Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-02 / 18. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

A Szlovákiai Egységes Parasztszóvefóeg tgiühió

fesa már bátran kijelenthetjük, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítése helyes volt, és a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati államokban is elismerik, hogy a nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termelési forma rendkívül erősen szervezett mezőgazdaságot hozott létre a szocialista államokban. Tehát maga a szervezési forma jó, persze, ez nem jelenti azt, hogy már minden jól megy és kihasználjuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. Maga az elgondolás, a szervezeti felépítés lényegében jő, de menet közben kisebb-nagyobb tökéletesítésre szorul, és egyre többen hangoztatják, hogy jobban ki kell használni a szövetkezeti gazdálkodás által nyújtott lehetőségeket.

nak fokozatos emeléséről. Ugyanis arról van szó, hogy a mezőgazdaság szocializálása, a szövetkezetek létrehozása és ennek következtében a rendkívül magas termelési eredmények elérése, végső fokon kell hogy a szövetkezeti tagok életét kedvezően befolyásolják.

Röviden arról van sző, hogy a pénzügyi és gazdasági feltételek felhasználásával olyan szociális, kulturális körülményeket teremtsünk, melyek szebbé, könnyebbé és gazdagabbá tehetik a szövetkezeti parasztság életét. Ezért ma, amikor már vég-Ojabban természetszerűleg előtérbe kerülnek a szociális problémák is. Amíg azelőtt nagyon sokat vitatkoztunk a szakkérdésekről, a helyes termelési formákról, az új technológiáról, ma inkább társadalmi problémák kerülnek előtérbe. Ez természetesen a fejlődés velejárója. Az történt Ugyanis, hogy a szakkérdésre fordított nagyobb anyagi eszközök, a szakemberekkel való messzemenő törődés, végül is olyan eredményeket hozott, hogy ma már a mezőgazdasági termelésben világcsúcsokat ostromolunk, és sok mezőgazdasági üzemben már alig-alig van lehetőség bizonyos szakaszokon a termelés emelésére. Amíg egy-két évvel ezelőtt még rendkívül magas búza hektárhozamoknak örültünk, ma már az újfajta kukoricák olyan hektárhozamokat adnak, hogy ez minden előző elképzelést felülmúl. A komáromi és dunaszerdahelyi járásban például kukoricából szemesen 60—70, sőt még 100 mázsás hektárhozamot is elérnek. Ez bizony világcsúcs, és ilyen hozammal fel lehet venni a versenyt a nemzetközi küzdőtereken is.

Amint a felhozott példák is bizonyítják, a mezőgazdaságban a termelési lehetőségeket egyre jobban kihasználjuk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy még nincsenek tartalékok és nem törekszünk magasabb termelési szintre. Azonban a termelés állandó növelése mellett nem szabad megfeledkeznünk a szövetkezeti mozgalom fő céljáról, mégpedig a szövetkezeti parasztság életszínvonalá-JÓ

ötlet

eredményben megszilárdultak a szövetkezetek, többnyire jelentősen meggazdagodott a tagság, és a közös vagyon értéke is többszörösére emelkedett, meg kell vizsgálnunk, hogy az ökonómiai tényezők milyen mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok megfelelő szociális és kulturális körülmények között éljenek. Nem biztos az, hogy amelyik szövetkezetben magas a belterjesség, nagyszerűek a termelési eredmények, hogy a tagság is jól érzi magát, és megfelelő körülmények között él. Jártunk olyan gazdag szövetkezetekben is, ahol magas volt a termelés szintje, elég sokat keresett a tagság, azonban düledezett a kultúrház, rossz volt az üzlethálózat, a gazdasági telepen nem volt tisztálkodási lehetőség, és a tagok kedvezőtlen, egészségtelen körülmények között dolgoztak. Ez a probléma sokáig vajúdott, és napjainkban elsőrangú helyre emelkedett, és ezért foglalkoznak most a szövetkezetekben a termelési problémák mellett egyre többet a szociális és kulturális problémákkal is.

Ma már Jórészt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Egységes Parasztszövetség felhívása alapján is egyre többet foglalkoznak a szövetkezetekben a szociális, kulturális kérdésekkel, főleg olyan intézkedésekkel, amelyek létrehozzák a jobb szociális és kulturális körülményeket. Egyre több szövetkezetben épül mosdóval, öltözővel, zuhanyozóval ellátott szociális helyiség, egészségesebb alapra helyezik a szövetkezeti klubokat is, megkülönböztetett gondoskodás történik az asszonyokról, a fiatalokról, és természetesen a gyerekekről is. Keresik, kutatják a lehetőségét annak, hogy a munka kultúráié egyre magasabb fokon legyen. Újabban bizonyos elgondolások születnek a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban is. A Szövetségi Szemle rovatban is több cikket közöltünk ezzel kapcsolatban, amelyekkel az volt a célunk, hogy igyekezzünk újabb haladó ötletekkel segíteni a problémák megoldását.

Többször beszéltünk a háztáji pótlékokról is. Most egy újabb ötletet akarunk népszerűsíteni. Nemrég Angyal János mérnöktől, a tornóci szövetkezet elnökétől egy igen ésszerű és megfelelő megoldást hallottunk. Ugyanis a szövetkezetnek szüksége van a földterületre, mert az állatállomány számára bizonyos terményekre szüksége van, és úgy látják, hogy a háztáji földön szerzett termények a közös gazdaságban sokkal több végterméket eredményeznek, mintha a tagoknál maradna ugyanaz a mennyiségű természetbeni. Ezért a taggyűlés jóváhagyta, hogy aki lemond a háztáji földről, az minden árért évi 56 koronát kap. Ezenkívül minden évre égy-egy háztáji után a tag további 20 koronát kap. Ez elég jelentős öszszeg, mert havonta például 10 éves tagság után 200 koronáról van szó. Az özvegyek élettársuk után a húsz korona 60 százalékát kapják meg.

A számítások szerint a tagok annak ellenére, hogy a háztáji földön nem végeznek munkát, majdnem annyi pénzértékét kapnak, mint azelőtt, sőt egyes esetekben még többet is. De végső fokon azért járnak jól, mivel pénzükért a szövetkezettől hivatalos áron kapnak hízósertést, baromfit, vagy más olyan dolgot, amire szükségük van. Viszont a szövetkezet is jól jár, mert több terményt használhat fel a termelésre. Nem rossz ötlet, talán máshol is meg lehetne valósítani. Balia József

Új ismeretekkel az új feladatok megvalósításáért

Az érsekújvári járás szövetkezeteinek elnökei, valamint az állami gazdaságok igazgatói a Csorba-tó Panoráma szállójában iskolázáson vettek részt. A szakiskolázáson résztvettek az élenjáró szakemberek, 'a különböző intézményekről, főiskolákról, kísérleti intézetekből, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőivel közöljék a tudomány és technika bel- és külföldi újdonságait. A résztvevő funkcionáriusok szerint az iskolázás magas színvonalú volt és nagy segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemek további munkájához. A szövetkezeti elnökök például nemcsak a járási mezőgazdasági társulás által kitűzött emelt termelési tervet vitatták meg, hanem a termelési terveket kiegészítették a szocialista munkaverseny és a kötelezettségvállalási mozgalom nyújtotta lehetőségekkel is és ezeket beiktatták termelési terveikbe. Az érsekújvári járás földművesei már eddig is jelentős mennyiséggel fokozták piaci termelésüket és a vita, valamint a feltárt tartalékokról szóló beszámoló arra enged következtetni, hogy a járás becsületes földművesei a jövőben is megállják helyüket és többtermeléssel járulnak hozzá a konszolidációhoz.

Persze, a vitában is felvetődött a probléma, hogy a szorgalmas földművesek csakis akkor teljesíthetik a termelési terveket, ha elég műtrágyát kapnak, mégpedig megfelelő választékban. A műtrágya-ellátás a múlt évhez képest valamivel javult, azonban a szállítás miatt a mezőgazdasági üzemek nem kapják meg időben a műtrágyát, és ez kedvezőtlenül hathat főleg a nagyhozamú búzafajták hektárhozamára, amelyek tápanyagigényesek.

A szövetkezeti elnökök a vitában

felháborodottan beszélték arról, hogy az érsekújvári járásban igen rossz a mezőgazdasági üzemek mezőgazdasági gépekkel való ellátása, kevés az új gép, főleg a traktor, a kombájn és az alkatrész is. Szégyen ez, hogy épp a szövetkezeti mozgalom kezdetének második évtizede után állt elő ilyen helyzet. Jozef Mišák mérnök, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója, felszólalásában rámutatott arra, hogy a szövetkezetek gépparkjait gazdaságosabban Ikell kihasználni. Azt állította, hogy jelentős gépieszközt lehet így szerezni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági üzemeket a jövőben ilyen mostohán kellene kezelni a gépellátás szempontjából, mint napjainkban. Az igazgató elvtárs hangsúlyozta, hogy ki kell használni minden feltételt és lehetőséget az összes EFSZ-ekben mind a növény-, mind az állattenyésztési termelés fokozására.

Az iskolázáson fölvetődött az Egységes Parasztszövetség járási alapszervezeteinek, valamint a járási bizottság aktivizálásának kérdése. A járási bizottság és az alapszervezeteknek elsősorban szociális és kulturális téren kellene többet tenni. Ebben az aránylag konszolidált járásban és jó termelési feltételekkel rendelkező szövetkezetekben is egyre jobban előtérbe kerül az új munkaerők biztosításának kérdése, amelyről Viktor Mráz mérnök, az Egységes Parasztszövetség vezető titkára beszélt. Beszámolójában konkrét formában foglalkozott az Egységes Parasztszövetség társadalmi, szociális és kulturális tevékenységével. Hangsúlyozta, hogy még a jól gazdálkodó és jő kereseti lehetőséget nyújtó szövetkezetekben is csakis a szövetkezeti tagok jobb életkörülményeit biztosító

intézkedések tehetik lehetővé, hogy a jövőben elég és megfelelő munkaerő legyen a termelési feladatok biztosítására. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok a szövetkezetekbe jöjjenek, megszeressék a mezőgazdaságot, a fiatal mezőgazdasági dolgozók számára jobb szociális körülményeket kell teremteni, beleértve az egészségügyi és higiéniai szolgáltatások bővítését. Magától értetődő, hogy olyan lehetőségeket kell biztosítani a szövetkezetekben, amelyek vonzzák a fiatalokat, és biztosítják a pénzügyi-anyagi ellátást, illetve díjazást, valamint olyan szociális és kulturális körülményeket teremtenek, amelyek az iparban dolgozó fiatalok szociális és kulturális lehetőségeivel egyenlőek. Ezt a célt kell hogy szolgálják az ökonómiai ösztönzők is, amelyek helyes és egészséges alkalmazásáról Teodor Pastierik mérnök, az Egységes Ferasztszövetség titkára beszélt.

Az érsekújvári mezőgazdasági dolgozók további sikereinek előfeltétele az is, hogy a járásban konszolidálódik a politikai helyzet is, hogy így nyugodtan, céltudatosan és a jövő terveit szem előtt tartva dolgozhassanak. Ezért egységesen elfogadtak egy határozatot, amelyet elküldték a járási és kerületi pártszerveknek, melyben a legélesebben elítélik a jobboldali opportunista antiszocialista és antiszovjet elemeket, amelyek fékezik az ország lakosságának békés építőmunkáját. A szélsőséges elemek bomlasztó munkája ellen a mezőgazdasági dolgozók többtermelésre serkentő szocialista kötelezettségvállalásokkal válaszolnak, és határozott lépéseket követelnek a konszolidáció érdekében, hogy vállalásaiknak megfelelően ebben az évben is tovább emelhessék a termelést. (drei)

interjú

a mezőqazdasáqi fiatalokról

Amint ismeretes, Prágában került sor a mezőgezdsági fiatalok VI. találkozójára, amelyen résztvett Pavel Jonáš mérnök, az Egységes Parasztszövetseég elnöke is. A Szövetkezeti Életben interjút közöltek arról, hogy Pavel Jonáš elvtárs a találkozó után hogyan látja a mezőgazdasági ifjúság helyzetét. A kérdéseket és válaszokat a Szövetségi Szemle mellékletünkben mi is közzétesszük.

— Milyenek az ön közvetlen benyomásai a mezőgazdasági fiatalok prágai találkozójáról?

— Elsősorban el kell hogy mondjam, hogy örültem annak, hogy a prágai értekezleten találkozhatok az egész ország mezőgazdasági ifjúságának küldöttségével. Érdekelt, hogy milyen nézetei és állásfoglalásai vannak a mezőgazdasági fiatalságnak. Kellemesen lepett meg, amikor az egyes küldöttek felszólalásaikban egyöntetűen a párt politikája mellett törtek lándzsát, amely ebben az időszakban a politikai és gazdasági konszolidációra törekedik. A küldöttek több járásból bejelentették kötelezettségvállalásaikat és nyíltan beszéltek arról, hogy napjainkig a mezőgazdaságban végzett munkát társadalmi szempontból eddig nem értékelték eléggé, és főleg keveset foglalkoztak az ifjúsági szervezetek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok problémáival. Beszélt arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozók korösszetétele nem felel meg a követelményeknek, és az ő nézetük szerint új, és főleg fiatal munkaerők szerzésére az illetékesek nem fordítanak kellő gondot és nem elég gyorsan teremtenek megfelelő életkörülményeket a fiatal mezőgazdasági dolgozóknak. (Többek között szóba került a lakásépítkezés, a fiatal szakerők megfelelő elhelyezése, a jutalmazás, a munkaelőnyök és jobb munkafeltételek biztosítása, a szociális biztosítás, a kulturális élet stb.) összehasonlították a népgazdaság más szakaszain dolgozók munkakörülményeit és lehetőségeit.

Az a véleményem, hogy az aktíva betöltötte küldetését, márcsak azért is, mert résztvettek rajta politikai és gazdasági életünk jelentős képviselői, és a fiatalok szájából hallhatták azokat a problémákat, amelyek megoldásra várnak, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági fiataloknak a jövőben jobb gazdasági, szociális és kulturális lehetőségei legyenek.

— Tagja volt az elnökségnek, és résztvett a CSKP KB illetékes osztályának beszélgetésein is. Mit közölne ezekből számunkra?

— A mezőgazdasági fiatalok küldöttségeit a köztársaság legmagasabb politikai képviselői fogadták. Személyesen résztvettem a nyugat-szlovákiai fiatalok küldöttségének fogadásán, ahol elbeszélgettünk Lénárt elvtárssal is. Az kérdezik, hogy mi a megjegyzésem ezzel kapcsolatban? Főleg az, hogy Lénárt elvtárs kétórás felszólalásában a mezőgazdasági fiatalsággal részletesen megismertette a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetet, és megfelelő adatokat közölt abból a célból, hogy a fiatalok a politikai és gazdasági élettel kapcsolatban számos kérdést tegyenek fel. Érdekelte őket többek között az ökonómiai helyzet, a turisztika, az árpolitika, a mezőgazdaság jogi irányítása. Általában azt mondhatom, hogy ez a beszélgetés nagyon hasznos volt és teljesítette küldetését.

— Mi az ön nézete a fiatalok „Nekünk és a köztársaságnak“ mozgalmára és általában a fiatalok munkaaktivitásának növekedésével kapcsolatban?

— A „Nekünk és a köztársaságnak“ című ifjúsági mozgalom, nézetem szerint nem jelent semmi újat. Ez a mozgalom természetesen a legmagasabb mértékig helyes. Köztársaságnak ma minden kezdeményezésre szüksége van a gazdasági helyzet megszilárdítása érdekében, és ehhez az ifjúság is Jelentős mértékben hozzájárulhat. A fiatalság megfelelő hagyományokra támaszkodhat, és azért mondom, hogy a mozgalom nem újkeletű. Vissza kell csak nézni a múltba, hogy a fiatalok milyen határtalan lelkesedéssel vettek részt a szocializmus éDÍtésében. Például az ifjúsági vasút építésében, a talajjavításl akciókban és az Ifjúság Falva építésében. Ezeknél a műveknél az ifjúság nemcsak anyagi értékeket hozott létre a társadalom számára, hanem politikailag is formálódott és a résztvevők közül sokan ma felelős politikai vagy gazdasági funkciót töltenek be.

A mezőgazdasági fiatalok egyik feladata az is, hogy helyesen befolyásolják, illetve vezessék a vidéken élő fiatal generációt, a pártnak, mint a társadalom vezető erejének irányítása mellett és a párt politikájának megvalósításáért folyó harcban.

— Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a CSKP-nak, mint a társadalom vezető erejének nagy figyelmet kell szentelni az ifjúsági mozgalomnak. Az a nézetem, hogy az utóbbi években nagy hiba volt az, hogy a párt nem fordított kellő figyelmet az ifjúsági mozgalomnak és nem értékelte eléggé hatását az ifjúságra. Mi lesz ennek a (következménye? Elsősorban az ifjúság egységes szervezetének széthullása, szétverése, az ifjúsági mozgalomban a szocialistaellenes tendenciák bejutása. Tanulva a hibákból, támogatnunk kell az ifjúság egységesítését egy szervezetben. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy belsőleg esetleg differenciálódjanak a népgazdaság egyes szakaszain dolgozó fiatalok, mert hisz sokszor problémáik is eltérőek, azonban politikai irányvonalának egységesnek, és a marxista-leninista elveknek megfelelőeknek kell lenni. Tovább kell fokozni a párt hatását az ifjúsági szervezetekre azért is, hogy a szocializmus ügyéért odaadó fiatalokat előkészítsék a pártba való belépésre.

— Egyrészt helyesli az ifjúság egységesítését, másrészt a fiatalok belső differenciálódásáról beszél, milyen helye lesz a mezőgazdasági fiataloknak az egységes szervezetben és hogyan hat ki rájuk a differenciálódás.

— Résztvettem a poprádi konferencián, ahol megszilárdult a Stretá önálló szervezet — a falusi mezőgazdasági és a városi fiatalok szervezete. Már akkor azt a nézetet vallottam, hogy ennek nem kellene önálló szervezetnek lenni, hanem az egységes ifjúsági szervezet egy részének. Hasonló nézetet vallottam a Nemzetgyűlés elnökségében is, azonban ennek ellenére a politikai zűrzavarban mégis szét lett verve az egységes ifjúsági szervezet. Ebből természetesen adódik, hogy örömmel fogadom az egységes ifjúsági szervezet újraszervezését, életrekeltését, amely a párt irányítása és tanácsadása alapján a párt politikájának szellemében fejleszti és fejti ki majd tevékenységét. Ebben az egységes szervezetben, amely esetleg differenciálódhat, belsőleg a nemzetgazdaság ágazatai szerint a párt kinevelheti majd jövő tagjait. Ebben a szervezetben természetesen helye van a mezőgazdasági fiatalságnak is, amely igen pozitív szerepet tölthet be. Ismeretes, hogy a szövetkezeti földművesek az elmúlt időszakban szilárdan a szocializmus építése mellett foglaltak állást, és egy percre sem inogtak meg.

Ma, nyíltan mondhatjuk, hogy Vladimír Iljics Lenin nagy gondolata, a falu szövetkezetesítéséről örökre talajt vert a mezőgazdasági dolgozók gondolkodásában. Az elmúlt húsz évben szövetkezeti földműveseink nagy történelmi művet hoztak létre, a kistermelési formák átépítését a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági formákra, a párt vezetése alatt, a merxizmus-leninizmus tanításának szellemében, a munkásosztály jelentős segítségével.