Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-28 / 48. szám

1970. november 28.

_ SZABAD FÖLDMŰVES

Merre tart a lengyel mezőgazdaság?

Beszélgetés dr. Ing. Longin CEGIELSKI lengyel mezőgazdasági miniszterhelyettessel

Ez év novemberében tíz napot töltött Lengyelországban a Szlovákiai Újságírók Szövetsége mellett működő Mezőgazdasági Szerkesztők Klubjának négytagú küldöttsége: Doktor František (Pravda), Mesároš Štefan (Záhradkár a chovatel), Pebkovskij Genadij (Smena) és N. Kovács István, a Szabad Földműves munkatársa. A Lengyel Mezőgazdasági Újságírók Klubja által meghívott üjságíróküldöttséget dr. Ing. Longin Cegielski lengyel mezőgazdasági miniszterhelyettes is fogadta, aki nagyon szívesen válaszolt a lengyel mezőgazdaság helyzetével és fejlesztésével kapcsolatos néhány kérdésre.

Fő feladat: a szocializálás

9 Számos minket érdeklő dolgot láttunk az Önök országában. Szíves engedelmével néhány kérdést tennénk föl. Lengyelországban még igen nagyméretű az egyéni gazdálkodás. Bizonyára nem zárkózik el a felelettől, ha megkérdez, zük, milyen a termelés egy hektár földre az állami gazdaságokban, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, valamint az egyéni szektorban?

— Mielőtt a kérdésre válaszolnék, engedjék meg bevezetőként hadd mondjak el néhány szót. A két világháború között a lengyel mezőgazdaság igen szétaprózódott volt. Élelmiszerrel a lakosság 80 %-át kellett ellátnia, melyből 6—8 millió úgyszólván nyomorban tengődött. Egy-egy gazdaságnak hat és fél embert kellett foglalkoztatnia, mivel az iparba nem mehettek, mert nem volt. Ezek a tényezők nagyon röghöz kötötték a földműveseket, nézetem szerint jobban, mint más országokban.

A szövetkezetesítés a felszabadulás utáni években, egészen 1951-ig lendületesen haladt. Am az iparilag elmaradott országban igen nehéz körülmények között gazdálkodtak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A nehézségeket még tetézték az 1956-os politikai események, amikor a reakció igyekezett megingatni a tagok közös gazdaságba vetett bizalmát. Így tehát csak azok a szövetkezetek nem bomlottak szét, amelyeknek gazdasági alapja szilárd volt, s már az egyéni gazdálkodás idején is kiválóan gazdálkodtak tagjai. Jelenleg az ország mezőgazdasági földterületének másfél százalékát szövetkezetek, 14 százalékát állami gazdaságok, a többit pedig egyéni gazdálkodók művelik.

Most pedig az Önök kérdésére válaszolok. Nálunk az állami gazdaságok, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyben részesülnek. Például az állami gazdaságok beruházási eszközeiket az államtól kapják, s az államnak átadott főbb mezőgazdasági termékekért a megszabott áron kívül felárat is kapnak. A mostani ötéves tervidőszakban az állami gazdaságok 14 ezer, míg a szövetkezetek 8 ezer zloty beruházási összegre jogosultak hektáronként. Természetesen az ilyen termelés költséges, de így is jóval többet termelnek az ÄG-ok, mtsz-ek, mint az egyéni gazdálkodók. Az egyéni szektor munkaköltsége az állattenyésztésben 50—60 százalékkal, a növénytermesztésben 30—40 százalékkal magasabb, mint1 a két szocialista szektorban. Ha a termelés gazdaságosságát tesszük mérlegre, kitűnik, a dolog nem is oly egyszerű. Gabonából a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, míg őszi repcéből az állami gazdaságok takarítják be a legbőségesebb héktárhozaa

mot. Ugyanakkor állattenyésztési termékekből az egyéni gazdálkodók adják — hektárra számítva — a legtöbbet.

Szabályozó faktor: a felvásárlási rendszer

• Úgy hisszük, ilyen körülmények között nem fölösleges kérdés, az állam miként készteti az egyéni gazdálkodókat arra, hogy azt termeljenek, amire a társadalomnak a legnagyobb szüksége van, s a termékek maximumát adják él az államnak?...

— A mezőgazdasági termékek felvásárlásának rendszere szabályozó tényezőként szerepel. Figyelembe vesszük a földterület nagyságát és minőségét, valamint a gazdálkodás egyébfeltételeit. A földművesek beadási szerződést kötnek az illetékes szervekkel. Termékeikért alapárat kapnak. Ha ebbéli feladataikat túlteljesítik, szénvásárlási utalvány illeti meg őket, s kedvezményes áron takarmánykeveréket stb. vehetnek. Ily módon az egyéni gazdaságok által értékesítendő gabona 93, az állattenyésztési termékek 96 százaléka jut állami alapokba.

• Feltételezzük, hogy Lengyelország mezőgazdasági termékekből az eddiginél sokkal többet állíthatna elő és jutna még külföldi kivitelre is. Ez egyáltalán nem közömbös a világpiac ellátottsága szempontjából. Úgy látjuk, éppen a kisüzemi mezőgazdasági termelés fékezi e céljuk elérését, amely lehetetlenné teszi a haladó technika és a korszerű termelés-technológia teljes kihasználását.

— Pontosan úgy van, ahogy Önök látják. Ezt a bonyolult kérdést minél előbb meg kell oldanunk.

Gjabb lépés a szocializálás felé

9 Engedje meg a következő kérdést: Miben látják a falu szocialista átépítésének további lehetőségeit? Tudjuk, az adott viszonyok között ez a kérdés nagyon összetett, megoldása nehézségekbe ütközik, de nézetünk szerint más út nincs, mint a szocializálás.

— A világ mezőgazdaságában is egyre inkább előtérbe kerül a termelés központosítása és szakosítása. Ez az irányzat fölöttébb észlelhető a szocialista országokban. Terjed nálunk is, csak nem-elég meggyőzően. Míg 1956-ban csak 138 hektár volt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földterületének átlaga, ma már eléri a 270 hektárt. A lengyel mezőgazdaság további szocializálása felől érdeklődnek? Már néhány éve törvény biztosítja az önkéntesség elvének betartását. De a földművesek életkorátlaga eléggé magas, 57 év. Azok, akik elérik a nyugdíjas-korhatárt, nyugdíjjáradékot csak úgy kapnak, ha átadják földjüket az államnak. Ily képpen mintegy 100 ezer hektár föld jut évente az állam birtokába. Az állam az olyan földeket

«

is megvásárolja, amelyeknek műveléséről a szülők elhalálo zása után az utódok lemondanak. Más módszer: azokat a főtdeket, amelyeket birtokosa elhanyagol, rosszul művel, az állam kisajátítja. így előreláthatólag az 1971—75-ös tervidőszakban az állami gazdaságok földalapja mintegy egymillió hektárral bővül.

Az elhagyott földeket a „kójka rolnicza“ — földműveskör — is felvásárolhatja.. Ez lényegében nem más, mint a mezőgaz* dasági termelőszövetkezetek I. típusa. Mivel tudjuk, hogy az egyéni gazdálkodók nagy többsége nyolc év múlva eléri a 65 évet, nyugdíj-járadékot ptdig csak úgy kap, ha átadja földjét az államnak, ily módon a falu szocializálása ütemének meggyorsulásával számolunk.

9 Nagyon érdekelne minket, az állam hogyan látja el a mezőgazdasági üzemeket gépekkel, műtrágyával stb. Ezen a téren milyenek a távlataik?

— Országunk széltében-hosszában kétszer is frontátvonulás színhelye volt, gazdaságilag nagyon tönkrement. Elsősorban a földig rombolt városokat kellett újjáépíteni — mint például Varsó, Gdanyszk, Szceczin stb. —, s ez óriási anyagi áldozatokat követelt. Csak a következő években (1972-tol) térhetünk át a mezőgazdasági üzemek hatékonyabb anyagi ellátására, A legközelebbi ötéves terv számol azzal, hogy a nemzeti jővedelemből 16 százalékot kap majd a mezőgazdaság. Jelenleg a mezőgazdaság átlagban 130 kg műtrágyát használ fel hektáronként (tiszta tápanyag formájában),- viszont az állami gazdaságokban 250 kg NPK-t használnak fel. Komplex gépesített farm-rendszerüket Nyltrán volt szerencsém látni, nagyon tetszett. Szeretnénk ilyen komplex gépi berendezéseket vásárolni Csehszlovákiától, amelyeket a vltkovtcei Klement Gottwald Vasműben gyártanak.

Az ifjúság kérdése

9 Nálunk nagy probléma az ifjúság megtartása falna.

Ha ily magas a mezőgazdaságban dolgozók életkorátlaga,

Önöknél sem lehet valami rózsás a helyzet

— Az ipar fejlesztésével a vidéki fiatalság úgymohd „meglovasodon a „tisztább munkát" választotta, s választja jelenleg is. Még az 1971—75-ös években is mintegy 600 ezer vidéki fiatal városra vándorlásával számolunk, ami nemcsak a falusiak életkorátlagát emeli majd, de elősegíti a további nem kívánt femtnizáciőt ts (női munkaerők túltengése).

© Miként látják a KGST-országok mezőgazdasági együtt.

működését?

— Csak üdvözölni tudjuk e gép-, vetőmag- és ültetőanyagcserét, s a jobb tudományos-műszaki együttműködést. A jelenlégi helyzettel nem lehetünk elégedettek. Hisszük, hogy valamennyi tagország még tevékenyebb és szorosabb együttműködése révén előbbre jutunk.

9 Nagyon szépen köszönjük a kedves fogadtatást.

(kov)

|x| éhányszáz lakosú ez a falucska.

A Medvesalja tájegységhez tartozik. Takaros házait, kis szövetkezetét látva az idegen úgy érzi, Vecseklőn (Večeklov) szorgalmas emberek élnek. Ha az Idevetődő, az itteni munkásmozgalmi tevékenységről akar egyetmást megtudni, a letűnt kor élő szemtanúit, szenvedő alanyait kell megszólaltatnia. Ezt igazolja az alábbi tény is.

Hiring Józsefnek, a helyi nemzeti bizottság fiatal titkárának — a pártszervezet vezetőségi tagjának — az idősebbek mondtak el sokmindent a forradalmi múlttal, a pártszervezet megalakulásával kapcsolatban. Följegyezte: Vecseklőn tizenöt taggal alakult meg a kommunista párt helyi szervezete, 1925-ben.

Viszont Bozó Gyula, mostani pártelnök régebbi időkre származtatja vissza a kommunista eszme meghonosodását, az ellenállást. Megjegyezte, az 1919-es Tanácsköztársaság idején Kovács István, Bozó Imre-Elek és jam

m

\

kab Menyhért vecseklöt lakosok — akik kapcsolatot tartottak a vörös кат fonákkal —, Cered községben (Magyarország) lefegyverezték és elzavarták a csendőröket.

Az emberek munkát, hozzátartozóik • számára emberségesebb életet akartak. Ez bűn volt akkoriban. Az éhesek látták, hogy a kapitalista köztársaság urai nem adnak elegendő kenyeret a szegénysorsúaknak, ezért Medvesaljáról húszán Franciaországba vándoroltak, szerencsét próbálni. Köztük volt Jakab István, Végh Ambrus, Végh István, Bozó György, Jakab Menyhért és mások.

Ez utóbbi, vagyis Menyhért bácsi már hetven éven felüli, s ágyban fekvő beteg. Látogatásom alkalmából elmondta, hogy a franciaországi bányatelepen erős, akcióképes kommunista pártszervezet működött. Ű is ott lépett a párt soraiba 1923-ban, Bozó Györggyel együtt. A kizsákmányoló bányatulajdonosokkal folytatott harc volt az iskolájuk. A genai bányatelepre jártak taggyűlésekre. Itt edződtek ineggyőzödéses kommunistákká. Több alkalommal hangadói voltak a bérkövetelö sztrájkoknak.

Mint egyszerű, mozgalmi szempontból tájékozatlan emberek kerültek Franciaországba. Hat év múltával — 1925-ban — szilárd politikai meggyőződéssel jöttek haza. Megtanulták, hogy a kapitalisták csak kemény harc árán tesznek a munkásoknak engedményeket.

Vecseklöhöz közel esik a Macskalyuk kőbánya. Itt dr. Krepuska Gézánál vállaltak munkát. Akkoriban kétezer, később pedig már háromezerötszáz embert zsákmányolt ki a bányatulajdonos. A dolgozók fele Magyarországról járt ide dolgozni. A viszonyok egyre romlottak. így 1928-től kezdve több alkalommal sztrájkot szerveztek az embertelen kizsákmányolás letörése, az életkörülmények javítása érdekében. Egy ízben a munkások között árulók is akadtak, akik tíz liter rumért letörték a sztrájkot.

A vecseklői kommunisták 1932 május elsejére felvonulást szerveztek. Az élen a hátgörnyesztő munkában edzett fiatalok meneteltek. A tömeg Fülekre ért. A vecseklőiek mögé sorakozott Bást, Ajnácskő és Sőreg (Bašťa, Hajnáöka, Šurice) szegénysorsú, elnyomott lakossága Is. Amikor a tömeg elérte Ajnácskőt, csendőrkordonba ütközött. Ezt harciasán áttörte, hogy célba érjen. így jutottak Fülekre, s csatlakoztak a tüntető tömegekhez.

Bizony nem volt könnyű az élet Az említett falucska kommunistát a Horthy-féle fasiszta megszállásig többször kemény harcot vívtak a burzsoá-demokratikus köztársaság embertelen kízsákmányolói, a munkásság szipolyozől ellen. A Horthy-rezsim idején is megbélyegezték, meghurcolták őket. De ez sem törte meg az embereket. Bozó Gyula 1943-ban például sztrájkot szervezett a Macskalyuk kőbányában. Ezért héthónapi szigorított börtönbüntetést kapott. így reagált a földesurak, bányabárók rendszere a munkások jogos követeléseire.

A vecseklői és környékbeli kommunisták, szegénysorsúak közül 1944- ben számosán kiutat kerestek. Két lehetőség nyílt: lázadni az elnyomás ellen és sínylődni a fasiszták börtöneiben, vagypedig egyesíteni erőiket és fegyvert ragadva harcolni a szabadságért, a munkáshatalomért.

Nem a véletlen hozta úgy, hogy a második lehetőséget választották. Va-A vecseklői kommunisták 1968-hari évzáróra gyűltek össze. A képen láthatjuk a régi harcok résztvevőit is. i. :z.‘iik Jakab Menyhért elvtársát (megjelölve), aki 1968-ban töltötte be 70. életévét. Ebből az alkalomból a vecseklői pártszervezettől elismerő oklevelet, a járási pártbizottságtői pedig köszönőlevelet és bronz Lenin plakettet kapott múltbeli harcos cselekedeteiért.

lasek József, aki a Nógrádi-féle partizánalakulatban fontbs embernek számított, vecseklői származású volt. Jakab Menyhértet, Bozó Gyulát, Kovács Mátyást Űjbástról (Nová Bašta), Mede Menyhértet és a környékből másokat is beszervezett a partizánok soraiba. Valasek elvtársnak, Jakab Menyhért volt az összekötője. Minden alkalommal ő értesítette Boző Gyulát, hogy az élelmet, a lőszert és a fegyvert hová vigyék. Fegyvert, lőszert a környéken tanyázó magyar és német katonai alakulatoktól zsákmányolták — életük kockáztatásával — az élelmiszert pedig a lakosság adta a partizánoknak. Szereztek például egy tíZlnötös aknavetőt lőszerrel együtt, melyet a Bihréthegyen állítottak föl, s onnét lőtték a fasiszta alakulatokat. Az ádáz harcokban 13 környékbeli szabadságharcos, partizán esett el, köztük Valasek József is. Akik életben maradtak, mindaddig küzdöttek, míg meg nem érkezett a szovjet hadsereg.

... A felszabadító szovjet csapatokkal való találkozásuk örömét szavakba foglalni szinte lehetetlen. Annyi bizonyos, Vecseklő és környéke kommunistát sosem felejtik el ezeket az emlékezetes napokat.

Az 1968—69-es eseményeket aggódva figyelték. Elítélték a jobboldal ^éktelen dühöngését. Szükség esetén újra fegyvert ragadtak volna azok ellen, akik a szocialista rendszer megdöntését szorgalmazták

A falu fölszabadulásának emlékezetes évfordulóját 1968. decemberében együtt ünnepelték a szovjet hadsereg képviselőivel, azok unokáival, akik Vecseklő szenvedő népének is elhozták a szabadságot.

A kommunisták a barátsági hónap keretében vállalták, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetének taglétszámát újabb 23 taggal bővítik. Ez is bizonyítja, hogy a szovjet embereket Igaz, hű barátaiknak, életük megmentöjének tartják.

Hoksza István