Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-24 / 43. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 24. Kiállítás a szocializmus ellenségeinek terveiről Régi harcosokra emlékezünk Prága, Brno után Dunaszerdahelyen, a Marxizmus-Ieninizmus Esti Egyetemének termében rendezték meg a „Meghiúsult kísérlet“ című kiállítást. A hatalmas szöveg- és képdokumentáció részletesen bemutatja a szocializmus ellenségeinek terveit és eszközeit az 1968—69-es időszakban. A rendezők 15 részbe foglalták öszsze az antiszocialista és antiszovjet erők gondosan előkészített terveit és későbbi káros cselekedeteit. Hiteles dokumentumok bizonyítják a kapitalista kémszervezetek aknamunkáját, az ellenünk irányuló lélektani háborút, az illegális rádiók működését. A kiállítás bemutatja a kimondottan államellenes anyagokat, a fegyverlopásokat, az ellenforradalmi sajtó lázító tevékenységét, a szovjetellenes kampány fényképes bizonyítékait. A több mint 500 hiteles dokumentáció bizonyítja, hogy Csehszlovákiában már 1968. augusztus 21-e előtt a nyugati kémszervezetekkel együttműködve jobboldali szervezkedés folyt. Ebben a főszerepet elsősorban is a 47 nyugati uszító rádióállomás játszotta, amelyeknek elsőrendű küldetése a szocialista országok elleni lélektani háború. A nyugati turisták 1968 januárja után — és még 1969-ben is — valósággal elözönlötték az országot. Ezek közül nagyon sokan kémtevékenységgel voltak megbízva. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1969. január 1-től augusztus végéig 567 ezer 815 nyugati turista jött hazánkba, ebből 80-at felforgató tevékenységük miatt le kellett tartóztatni, 210-et pedig ki kellett utasítani az országból. Amint a kiállítás is bizonyítja, a zűrzavarhoz, a jobboldali erők előretöréséhez nagyban hozzájárultak az ellenforradalmi hangvételű újságcikkek is. Az egyes szlovák lapokban megjelenő uszító cikkek mellett ott látjuk az „Oj Szó“ nevével visszaélő antiszocialista, antiszovjet és nacionalista csoport felhívásait is. Többek között így uszítanak: „Tartsatok ki, nem értettünk egyet és nem is érthetünk egyet a megszállással! Kitartunk, az árulókat nem tűrjük meg.“ Ugyancsak az Oj Szóban olvasható a CSEMADOK „Magyarok a magyarokhoz“ című hamisságtól túltengő felhívása, amely nem átalja a szocialista Magyarország néphadseregét a hitleri fasiszta hordákhoz hasonlítani. Ott látható egy röplap is, amely felhívással fordul Dél-Szlovákia lakóihoz: „Magyarok, csak a csehszlovákiai magyar rádió adását hallgassátok (gabonaváros), a budapesti rádió félrevezet benneteket!“ A Ounaszerdahelyi járási Pártbizottság dokumentumokkal bizonyítja, hogy náluk is voltak jobboldali felforgató elemek. Nyolc pártszervezet ingott meg, de ezenkívül szórványosan és szervezetten is kialakult néhány ellenforradalmi góc. A dióspatonyi pedagógusok még a diákokat is uszító céljaikra akarták felhasználni. A kép- és szöveg-dokumentációkból a szemlélő megláthatja, hogy Csehszlovákiában az ellenforradalmi erők nagyon ravasz módon, körültekintően készítették elő az ellenforradalmat. Amíg a kétszínű Dubčeket égig magasztalták, addig a párt olyan becsületes funkcionáriusait, akik a múltban életük kockáztatásával is harcoltak a nép érdekében hazánk felszabadulásáért, kivégzéssel fenyegették. A „Hívők levelében“ azt olvashatjuk, hogy a „kommunista mozgalomban nem volt még olyan kommunista vezér, akiért annyit imádkoztak volna a katolikus hívők, mint DubCekért“. Egy kiállítási táblával tovább pedig azt olvashatjuk, hogy Bobonko elvtársnak, a Kassai járási Pártbizottság funkcionáriusának fejét akarták venni, Jozef Hlaváč elvtársat pedig — aki a múltban a Csehszlovák Mező- és Erdőgazdasági Munkások Szövetségének titkára volt és egészségét nem kímélve küzdött főleg Dél-Szlovákia földműveseinek érdekeiért — a lamacsi krematóriumban akarták élve elégetni. Az ilyen fenyegető levelek az „Emberarcú szocializmus“ idején ezrével érkeztek a becsületes polgárok címére, hogy megfélemlítsék őket. Nagy iskola ez a kiállítás, és azok, akik megtekintik, láthatják, hogy a Varsói Szerződés haderőinek beavatkozására szükség volt, mert máskülönben az antiszocialista és antiszovjet, nacionalista erők vérfürdővé változtatták volna hazánkat. A kiállítás D unaszerdahely után Komáromban lesz megrendezve, és a dokumentációs anyag kibővítésével bejárja országunk nagyobb városait. (balia) Alig néhány hónap választ el minket Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának- 50. évfordulójától. Nagy jelentőségű esemény volt ez hazánk történetében és gyökeres változást hozott a csehszlovákiai proletariátus harcában. Az új párt nemcsak programjába iktatta a tőkések uralmának megdöntését, a proletárforradalmat, hanem kezdettől fogva a nagy társadalmi fordulat ügyét szolgálta és szolgálja a mai napig. Vezetői és aktív dolgozói mérhetetlen áldozatot hoztak a dolgozók felszabadításának ügyéért, vállalták a szegénységet, a börtönt, végül a fasiszta koncentrációs táborok kínzókamráit és a fizikai megsemmisítést. Az évforduló alkalmával néhány olyan veterán harcosról szeretnénk megemlékezni, akiknek tevékenysége főleg a dél-szlovákiai mezőgazdasági proletariátus küzdelmeihez kapcsolódott. Nemrég főszerkesztőnk és lapunk két munkatársa meglátogatta Weisz Samu elvtársat Ungvárott, aki már több mint három évtizede a Szovjetunióban él. Egészsége, sajnos, az utóbbi időben megromlott és nem szentelheti tudását és rendkívüli energiáját a mozgalomnak. Ennek ellenére élénken érdeklődik a hazai és a nemzetközi politika kérdései iránt, főleg a csehszlovákiai eseményeket kíséri figyelemmel. Lapunkat is érdeklődéssel olvassa. Idősebb olvasóink, főleg a mezőgazdasági munkásmozgalom régi tagjai, jól emlékeznek magas alakjára, higgadt, tárgyilagos beszédmodorára és főleg érvekben gazdag előadásaira és fáradhatatlan szervezési tevékenységére az 1930-as években, amikor elkeseredett gazdasági és politikai harcok folytak Dél-Szlovákiában. Több éven át ő töltötte be a vörös földmunkás-szervezet titkári funkcióját és ez a feladatkör ezekben az években nemcsak óriási munkát és önfeláldozást, hanem elsősorban elvi szilárdságot és a kizsákmányoló földbirtokosokkal, a munkásellenes állami szervekkel való szinte mindennapi konfrontációt követelt. Hiszen a mezőgazdasági proletariátus volt a legszegényebb és legkizsákmányoltabb réteg az országban, legjobban függött a munkaadótól, kevés harci tapasztalattal rendelkezett. A földmunkások és kisparasztok helyzetét megdöbbentően tükrözi egy 1928-ból származó statisztika, amely szerint a szegénypanaszt évente 17,6 kg húst, 6.4 kg zsiradékot és 6,8 kg cukrot fogyasztott. Az országos átlag ennek 2—3- szorosa volt. A béres évi keresete készpénzben 2—3 ezer korona, természetbeníekben kb. szintén ugyanennyi volt. Felmondási időre sem volt joga, bármikor el lehetett bocsátani. A kisparasztot sújtotta az igazságtalan adózás és a bankuzsora. Ilyen körülmények között természetesen nőtt az elkeseredés a falun, amihez még hozzájárult az is, hegy a szociáldemokrata és a klerikális szakszervezetek — az osztálybéke és a masaryki demokrácia támaszai — inkább fékezőleg hatottak a falusi dolgozók mozgalmára, és gyakorlatilag a munkaadók érdekeit védték. A falusi proletárok védelme és küzdelmének vezetése egyedül a vörös szakszervezetekre hárult. A CSKP és a vörös szakszervezet vállalta ezt a szerepet és a parlamentben, valamint a bérharcokban erélyesen és következetesen harcolt a földmunkások és szegényparasztok életszínvonalának emeléséért, a magasabb bérekért és jogokért. A párt és a szakszervezet vezetői és aktivistái titokban, a figyelő rendőrszemek elől bujkálva járták a falvakat, tanyákat, hogy vezessék éi irányítsák a küzdelmet, a bérharcokat, amelyek ezekben az években nagy többségükben győzelemmel végződtek. Az 1932-ben lezajlott bérharcok a legtöbb járásban 25—30 százalékos béremelkedést értek el. A harc és a, győzelmek mindinkább öntudatosították a falusi dolgozók tömegeit. Az 1935 januárjában megtartott országos konferencián tartott beszámolójában Weisz elvtárs örömmel számolhatott be a taglétszám rohamos emelkedéséről és a mozgalom szervezeti megerősödéséről.-1936 tavaszán újabb széleskörű sztrájkhullám árasztotta el Szlovákiát. Nagyrészt ezek a harcok is sikerrel zárultak. Ezután még jobban megnövekedett a vörös szakszervezet tekintélye a tömegek előtt. Ezekben a harcokban sikerült a pártnak megteremteni a különböző nézetű és pártállású dolgozók egységét és ezzel a mozgalomnak fasisztaellenes jelleget adni, amelyre a fasizmus erősödő fellépése folytán nagy szükség volt. Ezekben az időkben Weisz elvtrs már nem állhatott a szakszervezet élén, mert hoszszabb időre a lipótvári börtönben raboskodott. Nehéz kenyér volt az első köztársaságban a kommunista vezető és aktivista osztályrésze. Helytállásért és humánus tevékenységért az osztályállam puskatussal és börtönnel fizetett. Weisz elvtárs is megjárta a börtönök poklát, a lemondás és a nélkülözés kálváriáját, s a szenvedés kovácsolta kommunistává, céltudatos és bátor vezetővé. Az értelmiségnek abból a szűk köréből került ki, akik nemcsak tudásukat és energiájukat áldozták a kizsákmányoltak ügyének, hanem egész életüket. Nyugodt polgári életről mondott le (könyvelő volt egy nagyvállalatnál), hogy segítse a legszegényebbeket, a föld robotosait ügyük diadalra vitelében. ★ E nagyon vázlatos megemlékezés alkalmából gyógyulást és a további években erőt és egészséget kívánunk a falusi proletariátus érdemes vezetőjének, Weisz Samu elvtársnak. P. E. Köztársasági elnökünk a kromčŕíži járásban Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk a kroméfízi járásban több ipari és mezőgazdasági üzembe látogatott. A Hulinl Állami Gazdaságban népviseletbe öltözöt asszonyok fogadták. Holešovon megtekintette a korszerű nagy termelékenységű baromfifarmot. Többek közöt ellátogatott a TON bútorkészítő vállalatba is, ahol a küldöttség többi tagjával együtt megnézte az új üzemrészt, mely mintegy 600 ezer darab bútorféle készítését teszi lehetővé. Száz tonna külföldi áru a karácsonyi piacra. Mezőgazdasági dolgozóink mindent megtesznek azért, hogy elegendő mezőgazdasági áru kerüljön a karácsonyi piacra. Mintegy 37 300 tonna húst készítettek elő az év utolsó negyedére, ami 2 százalékkal több, mint a múlt évben. Most már csak azzal kell törődni, hogy a hústermékeket jó minőségben juttassuk a fogyasztók asztalára. Külföldről nagy mennyiségű halat, fenyőfát, csokoládét, citromot, földi mogyorót, kolekcióket és más ínyencségeket — mintegy 100 tonna árut — hozunk be. Lassú a vetés üteme Az őszi begyűjtési munkákkal mezőgazdasági dolgozóink megkéstek. Habár a cukorrépa begyűjtése elég gyors ütemben halad, sok gondot okoz a cukorgyáraknak, hogy a mezőgazdasági üzemek nem tartják be az időtervet. A burgonya begyűjtése is késik. A bardejovi járásban például a termésnek még csak a 37 százalékát takarították be. Aggasztó, hogy a vetés mintegy 20 százalékkal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Kevesebb az árdrágítás Az elmúlt években üzleteinkben igen sok árdrágításra került sor. A múlt évben például minden 100 korona értékű vásárolt érura 6,20 korona árdrágítás jutott. Az Állami Kereskedelmi Ellenőrző Hivatal képviselői szerint a 150/69 számú törvény életbe léptetése után az árdrágítás összege 100 koronánként 4,80 koronára csökkent. Anvar Szadatot nagy szavazati többséggel választották meg az vé. A 7 millió 143 ezer 839 érvé- Egyesült Arab Köztársaság elnökéhyes szavazat közül 6 millió 432 ezer 587 szavazat mondott igent és csak 711 ezer 522 nemet. Egyiptom népe ezzel a szavazattal az ország jövőjének irányvonalát határozta meg. A halhatatlan Nasszer elnök után bizonyos űr maradt, azonban Anvar Szadat tovább akar haladni a Nasszer által megkezdett úton. Az új elnök 1918. december 25-én született AIsó-Egyiptom egyik kis községében. Nasszerral együtt a Kairói Katonai Akadémián tanult, ahol 1938-ban tiszti rangot szerzett. Aktívan küzdött Faruk király rendszere ellen, több illegális akcióban vett részt és ezért többször bebörtönözték. Tagja volt annak a tiszti csoportnak, amely 1952. július 26-án megdöntötte Egyiptom-Anvar Szadat az EAK új elnöke ban a monarchiát. Mint százados katonáival megszállta a telefonközpontot és a mikrofonba beolvasta az első forradalmi közleményt. Több fontos államfunkciót töltött be, és Nasszer halála után ügyvezető elnök lett. Megválasztása után kijelentette, hogy folytatni kívánja Nasszer elnök politikáját és teljes terjedelmében meg akarja valósítani a március 30-i nyilatkozatban megjelölt átszervezési programot, amely az elhúnyt elnök utolsó politikai programja volt. Az EAK külpolitikájának alapelve lesz a Szovjetunióval való együttműködés, az imperialista ellenes front és az arab népek függetlenségi harca. Az EAK tehát továbbra is szilárdan halad a Nasszer elnök által megkezdett úton, és az arab népek példaképe lesz a jövőben is az im-. perialista ellenes harcban. Szadat letette az alkotmányban előírt esküt a Nemzetgyűlés előtt. Czímő (Zemné) az érsekújvári já** rásban a Vág folyó partján terül el. Valamikor a negyedi vasúti végállomásról gyalog jártam a szímői kompra. Itt gyakran találkoztam a szímői kubisokkal, akiknek akkoriban a szomszéd államokban is hírük volt. Főleg folyószabályozási munkákra vit-. ték őket. A gazdasági válság idején Európa-szerte megcsappant a munkaalkalom, és ezért 1930—34-ben a szímői kubikusok is munka nélkül voltak. Kevés földjük egy részét is talajvíz borította, tehát nem tudták művelni, de azért adót fizetniük kellett. A párt helyi szervezete Szímőn — amelynek igen erős képviselete volt a községi tanácsban — javaslatot terjesztett elő a talajvizes földek lecsapolására. A javaslatot az agrárpárt és a magyar nemzeti párt képviselői is támogatták, mert egyrészt érdekelve voltak, másrészt nem akarták elveszteni a szavazók bizalmát. A javaslat a járási testület elé került, de az elutasította azzal az indokkal, hogy az csak kommunista propaganda. A község lakosai egységesen szálltak síkra a javaslatért. A kommunista párt helyi szervezete jó propagációs munkával megszervezte a község lakóinak egységét, és vezetésével jelentős tömeg vonult fel az érsekújvári járási hivatal elé, ahol csendőrszuronyokkal találta magát szembe. A csendőrök oszlásra szólították a tömeget és a kommunistákat lázításért vádolták. Bizony sok szímői kommunistát börtönbüntetésre és pénzbírságra ítéltek csend és rendzavarás címén. Az önfeláldozó kommunisták azonban nem nyugodtak bele a kudarcba, és néhány nap múlva megszervezték a munkanélküliek járási felvonulását. A járási főnökhöz küldöttséget menesztettek, akik munkát és segélyt követeltek a munkanélküliek számára. A küldöttség előterjesztette a szímői dolgozók követelését is. De felléptek a kisparasztok érdekében is. A szlovák és magyar kisparasztok számára segélyt és fuvarozási lehetőséget követeltek. A kapitalisták, hogy kivonhassák magukat a felelősség alól, a A tüntetések alkalmából a szó szoros értelmében nyilvánult meg Szímön az osztályharc gyakorlati formája. Az egyik este a munkásotthonba hívták össze a falu népét, ahol nagygyűlésen a résztvevők elhatározták, hogy másnap korán reggel munkások és parasztok csákányokkal, ásókkal és lapátokkal a talajvizes földjeikre vonulnak és megkezdik a vízlecsapolási munkákat. A munka gyorsan haladt. Amikor már közel 100 méter Hogyan jött létre a munkások és parasztok harci egysége Szímön? felvonulásért további kommunistákat ítéltek börtönbüntetésre és pénzbírságra. Azonban a harc tovább folyt. A járási főnök újra kénytelen volt fogadni a munkások és parasztok küldöttségét, akik elsősorban a kommunista vezetők bebörtönözése és megbüntetése ellen tiltakoztak. Azzal érveltek, hogy a tüntetést a munkanélküliség, a nyomor, a kenyérnélküliség váltotta ki. A munkások és a kisparasztok — hogy megszerezhessék mindennapi kenyerüket — kénytelenek életüket is kockáztatni. A járási méretté nőtt megmozdulások egyre összeforrottabbá tették a munkások és parasztok mozgalmát. hosszú csatornát ástak ki, csendőrök jelentek meg a helyszínen. Azonban a munkások és parasztok nem hátráltak meg, tovább dolgoztak és így a csendőröknek el kellett vonulniuk. Az urak, látva a szímői nép egységes, törhetetlen ellenállását, végre pénzt adtak a talajvizes terület lecsapolására. Nagyon sok harc, politikai felvilágosító munka kellett ahhoz, hogy Szímőn létrejöjjön a munkások és parasztok harci egysége. A nehéz harcokról, a szímői nép nehéz életkörülményeiről sok dokumentumot találhatunk a munkásmozgalmi krónikában. Sokan élnek még azok közül, akik élharcosai, vezetői voltak a létért folyó harcnak. Az egyik legjobb szervező volt Nagy elvtárs, a szímőiek ma is közkedvelt kommunista harcosa, az érsekújvári Procházka elvtárs, és még sokan mások, akik egészségüket nem kímélve küzdöttek a munkások és parasztok érdekében. A szímőiek harca más vidékeken, más községekben is követésre talált. Gútán például a szímői sikerek után szintén megkezdték a munkások és a parasztok a csatornázási munkákat, és küzdöttek a munkabérek emeléséért. Az ottani pártszervezet szervezte, vezette az elnyomottak igazságos harcát, és küzdött velük kudarcban, győzelemben egyaránt. A harcos szímői kommunisták a párt születésének éveiben tántoríthatatlanul küzdöttek a dolgozó nép érdekeiért. A párt földművespolitikájának megfelelően olyan politikai és gazdasági harcot folytattak, amelynek következtében létrejött a munkások és parasztok egysége. Akkoriban ez nagyon helyes taktika volt, mert a kapitalisták ' így nem tudták szétforgácsolni a munkások, parasztok erejét. A kubikusok azért harcoltak, mert a munkanélküliség miatt alig tudták biztosítani családjuk számára a betevő falatot. A kisparasztoknak valamivel jobb helyzete volt, mert földjeiken termeltek valamit, de a már említett talajvíz miatt ők is veszélyeztetve voltak, tehát a közös érdek, közös gazdasági harcba majd később politikai harcba egyesítette a kisparasztokat és a kubikusokat. Hlaváč József
