Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-30 / 22. szám

SPORT Többel érdemelnének A bősi sportszervezet már csak­nem 50 éves múltra tekint vissza. Pontosabban öt év múlva ünnepelhe­tik a bőst sportolók és szurkolók egyesületük fennállásának fél évszá­zados jubileumát. Nem nehéz kiszá­mítani, hogy a község első önkéntes testnevelő együttese 1925-ben alakult. Az alapitótagok közül sokan még ma is élnek. Bartalos és Derzsi bácsi, továbbá Nagy Sándor voltak az első kezdeményezők. A mecénás szerepét pedig — aki anyagilag támogatta a labdarúgókat Glacz Andor töltötte be. Persze az akkori körülmények merőben eltértek a maiaktól. A talál­kozókra általában lovasfogattal jár­tak a bőrlabda hívei. Néha ha az el­lenfél kissé messzebb esett a falutól, már szombaton el kellett indulni, zsíroskenyérrel és nagy adag lelke­sedéssel a tarisznyában. Évek múlva már „modernebb“ közlekedési eszkö­zök akadtak. Több játékosnak volt kerékpárja, és akinek erre nem fu­totta, azt társa „fuvarozta“. A bőst sportélet kibontakozásáról és a jelenlegi helyzetről Gróf Árpád sporttitkár tájékoztatott. — Az első jelentősebb sikereket a negyvenes évek elején az ún. „Leven­te bajnokságban“ értük el. Nemegy­szer tőlünk ismertebb és jobb képes­ségű csapatokat is kétvállra fektet­tünk. Ebben az időszakban Komáromi István tanító volt a gárda szellemi vezére. A játékosok közül Barták és a Both testvérek, valamint Nagy Gyu­­szi vitték a prímet. — A felszabadulás után új fejezet kezdődött a bősi sportéletben. Mint általában mindenütt, mi is nagy len­dülettel láttunk munkához, noha ne­hézségekben ezúttal sem volt hiány. Nagy gondot okozott az is, hogy nem volt öltözőnk. A játékosoknak a pá­lya közelében levő házaknál kellett átöltözni. Pénz is éppen csak a leg­szükségesebb kiadásokra akadt, így noha volt egy-két kitűnő játékosunk, a járási bajnokságban csak átlagos eredményeket értünk el. — Labdarúgó-csapatunk fénykora a hatvanas évek elején volt. Ekkor kovácsolódott össze a legütőképesebb gárda, de különböző „banánhéjak“ folytán ennek a csapatnak sem sike­rült bajnokságot nyernie. Több ízben, hacsak hajszállal is, de lemaradtunk a győzelmi emelvényről. — A felszabadulás után nálunk is sokáig a foci volt az egyedüli sport­ág, de azután hirtelen „betört“ a bir­kózósport és néhány rövid év alatt versenyzőink olyan sikereket értek el, melyekkel bizony a labdarúgók még nem dicsekedhetnek. A labda­rúgáson és a birkózáson kívül az asz­taliteniszt is megszerették fiatal­jaink. Még mielőtt azonban rátérnék erre a két sportágra, labdarúgó csa­patunk jelenlegi eredményeiről, ter­veiről és ambíciójáról is meg kell emlékeznem. — Együttesünk a járási II. osztály­ban szerepelt. Az őszi átlagos telje­sítmények után tavasszal aránylag jól ment a Játék, úgyhogy az élvonal­ba verekedtük magunkat, sőt elmé­letileg ha minden hátralevő mérkő­zésünket megnyerjük, még bajnokok is lehetünk. Ha ez az idén már nem is sikerül, jövőre ismét megpróbál­juk, ugyanis közel 5000 lakosú köz­ség vagyunk és ezért legalább egy osztállyal feljebb „illene“ játsza­nunk. Célunk elérésére reálisak az esélyeink, hiszen Hodosy Árpád edző, aki már három éve vezeti a csapa­tot, fiatal, ütőképes gárdát kovácsolt össze, na meg aztán itt van az ifi csapatunk, mely ugyancsak az élme­zőnyben szerepel. — A gyorsabb fejlődés, jobb ered­mények kerékkötője elsősorban gyen­ge anyagi helyzetünk. Legtöbbször csak annyi a pénzünk, amennyi a legközelebbi úthoz kell. Helyzetün­kön mulatságok megrendezésével igyekszünk javítani. Munkánkat az is hátráltatja, hogy játékosaink zöme utazik. Egyik labdarúgónk pl. Már­tonban dolgozik. így aztán a legna­gyobb jóakarat mellett sem lehet rendszeresen edzeni. — Pályakérdésünk már hosszú ide­je vajúdik. Az öltözőt eddig egy öreg épület helyettesítette. A helyzet már némiképpen javult, mert a HNB a múlt évben adott 100 ezer koronát. Ebből az összegből 76 ezerért rendel­tünk Zarnovicéről egy faházacskát, melyet öntözőnek alakítunk majd át, a többi pénzen berendezést vásáro­lunk, zuhanyozókat szereltetünk fel stb. — A birkőzósport a hatvanas évek elején kapott lábra falunkban. Rövid idő alatt annyira népszerű lett, hogy sikeresség tekintetében magasan fö­lülmúlta a labdarúgókat. Ha a bősi birkózást említjük, az első hely Nyársik Lajost illeti. Ö volt ugyanis a kezdeményező, a mindenes, aki jó­formán a semmiből teremtette meg a feltételeket. Nyársik és fiai egy öreg ülésteremben kezdtek dolgozni. Támogatásban nem igen részesültek, csak a legszükségesebb felszerelést kapták. Az ifjú birkózók helyből to­­borzódtak. Már az első4 hetekben olyan volt az érdeklődés, hogy egy­­egy tréningre 40—50, sőt 60 fiatal is eljárt. Persze a kevésbé kitartóak idővel lemorzsolódtak. Maradt a sta­bil gárda, mely alig egy évi munka után már „porondra“ lépett. Először csak barátságos mérkőzések voltak műsoron, hamarosan azonban már komoly viadalokon is részt vettek, a még kevésbé tapasztalt, de annál lel­kesebb versenyzők. A bősi birkózók 1963-ban a Csallóköz szerkesztőségé­vel karöltve megrendezték „Csalló­köz nagydíja“ elnevezésű versenyt, mely országos Jellegűvé fejlődött. A következő évfolyamokon már Kassá­tól Plzeft-ig jöttek a versenyzők. — Téved, aki azt hiszi, hogy az első sikerek és az eredményesség lé­nyegesen megváltoztatta a mostoha feltételeket. Az egyedüli könnyebb­séget a mai napig az új iskola torna­terme jelenti, melyben hetenként két­szer folynak az edzések. Egyébként minden gond Nyársik vállára neheze­dik. A sportvezetők sem tanúsítanak annyi érdeklődést e szép sportág iránt, mint amennyit megérdemelne. A birkózók csakúgy mint a focisták, egyik legnagyobb gondja a pénz­hiány. Nemegyszer megtörtént, hogy Nyársik edző saját autójába „présel­te“ fiait, és úgy mentek egy-egy mér­kőzésre. De az edző mindezek elle­nére nem veszti el kedvét. Még a mostoha körülmények ellenére is dolgozik, „faragja“ a jövő bajnokait. Az ő keze gyümölcsét már nemegy nemzetközileg elismert klub aratta le. Mucska László és» Horváth András pl. a Dunajplavba versenyzője lett. A nehézségeket még csak tetézi a nézők érdektelensége. Eleinte ugyan zsúfolásig megtelt a terem, ma vi­szont már csak néhány gyerek jár szurkolni. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nagy csapat már hosz­­szabb ideje stagnál. Szerencsére az ifjúsági együttes továbbra is az él­vonalban áll. — Ami az asztaliteniszt illeti, — mondotta Gróf Árpád — ez községünk legfiatalabb sportszakosztálya. Három évvel ezelőtt Sánta László mérnök csapatot alakított, mellyel egy évi szorgalmas edzés után benevezett a járási bajnokságra. Itt újoncot meg­hazudtoló eredményeket értek el. Sőt, a múlt évben bajnokok lettek és fel­jebb jutottak a divízióba. Ez azonban már túl kemény diónak bizonyult, az ellenfelek itt már roppant erősek, így a csapat rövid szereplés után kiesett. — Ennyi lenne tehát röviden a bő­si sportkrónika. Befejezésül már csak annyit, hogy ez év május 9-én az ál­lami gazdaság vette át a sportegye­sületet. Mi ehhez nagy reményeket fűzünk. Bízunk benne, hogy lényege­sen megjavul anyagi helyzetünk. Ak­kor aztán az eredmények is jobbak lesznek. О. V. ÉRETTSÉGI ELŐTT H. Erzsiké a IV/b, sőt az egész leánygimnázium egyik legjobb tanu­lója. Már elsőosztályos korában ki­tűnt nem mindennapi képességeivel: nagyon szorgalmas és több fontos tárgyból pedig igen komoly tehetsé­get mutatót, s emellett mindig volt ideje társadalmi munkára, gyengébb társai istápolására. Mindez együtt­véve általános megbecsülést és ma­gabiztos fellépést biztosított számá­ra. Eddig. De az utóbbi hetekben va­lami különös, a kívülálló szemlélő számára érthetetlen változás történt. Erzsiké sok tízezer sorstársához hasonlóan, érettségire készül. Elvo­nult a lakás legtávolabbi zugába és se lát, se hall, csak tanul. Számára megszűnt az őt környező világ. Még az evésre is sajnálja az időt. Nem is ez a különös a dologban. Hiszen a komoly erőpróbához alapos felké­szültség szükséges. Tizenkét eszten­dei tanulás után ez már magától ér­tetődő. Az viszont kevésbé érthető, hogy minél többet tanul a kislány, annál fancsalibb képpel beszél a kö­zelgő érettségiről: — Ügy érzem, a világon semmit sem tudok. Megbukni — talán nem fogok... de kitűnő, ó, kitűnő többé nem leszek ... Édesanyja, édesapja egy ideig meg­értő mosollyal nézték el a gyerek effajta kifakadását. Csakhamar rá­jöttek azonban, hogy Erzsiké — ha időszakosan is — tényleg elveszítette minden önbizalmát. Órákig tanult egy-egy tantárgyat, aztán ha megkér­dezték, elkészült-e kétségbeesetten válaszölta: „Tanultam, tanultam, de egy szó sem maradt a fejemben.“ Nyugtalanul, keveset aludt. ímmel­­ámmal evett. S nem volt hajlandó színházba vagy moziba menni, vagy egy kicsit sétálni. Az elkeseredés szobrát lehetett volna megmintázni róla. Az iskolában mindez nem volt olyan feltűnő. A tanárok megszokták ezt a jelenséget, a többiek viszont ■ ■ ■ hasonló mélypontra jutottak. Tova­tűnt a folyosókról a jókedv és a gondtalan kacagás. Sopánkodó vén­asszonyok nem tudnak olyan szívből keseregni, mint az érettségizők. Ez a betegség gyorsabban terjed, mint a legmakacsabb Járvány. A szülők nagy része szintén megkapta. Akik nem kapták meg, azok megpró­bálkoztak segíteni. Erzsiké szülei is a sarkukra álltak. Nem, nem prédi­kációval, hanem egyszerű gyakorlati módszerrel. Egyik vasárnap délutánra meghív­tak néhány osztálytársat. A mama aztán „véletlenül“ rájuk nyitotta az ajtót, és ha már ott volt, megkérdez­te: akarnak-e egy érdekes társasjáté­kot játszani? A játék neve: kisérett­­ségi. Felajánlotta, hogy 6 és Gábor fia lesznek a vizsgáztatók, a lányok a felelők, aki a legjobban felel, az kap egy szelet csokoládét. A játék SLOVAN ŽELIEZOVCE A rég- és közelmúlt kiváló futbal­listáit évek múltán is szívesen látják a szurkolók. Ennek tudatában hatá­rozták el magukat a zseiízi sportve­zetők és barátságos mérkőzésre hív­ták az SK Bratislava volt kiváló lab­darúgóiból összeállított öregfiúk csapatát. A találkozóra május 1-én került sor a zseiízi sportpályán. A hideg időjárás ellenére mintegy 1500 néző volt kíváncsi a mérkőzésre. A csapatok a következő felállításban játszottak: ŠK Bratislava: Rajman — Jankovié, Jajcaj, Béna — Dr. Chodák, BenedikoviC — Gogh, Pažický, ing. Bíly, Filo, Űjváry. Slovan Želiezovce: Michlo — Virág, Brestovský, Simon vacsoraidőig elhúzódott. Izgalmas volt és a kislányok remekül elszóra-' koztak. Az e célra vásárolt csokolá­dé pedig mind elfogyott. Erzsiké ma­mája aztán, mint egy komoly vizsga­elnökhöz illik, beszédet mondott az eredménykihirdetéskor. Megdicsérte őket és azt javasolta: terjesszék el az osztályban ezt a társasjátékot, és a jó barátnők alakítsanak tanulócso­portot, a szülők legyenek a vizsgáz­tatók. Javaslata nagyon tetszett. S ami a fő, a lányok felszabadultan, jókedvűen tapasztalták: nem olyan ördöngösség elmondani egy tételt, ha azt az ember megtanulja. A kislányok azóta sokat vannak együtt. Nem vonulnak félre életük első igazi erőpróbájának gondjával. Nem keseregnek, hanem tanulnak egyedül is, egymástól is. S anélkül, hogy bármelyikük pontosan megfo­galmazta volna, rájöttek, mit jelent a gyakorlatban az a fogalom, amely­ről oly sokat tanultak eddig, milyen nagyszerű dolog: a közösség ereje... Radnóti Edit — Rušňák, Szabó — Mokos, Dobro­­vicky, Fašanga, Zeleňák, Mistík. A hazai együttes megfelelő ellen­félnek bizonyult az öregfiúk csapa­tával szemben. Igaz, nehezen talált magára, játékosai sokat hibáztak. Annál nyugodtabban „tologatták“ a labdát a vendégek. A vezetést a zse­­lízi csapat szerezte meg a II. félidő kezdetén, Dobrovicky góljával. Mint­egy negyedóra elteltével egyenlített az öregfiúk csapata ing. Bíly révén. jó szórakozást, maradandó élményt nyújtott az öregfiúk vendégszereplé­se. A mérkőzés után közös vacsorán vettek részt a vendégek, ahol sok kellemes pillanatot idéztek fel a volt kiváló labdarúgók a felejthetetlen mérkőzésekről. Nyustin Ferenc SK BRATISLAVA-Aregfiúk 1:1 (0:0) így látom... Sok csehszlovákiai szurkoló kíséri figyelemmel a magyar labdarúgó­válogatott „megújulását“. Azt hiszem, az aránylag rövid idő alatt lezajlott három nemzetközi mérkőzés után a labdarúgósport kedvelőiben kialakult bizonyos vélemény a „legjobb“ magyar tizenegyről. Én is a lelkes szur­kolók táborába tartozom, ezért vetem papírra ezeket a sorokat. A három mérkőzésen mindenfajta eredmény született, amely a labdarúgásban léte­zik. Döntetlen a jugoszlávok ellen (2:2), győzelem a lengyel válogatott ellen (2:0) és legutóbb vereség a világbajnokságra készülődő svédektől. Azt a „mumust“ fogadta a magyar válogatott, amellyel már 58-szor talál­kozott, s a legutóbbi években lebonyolított hét találkozón nem termett babér a magyarok számára. A legutóbbi vetélkedő tavaly volt Svédország­ban, s az akkor hullámvölgyben levő magyar válogatott 2:0 vereséggel távozott a Skandináv félszigetről. Az utóbbi időkben a sajtó, televízió, rádió azzal foglalkozott, hogy a ma­gyar válogatott kikerült a lelki válságból és kezd összekovácsolódni az az együttes, amelyből esetleg kialakulhat a hajdani „aranycsapat“ utóda. Én azt hiszem, ez az elképzelés utópia. Bizonyíték erre a legutóbbi ta­lálkozó a svédekkel, ahol újból megmutatkozott a magyar válogatott gyen­géje. Láttunk egy fergetes első félidőt, ahol tűrhetően, de nem korszerűen játszott a magyar tizenegy. Ebben a negyvenöt percben több góllal is meg­terhelhették volna a svédek hálóját. Aztán jött a második félidő, ahol kapitulált a magyar válogatott. Felújult a régi betegség „az erőnlét“ és a régebben csillogó technikahiány. A svédek erősítettek, és a maguk javára döntötték el a mérkőzést. Utólag lehetne filozofálni, vajon ez lett volna-e az eredmény, ha az osztrák játékvezető, Linemeyer megadja a vitatható két tizenegyest. Ha ... ha ... volt ott több száz százalékos gólhelyzet, s ha ezt kihasználják az ügyetlenkedő magyar csatárok, akkor a tizenegyesek nélkül is más ered­ményről írhatnánk. Egy labdarúgómérkőzés 90 percig tart. A magyar labdarúgás valahogy rövidebb időre van beütemezve, és nem bírják végig a játékosok a mai futball iramát. Azt hiszem, a svédek elleni vereségnek is ez az egyik oka, A másik, hogy a szövetségi kapitány, aki lényegében elítélte a régi gör­csös ragaszkodást egyes játékosokhoz, valójában ugyanazt teszi. Mindenki egyetérthet abban, hogy az összeszokott játékosok eredményesebben fut­ballozhatnak. Mégis sokaknak a véleményét írom le akkor, mikor azt kér­dezem, hogy minek kell például Dunai И-t játszatni a támadó sorban. Mondhatnánk ugyanezt másokra is. Keret ide, keret oda, a hétről hétre jő formában levő játékosok közül illene egyet-kettőt játszatni. S ezenkívül végre-valahára meg kellene találni a csatársor „karmesterét“. Dirigens nélkül nem megy. Bene kitűnő végrehajtó csatár, de nem irányítója az „ötösfogatnak“. Egy csapat úgy szerepelhet eredményesen, ha a „tizenegy“ közül sokan nyújtanak egyenletes, jó teljesítményt. Nos, ezt a legutóbbi válogatott mér­kőzésen nagyon kevés játékosról mondhatjuk el. Talán Fazekast, Konrá­­dot, s esetleg Kocsist említhetjük meg ezen a téren. Ha csak ennyien képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani, akkor korai azt állítani, hogy a magyar válogatott túljutott a hullámvölgyön. Szerin­tem továbbra is keresni kellene a megoldást. A magyar labdarúgás ma is világszinten mozog. Sok-sok jő játékos szerepel a különböző osztályokban vetélkedő csapatokban. S ha a jelenlegi keretben a többhónapos munka eredménye nem gyümölcsözött kellőképpen, keresni kell a további kiutat s valóban olyan játékosokból álló csapatot kialakítani, amely korszerűbb futballt játszik és méltóképpen képviseli a nagy hagyományokkal rendel­kező magyar labdarúgást. Egy dél-szlovákiai szurkoló 1ERESZTREJTVÉNY Bal mrrmm к щшти¥гтпнтадднн BÖLCS MONDÁS VÍZSZINTES: 1. Mondásunk első része, folytatva a függőleges 10., 7. és 14. sorban. 10. Település. 11. Ke­vert Areál. 12. A múlt idő jele. 13. A munka és ener­gia egysége. 15. Jó­kai regény hősnő­je. 16. Francia név­elő. 17. Római há­romezer. 19. Nem egészen nulla. 20. Személyem. 29. Szi­get az Atlanti Óceánban. 22. Pusz­tít. 23. Hangtalan dal. 25. Kedvelt magyarországi sport — labdarúgó­­csapat. 26. Szó­végződés. 28. Tan­tál kémiai jele. 29. Német névelő. 30. Piszkos, 31. Latin „és“. 32. Évszak. 34. Nem ott. 35. Részvénytársaság. 36. Nigéria fővá­rosa. 38. Düledező épület. 39. Csapa­dék. 41. Mama egynemű betűi. 42. ........Proletárka, Olbracht Iván híres regénye. 45. Kongó része. 46. Állami illeték. 48. Erna Olga. 50. Angol olaj-e? 51. Égitest. 53. Személyes név­más. 54. Astatine vegyjele. 55. Rang­jelző szócska. 56. Kevert heti (é. h.). 57. Dagály. 58. Háztartási eszköz. 60. Három Nápolyban. 61. Lám. 63. Név­elő. FÜGGŐLEGES: 1. Svájci folyó. 2. M. L. G. 3. Irma Üli. 4. Területmér­ték. 5. Kaszáló. 6. A Majna folyó né­met neve. 8. Kelta néptörzs. 9. Szám­név. 17. А-betűvel a végén: szülő. 18. Azonos a vízszintes 25-el. 20. Eszével felfog. 24. Súlymérték. 26. Francia király. 27. Építészeti stílus. 32. Szlo­vák mutatősző. 33. Paripa. 35. Szlo­vák év. 37. Fél satu. 40. Lírai költe­mény. 43. Buzdító szócska. 44. Török név. 47. Nagyszülő. 49. A láb része. 54. Termést takarít be. 59. Indok. 60. Állóvíz. 62. Állati hang. Beküldendő: a vízszintes 1., a füg­gőleges 10., 7. és a 14. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 20. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: Bajban ismered meg a barátot, Eltörött a hegedűm, Szpasszkij. Könyvjutalomban részesültek: Paulovics Valéria, Nagymegyer, Tóth Pál, Kassa, Pál Erzsébet, Nagykapos. 4 ( /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents