Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-20 / 25. szám

Meddig még?

Június 16-án a kanadai Montrealban 119 légi társaság képviselője gyűlt össze, hogy megbeszélje és ratifikálja a légi kalózkodás megszüntetésének leghatásosabb módszerét.

Az utóbbi években annyira elszaporodtak a repülőgéprablások, hogy jóformán nem múlik el hét anélkül, hogy ne jönnének újabb és újabb jelentések további légi kalózkodásról. Sokáig főleg Amerikában volt „divatban“ a repülőgéprablás. Egy időben szinte naponta végeztek kényszerleszállásokat különböző gépek pilótái a kubai röptereken. Nagy szenzációt keltett egy olasz származású amerikai katona tette is, aki egy hatalmas lökhajtásos utasszállító gépet kényszerített átszállni az óceánon Olaszországba. Nem kevésbé izgalmas körülmények között zajlott le a japán diákok akciója, akik a Koreai Demokratikus Köztársaságba kényszerítettek egy utasszállító repülőgépet.

Sajnos, hamarosan meggyőződhettünk róla, hogy a szocialista országokban is, vannak mindenre elszánt kalandorok, akik senkit és semmit nem kímélve mennek céljuk felé. Két lengyel gép elrablása sikerrel járt. A legutóbbi kísérlet azonban kudarcba fulladt. A személyzet lefegyverezte a banditát és átadta a lengyel hatóságoknak.

Hazánkban is még jóformán feledésbe sem merült egy aerotaxi Linzbe való kényszerítése, máris akadt követője, illetve követői — mert ezúttal nyolcán voltak a tettesek — az első csehszlovák légikalóznak.

Ezúttal a Praha—Karlové Vary vonalon közlekedő IL—18-as gépet rabolta el négy férfi és négy nő. A repülőgép még alig emelkedett 200 méter magasba, mikor a pilóta és a telegrafista pisztolycsövekkel találta magát szemben. Egy nő és egy férfi, addig az utasokat tartotta sakkban. A megrémült asszonyok közül egyik rosszul lett, de a fegyveresek még csak a WC-re sem engedték.

A parancs tömör, de világos volt: irány München. A pilóta hiába magyarázta, hogy Münchenig nem elég az üzemanyag, legfeljebb Nürnbergbe viheti őket. A géprablók nem hitték, azt gondolták, be akarják őket csapni, és hogy az említett város a Német Demokratikus Köztársaságban van. Csak amikor a pilóta térképen mutatta és bizonyította igazát, egyeztek bele a primitív gonosztevők az

útirány változtatásba. Közben szünet nélkül fenyegetőztek, hogy az esetleges félrevezetés esetén lelövik az utasokat és felgyújtják a gépet. A pilóta, aki felelős volt az utasok biztonságáért és a gépért, tudta, hogy a nyolc jól felfegyverzett géprabló egy pillanatig sem habozna beváltani fenyegetését.

ötven perc izgalom után a gép a nürnbergi betonpályán landolt. A röptéién a nyugatnémet rendőrség, mely közben értesült a géprablásról, várta az eredeti útirányából eltérített gépet. A kapitány, a személyzet és az utasok rövid kihallgatása után a gép visszatért Prágába. A nyolc felfegyverzett kalandort a nyugatnémet hatóság letartóztatta. Kijelentéseiket, hogy képtelenek voltak már nálunk élni, senki bem vette komolyan. Elszámították magukat, mikor azt hitték, hogy hősként fogják őket nyugaton fogadni.

A nyugatnémet újságok Is nagyon tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Ezúttal nem csináltak mártírokat a gonosztevőkből. Elítélik tettüket, és követelik súlyos büntetésüket.

A csehszlovák hatóságok természetesen azonnal kérték a többszörösen büntetett előéletű géprablók kiadását. Hogy a nyugatnémet kormány hogyan határoz majd, még nem tudjuk, mindenesetre reméljük, nem kerülik el méltó büntetésüket.

Másodfokú készültség a Tiszán

A Tisza csupán néhány kilométernyi területen érinti hazánkat, de ha kiönt, akkor óriási károkat okoz a közeli mezőgazdasági üzemeknek. Az idén május 16-tól már harmadízben növekedett meg veszélyesen az említett folyó vízállása, olyannyira, hogy a trebišovi járásban, Kistárkány (Maié Trakanyj környékén, másodfokú készültséget rendeltek el. E község határában a feljegyzések szerint 1883- ban volt ilyen magas a Tisza vízszintje. A Bodrog folyó is jelentősen emelkedett, s így nagy károkat okozott a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaságnak, mivel ezidáig 200 hektár területet árasztott el, ami főleg a Klin nad Bodrogom-i és a zemplíni gazdasági részlegeket érinti. A legnagyobb veszteség azonban a kistárkányi EFSZ-t érte. A szövetkezet 100 hektáros gyümölcsöse teljesen víz alatt van, s a dolgozók tízéves munkájának gyümölcse veszett kárba. Ezenkívül 147 hektár szántóföld és 70 hektár legelő került víz alá. Ojra az árvíz martaléka lett az immár másodízben felújított 39 hektár kertészeti terület is. Az előző években ilyenkor már jövedelmezett a primőr zöldség, fdén azonban ebből semmi sem lesz.

A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az illetékes szakemberek leértékelték a szeszélyes folyót, s ez most megbosszulta magát.

Kistárkány községet magas töltések védik a vízáradat elől. A töltés tetejét kaviccsal erősítik meg, nehogy átcsapjanak a hullámok az egyre emelkedő töltésekhez. Ahová az iszapos Tisza eljutott, mindenütt szomorú nyomot hagyott maga után. Csupán a kistárkányi szövetkezetben 5 milliós kárra)' számolnak. A szövetkezet a magyar és szovjet vízgazdálkodási szakemberekhez fordult segítségért és tanácsért, hogy a jelenlegi szomorú valóságból okulva megtegyék a kellő óvintézkedéseket a jövőre nézve. . -dek-Apróhirdetés

Eladó egy generáljavítás utáni, kifogástalan állapotban lévő TUDOR személygépkocsi. Ar a megegyezés szerint. Cím:

EFSZ Zlaté Klasy,

okres Dunajská Streda

(Ordódy V.)

Olvasóink figyelmébe!

Értesítjük lapunk előfizetőit és összes olyasóit, hogy a közelmúltban rendezett körzeti olvasótalálkozóinkon elhangzott vélemények és javaslatok átértékelésekor — lapunk politikai kiadójával, a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával teljes egyetértésben — ,arra a kövtekeztetésre jutottunk, hogy lényegesen módosítani kell a Szabad Földműves tartalmi szerkezetét. Tehát az olvasóink széles táborának kívánságát teljesítjük azáltal, hogy

július elsejétől kezdődően lényegesen bővebb terjedelemben foglalkozunk:

# a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztési termelés korszerű technológiájával;

# a mezőgazdaság sajátos ökonómiai kérdéseivel;

# részletesen ismertetjük a kevésbé ismert, a legújabb hazai

és külföldi mezőgazdasági gépeket és eszközöket, a növények védelmét szolgáló vegyszereket és azok szakszerű alkalmazásának módjait;

% ismertetjük a közérdeklődést kiváltó törvényeket, törvényerejű rendelkezéseket és polgárjogi, munkajogi, vagyonjogi, valamint a szociális biztosítással összefüggő esetekben válaszolunk olvasóink kérdéseire; • hogy felújítjuk lapunk egykori

szakmellékleteit

és július elsejétől minden páratlan héten megjelenik a

Kertészet és Méhészet

című szakmelléklet, míjit a nagyüzemi és háztáji gyümölcs-, zöldség-, szőlő- és virágtermesztést, valamint méhészkedést folytató olvasóink szaktanácsadója;

Minden páros héten pedig megjelenik a

Kisállattenyésztés — Vadász és Halász

című- szakmelléklet, mint a nagyüzemi és háztáji kisállattenyésztők, valamint a vadászok és halászok (sporthorgászok) szaktanácsadója.

*

Szerkesztőségünk gondoskodik tehát arról, hogy a Szabad Földműves a nagyüzemi és a háztáji termelés fejlesztésében a dolgozók hasznos segítőtársa legyen.

Kérjük lapunk előfizetőit, hogy tájékoztassák barátaikat, ismerőseiket lapunk tartalmának előnyös módosulásáról és terjesszék a Szabad Földművest a falun és városon élő — háztáji kertészedéssel, kisállattenyésztéssel foglalkozó ipari munkások, valamint a méhészek, vadászok és horgászok között.

Szerkesztőség

A magyar gazdasági reform tapasztalatai

Az utóbbi időben mindinkább a közvélemény érdeklődésének homlokterébe kerül a népgazdaság további fejlesztésének kérdése. Az ellenforradalmi kártevés romboló következményének fokozatos eltávolítására irányuló igyekezet — habár még korántsem befejezett folyamat — határozott sikereket ért el, amit elsősorban a fogyasztó polgár érez meg. A népgazdaság teljes konszolidálása s még inkább a jövő fejlesztési feladatainak megoldása azonban még előttünk áll, mint hosszú, és az irányítás elvi szilárdságára és szakmai színvonalára nagy igényeket támasztó tevékenység.

A semmiképpen sem örvendetes ■gazdasági helyzet megoldásának szükségessége jelenleg pártunk munkájának legfontosabb szakaszát képezi, amit a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos határozatai is bizonyítanak.

Eltérőleg az utóbbi évek gyakorlatától, amikor a különféle prófétaökonómusok és körülrajongott csodatevők a kapitalista népgazdaság példája után formálgatták a különböző modelleket, újabban igyekszünk felhasználni a szocialista országok e téren szerzett tapasztalatait, amelyek az irányításban és a népgazdaság struktúrájának megjavításában figyelemreméltó sikereket értek el. A kapitalista példák szolgai lemásolása elvileg és gyakorlatban a szocialista gazdasági alapból — a termelési eszr közök közös tulajdonából — kiinduló népgazdaságban teljesen elhibázottnak bizonyult, amit ma már a szakemberek nagy többsége is elismer. Annál természetesebb, hogy a szocialista államok tapasztalataihoz fordulunk, amelyek lényegében azonos bázison építik népgazdaságukat.

Különösen sűrűn foglalkoznak az információs eszközök az NDK, a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság gazdasági fejlesztésével és az ott folyamatban levő gazdasági reformok sikereivel és problémáival. Ez természetes is, hiszen az

NDK gazdasági fejlesztésének feltűnő eredményeit ma már a kapitalista közvélemény és a sajtó is leplezetlen irigységgel vallja be, a bolgár népgazdaság rohamos fejlődése is közismert tény és déli szomszédunknál, a két év előtt bevezetett gazdasági reform is lényegében hatékony eszköznek bizonyult a szocialista népgazdaság megszilárdítása és további fejlesztése érdekében. Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke, a Nemzetgyűlés márciusi ülésén joggal állapíhatta meg, hogy „a reform kétévi tapasztalatai alapján annak elgondolásai olyan formában valósultak meg, amilyenre gyakorlatilag lehetőség volt. Természetesen nem beszélhetünk még ma a reform elveinek teljes megvalósításáról, mert annak teljes kifejlesztése további fejlődést igényel. A most folyó évi tervben és a IV. ötéves tervben olyan gazdasági szabályozókat igyekszünk kifejleszteni, amelyek hivatva lesznek fenntartani a népgazdaság globális egyensúlyét és ösztönözni annak további növekedését.“

Amikor a magyar népgazdaság reform-törekvéseivel foglalkozunk, figyelembe kell ugyan venni a két ország népgazdasági szerkezetének lényeges különbségeit, termelési tradícióit, fejlettségi színvonalának eltéréseit, de emellett meg kell látni a közös vonásokat is, amelyek mindkét államban lényegében megegyeznek, vagy megközelítik egymást. Figyelembe kell venni, hogy ma már Magyarországon is magas szintet ért el az ipar részesedése a népgazdaságban, és ez már megközelíti az iparilag fejlett szocialista államok, így köztársasághnk színvonalát is.

Mindkét országban a népgazdaság fejlesztésének célja: a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése. E cél érdekében került sor Magyarországon a gazdasági reform bevezetésére. A reform igyekszik összekapcsolni az életszínvonal fejlesztését a termelékenység állandó növelésével. Mivel azonban a termelés a vállalatok hatáskörébe tartozik, ezért az ő hatáskörükbe kerül a bérek fejlesztése is. Ezért nem szaporítják a különféle 'állami támogatásokat sem, amelyek fékezően hatottak a termelés, kvantitatív és kvalitatív fejlődésére. A reform alapján az árak megállapítása nem kizárólag a tervezés feladata, hanem nagyobb lehetőséget enged a gazdasági szempontok érvényesítésére.

A közelmúltban többek közt erről a kérdésről is nyilatkozott a pártunk vendégként nálunk tartózkodó Sándor József elvtárs, az MSŽP KB elnökségének tagja, a KB első titkára irodájának vezetője. A tervgazdálkodás lényeges elveként jelölte meg a központi iréTnyítás fontosságát. Ennek érdekében a párt és a kormány, valamint a Nemzetgyűlés minden évben elemzi az előző évi terv eredményeit, és kitűzi a további teendőket, valamint a felmerülő problémák megoldásának módját.

A reform megszünteti a túlzott centralizációt, érvényesíti azt az elvet, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősséget is jelent. Ezért megszüntették az eddig alkalmazott gazdasági mutatók tömegét és csak néhány legfontosabb mutatót érvényesítenek. A termelők nagyobb önállósága nem jelent letérést a tervgazdaságról, hanem annak ésszerű megjavítása. Az üzemek nagyobb önállósága a termelés mennyiségi fejlesztésében, a választék kiszélesítésé-' ben, a fogyasztási cikkek és a termelő eszközök számbeli növelését és minőségi javítását szolgálja.

Sándor elvtárs a reform legbiztatóbb sikereként jelölte meg azt a tényt, hogy az ipar és a többi gazdasági ágazatok most nem a terv merev számait tartják szem előtt, hanem az igazi keresletet. Ennek következtében

lényegében csökkent az eladhatatlan áru mennyisége, és kedvezőre fordúlt a külkereskedelem mérlege, mind a szocialista államokkal, mind pedig a kapitalista országokkal való viszonylatban magasan aktív. A kapitalista államokkal folytatott kereskedelem az elmúlt évben 50 millió dollár aktívumot mutatott fel. Ez annak köszönhető, hogy a termelékenység lényegesen emelkedett.

A pozitív eredményekkel párhuzamosan problémák is keletkeztek, amelyeket meg kell oldani.

Sándor elvtárs hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság nagy súlyt fektet a szocialista államok magas színvonalú együttműködésére. Erre mutatott rá Újlaki László a Pravda hasábjain megjelent cikkében. Kiemelte, hogy Magyarországon minden közös gazdasági fórumon igyekeznek a szocialista államok közti termelési és kereskedelmi együttműködés megreformáláséra — amely a maga formájában nehézkes — és arra, hogy széles méretben valósuljon meg az egyes államok vállalatai közti közvetlen termelési együttműködés. Ez akkor fejlődhet ki, ha a most lezárt nemzeti piacok fokozatosan integrált közös piaccá változnának, és a KGST minél hamarább bevezetné az átváltható valutát.

A reformot jellemezve a magyar publicista kiemeli, hogy az új gazdasági mechanizmus nemcsak termelésre kényszeríti a vállalatokat, hanem arra is, hogy termékeiket eladják, mert csak az értékesített termékből származik haszon.

E rövid írás keretében természetesen nem foglalkozhatunk a magyar népgazdasági reform komplex jellemzésével, de azt hisszük, hogy legalább vázlatosan rámutattunk néhány olyan alapelvre, amely jellemző a magyar népgazdasági reform elgondolásaira és módszereire. -ep-Ongania bukása

Forrongó földrész Dél-Amerika. Az egymást követő katonai puccsok, a hatalomra került diktatórikus rendszerek irtóhadjáratai a haladó erők ellen, a sok esetben célt tévesztő gerilla-akciók vagy éppen szélsőséges megmozdulások arról árulkodnak, hogy a világ e térségében elhelyezkedő országok társadalmi-politikai struktúrája távolról sem megfelelő az adott körülményeknek, hogy a szociális elnyomás oly nagyfokú méreteket ölt, amely részben bizonyos anarchikus jellegű megmozdulásokat is igazolni látszik.

Kétségtelen, hogy e térség országainak a kommunista pártjai rendkívül nehéz feltételek között kénytelenek dolgozni. Egyrészt a „pardont nem ismerő“ diktatúra, másrészt a dolgozó tömegek elmaradottsága, politikai öntudatának fejletlensége gördíti a legnagyobb akadályokat a marxisták-leninisták tevékenységének útjába.

Mindez mennyire tükröződik vissza a legutóbbi argentínai események tükrében?

Nos, a hatalomra jutott katonai triumvirátus, a három legmagasabb rangú tábornok — A. Reyes,' P. Gnavi és A. Lanusse — kétségkívül a megbuktatott Ongania elnök legközelebbi munkatársainak és híveinek számítottak, sőt képletesen szólva, lényegében ő ültette őket a húsosfazékhoz. A katonai junta nyilatkozataiból mindeddig csak kevés derült ki. Szociális és gazdasági reformokról szónokolnak, az ország megszilárdítását, megerősítését tűzték ki célul és így tovább. Az már csak természetes, hogy hasonló nyilatkozatokban az előző katonai junták is bővelkedtek, s a világ közvéleményének volt rá ideje, hogy egyszer s mindenkorra megtanulja: az ilyen ígérgetéseket távolról sem kell komolyan venni. így van ez most is, a jelenlegi diktatórikus rendszer korifeusai sem a népjólét érdekében „kockáztatták“ meg a puccsot. Ezzel szemben, az utóbbi események elemzéséből kiindulva inkább azt feltételezhetjük, hogy a katonai juntán belül éleződött ki a válság olyannyira, amelyet ebben az esetben Ongania tábornoknak már nem sikerült elsimítania, sem elodáznia. Legközelebbi munkatársai fordultak el tőle, jobban mondva: fordultak ellene, s a tábornok-elnök, látván, hogy csupán testőrségére támaszkodva nem veheti fel a küzdelmet a puccsra nyilván felkészített hadsereggel, lemondott. Ongania volt elnököt — s több okunk is van rá, hogy erre gyanakodjunk — régi bajtársai inkább tehetetlenségéért fosztották meg hatalmától. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményekét, képtelen volt megfékezni az egyre nagyobb méreteket öltő népi megmozdulásokat, a haladó erők lényegre törő akcióit. Szociális és gazdasági programjára jellemző, hogy az még hazugságnak is rosszul sikerült, az inflációs jelenségeket kiváltó okok megszüntetéséért vívott küzdelme például az infláció elmélyülését okozta, az életszínvonal emelkedése érdekében tett intézkedései éppen az ellenkező eredménnyel jártak stb.

A junta többi tagja, persze nem nézhette ezt ölhetett karokkal, hiszen saját pozíciójának elvesztésétől is tartania kellett, ha a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak egységfrontba tömörülve veszik fel a küzdelmet az elnyomó rendszer ellen.

Tán egyetlen adattal is kitűnően lehet érzékeltetni, menynyire „jól“ és főként kinek a zsebére gazdálkodnak az argentínai tábornokok. Nem egész három esztendő Jeforgása alatt (1966—1968) az amerikai vállalkozók és üzletemberek 43 millió dollárt fektettek be az ország gazdaságába. A hasznuk viszont 520 millió dollár volt.

Tán mondanunk sem kellene: mindez nem éppen Ongania „érdeme“. Mindazoké, akik az Egyesült Államok gyarmatosító politikájának hű kiszolgálói. S ezek közé tartozik a katonai junta három új vezetője is.

(P.)