Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-03 / 40. szám
JU IVDN1 A csirkék fehér hasmenése A kórokozó baktériumot tünetmentes, de cslbekorban fertőződött és látszólag teljesen kigyógyult tyúkok ürüléke és tojása tartalmazza, és ha ez bekerül oly kiscsibék szervezetébe, melyek rossz tartásviszonyok, megfázás, takarmányozás és keltetési hibák, szállítási fáradalmak szervezetgyengltő hatásának voltak kitéve, hatását érvényesíti. A lappangási idő 3—10 nap. A betegség tünetei: a csibék lázasak, levertek, szomjasak, hasmenésük van. Ürülékük fehér színű, gipszszerű és beszennyezi a kloaka környékét. A kór a kiscsibék közt rendkívül gyorsan terjed és hamarosan elpusztítja a kikelt szárnyasok legnagyobb részét. A betegség gyógyíthatatlan. A fertőzött telepen levő beteg csirkéket mielőbb meg kell ölni és eltávolítani, majd az egész telepet 2—3 százalékos klóraminoldattal alaposan fertőtleníteni és a tartási és takarmányozási hibákat megszüntetni. A fertőzött telepről származó tojásokat 2,5 %-os klóraminoldattal történő fertőtlenítés után csakis ipari feldolgozás céljaira szabad felhasználni. A betegség megelőzése szempontjából fontos, hogy csak kifogástalan eredetű, állatorvosi igazolvánnyal ellátott csibéket vásároljunk, de állománybavételük előtt ezeket megfigyelés céljából elkülönítve tartsuk. A tenyésztojást termelő üzemek tyúkjait az állategészségügyi rendelkezések értelmében rendszeres vérvizsgálatnak vetik alá, amellyel a fertőzött állatokat meg lehet állapítani. Az ilyen tyúkokat, vagyis az ún. baktériumgazdákat, melyek a betegség legveszélyesebb terjesztői, kiselejtezik, mert ezek tojásai és a belőlük kikelt csirkék fertőzöttek. A csirkék fehér hasmenése fellépésének jelentése az egészségügyi szerveknek kötelező. Ót. Florian Endre Veszélyben a kacsatenyésztés A cserháti szövetkezet már jónéhány esztendeje foglalkozik kacsakeltetéssel. A keltetőgépek nem a legkorszerűbbek, azonban kielégítően működnek, és így jő jövedelmi forrást jelentetek a szövetkezetnek. Tizenkét földművesszövetkezet és a Komáromi Állami Gazdaság állandó vevői voltak a cserháti szövetkezetnek. A kiskacsák iránti kereslet igen nagy volt, amikor a kacsatenyésztés jövedelmezett. Az új árpolitikai intézkedés azonban „takaródét fújt“ a kacsatenyésztésnek. Mint ismerétes, ez évben lépett életbe az a rendelkezés, amely megszüntette a termelésnövekedési prémium kifizetését és egyben szabályozta a felvásárlási árak időtartamát. Az említett tényezők pénzügyi szempontból közvetlenül hatnak a kacsatenyésztésre. Nem csoda tehát, ha a kacsatenyésztő szövetkezetek és állami gazdaságok csökkenteni, illetőleg felszámolni igyekeznek a kacsatenyésztést. Erről a kérdésről beszélgettünk legutóbb a cserháti szövetkezet zootechnikusával, Ruzsicska József elvtárssal. — Idén nyolcvanhétezer kiskacsát keltettünk, amely menynyiségből hatvanezret adtunk el. A napos kacsák darabjáért tíz koronát kaptunk. Nagy mennyiséget adtunk el a szövetkezeti tagoknak is. Ennek ellenére, vagy tizenhétezer darabot nem sikerült eladni. Vevő ugyan akadt volna, de csak hat korona ötven fillért kínált darabjáért, ezért inkább úgy határoztunk, hogy saját magunk neveljük fel őket. Két istállóban és átmeneti épületekben helyeztük el a kiskacsákat. Igaz, hogy ez a megoldás nem a legeszményibb, de a jelenlegi körülmények között nincs más lehetőség. A cserháti szövetkezet telepén jelenleg több mint tizenhárom és félezer kacsát gondoznak. A naposkacsákat a hatvankét éves Horváth Mária gondozza nagy szeretettel. Úgyszólván minden szabad idejét az aprójószág mellett tölti. De mihelyt a keltétőből új szállítA cserháti földművesszövetkezet telepén Takács Mária, Kolarovský Pál és Oriskó László kacsaetetés közben. (A szerző felvétele) mány érkezik, védencei átkerülnek a másik istállóba, ahol ezeket Takács Mária, Kolarovský Pál és Oriskó László veszi pártfogásba. Az istállóban egyes rekeszekben nagyság szerint helyezik el a kacsákat. Az említett gondozók keze alatt hatvan napon belül elérik a 2,50— 3 kg-os súlyt, majd eladásra kerülnek. A kacsák egy része a tő vizében lubickol, míg a többi a tó partján tollászkodik. De amikor elérkezik az etetés ideje, hatalmas nyüzsgés és hangzavar keletkezik. Alig érti az ember a saját szavát. Ahogy nézem a nyüzsgő áradatot, Ruzsicska József zootechnikusból kitör a keserűség. Neki is, mint többi társának az a véleménye, hogy a rendelkezések minden esetben a termelőüzemet sújtják. Miért nem állapítanak meg olyan egységes árat, amely elfogadható lenne a termelőüzemek részéről? Véleménye szerint 15 koronás egységár megfelelő lenne. Ha tehát a felvásárló vagy feldolgozó üzem kilónkint tizenöt koronát fizetne, akkor ismét fellendülne a kacsatenyésztés. Azt hiszem, hogy a kacsahúsnak nem kell reklám. Nemcsak a hazai fogyasztóközönség által keresett cikk, hanem a külföldi piacon is jó árat kapunk érte. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete megköveteli, hogy minél több valuta jusson az országba. Ezt többek között kacsahús-termeléssel is elérhetjük, melynek nagy részét a külföldi piacokon értékesíthetjük. Az illetékes szervek számára nem lehet közömbös, hogy hány vagon kacsahúst termelünk. Éppen ezért meg kell találni a kellő megoldást, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon!“ Más szóval, a termelő találja meg számítását, a felvásárló, illetőleg a feldolgozó üzemek pedig gondoskodjanak arról, hogy az értékesítés zavartalan legyen. Miután egyre több szövetkezet emeli fel szavát az említett hiányosság ellen, reméljük, hogy az illetékesek korrigálni fogják jelenlegi álláspontjukat és olyan intézkedéseket hoznak, amelyek végleg rendezik majd a felmerült ökonómiai kérdéseket. Andriskin József Ne dobjuk a kutyának Nem nagy ügy, amiről az alábbiakban szólok, de az sem mondható, hogy csepp a tengerben, főleg ha országos méretben hasonló a helyzet a prémesállatok, közöttük a nyúl gereznájának felvásárlása körül, mint a mi falunkban. Arról van szó, hogy az eladásra kínált nyúlbőrt potom áron veszi át a felvásárló. Szinte nem érdemes vele pepecselni. A szakszerű nyúzás, a bőr feszítése, szárítása időt igényel, melynek ellenértékeként csupán fillérekhez, egy-két koronához jut az ember. Úgy két évvel ezelőtt valamelyik újságban olvastam, hogy a fehér nyúlbőr ára 5—6 koronára növekszik. Ez arra serkentett, hogy áttérjek a fehér színű nyulak tenyésztésére. Ezt követően egy bizonyos ideig három-négy koronát kaptam a gereznákért, de napjainkban a „kutyának“ sem kell. Jómagam évente mintegy 80—100 darab gereznát szoktam értékesíteni, de a jelenlegi egy-két koronás ár kedvemet szegte. Csupán az vígasztal, remélhető, hogy egyszer az illetékesek is súlyt helyeznek a gerezna valódi értékének megállapítására, valamint felvásárlását is nagyobb gonddal szervezik. Azt hiszem senki sem helyesli, ha a bőrt a kutya elé dobjuk martaléknak. Ügy gondolom, népgazdaságunknak, illetve szőrmeiparunknak szüksége van nyersanyagra, ennélfogva mind az állam, mind a termelő számára előnyösebb lenne, ha a kitermelt nyúlbőr megfelelő áron rendeltetési helyére kerülne. Sándor Péter A (Csallóközkürt) ^ Apróvad tenyésztési gondjaink |M| ár csak néhány hét vá“** laszt el bennünket a legintenzívebb vadászidénytől. November elsején kezdődik a mezei nyúl és a fácán vadászata. A mezei nyúl mindenképpen legelterjedtebb vadfajunk, a fácán pedig az évi teríték számában mindjárt utána következik, ezért ökonómiailag ezek vadgazdálkodásunk legfontosabb tényezői. A múlt évben Szlovákia vadászterületei 1 millió 382 ezer 422 kg vadhúst „termeltek“, s ebből 640 584 kg (46,3 százalék) volt a mezei nyúl és 77 000 kg (5,5 százalék) a fácán, vagyis összesen a vadhús 51,8 százalékát adták. Az apróvad gazdasági jelentőségéhez még hozzá kell fűznünk, hogy annak legalább ilyen nagy a társadalmi-, valamint sportjelentősége, mivel lövésükből a legtöbb vadász kiveszi részét. Tudjuk, szarvasbika és őzbak kilövése nem jut minden vadásznak évente, de nagyon kevés az olyan vadász, aki legalább 1—2 nyulat ne lőne, még a hegyvidéki területeken is. E kétféle jelentősége alapján Állomány nyugatszlov. Szabványosított db 239 528 Tényleges db (1970. III. 31-én) 239 955 • a minőségi osztály átlaga úgy az egyes kerületekben, mint egész Szlovákiában túlságosan gyenge. A fentiek arra intenek, hogy elsősorban a közép- és keletszlovákiai kerületben kell valamit tenni a mezei nyúlállomány szabványszintre történő emelése érdekében. A kérdés főleg a Kelet-szlovákiai Síkságon aktuális, ahol a terület vadeltartó képessége vetekedig ugyan a kelet-szlovákiai kerületével, a vadállomány a lehetőséghez mérten mégis rendkívül csekély. A SZVSZ megalakulása után már egész sor intézkedés történt a kérdés meg- C oldására. így például idén tavasszal 135 ezer mérgezett tomegérdemli tehát az aprővad, hogy foglalkozzunk vele, s hogy vizsgálat tárgyává tegyük további tenyésztésének feltételeit. A továbbiakban a vadásztársulatok kezelésében levő területekről szólunk, mivel a nyúlállomány 94 százaléka, valamint a fácánállomány 84 százaléka ezeken a területeken él. Jó alapul szolgálnak az 1969- es év statisztikai adatai, melyek szerint a vadásztársulatok területeiből Szlovákiában 2 millió 217 ezer 513 hektár alkalmas mezei nyúl tenyésztésére, s ezen a területen az állomány szabványmennyisége 396 796 darab. Ez átlagban a IV. (legutolsó) minőségi osztálynak felel meg, mivel a mezei területeken 100 hektárra csak 19 nyúl jut. Az 1970. március 31-i tényleges nyúlállomány viszont 356 677 darab, vagyis a szabvány állománymennyiség 90 százaléka. Átlagosan ez is a IV. minőségi osztály kívánalmának felel meg, de már csak 16 nyűllal százhektáronként. Érdemes összehasonlítást tenni az egyes kerületek között is: Kerületek középkelet-Bratiösszesen szlov. szlov. slava 59 815 96 712 741 396 796 44 650 71 007 1065 356 677 Október a csülkösvad vadászatának jellegzetes hónapja. E vadféleség csaknem valamennyi hazai faja lőhető e hónapban. Ne felejtsük el azonban, hogy legkedveltebb és legelterjedtebb trófeás vadunk: az őzbak vadászata már szeptember 30-án végétért! Egész októberben vadászható nemre és korra való tekintet nélkül a gímszarvas, a szíka szarvas, a virginiai szarvas, a dámszarvas, a muflon és p vaddisznó; továbbá az őzsuta és az őzgida. Október elsejétől lőhető a vadmacska is, egészen február végéig. A pézsmapocok vadászata területekre, a káros vad irtására. Több járás vadászatfejlesztési terve már elkészült, — köztük a tőketerebesi (Trebišov), a nagymihályi (Michalovce), a kassai (Košice), valamint az északabbra eső prešovi és vranovi járásé, amely tervek végrehajtása máris folyamatban van. A szükséges élővadat a SZVSZ központi bizottsága szerzi be. Minden munka és áldozat hiábavaló lenne, ha a helybeli vadászok nem tekintenék fő feladatuknak a vad gondozását, s nem erre fordítanák minden idejüket és energiájukat. Példaképpen említem csak meg, hogy a második világháború után a nyugat-szlovákiai vadászterületek is jórészt üresek voltak, s az itteni vadászok önerejükből érték el a mai magas szintet. Sokat lehet tenni továbbá a területek vadeltartó képességének növelése terén is. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai minőségi átlagot javítani lehetne és el lehetne érni a vadbőség szerinti III. minőségi osztályba történő besorolást, ami annak alsó negyedében hektáronként huszonkét nyulat, vagyis összesen 487 850 nyulat jelentene. Ez a jelenlegi szabványmennyiséghez mérten 91054 nyűllal jelentene többet. Vadasterületek, csenderesek létesítése, a káros vad irtása, intenzív téli etetés azok a feltételek, amelyek ehhez az eredményhez vezethetnek. Persze ez anélkül nem képzelhető el, hogy minden vadász fegyelmezetten és önzetlenül ne vállalná a közös munkából rájutó részt, mert egy-két vadász ezt nem képes elvégezni, mégha a legjobb akarat és tudás vezérelné is őket. Kimer Károly mérnök október 1-től április 15-ig tart. A császármadár és az örvös galamb viszont csak október 15-ig lőhető. A víziszárnyasok közül a vadliba vadászata is október 1-én kezdődik s december végéig tart. Vadászhatok továbbá a nem védett vadfajok, mint azokat az illetékes (4/1967 Zb. sz.) rendelet felsorolja; vagyis az üregi nyúl, a farkas, a róka, a nyestkutya, a görény, a hermelin, a menyét, a héja, a fekete és hamvas varjú, a szarka, a mátyásmadár, a csóka, a hiúz és a nagy kárókatona. K. K. • VÍZIMADARAK TÉLISZÁLLÁSON Lengyelországban a lengyel zoológiái társaság néhány év óta megszervezte a vonuló vízimadarak téli tartózkodási helyein történő számlálását. A társaság jelenleg 336 megfigyelőhellyel rendelkezik, melyeknek nagyrésze a tengerpart közelében van. Ezen kívül további 301 önkéntes megfigyelő szakember is működik, akik meghatározott napokon egyidőben végzik a számlálást. A megfigyelések kiterjednek az egész tengerpart környékére, továbbá 1917 kilométer hosszúságú területre folyók mentén, magában foglal továbbá 37 691 hektár területet is. Az eddigi megfigyelések azt mutatják, hogy számszerint az első helyet a tőkésrécék foglalják el 55 ezres létszámmal. Ezután a szárcsák kövekeznek, ezek megfigyelt létszáma 16 700. Ezen kívül mintegy 8000 danka sirály, 3000 cigányréce, 2500 jégréce (Harelda byemalis) tanyázik a megfigyelt helyeken. A Ül RÓKABETEGSÉG Svédországban eddig ismeretlen betegség ütötte fel a fejét a rókák között. A megfigyelések szerint a beteg róka teljesen leromlik, az ember közelségét tűri, teljesen szelíd, úgyhogy elpusztításuk semmi nehézségbe nem ütközik. Svéd állatorvosok és kutatók megállapítása szerint azonban nem veszettségről van szó, hanem valamiféle, a sertéspestishez hasonló betegség van elterjedőben — a vizsgálatok most folynak. + TRÓFEA KIÁLLÍTÁS Kölnben ez évben is megtartották a német vadászok által Magyarországon elejtett szarvasok, dámok, őzek és muflonok trófeáinak kiállítását. A kiállításon részt vett dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitkára, Gábor József, a MAVAD vezérigazgatója és Szendrei Ernő, a MÉM Vadászati Főosztályának osztályvezetője. A kiállításra került trófeák osztatlan sikert és elismerést arattak a megjelent nagyszámú német és külföldi vadászok körében. Megfigyelők szerint a trófeakiállítás alkalmas volt arra, hogy a magyar vadászat és vadgazdálkodás rendkívül magas színvonalát bizonyítsa és ízelítőt adjon az 197Í őszén megrendezendő budapesti Vadászati Világkiállítás színvonalát illetően. A kölni trófeakiállítást meglátogatta és a kiállítás anyagával kapcsolatban elismerését fejezte ki Egon Anheuser úr, a Német Szövetségi Köztársaság Vadászszövetségének elnöke és F. K. Eggeling úr, ügyvezető főtitkár is. Nyultenyesztesre alkalmas terület ha A tényleges áll. szabványhoz mért százalékaránya Száz hektárra jut szabvány szerint db Száz hektárra jut a tényleges áll. szerint Minőségi osztály átlag. 953 781 570 526 687 731 5 025 2,217 513 100 75 73 143 90 26 11 15 18 19 25 8 10 21 16 III. IV.(-) IV. IV. IV. Két tényezőre kell figyelmünket és munkásságunkat összpontosítani: Ф kivéve Bratislavát és a nyugat-szlovákiai kerületet, a tényleges állomány a szabványállomány szintjét, még összszlovákiai méretben sem éri el; jást juttatott a központi bizottság a kelet-szlovákiai vadász-Mire vadászhatunk októberben?
