Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-12 / 50. szám

1970. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES ■ J No me az d 'aszó k fóruma #/ / A funkciókban örömét is leli Az idősebb generáció tagjai gyak­ran vetik a mai fiatalok szemére, hogy kényelmesek, csak önmagukkal törődnek, nem elég aktívak és nem szívesen kapcsolódnak be a tömeg­­szervezetek munkájába. A bírálatban, noha néha eltúlzott, azért rejlik egy nagy adag igazság is. Mert valóban nem sok az olyan fiatal, aki munká­ján kívül szívesen vállalna különböző tisztségeket, és szabad idejében a szórakozás helyett gyűlésekre járna. Nincs tűi sok, de azért akad. Például Szibilla László, a Nagykéri (Milanov­­ce) Egységes Földművesszövetkezet ökonómusa, aki többek között a CSEMADOK KB-nak, a járási bizott­ság pártcsoportjának és a hnb taná­csának is tagja. Ezenkívül sportvo­nalon is tevékenykedik, — egy ideig az alelnöki tisztséget töltötte be) ügy, hogy jóformán azt mondhatjuk, a funkcionárkodás a hobbyja. A fiatal szakember a Tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában érettségizett, s négy hónapos gyakorlat után bevonult. Két év elteltével közös megegyezés alap­ján szülőfalujában helyezkedett el. A tagság és a vezetők jól ismerték, örömmel fogadták maguk közé, és Laci is szívesen ment, mert ő is azt vallotta: mindenütt jó, de legjobb otthon. — Ismertem a helyi viszonyokat, jól tudtam, mi vár rám, azért egy percig sem gondolkoztam, mikor fel­ajánlották a helyet, — emlékezett vissza Szibilla László. Azzal is tisztá­ban voltam, hogy szövetkezetünk a fejlődés kezdeti időszakaszában viha­ros időket élt át. Szinte nem múlt el taggyűlés anélkül, hogy ne választot­tak volna új vezetőket. De a helyzet fokozatosan normalizálódott, és 1960- tól a jelenlegi vezetőség áll a közös élén, s ez a tíz esztendő már jelent valamit. Nyugodtan kijelenthetem, hogy megtaláltam a számításomat, de úgy hiszem, a többi fiatal sem elégedet­len, mert a szövetkezet minden téren messzemenő támogatást nyújt ifjú dolgozóinknak. Házasság esetén 5000 korona, toborzási díjunk 2500 koro­na, s az ún. belépési összeg 1200 ko­rona. Részben ezeknek az intézkedé­seknek is köszönhető, hogy munka­erőben nincs hiány. De nem is vár­juk meg, hogy legyen. Átszerszerve­­zések által biztosítjuk, hogy mindig meglegyen a kellő létszám. Igyeke­zetünk elsősorban olyan irányú, hogy termelőmunkát biztosítsunk tagjaink-, nak. 1964-től pl. rátérünk a tőketele­pítésre,, s az idén már 244 hektárról 28 vagon szőlőt szüreteltünk. A kultúrélettel kapcsolatban is csak az elismerés hangján nyilatkozhatom. A szövetkezet ezen a téren is nagy­ban támogat minden akciót. Amióta 1961-ben felépítettük a szabadtéri színpadot, azt lehet mondani, hogy a környékén kisebb kultúrközponttá váltunk. Az Ifjú Szívek megnyitója óta már rengeteg színvonalas, nagy­sikerű előadásra került itt sor. Nem­csak a MATESZ művészeit láthatták nézőink, de tapsolhattak Madarász Katiriak, Kovács Apollóniának, Poőr Péternek és még sok magyar vendég­­művésznek. Mi azonban nemcsak importáljuk a kultúrát. A helyi szín­játszócsoportunk is gyakran fellép a hazai és a szomszédos falvak kö­zönsége előtt. Műkedvelő színészgár­dánkon kívül egy 30—35 tagú férfi énekkarral is dicsekedhetünk, melyet a rendkívül agilis pedagógus, Simek Viktor, már több éve vezet. Ezt a szövetkezeti tagokból és munkásokból álló énekkart és a község zenekul­túrájának fejlesztését is neki köszön­hetjük. Most legújabban a fiatal lá­nyokat és asszonyokat próbálja akti­vizálni. — Színházról lévén sző, azt is meg kell említenem, hogy szövetkezetünk a MATESZ minden nyitrai előadására 100 jegyet igényel. Célunk az, hogy rendszeresítsük a színházlátogatást, kiépítsünk egy olyan gárdát, mely nem csupán azért jár színházba, mert kapott jegyet, hanem művelődni akar. Elképzelésünk bevált, mert már most nagyon sok az olyan dolgozónk, akik abban az esetben is Nyitrára utaznának, ha nem biztosítanánk szá­mukra jegyet. — Községükben bizonyára a ba­rátsági hónapról sem feledkeztek meg?! — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójának tisz­teletére a párttal közösen ünnepsé­get rendeztünk. A kultúrmősort az iskola szolgáltatja. A barátsági hó­nap propagálásában különben a köz­ség komplett egységben (a szövetke­zet, a párt, a CSEMADOK, az Osveta és az iskola) vett részt. Telt ház előtt vetítettük az Anna Karenina című szovjet filmet. — Említette, hogy a sportszerve­zetben alelnöki funkciót töltött be, és egy ideig aktívan játszott. A nagy elfoglaltsága miatt hagyott föl a fo­cival? — Nem. Még 1964-ben izomszaka­dást szenvedtem, s azóta nem játsz­­hatom. Ezt nagyon sajnálom, mert a mai csapat, hála a szövetkezet gon­dosságának, jóval kedvezőbb körül­mények között „rúghatja a bőrt“, mint mi annakidején, mikor még a mérkőzések után mosdásra sem volt lehetőségünk. Együttesünk különben a II. A osztály élcsoportjában telel, így minden előfeltétel adva van, hogy jövőre az I. osztályba kerüljünk. Ifi csapatunk is jól szerepel, úgyhogy utánpótlási gondjaink nem lesznek. Végül arra kértem meg Szibilla Lászlót, hogy néhány mondatban ön-* magáról szóljon. — A fuftkciók, gyűlések jóformán minden szabad időmet elrabolják, de nem panaszkodom, mert a sport és a kultúráiét támogatása legfőbb kedv­telésem. Nagy szerencse,' hogy fele­ségem megértő — ő különben a színjátszó-csoport vezetője — úgy­hogy emiatt nincsenek nézeteltéré­seink, sőt közösen beszéljük meg az egyes rendezvényeket. Szabad órái­mat a tanulás tölti ki. Az elvem ugyanis, hogy az ember csak önmű­veléssel tarthat lépést a gyors fejlő­déssel, ezért beiratkoztam egy két­éves, most megnyílt kísérleti iskolába. O. V, bivai A szövetkezeti utánpótlásról Szülőfalummal a kapcsolatom ál­landó. Ha hazamegyek, mindig elso­rolják ki halt meg, hol szaporodott a család, hol lesz vagy volt lakoda­lom. Mindig szomorúan mondják, ha valaki már kiesett a sorból, nem tud már dolgozni a szövetkezetben. Ez az utóbbi egyre gyakoribb, mert egyre kevesebb a szövetkezeti tagok száma. Az új hírek között viszont sohasem hallok olyat, hogy ez és ez a fiatal belépett a szövetkezetbe, ez és ez a fiatal erősítette a szövekezeti tagsá­got. Nagy probléma ez szerte az or­szágban, s falumban különösen az. S erről sem a faluban, sem a sajtó­ban nem beszélünk eleget. Ez évben mintha mindenki jobban érezné ezt a problémát, a rossz idő­járás következtében nagyon elhúzó­dott a mezőgazdasági munka, még november végén is akadt munka a földeken. Szerencse, hogy az idő ked­vezett. Különben sok minden kint maradt volna a földeken. Nemcsak az időjárás okozta ezt a kiesést, hiányzik a fiatalos lendület, fiatal erő a szövetkezetből. Pedig nincs is kilátásban, legalábbis a mi közösségünkben, hogy ezen a téren változás történjen. Közel van a falu Kassához, s aki csak teheti, ott igyekszik munkát vállalni. A közgondolkodásban van a baj, vagy rossz a nevelés? Talán otthon is megkeresnék azt a pénzt, amit a városban. Helyben lennének s nem kellene utazniok. De inkább vállalják az utazás fáradalmait, csak a szövet­kezetben ne kelljen dolgozni. Manap­ság szinte már gúny tárgya, ha egy fiatalabb dolgozik a szövetkezetben. Nemrégen az egyik földimmel be­szélgettem, annak idején (1945 előtt) tanulhatott volna, de az apja hallani sem akart róla. Itt a föld, megélsz te abból — mondta egyszerűen. Az apa szégyellte volna, módos gazda lévén, ha a fia elhagyja a földet. A fia ma is a szövetkezetben dolgozik, de gyermekeinek már nem mondja, ma­radjatok a szövetkezeiben. A falumban a szülők szinte szé­gyellik, ha gyermekük véletlenül a szövetkezetben marad. Sőt, még szombatonként is távoltartják a fia­talokat a mezei munkáktól. Különö­sen akik tanulnak, vagy városon lak­nak, már szégyellik a mezei munkát. Te tanultál, te már „úr“ vagy, neked nem szabad dolgoznod. En szembe­szálltam ezzel a nézettel, és sokszor kimegyek a mezőre dolgozni. Nem dicsértek meg érte, a minap is a szomszédasszony így fogalmazta meg édesanyámnak címezve: kitaníttattad a fiadat s most a cukorrépát szedi, ez szégyen. Mikor éri el a mi szövetkezeti pa­rasztságunk azt a színvonalat, és gondolkodásmódot, ahogy azt a fin­nek teszik. Végigjárják a szakisko­lákat „összeszedik a tudást“, aztán hazamennek és átveszik apjuk után a gazdaság irányítását. Pazderák Bertalan Téli ötletek m fejj agy divat a szőrme. A prém­díszítés minden változatát alkalmazzák: gallért, kézelőt, sze­gélyt, zsebet tesznek a kabátokra és újra előkerült a feledésből a muff. A Karenina Anna korát idé­ző kabátokhoz, kucsmákhoz na­gyon szépen illik. Első rajzunkon szőrmével felfrissített (és megtol­dott) kucsmával, muffal kiegészí­tett télikabát látható. Minden egy­soros gombolású kabátot díszíthe­tünk ilyenképpen. A szőrme gyak­ran a ruhát is díszíti, mint 2. és 3. rajzunk mutatja. A téli kompié kabátja gallér nélküli, az alatta viselt rövid ujjú, ugyanabból a szö­vetből készölt ruha nyakát és alját díszíti prémszegély. A 40-es kor­osztály számára alkalmas a 4. rajz: barna kockás gyapjúszövet télika­bát, széles prémgallérral és sze­géllyel. Végül egy kötényruha, me­lyet munkába ajánlunk: újdonság rajta a több fémcsatba fűzött váll­pánt. A zsebet kerek fémgombok díszítik. Maglódi Magda Pótmama a családban Bizony nem könnyű megbízható pótmamát találni. A legjobb pótmama a nagymama. Csakhogy nem minden­kinek van. A pótmamát jól ki kell választani, hiszen sokszor egészen kis csecsemőjük őrizetét bízzák rá a mamák. Afíífcdélax&zutalc 1сшуие1 Közelegnek az ünnepeik, s ma­napság már mindenkinek gondja, mit ajándékozzon szeretteinek. Főleg gond ez a szülőknek, akik közül a legtöbben meg akarják lepni csemetéiket valami kedves ajándékkal. — Mit vegyünk? — töprengenek a szülők. A játéküzletek tömve vannak eb­ben az időben. A szépen díszített kirakatok csalogatják a vevőket. Ezt látva az ajándékozni készülők közül sokan betérnek az üzletbe, válogatnak a játékokban és elinté­zik karácsonyi gondjaikat. Persze, egyre többen vannak, akik nem elégednek meg a játék vásárlásával, hanem valami neme­sebbre is gondolnak. Eszükbe jut, hogy nemrégiben, amikor a kira­katokat nézegették, kisfiúk vagy kislányuk milyen érdeklődéssel ol­vasta a regénycímeket, és azt Is megjegyezte, hogy osztálytársának ez vagy az a könyv már megvan. A lelkesedést a könyvek iránt még nem minden szülő veszi figye­lembe. De szerencsére egyre töb­ben vannak olyanok, akiknek az ajándékozásnál eszébe jut a köny­vesbolt előtti jelenet és tudják, hogy a játék mellé, avagy anélkül a könyv lesz a legkedvesebb, leg­nemesebb ajándék. A könyv egyszerre szórakoztat és tanít. Az olvasás nagyon hasz­nos időtöltés. Ezt főleg azok a szü­lők tudják, akiknek gyermekei so­kat olvasnak. Legtöbb esetben azok a tanulók állnak helyt, azok sajá­títják el leghamarabb a különbö­ző tárgyak tanulmányozásának a módját, akik rendszeresen olvas* nak. Mégpedig sokat és többféle könyvet. A könyvek révén nemcsak az ol­vasás technikáját sajátítják el a gyerekek, hanem olyan ismeretek­re is szert tesznek, amelyek kiegé­szítik az iskolában tanultakat, bő­vítik a tanulók ismeretkörét, fej­lesztik ítélőképességét, gazdagítják tudását. A könyvnek más haszna is van. A jő könyv gazdagítja a gyerme­kek érzelemvilágát és fejleszti er­kölcsi, esztétikai érzésüket, ízlésü­ket. Felbecsülhetetlen az a nevelő­hatás, amit a jól megválasztott ol­vasmányokkal a serdülő fiatalok­nál elérhetünk. Természetesen nagyon fontos az olvasmány megválasztása. Feltétle­nül figyelembe kell venni a gyer­mek életkorát, olvasottságát, érdek­lődési körét. Sokan csak a kalan­dos vagy a detektív regényeket bújják. Ez még nem olyan nagy hiba, ha mellette más jellegű köny­vek iránt is érdeklődnek.- Persze a lényeg, hogy a gyerekekkel meg­szerettessük az olvasást, s az a szülők gondja, milyen könyvet vesznek, adnak csemetéik kezébe, vagyis a figyelmüket a kevésbé kedvelt könyvek felé tudják-e te­relni. Ám így sem lehet fokozatos­ság nélkül eredményt elérni, és nagy szükség van arra, hogy az új témakörben olvasmányos, izgal­mas könyvet kapjanak először a kezükbe. Később jöhetnek a törté­nelmi regények, útleírások, verses-, kötetek és más jellegű könyvek. Minden egyes könyv elolvasása más-más világba vezeti el a gyere­keket, s érdeklődésük bővül, az új élmények, ismeretek tovább gazda­gítják világukat. Nehezebb feladat vár azokra a szülőkre, akiknek a gyermekei egyáltalán nem szeretnek olvasni. Ezekkel meg kell szerettetni az ol­vasást. Felolvasni nekik szép me­séket, vagy más érdekes olvas­mányt, s aztán valóban nagyon gondosan megválasztani az aján­dékozott könyvet. Viszont már sok­szor beigazolódott, hogy a szülők­től, ismerősöktől kapott könyvekbe az olyan, aki az Iskolai könyvtár­ból még egy kötetet sem kölcsön­zött, csak belelapoz. Éppen ezért az a szülő gondol­kozik okosan, aki elősegíti, hogy minél több saját könyve legyen a gyereknek. A kölcsönzött könyv jó, de sohasem olyan kedves. A na­gyon érdekes könyvet ugyanis az elolvasás után még sokszor kezé­be veszi a gyerek, s szinte kívül­ről megtanulja a legérdekesebb fejezetet. Rajonganak a könyv hő­seiért, hozzájuk akarnak hasonlí­tani, példaképet látnak bennük. Könyvesboltjainkban aránylag gazdag a választék gyermek- és ifjúsági regényekben. Nem okoz hát különösebb gondot a váloga­tás, ha a szülő tudja, milyen köny­vet szeret olvasni gyermeke, illet­ve mit lenne jó, ha lapozgatna. Az utóbbi időben az összerakott filléreikből a gyerekek Is szoktak vásárolni ajándékot a szülőknek. A jövő nemzedéke sem tud kedve­sebb, olcsóbb ajándékot venni hoz­zátartozóinak, mint jó könyvet. Ha kertészkedik, méhészkedőt, vagy a gyerekek látják, hogy az apjuk édeklődik a mezőgazdasági szak­kérdések iránt, akkor a legkelle­mesebb meglepetés lesz valamilyen szakkönyv ajándékozása. De édes­anya sem haragszik meg, ha nem éppen romantikus regényt, hanem a háztartással kapcsolatos könyvet kap karácsonyra. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne a szépirodalom egyes termékeivel kedveskedjenek a gyerekek. December az ajándékozás hó­napja. Ne feledkezzünk meg, hogy a jó könyv a legkedvesebb és a leghasznosabb ajándékok közé tar­tozik. -tt-Ki vigyázzon a gyerekre? Fiatal leány vagy idősebb asszony? Ezt ne­héz eldönteni. Nem az évek számí­tanak, hanem a rátermettség, a meg­bízhatóság és főleg az, hogy szereti-e a gyereket vagy sem. A 14 éves leány is lehet megbízható, és a meglettebb korú nőről is kiderülhet, hogy durva* türelmetlen. Ha csak estére hívják a szülők, és olyan csecsemőhöz, aki nem szokott felébredni, általában elég, ha értel­mes, megbízható nőt keresnek. De ha a gyerek fel szokott ébredni, fontos, hogy a pótmama olyan valaki legyen, akit a kicsi ismer és szeret. A leg­több kisgyermek megijed, ha feléb­red és idegen arcot lát. Jó, ha a pótmama egy ideig együtt van az anyával, és egyszer-kétszeí közösen végzik a kicsi körüli teen­dőket. Eközben a gyerek is hozzá szokik a pótmamához, mielőtt végleg rá lenne bízva. Feltétlenül tudni kell a pótmamá­nak azt is, hogy a szülők hol tartóz­kodnak — munkahelyen, moziban, színházban, vendégségben —, hogy, sürgős esetben haza hívhassa őket. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents