Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-10 / 41. szám
A szőlő tápanyagellátásának kérdései Az év folyamán számos olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz azzal a panasszal, hogy a tenyészidőben megsárgul a szőlőtőke levele. Kérdezik, mi az oka és hogyan védekezzenek ellene. Az alábbiakban errevonatkozóan adunk felvilágosítást. A szőlő a talajjal szemben nem igényes, különösen ha elegendő tápanyag áll rendelkezésére és az időjárási viszonyok is kedvezőek. Ellenben ha a növény nem jut kellő menynyiségű és összetételű tápanyaghoz, növekedése lassú, különböző betegségekre hajlamos és sok esetben táplálék hiányában el is pusztul. A tőkék gyökerei mélyen hatolnak a talajba, így a tápanyagokat sokkal nagyobb területről, illetve mélységből gyűjti össze, mint más egyéb gazdasági növény. Viszont természetszerű, hogy csak azokat a tápanyagokat tudja felvenni, amelyek közvetlen a gyökereknél helyezkednek el. Ezt a tényt főleg azoknál a műtrágyaféleségeknél kell figyelembe venni, amelyeknek mozgási körzete kicsi. Amint mondottuk, a szőlő a talajjal szemben kevésbé igényes, mégsem alkalmas minden terület termesztésére. így például a nehéz, kötött, meszes talajokon csak szakszerű beavatkozással termelhető és kockázattal jár telepítése. Ahhoz, hogy a szőlő kedvezően fejlődjön, később bőséges termést adjon, már a telepítés előtt meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket egy részt a talaj helyes kiválasztása, másrészt pedig az elemzés alapján történő bő tápanyagkiegészítés által. Ehhez azonban szükséges, hogy ismerjük a talaj kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságait. Tapasztalataink szerint a szőlő gyökereinek zöme mintegy 20—60 cm mélységben helyezkedik el, ennélfogva a szükséges tápanyagokat 0—60 cm mélységig dolgozzuk a talajba. alapträgyAzäs Alaptrágyázáson a szőlő gyökérzónájának tápanyagokkal történő ellátását értjük. Ez rendkívül fontos a szőlő hiánytalan táplálkozásához, különös tekintettel a foszforra és kálira, mert ezek a tápanyagok a későbbi bedolgozás révén nem érik el a szőlő gyökereinek zömét. Az alaptrágyázás során azonban nemcsak a tápanyagokat adagoljuk a gyökérzónába, hanem a további talajjavító anyagokat is. Ezért nagyon fontos teendő, telepítés előtt vizsgáltassuk meg a talajt, alkalmas-e szőlő telepítésére, milyen tápanyagokat tartalmaz, hogy azt még ültetés élőt pótolni tudjuk. Ha a talaj savanyú kémhatású, azaz szénsavas meszet nem tartalmaz, akkor a trágyával együtt a talaj semlegesítéséhez szükséges meszet is adagolnunk kell. A szántást már a fordítás előtt egy-két hónappal előbb el kell végeznünk, hogy a földbe juttatott tápanyagok a fordítás alkalmával ne alulra, hanem a gyökerek zónájába egyenletesen helyezkedjenek el. Telepítéskor a szükséges műtrágyák mennyiségét a talajelemzés alapján állapítjuk meg. Az utóbbi időben történő talajelemzésekből kitűnt, hogy nemcsak foszfor és káli, hanem magnézium, vas és egyéb nyomelem is hiányzik a talajból. Ezért már az alaptrágyázás alkalmával ajánlatos — főleg a kötöttebb és meszes talajokon, ahol gyakran megfigyelhető a szőlőklórózis — átlagosan 500 kg Kieszeritet, 2000—2500 kg vasgálicot (Fe SOt) és 45—50 kg tömény nyomelemes műtrágyát ún. C-Synboritet. Ajánlatos, hogy ezeket az anyagokat felhasználás előtt 1,0:0,5 vagy 1:1 arányban barna szénporral keverjük. Azokon a szőlőterületeken, ahol elmulasztottuk az alaptrágyázást, és a növény valamilyen tápanyaghiányban szenved, úgy utólagosan speciális talajlazítógép segítségével vagy a sorok közötti barázdákba szórt műtrágyázásai pótolhatjuk a hiányzó tápanyagokat. FIATAL ÉS TERMÖSZŰLO TRÁGYÁZÁSA A telepített szőlő erőteljes fejlődését, időben történő termőre fordulását akkor várhatjuk, ha a növény gyökérzete akadálytalanul fejlődhet és a hajszálgyökerek mindenütt megtalálják a számukra szükséges felvehető tápanyagot. Az alaptrágyázással ennek eleget tettünk. Ültetéskor azonban elősegíthetjük az oltványok eredését, illetve fejlődését, ha min-Felhasznált anyag Szervestrágya den egyes gödröcskébe kéthárom kg jóminőségű istállótrágyából készített komposztot adunk. [Ipari komposzt adagolása nem ajánlatos). Ezekután a növény a telepítés évében kellő tápanyaggal rendelkezik. A következő tavasszal már 60— 80 kg nitrogént szórunk a talajra, mégpedig a vesszőktől 20—30 cm távolságra és mintegy 30—40 cm-es sávba dolgozzuk a talajba. A következő ősszel már ún. fenntartási trágyázást kell végezni. Ezek szerint hároméves forgóba jó minőségű szervestrágyát adunk, és ezt kiegészítjük annyi műtrágyával, hogy a várható termést az ekológiai és a termelt fajta arányában tápanyagokkal biztosítjuk. A helyes tápanyagellátást az alábbi táblázatunk mutatja: Tápanyagok kg/ha Év q/ha N P К Istállótrágya 400 65—90 65—105 65—85 2. év 85—110 70—110 95—115 Vitahum 500 45—70 45—85 80—100 2. év 65—90 55—95 100—120 3. év 115—140 80—120 145—165 A trágyázást háromévenként, míg a további tápanyagutánpótlást a táblázatban jelöltek szerint végezzük. Mivel számos üzem nem rendelkezik kellő mennyiségű istállótrágyával, úgy a termőszőlők trágyázását ipari komposzttal, az ún. Vitahummal is végezhetjük. Ugyanis kísérleteink szerint ez az anyag alkalmasnak bizonyult a talaj tápértékének kiegészítésére. Azokon a szőlőterületeken, ahol felüti fejét a klorózis az NPK műtrágyákon kívül évenként 300 kg vasgálicot, 100 kg Kieszeritet alkalmazunk. Ezen kívül minden 10 mázsa műtrágyára számítva még 15 kg C-Synboritot is adagolunk. Tanácsos, hogy az utóbbi anyagokat, ahogy már fentebb mondottuk, barna szénporral keverjük, és az ősz folyamán a lehető legmélyebben a talajba juttatjuk. Ezzel a beavatkozással a talaj szellőzését, a gyökérzet zónájában lévő levegőcserét is létrehozzuk, mely szintén hatásos eljárás a klorózis ellen. Köztudott, hogy amikor a tenyészidőben a klorózis felüti a fejét, a betegség már kevésbé gyógyítható, ellenben ősszel vagy koratavasszal az elmondottak alapján megelőzhető. Az utóbbi években végzett kísérletek alapján levéltrágyázással is kiegészíthető a szőlő tápanyagszükséglete, ha a növény a nagy szárazság vagy egyéb okok miatt a talajból nem tudja felvenni a szükséges tápanyagokat. Am a levéltrágyázás közelről sem pótolja a szakszerűen végzett, illetve földbe juttatott ipari és szerves trágyázást. Mrva józsef mérnök, a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomás dolgozója (Folytatás az 1. oldalról.) Szüret, szőlőfeldolgozás, mustkezelés után végezzük el a sajtolást. Lényeges ilyenkor, hogy az előzetes cefrekénezés ne maradjon el, nehogy áztatás alatt az erjedés meginduljon, ugyanis ez az illatanyag és az alkohol nagymértékű veszteségét okozná. A sajtolás után kapott mustot, a jobb minőség elérése érdekében erjesztés előtt tisztítani — ülepíteni szükséges. A must több-kevesebb lebegő, zavarosító részecskét tartalmaz — ezek talajszemcsék, növényvédőszer-maradványok, héj-, törkölyrészek stb. — lehetnek. A zavarosságot okozó részek káros hatást gyakorolnak a must és a bor színére, illatára, valamint nő az erjedés közbeni túlmelegedés veszélye is. A lebegő részektől megtisztított must erjedése lassúbb, egyenletesebb, kisebb az erjedési veszteség (alkohol, illatanyagok stb.), az így kapott bor tisztább ízű, finomabb illatú és zamatú lesz. A tisztítás (ülepítés) a must ismételt kénezéséből és a megtisztított mustnak az üledékről való lefejtéséből áll. A másodszori kénezés hatására az élesztők megbénulnak és leülepednek az egyéb zavarosító részekkel együtt. Kénezéskor 1,5—2 tabletta bor-ként adagolunk hlenként, erősen rothadt szőlőből készített must tisztításakor 2—3 tablettát oldunk fel a mustban, mert ilyenkor több a káros mikroorganizmus és nagyobb a barnatörés veszélye. Az ülepítést erre a célra kiválasztott hordóban végezzük el, 12—24 óráig tartó várakozás után a leülepedett részekről átfejtjük a tiszta mustot az erjesztő hordókba, üvegballonokba. Ilyenkor mindig 10—20 %-os erjedési űrt hagyjunk! Ugyanis erjedéskor a keletkezett hő hatására a must térfogata megnő, valamint az eltávozó mustgázok hatására az erjedő must felhabzik. Az ülepítésnél kapott aljat külön erjesszük ki, a kierjedt újbort tisztítsuk meg, és csak azután házasítsuk a többi borhoz. Igaz, hogy az ülepítés egy fejtéstöbbletet igényel, de az így kapott jobb minőség, a bor könnyebb kezelhetősége bőven kárpótol bmennünket e munkatöbbletért. (U. A.) A méhcsalád magasabb fekú ** biológiai fejlettségét és leghatásosabb munkabírását — ezzel kapcsolatban állításunkat, hogy csakis a nagyobb kaptárokat szabad használni — részletesebben kell indokolnunk. Ezt azért kell megtennünk, mert néha méhészeti szakirodalomban is olvashatunk írásokat, melyek gyakran állítják, hogy a legnagyobb hozamokat nem mindig a nagy fejlett családok biztosítják. Az ilyen kijelentések néha nincsenek elegendően megvilágítva, és megtéveszthetnek. Mi ezért részeletesebben megindokoljuk az erős méhcsaládok szükségességét. A méhészek gyakran tapasztalják, hogy a tavasszal erős méhcsalád később néha legyengül. Ennek bizony rengeteg oka lehet. De mi tudjuk, hogy az ilyen tünetet mindig csak valamelyik természettani feltétel be nem tartásával lehet világosan megmagyarázni. Ez pedig nem más, mint e különleges élőlény valamilyen szervi betegsége. -A fejlődés lemaradását sokszor a szabályszerűség és kiegyensúlyozottság megbillenése, máskor a méhlakás kevésbé alkalmas állapota, a méhlegelő hiánya, és végül az anya hibái vagy a méhegyedek torz menynyisége és betegségei okozzák. Ha a méhész ilyenkor a valódi okot tüzetesen nem állapítja meg, emberileg tovább is úgy véli, hogy az a legerősebb családja, mely kezdetben volt erős és meglepődik, mikor ennek hozama később kisebb. Ilyenkor vetemedik az említett kijelentésekre. Bizony nagy kár, hogy nem állapította meg a legyengülés igazi okát, mert sokszor nem is gondol valamilyen hibára, pedig az ott van. Egyszerűen csak az történt, hogy az előforduló hiba miatt, az erős család fejlődése lemaradt és hordás idejére már az volt a legfejlettebb család, amelyik a legtöbb mézet gyűjtötte. Ettől a megcáfolhatatlan igazságtól cSak egyetlen kivételt ismerünk. Ezt a méhcsalád fajtája okozhatja, és annak jobb szaporodási és hordási tulajdonságain alapszik. Ez az oka, amiért korszerűen dolgozó méhésznek a méhcsaládok állandó nemesítését is, méhészkedési metodikájába kell foglalnia. A fejlődés lemaradása tehát betegség, bármikor előfordulhat és ennek leggyakoribb okai ezek: 1. A szabályszerűség és a kiegyensúlyozottság megbillenésének okozói a) gyenge családok betelelése (általában kevés méh), b) a pihenési időszak gyakori megzavarása, c) a méhcsalád egyes munkacsoportjainak hiányos vagy túlerőszakolt munkája, d) nem tökéletes anyanevelés, e) elhasználódott fekete lépek, fejletlen, gyengébb, rövidebb életű méhek, f) a minimális 12 kg aluli élelemkészlet, 15 ezer egyedes méhcsalád egy hordása 7 kg méz, g) hibás fészekbővítés, a régi fajta tüzdelés, h) hibás mézkamranyitás, megszüntetés. 2. A méhlekással és legelővel kapcsolatosak: a) kicsi lakás és esetleg másféle rossz tulajdonságai, b) a betelelés tökéletlen megoldása, c) állandó nagyobb hézagáthidaló építkezés (építtetőket, hizlaltlépek], d) a méhlegelő kihagyása és nem pótlása, tervszerű fejlesztésének elhanyagolása, e) késői téli feletetés és rossz téli eleség. 3. A méhcsalád egyedeivel kapcsolatosak: a) rossz, gyengébb tulajdonságokkal rendelkező anyák, b) már kezdetben kevés, vagy betegségtől leromlott dolgozó méhmennyiség, c) a méhegyedek és fiasítás mindenfajta betegségei. Természetesen van még egy nagyon fontos tényező, mely a 30 ti »» ». 45 J1 »» »» я 60 „ Ámbár 50 ezer egyedes család hozama már aránylag kisebb lehet, mert a féktelen gyűjtési ösztönt a szaporodási ösztön válthatja könnyen fel. Hasonló megállapításokat végzett Taranov és Rahmlov is. Nálunk ing. Savvin és dr. Hejtmánek. * 2. A nagyobb hozamokat nem csak a méhek mennyisége okozza, hanem a dolgozók nagyobb tevékenysége is, mert állandóan kedvezőbb körülmények között fejlődnek, fizikailag fejlettebbek, huzamosabb ideig élnek és munkabírásuk nagyobb. cs méhtartással kapcsolatosan általában és állandóan érvényes. Ez a méhész szaktudása és gyakorlata. Szerencsére már nem igen találkozunk ún. méhtartókkal. Egy rendes méhész fáradságot nem ismerve állandóan tanul és mindig figyelemmel kíséri a méhészeti folyóiratokat és szakkönyveket. Ezek közül az okok közül több ok minden családra kihatással lehet, de sok ok egyetlen családnál okozhat lemaradást. Ügy véljük: azt az állításunkat, hogy leghatásosabban a legnagyobb eredménnyel csak biológiailag fejlett, erős családok dolgoznak, a méhészeti gyakorlat saját magán ismerte meg és ma már teljes bizonyossággal tudja is. Mindamellett jó lesz egybefoglalni a tagadhatatlan előnyöket. A gyakorlat ismereteit meszszemenően igazolják a tudományos megállapítások, melyeket máig a világ minden részén és sokszor végeztek. Nem sorolhatjuk fel mindegyiket. Pontos, számszerűen igazolt hozamtöbblettel részletezték megállapításaikat Pl. Taranov és Pánková Szovjetunió, Rahmlow és Dathe USA, Gerstung Németország, továbbá Battalov, Svodcev, Eick-3. A fejlett méhcsaládok általában minden betegséggel szemben ellenállóbbak, mint a gyengébbek. 4. Öt erős család mindig több hozamot biztosít, mint tíz gyengébb. Ezekre, továbbá a méhész fizikai és anyagi ráfordítása átlagosan 30 %-kal több. 5. Az erősebb családok népgazdasági jelentősége jóval nagyobb, mint a közepes vagy gyenge családoké. Nem csak azért, mert a kijáró méhek mennyisége számottevőbb, hanem azért is, mert a kirepülést korábban kezdik és jobban bírják a rosszabb időjárást is. Ezek tehát gyakrabban kirepülnek, így megporzási tevékenységük jóval nagyobb. 6. A nagyobb méhcsaládok átlagos téli hőmérséklete 4 C fokkal magasabb és élelemfogyasztásuk aránylag kisebb. A télifürt melegének fenntartására kevesebb energia szükséges. Ekkor tíz méh fogyasztása fejlett családban 3 g, közepesen fejlett családban 10 g, kis családban pedig 15 g. 7. Az erősebb családok kisebb fogyasztása miatt a telelőméhek vastagbele később telik meg, tovább és könnyebben bírják hasmenés és noszéma nélkül a téli pihenési időszakot. „ 19 kg méz, „ 30 kg méz, „ 42 kg méz. Gyengébb családoknál fordított a helyzet. 8. Az időjárás nagyobb ingadozását is jobban bírják. Az erős családok télifürtöt 7 °C mellett alkotnak, míg a gyengék már 13 °C fürtbe tömörülnek. 9. Ha a téli fogyasztást a méhcsalád élő súlyegységére számítjuk át, akkor erős családnál az 13—15 % kevesebb, mint a közepes családok fogyasztása. 10. Az erős családok hibátlan telelést és gyors tavaszi fejlődést is biztosítanak, ha készleteik megfeleltek a természettani feltételeknek. 11. A téli eleséget jobban és' gyorsabban feldolgozzák, tökéletesen befedik, az nem kristályosodik, nedvességet nem vesz fel, nem romlik, s így téli eleségnek megfelelőbb. 12. Az erős családok jó feletetés után, még az őszi kedvezőtlen Időjárás mellett Is 20 százalékkal több Hasítást nevelnek, mint a közepes családok. Kis családokkal szemben ez az arányszám még nagyobb. 13. Az őszi fejlett családok méhei jóval több virágport és élelmet halmoznak a fészekbe, aminek ősszel Is, tavasszal is rendkívül nagy jelentősége van. 14. Az őszi fiasítás neveltjei tökéletes ellátásban részesülnek, ellenállóbbak, tavasszal erőteljesebben dolgoznak, mert több zsiradékkal és fehérjével rendelkeznek. 15. Tavasszal a méhész közbelépése erős családoknál minimális. Gyakran semmiféle segítség sem szükséges. 16. Koratavaszi Hasításuk már a télifürtben Jóval előbb indul meg és az kétszer annyi, mint a közepes vagy gyenge családoké. 17. A télifürt végleges feloszlása is előbb történik. Erős családoknál már 0 °C mellett, gyengébbeknél viszont csak 10—12 °C kinti hőmérséklet mellett. Ez azt jelenti, hogy a főfejlődés első fiasításos ciklusa néha 14 nappal előbb kezdődik, ami éppen az első nagyobb hordásra szükséges méhtőmeg kifejlődésére nagy jelentőségű. 18. Dr. Hejtmánek János docens még azt is igazolta: minél nagyobb a mézhozam, azzal mindig arányosan nagyobb a viasztermelés is. Ügy véljük ezek az indokok annyira fontosak, hogy közlésüket nem mulaszthattuk el. Végezetül Ing. Savvin szavaival zárunk: „Tartsunk csak erős, nagy munkabírású méhcsaládokat. Koldus családok tartása ráfizetés.“ CivSmimoS TeiOaK mayer, Berthold és sokan mások. Külön ki kell emelnünk a mi kutatóinkat. Ing. Savvin Györgyöt, Dr. Hejtmánek János docenst, dr. B. Tomšíkot, dr. Novaczky Kálmánt, Tömének Frigyest, Chynoradský Józsefet, Vitek Józsefet és Oracsko Jánost. „ Az előnyöket a következőkben foglaljuk össze: 1. A mézhozam progresszív növekedése (Pánková, Szovjetunió):
