Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-24 / 43. szám

1970. október 24. SZABAD FÖLDMŰVES M mezőgazdászok fóruma Egy iskola életéből Napjainkban egyre többet foglal­kozunk a mezőgazdasági termelés táv­lati fejlesztésével, az ezirányú ter­melés feladataival, és a kitűzött irány­elvek megvalósításának lehetőségei­vel. Aki tisztában van szocialista me­zőgazdaságunk jelenlegi helyzetével, és ismeri a fejlesztési tervek főbb célkitűzéseit, az bizonyára arra is rá­döbben. hogy tennivaló van elég. Vi­szont felmerül a kérdés, lesz-e kinek megvalósítani az elképzeléseket, mert sok mezőgazdasági üzemben már évek óta munkaerőhiánnyal küzdenek. Tel­jesen kihalt volna a mai fiatalokból a mezőgazdaság iránti vonzalom? Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor a Somorjai Mezőgazdasági Szaktaninté­zet modern, impozáns épületéhez kö­zeledtem. Az iskola igazgatója — Macek Pál mérnök — szívélyesen fogadott, s kész­ségesen tájékoztatott az iskola, vala­mint a diákság életéről. Beszélgeté­sünk folyamán sok érdekeset tudtam meg. Bevezetőül talán annyit, hogy az iskola iránt egyre nagyobb érdeklő­dést tanúsít a kilencéves iskolákból kikerülő diákság. Ezt bizonyltja, hogy idén ismét két első osztály kezdte meg tanulmányait, s így összesen nyolc osztályban folyik a fiatal szak­emberek képzése. Meg kell említeni azt is, hogy ebben az évben kezdte meg működését a mezőgazdasági irányzatú leány szakiskola, ahol a fa­lusi lányok az alapvető mezőgazdasá­gi képesítésen kívül elsajátítják a szabás-varrás, a főzés és a gyermek­­nevelés csínját-bínját, továbbá meg­tanulnak gépelni és némUbetekintést nyernek az elsődleges nyilvántartás vezetésének mikéntjébe is. A szaktaníntézet növendékei teljes méretben elsajátítják a gépesített me­zőgazdasági munkák végzését, a nagy­üzemi termelésben használt gépek kezelését, jártasakká válnak ezen gépek javításában, megtanulnak he­geszteni, és hajtási jogosítványt is szerezhetnek. Az iskolának jelenleg 203 tanulója van, ebből 149 a szaktanintézet diák­jainak száma, a többi pedig a speciá­lis leányiskolában gyarapítja tudását. A modern iskola és diákotthon egy­aránt jó feltételeket biztosít a tanu­láshoz és a szórakozáshoz. Diák­­könyvtár, jól felszerelt tornaterem, továbbá televízió és különböző társas­játékok állnak a diákok rendelkezé­sére. A tanulók mozi és színházláto­gatáson, téli és nyári kirándulásokon vehetnek részt. Nagy közkedveltség­nek örvendenek az egyes érdekkörök, is, melyek keretén belül szintén se­rény munka folyik. Eléggé hosszadalmas lenne felso­rolni a különböző érdekkörök tevé­kenységét. Annyit azonban elárulha­tok, hogy a legnagyobb érdeklődés a magyar nyelv és irodalomkör, a ház­tartási kör, és a különböző sport­körök iránt mutatkozik. Jól működik a múlt Iskolaévben megalakult szocia­lista ifjúsági szervezet is. Több teadélutánt, irodalmi- és szak­mai, valamint sportvetélkedőt szer­veztek a diákok, tánctanfolyamot, egészségügyi-balesetmegelőzési tanfo­lyamot rendeztek, író-olvasó találko­zókon vettek részt, meghívtak baráti beszélgetésre néhány párttagot és a CSEMADOK városi szervezetével kar­öltve minden jelentős esemény alkal­mával gazdag műsort készítenek elő. A szervezet vezetősége jelenleg az évi akcióterv kidolgozásán fáradozik, valamint azon, hogy a szervezet so­raiba jelentkező új diákok közül ki­válasszák az arra legérdemesebbeket, akik valóban aktív tagjai lesznek a szervezetnek, és egyben példaképül szolgálhatnak majd diáktársaiknak. A diákok szeretik iskolájukat, taná­raikat, és hálásak a szocialista tár­sadalomnak, hogy ilyen feltételeket biztosít számukra a tanuláshoz. Az örömbe azonban merül egy kis üröm is. A különböző érdekkörök tevékeny­sége kezd egyszínűvé válni, mert hiányzik az irányító kéz. Hiányoznak a nevelők, akik hozzáértéssel vezet­hetnék a fiatalok munkáját, s a ta­nári kar nem győz mindent. A szaktanintézet jó hírnévnek ör­vend a környező járásokban is, amit az is bizonyít, hogy az elkövetkező tanévre már most is sok jelentkező­jük van. Reméljük, hogy az iskola vezetőségének rövidesen sikerül meg­oldania a nevelők és szaktanárok kérdését, s további szorgalmas mun­kával olyan szakembereket nevelnek szocialista társadalmunknak, akik be­váltják a hozzájuk fűzött reményeket. K’dek Gábnr Ismerkedés a gépekkel. A pattanásos bőr kozmetikája Az ifjúkor legtöbbb szomorúságot okozó kozmetikai hibája a pattanásos bőr. Ez enyhébb formában még csak az arcbőr tisztaságát zavaró kelle­metlenség, súlyosabb esetben azon­ban olyan betegség, amely nemcsak a bőrön okoz panaszokat, hanem ked­vezőtlenül befolyásolja a beteg egész lelkivilágát. A zsíros bőr pattanásai a serdülő korban szoktak jelentkezni és rövi­­debb, hosszabb ideig, olykor évekig is fennállanak. A seborrhoeás alapon ki­alakult pattanásos arcbőr vaskosabb, faggyúsan átivódott, zsíros tapintású, sokszor hámló és kissé sárgás bőr. Az ilyen arcbőr egyes részein, né­melykor elszórtan látjuk a faggyú­­mirigyek kivezető nyílásában ülő fe­kete fejű faggyúdugaszokat, a „mltesz­­szereket“, komédokat és a faggyúmi­rigyeknek megfelelő kísebb-nagyobb érzékeny, gyulladt, sokszor gennyes bőlyagú csomókat, pattanásokat, a „wimmerliket“, aknákat. Mindezek együtt képezik a pattanásos bőrt, amely főleg a homlokra, az orr köré és az állra lokalizálódik, de lehúzódik a vállra, s a mellen és háton lefelé háromszög alakjában keskenyedő bőr­­területekre. A pattanásos bőr kifejlődéséhez a bőr zsírossága csak az alapot nyújtja, keletkezéséhez azonban más oknak is hozzá kell járulni. Éppen ezért min­den esetben szükséges, hogy a pat­tanásos bőrű fiatal alapos orvosi vizs­gálat alá kerüljön. Az ivarmirigyek hormonjai kétségtelenül befolyásol­ják a faggyúmirigyek működését, de csak annyiban, hogy ezek a pattaná­sok mindaddig jelentkeznek, amíg a serdülő korban egyenetlenség van az egyes hormonok termelése között, ma­gától a házasélettől azonban függet­len. A belső okok közül a vérsze­génység, az emésztési zavarok, nem ritkán a tuberkulózis stb. szerepel­nek, míg a külső ártalmak közül fő­leg az olajos anyagokkal való érint­kezés. A pattanásos bőr kezelésénél első­sorban a belső okokat kell megfele­lően befolyásolnunk és ennek min­denkor orvosi előírás szerint kell tör­ténnie. Az ok kezelése mellett a tü­netek helyi megszüntetésére kell tö­rekednünk és az erre szolgáló gyógy­­eljárások sokszor magukban is kielé­gítő eredményekre vezetnek. A pattanásos bőrű fiatalok — ért­hetően — türelmetlenül várják bőr­bajuk gyógyulását. Sajnos, tudomásul kell venniük, hogy a pattanásos bőr megfelelő kezelésre és ápolásra meg­javul vagy elmúlik, de mindaddig új­ból jelentkezhet, míg a kiváltó körül­mények meg nem változnak. (Dr. Gy. J.) Kötött kosztüm Az eddigiektől eltérően több részből kötött és összeállított, nagyon jó vo­nalú kosztümöt mutatunk be olva­sóinknak, melynek elkészítését csak gyakorlottabb kötőknek ajánljuk. Hozzávalók középméretre 125 deka buklé-gyapjú, 8 db gomb, bélésanyag, 3 és feles kötőtűk. Készítsük el a szabásmintát a rajz szerint, mely 38—40, illetve 42—44-es méretet mutat — majd pontosan en­nek megfelelően kössük meg a dara­bokat. Minta: lustakötés. Mind az első, mind a következő sorokban sima sze­mekkel dolgozunk. A szabásrajzon a kosztüm eleje és háta két-két részből áll, majd az ujja és a gallér következik, melyet ketté­hajtva varrunk fel a nyakhoz. A szoknyát négy részből kötjük úgy, hogy derékbőségünket megmér­jük, négyfelé osztjuk, egy-egy részhez 8—8 cm-t hozzászámítva kezdjük el a szoknya alját, és felfelé haladva — arányosan elosztva — derékbőségüre fogyasztjuk azt le. A kész darabokat a szabásmintának megfelelő formára gombostűvel ki­tűzzük és nedves ruhán átgőzöljük. A darabokat összeférceljük, kipróbál­juk, majd saját szálával összevarrrjuk. A varrásokat szintén könnyedén át­gőzöljük. A nyúlásnak kitett részeket (váll, eleje, gomboláshossz, szoknya­­derék) danubia, illetve ripszszalaggal dolgozzuk el. ■ ■ ■ ■ divat Egyszemélyes terítő Annyi ilyen kisterítőt hímezzünk, ahány terítékre van szükség a csa­ládban. Könnyebben mosható, vasal­ható, mint a nagy abroszok. A terítő 60X20 cm nagyságú. A raj­zos motívumokat a képen látható el­helyezésben varrjuk ki. A tele három­szög a sötétkék, a szorzójel a piros színt mutatja. A terítő 2 keskenyebb oldalán 6 cm szélt hagyunk, annak felező vonalaként 1 piros sort var­runk ki. Alul és felül másfél cm a szabad szél. A széleket minden oldalon visz­­szájára hajtjuk és láthatatlan öltéssel eltisztázzuk. Ha nagyobb szabad területet aka­runk hagyni, úgy mindkét oldalon 1 sorban, a motvimuot háromszor egymás fölé helyezve hímezzük. De akkor a terítő hossza 50 cm legyen. A két legkeskenyebb oldalt besze­­gés helyett rojtozhatjuk. A piros sor után kihúzzuk a szálakat, majd fehér cérnával, 5—8 szálat összefogva hu­roköltéssel rögzítjük a rojtot. LAPÁTRA TETTÉK, HOGY BEDUGJÁK A KEMENCÉBE Négyéves kisfiam, Béluska születésnapjára egy szép mesekönyvet kapott ajándékba. Miután figyelmesen átlapozta és minden képet jól megnézett, édesapjához fordult: — Apu! Olvass nekem belőle, jó? No, olvass már!... Édesapja félretette az újságot, kisfiát a térdére ültette és olvasni kezdte a Jancsiról és Juliskáról szóló mesét. Béluska mukkanás nélkül hallgatta. Amikor ahhoz a részlethez ért, amelyben a boszorkány Jancsit a kemencébe akarja dugni és rá akarja ültetni a lapátra..., Béluska megrezzent, de a következő pillanatban már megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor Ju­liska okos gondolata idejében érkezett, s ők dobták a boszorkányt a ke­mencébe. — Apu! Én félek a boszorkányoktól. Hol laknak a boszorkányok? — Hogy hol laknak? Szóval ezek csak a mesékben léteznek. Valóság­ban nincsenek boszorkányok, tehát egyáltalán nem kell tőlük félned. Csak az emberek találták ki, hogy a gyermekeknek mesélhessenek róluk. Igen, így kell megmagyarázni helyesen a gyermekeknek a mesét és az egyes mesealakokat. Minden jó mesében rejtőzik egy valódi erkölcsi ta­nulság. Maga a történet azonban kitalált, nem létező természetfölötti ala­kok szerepelnek benne, akiktől azonban senkinek sem kell félnie. Nagyon súlyos nevelési kérdésnek számít, ha a gyermeket rossz tündérekkel, ördögökkel, boszorkányokkal ijesztgetjük, s elhitetjük velük, hogy ezek a valóságban létező lények. Az egészséges világnézet megkívánja az embertől, hogy jól lássa a való­ság és a kitatlált dolgok közötti különbséget, el tudja választani az igaz­ságot a fantáziától. Ezt a képességet a gyermekben már egészen kis korá­tól fejlesztenünk kell. Így fegyverezzük fel legjobban a misztikum és a babonák ellen. Erre legalkalmasabb a jó, művészi értékű mese. Értékes erkölcsi tanulságokat tartalmaznak, egyúttal erősen hatnak a gyermek fantáziájára és érzelmeire is. A mese kitűnő eszköz, segítségével a gyer­meket jól megtaníthatjuk a valóság és a fantázia helyes megkülönbözte­tésére valamint a kitalált történetben rejlő igazi mag, a tanulság meg­keresésére. (Lengyelnél Az érelmeszesedés rejtélye Néhány évvel ezelőtt még világ­szerte az volt az általánosan elfoga­dott tudományos nézet, hogy az ér­elmeszesedés, amely koszorúér- és agytrombózishoz vezethet, szorosan összefügg a táplálkozással, a túlsá­gosan sok állati zsiradék fogyasztásá­val. Orvosok és táplálkozástudósok világméretű kampányt indítottak a telített állati zsírok fogyasztása el­len, a telítetlen növényi olajok fo­gyasztását helyezve előtérbe. Kétség­telen, a tudományos kísérletek során az érelmeszesedéssel kapcsolatban számos esetben a zsíranyagcsere mélyreható zavarát figyelték meg, de sok jel szólt amellett is, hogy a be­tegség kifejlődésében nemcsak a túl­zottan sok állati zsiradék fogyasztása a bűnös. Ilyen megfigyelés volt pél­dául az is, hogy a szomáli vadásztör­zsek és az eszkimók között csaknem ismeretlen az érelmeszesedés, pedig az előbbiek fő tápláléka a zsíros teve­tej, s az utóbbiak is közismerten sok állati zsiradékkal táplálkoznak. Az utóbbi évek kutatási eredmé­nyei mindinkább valószínűvé teszik, hogy az érelmeszesedés létrejöttének eddigi elmélete nem egyéb-kegyes önámitásnál. Ha van is összefüggés a táplálkozás és az érelmeszesedés kö­zött, ez egészen más irányú, mint ed­dig feltételezték. Nagy jelentőségű és érdekes kísér­leti eredményekről számolnak be ez­zel kapcsolatban angol kutatók a Lancet című tekintélyes orvostudomá­nyi folyóirat hasábjain. Az angol or­vosok 264 olyan 65 évesnél fiatalabb beteget tartottak huzamosabb időn át megfigyelés alatt, akiket egyízben már koszorúér-elzáródással kezeltek, vagyis akikről már kiderült, hogy hajlamosak erre a betegségre, s ilyen­formán jól tanulmányozhatták rajtuk a különböző kezelési-megelőző eljárá­sok eredményeit. Nos, amint ezek a betegek gyógyul­tan elhagyták a kórházat, két cso­portba osztották őket. Egyik csoport­juk számára csaknem zsírtalan étren­det írtak elő: naponta mindössze 1,5 dkg vajat, egy tojást, 5 dkg túrót vagy sajtot és fölözött tejet engedé­lyeztek. A másik csoport normálisan, a megszokott módon táplálkozott, nem kötötte őket semmi korlátozás. Öt éven át tartották megfigyelés alatt a betegek két csoportját, s a zsírtalan diétán élők vérének koleszterin-szint­je, továbbá testsúlyuk valóban ala­csonyabbnak bizonyult az időszakos vizsgálatok során, mint a normális táplálékon élőké. De — és ez a meg­lepő — a második, hirtelen koszorú­ér-elzáródás gyakorisága mégis ugyan­akkora volt mindkét csoportban, vagyis a zsírtalan étrenden élőket ugyanúgy sújtotta továbbra is a be­tegség. Érdekes összefüggésre derített fényt az angol orvosok egy másik csoportjának vizsgálatsorozata is; er­ről ugyancsak a Lancet ad hírt. Az angliai Bedfordban végzett vizsgála­tok során az orvosok a magas vércu­­kor-szint különösen nagy gyakorisá­gára figyeltek fel a középkorú és idő­sebb emberek között. A keringési és szívbetegségek, továbbá a magas vér­­cukor-szint közötti lehetséges össze­függéseket keresve, a kísérleti sze­mélyeket három csoportra osztották: a cukorbetegek, a közepes vércukor­­szintűek és a normális vérpukor-szin­­tűek csoportjába. Meglepetésre, az ér­és szívbetegségek gyakorisága a cu­korbetegek csoportjában volt a legna­gyobb, s a normális vércukor-szin­­tűekében a legkisebb. John Yudkin professzor a vizsgálatok alapján egye­nesen arra a következtetésre jutott, hogy a túlzott cukorfogyasztás sok­kal döntőbb ok az érelmeszesedés ki­alakulásában, mint a túlzott zsírfo­gyasztás. A vizsgálatsorozat új meg­állapításai valóban alátámasztják ezt a nézetet. Ügy tűnik azonban, ez a nézet sem fedi teljes egészében a valóságot. Sokkal valószínűbb az az álláspont, amelyet A. Mjasznyikov, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagja fej­tett ki a vitában a Medical News cí­mű angol szaklap egyik legutóbbi számában. Céltalan dolog — írja Mjasznyikov professzor — a táplálék­ban keresni az érelmeszesedés okozó­ját. A betegség igazi oka: az anyag­csere és az idegrendszer mélyreható zavara.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents