Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-30 / 22. szám

■f IRODALOM BENEDEK ELEK (1859—1929). Első könyveiben a hazai népmesekincs gazdag gyűjteményeit adta közre. (Székely Tündérország, Magyar mese- és mondavilág), a népi kultúra egyik úttörő felfede­zője volt. Novellái is gyakran népmeséi hangula­túak. Nevéhez fűződik a magyar gyermekirodalom megteremtése is. Népmesegyűjtésével és szépírúi, új­ságírói munkásságával egyaránt kora kisemmizett szegényeinek igazát szolgálta. Mint prózaírónak a természetesség, közvetlenség, az előadás népközel­sége volt a jellemzője. Fehér Alfréd úr édesanyja derék, közönséges asszony. Ko­rához képest túlságos sok és nehéz ékszereket visel, s beszé­dén meglátszik, hogy nem ré­szesült különösebb nevelésben. De végre Is — anya, aki a fiá­nak a jövendőjét a szivén hord­ja, épp, mint az én mamám az enyémet, látatlanban nem vásá­rol, ami egészen természetes. Ha nem csalódom, elég kedvező hatást tettem Jövendő anyósom­ra, bár a kimért udvariasság határait aligha léptem át. Azt hiszem, egészséges, jóképű leánynak talált, akivel a fia, miután a hozományom valósá­gához nem férhet kétség, meg lehet elégedve. Ámbár egy pár­szor olyasmit is emlegetett, hogy az ő fia nagy keresetnek örvend, kaphatott volna száz­­ötvenezer forintos leányt is. De szokott dolgozni, még mindig I világos. Pedig már elütötte a tizenkettőt is. Ki tudja, talán keres; egy krajcárt, melyet ha ! meg nem talál, nem tökéletes a mérleg, Vajon fog-e reszketni a keze, mikor beírja a 80 ezer forintot? Jó éjt, Kovács Jenői , A kézfogó megvolt, és elmúlt sok, sok minden, amit nem volt erőm beírni a naplómba. Holnap délben lesz az eskü­vő, teljes világítás mellett. A házassági szerződést ma írtuk alá. Egész nap özönlöttek a szerencseklvánók, s hozták az ajándékot. A kis szalon ezekkel van tele. Egy kisebbrendű ék­szeresbolt. Csupa ragyogás. Apa húszezer forintra becsüli az ajándékokat. Arany, ezüst mind — masszív. S ebben a rengeteg kincsben nincs egy gyűszűnyi boldogság! Ili — mondta teg­nap délután a ma­ma —, ne menjünk ma a Jégre. Beszél-U nl akarok veled. — Az úton Is le­het, mamám. — Az apa is akar veled beszélni. Holnap... Az első eset, hogy zavarban láttam a mamát. — Holnap? — Igen, holnap látogatást tesz a házunknál Fehér Alfréd. Ismered? — Láttam, mama. Ügy tudom, nagykereskedő. — Igen, igen. Azt hiszem, az apa már tisztában is van... — Vagyis megtörtént mér az alkui És én? — Nana, édesem, hisz előbb megismerkedtek. Ez természe­tes. De mondhatom, az apa na­gyon kedvező információkat nyert Fehér Alfréd úr felől. — És Fehér Alfréd úr énfelő­­lem? — Lili! Ne izgasd fel maga­­datl Apa éppen a legjobb pillanat­ban lépett be: zokogva borul­tam a mama keblére. Szegény apa rémülten szaladt hozzánk. Hiszen ő olyan jő. Ö úgy sze­ret engem! Életét adná a bol­dogságomért. Tudom, jól tu­dom, hogy nagy üzleti elfoglalt­sága közben is egyre az én Jö­vendő boldogságomra gondol, folyton szerzi az információkat a házasulandó urakról. Ah, vég­re megtalálta a hozzám illő embert! A szerelem? Majd meg­jön az is a házasság után. Ta­lán még a házasság előtt... A mama, az apa, mind ezt duruzsolta a fülembe egész na­pon. Este van, késő este, és én nem bírok lefeküdni. Félek az ágytól. Az átelleni házban egy ablak még mindig világos. Az apa irodájának az ablaka. Ügy tetszik nekem, föl és alá sétál valaki. Szegény Kovács Jenő! Ez ő lesz, bizonyosan ő. Mostaná­ban késő éjjel is dolgozik. Csi­nálja a mérleget. Talán most épp azon gondolkozik: az idei mérlegbe belejön még ez a té­tel is: Lili kisasszony hozomá­nya 80 ezer forint. Ezt a tételt is neki kell bevezetni... Bele­látok a szívébe, hiszem, szentül hiszem, hogy elvenne egy kraj­cár nélkül. Hát Fehér Alfréd úr? Nem, nem, Fehér Alfréd úrnak üzlete van. Fehér Alfréd úr nem ronthatja meg hitelét azzal, hogy szegény leányt ve­gyen feleségül. Szegénynek sze­gény, gazdagnak gazdag: ez a földi igazság. És a házasságok az égben köttetnek! Mi vagyok én? Árucikk, sem­mi egyéb. Szépségem, Jóságom — ez is jó, de fő, hogy Fehér Alfréd úr az üzletébe fektet­hessen még 80. ezer. forintot. 0, Jenő, Jenő, szegény barátom, miért nincs üzleted?! Vagy ak­kor neked is pénz kellene?... Csak pénz, csak pénz? * Fehér Alfréd úr ma tisztele­tét tette nálunk. Elég csinos, tűrhető modorú úriember, bár látszik, hogy tár­saságokban nem igen forgott. Kezdetben egy kissé elfogódott volt, de csakhamar fölmelege­dett, amikor apa üzleti dolgok­ra vitte át a társalgást. Nekem nem maradt más szerepem, mint megfigyelni őt. Azt a ha­tást tette rám, hogy testtel-lé­­lekkel kereskedő. Olyan lelkesedéssel beszél egy-egy nagyobb szabású üzlet miként való keresztülviteléről, amihez fogható lelkesedést csak Jenőnél tapasztaltam, midőn egyszer egy kedvenc írójának a munkájáról beszélt. Akkor volt az, mikor apa a tisztvise­lőit egy vasárnapi ebédre meg­hívta svábhegyi villánkba. Áhí­tattal hallgattam ezt az ifjút, kiről az apa nemegyszer nyilat­kozott nagy dicsérettel: soha­sem volt még ilyen kitűnő — könyvvivőm! lm, egy ember, gondoltam magamban, aki a számok világában is megőrizte idealizmusát. És megdobbant a szívem: ez, ez! Ezzel boldog tudnék lenni. Amennyire feltű­nés nélkül tehettem, alkalmat adtam Jenőnek, hogy hozzám közeledhessék. Ö megértett en­gem, de láttam arcán megvil­lanni a szomorú, lemondó mo­solyt. A kedvemért megtanult korcsolyázni, s ha a hivatalból megszabadult, jött szegény pon­tosan, kísért, mint az árnyék. Búsan, csüggedten, tudva, hogy az árnyék csak kísérhet, de utol nem érhet... Fehér Alfréd úr, ha ugyan bántaná ilyen csekélység, nyu­godt lélekkel vezethet majd az oltár elé, ha tényleg az üzlet megköttetik. — Kovács Jenő so­hasem mondta nekem szóval: kisasszony, szeretem! Az Igaz, annál többet beszélt a szeme. Én sem mertem többet kérdez­ni tőle: Kovács, miért olyan szomorú mindig? Ö csak ennyit felelt: — Kisasszony, én magam sem tudom. Talán csak ilyen a ter­mészetem. Volt egy szép álma. Vége, vé­ge. Kovács Jenőnek havi 200 forint fizetése van az édesapjá­nál. És újévkor 500 forint aján­dék. Nekem ennél kevesebb is elég volna, hogy a szép álom valóra váljék, de mit szólna hozzá az apa? És a mama? És az — üzleti világ? Az, az az üzleti világ! ... Fehér Alfréd úr azzal bú­csúzott el, hogy holnapután — ha megengedik — ismét teszi tiszteletét, és bemutatja az édesanyját is. Istenem, istenem, szédítő gyorsasággal közeledik a — Schluss. ¥ az ő fia nemcsak a pénzre néz. Ö, kedves, aranyos őszinte­ség! Nem mondja, hogy: az én fiam, az én Alfrédom nem néz a pénzre. Bizony néz, de néz egyébre is. Mily nyugodtan tenném most a kezemet Fehér Alfréd úr ke­zébe, a többi lányok példájára, ha nem szeretném Kovács Je­nőt! Irgalom Istene, ne hagyj ell Mit írtam le! Nos, szere­tem, szeretem! Egy hete, hogy Fehér Alfréd úr először tette nálunk tisztele­tét, s ma megkérte a kezemet. — Lili — mondta az édesapa meghatottan —, Fehér Alfréd úr fölkeresett az irodában. — És megkérte a kezemet — segítettem ki az apámat. — Mit? Talán már nyilatko­zott? — Nem nyilatkozott, legalább nekem nem, de tudom, hogy feleségül akar venni. — Nos? Mit szólszl Én oda­ígértelek. — Tudtam, apa, hogy oda­ígérsz. — És te? — Felesége leszek Fehér Al­fréd úrnak. — Lili! Neked ez a házasság nem tetszik. — Nem, apa, nem! De ez té­ged ne búsítson. Fehér Alfréd helyett jöhetett volna Fekete Alfréd, éppúgy, nem szerelem­ből mentem volna hozzá, amint nem megyek Fehér Alfrédhez. Akit én szeretek, azé nem lehe­tek, mert az szegény ember. — Te szeretsz valakit? — Szeretek, apa. — S ki az, ha szabad kérdez­nem? — Olyan hangon kérded, édesapa, hogy meg nem mond­hatom. Légy nyugodt, nem lesz semmi baj. Az üzleti érdek a fő. Az apa keblére ölelt, össze­vissza csókolt. — Te mindig okos leány vol­tál, Lili! Megmondjam, hogy Kovács Jenőt szeretem. Az apának az volna az első dolga, hogy el­­küldje Jenőt — végkielégítés­sel. Ki tudja, kapna-e egyhamar megfelelő állást? Pedig Kovács Jenő szegény apját s anyját is tartja. Sőt, úgy hallottam, hogy van egy nővére is, akit férjhez kell hogy adjon. Évek óta spó­rolja erre a pénzt. Csak egy szegény zsidó embert ismernék, akinek nem kellene eltartani a szüleit s kiházasítani a nővé­rét! Szerencsétlen emberek! Az egész életük robotolás, vissza­fizetése a kölcsönnek, mit gyer­mekkorukban kaptak. S milyen szűkén, milyen kicsi összegek­ben kaptak! És a 80 ezer forin­tos hozományok mégis a Fehér Alfrédeket illetik meg! A Ko­vács Jenők örüljenek, ha kap­nak tízezret. Ebből ötezer a szülőké, ötezer a kiházasítandó nővéréi ... Az apa irodájában az az ablak, mely mögött Kovács Jenő Délután öt órakor eljött a j közjegyző a kész szerződéssel. Bevonultak az apa szobájába. Bement a vőlegényem is. Ne­kem meghagyták, hogy csak akkor menjek be, ha hívnak. Egy félóra múlva csöngetés hallatszott be az előszobából. A szívem hangosan kezdett ver­ni, valami azt súgta, hogy ő jön, ő. Kisurrantam a szalónból, s ím, csakugyan belépett — Ko­vács Jenő. Arca halovány, sze­me beesve. A kezében egy kis fekete táska. Némán meghaj­totta magát. Én megindultan adtam kezet neki, 6 lehajolt, megcsókolta kezemet, s úgy tet­szett nekem, hogy egy könny­csepp esett rá. Az én szemem is könnybe borult. — Kovács... — Kisasszony ... — Nem így gondoltam én ezt. — Én így gondoltam... — mondta Kovács szomorú mo­sollyal. — Jme kisasszony, föl­hoztam az ön hozományát. Még egyszer kezemre hajolt, s aztán szó nélkül ment az apa í irodájába. Nemsokára hívtak engem is. A vőlegény már aláírta a szer­ződést. Nekem föl sem olvasták. Elég, ha az apa tudja, hogy mi van benne. — Kisasszony, írja alá — kért a közjegyző. — Hová írjam? Általános nevetés. — Min nevetnek? — Azon, hogy minden meny­asszony ezt kérdi ősidők óta. De ón ezen nem tudtam ne­vetni. A vőlegényem, mikor a szer­ződést aláírtam, megfogta a kezemet, és az ajkamat meg­csókolta. Ez volt az első csók­ja. Én meg állottam bambán, forgott körülöttem minden, for­gott Kovács Jenő Is a fekete táskával, mely lapos volt már, ellenben a vőlegényem kabátja két oldalt puffadt. — Talán mégis Jobb lenne — mondta az apa — visszatenni a pénzt a táskába, s úgy vinni el. — Ö, nem szükséges — mond­ta vőlegényem könnyedén. Egy különös gondolat villant meg az agyamban. Ha most ez az ember, amint hazafelé megy, elveszítené a hozományt! Mi lenne akkor? Visszamenne a házasság? Vagy elvenne hozo­mány nélkül? Vagy nem venne el, és visszafizetné a pénzt? Vagy újabb hozományt akarna kicsikarni... apa nem enged­né, inkább felbomlanl hagyná a viszonyt?... Ha így lenne! Ha így lenne! Ö, jaj, botor éjféli gondola­tok! Nem, nem fogja elveszíteni a pénzt! CSONTOS VILMOS: A szabadsághoz Szabadság, — nehéz harcaink ára, \ Tavaszunknak vérsztnü virága, Tiéd az ének, levegőm ki vagy, S a szebb életre dajkálod fiad. Szabadság, e szót ne csak mondd — ajkam, Nem szó ez: Fény, mely itt ragyog rajtam. Nem szó ez: Béke, munka és kenyér, Nem szó ez: Elet, s tiszta fényű Cél! Szabadság: Május, győzelem dala, Ot, ahol dereng sorsunk hajnala. Vetés, mit apánk vérrel öntözött, S aránylik már a barázdák között. Szabadság, lángod ahogy bennem ég, Gyújtsd fel úgy a föld minden emberét, S nekik még sokkal több légy, mint nekem: Boldogság útja, amely végtelen! JULIUS VERNE: SÁNDOR MÁTYÁS Talán a népszerű fantasztikus regények mesterének éppen ezt a művét olvassák legtöbben a magyar ajkúak. Sándor Má­tyásnak és két hőslelkű barátjának összeesküvésével Verne a magyar szabadságharcnak állít emléket. A kalandos, mozgal­mas, romantikus történet során az aljas áruló és cinkosaik elveszik a méltó büntetést, a jó ügy támogatói pedig a jutal­mat. (Ára 32.— Kős.) JÁN ZÁBRANA: GYILKOSSÁG KEZESSÉGGEL Az izgalmas drámai fordulatokban bővelkedő regényt min­den bizonnyal nagy érdeklődéssel fogadja az olvasóközönség. (Ára 22,— Kős.) ILLÉS GYULA: PUSZTÁK NÉPE. EBÉD A KASTÉLYBAN A közismert, kedvelt író a Puszták népében a magyar zsel­lérsors nyomorúságát rajzolja meg. Az Ebéd a kastélyban című kisregényében a dzsentry élet világát mutatja be az olvasó­nak. (Ara 26.— Kčs.) G. FLAUBERT: BOVARYNÉ Valóságos nyomozást folytatnak a Flaubert-kutatók és olva­sók, hogy kiderítsék Madame Bovary történetének hiteles hát­terét. Egyesek egy szobrász feleségében ismerték fel Emma végzetesen szenvedélyes asszony-alakját. Élt-e csakugyan Flaubert hősnője a kivételsen szép testbe zárt, gyönyörre hasz­talan sóvárgó sóvár lélek. A leghitelesebb választ a szerző adta a kíváncsiskodóknak: „Bovaryné én magam vagyok“. Ez a kijelentés a művész megfellebbezhetetlen igazsága: a nagy írók valóban élő alakot vesznek mintául, de a részek egybe­olvasztása, a műremekek megformálása — önmagukból merí­tenek. (Ára 8.— Kčs.) JÖKAI ANNA: TARTOZIK ÉS KÖVETEL A fiatalok mindennapi szerelmével indul a regény. Csakhogy az élet ellenáll az idilleknek. A lakás és egyéb gondok a mai hét próba, majdnem valamennyi fiatalt érint napjainkban. Az írónő bemutatja hogyan alakul sok a mai házasságok közül. (Ára 22,— Kčs.) JÓKAI MOR: CJ FÖLDESÜR Egy osztrák tábornok települ le Magyarországon a magyar szabadságharc után. A szomszédja Garamvölgyi Ádám földbir­tokos. A két szomszéd birtokos viszonya a gyanakvásból végül a fegyverbarátságba megy át. (Ara 23.— Kčs.) MARIETTE SAGINYAN: SORRENTÖI KARÁCSONY Lenin születésének 100. évfordulóját ünnepeljük ezzel a kö­tettel. írója személyesen ismerte az Uljanov család tagjait, az ő segítségükkel tárta fel Lenin bonyolult életének egy-egy időszakát. (Ara 18.— Kčs.) TABI LÁSZLÓ: DALIÁS IDŐK A kedvelt író szatíráit minden bizonnyal szívesen fogadja az olvasóközönség. (Ára 25.— Kčs.) RADNÓTI MIKLÓS: 1944 Ebben a könyvben Radnóti Miklós bori noteszán«' 'nrtalmát szedés nyomtatásban is közzétették. Radnóti kézit ’ >ak la­pokra írt másolatait átadta néhány bori bajtársána 'v Szá­lai Sándornak is, aki azokat hazatérte után az illet ŕ . ekhez juttatta. A verseket az' eddigi kiadásban megjelent eredeti formájában közlik. (Ara 30.— Kčs.) ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM Az utóbbi évtizedek novellairodalmának legszebb, legemlé­kezetesebb szerelmes tárgyú novelláit válogatta össze illés Endre. Harminc novellista szól az emberi szerelem mai vál­tozatairól. (Ára 17,— Kčs.) REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): A BOSZORKÄNYMESTER Izgalmas, bonyolult história, amely választ ad arra, mi tör­ténik Szofi Olaf Günter főhercegnővel, s Kovács Ágnessel az általános áruház eladónőjével, akik elcserélt mentőautóban érkeznek a tetthelyre. (Ára 18,— Kčs.) Dr. KOVÁCS LAJOS: A NÖORVOSNÄL Ez a könyv azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek leg­gyakrabban hangzanak el a nöorvosi rendelőben, a terhességi tanácsadókban, a szülőszobán. Ha abban segítséget nyújt ez az írás, hogy a nők ráébrednek arra, hogy a súlyosnak tartott betegségek titkolnivalóknak vélt rendellenességek jó része milyen könnyen orvosolható, ha megértik, hogy a korral járó változások mennyire természetesek, ha sikerül bizonyítani, hogy nincsenek ún. „kényes kérdések“, akkor a könyv elérte a célját. (Ára 34,— Kčs.)

Next

/
Thumbnails
Contents