Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-22 / 34. szám

Naposcsibe, -kacsa. -liba. -pulyka és gyöngytyúk igénybejelentés 1971 re Minden tavasszal előtérbe lép a naposbaromfi-hiány, j amit 1971-re vonatkozóan a Szlovákiai Kisállattenyész­­tők Szövetsége igyekezik kiküszöbölni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium utasította a SZKSZ Köz­ponti • Bizottságát, hogy végezzen a tagság körében, esetleg azon kívül is kutatást, hogy milyen mennyiségű napos vagy növendékbaromfira tartanak a kislenyész­­tök igényt. Az érdeklődök az igénybejelentést az SZKSZ helyi szervezeteinél végezhetik el ez év augusztus vé­géig, mert a helyi szervezetek legkésőbb ez év szep­tember 4-én a szövetség illetékes járási bizottságárak továbbítják az igénybejelentésre vonatkozó kitöltött kérdőívet. Aki tehát igényt tart kaparó vagy víziszárnyas napos­­baromfira, illetőleg növendékbaromfira, az késlekedés nélkül válassza ki a nézete szerint legmegfelelőbb faj­tát, esetleg hibridet és az SZKSZ helyi szervezetének vezetőinél jelentse be igényét, nehogy kimaradjon az összesítésből. Az olyan községekben, ahol a kisállat­­tenyésztők helyi szervezetét még nem alakították meg, ott a legközelebbi szervezethez csatlakozhatnak az érdeklődők. Ahol a helyi nemzeti bizottságon községük lakosait segítő vezetőség van a választmányban, ott bizonyára vállalják az esetleges szervezési gondokat az ezidáig meg nem alakult helyi szervezet helyett. Mindenütt tanácsos lenne a helyi hangosbemondóban figyelmeztetni a lakosságot erre az adódó lehetőségre. A SZKSZ járási bizottságai mindeneklőtt a Járási Mezőgazdasági Társulások vagy Járási Mezőgazdasági igazgatóságok illetékes tisztségviselőivel és az Állami Tenyésztési Felügyelőség erre hivatott dolgozóival tár­gyalják meg a szükségletek kielégítését, amit elsősorban járáson belül intéznek majd. A SZKSZ járási bizottsága azután a kijelölt mezőgazdasági üzemekkel a megkül­dött mintapéldány szerint szerződést köt. Az igénybejelentés kérdőívén a darabszámot három csoportba sorolják, mégpedig a tojó, a húshasznosítású és a kombinált jelleg szerint. A jelentkezőtől kérdezni fogják, hogy melyik hónapban kéri a szállítmányt, mi­lyen idős vagyis hány napos, hetes, Jiónapos növendék­állatokat kíván, ezek szexáltak (ivarilag csoportosítot­tak), vagy szexálatlanok legyenek, a szállításról ki gon­­koskodjék és milyen a kívánság a göngyöleggel kap­csolatban. * Tájékozódásképpen hasznosnak találjuk közölni, hogy milyen baromfifajták illetőleg hibridek igénybejelentése lehetséges 1971-re. A TYtJKOK tojófajtái közül igényelhető a fehér leg­horn (LB); a nyúhemsir (NH), a rodejlend (Rí). A kom­binált tojóhibridek közül igényelhető a Chick-Nick, a Sexalink, a DeKalb, a Ross és egyéb tojóhibridek, köz­tük a gödöllői típusokkal. A tojóhibridek zömében Ma­gyarországról behozott típusok. A húshasznosításúak közül számításba jöhet a Ross I. és a Golden típus. KACSÁK esetén a pekingi fajta igényelhető (Pb). LUDAK nevelésekor kislibát az olasz és a rajnamenli fajtából választhatnak az érdeklődők. PULYKA igénybejelentéskor a választék a bronzpuly­kából (BrM) és az Angliából származó szélesmellű fe­hér pulykából (BMšp) áll. GYÖNGYTYŰK esetén csak egy fajta áll rendelkezés- I re, amely félvad módszerrel tartható. Az igénybejelentés során jegyzékbe veszik és össz­pontosítják a sportfajták, a díszbaromfi nevelőinek név­sorát, hogy az érdeklődőknek a SZKSZ rendelkezésére állhasson, útbaigazítást nyújthasson. Ez alkalommal kérik bejelenteni a naposbaromfi neve­léséhez szükséges infralámpák szükségletét is. A naposbaromfi és növendékbaromfi ellátást az egyes járásokban koordinációs bizottságok végzik majd, amely bizottságok értékelni fogják az elosztás eddigi hely­zetét és felkészülnek a SZKSZ helyi szervezeteinél vég­rehajtott Igénybejelentések teljesítésére. Tanácsos lenne, ha már most kiépítenék a szállítást lebonyolító szerviz szolgálatot. A takarmányellátást a tenyésztők nagyobbrészt maguk biztosítják háztáji gazdaságukból. Reméljük, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1971-ben is megtalálja annak módját, hogy a kistenyésztőket bizonyos takarmányjuttatással segítse, hiszen például a tojásfelvásárlás fokozása ezt megkívánja. Mašura Emma Lengyel kék babos hiúz haszongalamb -ksz-Pártatlan tanács kezdő galambtenyésztők részére A szabadkai galambpiac va­sárnapi nyüzsgésében hétről hétre akadnak, akik először vásárolnak galambot. Ezek az új galambászok. Rendszerint csak a szándék született meg bennük, hogy ők is beállnak a galambtenyésztők népes tá­borába, de amikor meglátják sok szép galambot, egyszeriben tanácstalanná válnak: nem tud­ják melyiket vásárolják még. A döntés annál nehezebb, mert a galambtenyésztők fanatiku­sok. Mindegyik a maga fajtájá­ra esküszik. Kétségtelen, hogy a galambászat minden ága ér­dekes, rendszerint mindegyik eladónak igaza van, amikor a maga galambfajtáját dicséri, mégsem mindegy, hogy a kez­dő milyen galamb mellett dönt. Öreg galambászokkal beszél­gettünk erről a kérdésről a legutóbbi piacon. íme mi az ő pártatlan tanácsuk: Ahhoz, hogy valaki eredmé­nyesen galambászkodjon, ele­get kell tennie a tenyésztés néhány alapfeltételének. Olyan dúcot kell létesítenie, amely minden szempontból megfelel: meg kell óvni a galambot el­lenségeitől, a menyéttől, gö­rénytől, patkánytól, macskától, karvalytól, mert ezek megjele­nése tönkreteheti az induló tenyészetet. A dúcnak könnyen tisztántarthatónak kell lennie, könnyen fertőtleníthetőnek a tetvek és más rovarok ellen, hogy így biztosítsa a költőpá­rok nyugalmát. Ugyancsak fontos feltétel, hogy az új tenyésztő csak jó szaporító-képességű, egészséges tenyészpárokat vásároljon, te­hát csak megbízható helyről szerezze be azokat. Nem kevésbé fontos a szak­értelem. A kezdő galambász legjobb, ha haszongalambbal kezdi a tenyésztést. Ez kíván legkeve­sebb szakértelmet. Elég a jó takarmányozás, a tisztántartás, és máris eredményes a tenyész­tés. A galambász így gyakor­latot szerez a tenyésztésben, s idővel rátérhet a sportgalam­­bök vagy díszgalambok te­nyésztésére is. Ha a kifizetődőség a fontos tényező, akkor húsgalambot kell tenyészteni. Ez legkevésbé kényes mind gondozás, mind takarmányozás terén, és leg­gyorsabban fizeti vissza a be­fektetést. Ez az oka annak, hogy a galambászok túlnyomó többsége meg is marad tenyész­tése mellett. Sokféle fajta van belőle, tehát az állomány is változatos lehet. Egyes fajtájuk szépségre is vetekszik a dísz­galambokéval. A húsgalambok csoportján belül is azt a fajtát válassza az új tenyésztő, mely­nek legkönnyebben beszerezheti a takarmányt, hiszen igényeik eltérőek, s vannak közöttük egészen igénytelenek is. Aki pedig nem a legegysze­rűbb megoldásnál akarja kez­deni, hanem posta-, magasröptű vagy díszgalamb tenyésztésre vágyik, az előbb szorgalmasan tanulmányozza a szakkönyve­ket, és szerezzen magának olyan barátokat az öreg galam­bászok közül, akiktől elsajátít­hatja a tenyésztés gyakorlati fortélyait, tanácsot kérhet, ha szaktudásra van szüksége. Aki így kezdi, megkíméli ma­gát a kiábrándulástól. Mert az igen gyakori. Főleg azoknál, akik azt hiszik, hogy elég elen­gedni a padláson néhány pár, galambot, és máris sikeres a tenyésztés. (esi) Hogy méltók legyenek régi hírnevükhöz Örvendetes, hogy az utóbbi években vadgazdálkodásunk színvonala a megkívánt- ütem­ben emelkedik. Sőt, egyik-má­sik vadnemből elértük a csú­csot, illetve az állomány lét­száma meghaladja amit az adott terület károsodás nélkül elbír. Az apróvadas revírekben a legkedvesebb vádunk, a fog­lyok száma is évről-évre nö­vekszik. Hä a fogoly jövőbeni szaporulatát nem zavarja ko­molyabb beavatkozás (újabb vegyszerek stb.), nemsokára visszaérünk a régi kerékvágás­ba, amikor egy-egy vadászat alkalmával százszámra kerül­tek terítékre ezek a mezőgaz­daság számára is hasznos álla­tok. Ma már azt is elmondhat­juk, hogy az emlékezetes árvíz óta (1965) Csallóköz vadászte­rületei is visszanyerték régi jellegüket, elszaporodott rajtuk a vadállomány. Ügy gondolom nem kell kü­lön hangsúlyozni, hogy mindez a szakavatott vezetés által lét­rejött tervszerű munka követ­kezménye. Vonatkozik ez a fel­sőbb szervektől a vadászgazdá­kig, a vadőrtől a legifjabb va­dászig. Ezt a nézetet vallja többek között Vajas János, a Dunaszerdahelyi Járási Vadász­szövetség titkára is, akivel meghánytuk-vetettük a gondjai­ra bízott vadásztársaságok mun­káját. A dunaszerdahelyi járás 93 ezer hektáros területén 72 va­dásztársaság tevékenykedik 760 taggal. A múlt évi kimutatások összegezéséből kiderült, hogy az említett területen 62 darab szarvast, 1203 őzet, 12 700 fá­cánt, 18 ezer 842 nyulat és 40 ezer 212 foglyot tartanak nyil­ván törzsállományként. Az évi szaporulat kiváló vadászzsák­mányt eredményez Tavaly pl 17 szarvas, 405 őz, 19 ezer 588 nyúl, 6873 fácán és 4804 fogoly került terítékre. (Ennyit mutat a jelentés, de valószínű, hogy a valóságban jóval több.) Ha ehhez hozzáadjuk az élővad árát, a járás vadászai tavaly mintegy 800 ezer korona érté két hoztak létre revír jeikböi Ami az élővad fogását illeti főleg a fogollyal remekeltek a vadászok. A tervezett négyezei helyett 4450 darabot kerítettek hálóba, és darabjáért 50 кого nát kaptak a kamarázó álló mástól. A nyúlfogás már nem volt ilyen sikeres, bár ezer da rabot értékesítettek. Szép eredménnyel járt a külföldiek száméra felajánlott őzbakok lövése, amelyből 54-et ejtettek el a vendégvadászok. A legér­tékesebb trófeát a hodosi va­dásztársaság revírjében szerez­ték. Az őzbak agancsát az ille­tékes szervek 137 pontban álla­pították meg, s ezért 6730 ko­ronát kapott a vadásztársaság. A tavalyt eredményeket érté­kelve idén mintegy tíz darabbal több őzbakot ajánlottak fel a külföldieknek (eddig 40 darab került puskavégre). Ám nemcsak a haszonvadból, de a kevésbé értékes vadkacsá­ból is szép hasznot húznak a vadásztársaságok. A közelmúlt­ban pl. tizenkét francia vadász négy napig élvezte a Dunán a vadkacsázás örömeit, s ezt busásan meg is fizették. Min­den kacsáért ötven koronát ad­tak a vendéglátó vadászoknak. Jól jönne, ha többször ismét­lődhetnének ezek a vadászatok, hiszen idén jóval több a vad­kacsa, mint tavaly. Amíg я jel­zett létszám 2130-at mutat, ad­dig becslések szerint a duplá­ját is meghaladja. A vaddisznók száma szintén növekedik a járás revírjeiben. Vajas elvtárs véleménye sze­rint — ha az 1965-ös árvíz nem apasztja számukat — jelenleg már nagy károsodásnak nézné­nek elébe. így is akad panasz­tevő, aki követeli lövésüket. A közelmúltban pl. a kulcsodi szövetkezet elnöke kérte, csi­náljanak valamit a disznókkal, mert sok kárt tesznek a kapás­­növéhyekben. A becslések sze­rint kb. 60—70 db tanyáz a járás területén. Az elmondottakból ítélve oly vadbő a csallóközi róna, hogy párját ritkítja. A vadásztársa­ságok többsége a helyzet ma­gaslatán áll, és kifogástalanul sáfárkodik a birtokában levő vadállománnyal. Ezt elmond hatjuk elsőként a bősi Korín-­­rán nevet viselő vadásztársa ságról. melynek tagjai télvi idején példamutatóan gondoz zák, etetik a vadakat. Az apu vad számára pl. 25 etető va- Továbbá dicséretet érdemelne a felsöpatonyi vadásztársas-' tagjai, élükön Füle Sándor v< dászgazdával. A jó vadvédelmi: révén ők is gazdag állomány nyal rendelkeznek. Abszoioi Anton, a nagypakai vadásztai saság gazdája is példásan irá nyitja a tagság munkáját, ezen kívül a kinológia terén is jeles­kedik. Természetes, hogy a sok jó mellett gyöngébben működő társaságok is akadnak a járás, területén. Erre vonatkozóan hadd említsek egy példát: amíg a nádasdi vadásztársaságnak (603 hektáron gazdálkodik) 23 ezer 600 koronája van a taka­rékpénztárban a fejlesztési ala­pon, addig a čalovói szövetke­zet mellett működő társaság­nak — amely 2491 hektáros területet mondhat magáénak — csupán 2000 koronát mutat a bankbetétje. Ez rányomja bé­lyegét évi bevételük nagyságá­ra, illetve vadgazdálkodásuk helyzetére. Mindamellett elmondható, hogy az előző évekhez viszonyítva általában nőtt a vadásztársasá­gok aktivitása, amely a kárté­konyok pusztításában is meg­mutatkozik. Jellemző erre az a tény, hogy amíg az elmúlt években ötezer mérgezett to­jást vásároltak a társaságok, addig idén hétezer is kevésnek bizonyult. Fácánvadászat a nádasdi vadásztársaság területén. Felvételünk 1969 őszén készült. Fotó: nk-A jó vadvédelmet jréldázza továbbá, hogy a kártevők pusz­títására kiírt versenyben a já­rás területén gazdálkodó fel­­bári vadásztársaság tagja Sós Károly szlovákiai méretben har­madik helyre került. Összesen 91 kártevőt (közöttük 15 ku­tyát és 4 rókát) kapott puska­végre az elmúlt esztendőben. . A vadgazdálkodás színvonalá­nak emelését nemcsak a jó szervezés és becsületes munka segíti elő, de azon intézkedések sorozata is, amelyek a vadász­törvények és rendeletek betar­tása serkentik az embereket. Mi tagadás, a példásan gazdál­kodó, bő vadállománnyal ren­delkező járásban is akadnak vadászok, akik. „félre lépnek“, illetve elhanyagolják kötelessé­geiket.. Az előforduló kihágá­sokról részben jelentés alapján szerez tudomást a vezetőség, részben pedig adminisztrációs úton jönnék rá az egyes tagok mulasztásaira. Az előforduló eseteket a já­rási vezetőség mellett működő fegyelmi bizottság tárgyalja. A tavasz folyamán Tóth Károly személyében új elnök került az említett bizottság élére. Tóth elvtárs felelőssége tudatában látott munkához. )ó néhány ügyet kellett tárgyalniuk, ame­lyek időközben a járás terüle­tén felmerültek. A kihágást el­követő vadászokat részben pénzbírságra, részben fegyve­rük- bizonyos időre történő be­vonására sújtották. A bizottság a vádlott jelenlétében szigorú, de igazságos büntetést szabott. Remélhető, 'hogy ez is csök­kenti a kihágások számát és hozzájárul a fegyelem megszi­lárdításához, mely a további jó munka követelménye. Mindent egybe vetve elmond­hatjuk, a dunaszerdahelyi járás vadászai évről-évre többet tesz­nek azért, hogy Csallóköz va­dászterülete méltó legyen régi hírnevéhez. Sándor Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents