Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

ÜLÉSEZETT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS A Szövetségi Gyűlés múltheti ülésének napirendjén a Szövetségi Kor­mány jelentése szerepelt, a konszolidációs folyámatról, valamint a CSSZKP KB határozataiból eredő feladatok teljesítéséről, s a következő időszak feladatairól. A jelentést dr. Ľubomír Štrougal miniszterelnök terjesztette a legfelsőbb képviseleti szerv elé. A beszámoló után a képviselők közül többen felszólaltak a vitában, vé­leményt mondtak, magyarázatot kértek. Jiíí Burian képviselő a mezőgazdaság Időszerű kérdéseiről beszélt. Fel­hívta a figyelmet, hogy a mezőgazdaságban sürgősen meg kell oldani a munkaerő-kérdést és józan beruházásokkal az anyagi-műszaki alap meg­teremtésével kell hozzájárulni a termelési feladatok teljesítéséhez, mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban. Nagy gondot kell fordí­tani a mezőgazdasági és élelmezésipari tudományos kutatás fejlesztésére. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozók átlagos életkora nem kedvező. 1975-ben több mint félmillió mezőgazdasági dolgozó éri el a nyugdíj korhatárt. Ugyanakkor az utóbbi kilenc évben 20 százalékkal csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Sajnos ezt a folyamatot a mai napig sem lehetett megállítani. A gépesítés terén főleg az alkatrész­­ellátásban mutatkozó fogyatékossággal foglalkozott. A vitazárót Ľubomír Štrougal miniszterelnök tartotta. Utána előterjesz­tették a Szövetségi Gyűlés határozati javaslatát. A határozattal mindkét kamara képviselői egyhangúlag egyetértettek. A Szövetségi Gyűlés határozata a kormány munkájával kapcsolatban A Szövetségi Gyűlés 1970. május 29-én megvitatta a CSSZSZK kormá­nyának tevékenységéről szóló beszá­molót, amelyet dr. Ľubomír Štrougal miniszterelnök terjesztett elő és a Szövetségi Gyűlés ezzel a beszámoló­val egyetért. A Szövetségi Gyűlés — értékeli az CSSZSZK kormányá­nak a nemzetközi kapcsolatok terén, főleg a Szovjetunióval és a többi szö­vetséges szocialista országgal való testvéri együttműködés teljes norma­lizálásának és további fejlődésének elérésére kifejtett aktív politikai igyekezetét. Egyértelműen támogatja a kormánynak az európai államok biztonsági és együttműködési kérdé­seit megvitató értekezlet mielőbbi egybehívására irányuló konstruktív politikáját; — támogatja azokat az intézkedé­seket, amelyeket a kormány tett Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1969 májusá­ban hozott irányelveiben, valamint a CSKP KB 1969 szeptemberében és 1970 januárjában hozott határozatai­ban kitűzött feladatok teljesítésére, amelyek belpolitikai életünk konszo­lidálását, az állami szervek tekinté­lyének megszilárdítását, a terv szere­pének megerősítését, a törvényesség megszilárdítását és gazdaságunk fej­lődésének konszolidálását célozzák. Az itt említett intézkedések megvaló­sítása megteremti a szükséges lég­kört népünk békés, alkotó- és építő­munkája számára. Politikai szempont­ból jelentős mértékben konszolidáló­dott a csehszlovák néphadsereg és a biztonsági testület, amely feladataink teljesítésének alapfeltétele; — a szilárd és célszerű irányítás felújítása a népgazdaság állami irá­nyítása és az úgynevezett állami terv szerepének felújítása mellett pozitív eredményeket hozott. Például az iparban, valamint az építőiparban már elérték a tervezett termelésnö­vekedést, és ebben a növekedésben jelentős része van a munkatermelé­kenység emelkedésének. A szabályo­zó bérintézkedések elfogadása követ­keztében leállt a bérezés és a mun­katermelékenység közötti helytelen arány fejlődése; — értékeli, hogy a kormány intéz­kedései következtében fokozatosan egyensúlyba került a hazai piac. Tá­mogatni fogja a kormányt a népgaz­daságnak és a lakosságnak villany­energiával, fűtőanyaggal való folya­matos és kielégítő ellátására, vala­mint a piacnak az alapvető árucik­kekkel való biztosítására irányuló igyekezetében. Megállapítja azonban, hogy a beruházási építkezések terén súlyos helyzet uralkodik, és ezért támogatni fogja a kormánynak a be­ruházási építkezések céltudatosabb irányítására, főleg a befejezetlen építkezések befejezésére irányuló in­tézkedéseit. Egyetért a szigorú fe­gyelmezettség érvényesítésével a ki­vitelezőkkel, a szállító szervezetekkel egyaránt és elvárja, hogy a kormány ezen a téren következetesen érvénye­síteni fogja a vezető gazdasági dol­gozók személyes felelősségre voná­sát; — megköveteli, hogy a szövetségi és nemzeti köztársaságok állami szervei, a nemzeti bizottságok és a gazdasági szervezetek kihasználják az összes lehetőségeket a terciálís szféra fokozott feladatainak végre­hajtására, főleg az 1970. évi lakás­építésben, hogy megteremtsék a fel­tételeket ahhoz, hogy biztosítva le­gyen az 1971—1975-ös években a la­kásépítkezés programja. Az állami szerveknek rendkívüli figyelmet kell fordítaniuk a mezőgazdaság további fejlesztésének sokoldalú biztosításá­ra, főleg a mezőgazdasági termelés iparosítási kéréseinek megoldására, a mezőgazdaságnak munkaerővel, gé­pekkel, pótalkatrészekkel, műtrágyá­val való ellátására; — támogatja azokat až intézkedé­seket, amelyeket a CSSZSZK kormá­nya a CSSZK és az SZSZK kormá­nyaival együtt tett az állami gépe­zetben végrehajtandó megtakarítá­sokra, s arra, hogy a szövetségi és köztársasági állami szervek a szövet­ségi államrendezés elveiből kiindulva összehangoltabban fejlesszék tevé­kenységüket és hogy a szövetségi szer­vek igyekezete behatóbban összpon­tosuljon közgazdaságunk és a szocia­lista építés alapvető és döntő kérdé­seinek megoldására. Követeli, hogy az összes állami szervek teljesítsék azokat a feladatokat, amelyeket a szocialista államnak teljesítenie kell a társadalmi, főleg a gazdasági folya­matok irányítása során a fejlett szo­cialista építés időszakában. Ehhez hozzájárulnak az előkészületben levő törvényes normák és a jogrend kö­vetkezetes megtartása; — megállapítja, hogy a jelenlegi közgazdasági helyzet megköveteli va­lamennyi állami szervtől és gazda­sági szervezettől a nagyobb igyekezet kifejtését abban az irányban, hogy a külkereskedelmi aktivitásunk min­den irányban elősegítette a külső gazdasági kapcsolatok problémáinak határozottabb megoldását. Elvárja, Végigjártuk a csallóközi rónát, a Mátyusföldet, Nyitra vidékét, a Ga­­ram és Ipoly mentét s a langyos nap­sütésben elgyönyörködtünk a sokszí­nű határban. Messziről sárgítanak a virágzó repcetáblák, haragoszöld színt kaptak a gabonatáblák, gyor­san fejlődik a cukorrépa és egyelé­­sének befejezése már csak napok kérdése. Szépen kelt a kukorica, és a korai burgonya is olyan gyors ütem­ben fejlődik, hogy az agronómusok véleménye szerint június közepén már a belföldi korai krumpli is a piacon lesz. Kedvez az idő a lucerna begyűjtésének és a hektárhozam is jó, mert 30—40 mázsát gyűjtenek be hektáronként. A sok beszélgetés, becslés után úgy summázhatjuk a határszemle eredményeit, hogy a kései tavasz el­lenére is jó termés lehet még, hogy­ha a június is úgy viselkedik, mint a május, mert bár a május hűvös volt, de a langyos esők sokat segítet­tek a növények fejlődésének. Hadd idézzünk néhány véleményt a szövet­kezetek vezetőitől. Felsőszameréden Szabó József cso­portvezető elmondotta, hogy csak egy délelőtt öt vagon jó minőségű lucernaszénát gyűjtöttek be, mégpe­dig a kora reggeli és a késő délutáni órákban, hogy ne peregjen le a le­vele, mert Matuska István elnök sza­vai szerint a haszon a lucerna leve­lében van. Snírer János agronómus szerint az ősziek elég jók, de néhány táblán ritka a búza. Gyom ellen meg­permetezték az összes gabonát. Be­fejezőül még az elnök annyit mon­dott, hogy hűvös volt a május, de azért jó is volt, és még jó termés le­het. Paláston Gál János, a szövetkezet agronómusa elégedett a búza fejlő­désével, de a rozs gyenge, mert ősz­szel nem bokrosodott ki eléggé, ár­pából viszont jobb termést várnak, mint tavaly. A korai burgonyát június közepe után ők is piacra adják. Laki János különösen a káposztafélékre büszke, nem is csoda, a korai ká­poszta már fejbe borult, kelkáposz­tájuk pedig párját ritkítja a környé­ken. Tesmagon Bilcsik József mechani­­zátor is azt vallja, hogy az árpa sok­kal jobb, mint tavaly ilyenkor, és a 15 hektár korai burgonya termését már június közepén piacra dobják. hogy közgazdaságunk fejlesztésének kérdéseit a szocialista integráció, kooperáció és racionális munkameg­osztás objektív szükségleteivel össz­hangban oldják meg, és hogy megte­remtsék a feltételeket a KGST 24. ülésszakán elfogadott határozatok mielőbbi megvalósítására; — elvárja, hogy a kormány rövid időn belül a Szövetségi Gyűlés elé terjeszti a közgazdaságot és a szö­vetségi központi szervek hatáskörét illető, előkészületben levő törvény­­javaslatok gyűjteményét. A kitűzött célok következetes meg­valósítása az egyik alapvető feltétele annak, hogy sikeresen kidolgozzák az 1971—1975-ös évekre szóló ötödik ötéves tervet, amelynek feladata, hogy hatékonyan oldja meg a népgaz­daság dinamikus fejlődését, és a la­kosság valamennyi csoportja életszín­vonalának tartós növekedését, a nem­zeti kultúra, művészet és tudomány további fellendítését. Mi, a Szövetségi Gyűlés képviselői, a kamarákban és az állampolgárok között végzett- politikai munkában minden igyekezetünkkel elősegítjük Csehszlovákia Kommunista Pártja po­litikájának megvalósítását, amely ar­ra irányul, hogy közgazdaságunk és kultúránk zavartalanul, szocialista alapokon fejlődjék. A gépparkkal viszont nincs megelé­gedve, mert többnyire elavultak a gépek, traktorok. Kiss Gyula, a legyverneki szövet­kezet agronómusa nagyon örült a jól fejlődő alávetésnek, de az elnökkel együtt sokat bosszankodnak az alkat­rész-, a gép- és az üzemanyagellátás miatt. Kevés az olaj és sokszor ben­zint meg naftát is csak nagy után­járással lehet szerezni. A szőlő jó termést ígér. Idén nem volt jelentő­sebb fagykár. Duba János kertész vi­szont 15—20 százalékos fagykárról beszél. Bizony a kései tavasz miatt később jön a pénz is, de a munkákat jó minőségben elvégezték, úgyhogy még behozhatják az elmaradást. A kései tavasz, a sok hideg idő után, ha az időjárás kedvez, még le­het jó termés. (balia) Már most rendeljék meg őszre a Hollandiából be­hozott legszínpompásabb virágok: a tulipán, jácint, nárcisz, sáfrány (crocus), liliom hagymáit, a májvi­rág gumóit. Bokor-, nagyvirágú-, fu­tórózsákat, tubarózsa-gu­mókat, a legkülönbözőbb zöldség- és virágmagva­kat, rafia kötözőanyagot szállítunk kertészeti cé­lokra. Kérjék ki árjegyzésünket! Címünk: OBCHOD S OVOCÍM A ZELENINOU generálne riaditeľstvo, odd. semien a záhradn. potrieb, ŠURANY, (okr. Nové Zámky) Cintorinská u. Tel.: 402 és 138. Mindenki szocinlistn módon (Folytatás az 1. oldalról.) az egészséges fejlődés, sajnos azon­ban meg van kötve a keze. — Szerintünk a hízósertések felvá­sárlásánál is több ésszerűségre lenne szükség. Mi például a vágóállatok reggeli elszállítása esetében megelő­ző este már nem etetünk. Miért vesz­­szen kárba darabonként 1,80 kilo­gramm takarmánykeverék? Mi tehát az állatokat éhesen adjuk át. A fel­vásárló vállalat dolgozója ennek elle­nére— mert hiszen anyagilag fele­lős, és nem akar a saját zsebéből rá­fizetni — kirója az 5 százalékos „kö­telező“ jőlakottsági levonást. Vállala­tunknak az 5 százalékos súlylevonás és a tényleges béltartalom közötti különbség évente 2,5—3 mázsás súly­veszteséget jelent, ami pénzben ki­fejezve sem kis összeg. Ha csak a vállalat szempontjait néznénk, egy­szerű lenne a védekezés, de a takar­mánnyal való pocsékol ás szöges el­lentétben áll a társadalom érdekei­vel. — A landrace sertésekkel kapcso­latban érdemes még egy körülmény­re felhívni a figyelmet. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy a felvásárló vállalat egyformán fizet a nemesebb hússertésekért és a zsírosabb fajtá­kért, sőt, a kevésbé nemes, zsíros egyedeket szívesebben is fogadják a vágóhídon. Az ésszerű fejlődés érde­kében célszerű lenne tehát megkü­lönböztetett felvásárlási árakkal ér­dekeltté tenni a mezőgazdasági vál­lalatokat a landrace tenyésztésében és hizlalásában, hiszen e fajta ter­jesztése fontos társadalmi érdek. Ha tehát nem formális kötelezettségvál­lalásokról beszélünk és mezőgazda­­sági termelésünket ésszerűsíteni akarjuk, ezeket a kérdéseket is meg kell oldani, ami pedig a központi szervek feladata. A gyulamajoriak még nem össze­gezték az egyéni kötelezettségválla­lások értékét, és az egyénenkint fo­kozatosan kibontakozó vállalkozások­ból sem csinálnak hangzatos propa­gandát. Az egyénekkel folytatott megbeszélések és a birtok igazgatá­sában alkalmazott ésszerűsítő intézi kedések tapasztalatairól azonban szí­vesen tájékoztatják az érdeklődőket. A gyulamajoriakat a megfontoltság jellemzi. Az a birtok, amelyik néhány év leforgása alatt megvalósította a termelés szakosítását és koncentrali­­zálását úgy a mezőkön, mint az istál­lókban, számol azzal, hogy a terme­lésben hozzáértő, szakmailag és poli­tikailag fejlett emberek nevelődjenek ki. Ezekkel az új típusú emberekkel lehet őszintén, nyíltan és becsülete­sen tárgyalni, és csak így érdemes. Gondoskodni kell a dolgozók mun­­helyeinek ellátásáról, a dolgozóknak pedig kötelességük a technológiai folyamatok, valamint a zootechnikus­­sal együtt megállapított és elrendelt elvek betartása. Ebben a mozgalomban nincs szó olcsó sikerekről, arról, hogy valahol valakit „átejtsenek“. Mert a nagyobb tejhozamot például úgy is el lehet érni, hogy a teheneket később állít­juk szárazra. Ez az eljárás azonban azt eredményezi, hogy 2—3 év múlva egy borjúval kevesebb lesz egy te­héntől. A tej és a hús termelésében a fő tényező az állatállomány szín­vonala, az emberek képességei és a teljes rend a takarmányellátásban. A tenyésztés feltételeiről és az ember­ről, mint az értékek létrehozójáról való gondoskodás az az alap, amire a zootechnikus bátran támaszkodhat. Fontos továbbá az is, hogy amiben a vállalat és a dolgozó megegyezett, azt mindkét fél becsületesen teljesít­se. A vezetőség és a dolgozók közötti viszony legyen tehát őszinte, követke­zetes és rendszeresen ellenőrzött. Csak így lesz értelme és gazdag tar­talma a „Mindenki szocialista mó­don" mozgalomnak. Du. Még jó termés lehet Vonzó példa Forrong a latin-amerikai földrész. A hírügynökségek nap mint nap gerilla-akciókról, tö­megtüntetésekről számolnak be, de ezzel egyidőben bőven hall­hatunk híreket választási csa­lásokról, államcsíny-kísérletek­ről és így tovább, hogy a kö­vet-rablásokat ne is említsük. Leszögezhetjük, hogy a latin­amerikai politikai megmozdu­lások, a haladó és kevésbé ha­ladó, sőt reakciós mozgalmak közvetve, vagy közvetlenül összefüggenek az egyre súlyos­bodó szociális problémákkal. Ezek megoldása viszont, az előjelekből ítélve még sokáig várat magára, hiszen nem ke­vesebbről van szó, mint az amerikai imperializmus gyar­matosító politikája következ­ményeinek felszámolásáról, il­letve ennek a politikának az elvetéséről. Tán hangsúlyoz­nunk sem kell, hogy a latin­amerikai országokban uralmon levő különböző diktatórikus re­­zsimek hűséges kiszolgálói az Egyesült Államoknak. Olyany­­nyira, hogy érdekeik szorosan összefonódnak; sőt legújabban a látszatra sem adnak, egyre szemtelenebből zsákmányolják ki országuk népét. Mindehhez természetesen az szükséges, hogy az említett országokban brutálisan elnyom­ják a népi felszabadító mozgal­makat. S itt érkeztünk el tulaj­donképpen kommentárunk fő témájához, illetve ahhoz, vajon miért szálka Kuba a latin-ame­rikai rezsimek és a Fehér Ház szemében. A győztes kubai forradalom szemmel látható eredményeket hozott. Az életszínvonal emel­kedése, a demokratikus sza­badságjogok bővülése, a szo­cializmus eszméinek megvaló­sítása az adott feltételek kö­zött, az ország következetes antiimperialista politikája mindmáig vörös posztó a föld­rész uralkodó osztályainak, el­sősorban az amerikai monopol­­kapitalistáknak a szemében. Ez persze természetes, sőt az is, hogy ezek a körök mindent el­követnek Kuba elszigetelése érdekében. Többéves igyekeze­tük mindeddig nem járt siker­rel, s ami e törekvések pers­pektíváit illeti, azok szintén nem kecsegtetőek. A kubai nép immár több ízben bebizonyítot­ta, hogy képes ellenállni a kül­ső és belső ellenségnek, sőt fegyverrel a kezében űzi ki országából a betolakodókat. A kubai köztársaság ellen elkövetett provokációk szűnni nem akaró sora azonban fi­gyelmeztet bennünket. Az a ta­pasztalat szűrhető le belőle, hogy az imperializmus nem teszi le a fegyvert, nem haj­landó belenyugodni, hogy La­­tin-Amerikában szocialista or­szág virágozzék. Nem pedig azért, mert Kuba példája von­zó a többi latin-amerikai or­szág számára is, a szocialista Kuba léte hatalmas lökést adott a forradalmi harcnak, a célt, az új, igazságos társadalmi rendszer megteremtésének a lehetőségét statuálja. A legutóbbi provokáció, ame­lyet a már jól ismert körök követtek el egy kubai halász­hajó és legénysége ellen, ismét bebizonyította, hogy ennek a kis országnak és forradalmi népének állandóan résen kell állnia, egy pillanatra sem té­vesztheti szem elől internacio­nalista szerepét. A kubai kor­mány energikus fellépésével kivívta a világ haladó közvé­leményének az elismerését. Jobban mondva, ismét kivívta. Hiszen jól emlékszünk arra a heroikus harcra, amelyet Kuba az elmúlt évek invázió-kísérle­tei során vívott. S ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk azt a hatalmas erkölcsi támogatást, amelyet Kuba népe a szocialista tábor­tól, elsősorban a Szovjetunió­tól kapott és kap. Lényegében ennek köszönhető, hogy cső­döt mondottak azok a mester­kedések, amelyek az országot izolálni és következésképp le­hetetlenné akarták tenni. (P-)

Next

/
Thumbnails
Contents