Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-10 / 41. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. október 10. y\- kibeücúkwmtís térüli Az eddigi termelési tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyüzemi technológia alkalmazásával nemcsak többet és jobbat, hanem főleg olcsóbban terhelhetünk mindenféle mezőgazdasági terméket. Ezen ismeretekből kiindulva a jövőben jelentős figyelmet szentelünk az egyes termelési ágazatok, így a kukoricatermesztés nagyüzemi technológiájának korszerűsítésére, fejlesztésére. Előnyben az új vetőgépek A korszerű nagyüzemi technológia alkalmazásának alapvető követelménye a magesfokű gépesítés. Hogy kukoricatermesztésünkben az új technológiai folyamatoknak megfelelően tudjunk eljárni, szükséges biztosítanunk a teljes gépi ellátást. A kukoricatermesztés gépesítésének tökéletesítésekor a vetőgépek kérdését kell megoldanunk. Az elkövetkező években — a nagyüzemi technológiának megfelelően — a kukorica vetésénél a pontos, illetve magonkénti kiültetést helyezzük előtérbe. Ez évben még a kukorica vetésterületeinek 65 százalékán a TVD—6 és az SKGK—6V jelzésű gépekkel végeztük el a vetést, s csak a vetésterületek fennmaradott 35 szálisra korlátozta a sarabolás szükségességét. Tulajdonképpen a kombinált növényápolást alkalmazzuk: legfeljebb egyszer sarabolunk, és vetés előtt vagy a vetéskor a talajba juttatjuk a herbicideket. A monokultúraként termesztett kukorica esetében előfordult, hogy még a nagyobb herbicíd adagok (8—10 kg/ha) alkalmazása esetén sem pusztították el tökéletesen az egyes gyomfajtákat. Ezen gyomok pusztítására totális herbicideket (Gramoxone) használunk majd, sórközökbe és a sorokba irányított permetezéssel. Erre a célra az ún. kémiai sarabolót használjuk majd, amely harmat formájában permetezi szét a feloldott vegyszereket. Az 1975-ös évben a kukoricánál már csupán egy sarabolással számolunk, s az azt követő években teljesen áttérünk a vegyszeres növényápolásra. A szemes kukorica gépi betakarítása A magra termesztett kukorica betakarításának gépesítésénél két technológiai eljárást kell figyelembe vennünk az 1975-ös évig, mivel a betakarított szemes kukorica két célt szolgál majd: A nagyüzemi technológia érvényesülése zalékán alkalmaztuk a pontos vetést, vagyis az SPC—6 jelzésű román vetőgépeket. Az 1974-es évben már csupán az utóbbi gépeket vesszük igénybe, ami annyit jelent, hogy négy év múlva teljes mértékben áttérünk a pontos, magonkénti vetésre. Természetesen a jelenleg rendelkezésünkre álló gépekkel ezt lehetetlen volna elérni, s ezért további SPC—6 pneumatikus vetőgépeket hozunk be Romániából. Az elkövetkező öt évben öszszesen 1600 ilyen vetőgépet importálunk, s így az ezidáig behozott gépekkel együtt biztosítani tudjuk az új vetésformára történő zavartalan áttérést. Egy ilyen vetőgépnél 150 hektáros idényteljesítménnyel számolunk, ami reális, hiszen a magra termesztett kukoricából 2,5 hektárt, a silókukoricából pedig 2,1 hektárt képes beültetni egy óra alatt. Ezzel kapcsolatban szükséges megemlíteni azt is, hogy az elkövetkező öt évben a silókukorica vetését is pontos vetéssel szeretnénk megoldani, a magra termesztett kukoricánál pedig a munkatermelékenység fokozása érdekében szeretnénk áttérni a 80 cm sortávolságra történő vetésre. A növényápolás gépesítése A herbicidek alkalmazása nagy fordulatot jelentett a kukoricatermesztés agrotechnikájában, mivel a minimáa) takarmányalap fel töltése, b) vetőmagalap feltöltése. A takarmányalapra szánt szemes kukorica betakarításánál az említett időszakig teljes mértékben érvényesülnek a kukoricaszedéshez átalakított, négysoros, speciális adaptérrel ellátott gabonakombájnok, melyek nemcsak leszedik a kukoricát, hanem le is morzsolják. Az 1974-es évtől megkezdjük a hatsoros adaptérok használatát, melyek aztán fokozatosan felváltják az előzőleg használatos négysorosakat. A speciális kukoricabetakarító kombájnokat túlnyomórészt a vetőmagalapra és az ipari feldolgozásra szánt termés betakarításánál használjuk majd. Ezeket a speciális gépeket — ZMAJ—2 KM, BMG—6 — Magyarországról szándékszunk behozni. Az ilyen méretű gépesítés megköveteli, hogy a vetőmagra termesztett kukoricát szakosított szövetkezetekben, legalább 300—400 hektáros területeken termesszük. A betakarítás utáni kezelés A gabonakombájnok által betakarított, takarmányalapnak szánt kukorica betakarítás utáni kezelése kétféleképpen lesz megoldva: a) közvetlen szárítással, b) hermetikus tornyokban történő konzerválással. A betakarítás után közvetlen szárítással az 1975-ös évben már körülbelül a takarmányozási célokra szánt szemes kukorica 65 százalékát tartósítjuk. A második módszernek, vagyis a hermetikus tornyokban történő tárolásnak főleg ott kell nagy figyelmet szentelni, ahol a mezőgazdasági üzem a szarvasmarhák vagy a sertések hizlalására szakosította magát. A kukorica vetőmagra történő termesztésével a jövőben speciális üzemek foglakoznak majd, ahol számolunk a termény helybeli kezelését szolgáló létesítmények kiépítésével is. Ezen létesítmények fő részét a speciális szárító képezi, melynek műszakonkénti teljesítménye 30 tonna. Ez a szárító hozzávetőlegesen 80 napig dolgozik majd, ezért szükséges a 80— 100 vagonos előraktározó helyiségek kiépítése is. Ezekben az előraktározókban a padló rácsos szerkezetű lesz, melyen keresztül ventillátorok segítségével hideg levegőt juttatunk a felhalmozott kukorica közé. A kukoricát csak a szárítás után morzsolják majd le a speciális morzsológépeken, melyeknek óránkénti teljesítménye eléri az 50 mázsát. A kukorica vetőmagra történő termesztésének speciális üzemekbe való összpontosításával olcsóbbá tesszük a termelést és nagy mértékben hozzájárulunk a vetőmag minőségének javításához is. Ennek érdekében öszszesen további hét ilyen nagy kapacitású — 1500 tonna vetőmag évente — feldolgozót létesítünk a jövőben. A silókukorica termesztésének gépesítése Az 1975-ös évben összesen 130 ezer hektáron termesztünk majd zöld takarmányozásra és silőzásl célokra kukoricát, amiből 95 ezer hektár lesz a silókukorica vetésterülete. A betakarítást az elkövetkező években a Pelhfimovi Agrostroj által gyártott SftUB—181—1, valamint az NDK-ból behozott E—066 és 067 járvaszecskázókkal valósítjuk meg. Az említett gépek minimum 2 cm nagyságú szecskára vágják a takarmányt, ami kitűnően megfelel mind a takarmányozás, mind pedig a silókészítés követelményeinek. Ezen gépek további előnye, hogy felhasználhatók a többéves takarmányok, takarmánykeverékek és egyéb zöldtakarmányok betakarítására is. Az 1972-es év után fokozatosan áttérünk a magánjáró szecskázógépek használatára. A fentiekből világosan kitűnik, hogy valóban nagy feladatok várnak ránk a kukoricatermesztés szakaszán. Azonban ha teljes mértékben kihasználjuk a modern technika vívmányait, a magasfokú gépesítést, valamint az új agrotechnikai és technológiai eljárások nyújtotta lehetőségeket, akkor bizonyára nem ütközünk lényegesebb akadályokba a távlati fejlesztési tervekben kitűzött feladatok teljesítése közben. (KÁDEK) 1ВШ1ШВ11111111111Ш11Ш111И111ШШП1111 A NAGY MUTRÁGYAADAGOK KÖZVETETT HATÁSA A szakirodalomban vita folyik a nagy műtrágyaadagok mellékhatásáról, amit a talajoldat ozmózisos nyomásának növekedése és a különböző sók közvetlen élettani hatása okoz. Az ilyen irányú kísérletek érdekes eredményeket hoztak. A talaj heterogenitása miatt szántóföldi kísérletek csak több száz ismétlésben adnak megbízható eredményt. Ezért normál adagok mellett egészen nagy adagokat is használtak, hogy a heterogenitásból adódó hibákat a minimumra csökkentsék. Modell-kísérleteket is állítottak fel, ahol a műtrágyát tökéletesen össze lehet keverni a talajjal és nagy pontossággal lehet adagolni. A keverési arány a következő volt: 0 — trágyázatlan, 1 — alapadaggal trágyázva, (vagyis 0,66 gramm kénsavas ammónia, 0,80 gramm szuperfoszfát, 0,28 gramm 40 százalékos kálisó és 0,75 gramm szénsavas mész 1 köbdeciméter talajba keverve), ezenkívül az alapadag 2, 3, 4, 5, 6, 11, 22-szeresét próbálták ki. A kísérletekben vizsgálták a talaj maximális vízkapacitását (Novák szerint), a cslrázási erélyt és csírázóképességet, valamint a magvak vízfelvételét súlyméréssel. A magvakat itatóspapírba burkolva helyezték a talajba, hogy a szennyeződés ne befolyásolja a mérési eredményt. Az eredményeket variancia analízissel értékelték. A növekvő műtrágya adagok a talaj vízkapacitását növelték, mégpedig a 10—40 atm. energiával kötött tartományban. Ellentétes irányzatú a vízfelvétel alakulása, mert a nagyobb adagok a vízfelvételt fékezik. Ez csak látszólagos ellentmondás, mert a vízkapacitás a gyakorlatilag felvehetetlen tartományban növekedett. A csírázóképesség és a műtrágya között nincs olyan egyenes arányú összefüggés, mint az előzőkben. Kezdetben az adagok növelésével a csírázóképesség fokozódik, és csak igen nagy adagoknál csökken. Ez azt jelenti, hogy a vízfelvétel sebessége nem döntő jelentőségű a csírázásra a rendes nedvességviszonyok között. További kísérletben vizsgálták egyes kationok és a szacharóz hatását a magvak vízfelvételére és csírázóképességére, desztillált vízzel összehasonlítva. Kiegyenlítetlen oldatban a szacharóz és a Ca + +, K + , NHt+ kationok csökkentették a vízfelvétel sebességét, az Na + pedig növelte. Ennek ellenére a nátrium gátlólag hatott a csírázásra. Ennek valószínűleg élettani oka van. A csírázóképesség sorrendje az egyes oldatokban és desztillált vízben a következő volt: szacharóz — víz — NHt + Ca++ —K+ —Na + . A szacharóz hatása nyilvánvalóan azért kedvező, mert energiaforrásul szolgál a csírázó magnak. A tápanyag-kationoknak is lehet ilyen hatása kiegyenlített oldatban. HRBACEK J. A kissallöi (Тек. Lužianky) szö** vetkezet évek óta szép eredményeket ér el a gabonatermesztésben. Az ezévi eredmények is az illetékes dolgozók hozzáértését és szaktudását igazolják. A szövetkezet 1112 hektár mezőgazdasági földterületen — ebből 1058 hektár szántő — gazdálkodik, összesen 464 hektárnyi területen termesztenek gabonaféléket. A múlt év eredményeiből kiindulva a búzánál és az árpánál egyaránt 43 mázsa átlagos hektáronkénti hozamot irányoztak elő az ezévi tervekben. Az odaadó, sokoldalú gondoskodásnak ebben az évben sem maradt el az eredménye. Búzából 47,49 mázsát, árpából pedig 48,03 mázsát takarítottak be átlagosan egy hektárról. A valóságban azonban nagyon sok dolognak kellett megtörténnie, amíg papírra kerülhettek ezek az adatok. Először is el kellett végezni a gondos talajelőkészítést. A vetőszántást idejében végezték el, majd porhanyós magágyat készítettek. A szövetkezetben immár szokássá válik, hogy a puha talajon — ha csak nem feltétlenül szükséges — nem dolgoznak, mert a gépek által legyúrt helyeken a növények lassabban fejlődnek. A szövetkezetben a Bezosztája és a Mironovszkája búzafajtákat termesztik. Az előzőből 340—350 kg, az utóbbiból pedig 240—250 kg vetőmagot szórnak el egy hektáron. A vetést a Szaxónia és a 35 SVBZ—75 jelzésű vetőgépekkel végzik el. Alaptrágyaként 300 kg tiszta tápanyagot adnak egy hektárra, NPK műtrágya formájában. Kétszer fejtrágyáznak, s így további 75 kg tiszta tápanyagot (N) juttatnak a talajba úgy, hogy az első alkalommal 1,5 mázsa, a második alkalommal pedig egy mázsa műtrágyát adnak egy hektárra. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szövetkezetben szakszerűen járnak el, mind a vetést, mind a trágyázást illetően. Amikor a növényzet eléri a 40—50 cm-t, tüzetesen átvizsgálják a parcellákat, hogy egyenletes-e a fejlődés. Ahol a növények bizonyos fokig viszszamaradnak a fejlődésben, ott kézi fejtrágyázást, illetve tápanyag-utánpótlást végeznek. így aztán az aratásnál csak ritkán fordul elő, hogy a parcellán kisebb-nagyobb foltokban nem érik be a vetés. Ezzel is csökkentik a veszteségeket és ezzel párhuzamosan növelik a terméshozamokat. A búzafélék betakarításánál általában az egymenetes módszert alkalmazzák, bár előfordult már, hogy a Mironovszkája 50 százalékát kétfázisos módon kellett betakarítani. Mire ezzel végeztek, a többi gabona már annyira beérett, hogy áttérhettek az egymenetes betakarításra. Persze, ez a megoldás csak akkor lehetséges, ha kedvező az időjárás. Ebben az évben például a tavaszi árpa érett be elsőnek, s ennél kellett kezdeni a beta-Az aratási munkák zavartalan lefolyása a szerelőcsoport becsületes munkáját dicséri. Foto: —bor— kerítést. A kedvezőtlen helyzetalakulás ellenére sem volt nagyobb a betakarítási veszteség, mint 2—3 százalék. így aztán nem csoda, hogy 47,49 mázsás átlaghozamot értek el egy hektáron. Ebben az évben a vártnál jobban fizetett az árpa is. Nem minden szövetkezetben dicsekedhetnek ennél a gabonafélénél 48 mázsás átlaghozammal. Itt viszont ez megszokott, hiszen tavaly is 46 mázsa körül takarítottak be egy hektárról. Az árpafajták közül a Duraid és Dvoran vált be legjobban, ezért csakis ezen fajtákat termesztik. Az elsőből a 9 hektáros kísérleti parcellán 51,92 mázsát, a másikbői viszont 50,34 mázsát termeltek hektáronként. Az árpa termesztésénél is fontos szerepet játszik a gondos talajelőkészítés, de az egyéb munkálatokat sem lehet elhanyagolni. Egy hektáron — a fajta és a talaj minőségének megfelelően — 230—250 kg vetőmagot szórtak el. Alaptrágyaként 250 kg NPK műtrágyát juttattak a talajba, még jóval a vetés előtt, vagyis a tél folyamán. Az említett műtrágya-menynyiséget két havazás között, vagy erős fagyok esetében, kevés hóra szórták el. A módszer előnye az, hogy a gépek nem hagynak nyomot a fagyos földön, és az őszi esők nem moshatják túl mélyre a tápanyagot. A tavaszi olvadás után a tápanyagok beszivárognak a talajba, s mire a tavaszi árpa a földbe kerül, már oldott, felvehető tápanyagok állnak a csírázásnak induló magvak, később pedig a fiatal növények rendelkezésére. Fejtrágyaként 150 kg 30 százalékos nitrogén tartalmú műtrágyát használnak hektáronként. Később, a fejlődésben visszamaradó vetés-foltokon, kézi fejtrágyázást végeznek. A gabonaféléknél — a kukorica kivételével — még nem vezették be a monokultúraként! termesztést. Az eredmények amellett szólnak, hogy jó módszer mellett döntöttek, s hogy valóban szaktudásuk legjavát gyümölcsöztetik a kissaHőí szövetkezetesek. TORMA LAJOS agronómust — s vele együtt a szövetkezet minden dolgozóját — további becsületes munkára ösztönzik az elért szép eredmények. —dek— Torma Lajos agronőmus elégedett az idei terméssel. A szemes kukorica betakarításánál nagy segítséget nyújt mezőgazdászainknak a kukoricaszedéshez átalakított gabonakombájnokra szerelhető speciális, négysoros Braud adaptér. Felvételünkön egy SK—4-es, adaptérral felszerelt kombájn látható, melynek napi teljesítménye 10 hektár, Egy hektár termésének betakarítása 39 koronába kerül. foto: —bor—
