Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-25 / 17. szám

— Város vagy falu? — kérdezte ismerősöm, aki először Járt Felső- Csallóközben. Valóban, Somorja felől jövet az Aranykalász néven egyesült község­hez tartozó Nagy magyar emeletes Is­kolája, a korszerű blokkházak óriás­ként emelkednek ki a rónán. A falu­szélen levő korszerű stadion az ide­genben még csak fokozza azt az ér­zést, hogy városkába^ érkezett. Pedig nem is nagyközségbe kanya­rodott be a kocsink. Mindössze 2300 lakosú faluba, ahol 25 évvel ezelőtt sok volt a nyomortanya. Ottjá ttunkkor a középületeken zászlókat lengetett a csípős tavaszi szél. A felszalwidulás negyed évszá­zados évfordulóját ünnepelték' Dávid Ferenc, a körzeti hivatal ve­zetője így emlékezik a sorsforduló napokra: — A Daubner-féle ház pincéiében (húzódtunk meg. Az idősebbek retteg­ve. ml fiatalok, kíváncsian vártuk a felleményeket. Hosszú, Idegtépő na­pokat, éjszakákat éltünk át. Húsvét hétfő hajnalán, amikor éppen azon merengtem, hogv más években Ilyen­kor mér locsolást lázban égtünk, va­laki megverte a pince vasajtaját. Mindenki felriadt, de senki nem moz­dult. Újból dörömböltek. Elszántam magam, én indultam ajtót nyitni. Töb­ben is vissza akartak tartani. Én mégis kimerészkedtem. Az ajtó előtt két gépptsztolyos katona állt. — Germán jeszty? — kérdezte egyikük számomra Ismeretlen nyel­ven. A fejemet ráztam. Aztán bejöt­tek, dohányt kértek. Később bíztat­ták az ottlevőket, hogy menjenek ha­za nyugodtan. Engem ott tartottak, házról-házra mentem velük felülvizs­gálni, nincsenek-e valahol bújdosó németek. Úgy zörgettünk be, mint locsoló hétfőn a lányos házakhoz, csakhát az öntözködésre nem igen gondoltam. Azóta már sokszor eszem­be ötlött, hogy valójában akkor kezd­tem el funkcionáriuskodni. Azóta már huszonötször kopogta­tott a tavasz a csallóközi faluban, amelyre azt mondhatjuk, hogy telje­sen megújult. Persze, erre sokan így vélekedhetnének: ezzel ugyan sokat nem mond, így van ez a legtöbb fa­luban. Van ebben valami igazság. Csakhogy nem minden községben él 921 cigányszármazású polgár, akik valaha nyomortanyán éltek. Manap­ság a péróban mindössze tíz család lakik. Többségük nyolcáras telkeket kapott és új házakba költöztek. Né­­hényan a falu különböző helyén vet­tek lakást. A legfontosabb, a lakáskultúra, megoldódott a cigányszármazásúak­­nál. Most már az a legfontosabb, hogy a szellem napvilága is beragyogjon a rangos házak ablakán. Remélhető, hogy ezt elősegíti a nemrégiben meg­alakult Cigányszövetség, amelynek a legfontosabb feladata a művelődést élet fellendítése. Dávid Ferenc, a körzeti hivatal vezetője A dunaszerdahelyi járásban Nagy­­magyaron létesítették az első körzeti hivatalt. Az új közigazgatási fórum­hoz 11 falu tartozik. Aránylag még csak rövid idő telt el a hivatal meg­szervezése óta, s így nehéz lemérni előnyeit, hátrányait. Tény az, hogy az építkezési-, a szociális, pénzügyek­kel és egyébbel, amelyek a körzethez tartoznak, nem kell a járás székhe­lyére utazgatni. A tapasztalatok sze­rint a lakosság sok más problémáját Is operatívabban intézik. Nagymagyar a közszolgáltatások terén szintén élenjáró. A helyi gaz­dálkodási üzemben több mint 50 em­ber dolgozik. A falu és a környékbeli lakosok különféle szakembereket ta­lálnak az üzemben. Azonkívül van pékségük, cukrászdájuk és szállítás­sal is foglalkoznak. Tavaly a HNB mellett tevékenykedő üzemben több mint 4 millió koronát forgalmaztak, és a tiszta jövedelem — amelynek javarészét a község fejlesztésére használták fel — meghaladta a 600 ezer koronát. A faluban gondot okoz a nők fog­lalkoztatása. Ezért a község irányítói mindent elkövetnek, hogy körülbelül száz nő részére varróüzem részleget létesítsenek a faluban. Aranykalász község szövetkezeté­nek székháza Csőnkén van. Ez ért­hető, hiszen Nagymagyarról kevesen dolgoznak a közösben. A szövetkezet a jól gazdálkodók közé tartozik, és tavaly az átlagkereset meghaladta a 24 ezer koronát. — Voltak ám nehéz évek is — vall­ja Vass Ferenc, a szövetkezet veterán elnöke. — Ezerkilencszázhatvanben — amikor Csenke, Nagymagyar és Vajasvatta Aranykalász néven egye­sült — mindössze 14 korona volt a munkaegység értéke. Tavaly már 32-t fizettünk. — Hogyan találták ki az Aranyka­lász elnevezést? — Talán én lennék a keresztapja — mondja mosolyogva. — Több ajánlat közül az én javaslatom mellett dön­tött a bizottság. Az 1300 hektáros szövetkezetben nagyon szép gyümölcsös van, s a ker­tészet szőlészet ts számottevő. De ami a leglényegesebb, a határ jelen­tős részén öntözéses gazdálkodást folytatnak. Csőnkén a kulturális élet mindig pezsgő volt. Az utóbbi években a szövetkezeti klubban tevékenykednek a fiatalok. Gondtalanul dolgozhatnak, mert a közös irányítói sok minden­ről gondoskodnak. Az egyesült köz­ség legkisebb falujában, Vajasvattán is kultúrház épül, amelyet közös erő­vel Igyekeznek minél előbb a műve­lődés hajlékévá tenni. A múltban elmaradt három felső­csallóközi falu hihetetlenül sokat fejlődött lakáskultúrában és gazda­sági téren. Ezzel természetesen lé­pést tart a fiatalok iskoláztatása. A tanulóifjúság jó része érettségit szerzett. A főiskolát Végzettek és vég­zők száma Is jelentős. Három falu a sok közül a fény felé fordult, s fejlődésüket talán a szép­­csengésű Aranykalász név fejezi ki leghűebben. TÖTH DEZSŐ A Közszolgáltatások Háza Nagymegyaron A szövetkezeti dolgozók rangos házai Csenkén l^yitnát a németek 25 évvel ez­­előtt erősen tartották. A 228. voznyeszenszki divízió egységei Sel­mecbánya felszabadítása után átkel­tek a Garam és a Nyitna folyón, fel­szabadították Verebélyt, és Nyltra előtt megélitek. A nyitrai hadműve­let 1945. március harmincadikén, reg­geli 7 órakor kezdődött. A nemetek védelmi vonalának páncéltörő ütegeit szovjet 45-ös és 76-os ágyúk vették célba. A tüzérségi előkészítés után a Bohdan Chmelnyickij nevét viselő lövészezred indult támadásba S. V. Fe­dotov, a Szovjetunió hőse parancs­noksága alatt. Ádáz harcok után már­cius 31^én délután 5 órára szabadult fel a város. Bár még tartott a vissza­vonuló németek tüzérségi tüze, de a pincéikből előbújt lakosság már uj­jongva fogadta a felszabadító hős ka­tonákat. Negyed évszázad telt el azóta, s mennyire megváltozott a város. Igazi nagyvárosi jelleget öltött! A Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság elnöke. Alexander Urban mérnök a város fejlődéséről kimerítő felvilágo­sítást adott. A város negyedszázados szabadsága lényegében megoldotta a foglalkoztatottság kérdését. A mező­gazdasági jellegű városbői az iparo­sítás által fokozatosan ipari-mezőgaz­dasági komplexum alakult ki. Ma a járásban 198 ezer ember él. A ne­gyed évszázad alatt 27 000 új lakás épült fel, tehát a lakosság több mint fele új lakásokban éli Az életszínvo­nalra a kiskereskedelmi forgalomból lehet következtetni. 1945-ig a kis- és a középparasztok, valamint a föld­munkások valósággal nyomorogtak. Tavaly viszont a járás minden egyes lakójára 7000 korona esett a kiske­reskedelmi forgalom bevételeiből. Az üzleti forgalom még nagyobb is le­hetett volna, ha lett volna elég áru, főleg bútor, ruházat, lábbeli és egyéb, főleg lakberendezési tárgyak. Növe­kedtek a lakosság takarékbetétjei, az érdeklődés az egyéni és a szövetke­zeti lakásépítés iránt. Nyitra fejlesztését azonban minden egyéb lényeges tényező mellett leg-A modern mezőgazdaság centruma inkább mezőgazdasági Iskolája, a mezőgazdasági tudomány és gyakor­lat új intézményei jellemzik. A Mező­­gazdasági Főiskola és a Kiállítási Gazdaság a mezőgazdászok valóságos Mekkájává varázsolta Nyitrát. A főiskola agrotechnikai katedrá­jának vezetője, dr. Frideöky Ákos mérnök, professzor Is ezen a vélemé­nyen van. — Nyltra a főiskolával rendkívül sokat nyert — mondja Fridecký pro­fesszor. — Már maga az Iskola areál­­ja architektonikus gazdagságot jelent. Nyltrának, Szlovákia harmadik leg­nagyobb városának olyan Iskolája van, ahonnan évente többszáz szak­ember távozik a gyakorlatba. Az Is­kola a város fejlesztéséhez kulturális, társadalmi és szakmai téren egyaránt jelentős mértékben hozzájárul. Már két ízben itt rendezték meg például az országos szántóversenyt, mely Nyitrát a mezőgazdasági dolgozók széles tábora előtt országos méretek­ben ismertté teszi. lalkozik. Figyelemmel kísérjük a kül­földi fajtákat is saját fajtáink felja­vítása szempontjából. Munkánk leg­nagyobb területét a szarvasmarha nagyüzemi takarmányozásának a kér­dései képezik. A hústermelés kérdé­seiben országos méretekben elsődle­ges szerepet játszunk. Az ország egész területéről fordulnak hozzánk gyakorlati szakemberek. Közvetlen kapcsolatban vagyunk 26 szövetkezet­tel, 21 állami gazdasággal és 6 já­rási mezőgazdasági társulással. To­vábbi érdeklődők igényeit már alig­­alig tudjuk kelégíteni. Az előttünk álló kulcsfontosságú feladatok a ta­karmányozás kérdéseivel kapcsolato­sak a nagy üzemi technológia viszo­nyai mellett. Dolgozunk továbbá a szakosítás problémáin, az ezzel ösz­­szefüggő monodiétás rendszerek al­kalmazásán és vizsgáljuk a monodié­tás rendszereket kiegészítő vegyi komponensek kérdéseit. Külföldi vonatkozásban is bőséges tapasztalatokkal rendelkezünk, mó­dunkban áll összehasonlításokat vé­gezni a hazai és a külföldi viszo­nyok között. Ami a mezőgazdaságban dolgozó kvalifikált szakemberek mennyiségét és felkészültségét illeti, egyetlen kapitalista állam sem veheti fel velünk a versenyt. A termelés koncentrálásában világviszonylatban az elsők között haladunk. Lemarad­tunk azonban a szakosítás területén. A termőföldek, az építkezési beruhá­zások és az állattenyésztés koncent­ráltsága további előrehaladást tesz lehetővé. Tovább kell jutnunk a me­zőgazdasági termelésnek nyújtott szolgáltatások területén Is. A világ más országaiban számos olyan tevé­kenységet, amit mi otthon, a szövet­kezeten belül végzünk, más vállala­tokkal végeztetik, megrendelésre. A kérdések megoldáshoz jók az előfel­tételeink. Hála a Mezőgazdasági Fő­Az Állattenyésztési Kutatóintézet munkájáról Ján Plesník mérnök, pro­fesszor, akadémikus, a tudományok kandidátusa számolt be, aki egy sze­mélyben a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia elnöke is. — A ml kutatóintézetünk — említi — eredetileg a Zólyom melletti Víg­­lašon volt, ahol rendkívül szerény körülmények között működött. Innen helyezték át Nyltráre. Az Igazi mun­ka csak Itt kezdűdött. A Mezőgazdasági Főiskola, a Kiál­lítás! Gazdaság és a mi kutatóintéze­tünk közös munkája eredményekép­pen Nyltra a mezőgazdasági kutató­munka és a tegfejlettebb gyakorlat centrumává fejlődött ki. Az ebbe a hármas tartóoszlopba fektetett beru­házások kezdenek már szépen meg­térülni. A mi intézetünk például a tenyésztett állatfajták javításával fog­iskolának, elsősorban az emberekben bízhatunk. Termelési koncentráción­kat a fejlett államok is irigykedve szemlélik. A dán mezőgazdasági aka­démia Igazgatója például megállapí­totta, hogy olyan előfeltételekkel a tudományos-technikai forradalom megvalósítására, mint amilyenekkel Csehszlovákia és az NDK rendelke­zik, nem rendelkezik egyetlen más állam sem a világon. Valóban csak rajtunk múlik, hogy hogyan használ­juk ki ezeket a feltételeket. Az ed­dig elért eredményekhez Nyitra min­denesetre jelentős mértékben Járult hozzá. Végül pedig az Állandó Mezőgaz­dasági Kiállítás Gazdaságának igaz­gatóját, Ostrovský Juraj mérnököt kérjük fel, hogy beszéljen a gazda­ság munkájáról. — Birtokunk 3600 hektár, — mely a főiskola gyakorlati oktatásának cél­jait is szolgálja — mondotta. — A mi gazdaságunk egyike a legnagyobb kísérletező munkahelyeknek, miköz­ben állandóan a mezőgazdasági nyil­vánosság rendelkezésére áll, de fel­készültünk szakmai információk, ta­nácsok nyújtására is, felülvizsgáljuk az új technológiai eljárásokat, az új technikát, a termékeket. A mezőgazdasági termelés sokolda­lú minőségi fejlődése komoly felada­tok elé állítja gazdaságunkat. Gya­korlatilag kell bemutatnunk a mo­dern technika és technológia elő­nyeit. Nagy szerencsénk, hogy azok, akiknek mindezt egyre magasabb színvonalon mutatjuk be, az új isme­reteket érdeklődve és szívesen fogad­ják, sőt, néha türelmetlenül szorgal­mazzák azok alkalmazását. Úgy gon­dolom, hogy ez így is van rendjén. Erre nevelte élenjáró szakembereink többségét az itteni Iskola és az itteni kutatóintézet, sami feladatunk, hogy az új ismereteket idejében elsajátítsa a mezőgazdasági dolgozók széles tá­bora. Látogatóink kíváncsian és fi­gyelmesen tanulmányozzák termelési módszereinket, gépeinket, berendezé­seinket és a szerzett tapasztalatokat saját üzemeikben hasznosítják. Du. A régi Csenkóbűl egy liáz maradt ..Innnundúnak"

Next

/
Thumbnails
Contents