Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-10 / 41. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 10. A kj/iátí Щ\АА%1йШсиЬ(& Ha összegezni akarnánk a magyar faluban végbemenő változás általános és legjellemzőbb vonásait, akkor elsősorban azokat a történelmi folyamatokat kellene elemeznünk, amelyek ugyan nem mind mai keletűek, sőt nem is egyszerre bontakoztak ki, de éppen napjainkban mindegyik energikusan halad előre, s együttvéve már eddig is mélyreható változást idéztek elő. Ezek a következők: a tulajdonviszonyok változásai; az ország iparodalmi Szemle decemberi számában megjelent cikkében Erdei Ferenc akadémikus —, hogy az egymást követő nemzedékek nemcsak egymásbafolyáan követik egymást, hanem olyan értelmű nemzedékváltás is végbe megy falvainkbaű, hogy kiöregedőben van a régi falusi viszonyok közt élt generáció, és mind nagyobb arányban váltja fel őket a már új viszonyok közt felnőtt nemzedék.“ Hogyan érzékelhető ez? A termelőis; a piac szerepe megnő a gazdaságok életében; jelentős szerepet játszanak a kisegítő üzemágak, a különféle társas vállalkozások, a vállalati, szervezési és munkadíjazási formák elterjedése. Termelőszövetkezeteink egy része ma már húsz éves. S azok, akik a tsz-szervezés elején 40—45 évesek voltak, ma már túl vannak a hatvanon. Ma a termelőszövetkezeteknek összesen egymillió húszezer tagja van, ebből jelenleg 340 ezer a nyugdíjas és járadékos. A nem nyugdíjas, nem járadékos tehát 670 ezer, s ebből a 200 munkanapnál többet dolgozó tsz-tag mindössze 279 ezer. Az össztagságnak tehát csak negyede dolgozik egész Az átalakuló magyar falu sodása és a népesség foglalkozási átrétegedőzése; a mezőgazdaság iparosodása; a társadalom osztályrétegeződésének átalakulása; az urbanizáció folyamata: az a nemzedékváltás, mely a hagyományos régi falusi helyzetben élt és az újban felnőtt nemzedék között megy végbe. ÄTRÉTEGEZODÉS Napjainkban is változóban van a falu. Ismeretes, hogy az elmúlt negyedszázadban végbemenő változások nem jártak zökkenők nélkül, sőt, néha nagyonis megrázták a falusi rétegeket. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy most már — a mezőgazdaság átszervezésével, a tsz-ek megerősödésével — az átalakulási folyamat befejeződött. Nem fejeződött be, tovább tart, sőt egyes területeken meg is gyorsult. Ez a fejlődés napjainkban sem megy teljesen simán. Bár a faluból történő elvándorlás az ötvenes évek elején volt viharos, de az napjainkban sem állt meg, sőt tovább tart. A fejlődő ipar munkaerőutánpótlását ma is a vidék szolgáltatja. Ezen még alapvetően az sem változtatott, hogy az utóbbi néhány évben a korábban elvándoroltak közül sokan visszatértek falujukba, és beléptek a szövetkezetekbe. A falun felnövő nemzedéknek egy része ma is a városba tart, és az iparban, a szolgáltatások körében helyezkedik el. Mindez persze nem jár konfliktusok nélkül, hiszen különböző csoport- és egyéni érdekek ütköznek itt össze. Napjainkban tovább iparosodik a mezőgazdaság. Kibontakozóban van a mezőgazdaságban a tudományos-technikai forradalom; ezzel együtt jár a nagyobb szakmai tudás, a szakmunkások és mérnökök számának nagyarányú növekedése, továbbá a munkakörülmények iránti igények ipari szintre emelkedése is. Folytatódik a paraszti rétegek átrétegezödése, mégpedig a szocialista tulajdonviszonyok feltételei és körülményei között. Az urbanizáció is gyorsan halad előre, példa erre a nagyközségek városiasodása. Ebben szerepe van annak is, hogy a falusi lakosság egy része már nem a mezőgazdaságban dolgozik; annak is, hogy a parasztok is egyre inkább igénylik a városias élet- és munkakörülményeket. „Mind a történelmileg előrehaladó társadalmi folyamatok abban is összegeződnek — állapítja meg a Társaszövetkezetekben dolgozó tagok negyven százaléka tartozott 1968-ban ahhoz a régi nemzedékhez, amely már felnőttként érte meg a felszabadulást, amely tehát — a 65 éves életkor határral — a nyolcvanas évek elején kiöregszik (a dolgozó tagok egy része már ma is ilyen kiöregedett). Kereken 25 százalék tartozik ahhoz az átmeneti nemzedékhez, amely ma a 45—50 év közötti életkorú és éppen a földreform körüli években nőtt fel; ezek kiöregedése a 90-es években következik be. A termelőszövetkezeti tagok 33 százaléka 40 éven aluli, tehát olyan, aki már a földreform után, az átszervezés éveiben nőtt fel. Űk már jórészt a kétezredik évet is munkaképes korban érik meg. KORSZERŰBB VEZETÉS Ezé a nemzedéké a jövő falun is. Ök váltják fel az idősebbeket. Ök veszik át a vezetést és a munkát a szövetkezetekben. Ennek a nemzedéknek a tagjai iskolázottabbak, műveltebbek, következésképpen tudatvilágukban is sokban különböznek az előző nemzedék tagjaitól. Az idősebbek még négy-hat elemit végezlek, a mostaniak már általában nyolc általános iskolát, sőt egyre többen válnak szakmunkásokká. Az iskolában és a szakmában szerzett ismeretek lehetővé teszik, hogy ez a fiatalabb nemzedék magabiztosabban mozogjon az életben és jobban magáévá tegye a kor-szabta követelményeket. A nemzedékváltás, a vezetés és a munka új kezekbe kerülése gazdaságilag is új, minőségi változást idéz elő a termelőszövetkezetekben. A magyar termelőszövetkezetek történetét négy korszakra oszthatjuk. Az első 1945—56, az átszervezés kezdeti időszaka, amikor adminisztrációs eszközökkel, néha kényszerítő rendszabályokkal erőltették a tsz-t; a második szakasz 1956—62-ig terjed, ez a sikeres átszervezés időszaka, amikor megszűntek az előbbi hibák; a harmadik szakasz a megszilárdulás időszaka, amely 1962-től 1967-ig tartott. S végül a jelenlegi szakasz, mely 1968-cal, a gazdasági irányítás reformjával kezdődött. Mit jelent az újszerű gazdálkodási forma? Mindenekelőtt azt, hogy a technológiai módszerek minden eddiginél gyorsabban terjednek. S nemcsak termelni kell tudni, hanem kereskedni éven át a tsz-ben, s ebből csak húsz ezer a nő. A nőknél mindinkább több gondot okoz a nemzedékváltás. A falusi aszszonyok zöme eddig otthon dolgozott, vagy időszaki munkát vállalt a szövetkezetekben; a jövő falusi nője már nem marad otthon, dolgozni akar a tsz-ben. Ez is új gond falun. S a nemzedékváltás ezért sem lesz problémamentes. Gondoskodni kell arról, hogy az asszonyok, leányok is megfelelő munkát találjanak. SEGÍTSÉG AZ ÖREGEKNEK A szövetkezett járadékosok száma már tovább nem növekszik, mert napjainkban a nyugállományba vonuló tsz-tagok már nyugdíjat kapnak, s ez a nyugdíj általában magasabb, mint a járadékosok összege. A járadékosok általában olyan elaggott, idős emberek, akik a ház körüli teendőket, vagy a háztáji földek megművelését sem tudják elvégezni. A szövetkezeteknek kell segíteniük rajtuk. Baranyában például több termelőszövetkezet eltartási szerződést kötött az idős tagokkal. Vagy így, vagy más formában, de szükséges, hogy az egyre gazdagodó tsz-ek gondoskodjanak a rászoruló öregekről. Helyes, ha a tsz-ek növelik a szociális és kulturális alapjukat, ha ezeket az összegeket a többi között a nyugdíjasok és járadékosok támogatására fordítják. Az élet rendje az, hogy az idősebbek helyét a fiatalabbak foglalják el. A nemzedékváltás következtében most már a dolgozó tsz-tagság zöme azokból a nemzedék^ tagjaiból tevődik majd össze, akik az új viszonyok között nőttek fel, akik nem ismerték a kizsákmányolást, a feudális viszonyokat. Ez a természetes folyamat a szocializmus további megszilárdulásét eredményezi. Az idősebb, most leköszönő nemzedék már megtette a magáét: végigcsinálta a földreformot, megteremtette a szövetkezeti mozgalmat, megszilárdította a közös gazdaságokat. Ennek a nemzedéknek ez a történelmi érdeme, amelyet senki nem vitathat el tőle. Az élet azonban megköveteli, hogy azok lépjenek az idősebbek helyére, akik bírják a munkát, akik az új körülmények között jobban helyt tudnak állni a gazdálkodásban és a társadalmi élet minden területén. Gáli Sándor Az ötéves terv sikere nemcsak a termelőktől függ A járási mezőgazdasági társulások és a termelési igazgatóságok közgazdászai és tervezői megkapták az ötéves terv termelési, felvásárlási, valamint építési irányszámait. Azokból kell kiindulni a kitűzött feladatok gyakorlatban való bebiztosításánál. Tény, hogy így az ötéves terv gyakorlati előkészítése egyre konkrétabb tényezővé válik. A járások illetékes vezetőinek tárgyalniuk kell a mezőgazdasági üzemek képviselőivel, azokkal, akiknek feladatuk, hogy a siker érdekében minden elkövessenek. Mezőgazdasági körökben ismeretes, hogy a közelmúltban módosítás történt néhány gazdasági ösztönző terjedelmében. Ez azért lényegbevágó, mert a tervek készítésénél a mezőgazdasági üzemekben csak a felvásárlási árak és a befizetésre kerülő adók terjedelmének ismeretében készíthetik el a termelési és a fejlesztési tervet. Nem elegendő azonban megkezdeni az ötéves tervet. Sokkal fontosabb azt sikeresen befejezni, s ez már nem kizárólagosan a termelőktől, hanem jórészt azoktól függ, akik arra hivatottak, hogy megteremtsék a tervbe foglalt termelési program anyagi bázisait. Kellő műtrágyamennyiség nélkül ugyanis hiába várnánk nagy hozamokat. A mezőgazdaság irányítói azzal számolnak, hogy az ötéves terv időszakában lényegesen emelkedik majd a műtrágya használata. Itt azonban nemcsak az a fontos, hogy a termelők egy-egy esztendőben milyen mennyiségű műtrágyát kapnak a vegyipartól, hanem inkább az, hogy éppen akkor kapják-e, amikor szükséges. Szó van arról is, hogy a műtrágya szükségletet részben külföldi behozatalból fedezzük. Ezt jó tudni, ám a termelő számára ez kevésbé fontos, mert neki leginkább az a lényeges, hogy legyen belőle elegendő. Mindannyiunknak tudatosítanunk kell, hogy az ötéves terv sikere a becsületesen végzett munkától függ. A végeredmény kimenetele kell hogy érdekelje az irányítószerveket, az ellátókét és a termelőket. Most ne azon vitatkozzunk, hogy az illetékes minisztérium szavatolja-e az ötéves tervben meghatározott műtrágyamennyiség szállítását, mert a terv, az törvény. Betartása kötelező. Ennek figyelmen kívül hagyása valamiféle külön szavatossággal nem pótolható. Tán mondanunk sem kell, hogy az ötéves tervfeladatok sikeres teljesítése nagyban függ még a műszaki eszközökkel való ellátottságtól is. A talajművelésnél, a betakarításnál gépekre van szükség. Jelenleg problémák mutatkoznak ezen a téren is. A régi gépek, traktorok tönkremennek, újakat pedig nem kap elegendőt a mezőgazdaság. Hasonló a helyzet az épületekkel is. Arra kell törekedni, hogy több mezőgazdasági üzem pénzeszközének összpontosításával, s bizonyos szubvencióval körzetenként korszerű termelőhelyeket építsenek. A régi épületek karbantartásával tehát nem mennénk sokra. Ezeknek az épületeknek a modernizálása majdnem lehetetlen, s ha mégis lehetséges, nem szolgálná azt a célt, amire mezőgazdaságunk termelésének korszerűsítése tekintetében törekszünk. Ezért olyan üzemközi termelőhelyeket kell építeni, ahol a termelési kapacitás bővülése mellett az élőihunka-ráfordítás minimálisra, a munkatermelékenység pedig maximálisra emelkedik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ehhez szükséges ütemet országos és járási méretben mindig az irányítószerv adja meg. -hai-A szarvasmarhatenyésztés a mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapköve. A losonci (Lučenec) járásban igyekeztünk eleget tenni a szakosított állattenyésztés követelményeinek, ezért tekintetbe véve a szarvasmarhatenyésztés elsődlegességét, létesítettünk három nagykapacitású borjúneveidét. Ez a három borjúnevelde azonban még nem elégítheti ki a járás szükségleteit, ezért továb, bi borjúneveldék létesítését tűztük ki célul. Az első tapasztalatok arra mutatnak, hogy a nagykapacitású borjúneveldékben jobbak a borjak táplálkozási feltételei, a szarvasmarhaállomány genetikai alapjait tehát így jobban ki tudjuk használni. A termelés gazdaságossága is megnövekedett, részben a magasabb munkatermelékenység, részben pedig a tejzsírnak a takarmányadagból valő kizárása következtében. Ismeretes, hogy a tejzsír a borjúnevelés költségeiben magas részesedést mutat ki, ami kedvezőtlenül hat a gazdaságosságra. Köztársaságunkba évente átlagosan 14 000 tonna vajat hoztunk be, ami megfelel a tradíciós borjúnevelésben elfogyasztott tejzsfr mennyiségének. Hogy javítsunk ezen a kedvezőtlen állapoton, a mi borjúneveldéinkben is bevezettük a borjak regenerált tejjel valő takarmányozását, amelyben a tejzsír alapvető hányadát állati zsiradékkal és egyéb kompogrammonként 2,83 Kčs bruttó nyereséggel számoltunk, az esedékes különbözeti pótlékot is beszámítva. A megelőző évekhez viszonyítva, amikor a borjúnevelés általában ráfizetéses ágazatnak számított, és a gondozás színvonala is — kevés kivételtől eltekintve — alacsony volt, az elmúlt évben már elfogadható eredményeket értünk el, kilátásba helyezve a további javulás lehetőségeit. A legjobb eredményeket a Rovnaný EFSz-ben érték el. A borjak forgalmazásánál zavartalan volt a kooperációs szerződések teljesítése. A vásárolt 10—15 napos borjak átlagos súlya 64,4 kg volt, a saját nevelésű bQrjakťf pedig 78,5 kg. 1 takarmányozási napra átlagban 5,75 liter regenerált tejet fogyasztottak. Egy felnevelt borjúra átlagban 10,1 kg zsírt fogyasztottak el, ebből 2 kg volt a tejzsír. A feletetett tej, takarmánykeverékek, réti- és hereszéna mennyisége megfelelt az 1 kg súlygyarapodáshoz szükséges fogyasztási normának. Az emészthető — fehérje fogyasztás 2,14 %-kal meghaladta a normát, a keményítő-értékből viszont hiányzott 0,6 %. Az egy felnevelt és realizált borjúra eső bruttó nyereség a Rovňany EFSz-ben 259 Kčs volt. Viszonylag kielégítők voltak a Kalondai EFSz-ben elért gazdasági eredmények is. Az elsődleges nyilvántartás adatai A szakosított borjúnevelés tapasztalatai nensekkel pótoltuk. Érdemes megjegyezni, hogy a tejzsír a világpiacon hétszer drágább az állati zsiradéknál. Az első borjúneveidét a Nagydaróci (Veiké Dravce) EFSzben létesítettük 1965-ben, ami kihatással volt a szövetkezet egész állattenyésztésére. A borjúneveidét egy átalakított növendékmarha-istállóban és három felszabadult tyúkólban rendezték be. A további két borjúneveidét a Rovňany EFSZ-ben, valamint a Kalondai EFSZ-ben létesítettük. A Rovňany EFSzben egy anyasertés-istállót és egy sertéshizlaldát építettek át a borjúneúelés céljaira, a Kalondai EFSz-ben pedig szintén egy növendékmarha-istállót és három tyúkólat. A borjúneveldék széthelyezésénél figyelembe vettük azt a követelményt, hogy a borjúneveldék, és a hatáskörükbe tartozó mezőgazdasági vállalatok között ne legyen nagyobb a távolság 15 kilométernél. így a borjak szállítási költségei sem rontják túlságosan a borjúnevelés gazdaságosságát. A borjak itatási technológiája az egyes neveldékben az átépítés rendszerének és a kialakult feltételeknek megfelelően különböző. Mindhárom esetben azonban mesterséges szoptatást alkalmaznak, mert ez az eljárás úgy egészségi szempontból, mint a tej hasznosulása szempontjából a legmegfelelőbbnek mutatkozik. A regenerált tej előállításához részben saját, részben vásárolt fölözött tejet, részben pedig fölözött tejport használnak. Az utóbbi két alapanyaggal kapcsolatban azonban problémák merültek fel, a vásárolt fölözött tej a nyári hónapokban gyakran megsavanyodott és emésztési zavarokat okozott a borjaknál, a fölözött tejporból pedig rendszertelen volt az ellátás. Ezért például a Nagydaróci EFSz az 1969-es év elején átmenetileg szárított teljes és egalizált tejet is használt a borjúk etetésénél. A megoldást végeredményben a kizárólagosan saját fölözött tejre való áttérés jelentette. Az 1969-es évre vonatkozó előzetes kalkulációk alapján kiszámítottuk, hogy az 1 kg súlygyarapodás önköltsége regenerált tej etetése mellett lesz a legalacsonyabb. A felnevelt borjúk értékesítésénél kiloszerint a feletetett takarmányadagból hiányzott 3,84 százalék emészthető fehérje, ugyanakkor a kimutatott galacid-fogyasztás kétszerese a normának. A Kalondai EFSz 68,5 %-kal magasabb munkabért fizetett 100 kg súlygyarapodásért, mint a Rovňany EFSz, ami a bruttó nyereséget alaposan lecsökkentette. Ilyen körülmények között, bár a súlygyarapodás viszonylag magas, 0,855 kg volt darabonkint naponta, az egy felnevelt és realizált borjúra eső bruttó nyereség csak 104,22 Kčs volt. A Nagydaróci EFSz-ben érték el a leggyengébb tenyésztési és gazdasági eredményeket. A gondozásba vett 1480 borjú közül 7,84 % elhullott, kényszervágásra került 1,42 %, a tagok közötti eladásra került 1,55 %. Összesen tehát 10,81 % nem került teljes értékű eladásra. A felvásárolt borjak felvásárlási ára kilogrammonkint 0,97 koronával magasabb volt, mint a Rovňany EFSz-ben, és 1,12 koronával magasabb, mint a Kalondai EFSz-ben. Az elfogyasztott regenerált tej mennyisége 1 borjúra számítva 102 literrel kevesebb volt, mint Rovňanyban, 99 literrel kevesebb mint Kalondán. Viszonylag alacsonyt volt a napi súlygyarapodás, (0,69 kg) és ugyanakkor az emészthető fehérje fogyasztás 13,7 %-kal, a keményítő-érték fogyasztás pedig 11,8 %-kal magasabb volt a normánál. Mindez arra mutat, hogy a rejtett tartalékok megtalálhatók a munkaszervezésben, a takarmányozási technikában és az elsődleges nyilvántartásban is. Az ismertetett hiányosságok következtében egy realizált borjúra 25,73 Kčs veszteség esett. Az 1969-es év eredményeinek a felmérése lehetővé tette, hogy a borjúnevelésért és az állattenyésztés további szakosításáért felelős vezető szakemberek és az egyes szövetkezetek vezetői célszerű intézkedéseket foganatosítsanak a hiányosságok eltávolítása érdekében, melyek főleg a munkafolyamatok szervezésében, a takarmányozási technikában, a gondozásban és a munkabérezésben jelentkeznek. E hiányosságok eltávolítása után a nagykapacitású borjúneveldék üzemeltetése magasan effektívnek és gazdaságosnak mutatkozik. Ing. B. Poltársky Ing. J. Kabát
