Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-12 / 37. szám
1970. szeptember 12., SZABAD FÖLDMŰVES 9 A falusi sportélet fejlődése Dél-Szlováklában sokhelyütt ezekьоп az években emlékeznek meg a sportegyesület megalakulásának félévszázados évfordulójáról. Falvalnkon főleg a labdarúgó-csapat létrehozása jelentette a sportélet megindulását. Ha visszaemlékezünk a húszas évekre, nagyon furcsán néztek ki a csapatok. A falusi legények közül többen csizmában rúgták a bőrt, és nem volt egységes mezük sem. A felnövekedő generáció csak a nagyok mérkőzésén csodálhatta meg a bőrlabdát. Különben rongylabdát kergettek a libalegelőkön. A harmincas évek derekán már szervezettebbé vált a labdarúgás, és egységes mezes tizenegyeket láthattunk a pályákon. Igaz gyalog, kocsin, kerékpáron csak a szomszédos községekbe jutottak el a fiúk, s anyagi, valamint más okok miatt gyakran szétesett a csapat. Aztán néhány évig szünetelt az egyetlen létező sportág, a labdarúgás. Valójában a falusi sportélet az ötvenes évek elején kezdett kibontakozni. Sportszervezetek alakultak, és annak keretében tevékenykedtek a labdarúgó szakosztályok. Persze ezekben az években is sok volt a nehézség és nagyon kevés falusi csapat játszott szervezett bajnokságban. A falusi sportélet igazi fellendülését a szövetkezetek létrehozása, illetve megerősítése jelentette. A közös irányítói legtöbb helyütt megértették, hogy a fiataloknak sportolási lehetőséget kell teremteni, hogy jól érezzék magukat az efsz-ben, illetve falujukban. Mivel a sportszervezetet jelentős anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették, azok benevezhettek a járási bajnokságok különböző osztályaiba, és több helyütt más szakosztályok is alakultak (asztalitenisz, kézi és röplabda, sakk-kör stb.j. Manapság már sok község fiataljai szerepelnek (különböző szakosztályokban ) kerületi bajnokságban is. A messzebbre való utazás nem okoz különösebb gondot, mert sok szövetkezet saját autóbusszal rendelkezik, amelyet ingyenesen használhatnak a sportolók is. Emellett évenként jelentős pénzösszeggel is hozzájárulnak a sportszervezet kiadásainak fedezéséhez. így aztán nem okoz gondot a felszerelés megvásárlása, amelyből manapság több garnitúrával is rendelkeznek a labdarúgó szakosztályok. De szép sportpályák létesítése, pingpongasztalok vásárlása és más sportfelszerelések beszerzése terén is sokat tettek a mezőgazdasági üzemek. Manapság falvainkon olyan stadionok vannak (tribünnel, öltözőkkel, zuhanyozókkal ellátva), amelyekről ezelőtt húsz évvel álmodni sem mertek a sportkedvelők. Nagyon ritka az olyan hely, ahol a szövetkezet vezetősége nem viseli szívén a sporttevékenység fejlődését, mivel látják, hogy ezen keresztül elmélyül a kapcsolat nemcsak a közösben dolgozó fiatalokkal, hanem kívülállókkal is. Az utóbbi évek során száz meg száz példa volt arra, hogy a sürgős mezőgazdasági munkák idején éppen az aktívan sportoló fiatalok siettették, délutánonként, szombat, vasárnap a takarmány begyűjtését, avagy más halasztást nem tűrő tennivaló elvégzését. A falu azt is elvárja, hogy a más vidékről odakerült mezőgazdasági szakemberek az ő színeikben rúgják a bőrt, avagy játsszanak más sportágakban. Egy Ipoly-vidéki mezőgazdasági mérnök nemrégiben ezt mondta: „Amíg nem játszottam a labdarúgó csapatban, jóformán semmi kapcsolatom nem volt az ifjúsággal, de a felnőttek közül is csak a növénytermelésben tevékenykedők ismertek. Mióta rendszeresen futballozom, és néhány góllal megterheltem az ellenfél hálóját, nemcsak a fiatalokkal melegedtem össze, hanem az idősek is jobban megsüvegeltek.“ Valóban a sporttevékenységen keresztül közelebb kerülnek egymáshoz a fiatalok és a falu jobban befogadja az oda került mérnököt, technikust, ha az 6 fiaikkal együtt látják a zöld gyepen. Nagyobb községekben a szövetkezeteken és a nemzeti bizottságon kívül más üzemek is hozzájárulnak a sportszervezet kiadásainak fedezéséhez, fgy van ez Nagymegyeren is, ahol a kerület I. A osztályban szereplő felnőtt és ifjúsági csapatra jelentős a kiadás. Emellett az asztali teniszezők is a divízióban vetélkednek a bajnoki pontokért. A nagymegyerieknek már régóta jó képességű labdarúgó csapatuk van. A 60-as évek derekán három évig szintén a kerületi A osztályban vetélkedtek a bajnoki pontokért. Egyenetlenség és más okok miatt 1960-ban kiestek és csak az 1969/70-es évi bajnokság megnyerése után kerültek újból vissza. — A künnyelműsködésért nagy árat fizettünk, — mondta kesernyésen Gál Arisztid, a régi lelkes sportvezető. — Örök tanulság számunkra, hogy nem lehet egyenetlenkedni — tette hozzá Józsa Jenő a szervezet alelnöke. Valóban a magasabb osztályban való szereplés komoly felkészülést kíván. A megyeri fiúk (40 igazolt játékos) a téli hónapokban a tornateremben kezdik a felkészülést, és aztán a zöld gyepen hetente kétszer FEKETE ANDRÁS a védelem egyik erőssége odaadó játékával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy bajnokságot nyert a csapat. A lelkes labdarúgó már betöltötte a 28. életévét, s úgy határozott, hogy végleg szögre akasztja a cipőt. Valóban végleg? Ki tudja. A vallomás szerint nagyon hiányzik majd a kerek bőrlabda hajszolása, és a megszokott kollektíva. keményen edzenek. Amióta 10 кого-, nával jutalmazzák az edzésen való részvételt, a megjelenés javult, 80— 90 százalékos. Különlegességnek számít az is, hogy a megyeri labdarúgók nem kapnak vacsorát, frissítőket a mérkőzés után. A vezetők szerint nem volt egészséges a közös vacsora, mert fölösleges ivászatokra adott okot. Ezért inkább pénzbelileg jutalmazzák a játékosokat. A megnyert mérkőzések után 50 koronát kap egy-egy fiú. Ha döntetlenül végződik a mérkőzés 25-öt, ha kikap a csapat, akkor semmit. így a labdarúgók érdekeltté vannak téve s nagyobb odaadással játszanak a győzelemért. Még azzal jutalmazzák őket, hogy lehetővé teszik a külföldi csapatokkal való mérkőzéseket. Az idén Magyarországon Sopronban és Csornán játszottak, ahol jól megállták a helyüket a magasabb osztályban szereplő csapatok ellen. Nagy segítség a sportszervezet részére, hogy az állami gazdaság rendelkezésükre bocsátja a 28 személyes autóbuszát. Ezzel nagy gondot vesznek le a vezetőség válláról. Minél magasabb osztályban Játszanak a csapatok, annál jelentősebbek a kiadások. A megyeri vezetők ezzel indokolják, hogy a labdarúgók és áz asztali teniszezők mellett nem tevékenykednek más szakosztályok. — Ha olyan segítséget kapnánk minden üzemtől, mint a két mezőgazdaságtól és az építkezési vállalattól, még sokoldalúbb sportolási lehetőséget teremthetnénk a fiataljainknak, — jelentette ki az alelnök. A megyeri és sok más példa azt igazolja, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a segítsége lehetővé teszi a magasabb osztályokban való helytállást is. Ez a falusi ifjúság szempontjából nagyon jelentős, mert látják, hogy a sportolás terén hasonló lehetőségeik, vagy esetenként jobbak vannak, mint a vidéki városokban. Ez pedig nem mellékes, mert ezáltal a fiatalok jól érzik magukat a falujukban és sokan közülük a mezőgazdasági üzemekben helyezkednek el, ahol nagy szükség van az utánpótlásra. TÖTH DEZSŐ Szövetruha Kétrészes szövetruhát mutatunk be olvasóinknak. Készíthetjük mintás kasmirettből vagy csíkos, vékony, műszálas szövetből. így inkább délelőtti jellege lesz a ruhának. Azonban, ha ugyanezt a modellünket fémszálas anyagból készítjük el, délutáni öltözéket kapunk. A mintához kétszer vegyük a szoknya hosszát, kétszer a ruha elejének hosszát, és kétszer az ujj méretét. A szoknya szabása egészen egyenes. Az erre ráboruló kazakos felsőrész egy egészen kicsivel legyen csak bővebb, mint a szoknya. Az ujjakat könyökig egyenesen, innen kifelé bővülőre szabjuk. Hosszú, egyszínű megkötős övvel díszítsük komplénkat. A képen a nagymegyeri csapat látható, amely a tavalyi idényben a kerületi В osztályban bajnokságot nyert. VliMwí*- TANÁCSADÓ Nyárvégi panaszok ÜUG\ ШьО IRÄSA AMIKOR AZ ELSŐ ÖKÖRNYÄL végigvitorlázik a nyárvégi napsütésben és a sárguló levelek alól hamvas ábrázattal kileselkednek a kékülő szőlőfürtök: lassan megszaporodnak a nyárvégi panaszok, az emésztőszervi kellemetlenségek is. A szőlőhegyen megszólal a tökszár-duda és az alkonyat csendes beszélgetésébe belesettenkedík egy kis aggódó, de mosolynak is beillő piszkálódás, amikor valaki gyorsan felugrik és óvatosan settenkedik a titkot takaró sötétségbe. — No, itt a szüret... meg a szüreti hasmenés! Az emberek összenéznek: — Pedig az idén kevés volt a sárgabarack! Az orvos pedig belelapoz a statisztikába és megállapítja: valóban a gyomorbélfertőzések tömegesebb megjelenése a késő nyári, vagy kora őszi hetekre esik. Gyomorbélfertőzések? Hát nem a barack, a dinnye, a szőlő? Vagy a gyümölcsre, uborkasalátára ivott víz? Bizony nem! Hanem a kórokozó! A baktérium és társai. Leggyakrabban az egyszerűbb, vagy súlyosabb bélhurutokat okozó, úgynevezett koli (Coli) baktériumok valamelyik fajtája, amely ha hozzájuk nem szokott szervezetbe, vagy nagyobb mennyiségben jut a bélcsatornába, könnyen betegséget okozhat. Különösen a csecsemők és kisgyerekek szervezete érzékeny erre az egészséges körülmények között az emésztést elősegítő láthatatlan élőlényre. Elég gyakoriak a dizentéria (Dysenterie) rokon-csoportba tartozó fertőző törzsek is. A szalmonella nevű (Salmonella) véglénnyel is elég sokszor találkozik a laboratóriumban dolgozó orvos, aki az őszi panaszok okait kutatja. Ezek okozzák a paratífusz nevű betegséget. Sőt néha — bár egyre ritkábban — még a hastífusz kórokozójával is találkozhatunk. No de ezek a betegség okozó mikroorganizmusok máskor — az év többi hónapjaiban is — megvannak. Hát akkor miért a nyárvég? Három komoly oka van ennek! Az első az, hogy nyáron az emberek mozgása, utazgatása, jövésmenése sokkal gyakoribb és így több alkalmuk nyílik a fertőzésekre. Ilyenkor megbízhatatlan helyen esznek, isznak, sok emberrel érintkeznek, üdülőkben, táborokban, kirándulóhelyeken, vonaton, autóbuszon és könnyebben tovább adhatják egymásnak a kórokozókat. A másodlik az, hogy a nyári meleg kedvez a kórokozóknak és cipelőiknek. A melegben szaporodnak a baktériumok, megsokasodnak a legyek, az egyéb rovarok és vidáman cipelik lábukon, testükön a betegségokozó élőlényeket. Cipelik bizony! Az árnyékszékből, a trágyadombról, a szemetesládából az edényekre, az ételekbe és a kisbaba dudlijára. A harmadik ok a nyáron könnyebben romlandó ételek veszélye — más szót nem tudok használni — rizikója. A romlandó ételekben a kórokozók könnyen szaporodnak. És melyek ezek? Elsősorban a nyers élelmicikkek, amelyeknél nem érvényesül a főzés biztonsága: a fagylalt, a majonéz, a puha hentesárűk, felvágottak, vagdalthúsok stb. MEGELÖZHETÖK-E A NYÁRVÉGI PANASZOK? Feltétlenül! A higiéniai szabályod pontos betartásával! Kifogástalan, tiszta, friss ételeket szabad csak fogyasztani. Az italok is csak ilyenek lehetnek. Ezeknek előállítása, tárolása, szállítása, kezelése és fogyasztása az előírásoknak megfelelő legyen. A rizikós ételek kezelésével és felhasználásával kapcsolatosan ezek a szabályok fokozottan érvényesüljenek. A nyers ételek, saláták, gyümölcsök mosására különös gondot kell fordítani. A betegségmegelőzés alapja tehát a tájékozottság. Mindenkinek meg kell tanulni azt, hogy mit tegyen és azt, hogy miért kell azt tennie. Ez az egészségügyi szemlélet, ami az öntudat szerves része. Hiába hangzik el a tilalom, ha valaki nem tudja, miért szükséges, vagy miért tilos valami, ha valaki nem érzi, hogy a megelőzés kötelesség a saját és a közösség jólfelfogott érdekében. De még ez is kevés! Sajnos, gyakran előfordul, hogy valaki tisztában van a veszéllyel, az említett rizikóval, de vagy elfelejti, vagy könnyelműségből elhanyagolja a tennivalókat. Sőt az is előfordul, hogy egyszerűen nem tud parancsolni önmagának! Az egészségügyi öntudatba tehát a tájékozottságon kívül a szükséges fegyelem is beletartozik, ami nélkül — minden tájékozottság ellenére — bajba kerülhet az ember. A nyárvégi panaszok — a bélfertőzések — megelőzése ma már nemcsak egyéni, hanem társadalmi feladat, aminek segítségével sokat segíthetünk egészségünk megtartásában. Közeleg a nyárvége! Iparkodjunk megelőzni a nyárvégi panaszokat! Gyógyszerek, vegyszerek A szülök vasárnap délután telefonáltattak kétségbeesve a mentőkért. Amíg ők a ház előtti kiskertben a rózsafákat metszegették, a virágágyakat igazgatták, úgy tudták: három és fél éves kisfiúk az autóival játszik önfeledten a szobában. Még mondták is, milyen szépen, csendben eljátszogat a gyerek. Annál nagyobb volt a meglepetésük és ijedelmük, amikor egy jó óra elteltével bementek, és az éjjeli szekrény előtt bódultán, fekve találták a padlón. Csak egy pillanat kellett ahhoz, hogy mindent világosan lássanak. Nyitva a fiók, üres a nyugtató, altatótablettákat tartalmazó üvegcse. A fiúcska nyilván jóízűen torkoskodta be a csokoládés bevonatú tablettákat, miért is ne, hiszen jók azok, édesanya is párosával eszi. Szerencsére az üveg már nem volt tele, és gyors orvosi segítséggel pár nap alatt teljesen rendbejött a kisfiú. De végződhetett volna komolyabban, tragikusabban is a dolog. Szinte minden nap előfordul az országban ilyen és hasonló eset. A mindenre kíváncsi gyerek, kíváncsiságból vagy a felnőtteket utánozva, ha hozzáfér, megkóstolja a gyógyszereket. A legtöbb gyerek nem is fél a gyógyszertől, mert a különböző színes vitamin, vagy csokoládés bevonatú tablettákat rendszerint az édesanya (hogy ne vonakodjon a gyerek lenyelni) ilyen szavak kíséretében adja neki: nézd csak, milyen finom, édes, cukros, csokoládés... Ettől egészséges, erős, nagy ember leszel. És melyik gyerek nem akar nagy és erős lenni, s melyik nem szereti az édességet? De nemcsak a gyógyszer lehet veszélyes. Ma már a háztartásokban, a mérgezést okozó vegyszerek száma sokkal több. A sósav, helyettesítő savak, benzines tisztítószerek stb. egész sora. Nem írhatjuk le elég sokszor, hogy különösen ott, ahol kisgyermekek vannak, nagyon gondosan zárják el a szülök a gyógyszereket, a háztartási munkát segítő, de mérgező vegyszereket tartsuk a kamrában külön, magas polcon, vagy zárt szekrényben, hogy a gyerekek semmiképpen se juthassanak hozzá. Az üvegekre, ha netán leesett a címkéjük, írjuk rá, mi található benne. Fontos ez még a felnőttek számára is. Mert előfordult már olyan eset is, — miután a kamra polcán ugyanolyan üvegben állt egymás mellett az ecet és a benzin — hogy a háziasszony benzinnel ecetezte meg a főzeléket, s csak akkor vette észre, amikor már belelöttyentette az ételbe. Kiskorukban tehát gondosan őrizzük gyermekeinket attól, hogy hozzájuthassanak a mérgezést okozó háztartási vegyszerekhez és gyógyszerekhez. Nagyobb korukra viszont fokozatosan oktassuk őket ezek helyes használatára, kezelésére. H. J.
