Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-14 / 46. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. november 14. A műtrágyázás kezdete Szlovákiában A föld termőképességének fenntartása és fokozása már az ókorban Is foglalkoztatta a földművelőket. A tu­domány akkori állapota és a gyakorlat alapján az állati eredetű trágyák és fekáüák mellett gipsszel, márgával és hamuval javították a szántóföldek minőségét. A szán. tóföldekből kimerített tápanyagok pótlásának, vagyis a trágyázásnak a története így visszanyúlik az ókorba, de az Itt szerzett tapasztalatok tudományos továbbfej­lesztésére még sokáig kellett várnia az emberiségnek. A lakosság száma egyre nőtt, a szántóföldek jelentős hányada még mindig ugaron hevert, s a helyzet már kezdett kritikussá válni, amikor 1840-ben, egy akkor már híres német vegyész, J. Liebig felfedezése megmu­tatta az egyetlen lehetőséget: a föld termőképességét biztosító elemekből előállított, mesterséges trágyák hasz­nálatát. De a műtrágyázás első tartós eredménye csak akkor született meg, amikor Liebig elismerte a nitrogén jelentős szerepét a tápanyagpőtlásban és elméleti követ­keztetéseit összekapcsolta a gyakorlattal. Ezzel lehetővé tette a pőtanyagok ipari előállítását és megalapította a műtrágyagyártást. Az Angliában felépített műtrágya­gyárat gyorsan követte a többi, és ez 1878-as párizsi világkiállításon már 66 cég képviseltette magát termé­keivel. Ml történt közben Magyarországon? A korszerű mező­gazdaságnak itt Is akadtak követői, képviselői, de az aránylag tőkeszegény magyarországi gazdaságok nem vehették komolyan az akkori szaklapok hirdetéseit. Csak amikor a sokszázéves egyoldalú gabonatermesztés követ, keztében a nyolcvanas években a mezőgazdaság olyan mélyre süllyedt, hogy az európai országok között Ma­gyarországon érték el a legkisebb termésátlagokat és a világpiacon egyre nagyobb teret kapott az orosz és az amerikai búza, kezdtek cselekedni. A mezőgazdaság fejlesztéséhez azonban ekkor is sok pénzre volt szükség, s ilyen méretű tőkével csak a nagybirtokosok és a fel­dolgozóipar gyártulajdonosai rendelkeztek. így lettek a cukorgyárak tulajdonosai a műtrágyák első rendszeres alkalmazói. A diószegi (Sládkovičovo) cukorgyár 1881-től vásárolt nagyobb tételekben műtrágyát, a surányí (Šu­rany) cukorgyár és a közelben levő gr. Károlyi birtok, a nagyszombati (Trnava) és a továrniki gyárak tulaj­donosai, valamint a Stummer grófok is a nyolcvanas években vezették be a műtrágyázást. A következő évek­ben kezdték meg a mezőgazdasági kémia előnyeinek kihasználását a zselízl (Želiezovce) Breunner-féle birto­kon, a Léva (Levice) (környékén fekvő Schoeller tanyá­kon, valamint gr. Eszterházy Mihály galántai uradalmá. ban is, hogy csak a tízezer kát. holdon felüli birtokokat említsük. De a századfordulón már a közép- és (kisbirto­kosok egész sora tért át ennek a jövedelmező mezőgaz­dasági segédanyagnak a használatára. Az 1880—1918-as években, vagyis a műtrágyázás elter­jedésének első szakaszában, négy műtrágyafajtát hasz­náltak: a népszerű és szinte „mindenható“ csodaszernek tartott, olcsó szuperfoszfátot, a Thomas-salakot, a chili­salétromot és a kénsavas ammóniákot. A cukorrépa volt az első növény, amit rendszeresen műtrágyáztak, de az 1880—1900-as években a különböző műtrágyák haszná­latát kipróbálták szinte az összes mezőgazdasági nö­vénynél. A búzatermesztésben a legjobb eredményeket a szu­perfoszfáttal érték el. A zselízi Breunner birtokon a magyar holdankénti 8,52 q átlagét 40 %-al emelték. A galántai Eszterházy birtokon a kilencvenes évek ele­jén bevezetett műtrágyázás már az első években szépen jövedelmezett. A korabeli kutatók véleménye szerint a rozs a leg­­hálásabb gabonaféle és bőségesen meghálálja a táp­anyagokat. A műtrágyák közül itt is a szuperfoszfát bizonyult a legalkalmasabbnak. Ennek segítségével húsz esztendő alatt a galántai birtok 5,67 q átlagát (magy. hold)) 10,76 q-га növelték. A Stummerek nagybodoki birtokán 1877—1901 között 12,5 %-al növekedett a ter­melés. A kelet-szlovákiai Kapigovce községben 11,10 q-ról 16,54 q-ra növekedett a terméshozam (kát. hold). Az árpa a jól Jövedelmező ipari növények közé tarto­zott. A dél-szlovákiai sörárpát az egész világon szívesen vásárolták. így aztán érthető, hogy a termelők a legjobb földjeikbe vetették. A nagybirtokosok is megpróbálták ezen növény műtrágyázását. A galántai birtokon kitűnő eredményt értek el a chilisalétrom, valamint a Thomas­­salak—szuperfoszfát kombináció alkalmazásával. A ter­mésnövekedés általában 400 %-ra kamatoztatta a be­fektetett tökét. A termelők a műtrágyázásnál elég mostohán bántak a burgonyával és a dohánnyal, s bár az elvétve végzett műtrágyázást kísérletek meglepő eredményeket adtak, az első világháborúig nem találkoztunk rendszeres mű­trágyázásukkal. A kukoricával viszont állandóan kísérle­teztek, de az akkor termesztett fajták nem reagáltak a műtrágyára. Az akkori mezőgazdasági szakemberek kidolgozták a kisgazdáknak megfelelő mütrágyázási módszereket is, de az anyagi nehézségekkel küzdő kisgazdák közül csak kevesen tudtak rendszeresen mütrágyázni. Ezek közé tartoztak a Garam alsó folyása mentén elterülő gabona­földek gazdái és a cukorrépatermelő kisgazdák. A ga­bona és a cukorrépa rendszeres műtrágyázása növelte az utőnövények termésátlagát is, a szalmatöbblet, a répa­fej és répalevél pedig lehetővé tette a haszonállatok számának növelését, vagyis jóval nagyobb jövedelmet biztosított a vállalkozó szellemű kisgazdáknak, mint amilyent hagyományosan gazdálkodó társaik elértek. Bebizonyosodott tehát, hogy a műtrágyák alkalmazása a mezőgazdaságban kifizetődő, sőt bizonyos körülmények között nélkülözhetetlen. Reméljük, hogy ma már nem akad egyetlen kétkedő sem, aki sajnálja kiadni a pénzt erre a kitűnő mezőgazdasági segédeszközre, amit a mese­világból vett hasonlattal nyugodtan nevezhetünk arany tojást tojó tyúknak. Dr. Vadkerty Katalin kandidátus A betakarítási munkálatokon kívül a mezőgazdasági üzemekben egyre nagyobb figyelmet kell szentelni az őszi mélyszántás elvégzésének. Sürget az idő, hiszen november első harma­dában a mélyszántás agrotechnikai határidejének végéhez értünk. De még számos mezőgazdasági üzemben sok­­snk hektár föld várja az ekét. Ezért minden percet a lehető legcélszerűb­ben kell kihasználni annak érdeké­ben, hogy minél előbb pontot tehes­sünk az őszi munkálatok végére. Az őszi mélyszántás fontosságát nem szükséges részletezni, mert ezt jól ismerik a mezőgazdasági szakembe­rek. Ennek ellenére talán nem árt röviden összefoglalnunk jelentőségét, hiszen részben a jövő évi bőséges ter­més megalapozásáról van sző. Mindannyiunk előtt ismert tény, hogy a növénytermesztés sikerének legfontosabb tényezője a megfelelő talajművelés. Ennek alapvető műve­lete pedig az őszi mélyszántás. A mély­szántás célja a talajporhanyítás, a légköri csapadék felfogása és táro­lása, valamint a felső talajréteg be­­szántása. Az adott körülményeknek megfelelően általában 25—30 cm mé­lyen szokás szántani. A mélység mag­­határozásánál mindenkor szükséges figyelembe venni a művelés alatt levő talajréteget és az altalaj fizikai állapotát, összetételét. A mélyszántás legfontosabb feladata Az lpolyviski szövetkezetben Kovács József a ZT—300-as traktorral Ó6 a B—200-1 típusú ekével naponta hat hektárt szánt fel. Fényes Sándor a DT—54-es lánctalpas traktorral négy hektáron végzi el az őszi mélyszán­tást egy műszak alatt. az őszi és a téli csapadék felfogása, tárolása a következő vegetációs idő­szak növényzete számára. A kártevők és a gyomok elleni harcban szintén nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a műveletnek, mert a gyomok és a kártevők beszántásuk után a levegőtlen környezetben elpusztulnak és egyben növelik a talaj szervesanyag készletét. Fontos megemlíteni, hogy a mélyszán­tás elősegíti a talaj biológiai érését és a megfelelő hőviszonyok kialakulá­sát: Minél korábban szántunk, annál aktívabb lesz a talaj baktériumok mű­ködése, ezzel a felszabadult tápanya­gok mennyisége is nagyobb, és a ki­adós őszi csapadék felfogása után nagyobb lesz a növény által felvehető vízkészlet is. Ha tehát időben végez­zük el őszi mélyszántást, a talaj bio­lógiai érése még az ősz folyamán, el­lenkező esetben azonban csak tavasz­­ssal megy végbe. Ha nagyon későn szántunk és esetleg már hóréteg ke­rül a talajba, miáltal nagyon lehűl és a talajbaktériumok tevékenységé­nek csökkenéséhez vezet. Egy nagyon fontos alapelvről ne fe­ledkezzünk -meg, éspedig arról, hogy még a legrosszabb őszi mélyszántás is jobb, mint a legjobb tavaszi. Ezért igyekezzünk még a fagyok beállta előtt elvégezni az őszi mélyszántást. A mezőgazdasági üzemekben tett látogatásaim alkalmával arról győződ­hettem meg, hogy a terménybstaka­­rítás mellett az őszi mélyszántás idő­beni elvégzésének is nagy figyelmet szentelnek. Kép és szöveg: Kajtor Pál A cukorrépa betakarításának gépe­sítése keretén belül jelenleg csupán háromszoros betakarító gépek vannak forgalomban, melyek jól beváltak a mindennapi gyakorlatban. A 3 OCX jelzésű cukorrépa-fejelő a kétfázisos cukorrépa-betakarításnál tölt be fontos szerepet. A Jičírrt Agro­­stroj által gyártott háromsoros gép a 450 mm sortávolságra ültetett cukor­répa betakarítását, fejelését segíti elő. A fejelőgép menet közben szállítja a répafejeket a mellette vontatott pót­kocsira, vagy egyéb szálítóeszközre. Szükséges, hogy a fejelőgép és a fel­szedő (3 VCZ) közvetlenül egymás után haladjon, hogy a pótkocsit von­tató traktor már az üres parcellán közlekedhessen. A fejelőgép munká­jának minősége függ a fejelő-mecha­­nizmus helyes és gondos beállításá­tól, mivel nagyon érzékeny ezen fo­lyamatra. A beállítást függővé kell tenni a répák általános alakjától és attól, hogy a kerekek mennyire mé­lyednek be a talajba. A gép óránkénti teljesítménye 0,3 hektár. Jó teljesítményt nyújt a D—385 jel­zésű műtrágyaszóró gép is, melynek munkaszélessége 5,4 méter. Kedvező körülmények között a gép óránkénti teljesítménye 6 kilométeres átlagos munkasebesség mellett 1,5—2 hektár. fcszeálította: —hnr— BEMUTATJUK *■ 'Ж,'' kW Щ , " « "e шмшгавш ШШ Használjuk ki a lehetőségeket Az 1764 hektár mezőgazdasági föld­területen gazdálkodó nagyölvedi (Vei­ké Ludince) szövetkezet a gabonater­mesztésre és a sertéshizlalásra szako­sította magát. Az össz-szántóterületből (1733 ha) mintegy 1260 hektáron ter­mesztenek gabonaféléket. További fő terményük a cukorrépa, melynek ter­mesztésével ebben az évben 100 hek­táron foglalkoztak. Takács József üzemgazdásszal a cukorrépatermesz­tés hogyanjáról beszélgettem. A múlt évben 426 q átlag hektár­hozamot értek el ezen növénynél. Eb­ben az évben jobban sikerült a ter­melés, ami az elért 571 q hektáron­kénti terméshozam is bizonyít. A szövetkezetben a Dobrovická A fajtát termesztik, s tapasztalataik sze­rint jól megfelel az adott viszonyok­nak. Kedvező időjárás esetén bő ter­mést biztosít. Némely években 600 mázsán felüli átlaghozamot is elértek ezen fajtánál. Az ezévben termesztett cukorrépa elöveteménye árpa (jantár) volt. Az őszi telajelőkészltés idején hektáronként 500 q istállőtrágyát szór­tak el, továbbá 45 kg P2O5 és 63 kg K20-t (tiszta tápanyagban számítva) dolgoztak be a talajba. Tavasszal a vetés előtt további 83 kg P2O5, 170 kg K2O és 74 kg nitrogén tápanyagot ada­goltak minden hektárra. A vetést — 45 cm sortávolságra — a hagyomá­nyos hatsoros vetőgépekkel végezték el április 17. és 21. között. Egy hek­tárra 20 kg vetőmagot szórtak el. A kézi egyelés — 25 cm tőtávolságra — elvégzése után, a hivatalos ellenőrző szervek megállapítása szerint, 1 hek­táron 78111 egyed volt, ami kielégí­tőnek mondható, hiszen a cukorrépa­­termelők között meghirdetett verseny­ben 70—80 ezer egyed elérését tűzték kt feladatul, a 45 cm sortávolság és 25 cm tőtévolság betartása esetén. A továbbiakban fejtrágyaként 75 kg nitrogént (t. táp.) Juttattak a növény­zetre karbamld formájában, mivel ez a lassabban oldódó trágyafélék közé tartozik, s így á vegetáció egész Ide­jén serkentőleg hat a fejlődésre. Az első sarabolást május 11—13 kö­zött végeztéik el, majd 19-ig a kézi egyelést is befejezték. A továbbiak folyamán még három ízben saraboltak és egyszer végeztek kézi kapálást. Ezt az igényes feladatot úgy oldották meg, hogy a dolgozók között (személyen­ként 42—45 árat) kiosztották meg­művelésre az egész területet, s cél­prémiumot tűztek ki a munkálatok mielőbbi elvégzése érdekében. Aki négy nap alatt elvégezte a Számára kijelölt terület bekapálását, az áron­ként három korona prémiumot kapott. A betakarítást október 24-én fejez­ték be. Mivel a betakarítás gépesítése is eléggé „foghíjas“, így nagy szükség volt a kézi munkaerőre Is. A cukor­répa kiszántását géppel végezték ugyan, de a tisztítás már kézzel tör­tént. A megtisztított és kupacokba rakott répát a NRÖN-120 jelzésű fel­­szedö-rakodó géppel juttatták a trak­­torvontatésú pótkocsikra, melyekkel az elszállítás történt. A szövetkezet kiértékelte az ezévl termelési eredményeket, s lényegében elégedett azokkal. A fenti konkrétu­mok is azt bizonyítják, hogy hozzá­értő emberek Irányítják a termelést, mégis szinte ide kívánkozik a kérdés: vajon nem lenne célszerű a fokozott gépesítés és a vegyszerek használata? Takács elvtárs Is fájó pontként tün­tette fel a gépesítés szakaszán tapasz­talható lényeges lemaradást és nekem is úgy tűnik, hogy ez a hiányosság — nemcsak a szóbanforgó szövetkezet­ben — nagyban hátráltatta a termelés fokozását. Nem tudom megérteni, miért húzódoznak egyesek a napjaink­ban már jói bevált gépek alkalmazá­sától, hiszen azok minden esetben a termelők javát szolgálják. A szövetkezet úgy határozott, hogy az elkövetkező években is szorgal­mazzák majd a cukorrépa termeszté­sét. bár e növény vetésterületének, növelésével nem számolnak. Ennek alapján remélem, hogy bár az eddigi eredményeik is elismerést érdemel­nek, mégsem tartank ki körömszakad­táig a régi módszerek mellett, hanem teret nyitnak az új technológiai eljá­rásoknak, s nem idegenkednek majd a gyakorlatban is jól bevált mezőgaz dasági gépek alkalmazásától sem, hi­szen csakis így érhetik el céljukat, hogy egyre többet, jobbat és olcsób­ban termelhessenek a közellátás és az egész nemzetgazdaság számára. Kádek Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents