Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-26 / 39. szám
1970. szeptember 26. SZABAD FÖLDMŰVES Felvételünkön az AGROMAUT automatikus sertésetető berendezés egyik részlete látható a Budapesti 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon. Ez az MMG Mechanikai Mérőművek Gyára korszerű terméke. Az első berendezést 19S9 elején a Dalmandi Állami Gazdaságban létesítették, kísérleti jelleggel. A kísérleteket siker koronázta és így még abban az évben kilenc berendezést gyártottak. Az idén ez a szám már 2CG-ra emelkedik. A korszerű berendezés a sertések beütemezett, tervezett etetésére szolgál. Az etetések száma, a darabonkénti adag mennyisége bármikor a meghatározott időpontban és mennyiségben biztosítható. Egy kg élősúly előállításához 3,5—3,7 kg vegyes abraktakarmány szükséges. Az etetőberendezés vonalrendszerü, így bármilyen épületben alkalmazható. A helyi adottságoknak és igényeknek megfelelően összeépíthető. Ezzel a berendezéssel megvalósítható a nagy állatlétszám esetén is az egy időben történő etetés. Lényegében az AGROMAUT etetőberendezés száraz, granulált takarmány etetésére szolgál. A szarvasmarhák giimókórja elleni védekezés alapismeretei A tehenek jó előkészítésével növeljük a tejhozamot A fertőző elvetélés (brucelózis) mellett a gumókor (más néven tuberkulózis) néhány évvel ezelőtt még szarvasmarha-állományunk legjobban ‘ elterjedt fertőző betegsége volt. Ez óriási népgazdasági károkat okozott, mivel a fertőzött állatok életét, tejes hústermelését lényegesen csökkentette. A giimökór elleni országos akció megindításáig, 19S0-ig, a nagyüzemi szarvasmarha-állományok 22 százaléka giimőkóros volt, és a közvetlen népgazdasági kár Csehszlovákiában évente mintegy Vt milliárd koronát jelentett. Ebben az összegben nem szerepelnek azok a közvetett károk, amelyek az emberek szarvasmarha-gümőkórral való fertőzésével voltak kapcsolatban. A szarvasmarhq-gümőkórt baktérium okozza. A fertőzés a gümőkóros állatok szerveiből származó váladékkal történik. Legyakoribb a légutakon történő fertőződés. Ha a tüdőgümőkórban szenvedő állat köhög, a szomszédos állatok a kiköhögött váladékkal a levegőbe került és benne lebegő baktériumokat belélegzik. Megferőzödhetik az egészséges állat a beteg állatok tejével, vizeletével, bélsárral, továbbá szájon át (a fertőzött takarmánnyal), sőt néha párzás útján is. A betegség lappangási ideje hosszú, és'így hetek, hónapok, sőt néha évek is eltelhetnek addig, amíg a fertőződés nyomán megjelennek az első észrevehető tünetek. A tüdögümökúr legfeltűnőbb tünete a rövid, száraz köhögés, és a jó étvágy ellenére beálló lesoványodás. Feltűnik a beteg állat tőgynegyedeinek csomós megduzzadása és megkeményedése. Megváltozik a tej összetétele és csökken, esetleg egészen megszűnik a tejtermelés. A tőgy feletti nyirokcsomók szintén megduzzadnak. Bélgümökóros állatoknál emésztési zavarok észlelhetők, később bélsárpangás váltakozik hasmenéssel. Az ürülék gyakran gennyes és vércsíkokat is tartalmazhat. Az állat ilyenkor is erősen soványodik. Gyakori a hashártyák megbetegedése, az ún. gyöngykór, melynél az állat még meg is hízhat. Az ivarszervek megbetegedése esetén üzekedési zavarokat (gyakori üzekedés, vagy ellenkezőleg, ennek kimaradása), fogamzási nehézséget, a nemi szervekből kifolyó gennyes váladékot, esetleg vetélést észlelünk. A betegség leírt formái ma már nem igen fordulnak elő, mert a gümőkórtól mentes, illetve mentesített állományokat rendszeresen ellenőrzik, és az ún. tuberkullnpróbák segítségével rendszerint még a komolyabb tünetek kifejlődése előtt derítik ki az állatok fertőzöttségét. A tuberkulínpróba lényege, hogy az állatok, amelyek gümőkőrral fertőzöttek, a gümőkórbaktériumok tenyészetének baktériummentes szűrletéből nyert készítménnyel, a tuberkulínnal szemben túlérzékenységet tanúsítanak. Az ilyen állatok bőre azon a helyen, ahol a tuberkulint befecskendezték, 2—3 nap múlva erősen megduzzad, és így jelzi a fertözöttséget. A gümőkórtól mentes állatok bőre a befecskendezés helyén nem duzzad meg. A próba végrehajtása és elbírálása az állomány ellenőrzésével megbízott állatorvos feladata, megbízhatósága kb. 98 %. A leírt próba segítségével sikerült a bevezetésben már említett országos akció keretében a hazai tehénállományt a gümőkórral fertőzött egyedek kiselejtezésével és fokozatos levágatásával a betegségtől mentesíteni. Az 1960—1967. években sikeres volt ez az akció, ma már csak elvétve üti fel fejét e kór. Fő feladatunk tehát a gümőkórtól mentes, illetve mentesített állományok megvédése az esetleges fertőzéssel szemben. E célból minden állományban a következő intézkedéseket kell foganatosítani: 1. egészséges állományba nem szabad beállítani a vásárolt állatokat anélkül, ha előzetesen nem estek át a fennálló állategészségügyi rendelkezések által előírt vizsgálaton, mely a gümőkórtól való mentességüket is igazolja; 2. meg kell akadályozni, hogy egészséges állatok tuberkulózis szempontból nem kivizsgált más állatokkal (például a legelőn), vagy azok termékeivel (főleg pasztőrözetien tejjel stb.) kerüljenek érintkezésbe; 3. egészséges állományokban rendszeresen el kell végezni az előírt állategészségügyi vizsgálatokat és a velük egybekötött tuberkulínpróbákat (az előírások értelmében az adott helyzet szerint 2—4-szer évente); 4. ott, ahol valamelyik állat a tuberkulínpróba eredménye szerint gümőkórral fertőzött, az illető állatot az egészségügyi hatóság intézkedése alapján tíz napon belül el kell távolítani az állományból és húsra értékesíteni; 5. a tehenészetekben az állathigiéniai követelményeket a legmesszebbmenőleg teljesíteni kell (teljes értékű takarmány etetése, elégséges mozgás biztosítása a kifutókban vagy legelőkön és az állatok gondos ápolása); 6. egészséges állatokat csak olyan emberek gondozhatnak, akik a rendszeresen megejtett orvosi vizsgálat alapján mentesek a gümőkórtól. Tuberkulózis megállapítása esetén a fertőzött istállót és tartozékait alapos fertőtlenítésnek kell alávetni, Az utóbbi években egyre nagyobb szerep jut a takarmánykeverékek alkalmazásának. Ezáltal lehetőség nyílik a takarmányok jobb kihasználására és gazdaságosabbá válik a termelés. Felvételünkön egy takarmánykeverőt mutatunk be. Úránkónti teljesítménye két tonna. Ez a kisméretű takarmánykevarö 4X4 méteres alapterületen helyezkedik el. Az akna szélessége 2, aiapterülete pedig 2,4X3 méter. Üzcnjeitetése három munkaerőt vesz igénybe. —k— A tehén csak akkor tudja teljesítőképességét a következő tejelési időszakban kifejteni, ha jó előkészítéssel, „előreetetéssel“ módot nyújtunk arra, hogy a következő tejelési időszakra felkészüljön. Az előkőszítőadag nagyságát, annak fehérjetartalmát és az előkészítés idejét tehenenként kell elbírálni. Az előkészítő abrakadagot az alaptakarmányhoz, a tehenek kondíciójához és tejtermelőképességéhez kell igazítani. A takarmáhyadagokat a szárazraállítás után csak fokozatosan szabad növelni és az ellés közeledtével a bőséges táplálást meg kell szüntetni. Ma már nem csupán az előző évi tejtermeléstől tesszük függővé a tehenek előkészítését, hanem figyelembe veszszük azt is, hogy a tehén jó kondícióban legyen az ellés idejére. A vemhes tehenek gondos előkészítésén kívül az ellés utáni „ráetetés“ helyes végrehajtása nagyban hozzájárul a tejtermelés növeléséhez. Az ellés utáni első hónap nagyon alkalmas arra, hogy ráetetéssel további táplálóanyagokat raktározzunk el a tehén szervezetében. Most már nem kell tartanunk ellési bénulástól, sem fehérjemérgezéstől. A közepes tejtermelésű tehenek 3—4 kg, a nagyobb tejtermelésüek 6—8 kg abrakot is kaphatnak. Télen a tehenek etetését először stlótakarmányokkal kezdjük meg. Cgak azután adjuk az abrakot és végül a szálastakarmányt. Mindig azzal a takarmánnyal kezdjük az etetést, amelyeket a tehenek kevésbé szívesen fogyasztanak. így az éhes állatok Dr. FLORIAN ENDRE többet elfogyasztanak belőlük. A takarmányadagokat akkor osztjuk el helyesen, ha a reggeli és déli etetések alkalmával adjuk az abraktakarmányok zömét. Az esti etetéskor a több emésztést igénylő szálastakarmányokból nagyobb adagot adjunk. Az állatok jobban, intenzívebben elfogyasztják a takarmányokat, ha nem egyszerre, hanem 2—3 részletben adjuk elébük. Nagyon fontos az etetések idejének pontos betartása. Ha a szokott időpontnál előbb vagy később etetünk, úgy nem megfelelő az emésztés. Ha későn etetünk, az állatok nyugtalanok lesznek, gyorsabban esznek és nem használják ki jól a takarmányo; kát. Az itatásokat télen azonnal az etetés befejezése után végezzük el. A tehén télen napi tejtermelésének 2— 3 szorosát fogyasztja ivóvízben. Ha nem jut elegendő ivóvízhez, az a tej csökkenésében mutatkozik meg. A mélyebb kutakban levő vizet télen is bátran itathatjuk. A túlhideg víz itatása azonban veszéflyel jár. A tehenek tejhozamának növelésében nem utolsó sorban jelentősége van a gondos ápolásnak és a szelíd bánásmódnak is. A takarmányozási és a fejési idő befejeztével a teheneknek pihenésre van szükségük. A tehén gyorsan eszik és nem rágja meg jól a takarmányt, ezért fejés után lefekszik és csak akkor kérődzi meg. Ezeket az apró tényezőket, ha figye-, lembe vesszük hozzájárulhatnak teheneink tejtermelésének a fokozásához. (L. L.) A tejjel érintkező szerelvények alapos tisztításának szükségessége (fejőskor, tejszállításkor, tároláskor stb.) — a kis csíraszámú tej előállítása során — természetesnek tűnik. A tisztítás hatásosságát elsősorban + 55 — + 60 C°-os forró vízzel és megfelelő töménységű tisztítószerrel lehet elősegíteni. A tenyészkocák szintén higiénikus kezelést igényelnek. így az előrehaladottan vemhes kocákat malacozás előtt zuhannyal célszerű fürdetni, majd permetezőgéppel fertőtleníteni. Gépi fejőskor a fejőkehely felhelyezése előtt a tehén tőgyét mintegy 30—35 °C hőmérsékletű vízzel zuhanyozzák le. Ha 50 tehenet fejnek, erre a célra naponta mintegy 100 liter 60 °C vízről kell gondoskodni. A hízóba állított malacok istállóba helyezése előtt a legnagyobb gondot a higiéniára fordítják. A malacokat szállítás után azonnal, a helyszínen előkészített melegvíz-tároló medencében, fertőtlenítő oldatban fürösztik meg, majd az előtérben hőlégfúvó berendezéssel szárítják. Csak ezután következik a mérlegelés és a súly szerinti, valamint — ha lehetséges — a származás szerinti csoportosítás. Egy hat évvel ezelőtt épült kísérleti borjúhizlalóban a szellőzést légszívóberendezéssel oldották meg. A friss levegőt az új istállóban'a kiszolgáló folyosó alatt elhelyezett 25X25 cm-es méretű árokban vezetik be. Az árkot részelt kőlapokkal fedték le és'mindkét homlokzati oldalán nyitva hagyták. Az elhasznált levegőt a mennyezet és a tető között levő aknákban elhelyezett ventillátorok szívják ki az istállóból. A borjakat naponta kétszer itatják. A 80 C°-os vízben feloldott 40 kg száraz takarmányt 220 liter vízzel keverik. A tartályból egy szivatytyú 50 m hosszú műanyagcsövön nyomja keresztül a folyadékot. A cső végére --- a folyadék adagolására — kézi működtetésű szelepet helyeztek. Az adagolás meggyorsítása és pontosabbá "tétele céljából az adagoló végét perforált végű csodarabokkal hosszabbították meg. Az ivóié az oldalsó kis nyílásokon is áramlik az itatóvödörbe. A nyílásokat úgy helyezték el, hogy azok egyúttal a betöltött folyadékmennyiség meghatározására is szolgálnak. Landtech. Z. A szarvasmarha-tenyésztés alapja az egészséges tehén-állomány. amelyet az állategészségügyi hatóság szervei irányítanak. A fertőtlenítéshez erős hatású szereket kell használni (az 1 százalékos ammóniával aktivált 3—5 százalékos klóramínoldat, 5—10 százalékos higítású (klórmész), mert a kórokozó rendkívül ellenállóképes a Külső behatásokkal szemben. Itt említjük meg, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1968. évi IV/2-1770/68 sz. rendelkezése értelmében csak azok a gazdaságok kapják meg a tej teljes felvásárlási árát, amelyek állategészségügyi bizonylattal igazolják, hogy állományuk mentes a gümőkórtól. Ha a tuberkulinízáló eredménye szerint egyes állatok gümőkórral fertőzöttnek bizonyultak, akkor ezeket azonnal el kell távolítani az állományból és legkésőbb 10 napon belül levágatni. Amíg ez nem történik meg, az illető gazdaságot zárlat alá kell helyezni, a gümőkórmentességről szóló bizonylatot bevonni és erről a tejfeldolgozó üzemet értesíteni. A tejfeldolgozó üzem az állatorvosi bizonylat bevonásától kezdve literenként 50 fillért köteles azon tejmennyiség után levonni, amely a zárlat alá tartozó állományból származik. Az árlevonás addig tart, amíg az állategészségügyi hatóság — az állomány gümőkórtól való mentesítése után — nem oldja fel a zárlati intézkedéseket és nem állít ki új állatorvosi bizonylatot. A szarvasmarhák gümőkórja elleni védekezésnek nemcsak gazdasági, hanem közegészségügyi jelentősége is van, mert a szarvasmarha-tuberkulózis az emberre — és a tej útján főleg a gyermekekre — Igen veszélyes. Nem véletlen, hogy a volt nyugat-szlovákiai kerületben a gümőkőrirtásl eljárás folyamán az 1960-as évtől 1965- ig a gümőkórral fertőzött tehenek száma egyharmadára és ugyanezen időszakban a gyermekek nyaki nyirokcsomóinak tuberkulózisa — amely a szarvasmarha-tuberkulózissal közvetlen összefüggésben van — egyötödére csökkent. A felsorolt adatokból kitűnik a gümökőr elleni harc nagy népgazdasági és közegészségi jelentősége. Ez a harc még nem szűnt meg, mert mindig számítanunk kell azzal, hogy ütött újabb szórványos fertőzések lépnek fel. Ilyen esetek minél előbbi felszámolásánál az állategészségügyi szerveket mindenkinek támogatnia kell. Az istállóhigiéna feltételei
