Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-31 / 44. szám
A pulyka nagyságát is meghaladó nagytestű vadmadarunk a tűzök, amely Európa pusztáin őshonos. Régente felhúzott egészen a Skandináv félsziget déli részéig. Jelenleg azonban terjedési köre szűküloben van. A túzok jellegzetes pusztai madár, s ahogy az ember a modern mezőgazdasági technika eszközeivel egyre-másra {elszámolja a puszta jellegű területeket, el hódítja tőle a természetes környezetet, számuk egyre fogy. Németországban — főleg az Elbától keletre — él belőle néhányszáz példány, Kelet-Európa tájain viszont még kedvezőbb a helyzet. Lengyelország síkságai, Ukrajna még nagyban érintetlen végtelen sztyeppéi Jó védterületet nyújtanak a túzokcsapatoknak. Romániában a Havasföldön gyakori — főleg Arad és Temesvár környékén — továbbá Munténiában még számuk ezrekre tehető. Jugoszlávia északi mezőgazdasági területein — Bácskában és a Bánátban — előfordur lásuk szintén gyakori. Magyarországon a második világháború után kialakult, részükre kedvezőtlen körülmények közepette csökkent előfordulási számuk, csupán a védelmi intézkedések mentették meg a teljes kipusztulástól. Később azonban a nagyüzemi gazdálkodási formák bevezetése kedvezőbb feltételeket biztosított, s így számuk ismét szaporodott. Jelenleg, megbízható becslések alapján, számuk 2000—2500 között mozog, így Európában Magyarország a leggazdagabb túzokos területek közé tartozik. Hazánkban főleg a Bratislavától—Ipolyszakállasig elterülő déli végeken fordul elő. A második világháború előtt még Trnava környékén is léteztek állandó lokalitásai, de napjainkban a Csallóközben és az attól keletre fekvő Duna—Vág háromszögében található fészkelő vagy átmeneti átvonuló helyeken. Legnagyobb fészkelő helyük Negyed (Neded), Farkasd (Vlőany), Kamocsa, Királyrév, Feketehát, Megyercs (Čalovec), Csallóközaranyos (Zlatná n/o), Nemesócsa (Zem. Olca) és Gúta (Kolárovo) körzetében található, ahol számuk ötszázra tehető. Ezen a területen 1957-ben kb. 250 fészkelőhelyet számoltak össze. Nagyobb összefüggő túzokcsoportok tartózkodnak Dunaszerdahelytől (D. Streda) északra, valamint Zselíz (Želiezovce), Csata (Čata), Bény (ВШа), Kéménd (Kamenín), Szőgyén (Svodin) körzetében. Kisebb lojalitások ■fordulnak elő Köbölkút (Gbelce), Perbete (Pribeta), Udvard (Dvory n/Ž.), Komárom (Komárno), Izsa (Iža) és északabbra Bučany és Caníkovce körzetében. Nyári ottartózkodásukról időnként a Bodrog mentéről is kapunk híreket. Körülbelül negyven darab fordul elő rendszeresen Morvaország vidékein is Pohorelice és Znojmo körzetében (Kux—Svoboda—Hudec— prof. Ferians közlése alapján). Az ezeken a területeken levő állami gazdaságok és földművesszövetkezetek által kialakított hatalmas gabona-, repce-, lucernatáblák és más herefélék által kialakított környezet megfelel a túzok természetének. A nagyobb bokroktól, fáktól mentes táblák mélyén a túzok megtalálja nyugodt, zavartalan helyét, ahol meghúzódhat és fészkelhet. Emberkerülő, félénk természete miatt a túzokot közvetlenül pusztítani nem túlságosan könnyű, de a technika erős tér(Kacséra Szilárd felvétele) elejtett idős kakasok között 18—21 kg-os is akadt már. A kisebb tojók átlagosan 4—6 kg-os súlyt érnek el. A két nem között tehát lényeges a súlykülönbség. A felnőtt madár növényi és állati táplálékot fogyaszt. Ilyenek a levelek, rügyek, magvak, ürülékében elvétve gabonaszemek is találhatók, amit a tarlón szed össze. Nyáron különféle rovar, földigiliszta, mezei pocok, béka, néha gyík képezi Legnagyobb vadmadarun hódításával összefüggő állandó zaklatás még fészkelő helyének elhagyására is kényszerítheti. Óvatossága szinte hihetetlen. Rendszerint — a tavaszi dürgési idő kivételével — nagyobb tojó és hím-csoportok alakulnak ki, s amíg annak tagjai élelemkereséssel vannak elfoglalva, addig egy-két öreg kakas figyelemmel követi a környéken észlelhető mozgásokat. Három^zázötven-négyszáz méternél közelebbre ritkán várja be az embert, s jól megkülönbözteti a mezei munkást a fegyveres vadásztól. Nemes, szép madár a túzok. Tollazatának rozsdásbarna és piszkosszürke színezete kitűnő védelmet nyújt számára, szinte beleolvad környezetébe. Testsúlya tekintélyes. A tavaszi kelésü, két-három tojásból álló fészekaljból kikerülő 10—12 dkg-os csibe őszre eléri a 6—8 kg-ot. Vadászat során (A szerző tusrajza) táplálékát. Különösen kedveli a repce- és káposztaföldeket, szívesen csipeget a növényi kultúrák leveléből. Elenyésző mezőgazdasági kártételét messze felülmúlja természetvédelmi ér» téke. A költés helyéhez hű madár, csak a szigorú telek bírlák hosszabb vándorútra. Ilyenkor déli irányba vonul, de enyhülés beálltával visszatér. Élelemhiány miatt is elhagyja megszokott tartózkodási helyét. Ragaszkodik költési helyéhez és megszokott területét, amely 4—6 km átmérőjű körzet, csak nagyobb zaklatás esetén hagyja el. Ha zavarják, óvatosan, lassan lépegetve húzódik el megszokott területének széléig, de utána szárnyrakap, alacsonyan vitorlázva nagy szárnyaival visszatér, óvatosan kikerül minden gyanús bokrot vagy fát. Aprilisban-májusban „kitör rajtuk a szerelmi láz“. A túzokkakas igen érdekes nász, vagyis dürgés idején. Ilyenkor fedőszínei hirtelen eltűnnek s a kakas hirtelen felborzolódva, szinte fehér tollgombolyaggá alakul, miközben néhány lélegzettel torokzacskóját megtölti levegővel. Farkát hátra teríti, szárnytollait hátracsapja. A körüludvarolt kisebb testű tojó a nász után védett helyen készíti §1 egyszerű fészkét. Ez rendszerint egy rejtett gödör a gabonavagy repcetábla csendesebb helyén. A tojó két-három tojáson kotlik, majd 28—30 nap elteltével kikelnek a kicsi túzokcsibék. Kezdetben igen gyámoltalanok és csak a fészek környékével ismerkednek. Később erőre kapnak s követik anyjukat, aki bogarakkal, szöcskékkel vagy rovarlárvákkal kínálja őket. A túzokanya szorgalmasan óvja kicsinyeit, s az esetleges támadókkal szembe is fordul. A túzokcsibék nagyon érzékenyek a hidegre, a nyirkos, nedves Időjárásra. A fészekaljból ilyen körülmények között rendszerint csak egy növendék marad meg. A csibék fejlődése egyébként gyors, 3—4 hónapos korukban már nehezen különböztethetők meg a kifejlett példányoktól. Teljes nemi fejlődésüket azonban csak a negyedik, ötödik életévükben érik el. A túzok legnagyobb ellensége az ember. Gyakorta előfordul, hogy a fészekben talált tojásokat mezei munkák végzésekor felelőtlenül tönkreteszik. Sok túzokfészek pusztul el a gabonafélék és rétek későn végzett hengerelésével és boronálásával is. Számottevő túzokcsirke pusztul el a herefélék gépi kaszálása során, de előfordul, hogy éjjeli kaszálás közben felnőtt példányok is elhullanak. A tojások nagy ellensége a dolmányos varjú, a vadászó róka és a kóbor kutya. Ezek a tojásokon kívül a túzokcsirkéket is tizedelik. Bár túzokállományunkat, mint természeti ritkaságot, a törvény védi, lassan növekedik. Ma már nem kell tartanunk teljes kipusztulásától, s a túzok mesterséges keltetésével és szaporításával kapcsolatos kísérletek is biztatók. Remélhető, hogy életkörülményeinek alaposabb megismerésével a mesterséges tűzoktenyésztés is megoldódik, mint ez a fácánok volleres tenyésztésével már megtörtént. Juhász Árpád 6 Szakmai tanácsok a nutria tenyésztéséhez A nutria őshazája Dél-Amerika, elnevezése a spanyol telepesektől ered. A régi magyar szakterminológiában folyami egérként is emlegették. A nutriatenyésztés elszigeteltségének okai nálunk főleg a szaktudás és a hasznos dolgok Iránt való érdeklődés hiányában kereshetők. Az utóbbi években nutrlatenyésztésiinkben új szakasz kezdődött, s ezt a megújhódási folyamatot szeretném néhány szakmai tanáccsal segíteni. E tenyészeti ágazat sikere az állatok megfelelő elhelyezésében rejlik. A tenyésztésül szolgáló térségnek három részből kell állnia. ■ 1., Az ól négyzet alakú, kb. 100X100 cm-es alapterületű lehet, építőanyagként legcélszerűbb téglát és betont használni. A falak vastagsága minimálisan 15 cm legyen. A padlózat betonból készüljön, s lehetőleg középen lejtsen, ami a szennylé lefolyása szempontjából szükségszerű. Az ól lehetőleg legyen száraz és sötét. A kifutóra nyíló kivezető lyukakat tervezzük úgy, hogy a vemhes anyák nyugodtan tudjanak rajta közlekedni. ■ 2. A kifutó nagysága 150 X 100 cm. Az oldalfalakat építhetjük hullámpalából, vagy fémlemezből. A kifutó alja mindig a medence felé lejtsen. Téli időszakban a kifutót ajánlatos almozni, mivel az állat lába a fagyra nagyon érzékeny. ■ 3. A medencét a kifutó elé építjük, 50X100 cm-es nagyságban. Alja iépcsöszerűen lejtsen. mélysége kb. 45 cm legyen. A téli fagyok alkalmával a medence vizét leengedjük és csak az állatok számára szükséges ivóvíz-mennyiséget biztosítjuk. A tenyésztő egyik legfontosabb feladatát az állatok tisztántartása képezze. Az építkezés szakszerű végzése esetén, ezt a medence vizének cseréjével, legjobb esetben átfolyó víz bevezetésével oldhatjuk meg. A medence szennyvizének levezetésére szolgáló csatornát kiselejtezett öntözőcsövekből készítjük el. Praktikus megoldásként megemlíteném, hogy ahol zöldségeskert van, a szennyvizet ide vezessük, ebben az esetben a szennygödör falát ne betonozzuk ki. A gödörben felgyülemlett víz a környező talajt állandóan nedvesen tartja, ennek főképpen a zöldségtermesztés (zeller, petrezselyem) szempontjából van nagy jelentősége. Ha a gödör megtelik, tartalmát kitűnő szerves híg trágyaként hasznosíthatjuk. Takarmányozás ázempontjából az összes háziállatok közül a nutria a legigénytelenebb. Etetni naponta egyszer elég, de ekkor legyen bőséges az adag. Takarmányozáskor fontos a sorrend betartása: О a) száraz takarmány (kenyér, árpa, kukorica), állatonként kb. 8 dkg, 0 b) nedvdús takarmány (burgonya, répa, káposzta, gyümölcshulladék), © c) zöld takarmány (falevél, lucerna, tarack). ► Téli időszakban a zöldtakarmányt szénával, kóréval és szárított herefélével pótolhatjuk. A tenyésztés megkezdése előtt tevékenységünk első alaptétele az legyen, hogy csak jól fejlett példányokat állítsunk tenyésztésbe. A hibás testalkatú, öreg példányokat lehetőleg selejtezzük ki a tenyészetből. A tenyésztés alapját a bak képezze, amelynek vérbelileg idegennek kell lennie. Egy bakra három-öt nőstényt számíthatunk csoportos (poligám) tartás esetén. A bak a nősténynél lehetőleg két hónappal legyen idősebb. A nutria ivarzása rendkívül rövid ideig, havonta mindössze egykét napig tart, ezért ajánlatos a bakot öt-hat hétig a nőstényekkel együtt tartani. A vemhes nőstény négy hónap és tizenhárom nap múlva egy alomban négy-nyolc darab életképes fiókát ellik, amelyek mindjárt fürdenek. A fiókákat nyolchetes korukban választjuk el. Elválasztásnál leghelyesebb, ha az anyát helyezzük át más ólba, mert a növendékek az áthelyezést megsínylik. A nemek szerinti különválasztás háromhárom és fél hónapos korban történjék. A nutria tenyésztése szerény befektetés mellett nagyon jövedelmező, mert a szakszerűen kiképzett gerezna piaci értékesítés során szép bevételt tesz lehetővé. Egyes tenyésztők a nutria húsát élelemként fogyasztják és pl. sertéshússal felesben kolbászt készítenek belőle. A befektetés hamar megtérül, s a nutriatenyésztéssel foglalkozó egyén szabad idejét nem tölti el hiába. Csiba László A pulyka takarmányozása szemcsézett táppal szabad tartásban A pulyka szabad vagy kifutós tartásával több takarmány megy veszendőbe. Az okok között szerepel a szélfúvás okozta kár. Ebből a szempontból a dél-dakotai (USA) egyetemen kísérleti úton vizsgálták meg, mi a különbség a szemcsézett, valamint a darás táp használata esetében. Négyezer négyzetméter nagyságú, elkerített területeket létesítették az istállók mellett olyan távolságban, hogy ezek a széljárást ne akadályozzák. A parcellákat búzával, cirokkal vetették be, hogy a felnevelés végére termést hozzanak. Az első időben repcén és széna-liszten tartották az állatokat, később a szénaliszt csak kiegészítő takarmányként szerepelt. Egyik kísérletben négy, mintegy 100 pulykából álló kilenchetes csoportot képeztek. Július 20-tól tizenkét hétig folyamatosan ellenőrizték súlygyarapodásukat. Az elkerített területen barázdába vegyesen búzát és repcét vetettek, nevelőtápon és szénán tartották az állatokat, amellett osztrigahéj és grit is rendelkezésükre állott. A keverék szabványosan 21 % proteint tartalmazott, ezt négyhetenként 17,5 százalékra, majd 13 százalékra csökkentették, amikor a takarmány Vs, Vb és 2/s részben gabonából állott. A keveréket két csoport számára körülbelül 6 milliméter nagyságú szemcsékbe préselték, s a másik két csoportot a szokásos alakban takarmányozták. Mind a keveréket, mind a szemcsézettet hengeres etetőbe helyezték. A két-két csoport takarmányfogyasztását rendszeresen ellenőrizték. A másik kísérlethez szintén négy csoportot használtak, egyenként 75 széles mellű fehér pulykát, ugyanazt, amelyet az elsőben is. A vizsgálatot 25—25 hétig folytatták. A takarmányozás az első kísérlethez hasonlóan történt, csak a repce helyét szénaliszt foglalta el. Az összesen hétszáz pulykával folytatott két kísérlet összegezett eredménye: ф szemcsézett takarmánynyal 7—9 % megtakarítást értek el, a szemcsézett takarmányon az állatok nagyobb súlyt értek el, a kifutón termelt takarmánnyal csökkentettétk a koncentrált táp mennyiségét. (Apicultura) (Avicoltura)
