Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

SPORT A bajnoki pontokért Ipolynyéken (Vinica) 50 évvel ez­előtt rakták le a szervezett sportte­vékenység alapját. Azóta rúgják a bőrt, s kisebb-nagyobb kihagyásokkal más sportágat is űznek. Jelenleg a labdarúgáson kívül asztaliteniszben szerepelnek, s jó helyezést értek el a járási bajnokságban. Az ipolynyéki labdarúgás a kisebb kisiklásoktól eltekintve, mindig élen­járó volt a környéken. Ha hullám­völgybe került a csapat, az rendsze­rint a vezetőség torzsalkodásából, avagy anyagi gondokból eredt. Ha az irányítók összekovácsolódtak, játékos mindig akadt elegendő, s újból félel­metes ellenfélként emlegették őket a környéken. Jelenleg az A- és az ifi csapatban 35 igazolt játékos van. A „nagy csa­pat“ bajnokságra tör a nagykürtöst járási bajnokság II. osztályában. Az ifjúsági csapat szintén jól szerepel és a tabella közepén foglal helyet. Kitűzött cél tehát a bajnokság megnyerése. Igaz, már az elmúlt év­ben is reménykedtek. Csak aztán az ipolybalogiak közbeszóltak. Keverves, elszomorító mérkőzés volt. Mics Gyu­lát, az egyik legjobb játékosukat már a második percben törött lábbal vit­ték le a pályáról, és ez rányomta bélyegét a mérkőzés további alakulá­sára. A második lábtörés Szklabonyán történt. Már 2:0-ra vezettek az ipoly­­nyékiek, amikor leggólképesebb csa­táruknak eltörték a lábát. A hazai csapat olyan durván játszott, hogy kénytelenek voltak levonulni a pályá­ról. A járási „bölcsek“ a mérkőzést a hazaiak javára írták. Az ilyen ese­tek után megingott a csapat és egy ideig kedvetlenül játszottak. De aztán újból lábrakaptak, és mostanában már kitűnő formában játszanak. Ha­zánk felszabadulása tiszteletére ren­dezett tornán az erős mezőnyben is a megtisztelő 2. helyen végeztek. Kusinszky Ernő tanító vezeti az edzést. Megköveteli, hogy a játéko­sok rendszeresen járjanak és komo­lyan vegyék a felkészülést. Sőt, a fontosabb mérkőzések előtt összpon­tosítanak Is, nehogy a fiúk közül va­laki kísértésbe essen. A jó felkészü­lés, a rendszeres edzés meghozta a várt eredményt. Ehhez hozzájárul még az is, hogy anyagi gondjaik nincsenek. A helyi gazdálkodási üzem, az EFSZ, állami gazdaság mindenben segítségére van a sportszervezetnek. Ha sikerül följebb jutniuk, akkor sem lesz anyagi ellátottság terén semmi problémájuk. Ezekben a napokban lázasan ké­szülnek az 50 éves évforduló meg­ünneplésére. Nagyszabású sportnapot terveznek. Színpompás felvonulást és szemet gyönyörködtető spartakiádát. Több atlétikai számban is összemérik erejüket, tudásukat'a fiatalok. Nem­zetközi labdarúgó mérkőzésre gon­dolnak, és más számos vetélkedőre is sor kerül. Jelentősen emeli az ün­nepséget, hogy ott sorsolják ki a Sportka nyerőszámait. Minden bi­zonnyal gazdag lesz a jelentős évfor­duló programja. A nagyközönségnek szép élményben lesz része. Persze ez csak akkor éri el tetőfokát, ha egy­ben megnyerik a bajnokságot, a járási bajnokság 2. osztályában. Abba mi is beleszólunk! Ezt Pa jer József, a csábi (Cebovce) csapat edzője jelentette ki. A csábi szövetkezet csapata 1967- től játszik a II. osztályban. A követ­kező évben már esélyük volt a to­vábbjutásra. Sajnos, Zsély ellen nem ment jól a játék, és nem nyertek baj­nokságot. Ebben az évben újból fel­csillant a remény, hiszen a harmadik riválist, Pótort 5:l-re legyőzték. De kisiklások is voltak. Kikaptak a szom­szédos Nyényén. Persze ezért még van esély, és mindent elkövetnek, hogy a jövő évben a kerületi B-osz­­tállyal vetélkedhessenek. Kiváló ifjúsági csapatuk már most is ott rúgja a bőrt. Mennyivel jobb lenne, ha együtt utazhatnának, s nem kellene külön-külön autóbuszt ren­delni. Ez jelentős anyagi megtakarí­tást is eredményezne. Különösebb pénzgondjaik persze nincsenek, mert a szövetkezet irányítói megértők, se­gítenek. A közönség szintén hálás, és 300 fizetőnél soha sincs kevesebb. A riválisokkal megrendezett össze­csapásokon 600—700 néző is kint van. De az is előfordult, hogy több szur­koló kísérte el a csapatot, mint ahá­­nyan a vendégek községéből jelentek meg a mérkőzésen. Az eléggé eldu­gott faluban jó szórakozást jelent a labdarúgás kedvelőinek a mérkőzése­ken eltöltött idő, s az már unalmas vasárnap délutánnak számít, ha vala­melyik csapat nem játszik otthon. Különben Csábon is kemény kézben tartják a fiúkat. Nincs pardon, ha valaki vét, kihág. Van kiből válogat­ni, s a fegyelmet csak úgy lehet meg­tartani, ha minden könnyelműséget megtorolnak. — Nálunk nincs helye a kérke­désnek — jelentette ki az edző. — Mindenkinek illik tudnia, mit sza­bad, mit nem a mérkőzés előtt. A fe­gyelmezetlen bűnhődjék. Ma már el­várja a közönség, hogy színvonalas legyen a mérkőzés, s végig nagy le­gyen az iram. — ön szerint minek köszönhető, hogy az utóbbi években sokat emel­kedett a falusi labdarúgás színvo­nala? — Sok minden közrejátszott. Töb­bek között az is, hogy a szövetkezet mindenben segíti a labdarúgókat. Az­tán a TV-ben látott sok-sok mérkő­zés. Emellett személyesen is járunk nemzetközi találkozókra. Természete­sen az, hogy a fiúk legtöbbje meg­érti, hogy rendszeres edzés nélkül nincs erőnlét, gyors, korszerű labda­rúgás. — S valami juttatást kapnak a já­tékosok? — Jóformán semmit. Labdarúgóink szívből, a falu hírnevéért játszanak. — És ha sikerülne megnyerni a bajnokságot? — Akkor néhány napra üdülésre vinnénk a fiúkat a Balaton mellé. Két jó képességű labdarúgócsapat és a vezetők mindent megtesznek a bajnokság megnyeréséért. Vajon me­lyiknek sikerül? Vagy talán beleszól egy harmadik együttes is? Tóth Dezső I -n»'::--: Az egységes föld­mű vesszövetkezet legtöbb helyen tá­mogatja a sport­­tevékenységet. Ipolybalogon is a labdarúgók ren­delkezésére áll a közös autóbusza. Nehéz kenyér, keserves kenyér! Tagadhatatlan, hogy első számú sportunk a labdarúgás. Több tízezer igazolt játékos ölti minden vasárnap magára a színes mezt, hogy élvezze a sportolás, a mozgás örömét. Az alsóbb osztályú bajnokságokban azonban — egy-két kivételtől elte­kintve — még nagyon sok a tenni­valói Elsősorban a játékosoknak tu­­datosítaniok kellene, hogy az ellen­fél nem ellenség! Minden mérkőzés előtt el kellene nekik mondani, hogy a szomszéd község vagy városka lab­darúgóit éppen olyan aggódva várják haza az édesanyák, vagy a feleségek, mint őket, tehát ne legyen a jelsza­vuk az, hogy „vagy a labda, vagy a baba“. És itt akarok rátérni a keserves kenyérre. Ugyanis minden mérkőzé­sen kell lenni egy játékvezetőnek is. A járási labdarúgó szövetségek min­dent megtesznek annak érdekében, hogy a bajnoki mérkőzésekre játék­vezetőket biztosítsanak, — de sajnos — aki vállalja is ezt a funkciót, rö­vid időn belül szögre akasztja a sí­pot, mert a közönség sorai között akad egy-két jellemtelen ember, aki nem azt sugallja kedvenc csapatának, hogy gólt rúgjanak, hanem azt, hogy „a labdát rúgd el“, — vagy pedig a bírót sértegetik, és ezzel olyan lég­kört alakítanak ki, hogy „bíró legyen a talpán“, aki meg meri engedni a vendégcsapat győzelmét. Különösen akkor van nehéz helyzetben egy já­tékvezető, ha egyenlő erők küzdenek. Ilyenkor szinte mindig a hazai csa­patnak kell győznie, mert különben veszélybe kerül a játékvezető testi épsége. A falusi pályákon nincs ke­rítés, nincs rendőrség, ott bárki bár­hol beronthat a pályára. Könnyű lesz Mexikóban mérkőzést vezetni! Két­méteres kerítés és rendőrök százai védik a játékosokat és a játékvezetőt. De vajon mit tenne Zsolt vagy Lo­bellő sporttárs, ha a tőle két méterre boros üveggel hadonászó és ordító emberek előtt kellene a játékot ve­zetni? Vajon merne-e igazságosan ítélni, amikor másfél órán át gátlás nélkül ömlik rá a fanatikus szurko­lók fenyegetése és gúnyolódása? Bi­zony nagyon nehéz ilyenkor igazat tenni! A vendégcsapatok általában csak akkor győzhetnek, ha három klasszissal jobbak a hazai csapatnál. Itt — ahogy mondani szokás — „nincs mese“. De ha egy-két klasszis a különbség — akkor a bírótól elvár­ják, hogy ezt egyenlítse ki — mert ha nem, akkor... Igen ám, de a bíró mindig igyek­szik tárgyilagos lenni! Van benne egy jó adag sportbecsület, amely azt dik­tálja, hogy a sípja egyformán szóljon, bárki követ el szabálytalanságot. Saj­nos, a körülmények miatt sokszor el­romlik a mérkőzés, mert — a bíró­nak is családja van —, akit szintén hazavárnak, és másnap neki is mun­kába kell mennie. Mit lehet itt tenni? Először jó lenne, ha mindenki tu­datosítaná, hogy a sport elsősorban játék. Nem babra — de nem is vérre megy. Másodszor: a játékosok járjanak gyakrabban edzésre, hogy necsak erővel, hanem technikával is győzzék a játék 90 percét. A technikás játé­kos soha nem durva. Az „csak“ ját­szik. Harmadszor: el kellene küldeni tanfolyamra mindazokat a hangosko­­dókat, akik megmérgezik a bíró kö­rül a légkört. Akkor rájönnének, hogy még nyugodt légkörben is na­gyon résen kell lennie a játékvezető­nek, ha azt akarja, hogy „mindent lásson“. (Én egyszer már rászedtem egy ilyen sporttársat, hogy vezessen le egy barátságos mérkőzést. Félidő­ben elhajította a sípot, és megszö­kött a pályáról.) Negyedszer: senki se feledje, hogy a bíró is ember, és ő is tévedhet. (Vajon az a csatár nem téved-e, aki „holtbiztos“ helyzetben mellé lő? Pe­dig ő is jót akar!) Megjegyzéseimmel nem akarom azt mondani, hogy ez 'mindenütt ilyen szomorúan fest. Vannak tárgyilagos falvak is, ahol elismerik az ellenfél tudását is. Tény azonban, hogy ma „keserves kenyér“ az alsóbb osztá­lyú bajnokságok mérkőzéseinek ve­zetése. Kovács István Ki lesz a világbajnok? Javában folynak a világ legjobb labdarúgó csapatainak küzdelmei. Mexikóban elválik, melyik csapatok készültek fel a legjobban a nagy vetélkedőre. Az alábbiakban ismertetjük, hogy 1930-tól 1966-ig hol ját­szották a döntőt, mi lett az eredménye, vagyis ki nyerte a világbajnok­ságot. 1. 1930. VII. 30. Montevideo, Centenario-stadion. Az első világbajnokság döntője (Uruguay—Argentína 4:2) 2. 1934. VI. 10. Róma, Olim­piai stadion. (Olaszország — Csehszlovákia 2:1). A döntő előtt kezet fog, az olasz kapi­tány és Plániéka, a csehszlo­vák kapitány. Középen Eklind, a mérkőzés svéd játékvezetője. 3. 1938, VI. 19. Párizs. Colombes-stadion. 4:2). {Olaszország—Magyarország 4. 1950. VII. 16. Rio de Janeiro, Maracana-stadion. (Uruguay—Brazília 8. 1968. VII. 30. — London, Wembley-stadion. (Anglia — NSZK 3:2). A döntő előtt zász­lót cserél Uwe Seeier, a nyu­gatnémet, és Bobby Moore, az angol csapat kapitánya. Közé­pen Dienst, a találkozó svájci bírája. 5. 1954. VII. 4. Bern, Wank­­dorf-stadion. (NSZK—Magyaror­szág 3:2). A zászlócsere előtti pillanat, középen Ling, az an­gol játékvezető. Mellette Fritz Walter, a nyugatnémet, és Pus­kás Ferenc, a magyar váloga­tott kapitánya. 6. 1958. VI. 29. Stockholm, Rasunda-stadion (Brazília—Svédország 5:2)“ 7. 1962. VI. 17. Santiago de Chile, Nacional-stadion. (Brazília—Csehszlo­vákia 3:1). eresztrejtvEny n u 11 m n i и ш 111 m и гылттипят мтд LABDARÚGÓ VB VÍZSZINTES: 1. Angol tenger. 3. Bolt. 7. Mátka. 10. Római hat. 12. Mel­lékhelyiség. 13. Lágy fém. 14. Tánc­­mulatság. 15. Lám. 16. Szolmizációs hang. 18. Valódi. 20. Alumínium vegyjele. 21. Kro­nométer. 23. Euró­pa második legna­gyobb folyója — névelővel. 24. Há­rom több Szláv nyelvben. 25. Hal­fajta. 27. O. A. O. 28. Síkság. 29. Azo­nos betűk. 30. Dél peremei. 32. Fedd. 33. Város Algériá­ban. 34. Város az NSZK-ban. 36. Nem valódi. 38. Gyakori igevégződés. 40. Háromnegyed idő. 41. Argon kémiai jele. 42.........Lol­lobrigida. 44. Indu­latszó. 46. Gály.... szlovákiai magyar írónő. 48. Mássalhangzó kiejtve. 49. Régebbi bútordarab. 51. Hőemelke­dés. 52. E napon. 53. Odú. 55. Sír. 56. Vízimadár. 57. Egyesület hozzá­tartozója. 58. Részvénytársaság röv. 60. Betegség jele. 61. Elektromos töl­téssel rendelkező atom. 62. Személyes névmás. 63. A második labdarúgó VB színhelye. FÜGGŐLEGES: 1. 1958-ban itt tar­tották meg a 6. labdarúgó VB-t. 2. Tojás németül. 3. Angolna idegen szó­val. 4. Hangtalan rém. 5. Az első lab­darúgó VB győztese. 6. Orosz helyes­lés. 8. Görög betű. 9. A nyolcadik labdarúgó VB színhelye. 11. Veszte­ség. 12. Becézett nagyszülő. 15. Be­cézett női név. 17. Finom műszerész. 18. Nemzetközi műnyelv. 19. Igen Szlovákiában. 20. Folyó Olaszország­ban. 22. Szintén szlovákul. 24. Több mint ezer van belőle Finnországban. 26. A Földközi-tenger beltengere. 28. Körtánc. 31. Házikó. 32. Francia ki­rály. 35. A chilei labdarúgó VB-n lett másodszor világbajnok. 37. Szövetség. 39. 1962-ben itt tartották meg a lab­darúgó VB-t. 41. Kutyafaj. 43. Asz­­szonynév végződés. 44. Szaglőszerv. 45. Alma népiesen kiejtve. 47. Azonos betűk. 49. Férfinév. 50. Nem egészen fontos. 52. A kígyó igéje. 53. Bartók személyneve. 54. Híres magyar gé­pészmérnök. 59. Állóvíz. 61. Betűt vet. 62. Hangtalan tag. Beküldendő a vízszintes 63., a füg­gőleges 1., 5., 9., 35. és 39. számú sorok megfejtése. » * A Szabad Földműves 22. számában megjelent keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: „Ami már megtörtént azt most feledd el, ha nem akarod elmulasz­tani mindazt amit még megtehetsz.“ Könyvjutalomban részesültek: Hanesz Rózsa, Hrhnv Tóth Pál, Košice Bódi Lászlóné, Serke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents