Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-24 / 43. szám

1970. október 24.

SZABAD FÖLDMŰVES

A kijevi kiállításon tapasztaltuk

Az állattenyésztés gépesítésének szükségességéről

Rendkívüli érdeklődéssel találkozott az elmúlt hónapban az állattenyésztési termelés egyes műveleteinek gépesítését bemutató kiállítás. A magas színvonalú rendezvényen 6 szocialista és 14 kapitalista állam mutatta be termékeit. Sajnos, a mi mezőgazdasági gépeket gyártó iparunk nem vett részt a kiállításon. Nem ismerem a távolmaradás okait, ezért nehéz ebben az ügyben állást foglalnom. Általánosan ismert tény azonban, hogy állattenyésztésünk gépesítése terén még egész sor probléma vár megoldásra ezért kell, hogy az itt felvetett kérdés különösen érdekeljen bennünket. Az állattenyésztési termelés gépesítésében emellett egész sor olyan eredményt is elértünk, amelyekkel bátran dicsekedhetünk. Ezen eredmények bemutatására annál is inkább megfelelt volna a kiállítás, mert az a Szovjetunióban került megrendezésre.

ä szocialista államok közül úgy a terjedelem, mint a tartalom szempontjából a Német Demokratikus Köztársaság, majd Magyarország, Bulgária és Lengyelország volt a leggazdagabban képviselve. A kapitalista államokból a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Franciaország, Svédország és Dánia állított ki sok érdekes berendezést, de szép számban voltak képviselve az osztrák, finn, norvég, angol, írországi, japán és ausztráliai vállalatok is.

Bármilyen érdekesek is voltak a kiállított berendezések, lehetetlen itt valamennyit felsorolni. Ezért csupán azokra szorítkozom, amelyek a mi szükségleteink szempontjából a legfontosabbak voltak.

Az állattenyésztésben is hovatovább sok gondot okoz a munkaerő biztosítása. Hiányzanak a technikai berendezések, máshol a munkaszervezéssel vannak bajok, de kevés az igényes technikai berendezésekkel bánni tudó ember is. Legkomolyabb a helyzet a tejtermelés terén. Ezért leginkább a fejőstehenek gondozását gépesítő berendezések kötötték le érdeklődésemet. Ezen a téren az NDK mutatta be e leggazdagabb választékot. Nagy sikert aratott az istálló teljes ellátásával egybekötött Karusel fejőberendezés. A kiállítás látogatói között nagy érdeklődést keltett a svéd Alia-Laval cég „Unikar“ rendszere is, amely segítségével a cég képviselőinek állítása szerint egyetlen állatgondozó 120 fejőstehenet képes ellátni. A cég állítólag újabb megoldás kivitelezésén dolgozik, amely egy gondozónak 200 fejőstehén ellátását teszi lehetővé.

Az Alfa-Laval képviselőivel megegyeztünk, hogy ellátogatnak hozzánk és részletesen megismerkedhetünk ezzel a technikai megoldással s alkalmazásának lehetőségeivel a mi feltételeink között.

A gyakorlat szükségletei szempontjából érdekesek voltak számunkra a

dán gyártmányok is, mint például a tej zsír- és fehérjetartalmának mérésére és feljegyzésére szolgáló automata berendezés. A műszer a zsírtartalom mérését 0,06 százalékos, a fehérjetartalom mérését pedig 0,005 százaléknyi pontossággal végzi.

A kiállításon egész sor önműködő borjúszoptatót láttunk. Különösen kitűnt köztük a francia gyártmányú Mamette és az olasz Anna—8, amely 200 borjú ellátására alkalmas. Nagy érdeklődést keltett a magyar gyártmányú, 12 cumlival ellátott egysoros mozgószoptató is. Különösen alkalmas a borjúnevelésre átalakított, régebbi tipusú istállókban. Kisebb átalakítással stabil berendezésként is alkalmazható. Az előállító vállalat képviselői értesítettek bennünket, hogy

hasonló berendezést kétsoros kivitelben Is gyártanak, amely 24 borjú etetésére alkalmas. Jól bevált a nagykapacitású borjúneveldékben is. Nálunk a Trnavai (Nagyszombat) Állami Gép- és Traktorállomás készít hasonló berendezéseket, ám ezek technikai felépítésében még sok módosítást kell eszközölni, hogy elérjék a magyarországon gyártott gépek színvonalát.

A kijevi kiállításon talán a baromfitenyésztés gépi berendezéseiből volt a legnagyobb választék. A tojóházak több változatát is bemutató Big Dutchman cég mellett a baromfitenyésztés gépesítésének széles skáláját mutatta be a Magyar Népköztársaság. Említésreméltó közülük a broilercsirkék etetésének és itatásának automatizálását megoldó berendezés, valamint a tojótyúkok ketreces tartására szolgáló gépi berendezések több típusa. Az August Flockenhaus AMG Shale nyugatnémet cég a naposcsirkék tartására alkalmas, 100X200 cm méretű ketreceket mutatta be. Ugyanez a vállalat olyan berendezést is kiállított, amely gépesíti a növendékcsirkék ellátását a keléstől egészen a tojóházba való áttelepítésig. Az említett vállalat érdekes terméke még a sertések száraz, vagy nedvesített takarmánnyal való etetését önműködő módszerrel megoldó berendezés is.

A sertéshizlalásban alkalmazott önműködő berendezések egész sorát mutatta be a Bolgár Népköztársaság is. A Német Demokratikus Köztársaság olyan berendezéssel mutatkozott be Kijeyben, amely automatikusan adagolja a ritka, folyékony táplálékot egészen az etetővályúkig.

A kiállítás legkiemelkedőbb anyagaként értékelhetjük talán a takarmánybegyűjtés és tárolás műveleteit biztosító komplett gépi berendezéseket. Az NDK a takarmánybegyűjtésre szerkesztett gépekkel, főleg az E 2800 típusú kombájnnal aratott sikert. Kár, hogy nem vásárolhattunk belőlük legalább 200 darabot. Nagy hasznukat vennénk most a silókukorica begyűjtésekor, mert ezt a terméket a begyűjtő-szecskázók hiányában veszélyesen fenyegeti a fagy. Az NDK pavilonjában a zöldtakarmányok friss és fonnyadt állapotban váló begyűjtésére szolgáló teljes gépsorok modelljeit is láthattuk. Ugyancsak megtekinthettük az önműködő elosztóval ellátott silótornyok modelljeit is.

A tőkés államokból a nyugatnémet „Fahr AG“ és a holland „Zwegers“ vállalat mutatott be takarmánybegyűjtés gépesítésére szolgáló gépeket. Kiemelkedtek közülük a forgókéses kaszák, takarmányforgató és rendsodró gépek, a magasnyomású prések és a gyűjtőberendezéssel ellátott nagybefogadóképességű pótkocsik.

A figyelemreméltó berendezések közül meg kell még említeni a burgonya betakarítás utáni ápolására szolgáló, az NDK-ban készült gépsort és az óránkénti 5, illetve 10 tonna teljesítménnyel bíró takarmánykeverék-készítő üzemet. A jugoszláv gyártmányok közül az öntözőberendezések, műtrágyaszórók érdemeltek figyelmet.

A kijevi kiállítás azon gépi berendezések szemléje volt, amelyek elősegítik a nehéz fizikai munka felszámolását az állattenyésztés terén és elősegítik a munkatermelékenység fokozását.

Véleményünk szerint azonban hiányoztak itt olyan berendezések, amelyek mellözhetetlenek a korszerű nagyüzemi termelésben. Főleg a klimatizációs berendezésekre gondolunk, de hiányoztak a trágya és trágyalé elszállítására és bedolgozására szolgáló korszerű berendezések és hiányzott a juhtenyésztés gépesítése is. Érzésem szerint azonban leginkább hiányoztak a csehszlovák gépipar termékei, amelyek talán részben pótolhatták volna a hézagokat. Gyártmányainkat megismerhették volna a szovjet szakemberek, akik — amint arról meggyőződhettem — nagyon lelkesen foglalkoztak a kiállított berendezésekkel. A látogatók és a szakemberek körében kialakult viták bizonyították, hogy a szovjet szakemberek nemcsak paszsziv módon tekintették meg a bemutatott gépeket, hanem azokkal kapcsolatban van saját nézetük, sok értékes megjegyzésük és javaslatuk. Meg vagyok győződve arról, hogy a Kijevben látott számos technikai megoldás hamarosan érvényesül a szovjet kolhozokban és szovhozokban.

Milyen tanulságot szűrhetünk le a kijevi kiállításból? Szükséges, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumán részletesen áttanulmányozzuk a kiállításról hozott műszaki adatokat és kölcsönösen megegyezzünk a cseh nemzeti minisztériummal abban a kérdésben, hogy mit és hogyan aalkalmazzunk nálunk a kijevben látott gépi berendezésekből.

Hivatalos kereskedelmi szerveink közvetítésével fel kell venni a kapcsolatot azon külföldi vállalatokkal, amelyek gyártmányai számunkra legjelentősebbek a munkatermelékenység növelése szempontjából azokon a szakaszokon, ahol leginkább érezzük a munkaerőhiányt. Néhány egyszerű, de nagyon fontos berendezés gyártására, mint például a tehenek csoportos terelésére és bekötésére szolgáló felszerelés, a zsák és szalmabálarakodók, takarmányszállítók és más egyszerű berendezések — képesek gép- és traktorállomásaink is. A gép- és traktorállomásoknak a mezőgazdasági gépek javítására, gépek és pótalkatrészek gyártására való kihasználásának tervezete és egész mezőgazdasági gépgyártásunk távlati fejlesztésének tervezete most van az előkészítés szakaszában.

Bízom benne, hogy a kijevi kiállítás megtekintése és az ott szerzett tapasztalatok hozzájárulnak ezen feladatok megoldásához.

Ing. RUDOLF BUCKO, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Fejlesztési Szakosztályának igazgatója

Az állatbetegségek a világon nemcsak megszámlálhatatlan milliós károkat okoznak, hanem gátolják az élelmiszeripar fejlődését is. A betegségek közül különösen a száj- és körömfájást kell megemlíteni, amelynek kiterjedése a világ különböző részein meghaladja a legnagyobb ország területét. Jólismert tünetei a termelés nagyfokú csökkenését okozzák. A miatta keletkező gazdasági kár igen jelentős, bár az átlagos elhullás csak 5 százalék. Minthogy a termelési veszteség nem mindig azonnal nyilvánuló, ezért egyes országokban, ahol a betegség mindig előfordul, az emberek belenyugszanak létezésébe.

A keleti marhavész egészen másfajta betegség. A mortalitás igen nagy, ezért feltétlenül harcolni kell ellene és ezt is teszik bármely országban, ahol előfordul. Fontossága leginkább Vietnamban

mérhető le, ahol a több, mint 20 éve tartó háború nem tette lehetővé a rendszeres védekezést, vakcinázást. Az egyes országokban a betegség elleni védekezés külön-Az állattenyésztés és az állategészségügy

böző, mert az adottságok is eltérnek. Például Indiában sem az állatok levágása, sem vakcinázása nem lehetséges. Ugyanakkor Angliában 1967-ben az évszázad legsúlyosabb száj- és körömfájás járványa alkalmával szigorú határozattal 204 ezer szarvasmarhát, 97 ezer juhot és 112 ezer sertést vágtak le. Európában, ahol a betegség meglehetős szabályszerűséggel 7— 10 évenként okoz nagyobb járványokat, a megállapodás szerinti állategészségügyi rendszabályok és a vakcinázási program igen sikeres védekezési eljárásnak bizonyult. Angliában az erős terjedőképességű 0-típus okozta a nagy veszteséggel járó 1967-es száj- és körömfájás járványt. Ojabban a Törökországban több ízben megállapított А-típus jelenti a legnagyobb veszélyt Európára. E veszély távoltartására 1966 első felében Törökország és Európa között legalább 1 millió adag trivalens- O/SAT 1/A — vakcinával védősávot létesítettek. Az 1965-ös év telén a Szovjetunióban széles zónában jelentkezett ez az „új“ típus.

A korszerűen felszerelt istállók nyújtotta lehetőségeket csak nagy hasinosságú egyedek tartásával meríthetjük ki tökéletesen. —kp—

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ISTÁLLÓK GÉPESÍTÉSÉHEZ

A produktív korban lévő munkaerők számának csökkenése az állattenyésztésben, ezen ágazat komoly problémája marad a közeljövőben is. Ezért rendkívüli fontossággal bír az élő munkaerő pótlása. A munkatermelékenység növelése nehezen képzelhető el újabb technológiai eljárások bevezetése és az istállóberendezések magasabbfokú gépesítése nélkül.

Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az állattenyésztés gépesítésének mai foka nem elégíti ki teljes mértékben a kor követelményeit. Ilyen alacsony munkatermelékenységgel egyetlen fejlett mezőgazdasági termeléssel rendelkező országban sem találkozunk. Nem elégíthet ki bennünket a munkakörnyezet színvonala sem, pedig ez a tényező szintén jelentős mértékben befolyásolja a termelékenység növelését. A trágya eltávolításával, aljazással, az állatok tisztításával kapcsolatos kevésbbé higiénikus munkálatok továbbra is igénybe veszik az állattenyésztési dolgozók munkaidejének jelentős részét.

Ezeket a problémákat eredményesen oldhatjuk meg új istállók építésével. A fejlődés ilyen irányban való kibontakoztatását azonban jelenleg gátolja az építési anyagok és építési kapacitások hiánya.

Ezek azok az elsődleges okok, amelyek a gyakorlatot a legelterjedtebb istállótípusok a K—96 és K—174 olyan irányban való korszerűsítésére késztetik, amelyek a lehető legkisebb beruházással teszik lehetővé a korszerűsítést és a munkatermelékenység növelését. Kevesebbet találkozunk a munkakörnyezet javítását célzó igényekkel. A munkakörnyezet javulásának természetesen kellene adódnia a korszerűsítésből, ám mégis a háttérbe szorult eddig, annak ellenére, hogy talán egyik legfőbb oka a munkaerő távozásának.

Az Uhíinévsi Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói néhány olyan javaslatot tárgyaltak meg a Kelet-Csehországi Kerület beruházó üzemeinek képviselőivel, amelyek lehetővé teszik a K—96 és K—174 típusú istállók korszerűsítését, különös tekintettel a befogadóképesség növelésére. Feltételezhető ugyanis, hogy a kapacitás bővítésével a beruházó részére megtérülne a beruházási összegek nagyobb része. A munkatermelékenység növelését az aljazás nélküli állattartás megoldása, a jászol fölötti takarmányszállítók felszerelése és a központi rendszerű fejögépek bevezetése biztosítaná. Ez a korszerűsítési elgondolás építési-technikai szempontból kivitelezhető. A siker azonban nem lenne teljes, ha mellőznénk az állatgondozók munkakörnyezetének megoldását. Régi istállóból sem nehéz kH váló technikai és technológiai felszereléssel rendelkező berendezést létrehozni. Nem akadna azonban állatgondozó, aki hajlandó lenne dolgozni a zsúfolt környezetben, a technikailag túlzsúfolt környezet hatásainak kitett állatokkal, amelyek hasznossága feltétlenül csökkenne.

Amint már a fentiekben megemlítettük, a jelenlegi istállók kapacitásának bővítése szükségessé teszi a takarmányozás újszerű megoldását. E tekintetben főleg az etetövályú fölött közlekedő szállítóberendezéseknek az átjárás istállókban való bevezetéséyel ez a berendezés számos előnyét elveszti. A gépesítés nagyon egyszerű és megbízható módját így másikkal helyettesítjük, amely fokozott követelményeket támaszt a szállított takarmány minőségével, valamint az üzemeltetéssel és karbantartással szemben. Kell, hogy a korszerűsítés részét képezze egyben a takarmányozás technológiájának és összetételének megoldása is. Ezzel elkerülhetjük azt a visszás helyzetet, hogy a modern technikával felszerelt istállóban a takarmányozás lényegében a régi színvonalon marad. Ezért szükségesnek tartjuk rámutatni а К—96 és К—174 típusú istállók kapacitásának növelésével összefüggő néhány kérdésre.

А К—96 típusú istálló kapacitásának bővítése fejőstehenek tartásának esetében a kétsoros almozott állások alomnélküli háromsorosra való átépítésével oldódik meg. Ez azt jelenti, hogy az istállóban az átalakítás után felével több állatot kellene elhelyezni. A kapacitás ilyen méretű emelése azonban egész sor problémát hozna magával. Ilyen elsősorban a háromsoros állás megoldása megfelelő méretekkel a keskeny istállóban, amit különösen megnehezít a tartópillérek elhelyezése. Emellett az istállók nagy része lényegesen eltér a típustervektől, szélességük 10,2 métertől egészen 10,7 méterig terjed s a tartópillérek sincsenek minden esetben egyformán elhelyezve.

Másik nehézség, hogy kevés hely marad a trágyafolyosők részére. Olyan üzemeltetési akadályok Is keletkezhetnek, amelyek lehetetlenné teszik a központi fejőreiyiszer bevezetését.

További akadály, amely fontosság szempontjából semmi esetre sem maradhat a sorrend végén — az istálló klímatikai feltételeinek biztosítása. A befogadóképesség felével való növelése lényegesen csökkenti az egy állatra eső levegőmennyiséget. Mindez az istálló természetes szellőzésének megbontásához vezetne, szükségessé válna a mesterséges szellőztetés, hogy biztosítani tudjuk a levegöcsére állategészségügyi normáit. A túlzsúfolt tér szellőztetése főleg az alsóbb rétegekben, problémát fog jelenteni a légtechnikai berendezések megoldásakor, s nyilván nem marad megjegyzés nélkül az állategészségügyi dolgozók részéről sem.

Tekintettel kell lenni a munkabiztonság szabályaira is. A keskeny folyosók és rácsozatok fokozzák a sérülések lehetőségeit.

Megnehezedik a tartalék takarmányozási vonalak biztosítása is. A tapasztalt gyakorlati szakember ezeket a tényezőket sem hagyhatja figyelmen kívül. Az áramellátás szüneteiben, vagy a szállító berendezés meghibásodása esetén nem lesz könnyű a takarmányozás megoldása, mert az etetővályúk nehezen hozzáférhetők. Hasonló esetben talán még komolyabb nehézségekbe ütközhet a mesterséges szellőztetés megoldása.

Hasonló nehézségekkel találkoztunk a négysoros, К—174 típusú istállók hatsorosra való bővítésekor is. A négysoros állások hatsoros, alomnélküli szabad ketrecekké való átalakításakor komoly akadály a tartópillérek elhelyezése. Itt sem csökkenthetjük az állóketrecek méreteit anélkül, hogy közben hibát vétenénk.

Ezzel a néhány megjegyzéssel azonban nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy lehetetlen az istállók ilyen irányú korszerűsítése. Állíthatjuk, hogy könnyen megoldható a növendékmarhák, vagy hízóbikák alomnélküli elhelyezése. A fejőstehenek esetében kísérleti alapon fel kell mérni, menynyiben lehetséges az etetővályúk szűkítése, és az állások méreteinek korlátozása. Ilyen kísérleti felmérések nélkül nem adhatunk megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy az istállók ilyen „korszerűsítésével“ nem keletkeznek-e veszélyes munkahelyek.

Ezért nem gondoljuk, hogy a korszerűsítés itt felvetett kérdésének széleskörű akcióvá kellene kibontakoznia, amely különösen első szakaszéban elkerülhetetlenül sablonos lenne. Figyelembe kell venni, hogy az első ilyen jellegű átépítések kísérleti jelleggel bírnak.

Ing. Oldfich Doležal és Ing. Pavel Zadražil