Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 4. szám
Szabad földműves MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. január 24. Ara 1,— KCs XXI. évfolyam, 4. szám. Lapunk tartalmából: 6. oldal: TI* hektár Üveg alatt Pethó Károly Írása ' 7. oldal: Látogatás a Hannoveri Mezőgazdasági Kamarában Kucsera Szilárd beszámolója 8. oldal: A baromfi és az A-vltamin Dr. Benedek Gábor 12. oldal: Februári hajnal Berkes! András ■ката LENIN ÉL! A lenini centemmárlum évébe lépve először a nagy forradalmár elhalálozásáról emlékezünk meg. Az 1870. április 22-én született Lenin szive 1923. január 22-én szűnt meg dobogni. Kegyetlen volt hozzá a sors, és kegyetlen az emberi társadalomhoz. Akkor távozott el, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Ne legyünk azonban telhetetlenek. Lenin életműve Így is teljes, talán így Is volt ez szükséges, hogy a halála óta eltelt évtizedekből generációnk és az utánunk kővetkező generációk tanulfhassanak. Ki volt ez a Lenin? — teszik fel maguknak a kérdést idősek és fiatalok. — Ki volt ez az ember, akiről kortársai, Ibivel és politikai ellenfelei egyaránt csodálattal és elismeréssel nyilatkoznak. Ki volt ez az ember, aki oly fanatikusan tudott hinni az emberben, hogy megpróbálkozott a látszólag lehetetlennel: megpróbálta megmenteni az embert az embertelenségben. Aki a vágyakozások és illúziók fellegeiből szilárdan a tettek mezejére lépett, aki a társadalmi fejlődés kritikus időszakában pontosan működő szeizmográfként kapcsolódott az események rohanó folyamatába Ki- volt ez az ember? A történelem sok nagy egyéniséget adott már az emberiségnek, de egyik sem állt oly közel az emberhez, mint Lenin, egyik sem mélyült el annyira a társadalmi lét kérdéseiben, mint ő. Az igazságosabb társadalmi berendezkedés úttörői közül neki jutott osztályrészül, hogy egy olyan történelmi korszakban érje el szellemi képességeinek tetőfokát, amikor a történelmi helyzetben azt fel ls tudta használni, élni Is tudott vele. Életének minden nehézsége, megpróbáltatása és önmegtagadása nagyszerű kárpótlásban részesült. Lenin nem volt messiás. Nem rendelkezett természetfölötti erővel, bár a munka, amit kifejtett, emberfeletti volt. Egy volt ő a sok közül, ha némi előnnyel rendelkezett is, esetleg azzal, hogy mint matematika- és fizikatanár gyermeke apjától logikus gondolkozást örökölhetett. A cári despotizmus valóságának és az orosz klasszikusok magasan szárnyaló gondolatvilágának ellentmondásos légkörérében érett forradalmárrá és a forradalomnak áldozta egész életét. Testet öltött benne az akarat és az elhatározás, akaratos álla, magas, okos homloka és villámló fürge szeme nem tudták ezt eltagadni. De szükséges Is volt, hogy a benne rejlő vulkánikus erő külső formákban is megnyilvánuljon. Az élete folyamán végigolvasott és áttenulmányoztt kötetek mondanivalója nem maradhatott a koponyacsontok közé zárt egytekervények rabságában, ki kellett annak tömi onnan, meg kellett találnia az utat az emberek tömegei felé. Az emberiség történelmének nagy gondolkodói Lenin tollán és száján keresztül jutottak el a címzettihez, a történelmi helyzetből adódóan forradalomra érett néptömegekhez. A filozófusok, közgazdászok és történészek terhes gondolatai Lenin agyában egyszerű és közérthető formát öltöttek, Így kötötte össze Lenin évszázadok elméletét a cselekvés gyakorlatával. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi adott hozzá erőt, minek köszönhette ezt a végtelen szorgalmat és kitartást. A válasz hihetetlenül egyszerű. Emberségének. Lenin ember volt a tanulásban, ember volt a forradalom irányításában és ember volt a hatalom gyakorlásában. Az utóbbira sajnos, kevés ideje Jutott. Minél kevesebb Ideje volt azonban a példamutatásra a hatalom gyakorlásának az időszakában, annál nagyobb figyelmet kellene fordítanunk életének erre az időszakára. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Lenin a legapróbb részletekig szeme előtt tartotta a nép érdekeit, igényeit, gondolkodásmódját. A dolgozó nép felszabadítására áldozta életét és Így érthetően féltékenyen és gondosan őrzött minden kapcsolatot, ami őt a munkásokhoz, a parasztokhoz és a forradalmi gondolkozású értelmiséghez fűzte. Hihetetlenül érzékenyen reagált minden olyan eseményre, ami e kapcsolatok lazulásának vagy megszakadásának a veszélyét rejtette magában. Példaként megemlíthetjük a grúz kommunisták esetét, ahol megértette, hogy a nacionalizmus mekkora veszélyt rejt megában a proletár világforradalom számára. Egyébként is válságos egészségi állapotában végtelenül nyugtalanította őt Sztálin és Ordzsonlktdze állásfoglalása ebben a kérdésben. Lenin kérlelhetetlen volt a forradalmi Igazságszolgáltatásban, de nem tűrte a hatalommal való vlszszaélést, a forradalom vezetői részéről. Mint a proletárforradalom elismert stratégája és taktikusa együttműködött mindenkivel, akire a forradalom sikere szempontjából szüksége volt, ez azonban nem tévesztette őt meg csalhatatlan emberismeretében. Utolsó óráiban őszintén bírálta számba Jöhető utódait. Sztálin személyével kapcsolatos észrevétele közismert, és a történelem őt igazolta. Halálos ágyán nem a testi fájdalom, hanem az első szocialista állam jövőjének a sorsa kínozta őt a legjobban. Hiszen a felelősség, amit vállalt, világraszóló volt. A nagy kérdésre, hogy a világforradalmat csak egyszerre az egész világon, vagy pedig a világnak egy külön részén is meg »éhet valósítani, ö adta meg a választ. A tény tehát kézzelfoghatóan és rendíthetetlenül áll előttünk, a szocialista társadalmi rendszer él, fejlődik és változik, helyrehozza az elkövetett hibákat is, mert Lenin szelleme köztünk él és mi nem lehetünk hűtlenek Lenin szelleméhez. MAKRAI MIKLÓS A Főrévi EFSZ üvegházaiból már december közepe óta árusítják a friss karalábét. A főrévi szővetkezetesek most a saláta kiültetésére készülnek. 50 ezer db saláta vár kiültetésre, amig erre sor kerül, addig is gondosan öntözgetl a szépen fejlődő palántákat Siniek Karol, a szövetkezet 70 éves főkertésze. (CSTK) „Az élet olyan ördögi ügyességgel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen őszintén szeretni. Már pusztán ez, az embert gyökerestül eltorzító lélekhesadásl kényszer, »hogy szeretni kizárólag csak gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra Ítéli а mal életkörülményeket. Oroszországban, abban az országban, ahol a »lélekmentés« általános módszere a feltétlen szenvedés, én egyetlen emberrel sem találkoztam, egyetlen olyat sem Ismerek, aki annyira mély és annyira erős gyűlöletet, utálatot és megvetést érzett volna az emberek szerencsétlensége, bánata, szenvedése iránt, mint Lenin... Az én szememben Leninnek épp az jelenti kivételes nagyságét, hogy engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét klküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek eltávolítani magukból.“ „Minden, ami rendkívüli, megzavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogy ök akarják. Az emberek egyáltalán nem a társadalmi szokások gyökeres megváltoztatását, hanem csak azok kibővítését kívánjuk, ha ugyan kívánják. A többség -tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez: »Ne zavarjatok minket abban, hogy a megszokott módon éljünk.« Lenin volt az, aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan azt előtte senki sem tudta megtenni.“ GORKIJ Nyílt level a Trnavai Kukoricanemesítő Kutatóintézet dolgozóinak TISZTELT ELVTÄRSAK! Az 1969 es évben a kuknricatermesztésben elért eredmények mérlegelése után kötelességünknek érezzük, hogy nyílt levélben forduljunk önökhöz, valamint a kukoricatermesztök széles táborához. Úgy, mint a kukorica termesztó körzetbe tartozó mezőgazdasági vállalatok többsége, ml is azon gondolkoztunk az elmúlt évben, hogy abba kellene hagyni a szemeskukorica termesztését Miért? Azért, mert a megelőző három évben gazdaságunkban a szemeskukorica átlagos hektárhozamai 31—32 q körül mozogtak, mázsánklnt 170—190 koronás önköltséggel. Ezzel szemben a búza hektárhozamai elérték a 40 mázsát és 1 mázsa önköltsége mindössze 75—80 korona volt. Ebben a helyzetben, döntó jelentősége határozathozatal előtt, önökhöz fordultunk tanácsért, mert Önöket tartottuk a legilletékesebbeknek e kérdés eldöntésében. Az egész mezőgazdasági nyilvánosság előtt most köszönettel nyugtázzuk az Önök részéről tanúsított őszinte seglteniakarást, egyrészt, hogy elhatározásuk megfontolt és helyes legyen, másrészt pedig, hogy a kukoricatermesztésben a legújabb módszerek alkalmazását megvalósíthassuk. Nem kis erőfeszítésbe került Önök részéről, amíg megtanítottak minket a magas hozamokat garantáló kukoricatermesztés módszerére. Elsősorban az Önök hozzájárnlásának köszönhető, hogy 1969-ben 420 hektár területen átlagosan 56,50 q szemtermést értünk el 17 %-os nedvességtartalommal. A megelőző év hektárhozamát így 25 mázsával, vagyis 79,4 Vo-el léptük túl. A növényállomány rendszeres napi ellenőrzése, valamint az egyes gazdasági központok részeredményei alapján (az egyiken 49,21 q, a másikon 55,30 q, a harmadikon pedig 66,20 q termett) tudatában vagyunk annak Is, hogy saját munkánkban Is jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Az elért eredmények alapján elhatároztuk, hogy nem hagyunk fel a szemeskukortca termesztésével, sőt ellenkezőleg, a szemeskukorica vetésterületét az 1970-es évben 510 hektárra emeljük. Közös igyekezetünk eredményeinek rövid ismertetése után őszinte köszönetünket fejezzük ki fáradozásokért, és további sikereket kívánunk tudományos munkájukhoz. Azoknak a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak pedig, amelyek az elmúlt években beszüntették a szemeskukorica termesztését, azt tanácsoljuk, hogy térjenek vissza a kukorica termesztéséhez, mert csak a kukorica magas hektárhozamai alapján tudjuk teljesíteni a hústermelésben reánk váró feladatokat. A Bösi (Gabüíkovói) Állami Gazdaság vezetősége.
