Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-12 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

JS70. szeptember 12.

Dr. Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde

Földműveseink többtermeléssel támogatják a párt és a kormány politikáját

(Folytatás az 1. oldalról.) a CSKP KB elnökségének tagja, a szövetségi kormány elnöke vezetett, valamint több orszáp képviselőinek küldöttségeit, köztük M. M. Dejev elvtársat, a Szovjetunió bratislavaí főkonzulját. Ilyen magas szintű párt-, állam-, valamint külföldi képviselet még nem volt a földművesek nyitrai aratóünnepélyén.

lanovic elvtárs röviden szólt a földművesekhez, kiemelte, szorgalmas, becsületes munkájuknak köszönhető, hogy az utolsó évtized legnehezebb időjárási viszontagságainak közepette is gazdag termést gyűjtöttek be, és búzából elérték a 29 mázsás átlagos hektárhozamot, árpából pedig 28 mázsát termeltek hektáronként. Ez kevesebb, mint a múlt évi átlageredmény, de mégis elégedettek lehetünk, ha figyelembe vesszük a nehézségeket. Janovic - elvtárs külön megköszönte a szovjet kombájnosok segítségét, akik főleg Kelet-Szlovákiában járultak hozzá a gabonabegyűjtés sikeréhez.

Strougal elvtárs ünnepi beszéde után dr, Tibor Bohdanovský, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese bejelentette, hogy 32 szövetkezet hozott ajándékba új termésből font aratási koszorút a párt- és állami funkcionáriusok, valamint a külföldi képviseletek küldötteinek részére. A Vinodoly-i EFSZ Strougal elvtársnak, a Búcsi EFSZ pedig Janovic elvtársnak nyújtotta át aratási koszorúját.

A színpompás felvonulás 10,30 órakor kezdődött, melynek az élén a munkaérdemrenddel kitüntetett Vicsapapáti EFSZ tagjai haladtak, akik búzából 46,50, árpából pedig 33,06 mázsás hektárhozamot értek el átlagosan.

A színpompás felvonulásból nehéz

kiragadni a legjobbakat, hisz szebbnél szebb allegórikus kocsikat, táncszámokat, a mezőgazdasági termelésre jellemző rövid bemutatókat láttunk. Nagyon szép volt a lévai járás földműveseinek felvonulása, örültek a járás képviselői, mert átlagosan gabonafélékből 33 mázsás hektárhozamot értek el, de emellett csúcshozamok is születtek. A Kissallói EFSZ például búzából 53, árpából pedig 55 mázsás hektárhozamot ért el.

Megkapó volt a Búcsi EFSZ felvonulása. Bemutatták a múltat,' kaszáik suhanása alatt dőlt a gabona, szorult kévébe a búza, majd később ügyeskezű aratók rakták félkeresztbe a termést. Ez volt a múlt. Azonban utá-Egy hős nép ünnepeit

a mezőgazdaságnak szüksége lesz. t- Most, a tervkészítés időszakában arra it kell ügyelni, hogy a hazai és a szoa cialista tábor országainak gépgyáris tás-fejlesztési tervével összhangban, j- pontosan tervezve legyenek mindazok z a mezőgazdasági gépek, amelyekre mezőgazdasági üzemeink igényt tarn tanak. Vegyiparunknak pedig feladai- ta a műtrágyagyártás fejlesztése, hogy egy hektárra legalább 220 kg (tiszta tápértékben) műtrágya jusi- son, de ugyanakkor gondoskodnia >* kell arról is, hogy a növényvédeleme hez szükséges vegyszerek is maximális mennyiségben rendelkezésükre állít janak.

A második feltétel mezőgazdasági tudományunk fokozottabb hatékony- ságától függ. Nem lehetünk elége- dettek az eddigi eredményekkel. Egy- részt értékelni kell azoknak a mun- káját, akik szakmájukat tökéletesen- ismerik, intenzíven kutatnak az új dolgok után, és jelentős segítséget

• nyújtanak a mezőgazdasági gyakor- latnak. Másrészt viszont felesleges ’• luxus az, ha olyan kérdések után 1 kutatunk, amelyek a világ valamely t más országában már megoldást nyer• tek. Számos ilyen példát említhet■ nénk a szocialista tábor országaiból

■ is. Ilyen esetekben a csehszlovák , eredetiségre való törekvés meglehe■ tősen költséges.

i A figyelmet a szükséges és a fő : kérdésekre kell fordítani, és megte• remteni a feltételeket azok számára,

: akik azokat megoldhatják. Akik pedig nem rendelkeznek a szükséges előfeltételekkel s éveken át úgyszólván semmi eredményt sem mutattak fel, hiába várják támogatásunkat.

Az elmúlt években a mezőgazdaságnak nyújtott viszonylag nagy beruházási eszközök ellenére a beruházási építkezés újratermelési folyamata lelassult. Ezért a soron következő ötéves tervben növelni fogjuk a mezőgazdaságnak nyújtott beruházásokat, amelyeket elsősorban a termőtalaj termőképességének növelésére, nagyüzemi kapacitások építésére, új istállók felépítésére, valamint a jelenlegi épületek rekonstrukciójára és modernizálására fogjuk felhasználni. Ha a beruházási politikával helyes irányba akarjuk fejleszteni a mezőgazdasági termelést, akkor elsősorban azon ágazatokat kell fejleszteni, amelyek biztosítani tudják az élelmezés megfelelő struktúráját és kielégíthetik a többi népgazdasági ágazat igényeit. Ezeket a beruházásokat technikailag és ökonőmiailag úgy kell megoldani, hogy a mezőgazdasági termelésre távlati hatást fejtsenek ki. Az állami terv és az állami pénzügyi politika éppen ezért fokozottabb figyelmet fog fordítani a beruházásokra.

Az állami szubvenciós politika nem támogathatja a rendszertelenséget és a szűk helyi érdekeket.

Ha nem akarjuk, hogy csorbát szenvedjen a mezőgazdaság utóbbi években tapasztalt kedvező fejlődése, határozottan meg kell oldanunk a munkaerő-alap állandó csökkenésének a kérdését. A szlovák mezőgazdaságban e téren némileg kedvezőbb a helyzet, mint Csehországban. A jelenlegi munkaerőhiányt azonban fokozza a mezőgazdasági termelés mostani színvonala is. A takarmánytermesztésben és a gabonatermesztésben jelentős mértékben növekedett ugyan a termelés intenzitása és a munka termelékenysége, ugyanezt azonban nem mondhatjuk el a növénytermesztés többi ágazatáról és főleg az állattenyésztésről, ahol többé-kevésbbé még mindig a régi kisüzemi termelésre jellemző technológia van elterjedve. A legnagyobb munkaerő-problémánk például a tehenészetben mutatkozik. Ezt a problé-Taifún a „Kvantung“ ellen

/

(Folytatás az 1. oldalról.) a nehéz szociális körülmények a múltban megtanították parasztságunkat arra, hogy értékelje mindazokat a vívmányainkat, amelyeket a szociális gondoskodás terén és a technika fejlődésében elértünk. Nem szereti az üres ígéreteket, mert az élet tapasztalatai megtanították arra, hogyan kell megkülönböztetni a búzát a konkolytól.

Múlt év áprilisától sokat tettünk. Megteremtettük dolgozó népünk nyugodt és biztonságos fejlődésének előfeltételeit. Ma a dolgozók többsége meggyőződésből vallja, hogy népgazdaságunk fejlődésének, társadalmunk anyagi és kulturális színvonala emelkedésének előfeltétele abban rejlik, hogy a CSKP vezetése mellett, határozott és egységes központi vezetéssel, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szoros együttműködésben szocialista társadalmat építünk.

Hovatovább figyelmünket mindjobban a gazdasági problémák megoldására kell összpontosítanunk. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi másfél év folyamán elértünk, jók és biztatóak. Lehetővé teszik olyan reális tervek és célok lefektetését, melyek körvonalazzák fejlődésünk további távlatait. Népgazdaságunkban, s persze az egész tervgazdálkodásunkban, jelentős helyet foglal el a mezőgazdaság. A soron következő öt év alatt a mezőgazdasági termelés színvonalát nemcsak meg akarjuk tartani, hanem fejleszteni is kívánjuk. ötéves tervünk a mezőgazdaságnak olyan színvonalra való fejlesztését adja feladatul, hogy az élelmiszerek iránti igények szüntelen növekedése mellett a legmeszebbmenőklg biztosítsuk társadalmunk önellátását. Ezt a célt tükrözi vissza pártunk Irányvonala, és ebből indul ki a kormány is a jövő évi, valamint az ötéves népgazdaságfejlesztési terv kidolgozásánál. Lelkiismeretesen feltárjuk lehetőségeinket és igényes követelményeket támasztunk mind a mezőgazdasági dolgozókkal, mind pedig azokkal szemben, akik népgazdaságunk említett ágazatával együttműködnek. Érthető, hogy mezőgazdaságunk saját forrásaiból és magára hagyatva képtelen lenne megbirkózni ötéves tervünk igényes feladataival. Az igényes irányítás mellett termelő mezőgazdaság fejlődéséhez létre kell hozni a fontos előfeltételeket. Az egyik ilyen előfeltétel az, hogy a népgazdaságunk más ágazatai, nevezetesen a gépipar, a vegyipar és az i építkezési vállalatok is teljesítsék a mezőgazdaság irányában vállalt kötelezettségeiket. Senki nem tagadhat- ] ja, hogy ezen a téren már értünk el j bizonyos eredményeket, bár ezek az eredmények még nincsenek összhang- i ban a mezőgazdaság növekvő szűk- i ségleteivel. A mezőgazdaságnak ma nem olyan segítségre van szüksége, : mint egy szegény rokonnak, hanem i a mezőgazdasághoz fűződő kapcsola- 1 tokát és viszonyokat az elmélyült tár- i sadalmi felelősség szellemében kell i fejleszteni. A mezőgazdaság fejlődé- < se, a termelési folyamatok korszerű- i sítésének az igénye feltételezi tehát 1 elsősorban is a mezőgazdaságnak 1 termelési eszközöket gyártó és szál- 1 lító ipari üzemek felelősségének el- i mélyülését. Az iparnak kötelessége 1 teljesíteni mindazokat a feladatokat, i amelyek a mezőgazdaság anyagi és i műszaki bázisának fejlődését szolgál- i ják, tehát elsősorban is korszerű me- \ zőgazdasági gépek kellenek. 1

A CSKP Központi Bizottsága és a 1 kormány már előzetesen meghatá- i rozta azoknak a gépesítési eszközök- j nek a mennyiségét és struktúráját, i amelyekre az ötéves terv időszakában i

mát komplex módon kell megoldani részben külföldi tapasztalatok alap ján is, mert ettől nemcsak a szarvas marha-tenyésztés újratermelése és hasznossága függ, hanem az égési mezőgazdaság belterjességének fej lesztése is. A munkaerő kérdését г soron következő években elsősorbar az anyagi-technikai alap gyorsabt fejlesztésével, a szolgáltatások fej lesztésével és az üzemközi vállalko zások fejlesztésével tudjuk megoldani. Ezek a megoldások egyúttal vonzóbbá teszik a mezőgazdasági termelést a fiatalság előtt.

Az üzemközi kooperációs kapcsolatok fejlesztése kedvezően fokozhatja a munka termelékenységét különösen az állattenyésztésben, csökkentheti az élő-munka részesedési arányát és gyorsabb szakosítást tesz lehetővé. Az illetékes kormányszervek ezért intézkedéseket készítenek elő, amelyek meggyorsítják az üzemközi kooperációs kapcsolatok fejlesztését. Nem akarunk azonban megfeledkezni a szocíál-gazdasági kérdésekről sem, a lakáskérdés megoldásáról, a vidéki lakosság kulturális és művelődési igényeinek kielégítéséről.

Pártunk Központi Bizottsága foglalkozik a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének alapvető kérdéseivel, és legkésőbb a jövő év elején részletesen megvitatja azokat.

Társadalmunk, s azon belül mezőgazdaságunk fejlődése a mától, a jelen időszakban kifejtett munkánktól függ. Az aratás már utánunk van, de előttünk vannak az őszi munkák, amelyek sokkal nagyobb erőfeszítéseket követelnek, mint amit az aratásban kifejtettünk. Ezt mindenkinek számításba kell vennie, és a siker érdekében meg kell tenni minden munkaszakaszon a szükséges intézkedéseket. Hiszem, hogy ezeket a feladatokat is sikeresen megoldjuk.

Az idén ünnepelték hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordulóját. Pár nappal ezelőtt pedig megemlékeztünk jelenkori történelmünk egyik nagy jelentőségű eseményéről, a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Magunk és a jövő generáció szempontjából is erkölcsi kötelességünk őrködni azok felett a szociális vívmányaink felett, amelyeket az említett társadalomformáló eseményekkel összefüggésben elértünk. Fejlesztenünk kell országunk szocialista jellegét, szilárdítanunk kell a csehek és a szlovákok egységét és el kell mélyíteni a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országhoz fűződő baráti és szövetségi kapcsolatainkat. Legyünk kezdeményezők, lolgozzunk lelkiismeretesen hazánk népeinek, illetve nemzeteinek boldog holnapjáért. Kívánok önöknek, elvtársak, sok boldogságot és munkasikereket az elkövetkező időszakban.

na jöttek a korszerű kombájnok, mezőgazdasági gépek, amelyek a jelent mutatták. A motorkerékpárosok élén ott haladt Retkes Lajos is, a szövetkezet elnöke.

A szövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a kísérleti intézetek az élelmezésügyi dolgozók, allegórikus kocsijairól jobbnál jobb eredményeket olvashattunk le. Számtalan allegórikus kocsi bizonyította, hogy a magas hektárhozamok elsősorban is a szovjet búzafajtáknak köszönhetők. Csakis így érhetett el például többek között a drážovcel szövetkezet 45 mázsás hektárhozamot búzából, a peredi pedig 48 mázsát átlagosan. Az allegórikus kocsik sokasága többrétűén mutatta be a mezőgazdaság- fejlődését. A Nyitrai Országos Mezőgazdasági Kiállítási Gazdaság allegórikus kocsija azt bizonyította, hogy a hazai dohányfajták is jó minőségű árut adnak, ha megfelelően kezelik őket és érdemes dohánytermesztéssel foglalkozni, mert ők hektáronként 62 ezer 493 korona bevételt érnek el.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi dolgozók felvonulása több mint két óra hosszáig tartott. A felvonulók feje fölött színes csíkokat húzó repülőgépek röpködtek, amelyek közül egy aratási koszorút Is dobott a dísztribün felé. A transzparensekről olyan feliratokat is olvashattunk, amelyek arról biztosították a párt- és kormány vezetőit, hogy a földművesek egyetértenek a párt konszolidációs törekvéseivel, és a maguk szakaszán mindent megtesznek azért, hogy a népgazdaság megerősödjék. Több transzparensről olvashattuk, hogy „Örök időkre a Szovjetunióval“, „Éljen a proletár nemzetköziség!“, Szövetkezeteink egyre jobban hozzájárulnak a szocialista országok közötti kapcsolatok elmélyítéséhez is. A Stefanovce-i EFSZ-nek például kapcsolata van a Német Demokratikus Köztársasággal, Magyarországgal és Bulgáriával is. A szövetkezet felvette e három ország barátsági szövetkezetének nevét. Ezzel is jelezve a proletár internacionalizmus jelentőségét.

A félszázezer résztvevő nemcsak szórakozni, vigadni jött Nyitrára, hanem egyöntetűen manifesztált a párt és kormány politikája mellett és kifejezte eltökéltségét, hogy a jövőben a' készülő új ötéves terv feladatait sikeresen megvalósítja. Méltóan, a becsületesen végzett munka után ünnepeltek földműveseink Nyitra utcáin.

Balia József

ban dolgoztak a munkások a gépek mellett, a rizsföldeken pedig fegyverrel a kezükben gyűjtötték be a termést. A vietnami ifjúság nem ismeri a békét. Háborúban született, háborúban dolgozik és harcol tovább. De függetleiffl£gét végtelenül szereti és a Dávid — Góliát harcában sem hátrál meg. Tudja, hogy igaz ügyért küzd, és annak is tudatában van, hogy nem áll egyedül, mert a szocialista tábor, a- Szovjetunióval az élen messzemenően támogatja őket. Pham Van Dong, a VDK kormányának elnöke nemrég egyik nyilatkozatában azt mondotta, hogyha még öt évig kell küzdeniük, tízévig vagy harminc évig is, de függetlenségüket megvédik. Az ország helyzetét így jellemezte: az elmúlt 25 év a vietnami nép történelmének legdicsőbb szakasza. Ez a szakasz össze van kötve egy olyan új szocialista társadalmi rend születésével, amely után régen vágyott a nép. Az elmúlt időszakot a népnek, a nemzeti függetlenségéért és a szocializmus építéséért vívott küzdelme jellemezte.

Ez a kijelentés nagyon találóan jellemzi a VDK népeinek törekvését. Délkelet-Azsiában először lobbantották lángra a szocialista eszméket, és tovább haladnak ezen az úton, mégpedig sikeresen. Abban az országban, ahol még a háború előtt is két millió ember pusztult éhen, megnégyszerezték a mezőgazdaság termelését, tavaly 1964-hez képest 8,7 °/o-kal emelkedett az ipari termelés. A rizsföldek 80 ezer hektárral bővültek. Harcok közepette is jelentős eredményeket értek el.

Az USA mesterkedése miatt 1956- ban nem kerülhetett sor az ország egyesítését elősegítő népszavazásra. A VDK és a Dél-Vietnami Nemzeti Front viszont megalkuvás nélkül küzd az ország demokratikus alapokon történő egyesítéséért. Jelentős erő ez, mert a DVNF ideiglenes kormányát több mint 30 ország ismerte el. A szocialista tábor segítsége is egyre növekedik, és ez garancia arra, hogy a vietnami nép harca csakis a hódítók és bábjaik vereségével végződhet. BÁLLÁ JÓZSEF

Európában 1945. május 9-én hallgattak el a fegyverek és ezen a napon beköszöntött a várva-várt béke, az itt élő emberek számára befejeződött a második világháború. Távolkeleten azonban még fegyverben volt a militarista Japán hadserege. Hajóhadát a szövetségesek megsemmisítették, de 22 mandzsuriai hadosztály a „Kvantung“ hadsereget Kína területén összpontosították. Távolkelet békéje tehát még mindig veszélyeztetve volt annál is inkább, mivel a Kínában tartózkodó hadsereg még akkor sem kapitulált volna, ha anyaország ezt megteszi.

E hadsereg létezése késleltette Hitler hordáinak leverését, mert a Szovjetuniónak a második világháború idején 40 elit divízót kellett készenlétben tartani távolkeleti határain arra az esetre, hogyha Japán felmondaná a kétoldali semlegességi szerződés megkötését.

Hitler kapitulációja után Sztálin marsall ígéretet tett az amerikai Egyesült Államoknak, hogy, megfelelő időpontban megtámadja és szétszórja a Kínában tartózkodó japán szárazföldi erőket. Az átcsoportosítás a nyugati hadszínterekről több hónapig tartott, ezért a hadüzenet után csak 1945. augusztus 9-én indult meg a szovjet csapatok elsöprő, tájfunszerű támadása, amely teljesen megsemmisítette a Kvantung hadsereget, és mintegy 600 ezer foglyot ejtett.

A nagy csapás után Japán lényegében térdre kényszerült és már nem volt semmi szükség arra, hogy az amerikaiak atombombát dobjanak Hirosimára és Nagaszakira. A szövetséges csapatok küldöttsége előtt 1945. szeptember 2-án a szétzúzott japán hadsereg főtisztjei aláírták a feltétel nélküli kapitulációt. Végétért tehát a szörnyű második világháború, amely 1939. szeptember 1-én kezdődött Lengyelország lerohanásával, mely 2079 napig tartott és 50 millió emberáldozatot követelt. A kapituláció után számtalan távolkeletí nép nyerte vissza függetlenségét. (b)

AZ A NÉP ünnepelt szeptember elején, amelyik az amerikai légierők bambazápora közepette sem tántoroiott meg eltökéltségében, hogy a ?égső győzelemig küzdeni fog az or>zág függetlenségének megőrzéséért, i szocialista társadalmi rend védelméért.

Huszonöt évvel ezelőtt 1945. szepember 2-án Ho Si Minh az őserdőben evő hadiszállásról érkezve az ideigenes kormány nevében Hanoiban kiváltotta az ország függetlenségét. Magy esemény volt ez a vietnami nép Hetében, hisz évtizedekig küzdöttek izabadságukért. Félévszázados gyarnati uralom után az Indokínai Komnunista Párt vezetésével a forradalmi haladó edök harca felkeléssé csú:sosodott, átvették a hatalmat Bao )ai császár kezéből, még mielőtt a izövetségi hatalmak Indokína terüleére léptek volna.

A vietnami nép tehát maga vívta ki izabadságát, likvidálta a feudális nonarchista rendszert és Délkeletizsiában a munkás és paraszt oszály először ragadta magához a hasimat. Nagy volt az öröm országzerte, de csak 15 hónapig élvezhetők a békét, mivel a francia gyarmaosítók újra megtámadták az országot is elkezdődött a nyolcéves háború, imely 1954-ben a Dien Bien Phu-i ereséggel fejeződött be, amikor a rancia csapatok kénytelenek voltak tapitulálni a Ho Si Minh vezetése ilatt harcoló vietnami hadsereg előtt.

A nyolcéves háború után se lett léke Vietnamban. Az 1954-es genfi igyezmény értelmében az országot :ettéosztották. Északon maradtak izok az erők, amelyek a szocializmus színéivel szimpatizáltak, s amelyért a kommunista párt hozott inoz;ásba és olyan társadalmi rendszer lívei voltak, amelyben megszűnik íz embernek ember által való kizsáknányolása. A déli részre menekültek a mandarinok, a földbirtokosok és i többi kizsókmányolók, akik magukkal vitték gyári berendezéseiket, vagyonukat és emiatt az északi részen ideiglenesen mintegy százezer munkás lett munkanélküli.

VIETNAM KETTÉVÁLÁSA nem véletlenül történt, lényegében az osztályharc miatt jött létre. Ugyanis az ideiglenes kormány egy demokratikus rendszerű államot akart, amelyben a szocializmus eszméi érvényesülnének. A francia gyarmatoslték és az amerikai imperialisták viszont ezt nem nézték jó szemmel, ezért támogatták később a Dél-Vietnam-i bábkormányt, amely üldözte a haladó erőket és a mai napig is fenntartja a kizsákmányoló rendszert.

Amíg Vietnam déli részén monarchikus kizsákmányoló rendszer uralkodott, addig Észak-Vietnamban szocialista alapokra helyezték az országot. Államosították az ipart és több mint két millió parasztnak földet osztottak ki. Később a parasztság szövetkezetekbe tömörült és az összterület mintegy 95 °/o-át kollektivizálták. A harcolva építő nép jelentős eredményeket ért el. Munkája gyümölcsét azonban nem élvezhette zavartalanul, mert az Amerikai Egyesült Államok légi hadereje 1964-ben megkezdte a fiatal állam szörnyű bombázását. Észak-Vietnamban a városok úgyszólván romhalmazzá váltak. Volt olyan város, amelyet 200- szor bombáztak. Egyes városok teljesen elnéptelenedtek, a korszerű főutak mentén újra dzsungelek keletkeztek, többek között mintegy 700 iskola és 200 egészségügyi berendezés vált az amerikai légikalózók martalékává. Az amerikai repülőgépek közel annyi bombát dobtak erre a kis államra, mint a légihaderő a második világháborúban összesen. Az ország minden négyzetméterére 600 tonna gyilkoló vas hullott.

Súlyosak voltak a Vietnami Demokratikus Köztársaság veszteségei, de a hősi nép nem adta fel a harcot. Földalatti helyiségekben, barlangok-