Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES *970. július 4. 15 A veteránok megbecsülése 1970. június 16-án a Komáromi Ha­jógyár igazgatósága és üzemi tanácsa kis baráti összejövetelt rendezett a hajógyárban elkészült háromszázadik hajó átadása alkalmával. Az ünnepélyen, amelyet a Szak­­szervezetek Házának kis kultúrhelyi­­ségében rendeztek meg, megjelent vagy 60 veterán hajógyári szakszer­vezeti tag. Olyan tagok, akiknél a 40—50 éves tagság sem ritkaság. Ezek az elvtár­sak sok-sok évet töltöttek el a régi, kapitalista rendszer kizsákmányolói­­val folytatott harcokban. A hajógyár igazgatósága részéről ott volt Jedlička és Hám elvtárs, aki máskülönben tagja a Járási Pártveze­tőség Elnökségének is. Az üzemi ROH szervezettől Horváth Vince, az üzemi tanács elnöke volt Jelen. Az elhangzott szívélyes üdvözletek után a meghívottak barátságos be­szélgetés közben elfogyasztották a felszolgált frissítőket. Sok mindenről esett itt szó. A régi, harcos szakszervezeti mozgalmakról és a ma égető problémáiról. Beszél­gettek komoly és vidám dolgokról, s főleg arról, hogy milyen sokat kel­lett a kapitalista kizsákmányoló urak gyáraiban a munkásoknak dolgozniuk, kevés pénzért. Hangsúlyozták, olyas­mi nem létezhetett, mint nálunk egyes helyeken megtörténik, hogy a dolgo­zók későn jönnek és korán mennek a munkából haza. Akkoriban elég volt egy-két perces késés, hogy az ember a kapun kívül érezze magát. Az ünnepi gyűlés keretében kitün­tették a legrégibb harcos Vasas szak­­szervezeti tagokat, akik elismerő ok­levelekben és kisebb pénzjutalmak­ban részesültek. A kis ünnepség után Mézes József elvtárs, mint a legidősebb Vasas szak­szervezeti tag és a Baráti Kör tagja, a Baráti Kör nevében köszönetét fe­jezte ki a gyár vezetőségének és az üzemi tanácsnak a figyelmességért. Diplomákat és 500 Kčs pénzjutal­mat kaptak: Panyi József, Pollák Sán­dor, Broczky István, Jandás István, Mézes József és Szabó István. Diplomákat kaptak a további régi harcos tagjaink: Marcsik Cyril és Schlár Vilmos elvtársak. Holczer László A pártszervezet szerepe az üzem irányításában Annakidején, három évvel ezelőtt, a sajtóban aránylag terjedelmes Írás jelent meg a Nyugat-Szlovákiai Tej­gyárak érsekújvári üzemegysége párt­­szervezetének munkájáról. Ez arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a kis­számú alapszervezetnek milyen volt a szerepe az üzem irányításában. Ak­kor az alkalmazottak nem is egészen 13 százaléka alkotta a Nemzeti Front­nak eme szervét, amely minden rész­legen, munkaszakaszon nem is volt képviselve. Ennek ellenére a szerve­zet átfogta az egész termelést és oda hatott, hogy a gazdasági mutatók teljesítése körüli problémák megoldá­sával az üzem a lehető legátütöbb eredményeket érje el. Az ezt követő időszakban, 1968-69- ben sem adta fel vezető szerepét a tejgyári szervezet. Az akkori változó pártpolitika sem kényszerítette „fegy­verletételre“ az itteni kommunistá­kat. Vezetőségi és taggyűléseik napi­rendjén továbbra is szerepeltek gaz­dasági, termelési kérdések. Az érde­mesebb feladatok megvitatásakor ülé­seikre meghívták a párton kívüli ve­zetőket, technikusokat és velük együtt döntöttek. A célhoz vezető eszközök alkalmazásakor is közösen határoztak. Az emlékezetes 1968-as esztendő­ben a szervezet munkáját az akkori „kalandorpolitika“ csak nehezítette. Lazult a munkafegyelem, megindult a munkaerővándorlás. A pártszervezet azonban nem adta fel a harcot. Sőt, tag|ai a sztrájkfelhívások idején sze­mélyesen beszélgettek a legfontosabb részlegek vezetőivel, dolgozóival. En­nek köszönhető, hogy egy percre sem állt le a munka, amivel jelentős ká­rok keletkezését előzték meg. A sztrájkhullám respektálása, kü­lönösen nyáridőben, amikor az üzem­egység naponta 105 és 115 ezer liter tejet dolgoz fel, hazárdjáték lett vol­na. Az érsekújvári tejüzem igazgatója, Albin Biro ma is ugyanolyan lelke­sedéssel beszél az eredményekről, mint annakidején. Leginkább az üve­­gestej-készítö részleggel elégedett, amely Bodoki Mária technikus vezeté­sével naponta 33 ezer liter tejet ad a közellátásnak. Itt elsősorban Kol­­lárová, Mináriková, Sviteková és Csák­­váry érdemel dicséretet. Pártunk megalapítása fél évszáza­dos évfordulójának tiszteletére indí­tott „Mindenki szocialista módon“ mozgalom a túró- és sajtkészítő rész­legen bontogatja szárnyait. Itt Emil Rašman a technikus, aki egyben a pártalapszervezet elnöke is. Jelentős eredménynek számít, hogy megoldot­ták a teljes értékű túró kis mennyi­ségben való csomagolását. Ezzel hoz­zájárultak az eladás kultúrájának emeléséhez. További sikerük, hogy a keménysajtok nagy részét, elsősor­ban a Cedart, exportképessé tették. Ezen a részlegen Závodská, Raučino­­vá, Valentová, Kukán Éva, Cifra Er­zsébet, Buránké és Valent az élen­járók. Legnagyobb gondot az ömlesztő­részleg okoz, annak ellenére, hogy az utóbbi időben itt 70 százalékkal növekedtek a teljesítmények. Elsősor­ban az ömlesztett sajtok csomagolá­sának biztosítása problematikus. Kü­lönben a minőség jelentősen javult és a háromszögletű sajt iránt hatvá­nyozottan növekedett a kereslet. Amikor elhagytam az üzemet, arra gondoltam, mire képes egy kis lét­számú pártszervezet, ha olyan tagok­ból áll, akiknek a következetesség, elvszerűség nemcsak kötelességük, hanem erényük is. Tóth János, Nové Zámky Június 15-től 20-ig tartották az érettségi vizsgák az Ipolysági Mező­­gazdasági Műszaki Középiskolán. A diákok növénytermesztési-állatte­nyésztési szakán 1970-ben 31 diák (ebből 14 leány) mutatta be tudását gyakorlati és elméleti téren. Jó benyomást keltett a diákok ko­moly, megfontolt beszéde, viselkedé­se. ürömmel tapasztaltam, hogy na­gyon lugikusan gondolkoznak, mint­egy bizonyítva, hogy az iskola tanári kara jól felkészítette őket az életre, a termelésre. Kíváncsian vártam a szóbeli vizs­gákat, ahol magyar és szlovák nyelv­ből, ökonómia és üzemtanból, vala­mint növénytermesztésből és állat-Részt vettem az Ipolysági MMK érettségi vizsgáin tenyésztésből kellett a szigorú bi­zottság előtt felelniük. Kerestem a „lámpalázasokat“, de hiába. Az igaz­gató elvtárs, Danis Ferenc mérnök, és az osztályfőnök, Csutora Imre mér­nök közölték, hogy a diákok jól fel­készültek, így aztán nincs okuk a félelemre. A diákok reggel héttől este hét óráig „állták a sarat“. Az érettségiző diákok közül néhá­­nyan magabiztosan elárulták, hogy tovább akarják gyarapítani tudásukat a mezőgazdasági főiskolákon nem­csak nálunk, de Magyarországon is. Kedves végzősök! Komolyan vetté­tek az iskolát, komolyan vegyétek az életet is. Várunk titeket a mezőgaz­dasági termelésben. Közösen fogjuk irányítani a termelést. Veletek közö­sági üzemek dolgozói, tehát mi mind­nyájan teljes mértékben kiérdemel­­sen fogjuk bizonyítani, hogy az EFSZ-ek, AG-ok és más mezögazda­­tük szocialista társadalmunk elisme­rését. Ing. F o r k i n Dionýz, a Lévai Járási Termelési Igazgatóság dolgozója Ötven év után Daloló Garamvölgye Kéménden június 7-én rendezték meg a már hagyományos járási dal- és táncünnepséget. A Garam szigetét tán már senkinek sem kell bemu­tatni. Előnyös fekvése, s zöldbeborult fái alatt a közönség nagy szeretettel tapsolta végig ezen különös randevú szereplőit. A műsor ünnepi beszéddel kezdő­dött, amelyet Berta István párttltkár mondott, majd a Lenin című verset szavalta el Száraz Dénes, az Érsek­újvári AKI tanulója, aztán énekkarok, zenekarok, tánccsoportok váltották egymást. A párkányi CSEMADOK énekkarát Ligetfalusi Miklós vezényelte. A kö­zönség tapsa nem maradt el, mivel az énekszámokat jól összeválogatták. Az érsekújvári CSEMADOK tagjai is kitettek magukért. Tánccsoportjuk a „Vlrtuskodó“ című táncot adta elő. Itt meg kell dicsérni Lakatos Miklóst és népi zenekarát, akik a táncot kí­sérték. Az érsekújváríakat a kürti táncosok követték, kiket Pepes Sán­dor és népizenekara kísért. A délután egvtk legnagyobb sike­rét a muzslai Barak László aratta, népdalszámaival. A kürti citerások­­ról sem lehet megfeledkezni, akiket nemcsak a környéken ismernek, mi­vel felléptek már a rádióban, sőt a tévében is. A „Balatoni leánytánc“-ot egy fia­tal csoport, az érsekújvári AKI tanu­lói adták elő, amelyet Szigligeti Kor­nélia tanított be velük. Majd a nagy­­kéri Gróf György következett, magyar nótákat énekelt. A szünet előtt az újjáéledt bényi énekkar Kodály és Bartók számokkal lépett a közönség elé Kecskés Ferenc tanító vezetésé­vel. A szünet után a közönség nagy szeretettel fogadta Kézsmárky Mari­kát és Szécsi Pál magyar énekeseket, Túrán László zongoraművész és a Szőlősén (érsekújvári) tánczenekar kíséretével. Közvetlenek, kedvesek voltak a magyar művészek. Feledhe­tetlen marad a közönség számára Szécsi Pál két legnépszerűbb dala, az „Emlékszel-e még“ és a „Kósza szél“. A műsort a Szolman ténczenekar zár­ta, majd az országos táncdalverseny sikeres szereplői közül léptek fel né­­hányan. A műsor befejezése után két zene­kar gondoskodott a Jó hangulatról reggelig. Megtelt a Fehér Akác s par­kolója rég nem látott annyi személy­autót, autóbuszt, motorkerékpárt, mint azon a délutánon. S végezetül hadd dicsérjem meg a kéméndleket a jó szervezésért és eredményes munkáért. Dávid Nándor Kevés játékvezető képes olyan hosz­­szú ideig bíráskodni, mint a lévai járásban néhány sporttárs. Mivel Já­tékvezető hiány van, ezért Molnár Géza és Boráros János sporttársak sem akasztották szögre a sípot. Eb­ben az évben betöltik 50. születés­napjukat. Több évtized a sportpályán — ezt kevesen érik el. Molnár Géza bácsi — legalábbis így hívják őt a fiatalok — a damásdi szövetkezet csoportvezetője. Egész héten kijut neki a munkából. Sokszor már megpihenne családja mellett, de nem teheti. Minden játékvezetői ta­lálkozón hallja a kérelmet: tartsatok ki még egy ídeigl Géza bácsi ezt megérti, ezért még ott láthatjuk őt minden vasárnap a sportpályán. A jól végzett munkájáért a sportbizottság dicsérő oklevelet és emlékérmet ado­mányozott neki. Életében ez volt ta­lán a legnagyobb megtiszteltetés, amit a munka mellett a sport terén elért. Megfogadta, hogy még néhány éven át kisegíti a játékvezető gárdát, ha egészsége továbbra is kifogástalan lesz. Saját beismerése szerint a va­sárnapi mozgás felfrissülést Jelent számára, soha sem érezte az izom­lázat. Meg aztán, aki nem szereti a labdarúgást, az sokáig úgy sem tart ki elszántsága mellett. Géza bácsinak sok szerencsét kívánunk a zöld gye­pen! * Boráros János is megkapta a ki­tüntetést. Pirospozsgás arca arra hagy következtetni, hogy még sokáig a leg­jobb játékvezetők egyike lesz. De­­méndről minden irányban látogathat­ja a mérkőzéseket. Motorkerékpárja kitűnő állapotban van. Eddig mintegy 250 mérkőzést vezetett le. Legszíve­sebben rangadókat vezet, nem szeret „fújni“ a fiataloknak, mert azok so­kat vitatkoznak, nehéz igényeiket ki­elégíteni, pedig ő az utolsó betűig tartja a szólást: „A pályán egyedüli Molnár Géza Boráros János úr a bírói“ Minden héten megtartja a szokásos edzést. A jó kondíció is egyik feltétele a sikeres bíráskodás­nak. A sokat mozgó játékvezető kö­zelről minden szabálytalanságot meg­lát és csírájában elfojtja az esetle­ges félreértéseket. Belányi János Ahogy megkezdődtek a tavaszi munkák, szinte naponta találkozunk. Hetvenkét éves, de kerékpárja vígan gurul vele a szövetkezet földjeire. Már hét éve nyugdíjas, mégsem pi­hen. Főleg a sürgős munkák idején lehet rá számítani. Rendszerető, szor­galmas ember volt egész életében. Egészségileg is elég jól bírja még, persze, időnként megérzi a hetven év súlyát. Jelenlegi sorsával elégedett. Tizennyolc éves volt, amikor az el­ső világháború idején kikerült a frontra. Kétszer sebesült meg, sze­rencsére nem életveszélyesen. A há­ború alatt sok helyen járt, még az olasz fronton is volt. 1919-ben puská­val a kezében védte a Tanácsköztár­saságot. Nemegyszer került veszélyes helyzetbe. Egész életében szerény volt, s most is az. Nem szokott di­csekedni, hősködni. így csak nemrég tudtam meg, hogy pár hónappal ez­előtt ő is ott volt Komáromban a járási ünnepségen, ahol a volt vörös katonákat kitüntették. Ezt bizonyltja az az oklevél is, amelyen ez áll: „A Magyar Népköztársaság Elnöki. Taná­csa a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója alkalmából GEL­LE GYULÄNAK a Tanácsköztársaság alatt kifejtett tevékenysége elismeré­séül a Tanácsköztársaság Emlékér­mét adományozza. Az okiratot Loson­ci Pál, az Elnöki Tanács elnöke írta alá. Nagyon szép az emlékérem és maga az okirat is. Méltó elismerés a hős helytállásért. Az ünnepség nagyon megható volt — meséli Gyula bácsi —. A mellette levő széken szintén egy idős harcos ült. Nézte egymást a két veterán, majd Gyula bácsi megkérdezte: „Test­vér, nem Gőcze Lajos vagy te?“ — De igen — felelte a bácsi, persze 6 is felismerte szomszédját. Több mint ötven éve nem látta egymást a két harcostárs. Pedig annak idején nem­csak együtt harcoltak, de egy szobá­ban laktak. Lajos bácsi Ekelen él, nem is olyan messze laknak egymás­tól. Valamikor két fiatal vált el egy­mástól, most két veterán könnyezett a boldog viszontlátásnál egymást át­ölelve. Szeretnék kipótolni azt, amit elmulasztottak. Megígérték egymás­nak a kölcsönös látogatást. Gyula bácsinál ötven éve lóg a szo­ba falán a megnagyított katonafény­képe, mely 1919-ben készült Tatán. Az akkori vöröskatonát ábrázolja, aki méltó elismerést kapott idős korában azért, amiért ez a fiatal harcolt. Kurucz Nánderné ERESZTREJTVÉNY ГПИШ1 Fűszernövények Mai rejtvényünkben hat ismertebb fűszernövény nevét rejtettük el a vízszintes 1., 68., a függőleges 8., 9., 12. és 48. sorban. VÍZSZINTES: 9. Csillagkép. 10. Kí­nai hosszmérték. 11. Ékezettel: kö­tőszó. 12. Eladási értéke. 14. Argon vegyjele. 16. Szü­lő. 19. Szintén szlo­vákul. 20. Csonthé­jú gyümölcs. 22. Nemzetközi mű­nyelv. 24. Svájci kanton. 25. Mongol nép. 26. Ünnepi la­koma. 27. Mátka. 29. Német helység. 31. Azonos mással­hangzók. 33. Ide­gen oroszlán. 35. Ismeretlen adako­zó névjele. 36. Az épület része. 37. Halfajta. 38. Idős. 39. Légüres tér. 41. Kelet németül. 43. Névelő (ford.). 44. Állami illeték. 46. Időmérő. 48. Akadály. 49. Kér­dés. 50. Szegecs. 53. Török név. 55. Én latinul. 57. Számnév. 59. Német hi­vatal. 61. Sári Róza. 62. Szláv béke. 64. Hamis. 65. Lágy fém. 67. Idegen tagadás. FÜGGŐLEGES: 1. Gléda. 2. Kettős betű. 3. Gál Lajos biogramja. 4. Gyer­meke. 5. Angol tenger. 6. Kettős betű. 7. Libahang. 13. Egyiptomi napisten. 15. Sportág. 18. Ajándékoz. 20. Álló­film. 21. Időhatározói névuté. 22. Li­­terátus. 23. Mutatószó. 28. Görög betű. 30. Föléje. 32. Végtag. 33. Laoszi nép­törzs. 34. Vattában vanl 35. Figyel. 40. A jószívű teszi. 42. Vércsatorna. 44. Török apa. 45. Becézett nagyszülő. 46. Egy angolul. 47. Igen Szlovákiá­ban. 52. Testgyakorlat. 54. Paripa. 56. Menj angolul. 58. Ezek szlovákul. э7 ье 62 l l-*■ 59. Nem fölé. 60. Tartó. 61. Ásvány. 63. Azonos betűk. 54. Fél átló. 66. In­dulatszó. 67. Kettős betű. Beküldendő a vízszintes 1., 68. és a függőleges 8., 9., 12. és 48. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves, 25. számában közölt, keresztrejtvény helyes megfej­tése a következő: „A nők jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdaságban.“ Könyvjutalomban részesülnek: Sladký Katalin, Gúta Szakács József, Debrod’ Zala Zsuzsa, Ipolyság Megérdemelt kitüntetések

Next

/
Thumbnails
Contents