Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-11 / 28. szám
1970. július 11., SZABAD FÖLDMŰVES Napról napra megerednek az ég csatornái A losonci járásban hasonlóan, mint az ország legtöbb táján, két-három héttel később kezdődik az aratás, mint más években. Az idén 13153 hektárnyi területről kell a gabonát learatni. Ebből kombájnnal 10 500 hektárról, kévekötözőgéppel pedig 2150-ről tervezik a betakarítást. A meredek domboldalakon jónéhány hektáron még mindig kézierővel kénytelenek végezni az aratást. A mezőgazdasági üzemekben jelenleg 52 kombájn van. Ez fele-fele alapon oszlik meg a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A gépes traktorállomás 29 kombájnnal rendelkezik. A losonci járásban az EFSZ-ek jelentős részében a traktorállomás végzi az aratást. A gyors szemveszteség nélküli betakarítást elősegítik a Liptovský Mikuláš-i és Turčanský Martin-i traktorállomások. Már ötödik éve tart az egymást kisegítő, hasznos kapcsolat. Mivel a gabona érése között 2—3 hét a különbség, semmi akadálya nincs a kombájnok átcsoportosításának. Az idén a már említett traktorállomásoktól 25 kombájnt várnak, s viszonzásul 35-öt küldenek kisegítésként. A legújabb típusú E—512-es kombájnból csak két darab van a járásban. Remélik, hogy a közeli napokban még kapnak kettőt, s ez is jelentősen meggyorsítja majd a gabonaneműek betakarítását. Az aratáshoz szükséges gépek 95 százaléka megjavítva, készenlétben áll. Hat kombájn alkatrészhiány miatt javításra vár. Az évek óta tartó „betegség“ most talán súlyosabb, s ezért feltételezhető, hogy gépkiesés lesz a sürgős tennivalók közepette. Különben az esetlegesen felmerülő géphibák javítására alaposan felkészültek. Tíz mozgőműhely lesz szolgálatban, amelyeknek a szerelői reggel hattól este hétig a helyszínen megjavítják a kisebb hibákat. Aratás idején tanítók, mérnökök is felülnek a kombájn vasnyergébe. Különösen a Poltári Mezőgazdasági Szaktanintézet pedagógusai példamutatónk. Tavaly a traktorállomás szocialista munkaversenyében Macian Štefan tanító 330 hektár learatásával a második helyen végzett. De Süli József, az állomás mérnöke is 224 hektár gabonát aratott le. A traktorállomáson az idén is megszervezik a szocialista munkaversenyt. Sajnos, ez a termelési igazgatóságnak nem áll módjában, mivel nincs rá anyagi fedezet. A losonci járásban a mostoha időjárás ellenére is jó termés mutatkozik gabonaneműekből. A szakemberek bíznak abban, hogy búzából elérik á tavalyi 30 mázsás átlaghozamot, s árpából, rozsból, valamint zabból sem lesznek alacsonyabbak a hektárhozamok, mint az elmúlt évben. CSAK AZ IDÖJÄRÄS MEGVÁLTOZNA Pincén (Pincina) az elnököt kerestem. Affelől akartam érdeklődni, elégedettek-e a traktorállomás munkájával, mennyire rentábilis a kölcsönzés. Jő sokára a kazalozók között leltem rá Kelemen Imrére, ahol a kazalmester szerepét töltötte be. Kisváratva megeredtek az ég csatornái, és a szérű alá húzódva érdeklődtem az aratási előkészületekről. — Aratás? — nézett rám kissé csodálkozva a veterán elnök. — Hol van még az? Egyelőre más a gondunk. Kint a lóhere és a 98 hektár rétből Ifjú mezőgazdászok fór A vörösdiplomás mérnök Munkatársam sokáig abban a tévhitben ringatta magát, hogy neki névrokona nincsen. Nos, ráhibázott. Állítása akarván-nemakarván megdőlt. Történt egyszer, hogy a marcelházi (Marcelová, komáromi járás) szövetkezet évzáró taggyűlésére küldte ki őt a szerkesztőség. Itt hozta össze a sors druszájával, Sándor Gábor mérnökkel. Róla, az utóbbiról ejtek néhány szót. A gazdasági ügyek, számok mestere, művésze. Ökonómus. Fiatal, tettrekész ember, örömét leli munkájában. Nem csupán szakmát, élethivatást is lát munkakörében. Jókedv és bizakodás árad belőle, amikor önmagáról beszél: — Fizetésemmel elégedett vagyok. No meg ettől jobb pályát nem is tudok elképzelni. Lehetne még javítani a közös gazdálkodás menetén. Mi, fiatalok másképp látjuk, s szeretnénk, ha a termelés régi módszereit minél előbb sutba dobnák, helyette a jobbat, célszerűbbet alkalmaznák. A rend, a pontosság híve. Éberen figyeli a körülötte és másutt zajló eseményeket, s — ha tetszik, ha nem — véleményt mond. Magabiztosan, okosan, józanul mérlegeli a helyzetet. Semmiképpen sem helyesli, hogy a műtrágyát lapáttal szórják szét a pótkocsiról, mert a vetemény egyenlőtlenül fejlődik. Ez csak kiragadott példa, de nem halványítja a szövetkezet jó gazdasági eredményeit. Ám ennek már nem szabadna előfordulnia ...! Ama elképzelését is csak helyeselni lehet, amit a mezőgazdasági főiskoláról mond: — Ahhoz, hogy a magyarajkú fiatalok is kellő számban bejuthassanak a felsőbbfokú iskolákra, valamiféle irányszámot kellene az illetékes közegnek (minisztériumnak) megszabni. Könnyítene a helyzeten, ha a magyar nemzetiségű fiatalok anyanyelvükön végezhetnék a felvételi vizsgát. Enyhe túlzással úgy jellemezte helyzetet: „A magyar nemzetiségű fiatalnak körülményesebb a felvételi vizsga sikeres letétele, mint az ötesztendő összes nehézsége. Csupán az első két év a nehezebb, amíg a szlovák nyelv elsajátítását szorgalmazzák a hallgatók ...“ A vörösdiplomás mérnök úgy véli, az eddigitől több gyakorlati ismeret megszerzésére nyújthatna lehetőséget a mezőgazdasági fő- § iskola. Ez a tudás maradandóbb, értékesebb. A mezőgazdaság rohamos fejlődése sok-sok új, a világ leghaladóbb termelési módszereinek gazdag ismereteit igényli. A mezőgazdaságtudomány hétmérföldes léptekkel halad előre. Ennek a tudatnak kell mélyebben behatolni a földet közösen művelők legszélesebb tömegeibe. Sándor Gábor mérnök mélységesen elítélte a mezőgazdasági közép- és főiskolák végzettjeinek elhelyezkedése körül tapasztalható, a szocialista eszmével, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető protekció istápolását. Véleményünk is az, ne a személyi kapcsolat, a jóbaráti viszony, a megvesztegetés legyen a mérvadó, hanem a tudás. Ki-ki tudása, rátermettsége szerint kerüljön a megfelelő posztra! N. Kovács István még csak ötöt kaszáltunk le. Tehetetlenek vagyunk ebben a mostoha időjárásban. Már ötödik hete napról napra esik. Kínos ilyen időben 135 hektáron betakarítani a lóherét és lucernát. — Sok pillangós van még behordatlan? — Akad még jó néhány pótkocsival. Igaz, takarmánynak ez már vajmi keveset ér. De be kell takarítani minél előbb, mert a boglyák helyén nem kaszálhatunk másodszor. Az idén különben úgy gondoltuk, gépesítjük a takarmány betakarítását. Szerencsénk volt és Prešov mellől, ahová eladtunk egy teherautó^ vásároltunk egy román traktort. Megfelelő traktorunk már van, de rendfelszedőt nem kaptunk. Pedig ebben a cudar időben minden jó, ami sietteti a betakarítást. Ha aratás alatt is ilyen lesz az időjárás, nem tudom hogyan boldogulunk. — Mennyi gabona vár betakarításra? — 260 hektár. Mivel csak egy kombájnunk van, mi is rászorulunk a gép- és traktorállomásra. Előzőleg úgy gondoltuk, vásárolunk egy német kombájnt. Sajnos, nem kaptunk, így kénytelenek vagyunk arattatni. — S talán ez nem kifizető? — Amíg 110 koronát fizettünk hektáronként, egy szavunk sem lehetett, De amióta felemelték az árakat, érdemesebb saját kombájnnal dolgozni. — Milyen hektárhozamokat várnak? — Néhány héttel ezelőtt, amikor elindultam az NDK-ba, és a lengyelekhez tanulmányútra, még borúlátó voltam. Mikor visszatértem, örömmel láttam, hogy a gabonaneműek sokat fejlődtek és úgy érzem a 30 mázsás átlaghozamot mindenből elérjük. Amíg szót váltottam az elnökkel, a többiek valamilyen ünneplés félére készültek. Megtudtam, László nevű is van köztük és a névnapján illik koccintani az egészségére. Fölhörpintettünk egy-két kupicával, haraptunk a juhsajtból és elbeszélgettünk a falu, a világ sorsáról. Az eső, amely egyre erősebben kopogott a tetőn, eszünkbe juttatta az idei árvizeket is. Akkor említették, hogy a nőszövetség náluk is 6530 koronát gyűjtött a tiszai árvízkárosultak javára, ezt a szövetkezet 10 ezer koronára kerekítette ki. De nemcsak pénzt küldtek, hanem levelet is a baráti Tiszakéc tsz-be, s megkérdezték, miben lehetnek a segítségükre. Ebből is látszik, hogy a pinci szövetkezet irányítói nemcsak a tagság anyagi jólétével törődnek, hanem segítséget nyújtanak a bajbajutottaknak, s nincs nagyobb jelentőségű kulturális megmozdulás, népünnepély, amelyre ne vásárolnának jegyet és ne mennének el tömegesen a derék, szorgalmas pinci szövetkezeti tagok. Tóth Dezső Aratásra készen Szövetkezeteinkben már felkészültek az idei aratásra. A kései tavasz és a hirtelen beállt nyár ugyan okozott némi kiesést, gondot, de a legtöbb helyen már felsorakoztak a gépek, s kezdődhet a jónak ígérkező termés aratása. Csatán Buda János szövetkezeti elnök tájékoztatott, hol is tartanak az aratási előkészületekkel, milyen eredményeket várnak, milyen nehézségekkel számolnak. — Őszintén szólva néhány nappal ezelőtt még nem is igen gondoltunk az aratásra — válaszolta első kérdésünkre az elnök. — Ez azt jelenti, hogy minden rendben van? — Nagyjából. A gépek javítása már folyik, két kombájnunk készen áll, a másik kettő is rövidesen rendben lesz. Két új német szalmaprést is vettünk. Ezúttal előrelátóak voltunk, és a hiányzó pótalkatrészeket még a tél folyamán beszereztük, úgyhogy e téren nem érhet bennünket meglepetés. — A múlt évig még csak három saját kombájnunk volt, így mindig Žiar nad Hronomról kaptunk segítséget. Mivel az idén már négy kombájnja van a szövetkezetnek (valamennyi SK—4 típusú), nem hívjuk a žiariakat, csak mi megyünk hozzájuk. — Az aratást, mely számításunk szerint 14—16 napig tart majd, kb. július 10—12-én kezdjük. Elsőnek az árpa kerül sorra. Tervezett hektárhozamunk árpából 32, búzából 38 mázsa. Bezosztájából 120 hektáron vetettünk, Mironovszkájából 70 hektáron. — Kombájnosaink, de a többi gép kezelője is gyakorlott, jól összeszokott szakember, s előreláthatólag minden rendben lesz. Nemcsak az nagy pozitívum, hogy nem küzdünk munkaerőhiánnyal, hanem az is, hogy dolgozóink átlagos életkora meglehetősen alacsony, kb. 40 év. Az aratásnál a szövetkezeti dolgozókon kívül a diákok is kiveszik a részüket. Nekünk is jól jön egy kis segítség, s ők is megtalálják számításukat. — Mi a helyzet a raktárak terén? — Szerencsére mi a raktárhiány gondokat nem ismerjük. Kétszer harminc vagon kapacitású raktár áll rendelkezésünkre. — Miként oldják meg a dolgozók közös étkeztetését? — Néhány nappal az aratás megkezdése előtt, s pár nappal utána 150 embernek áll majd rendelkezésre lacikonyhánk. Dolgozóink egy része kint, másik része pedig bent, a szövetkezet épületében levő ebédlőben kap kosztot. Ezenkívül a Jednota büféjében sört, levest és málnaszörpöt vehetnek az emberek. Az aratási időszakon kívül nincs közös étkezés. Elsősorban azért, mert nagyok a kiadások és nem kifizetődő, télen pedig erre nincs szükség. — Mi okozza a legtöbb „fejfájást“? — Legnagyobb gondunk, hogy nincsenek tisztítógépeink. Illetve van egy ötéves, 3MB—20-as bolgár masinánk, de az, noha 20 tonnás az óránkénti kapacitása, a gyakorlatban sokkal kisebb a teljesítménye. Szárítógépeink sincsenek. Az eddigiek során nem volt szükségünk rájuk, reméljük, az idén sem lesz. * A lekéri (Hronov) szövetkezetben határjárás közben találkoztunk Muzslai Sándor elnökkel és Sánta Lajos agronómussal. Övelük is az aratásról, az akkörüli gondokról és a várható eredményekről beszéltünk. — Nem vagyunk babonások — mondotta bevezetőül Muzslai elvtárs, —, de olyan szépek, ígéretesek a reményeink, hogy ki sem merjük mondani hangosan a számokat, mert az utolsó pillanatban jöhet valami katasztrófa, jégeső s így minden odalesz. A tervezett hektárhozamaink különben búzából és árpából egyaránt 40 mázsa. Hogy mikor kezdjük az aratást? Minél később szeretnénk. Az idő ugyanis nekünk dolgozik. A legideálisabb időpont július 20-a körül lenne. — Szövetkezetünknek csak két kombájnja van, így kettőt Csehországból és további kettőt egy baráti szövetkezetből (Nová Dedina) kapunk. Az aratás különben sosem okoz gondot. Kitűnő a traktoros törzsgárdánk, mindenki tudja, hol a helye, mi a munkája. Munkaerő felesleg nincs, de hiánnyal sem küzdünk. — Raktárgondjaink nincsenek, sőt a múlt évben még a felvásárlőüzem is nálunk helyezett el gabonát. — Az sem okozna különösebb gondot, ha netán esne az eső. Egyszerű, de jól működő szárítógépeink 4—5 kombájn napi teljesítményét győzik szárítani. — Bizonyára probléma is akad. — Igen, de ez, hogy úgy mondjam, eléggé kellemes, ún. csemege-probléma. Ugyanis már vagy fél éve rendeltünk egy Kirovec 700-as traktort, mely eddig még nem futott be. Erre várunk türelmetlenül, mert a tarlószántásnál már ezt szeretnénk használni. A traktor óriási teljesítményére jellemző pl., hogy tíz óra alatt 25 hektárt képes felszántani. A két szövetkezetben, Csatán és Lekéren nincs különösebb baj. Mindkét helyen bizakodva várják az idei aratást. Ha az időjárás is kedvez, az eredmények sem maradnak el. П. V. Muzslai Sándor és Sánta Lajos arcáról az optimizmus tükröződik. Reméljük, az aratás után is elégedettek lesznek. Egy a sok közül Az aratás napjaiban a kombájnosokra hárul a legtöbb, a legfelelősségteljesebb munka. Nagy mértékben tőlük, munkájuk minőségétől függnek az eredmények. Ma már szerencsére legtöbb helyen az a gyakorlat, hogy elsősorban a minőséget tartják szem előtt. Nem abban versenyeznek, hogy egy bizonyos időn belül ki arat le többet, hanem hogy ki arat kisebb szemveszteséggel. Jó kombájnosokat nem kell nagyítóval keresni. Csaknem minden szövetkezetben akad olyan, aki szakmájának igazi mestere. Nem egy helyen az egész gárdát kitűnő szakképzett emberek alkotják. A lekéri szövetkezetben is olyan nagyszerű ' a kollektíva, olyan jól összeszokott a törzsgárda, hogy akármelyíkükről lehetne írni, akármelyiküket be lehetne mutatni, mint példás kombájnost. Hogy Muzslai elvtárs, a szövetkezet elnöke mégis Csontos Miklóst ajánlotta figyelmünkbe, azt a következőkkel indokolta: — Miklósnál vannak tapasztaltabb, pontosabb embereink is, de egyik sem olyan ambiciózus, mint ő. Elsősorban ez az erény szól mellette. Huszonhat éves, magas, szőke fiatalember. Nős, egy hároméves kisfiú édesapja. S persze, mert hát a mi esetünkben ez a legfontosabb, példás kombájnos. A szövetkezetben 1967 óta dolgozik mint traktoros. Azelőtt Párkányban volt alkalmazva. — Rájöttem, hogy előnyösebb, ha az ember otthon keresi kenyerét, mert aki nem tétlenkedik, mindenütt megtalálhatja számítását. Elégedett vagyok, de nem állítom, hogy nem lehetne még jobb. Különösen ami a keresetet illeti. — Az aratásról csak ennyit: kombájnjaink rendben vannak, mitőlünk akár holnap Is lehetne kezdeni az aratást. Egy dolog azonban igen bosszantó, és ez örökké visszatérő problémánk: az alkatrészhiány. — Kihasználom az alkalmat, és még valamit szeretnék bírálni, noha ez nem tartozik szorosan a témához. A múltban volt egy jól szervezett tűzoltócsoportunk. Komplett felszerelést kaptunk. A tűzoltóautótól az egyenruhákig semmi sem hiányzott. De mindez csak volt. Néhány ember hanyagsága miatt szétoszlott a csoport. Az autó motorja rossz, a tömlők is rohadnak. Az illetékesek pedig csak ígérgetik a javulást, de eddig nem sokat tettek. Talán akkor majd észbekapnak, ha valahol tűz üt ki, és mi tehetetlenek leszünk. — Hogy valami pozitívumról is szóljak, megemlítem azt is, nagyon jól jött a községnek a mintegy fél évvel ezelőtt megnyílt napközi otthon. A feleségem is a szövetkezetben dolgozik, és eddig gondot okozott, hova is helyezzük el munkaidő alatt a gyereket. Csontos Miklós még azt is elárulta, hogy a motorozás a kedvtelése. Természetesen van egy motorkerékpárja, mely éjjel-nappal üzemképes. Mégis, mert hát ez a hobby-ja, olykorolykor akkor is szétszedi, javítgatja, ha a gépnek „kutya baja“. Lelkes, szorgalmas és szerény fiatalember. Példás kombájnos, egy a sok közül. О. V. A legfontosabb, hogy a gépek megjavítva, készenlétben álljanak.
