Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-20 / 25. szám
A problémák színe és fonákja Kovács Ferenc elvtárs, a köbölkúti szövetkezet mérnök-üzemgazdásza éppen pontot tett a múlt év eredményei kiértékelésénél az önköltség kiszámítására, mikor betoppantam irodájába. Beszélgetésünk fonalát mégsem erre a témára Irányítottuk, hanem azt latolgattuk, hogy a tagság egyéni keresete és a szövetkezet múlt évben elért 6,5 millió tiszta jövedelmének felosztásánál miként érvényesül a mondás: a legfőbb érték az ember; jobb munkafeltétel, kulturális lehetőségek biztosítása, hogy a termelési folyamatban még derekasabban helyt állhassanak a közös tagjai. A múlt évi siker a tagságot magabiztossá tette. Ezt példázza az 1970-es évre tett kötelezettségvállalás, melynek végösszege 2 millió 692 ezer 500 korona. A bevezető vargabetű után azonban térjünk az említett témára. A szövetkezet a tiszta haszon felosztásánál 2 millió 667 ezer koronát juttatott az építkezési alapba. Ebből az öszszegből a tervezett mezőgazdasági beruházásokon túl az idén felépítenek egy korszerű szociális épületet 640 ezer korona ráfordítással. A központi gazdasági udvarban itt megtalálja a tagság a modern zuhanyozókat, öltözőket, egyszóval mindent, ami a mezőgazdasági munka körülményeit új köntösbe öltözteti. A régebben épült kultúrház kapacitása ugyan megfelelő, de ugyanezt a jelzőt nem mondhatjuk el annak korszerűségére. Nincs központi fűtése, hiányoznak az igényes kultúrmunka folytatására a szükséges helyiségek. Amíg ez a kérdés megoldódik, valahogy. segíteni kellene a helyzeten — vélekedett a szövetkezet vezetősége, és 100 ezer koronát felajánlott a HNB-nek, hogy közösen építsenek egy kisebb szabadtéri színpadot, s így legalább nyári időszakban a MATESZ, az Ifjú Szívek és a fővárosi esztrádegyütteséfk szerepelhessenek. A helyi nemzeti bizottság anyagi kötelezettségei ez idő szerint korlátozottak, de az ajánlat holnap sem veszti érvényét. Az első kánikulai napok megérkeztével nagy öröme lesz a falu aprajanagyjának: megnyílik az 1 milltó 531 ezer korona értékben felépült modern strandfürdő. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy ezen létesítmény a „Z“ akció keretében épült és a tagság jelentős társadalmi munkáján kívül a közös gazdaság segítsége is jelentős volt. A szövetkezet 600 ezer koronával feltöltötte a szociális és kultúralapot. Hogy mi mindenre futja ebből az öszszegből? Első helyen az NDK-ba tett turisztikai kirándulásokat említem, továbbá minden csoport néhány napot ellátogat hazánk egy nevezetes üdülőhelyére és ilyen utakat egy szövetkezetben történő tapasztalatszerzéssel kötnek egybe. Az idén nagyobb tapasztalatszerzés végett Jugoszlávia lesz az útirány. Az érdeklődés a hazai termelési ágak — szőlészet, gyümölcsészet felé irányul, de alaposan szemügyre vesznek egy komplett mezőgazdasági kombinátot is. Ennek tapasztalatai a nálunk is meginduló mezőgazdasági társulások idején nem is adnak kétséget a távlati célokat illetően. A kulturális alapnál még megemlítem, hogy ennek terhére minden tag kézhez kapja a neki megfelelő mezőgazdasági sajtót. A szövetkezet a múlt évben haszonrészesedés címén 950 ezer koronát fizetett ki tagjainak, ugyanakkor a munkában kiöregedett tagokról is kellő formában gondoskodik. Ennyi volna dióhéjban a gondoskodás a tagokról. Most pedig nézzük meg, hogy társadalmunk hogyan értékeli a mezőgazdasági dolgozók nagy aktivitását. Példaként vagy nevezzük egyszerűen támpontnak, két epizódot ismertetek részletesebben a közös gazdaság gondjaiból. A köbölkúti szövetkezet, mint a szőlészettel és gyümölcsészettel belterjesen foglalkozó egység, már korábban is nyolc hektáron faiskolát tartott fenn. Többek közt ebből évente 40 ezer facsemetét termelt ki és ez korántsem tekinthető olyan melléktermelésnek, amelyért szó érhetné a ház elejét a bonyolult bérezés, a mezőgazdasági munkától való munkaerő kivonás stb. miatt. Nflégis hasonló sors érte, mert a rendelet szerint három esztendő alatt fel kell számolni a faiskolát. Ez a „melléktermelés“ évente 400 ezer koronával gyarapította a közös jövedelmét és mentségére hármas okfejtéssel is szolgálhatnánk: 1. az ágazat a szövetkezet egyik jelentős termelési szakaszának, a gyümőlcsészetnek volt saját utánpótlást alapja, 2. évente jelentős mennyiségű készterméket adott át a magtermesztő vállalatnak, mely mint közvetítő szerv csekély ráfordítással és felár mellett tovább adta, 3. az EFSZ a lekötött mennyiségen túl bizonyos készletet kitermelési árban is értékesített a közeli mezőgazdasági egységeknek és más termelőknek. A másik probléma nemcsak a szövetkezetei érinti, de a lakosság egészségügyi ellátását. Köztudott dolog, hogy a csemegeszőlő fogyasztása nagyon jó hatással van az érelmeszesedésre és más szívbántalommal küzdő idős egyénekre. Tehát a közegészségügy ügyét szolgálnánk, ha ennek termelését legalább a szükséges mértékig fokoznánk, illetve az árpolitika ezt az igyekezetünket szembetűnően támogatná. És mit látunk? A borszőlő ára, legalább is eddig, kb. 3 koronával magasabb, mint a csemegeszőlőé. Talán ez is az oka, hogy Dél-Szlovákiában a csemegeszőlő termelésével a nagyüzemi gazdaságok közül jelentős mértékben csak a szenei és köbölkút! szövetkezet foglalkozik. E tekintetben előnyben részesítjük a behozatalt, holott a kellő érdekeltség mellett nem volna boszorkányság a korai fajták nagyobb arányú telepítése. A gazdasági ösztönzők lemérése a köbölkút! szövetkezetben is azt eredményezte, hogy 10 hektárnyi területnél egyelőre rögzítik a csemegeszőlő termelésének volumenét. E két példa is igazolja, hogy a felsőbb szervek nem méltányolják kellőképpen a szövetkezet iparkodását, kezdeményezését, holott ez egész tár-, sadalmunk, a népgazdaság ügyét izolgálja. Gábris József A házi sertéshizlalás kérdései Napjainkban Dél-Szlovákia egyes vidékein a házi disznóölés céljaira a kombinált hús-zsír, vagy zsír-hús sertésfajták felelnek meg, vagyis a fehér nemes, vagy pedig a fehér nemes és landrase keresztezett je. Falvainkon főleg a fehér nemes sertésfajta cornwal kannal végzett keresztezéséből származó Fi generációt kedvelik. Ezek a keresztezettek életképesek, erőteljes fejlődésfiek és a takarmányadag szempontjából igénytelenek, mivel értékesíteni tudják a nagyobb tömegű terimés takarmányokat is. Mindjárt a vásárlás idején meg kell érdeklődnünk, hogyan és milyen öszszetételű takarmányadaggal táplálták a malacot, hogy a környezetváltozással és a malaccsoporttól való elválasztással egyidejűleg ne kerüljön sor a takarmányozásban beálló lényeges változásra is. A malac takarményadagját igyekezzünk hozzáidomltani ahhoz a takarmányadaghoz, amellyel a választott malacot a születése helyén táplálták és csak fokozatosan térjünk át a más összetételű takarmányadagra. Kezdetben figyelemmel kísérjük az állat étvágyát, viselkedését és egészségi állapotát. A vályúban maradt maradékokat eltávolítjuk és a vályút vízzel lemossuk. így megakadályozzuk a takarmány bomlását és az ebből származó különféle emésztési zavarokat. A hizlalás első szakaszában alkalmazott takarmányok fehérjedúsak és a fehérje hamar romlásnak indul. A malacokat megfelelően világos, száraz, meleg ólban szállásoljuk el és ügyelünk az etetés rendszerességére. Nemcsak arról gondoskodunk, hogy a takarmányadagban elegendő teljes értékű fehérje legyen, amelyre a választott malacnak a hizlalás első szakaszában a legnagyobb szüksége van, hanem arról is, hogy elegendő ásványi anyagot és vitaminokat kapjon. Az ismert készítményekből a „Plastín“-t és egy kanál halolajat javasolhatunk. A hizlalás megkezdése előtt nem szabad elfeledkeznünk megfelelő mennyiségű helmirazínt etetni az állatokkal, amely kihajtja belőlük a belekben tartózkodó bélférgeket. A takarmányadagot, ebben az időszakban, amikor a malac 20—40 kg-os, terimés takarmányokból (nyers takarmányrépa, sárgarépa, burgonya és lucernatörmelék) állítjuk össze és jó minőségű abrakta karmány-keverékkel, valamint sovány tejjel egészítjük ki. A hizlalás további szakaszában a 40—90 kg-os malacokat előkészítjük a tulajdonképpeni intenzív hizlalásra. Ez az időszak a nyári hónapokra esik. Ebben az időszakban a takarmányadagba nagyobb mennyiségű teriméstakarmányt, konyhai hulladékot és zöldséghulladékot sorolunk, mivel a sertések ebben a korban már képesek értékesíteni a nagyobb rosttartalmú takarmányféléket is. A rosttartalom azonban nem haladhatja meg a 8—10 százalékot, mivel erősen csökkenti a takarmányadagban található tápanyagok értékesítését. Megfelelő teriméstakarmányként ebben az időszakban a zsenge lucernát vagy vörösherét javasolhatjuk, állatonként és naponként 3—5 kg-os adagolásban. Ezeknek a takarmányféléknek nagyon kedvező étrendi hatásuk van és az állatok szervezetébe elegendő mennyiségű vitaminokat és ásványi anyagokat is juttatnak. Erre a célra nagyon megfelel a zsenge csalán is. A teriméstakarmányokat burgonyával kombinálva adjuk. Burgonyából 1,5—3 kg-ot adunk, s ezt á mennyiséget 1—1,5 kg abraktakarmánykeverékkel egészítjük ki. Az így nagyobb tömegű takarmányra szoktatott állatokat a 80—90 kg-os testsúly elérése után hízóba fogjuk és fokozatosan megváltoztatjuk a takarmányadagot. A lédús teriméstakarmányokat töményebb takarmányfélékkel, főként füllesztett burgonyával és nagyobb mennyiségű abraktakarmánnyal helyettesítjük. A burgonyaadagot az állatok étvágya szerint 3—5 kg-os, az abrak-takarmányadagot 2—2,5 kg-os mennyiségben határozzuk meg. ízesítés és a tápanyagok kiegészítése céljából sovány tejet adunk hozzá. A hizlalás utolsó szakaszában az állatok étvágya csökken, ami a súlygyarapodás csökkenéséhez vezethet. Zöldtakarmányokból — az állat étvágya és takarmányfelvevő képessége figyelembevételével — etessük bőséges mennyiséget. Az elegendő menynyiségű (60—80 kg) zöldtakarmány etetése azzal az előnnyel 'jár, hogy az alaptakarmány az életfenntartó szükségleten felül még 8—10 liter Csak az ezen felüli tejhozam termelő szükségletét kell abraktakarmánnyal biztosítani. A zöldtakarmányokat leghelyesebb szálas állapotban etetni. A szecskázás sok emberi és gépi erőt igényel, amellett a szecskázott takarmány gyorsabban melegszik és fülled is. A tehenek szívesebben eszik a szálas, zsenge zöldtakarmányt, mintha az szecskázott lenne. A szecskázás csak akkor indokolt, ha — tavasszal — az állatok hasmenésének meggátlása érdekében a sok vizet tartalma-Ezért igyekezzünk a takarmányadagot különféle takarmányfajtákkal változatosabbá tenni. A takarmányféléket ebben az utolsó hizlalási szakaszban azonban abból a szempontból is meg kell válogatni, hogy ezeknek milyen hatása lesz a termelt hús és zsiradék minőségére. A takarmányadagból kihagyjuk a lédús és vizenyős takarmányfajtákat. Amennyiben a hizlalásra hallisztet is felhasználtunk, ezt a takarmányadagból legkésőbb a hizlalás befejezése előtt két hónappal kihagyjuk, mivel fennáll az a veszély, hogy a sertéshús halszagú lesz. Hasonlóképpen nem ajánlatos a hízót nagy mennyiségű kukoricával, cirokkal vagy kölessel etetni. Ezek a takarmányok telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, s ezek hatására puha, kenődő, kevésbé tartós zsiradék, valamint xantofil festőanyag termelődik, amely a zsiradék sárgulását idézi elő. A legmegfelelőbb takarmánynak a hizlalás utolsó szakaszában az árpát, búzát és burgonyát tekintjük. Ha ezekkel a takarmányfélékkel etetjük a hízókat, akkor fehér és jó minőségű zsiradékot és húst termelünk. A tej és a tejipari termékek szintén kedvezően befolyásolják a hús és a zsiradék minőségét. Ezért a hizlalás utolsó szakaszában a sertések takarmányadagjának alapját képezzék. A jól kihizlalt sertés a tenyésztő büszkesége és a disznóölés nemcsak a tenyésztő családjában, de az egész rokonságban ünnepélyes eseményt jelent. Ezért az egész évi munkával járó hizlalást gondosan végezzük. Ján Poltársky mérnök, CSc. zó zöldtakarmányt szalmával vagy szénával akarjuk etetni. Az egy etetésre szánt takarmányadagot ne egyszerre adjuk az állatok elé, hanem két-háromszori adagolásban. Ha a tehén előtt nagytömegű zöldtakarmány van, válogat, benyálazza. A napi fejési eredmény megmutatja, hogy az etetett zöldtakarmány milyen minőségű. Ahogy vénül a takarmány a szántóföldön, úgy csökken a napi tejhozam is. Az elvénült zöldtakarmányok etetése azért nem kívánatos, mert kevés a táplálőértéke és fehérjetartalma, ugyanakkor az állatok keveset esznek belőle, így a fehérjeellátás is rosszabb lesz. Különösen a gyorsan vénülő zöldtakarmány etetése esetén kell gyorsan és óvatosan eljárni. A zöldtakarmányokat lehetőleg üdén, frissen vágott állapotban etessük. Dr. László László Sok zöldtokarmány etetésével növelhetjük a tejhazamat Tudományos érdekességek a nagyvilágból ф Határok és lehetőségek a vetésforgóban A gabona aránya a vetésforgón belül sok üzemben növekvő irányzatú. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ez az arány mennyire növelhető, illetve mekkora legyen a többi növény részaránya a vetésforgóban, Hollandiában három évtizede folytatnak kísérletet. A vetésforgókban szereplő valamennyi növény (búza, árpa, illetve zab és ipari, valamint magcukorrépa) a legnagyobb termést abban az esetben adta, ha a forgóban 50 % gabona szerepelt. 33 %-os gabonatermesztés mellett a búza hozama átlagosan 2, illetve 3 százalékkal volt kisebb és a termésingadozások is erősebbek voltak. Búza monokultúrában és búza—árpa növényi sorrendnél a terméscsökkenés 5, illetve 8 % volt. A különböző vetésforgók nem befolyásolták a talaj tápanyag- és humusztartalmát, ф Tarló megművelésének új módszere A hagyományos tarlóművelés mellett egyre inkább teret nyer a tartló azonnali szántása, illetve a tarlómaradványok bedolgozása a talajba. Nehéz traktorokhoz fejlesztette ki a nyugatnémet Rabewerk a Gimpel В 60 S jelű tarlóhántó ekét. Az eke keretének nagy magassága és az eketestek egymástól való távolságának növelési lehetősége szinte kizárja az eke eltömődését, még a magas tarló nagy szalmatömege esetén is. Az eke 7 vasú; munkaszélessége 1,75 m. A szalma bedolgozására alkalmasnak tartják a Flink-típusú tárcsás szántóekét és,az ásó-gördülő boronát is. Az utóbbi új talajművelő eszköz, amely a szalmát nem forgatja le, hanem csak elkeveri a talajjal. Teljesítménye a munkasebesség arányában jelentősen növelhető. ф A gabonamagvak csírázási százalékának gyors meghatározása Az 1963 óta használt eljárás szerint a magvakat 4 napig 10—12 cC-on, három napig pedig 20 °C-on kell papíron nedves állapotban csíráztatni. Ha viszont a papír megnedvesítésére használt vízbe literenként 5 g malátakivonatot adagolnak és a hőmérsékletet 20 °C-on tartják, akkor már 5 nap múlva megállapítható a csírázási százalék. Az eljárást őszi és tavaszi búzán, zabon, árpán és őszi rozson próbálták ki jó eredménnyel. ф A CCC hatása a búza télállóságára és szalmahosszára Az NSZK-ban öt őszi búza fajtánál vizsgálták az őszi talaj-, 111. magkezlés hatását CCC-vel. A végzett edénykísérletek eredményei alapján megállapítják, hogy a mag csávázása CCC-vel, valamint a hatóanyag talajbajuttatása késő ősszel az áttelelt növények kezdeti fejlődését intenzívebbé tette. Hogy ez a fagyállóság tényleges javítását jelenti-e, még nem tisztázódott. A CCC őszi alkalmazása esetén a szár hosszanti növekedése csak a kalász kifejlődése után csökken, és e szárhosszcsökkenés kisebb, mintha a szert tavasszal alkalmazzák. A szárhosszcsökkenés szempontjából az őszi magkezelés, illetve talajkezelés hatása között fajtáktól függő eltéréseket figyeltek meg. • A lombtalanítás a magtermesztésben Az eljárást először a vöröshere, később a borsó, bab, cslllagfürt és egyes pázsitfüvek magtermesztésébe is bevezették. A cél a betakarítás megkönnyítése és — bizonyos határok között — a betakarítás időpontjának szabályozása is. Lombtalanításra dínitrovegyületeket, diquatot, monoklórecetsavat, kénsavat és nátrtumklorátot használnak, rendszerint a betakarítás előtt 3—4 nappal. A szerek ez idő alatt teljes hatásukat kifejtik. Fontos, hogy a kezelés a mag csíraképességét vagy állomány sarjadását ne befolyásolja. A használt szerek ennek a követelménynek megfelelnek, ф Burgonya lombtalanítása A burgonya vírusát rovarok, elsősorban levéltetvek terjesztik. A fertőzési veszély csökkentése végett a vetőburgonyát lehetőleg korán, de olyan időpontban kell lombtalanítani, amikor a gumók már elég fejlettek. Az étkezési burgonya lombtalanítható röviddel a betakarítás előtt, a betakarítási munkák megkönnyítése céljából. Figyelemmel kell lenni arra, hogy túl korai lombtalanítás esetén a tövek, elsősorban a kései fajták, újra hajtanak. A lombtalanítás feltétele a vetőburgonyatermesztésben az előcsíráztatás és korai ültetés. A betakarítást akkor kell végezni, mikor a burgonya héja már foszlik. Kifizetődik-e a cukorrépa termesztése? Köztudomású, hogy Idén számos szövetkezet húzódozott a cukorrépa termesztésétől. Csak hosszabb rábeszélés után kötötték meg az előírt területre a szerződéseket a cukorgyárakkal. Több szövetkezet azzal indokolta magatartását, hogy számukra nem fizetődik ki a cukorrépa termesztése. Ez régen vitatott kérdés, tehát megérdemli, hogy foglalkoznunk veié. A jó szakemberek előtt ismeretes, hogy a cukorrépa sikeres termesztése három tényezőtől függ: a belterjes művelésétől, az elégendő tápanyag és az ápolási munkák szakszerűségétől és időben történő elvégzésétől. Minél intenzívebben végezzük a felsorolt műveleteket, annál biztosabb a cukorrépa termése, illetve nagyobb lesz a hektárhozam. Ha külterjes viszonyok között végezzük termesztését, még a répa jó ára esetén sem lesz jövedelmező. Ha a kérdést vizsgáljuk, hangsúlyozni szeretném, hogy termesztésének haszonvétele nemcsak az eladási árból származik, de a közvetett haszonnal is számolnunk kell. Hiszen a mélyen művelt talaj, az erőteljes trágyázás, a növény többszöri ápolása eredményeként a répa után következő növény hektárhozama is nagyban növekedik. Tehát a répa termesztésére fordított munka, illetve kiadások egy része az utónövények jobb termésátlagában megtérül. Nem vitás, a cukorgyárnak nem érdeke, hogy a termesztőnek gyenge legyen a répatermése. Ekkor nem lesz jövedelmező s természetes ily esetben azután vonakodnak termesztésétől. Ugyanakkor a gazdaságnak sem érdeke, hogy a cukorgyár a gyenge minőségű répa miatt rossz gyártási eredménnyel dolgozzon, mert a gyár sem találja meg számítását. Ha megfelelő cukorrépafajtával rendelkezünk és termesztésének öszszes agrotechnikai követelményeit betartjuk, úgy rájövünk, hogy ökonómiai szempontból sem lehet panaszunk. Amint fentebb említettük, nemcsak a répa árával, de a melléktermékekkel is számolnunk kell. Hiszen ha csupán a cukorrépa után visszamaradt leveles répafejet veszszük tekintetbe, ennek értéke a jobb minőségű zöldtakarmányokéval egyenlő. Az is előny számunkra, hogy a répafej nemcsak frissen etetve használható, de vermelve a téli időszakra is raktározható. Második számú melléktermékként a cukorgyártásnál visszamaradt répaszeletet említjük, mely szintén tetemes nedvdús takarmányt biztosít az állatállomány számára. Értékelni kell a harmadik mellékterméket, mégpedig a melaszt. Öszszetétele a gyártás módja és a feldolgozott cukorrépa szerint nagyon is változó. Általában 50 % nem kristályosodó cukrot, 20 % szervesanyagot, í 0 °/o hamut és 20 % vizet tartalmaz, keményítőértéke 40 % körül mozog. Egyébként szeszgyártásra Is felhasználható. Következő melléktermék a mésziszap. A kifőzött cukorlé derítésénél használt égetett mészből keletkezik és 20—30 % különböző vegyületű meszet tartalmaz; átlagban fele része szénsavas-mész, kb. egyharmada égetett mész, továbbá foszfor és kénsavas mész. Ezen kívül 40—45 % vizet, 15 % szervesanyagot, 0,2 nitrogént, 0,1 káliumot és 0,5 % foszforsavat tartalmaz. Ha a fentieket figyelembe vesszük, illetve a melléktermékek Jövedelmét is a könyvelés szabályai szerint bíráljuk el, vitán felül áll, hogy a cukorrépa vetésterületének csökkenésével helyrehozhatatlan károkat okoznánk önmagunknak és népgazdaságunknak. Természetes, sokkal könynyebb, egyszerűbb a búza termesztésének szervezése, hiszen néhány vetőgép, aratáskor pedig ugyanannyi kombájn elvégzi a szükséges munkákat. A répa sokkal munkaigényesebb, jelenleg még kézi erőt is követel. Am számos gazdaságban már megoldották a cukorrépa-termesztés komplex gépesítését. Ilyen feltételek mellett azután senki sem mondhatja, hogy „ráfizet“ a cukorrépa termesztésére. Kmoskó László mérnök > t
