, ha az egyik házastárs meghal, ha a bíróság felbontja (válás) vagy érvénytelenné nyilvánítja a házasságot. A házastársak hányadnélküli közös tulajdona különösen nyomós okokból, például akkor is megszüntethető, ha e tulajdon további fenntartása — a házasság fennállása idején — összeegyeztethetetlen a szocialista együttélés elveivel. A megszüntetést ebben az esetben a házastársak egyike javasolja. Az ilyen jogszüntetés alapja — az erre vonatkozó törvény értelmében — az a feltételezés, miszerint a közös vagyonkezelés a házastársak súlyos nézeteltéréseire vagy egyébként is kirívó visszásságokra adhat okot. Ez a feltételezés különösen abban az esetben indokolt, ha a házastársak egyike a közös vagyont családja s kiskorú gyermekei kárára, csak a saját érdekeit szem előtt tartva, tehát felelőtlenül kezeli. Indokolt akkor is, ha a házastársak tartósan megszakítják életközösségüket és egyébként sem törekszenek közös tulajdon létrehozására. Azt az illetékes bíróságnak kell mérlegelnie s eldöntenie, fennforognak-e olyan, a szocialista együttélés elveivel és szabályaival összeegyeztethetetlen okok, amelyek a házastársak hányadnélküli közös tulajdonának megszüntetését szükségessé teszik. A házasság fennállásának idején egyéb okokból is sor kerülhet e tulajdon megszüntetésére, például akkor, ha az illetékes' büntetőbíróság a büntetőtörvény 52. §-ának, 2. szakaszára hivatkozva elrendeli az egyik házasfél vagyonának elkobzását, vagy a polgári bíróság a polgári perrendtartás 352. §-ának 3. szakasza értelmében elrendeli az eladósodott házastársak (vagy egyikük) vagyonának felszámolását. A házastársak kötelessége, hogy hányadnélküli közös tulajdonuk megszüntetése után rendezzék az e tulajdonnal kapcsolatos jogviszonyukat (jogok és kötelességek). Amennyiben a vitás kérdéseket kölcsönös megegyezés alapján tisztázzák, úgy ezt — az egyik vagy másik fél kívánságára — írásban kell megerősíteniük. Ha pedig nem kerül sor kölcsönös megegyezésre, úgy — az egyik fél javaslatára — az illetékes bíróság dönt a vitás kérdésekről. (Lásd az 1984/40 sz. törvény 149. §-át.) mimmm Munkadíj-megállapítás az EFSZ-ekben Az EFSZ-ben dolgozom. Csirkéket etetek és gondozok. Napi munkaidőm 16 óra. Ennek ellenére úgy díjaznak, mintha csak naponta 8 órát dolgoznék. Nem vagyok megelégedve azzal, amit munkámért kapok. Tulajdonképpen hogyan állapítják meg az EFSZ-tagok munkadíját? A. T. Tartásdíj behajtása külföldre A tartásdíj behajtása állandó családjogi probléma, amelynek megoldása különösen akkor okoz nehézségeket, ha a fizetésre köteles szülők egyike külföldön 61. Az illetékes szervek megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy biztosítsák, illetve a fizetésre kötelező egyéntől — a külföldön élő apától vagy anyától — behajtsák a Csehszlovákiában maradt gyermeküknek járó tartásdíjat. Ezeket az ügyeket nálunk az erre külön megbízás alapján illetékes szerv — az Ifjúság Nemzetközi Jogvédelmi Központja (Ostredie pre medzinárodnoprávnú ochranu mládeže), Brno, Rooseveltova 16. intézi. Az érdekelt feleknek ezért — közvetlenül, vagy az illetékes^ JNB-nek a gyermekről gondoskodó osztálya útján — az említett szervhez kell fordulniuk és, az adott esetben szükséges jogvédelmet kérniük. Sajnos nem egyszerű, tehát nem is könnyű a szóban forgó ügyek elintézése. Ez elsősorban attól függ, elismerik-e a csehszlovákiai bíróságok döntésének érvényességét abban az államban, ahol a tartásdíj fizetésére köteles egyén tartózkodik. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság már több országgal kötött nemzetközi jogvédelmi szerződést, és ezekben az államokban jogérvényesek a csehszlovákiai bíróságok döntései. A csehszlovákiai gyermekek ennek alapján azonos jogvédelemben részesülnek, mint az előbb említett országok állampolgárainak gyermekei. Ezeken az államközi (két szerződő fél közötti) nemzetközi jogvédelmi szerződéseken kívül sor került „A tartásdíj külföldön kieszközölhető behajtásáról szóló egyezmény“ megkötésére is. Ezt az egyezményt New- York-ban 1956 június 20-án írták alá. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság számára 1958. november 2-tól hatályos. Az egyezmény érvényességét és kötelező voltát 1969. november 15-én a következő országok ismerték el: Belgium, Brazília, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Ceylon, Finnország, Franciaország, Dánia, Haiti, Marokkó, Guatemala, Hollandia, Felső-Volta, Olaszország, Izrael, Chile, Jugoszlávia, Magyarország, Monaco, Nigéria, Norvégia, a Német Szövetsé-Az EFSZ-ek mintaalapszabályainak közzétételével kapcsolatban kiadott 169/1964 sz. rendelet 22. cikkelyének 2. szakasza szerint a közgyűlés az évi termelési ős pénzügyi tervvel egyidejűleg jóváhagyja a munka díjazásának konkrét rendszerét. Ez a rendszer a Mező-, Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériumnak a szövetkezeti munka díjazására vonatkozó útmutatásaihoz igazodik. A földművesszövetkezetekben elvileg minden munkát teljesítménynormák szerint végeznek. A minta-teljesítménynormák alapján megállapított teljesítménynormáknak azonban összhangban kell lenniük a helyi munkafeltételekkel. A szövetkezetek fokozatosan áttérnek a műszakilag megalapozott normák érvényesítésére. A teljesítménynormák tervezetét, valamint a módosításukra, kiegészítésükre vagy pontosabb meghatározásukra vonatkozó javaslatokat a normázó bizottság a termelési és szervezeti egységek kollektíváival közreműködve dolgozza ki s azután a vezetőség elé terjeszti. Az adott év folyamán a vezetőség, az ellenőrző bizottság s a normázó bizottság figyelemmel kíséri a jóváhagyott teljesítménynormák teljesítését. Szükség esetén, de különösen az évi termelési és pénzügyi gi Köztársaság, Pakisztán, Lengyelország, Portugália, Ausztria, Görögország, a Közép-afrikai Köztársaság, Spanyolország, Svédország, Tunézia és a Vatikán. Az egyezmény részletesen ismerteti az említett országokban élő egyének ellen a tartásdíj behajtása céljából megindítható eljárás szabályait. A tartásdíj behajtása rendkívül bonyodalmas és nagyon költséges azokban az országokban, amelyek nem kötöttek kétoldalú (államközi) nemzetközi jogvédelmi szerződést a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal s nem írták alá az utóbb említett multilaterális (többoldalú) egyezményt sem. E bonyodalmas esetekben mellőzhetetlen * az adott országban érvényes jogrend részletes tanulmányozása, nemkülönben a nemzetközi magánjogról és perrendtartásról szóló Tt 1963/97 sz. törvényben erre vonatkozó cikkelyek érvényesítése lehetőségének tárgyilagos megállapítása. terv kidolgozása előtt — éspedig az adott EFSZ-ben alkalmazott technika s technológia esetleges módosítását szem élőt tartva — kiegészítik, illetve pontosabban határozzák meg a teljesítménynormákat. A szövetkezet vezetősége a munkaműveleteket, illetve a dolgozókat az adott munka bonyolult vagy fáradságos voltának, nemkülönben társadalmi fontosságának megfelelően különböző kategóriákba sorolja. Az adott kategóriába sorolt teljesítménynorma teljesítését a kérdéses kategóriára vonatkozó szabályok értelmében s a minisztérium által közzétett díjszabási osztályok alapján értékelik. Ezenkívül a szövetkezet közgyűlése előírja, hogy a szövetkezeti tagnak hány munkanapot vagy teljesítménynormát kell ledolgoznia. Ennek azonban mindenkor a szövetkezeti tag életkorához és munkaképességéhez kell igazodnia. Amennyiben a szövetkezeti tag önhibájából nem dolgozza le a számára minimálisan kötelező munkanapokat vagy teljesítménynormákat, úgy a szövetkezet vezetősége megvonhatja tőle a szövetkezeti tagoknak a szociális vagy a művelődési alapból nyújtott kedvezmények valamelyikét. Az ilyen rendelkezés nem vonatkozhat azokra az igényekre, amelyeket a szövetkezeti tagok az érvényes előírások értelmében jogosan támaszthatnak. Ezeknek az elveknek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy amennyiben az EFSZ közgyűlése előírta az ön munkahelyén kőtelező teljesítménynormákat, feltétlenül le kell őket dolgoznia. Teljesen tárgyilagosan nem válaszolhatunk kérdésére, mivel nem ismerjük az Önt foglalkoztató EFSZ alapszabályait. Több mint valószínű, hogy munkáját más földművesszövetkezetben másként díjaznák, lehet, hogy többet, de nincs kizárva, hogy kevesebbet fizetnének. Mivel kételkedik, illetve nem tartja megfelelőnek munkája díjazását, azt javasoljuk, hogy kérje a szövetkezet vezetőségétől vagy ellenőrző bizottságától a szóban forgó munkadíjmegállapítás felülvizsgálását. A kifogást elsősorban az érdekelt félnek, tehát önnek kell emelnie s az esetleges hiba helyrehozását kérnie, annál is inkább, mert csak az EFSZ közgyűlése illetékes az ön problémáinak megoldására. > ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> <♦ ♦> «$♦ •> *1* *1* ♦♦♦ * A folyó szelíden kanyarog a füzek árnyékában közeli deltája felé, ahol magába fogadja a Duna. A vidék, a táj nyugalmat áraszt. Határvonalként húzódik itt az Ipoly két baráti ország között, inkább összekötve, mint elválasztva azokat. A folyón innen, leszetulajdonképpent határ. A sorompókkal ellátott hídív talán ötven méter, vagy még annyi sem. Túlsó felén 6r unatkozik, messzelátóját néha-néha szeme elé emeli. Erős a gyanúnk, hogy a közeli réten virágot szedő lányt szemléli... Letkész község házai csak— Nap kelte után és nyugta előtt akadnak még, akik hódolnak is, meg nem is e sportágnak ... Ha igen, akkor inkább a malom környékén, ott tanyáznak a nagyobb halak. Be kell érnünk a horgászszerencsének ilyen vázolásával és a határvidék legalább Ipoly-menti intermezzo relt régi malom tekinget a víztükörbe a cserépfedeles házak alkotta falu előőrseként. Innen kezdve nehéz földgyaluk kettőzték meg a medret, a patkó alakú területet, legelőt átkarolva. Szálkán vagyunk. A mesterséges Ipolyi híd íveli át, melyen az így létrehozott szigetre jutunk. Tarka tehenek csordája legelész a dús füvön, Kovács bácsinak, a földmüvesszövetkezet pásztorának felügyelete alatt. Néhány lépésnyire az ősi meder hídja alatt méltóságteljesen hömpölyög a folyó. Ez a nem a határsorompóig húzódnak. A Nagybörzsöny hegyvonulat Gállá csúcsa alatt fekszik a falu. Kovács bácsi elmondja, hogy nagyszerű a legelő, és kár volna érte, ha a folyórendezés következtében Magyarországhoz csatolnák. A községnek ehhez hasonló rétje nincsen .. A birkalegelőt pedig a tehenek elkerülik, ott nem tépnek füvet. — Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok? — kérdezhetnénk az Ipoly egykori halbőségére utalva. A pásztor válasza viszont eléggé salamoni... egy epizódjának a felelevenítésére bíztatjuk a kevésbeszéáű embert. — Az igazság az kérem, hogy ezek a huncut fiatalok még nem is olyan régen csak átlopakodtak Letkészre, a lányok után. Oda udvarolgattak a „mihasznák" ... Hát igen, e közjáték hogyan is maradhatna el. Búcsúzáskor leparolázunk újdonsült ismerősünkkel és nehezen bár, de elhagyjuk a csendes tálat, a nyugalom megtestesítőjét, fogadalmat téve arra, hogy viszszatérünk még ide horgászfelszereléssel szerencsét próbálni... TÓTH JÁNOS AAqIORqS A kezdő vezető bizonyos szorongással vág neki az első, hegyvidékre vezető útjának. Minthogy ilyen körülmények között nemigen ismeri még a kocsija teljesítőképességét, nem tudja azt sem, hogy milyen emelkedőket tud „megmászni“ vele és mikor, milyen sebességfokozatot kell kapcsolnia. Az persze különösen kellemetlen, ha éppen a legmeredekebbnek tűnő lejtőn és kanyarban fullad le az erejét vesztett motor — és éppen ott kell újra elindulni az autóval. Az ijedt kapkodás helyett inkább elevenítsük fel a kézifék használatára vonatkozó ismereteinket. (Hatástalan vagy rosszul működő kézifékkel senki ne merészkedjék hegyi útakra!) Tehát: A kocsit az adott helyzetben viszszagurulás ellen megtartó, behúzva tartott kéziféket csak attól a pillanattól kezdjük fokozatosan kioldani, amikor a kuplung már érezhetően „fog“. Vagyis a motorerő az egyes sebességre kapcsolt erőátviteli szerkezeten keresztül kezdi, illetve kezdené előre vinni a kocsit. A hegyi emelkedős szakaszok mindenesetre Jobban igénybe veszik a motor erejét, mint a sík utak. A kikényszerített lőerők számával arányosan mind nagyobb mennyiségű hő keletkezi'-, A hegyek között amit viszont a hűtővíznek kell elve- I zetnie. Éppen ezért emelkedőn külö[ nősen ügyeljünk arra, hogy mindig olyan sebességfokozattal haladjunk, amelynél a motor minden nagyobb megerőltetés nélkül reagál a gázpedálra. Ha a kissé megemelt gázadásra a motor azonnal „felpörög“, és a kocsi is érzékelhetően gyorsul, megnyugodhatunk abban, hogy a motort sem terheltük még túlságosan — van erőtartaléka — és így a hűtővíz sem melegszik fel túlságosan. Régi szabály, hogy lefelé menetben is mindig olyan sebességi fokozatot választunk, amivel a nyomatékváltó révén ugyanarra az útszakaszra az ellenkező irányból a motor erőltetése nélkül fel tudnánk „kapaszkodni“. Huzamos ideig tartó lejtmenetben a javasoltnál magasabb sebességi fokozattal haladó kocsit állandb fékezéssel tudjuk csak a túlfutástól visszatartani. De meddig? A fékdobok felületért állandó súrlódó ferodók egy idő (méghozzá elég rövid idő) után átforrósodnak; kitükrösödnek, és ezzel szinkronban a fékek is hatástalanokká válnak. Természetesen az alacsonyabb, sebességi fokozatba kapcsolt, s így hatásos motorfékkel haladó autó lejtmenetében is időnkénti fékezéssel kell a túlpörgéstől megóvni a motort, valamint a túlgyorsulástól a kocsit, azonban a lábbal való fékezésre ilyenkor ritkábban kerül sor, hiszen a motorfék viszonylag tartósan óvja a túlgyorsulástól a kocsit.
