Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-19 / 51. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. december 19. Veteránok találkozója A Szabad Földműves szerkesztősége 9 járási pártbizottságokkal együtt Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 50. évíordulójának tisz­teletére összejöveteleket rendez Ér­sekújváron, Galántán, Ipolyságon és Klrályhelmecen azok részére, akik résztvettek a földmunkásmozgalmak­ban. Az értekezletre meghívtuk a leg­aktívabb harcosokat. Azokat, akik eleinte mint a szociáldemokrata párt erősödő balszámyának tagjai voltak, később megalakították Csehszlovákia Kommunista Pártját és sokat azok közül is, akik szimpatizálva a párt mezőgazdasági politikájával, mint pár­ton kívüliek különböző szervezetek megbízásából vagy teljesen spontánul, önkéntesen támogatták a párt által szervezett politikai és gazdasági jel­legű megmozdulásokat, sztrájkokat. Az első összejövetelt mintegy 60 veterán részvételével Érsekújvárott tartottuk. A találkozót Pavel Hudec, az Érsekújvári Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkára nyitotta meg. Emelte az értekezlet színvonalát, hogy résztvett rajta Hlaváč József elvtárs is, aki a múltban mint a Csehszlovák Mező- és Erdőgazdasági Munkások Szövetségének titkára maga is szer­vezője és résztvevője volt a fölmun­­kás-mozgalmaknak és sztrájkoknak. Többek között a szímői kubikusok politikai és gazdasági bérharcának. A felszólalásokból elénk rajzolód­tak a politikai és gazdasági harcok méretei. Amint a felszólalásokból is kitűnt, jól tettük, hogy területi össze­jövetelt rendeztünk, mert a múltbeli párt által szervezett mozgalmak és sztrájkok több járás harcos földművé* seinek szolidáris összefogásában zaj­lottak le. Megkapóan beszélt Szaba­dos József, a legendás hírű csallóköz­­aranyosi kommunisták küzdelmeiről, Szőrád András, a volt muzslaí kom­munisták harcáról, Holec István és Miskó István a csúzi kommunisták többszöri, járásra kiterjedő akcióiról, Kutruc László, a rettenhetetlen szí­mői kommunisták sikeres jól szerve­zett, nagy tömegeket magukkal raga­dó megmozdulásairól. Megkapó volt a madari Ifjú András, a semerovói Újvári András, a kamocsai Barczi Já-­­nos, az izsai Borsos András és az érsekújvári Páleník Ferenc felszólalá­sa is. Több olyan szlovák elvtárs is felszólalt, aki együtt szervezte a ma­gyar komumnistákkal a tüntetéseket és sztrájkokat. Az összejövetelnek igazi internacionalista jellege volt, bizonyította, hogy a múltban az osz­­tályszempontokat szem előtt tartva, szlovákok, magyarok, németek együtt küzdöttek a közös cél érdekében. Az összejövetelről hosszabb cikkben szú­­mólunk be még olvasóinknak, (ballal Az 1971. évi A verebélyi „lázadás" Az 1920-as decemberi általános sztrájk felrázta a falusi lakosságot is. Bár a mezőgazdasági dolgozók Szakszervezete passzív maradt, sokhelyütt az agrárproletárok a legkitartóbb sztrájkolok voltak. Csehország területén többszáz majort és nagybirtokot szálltak meg a sztrájkoló földmunkások. A falvak népe számos helyen fegyverezte le a csendőröket és kezébe vette a hatalmat. Szlovákia területén 26 járásban sztrájkoltak a földmunkások. A karhata­lom több megmozdulást brutalitással fojtott el. Rumanován és Hlohovecen a csendőrök a tüntető tömegbe lőttek. Szlovákiában a harc nem érte el azt a lendületet, ami Csehországban bontakozott ki. Kedvezőtlen hatással volt a sztrájkokra az is, hogy a mezőgazdasági munkások többsége az év végén, decemberben a mezőgazdasági munka idényjellege miatt nem tar­tózkodott a nagybirtokokon és ezért épp a legforradalmibb réteg nem kap­csolódhatott be a küzdelembe. Szlovákiában elsőként a hlohoveci, földmunkások léptek sztrájkba. Már december 11-én beszüntették a munkát. Az itteni megmozdulás következté­ben terjedt a sztrájkmozgalom Délnyugat-Szlovákiában. A hlohoveciek pél­dáját a Nyitra környéki nagybirtokok földmunkásai követték elsőnek. Az érsekújvári járásban december 14-én tört ki az első sztrájk. Innen terjedt át az ógyallai járásba, ahol Csúz környékén szüntették be a munkát. A pár­kányt járásban Bátorkeszi környékén, a vágsellyei járásban pedig Vág­­tornócon és Farkasdon sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A somorjai járásban négy major csatlakozott a sztrájkokhoz. A sztrájkharcok Léva környékén éleződtek ki a legjobban [a járásokat az akkori közigazgatási rendszer szerint soroljuk fel, a kommunista sajtóban és más hivatalos for­rásokban talált hiteles adatok nyomán). népgazdasági terv aiapelveiröl A CSKP Központi Bizottsága a) MEGÁLLAPÍTJA: hogy a múlt év májusa óta a fejlő­dés egyértelműen annak az iránynak a helyességéről tanúskodik, amelyet a CSKP KB a fenyegető gazdasági vál­ság megelőzése céljából elfogadott és végrehajtott. A tervszerűtlenség és a spekuláció ellen tett erélyes intéz­kedések meghozták a pozitív eredmé­nyeket. Felújult a pártnak a gazda­ságirányításban, a központi irányítás­ban és a tervezésben érvényesülő vezető szerepe, minek eredményeként megszűnt az infláció, a hazai piac megszilárdult, s javulás állt be a nép­gazdaság legfőbb kapcsolataiban. Nö­vekedett az emberek szociális bizton­sága, pénzünk szilárdságába vetett bizalma. Következetesen érvényesült az az elv, hogy a népgazdaság kon­szolidálását ne az emberek életszín­vonalának rovására oldják meg, ha­nem a források fokozatosabb kihasz­nálása, valamint a belső tartalékok mozgósítása útján. A népgazdaság konszolidálásának jelenlegi színvona­la jelentős politikai győzelmet, gaz­dasági sikert jelent, amelyet a párt a jobboldali és a szocialistaellenes erőkkel vívott éles politikai küzdel­mében ért el, hála a becsületes dol­gozók túlnyomó többsége öfeláldozó munkájának. Nem áltathatjuk magun­kat azonban önelégültséggel. A nép­gazdaság teljes fellendítése még nagy igyekezetét igényel. Ennek érdekében feltétlenül fokozni kell az igényeket az Irányítással, a káderekkel szem­ben, mert ez a döntő feltétele nép­gazdaságunk és valamennyi fokozata teljesítőképessége emelésének; b) JÓVÁHAGYJA: a gazdaságpolitika célkitűzéseit, amelyek a CSSZSZK 1971. évi néipgaz­­daságfejlesztési állami tervjavaslatá­ban jutottak kifejezésre; c) KÖTELEZI a pártszerveket és szervezeteket az olyan politikai feltételek megterem­tésére, hogy az irányítás valamennyi fokozatán minden munkahelyen biz­tosítva legyen az 1971. évi tervfelada­tok következetes kidolgozása és tel­jesítése. Kihasználni a gazdasági ve­zetőség ellenőrzési jogát a szerv cél­kitűzéseinek, a társadalmi szükségle­teknek biztosítása, a szocialista gaz­dálkodási elvek érvényesítése érde­kében; teljes politikai támogatást nyújtani a vezető gazdasági dolgo­zóknak a követelmények megvalósí­tása alkalmával; — az állami és a gazdasági szer­vekben a valamennyi irányítási fokon dolgozó kommunistákat az állami fe­gyelem szigorú megtartására, a ma­gas fokú igényesség érvényesítésére, s megkövetelni az alárendeltektől a feladatok következetes teljesítését; — az állami és a gazdasági szer­vekben dolgozó kommunistákat, hogy az 1971. évi tervfeladatokat Idejeko­rán dolgozzák ki, és juttassák el min­den munkahelyre, összpontosítsák erőiket az ötödik ötéves tervjavaslat kidolgozásának jó és időbeli befeje­zésére, hogy az 1971. II. negyedévé­ben előterjeszthessék. A CSKP KB 1970 januári határozata alapján meg­kezdeni a munkálatokat a gazdasági távlati tervvel kapcsolatban. A gazda­sági fejlődés tárgyi feladataival egy­ségben céltudatosan fejleszteni a mun­kákat a népgazdaság tervszerű irá­nyítási rendszerének tökéletesítése terén; — valamennyi társadalmi szerve­zetben, elsősorban a Forradalmi Szak. szervezeti Mozgalomban dolgozó kom­munistákat, hogy tevékenyebben szer­vezzék a konkrét tervfeladatok támo­gatására irányuló tömegpolitikai mun­kát, fejlesszék a Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalapítása 50. év­fordulójának tiszteletére indított mun­kakezdeményezést és szocialista mun­kaversenyt. A munkásokkal összefogott agrár proletariátusnak csak Verebély kör­nyékén sikerült egységesen fellépnie. Verebélyre a sztrájk hírét a nyitrai párttitkárság rendkívüli küldötte hozta meg. A verebélyi járási titkár Šte­fan Infer azonnal összehívta a párt vezetőségét és a környékbeli bizal­miakat. A gyűlés részvevői sztrájkbizottságot választottak, s ez küldötteket menesztett a járás falvaiba és a környékbeli járásokba is. Az egyik hivatalos jelentésben ezt olvashatjuk: „A szociáldemokrata párt itteni helyi titkárának, Štefan Internek és a sztrájkbizottságnak a tény­kedése az állam formájának erőszak útján történő megváltoztatására irá­nyul, előre átgondolt és kidolgozott terv alapján, mert egyes résztvevőknél a szervezet vezetői által kiadott és magyar feliratú pecsétekkel ellátott röplapok találhatók.“ A röplapok útján a sztrájkolók szolidaritásukat fe­jezték ki a cseh proletariátus megmozdulásai iránt, és munkástanácsok megalakítását, a nagybirtokok lefoglalását követelték. A sztrájkbizottság nem törődött azzal, hogy Verebély környékén kihir­dették a statáriumot és katonai diktatúrát vezettek be. A sztrájkot a köz­társaság több területén már régen elnyomták, amikor Verebély környékén a harc egyre élesebb formákat öltött. Az államapparátus félelmében döntő lépésre szánta el magát. December 17-re virradó éjjel letartóztatták Infert és az egész sztrájkbizottságot. Másnap többszáz tüntető haladt Verebély felé. J. Holka így emlékszik vissza a történtekre: „Lessacskán ballagtunk, a katonák meghátráltak előttünk. A tiszt parancsot adott a tüzelésre... A katonák nem voltak hajlandók lőni. Az árokban azonban csendőrök ha­saltak és azok nem tétováztak. Belelőttek a tömegbe, és a helyszínen több sebesült és két halott maradt.“ A karhatalom brutalitása elkeserítette a sztrájkolókat. A CSKP későbbi élenjáró funkcionáriusa, az akkor 28 éves tanító, Major István, Zsitva­­újfalun községi gyűlést hívott egybe. Hangsúlyozta, hogy a proletariátus­nak a végsőkig ki kell tartani. „Harcolni kell az utolsó csöpp vérünkig, mert most jött el az a pillanat, amikor a nép kezébe veheti a hatalmat, legyőzheti a burzsoáziát. Most vagy soha!“ A sztrájk, Verebélyen és környékén, tehát az egyik legnagyobb meg­mozdulás volt Szlovákiában. A verebélyi „lázadás“ — ahogy hivatalosan nevezték az ottani földmunkásság megmozdulását — sok gondot okozott az államhatalmi szerveknek. Aranyosmarót és Verebély környékén még december 22-én, sőt egyes helyeken még december 25-én is sztrájkoltak. Az állami hatalmi szervek Verebélyen és környékén a tüntetések 50 részt­vevőjét tartóztatták le. (ki) Az év végén, a megnyugvás napjai» ban örömmel állapíthatjuk meg, hogy Latin-Amerikában újabb ország lépett a béke és haladás útjára. Amint isme retes, a chilei választások alkalmából dr. Salvador Allende döntő szavazati többséggel az ország élére került Mint a népi egységbe tömörült bal oldal jelöltje, november 4-én lépett elnöki hivatalába. Azóta sok találgatás folyt arról, hogy a baloldali kormány merre írá nyitja majd az ország szekerét, ml lyen reformokat valósít meg. A jobb oldali politikusok rémhíreket terjesz tettek, hogy Chilében vége a demo kráclának. Mielőtt a fejleményeket értékel nénk, meg kell mondanunk, hogy a? imperialista rémhírterjesztők milyen demokráciát féltettek. A baloldali győzelem előtt az ország, mint a leg­több latin-amerikai állam, teljesen az imperialista monopoltőkések kényé­­nek-kedvének volt kiszolgáltatva. Az ipar struktúráját nem a nép érdekei szerint állították össze, hanem úgy, hogy az Egyesült Államok monopol, tőkéseinek napi egymillió dollár hasz­not hajtson. Egyre nőtt a munkanél­küliség Is. Az alkalmazás nélküliek száma elérte a 300 ezret. A baloldali kormány a következő­képpen kezdte meg a „kommuniz­must“. Olyan rendeleteket hozott, me­lyek szerint munkalehetőségek nyíl­nak a munkanélküliek számára. Tehát elsőrendű feladatnak tekinti a mun­kanélküliség felszámolását. Az új tár­sadalom és gazdaság építésének érde­kében Allende nemrég felszólította a tömegeket, támogassa őt abbeli igve» Dr. Saíuuaur Allende, a Chilei Köztársaság elnöke kezetében, hogy kormánya államosí­tani akarja a színesfém feldolgozó, a vasfeldolgozó ipart, és a salétrom­ipart. Annak ellenére, hogy a gyáro­sok a nemzetközi imperialista erők támogatásával rendkívül nagy erő­feszítéseket fejtenek ki az államosí­tás megakadályozására, Allende és kormánya nem tántorodik meg, és a népnek tett ígéreteit teljesíti. Allende elnök a concepcióni tömeggyűlésen bejelentette, hogy az ottani textilgyá­rat máris államosították. Eddig a két ezer munkást foglalkoztató gyár Teo­­fll Yarur ipari mágnás tulajdona volt, és a chilei koncern hatáskörébe tar­tozott. Amióta baloldali kormány ke­rült az ország élére, fokozatosan csökkent ebben a gyárban a termelés, ■/égül pedig teljesen leállt. A tömeggyűlésen a köztársasági el­lök bejelentette, hogy szilárdan ha­ladnak a megkezdett úton, és szigo­rúan eljárnak azok ellen, akik kizsák­mányolják a dolgozókat, nem tartják be a szociális biztosítással összefüggő '■endeleteket és törvényeket. A kapitalistákat tehát Joggal nyug­talanítják az új csileí kormány lépé­sei. Azonban még több redőt von homlokukra az a tény, hogy Chile nemcsak a belpolitikai életben tesz olyan intézkedéseket, amelyek a szo­cializmusba való átmenetet képezhe­tik, hanem nemzetközi síkon is a béke és a haladás szolgálatában áll. Az új kormány első lépése volt pl. hogy felvette a forradalmi Kubával a kereskedelmi kapcsolatokat, s a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság­gal szintén kereskedelmi kapcsolato­kat létesített. Felszólította az ENSZ képviselőit, hogy támogassák a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságát. De már maga az a tény, hogy Latin- Amerikában újabb ország szakadt ki az Amerikai Egyesült Államok mono­póliumának hatásköréből, kétségbe­­ejti a kapitalistákat. Ojabb példa arra. hogy az amerikai túlerő ellenére is elnyerheti egy ország függetlenségét, mégpedig többféle módon. A kubaiak fegyveres harccal szabadultak fel és teremtették meg a szocialista rend­szert. Allendéék a parlamentáris utat választották, és így kerültek uralom. ra. Tehát megszületett egy olyan bal­oldali győzelem, amely lehetőséget nyitott esetleges szocialista rendszer megteremtésére. Allende többször ki­jelentette, programja szerint az or­szágban olyan lehetőségeket akar te­remteni, hogy megnyíljon az út a szo­cializmus felé. Persze ezért még na­gyon sokat kell harcolni, úgy a bel-, mint a külföldi reakcióval, de a több mint egyhónapos baloldali uralom, a baloldali kormány már sok olyan in­tézkedést tett, ami a dolgozók széles tömegeinek érdekeit szolgálja. Gondo­lunk itt a már említett munkanélküli ség felszámolására, az államosításra és más olyan intézkedésekre, amelyek többé nem a maroknyi monopolisták, hanem tényleg a dolgozók érdekeit szolgálják. Most, az év végén a kor­mány fizetésemelést ígért, nagy la­kásépítési programot hirdetett, intéz­kedéseket tett az áremelésekkel szem­ben és egy kedves intézkedés, ami szerint 14 éves korig napi fél liter tejet kapnak ingyen a gyerekek. Mind-mind olyan intézkedések ezek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nép kormánya tényleg a nép érdeké­ben v hnilo József Gyönyörű tengerparti üdülői vannak az országnak. Valparaisót gyakran látogatják a külföldiek Is és a dolgozók ezrei pihenik ki itt fáradalmaikat CHILE a béke és haladás útján...

Next

/
Thumbnails
Contents