Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám

fď A FEKVÖKAPTÄR MÉZKAMRÄJA E n n e r a fekvokaptár hi­ve. A mézkamrát a fészek mö­gött helyezi el, de úgy, hogy lépei a fészek (épeinek mint­egy folytatásai legyenek. A két szakaszt pedig közbeikta­tott anyarács választja el egy­mástól. így a léputcák folyto­nosak a fészekben és a méz­kamrában. A méhek az ilyen mézkamrát kifogástalanul meg­töltik. A MÉHEK VÉDELME MÉZELŐNÖVÉNYEK KASZÁLÁSAKOR A silózásra szánt virágzó mé­zelő mezőgazdasági növények gépi kaszálásakor sok méh el­pusztul. Elkerülésére Litvánia egyik kolhozában a traktor elejéről kinyúló vaskarra lán­cot akasztanak. A lecsüngő lánc a növényt ütögeti, és a gyűjtögető méheket elriasztja. A méhvédő nem kerül sokba és könnyű a felszerelése. MÉZET SZlVÖ MÉHEK MEGFÜSTÖLT CSALÁDBAN Megszokott látvány: a kap­tárbontással megzavart méhek mézet szívnak a sejtekből. Free megvizsgálta, hogy a kijárón befújt füst hatására mennyire töltik meg a méhek mézhólyagjukat mézzel, és mi­korra csappan meg újra hó­lyagjuk tartalma. A kísérlet két keretes megfigyelőkaptár­ban folyt. A mézhólyag átlagos súlya kezdetben 7,2 mg volt. Befüstölés után 5 perccel 16,9 mg-ra nőtt, 10 perc múlva érte el a legnagyobb teltséget: 23 mg-ot, 30 perc múlva már 19,1 mg-ra fogyott, de még 2 óra múlva is 10,2 mg volt, tehát a füstölés előttiuek másfélszere­se. A méhek életkora nem oko­zott különbséget. — Azt is ta­pasztalhattuk, hogy a mézzel megszívódott méhek kevésbé hajlamosak fullánkjuk haszná­latára. Free kísérlettel iga­zolta ezt. Egy termelő kaptár tetejére 5 cm tágas lyukat fúrt, s erre fából készült üres hen­gert - borított. A hengerben klottlapdát lehetett föl-le moz­gatni. A kaptár megdöngetése után méhek tódultak föl. Simp­son rostával zárta el a feljáró nyílást, s a lapdát lejjebb bo­csátotta. A méhek egy része beledöfte abba fullánkját. A mézliólyag vizsgálatának ered­ménye: 39 olyan méh közül, mely fullánkját használta, 29- nek, tehát a többségnek kevés­bé volt telt a mézhólyagja, mint azoknak, melyek tartóz­kodnak a szúrástól. (Mindez megerősíti annak a régi szokásnak a helyességét, hogy a füstölés után várni kell 4 kaptár vizsgálatával. Termé­szetesen nem halaszthatjuk a gzsgálatot 5—10 perccel ké­­bbre, amikor a kísérlet sze­llőt legkedvezőbb volna a méz­­boly ag teltsége.) A méhfarkas kártétele Egy méhésztársam minden­nap látott elpusztult méheket, virágzó japánakácfája alatt. Egyszer a fa alatt levő aszta­lára egy méh esett méhfarkas­­sal együtt. (Phllasithus trian­gulum.) Ez a darázs a gyűjtö­gető méhet fullánkjával meg­bénítja, aztán vagy kinyomkod­ja belőle a nektárt, és felszív­ja azt, vagy áldozatát föld alat­ti fészkébe cipeli ivadékának. Méhésztársam a fán is látott virágfürtök mellett leselkedő vagy repkedő méhfarkasokat. Én már sokszor megfigyel­tem, amikor a virágon elkapta a méhet. Pillanat alatt végzett vele, hátára fordította, szipó­­káját kihúzta, a kiömlő mézet fölszívta, és elrepült vele. Egy száraz, virágtalan augusztusi napon sok méhet láttam a kör­tén a fa latt. Három nap múlva már nem voltak rajta méhek, csak a mébfarkasok repdestek fölöttük, és zavarták a méhe­ket. Szőlőszüret előtt a repedt fürtöket nyalogató méhek kö­zül is sokat elfogtak. A japánakácok a lakásomtól távol vannak, s így nem tudom, hogy a méhhullákat a méhfar­­kasok ölik-e meg. De a méh szipőkáját a méhfarkasok szok­ták kihúzni. (n) Így bénítja meg a méhfarkas a méhet (Thiem nyomán) Anya újraéledése Beteleléskor egyesíteni szoktam, hogy csak erős családok menjenek a tél­nek. Tavaly egy felosz­latott és a vele erősíten­dő család anyját is vál­tanom kellett. Idegen anyát adtam be az egye­sítés utáni napon kb. 36 órás anyátlanság után. A két család kereteit annyira toltam öseze, hogy a keresztbe fordí­tott anyazárka függőle­gesen befért közéjük, és kicsit össze is szorítot­tam, hogy le ne essék, így mindkét családrész hozzáfért a zárkához minden irányból. A zár­kát másnap mégis a kap­tár fenekén találtam, bi­zonyára a rátelepüli mé­hek súlyától esett le. Az anya mozdulatlanul fe­küdt. A zárkán csak né­hány méh tartózkodott. Feltűnő, hogy az erős család a meleg szalma­kaptárban magára hagy­ta az anyát, pedig a méh­­csomó csak kb. 5 cm-re volt a zárkától. Sajnál­tam a szép fiatal anyát, és éppen el akartam dobni, amikor feltűnt, hogy nincs összegörbül­ve, mint amikor leszúr­ják a méhek. Arra gon­doltam, hogy csak meg­dermedhetett a kaptár fenekén, és az éhségtől kimerült, mivel a méhek nem etették. Rátettem a keretek tetejére, és fi­gyeltem. A méhek azon­nal körülvették, és a szipókáját keresve etetni kezdték, melengették. 2 —3 perc múlva már kezdtek jelentkezni az élet jelei, megmozdította lábait, és egyre inkább mozogni kezdett. Kb. 10 perc múlva már lábra tudott állni és menni kezdett. A család látha­tóan nagy szeretettel vette körül. Az anya életben maradt. Kíván­csian várom, megsínyli-e ezt a kalandot. Már kb. 10 éve is be­számoltam egy hasonló esetről. A kezeléskor megnyomódott és élette­lennek látszó anyát a szomszédos kaptár tete­jére tettem, és már nem is törődtem' vele. Éppen az utódját kerestem, ami­kor kb. negyed óra múl­va már járkálni láttam a kaptár tetején. Szépen petézett 3 éves koráig. A most leírt és a fel­idézett eset arra int, hogy csak azt az anyát dobjuk el, melyről már teljes biztonsággal meg­állapítható, hogy elpusz­tult. Csizmadia (ános ... hogy már az 1600-as évek végén és az 1700 as évek elején Gedde angol lovag tudta, hogy a kis­méretű kasokból hely­szűke miatt rajzanak ki a méhek. A rajzás meg­akadályozására a kasok alá „alátéteket“ helye­zett, és így lett a nagy űrtartalmú kasok felta­lálója. A szalmából font kasok kb. 40 literesek voltak és volt rá eset, hogy az alátétekkel 120 literesre is bővítették a kasokat. ф ... hogy a propolisznak (méhgyantának) bakté­riumölő hatása van. A belőle készített alkoho­los vagy vizes oldat még erősebb hatású, mint ma? ga a propolisz. 0—4 C fokon, de akár szobahő­mérsékleten is raktároz­hatjuk 3—4 évig is, bak­tériumölő hatása ekkor sem csökken. ... hogy a költésrotha­dás kétféle változata, az enyhébb és a gyászos költésrothadás már 1855- ben is ismeretes volt. Dzierzon a „Der Imker­freund aus Schlesien“ 1855. évi októberi számá­ban már elég részletesen ismertette olvasóival ezt a két betegséget. • ... megállapították, hogy ha a lucernát méhek se­gítségével porozzák be, a maghozam átlaga 100 hektáros területen eléri a 400 kilogrammot, míg méhek nélkül sokszor a 100 kilogrammot sem éri el. ф ... hogy egy gramm nek­tárért a méheknek 7500 lucerna, vagy vöröshere virágot kell meglátogat­niuk, és hogy csak 3 gramm nektárból lesz 1 gramm érett méz. Ezek szerint a méheknek 22,5 millió virágot kell meg­látogatniuk 1 kg mézért. ... hogy E. Oertel meg­állapította, hogy a gyo­morvész sokkal elterjed­tebb azokban a családok­ban, amelyeket a méhé­szek állandóan háborgat­nak, azaz sűrűn „kezel­nek“. ф ... hogy Ausztriából kraj­nai méheket hoztak be hazánkba, s ezeket kísér­letképpen összehasonlí­tották az ott honos ha­zai méhekkel. Megállapí­tották, hogy a krajnai anyák leszármazottal ke­vésbé támadnak, nyugod­­tabban ülnek a kerete­ken, fejlődésük és méz­hozamuk pedig nagyjá­ból ugyanolyan, esetleg egy kissé jobb mint a hazai méheké. 1. SZÁM KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves s zaU mell ék I ete Új módszerek az angliai szamócatermesztésben A TARTALOMBÓL: + A szőlő kártevői és betegségei (IV.) ♦ Kétszintes köszméte­sövény ♦ Az őszibarack hajtásválogatása ♦ Olvasóink kérdésére válaszolunk + A méhegészségügy helyzete Szlovákiában ♦ Anyanevelés oldalt csüngő lépszalaggal ♦ Mit kell tudnia a kezdő méhésznek ♦ Külföldi érdekességek Tichfield, Anglia legjelentősebb szamócatermő tája. A ter­mesztés házikertí vagy legfeljebb kisüzemi jellegű. Ilyen ter­melési viszonyok között egyre kétségesebb a szamócatermesz­tés rentabilitása (a munkabér emelkedik, az eladási ár nagy­jából stabil). A nagyüzemi termelés előfeltétele a lehetőség szerinti legnagyobb fokú gépesítés és a vegyszeres gyomirtás alkalmazása lenne. Egy 3,5 hektáros kistermelőnek ésszerű termesztési mód­szerek bevezetésével sikerült a termelési költségeket jelentő­sen csökkenteni. A szamócát szeptemberben ülteti állandó helyére, jól előkészített, trágyázott talajba. A környéken a talaj köves, az öntözési lehetőség nagyon korlátozott, a július, augusztus csapadékban szegény. A sortávolság 60—70 cm, minden kilencedik sor helyén rozs­sövényt létesíti. A rozsot októberben sűrűn veti, februárban lehengerezi, és ha 1 m magasságot elért, lekaszálja. A sövény alkalmazása az eddigi tapasztalatok szerint további és na­gyobb termést biztosít, ugyanis a sövény kedvező mikroklímát teremtve a felmelegedést elősegíti, sőt a szélmentes sorokban a méhek is jobb munkát végeznek. A gyomirtás teljesen ké­miai úton történik a Herbon Blue nevű készítménnyel. Éven­ként kétszer permetez, szeptember elején és februárban. Há­roméves kultúrában termeszti a szamócát, a harmadik évben, az állomány kiszántása után júliusban ugyancsak beiktat egy permetezést. A háromévenként alkalmazott hét permetezés teljesen kiirtja a gyomokat. Érés előtt a bokrok körül a talajt szalmával takarja. Mind a permetezés, mind az ültetés gépe­sített, egy szalmakiszóró gép tervezése folyamatban van, amely leőreláthatólag három sort takar egyszerre. A termést kézzel szedik le. A szamócatermesztés jövedelmezősége a gé­pesítési lehetőségek kiaknázásával és nem utolsósorban a vegyszeres gyomirtás alkalmazásával nem lehet kétséges. AZ ÖNTÖZÉS IDEJE ÉS AZ ÖNTÖZŐVÍZ MENNYISÉGE Az öntözés nem idényszerű munka. Ősszel, lombhullás után és télen (fagymentes napokon) tároló öntözést végezhetünk. Ott van jelentősége, ahol az őszi és a téli csapadék kevés, s ahol az öntözésre szánt víz táplálóanyagokban gazdag. A vízmennyiség azonban ilyenkor sem lehet káros hatású. Csak annyi vizet engedjünk a talaj­ra, amennyit az könnyen el­nyel. A vegetáció szakaszában, a nap bármely időpontjában ön­tözhetünk, sőt szükség esetén éjjel is. A nappali öntözéseknél figyelemmel kell lennünk a nö­vény, a talaj és az öntözővíz hőmérsékleti különbségeire. A hideg víz a felmelegedett nö­vényt „megperzselheti“. Nagy hőkülönbségek esetén várjuk meg, amíg a külső hőmérsék­let alászáll, és amíg a növény­zet is lehűl. Tárolóban előme­legített, vagy kellő hőmérsék­letű vízzel bármikor öntözhe­tünk. A szükséges öntözővízmcny­­nyiség megállapítása igen fon­tos szempont. Mint a csapadé­kot, az öntözővíz mennyiségét is mm-ekben fejezzük ki. Egy тг-ге kiöntözött egy lite^ víz 1 mm csapadéknak felel meg. I Ha ismerjük a kiöntözött víz 1 mennyiségét literben ős a meg­öntözött területet m2-ekben, egyszerű osztással megállapít­hatjuk a csapadékot mm-ben. Ha pl. a megöntözött terület 300 m2, és erre 3000 liter vizet öntözünk, akkor: 3000:300 = 10 mm a csapadék. Ez a vízmeny­­nyiség nyáron közepes esővel egyenértékű. Azt, hogy ez a 10 mm csapadéknak megfelelő ön­tözővíz milyen mélyen áztatta be a talajt, csak 24 óra múlva tudnánk helyesen megállapíta­ni, amikorra a víz elérte a szi­várgási mélypontot. A szaksze­rűen végzett öntözés azonban azt kívánja, hogy előre hatá­rozzuk meg az öntözővíz meny­­nyiségét. Beázási vizsgálat az öntöző­víz mennyiségének megállapí­tására. Készítsünk 50X50X50 cm-es bádogkeretet, olyan koc­kát, amelynek nincs se feneke, se fedőlapja. Nyomjuk ezt a talajba, öntsünk bele 10 liter vizet. Szalmával (lombbal) fed­jük le, s 24 óra múlva az edény fala mellett leásva megállapít­hatjuk a 40 mm (Vi m2:10 1) víztől származó átnedvesedés mélységét. A beázás mélységét osszuk el 40 mm-rel, megkap­juk, hogy 1 cm talajréteg át­­nedvesítéséhez hány mm öntö­zővízre van szükség. Legjobb a 20—25 cm-es beázási mely­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents