Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-18 / 16. szám

KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA

BIOKÉMIA A GYAKORLATBAN

A növényivédelem várható fejlődésének első — 10—15 évre terjedő — szakaszában lényegében nem remélhető sok változás. Természetesen használnak új készítményeket, új gépeket, de magük az eljárások ugyanazok maradnak. Tehát a szereket permetezés vagy porozás formájában juttatjuk ki a növényre, csak magasabb technikai színvonalon.

A növényvédelem további fejlődésének második szakasza azonban sokkal több tudományos ismeretet igényel az embertől. A szakemberek szerint, ezek századunk 80-as és 90-es évei között realizálódhatnak olyan mértékben, hogy hatásuk érezhető legyen a termelés minden területén.

Megalapozott érvek szólnak amellett, hogy a növényvédelem további fejlődésének ütemét biokémiai ismereteink határozzák meg. Ahhoz ugyanis, hogy a betegség vagy a rovar ellen igen hatékony védekezés alakuljon ki, mindenképpen és mindenekelőtt szükséges a kórokozók életfolyamatainak pontos ismerete.

Ma még sokan „egy kalap alá vonnak“ minden növényt. Nem Is gondolnak arra és nem vizsgálják, hogy az egyes fajok anyagcseréjében milyen hihetetlenül nagy a különbség. Ezek a különbségek persze mai eszközeinkkel nem igen mérhetők, vagy

ellenfelek tényleges találkozása, hiszen az ellenfelek hatóanyagait a növénybe vagy a növényre tápláljuk, így a kártevőket még támadás előtt esetleg elriasztjuk, vagy — ha a hatásmechanizmus ennek felel meg — ki Is Irthatjuk. A biokémiai tudomány fejlődése lehetővé telheti azt is, hogy közvetlenül avatkozzunk be a kártevők életébe. így pl. ma ismeretes, hogy a rovarok fejlődési fokozatait bizonyos hormonok indítják be. Elképzelhető olyan hormonok kitermelése, amelyek vagy megakadályozzák a rovarok átalakulását, tehát a bábozódást, a hernyóképződést stb., vagy éppen megsürgetik ezeket a folyamatokat.

Ma már tudunk példát említeni arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az összehangolt védekezésben. A tölgyerdők egyik veszélyes kártevője, a scdrómoly ellen az NDK-ban úgy védekeznek, hogy maleinsav-hidrazlddnl permetezik kihajtás előtt a tölgyfákat A permetezés hatására a rügyek fakadása lényegesen lelassul, ilyen módon megduzzadásuk és fakadásuk nem esik egybe a sodrómolylárvák fejlődésével.

antibiotikumok felhasznAlAsa

A századforduló táján a növények védelmében alkalmazni fogja az em- Ьэг az antibiotikumokat, vagyis a kóros szervezetek elpusztulására alsze a legyeket. A fény is egyike az ősrégi csalogatóknak. Az ókort mécsestől a korszerű fénycsapdáig számos eszközt készített az ember a rovarok tőrbecsalására.

SZEXUÁLIS hormonok MINT CSALOGATOK

A csalogatás eszközei között újabban előtérbe kerültek az ún. szexuális csalogatók, amelyek a rovarok nemi mirigyei által kiválasztott illő olajokat használják fel. Emellett nagy jelentősége lehet a táplálkozási csalogató anyagoknak is.

A szexuális hormonok csalogató hatását régóta felfedezték. Megállapították, hogy egyes lepkefajok és más rovarok nőstyényei olyan illatanyagokat termelnek, amelyekkel több kilométer távolságról magukhoz csalogatják a hímeket. így pl. — az ismertebb kártevők közül — a szőlősodrómoly nőstényei a párjukat messziről hívogatják ilyen módon. Vannak rovarfajok, amelyeknél fordított a helyzet, a him csalogatja a nőstényeket. A rovartan művelőire vár az a feladat, hogy a káros rovarok szexuális csalogatóit mesterségesen állítsák elő. Ilyen csalogatókat jól lehetne alkalmazni a kukoricamoly, a gyapjaspille, a dinnyelégy és még egy csomó más rovar tőrbeejtéséhez. E hormonok megtalálása azonban igen nehéz biológiai és vegyi feladatnak látszik. Az illatanyagokat ui. a rovarok

Környezeti feltételek javítása

a növénytermesztésben (2)

legalább Is nehezen mutathatók ki. A biokémia kibontakozásával azonban egy-két évtizeden belül tisztában leszünk azokkal a vegyi folyamatokkal, amelyek a növények fejlődésének különböző szakaszában — és növényenként más-másképpen — lezajlanak.

A fejlődési biotérkép lesz a tulajdonképpeni alapja a védekezésnek. Ez nyújt lehetőséget arra, hogy kémiai anyagokkal a növény egészét nemcsak befolyásolják, hanem esetleg meg is változtassák. így talán a rezisztenciát, azaz ellenállóképességet is „adagolni“ lehet majd vegyszerrel, besugárzással vagy más eljárással. Egyúttal az is kimutatható lesz, hogy mely szerekre érzékeny a növény. Egyáltalán elképzelhetetlen, hogy a ma oly érzéktelennek tűnő növények beteges, „allergiás“ nemtetszéssel fogadjanak bizonyos szereket, illetve azokkal szemben ellenanyagokat termeljenek. A végső megoldás a növényvédelemben tehát nem az lesz, hogy kiirtjuk a káros növényt és segítjük a hasznosat. Ehelyett a két biológiai fél: a kultúrnövény és a kártevő közötti harcot biokémiai vagy más eszközökkel befolyásoljuk úgy, hogy abból a számunkra kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező növények kerüljenek ki győztesen.

A NÖVÉNY BIOKÉMIAI VÉDELME

Biokémiai ismeretanyagunk jelentős bővülése tehát tulajdonképpen két lehetőséget rejt magában. Egyrészt „megtanítjuk“ a növényt a biokémiai védekezésre. Ugyanúgy, ahogy ma már az embert vitaminokkal és egyéb, gyógyszerként előállftott vegyületekkel bizonyos betegségekkel szemben ellenállóvá tesszük. Ezzel elősegítjük, hogy maga a szervezet küzdje le a betegségeket. A növényi anyagcserébe is beavatkozunk és elősegítjük, hogy olyan anyagokat termeljen, amelyek megelőzik a fertőzést vagy megölik a kórokozókat.

A fejlődés másik formája — ugyancsak biokémiai alapon — olyan lehet, hogy megkeressük a kártevők természetes ellenségeit és ezeket befolyó soljuk oly módon, hogy egyre aktívabbak legyenek. Ahol pedig lehetséges, mint pl. az előbb említett példában, olyan helyzetet teremtünk, hogy szinte „megtermeltetjük“ a védekező szert a kártevők, rovarok, betegségek természetes ellenfeleivel. A kémiai fejlettség lehetővé teszi majd, hogy ezeket az anyagokat azután kitermeljük és megfelelő alakban juttassuk el a növényekhez. Akár közvetlenül adhatjuk a növénybe vagy a növényre, akár közvetve a talajba, a növényt támadó kártevők már a növényben találhatják meg azokat a természetes ellenanyagokat, amelyekkel ma csak a kártevők ellenségei vannak felruházva.

Ilyen módon elérhetünk oda, hogy nem feltétlenül szükséges a biológiai

kalmas anyagcseretermékeket Is. Ez sem idegen jelenlegi gyakorlatunktól. Érdekességként megemlíthető, hogy az egyik, növényvédelmi célokra alkalmas antibiotikum, a glytoxin egyidős a penicillinnel. Növényvédelmi célokra már ma is kaphatók, olyan sztreptomicin-készítmények (Fitomicin stb.) amelyek bizonyos betegségek ellen igen jó hatást érnek el.

Az antibiotikumok szélesebb körű bevezetésétől a növényvédelem gyors fejlődését várják a szakemberek.

Az ezzel kapcsolatos kutatás máris jelentős eredményeket hozott. Főleg az ember-, illetve állatgyógyászatban használatos antibiotikumok gyártási melléktermékeit használták fel. Sikert értek el ezekkel a szerekkel a búzakőüszög, a búza- és az árpalisztharmat és az almalisztharmat ellen. További eredmények vannak pl. a meggymonilia, a dohányperonoszpóra és egyes rozsdagombák elleni védekezésben is. Más antibitokumok rovarok ellen használhatók. Ma is alkalmaznak ilyen védekező szereket a házilégy, a moly és az egyéb rovarok, sőt mezőgazdasági kártevők elpusztításához.

ROVAROK RIASZTÁSA ÉS CSALOGATÁSA

Ismeretesek azok a törekvések, amelyek a permetezés — különösen pedig a porozás — háttérbe szorítását szorgalmazzák. Az előjelek szerint a jövő évszázadban ez a két hagyományos eljárás erősen korlátozódik. Éppen az előbb említett tudományos fejlődés segíthet hozzá, hogy a kártevőirtás közben ne kelljen nagy területeket permetezni. Ügy is mondhatnánk, hogy a kártevőket összegyűjtik és úgy irtják ki.

A riasztás biológiai jelentőségét már ma is jól ismerjük. Valószínű, hogy ennek alkalmazása jelentősen terjed majd olyan növényekre, amelyek kis területről nagy termelési értéket adnak. így pl. növényházakban a riasztást eredményesen lehet alkalmazni. Mégis nehezen képzelhető el — különösen üzemi méretekben —, hogy a rovarkártevőket hasznos növényeink közeléből végleg elriasszuk. Ez azt eredményezheti, hogy valahol más kártétel keletkezhet. Sokkal valószínűbb, hogy a jövő évszázadban a kártevők és elsősorban a rovarok irtása inkább a csalogatás módszereit követi. A rovarok csalogató irtása napjainkban sem ismeretlen, sőt évszázadokra nyúlik vissza. Kezdetleges formában mér az ókorban is előfordult. Már idősebb Plinius ajánlotta, hogy a hangyák kártételét megakadályozhatják, ha a gyümölcsfákra halakat akasztanak fel. Ez az ajánlás azon a feltételezésen alapul, hogy a hangyák a halban összegyűjthetők és Így a gyümölcsöt nem károsítják. Más régi szakírók javasolták, hogy a sóskákat korpával csalogassák össze. Századunk elején egyes helyeken citromolajjel csalogatták öszcsak parányi mennyiségben termelik, tehát összegyűjtésük nagy költséggel és fáradsággal jár. Mesterséges előállításuk pedig — jelenlegi felkészülésünk mellett — hatalmas feladatot jelent. Erre ml sem jellemzőbb, mint hogy a selyemlepke nemi vonzóanyagát 250 ezer lepkéből igyekeztek kivonni. A nagy munka eredményeként mindössze 12 mg-nyit találtak. Más kutatók a gyapjaspille nemi hormonját gyűjtötték össze a meg nem termékenyített nőstények potrohánek ecsetelése útján. A kutatók félmillió gyapjaspille potrohúban 20 mg vonzóanyagot találtak. Igaz, hogy ez a látszólag csekély mennyiség igen nagy tömegű him összecselogatásáre volt elegendő. Amerikai kísérletek szerint pl. egyetlen nőstény selyemlepke elméletileg mintegy 1 milliárd hímet csalogathat össze

A rovarcsalogatásos védekezésnek ma már gyakorlati eredményei vannak. Az Amerikai Egyesült Államokban a ceratitis capitata földközitengeri gyümölcslégy összecsalogatésára angelika-olajat tartalmazó csapdákat állítottak fel. Igaz, hogy viszonylag drága anyagról van szó, amelyből különben illatszert gyártottak, de sikerült vele igen sok hímet összefogni. Egy másik légyfaj hímjeiből hasonló módon a Hawaii-szigeteken 10 óra alatt 4 milliónyit fogtak össze, és ezzel alapjában ivévé ki Is Irtották a kártevőt.

Olcsóbbnak látszik a táplálkozási csalogató anyagok alkalmazása. Igaz, hogy belőlük jóval nagyobb mennyiség szükséges, mert hatásuk kisebb.

A finomra porított táplálkozási csalogatóanyagokat repülőgépről szórják ki. így egy-egy területre összpontosítják a kártevőt, ahol azután már jóval egyszerűbb elpusztítani.

A nemi hormonos csalogatás jól összekapcsolható a jövő század növényvédelmének egy másik, igen jelentős fegyverével, az atomenergia alkalmazásával. Megfigyelték ugyanis, hogy radioaktiv anyagokkal (pl. a kobalt izotóppal) besugárzott rovarok elvesztik szaporodóképességüket.

A biológiai növényvédelem a jövő évszázadban sem lesz ismeretlen. Sőt, úgy vélik a specialisták, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb eredménnyel kecsegtet, éppen a tudomány és a technika vívmányai folytán. A biológiai növényvédelemnek a jövő évszázadban valószínűleg több útja lesz. Az egyik a mikrobiológiai védekezés jelentős mértékű kiterjedése. Tapasztalható ugyanis, hogy a gyorsan elszaporodó rovarnépesség életét és kártételét hirtelen járványszerű megbetegedések esetenként Igen erősen csökkentik Ez sem új dolog egyébként, mert már Mecsnyikov orosz tudós felfedezte a járványszerű rovarmegbetegedés jelentőségét.

(A harmadik évezred küszöbén) Dr. Sárkány Pál

Következik: Forradalom a takarmánytermesztésben és tartósításban.

Az élenj ár ók között

Bátran állíthatjuk, hogy a Nyényei Egységes FBldművesszövetkezet a nagykürtösi járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Erről tanúskodnak az elmúlt év gazdasági eredményei amelynek az egész tagság odaadó és nem utolsósorban a vezetőség — élén NEMCSOK LASZLÚ elnökkel — szakszerű munkáját dicséri. A jó eredmények kedvezően befolyásulták a tagság jövedelmének növekedését is, mert a tervezett 400 ezer helyett 900 ezer korona jutott az évvégi nyereségrészesedésre.

TOJÁS ÉS TEJ

Nem szükséges részletezni és külön kihangsúlyozni, hogy népgazdaságunk számára milyen jelentőséggel bír a tej- és a tojástermelés, mert a legalapvetőbb állati eredetű fehérjékben gazdag termékekről van szó, amelyek a mindennapi életben az ember táplálkozásánál nagyon fontosak. Ezt vették alapul a nyényeiek is, amikor főleg a baromfitenyésztésre és a tejtermelésre szakosították az állattenyésztést.

A termelés szakosítása meghozta gyümölcsét. Különösen a baromfitenyésztésben érnek el jó eredményeket. Főleg a tojástermelésben elért sikerek kívánkoznak tollvégre. Amíg 1966-ban a tojáshozem tyúkonként 166 darab volt, addig tavaly már 230 darabra növekedett az átlagos tojáshozam. Ez valóban kiváló eredmény, amiről csak az elismerés hangján szólhatunk, hiszen 1969-ben Szlovákiában a tojáshozam tyúkonként csak 177 darab volt.

A fent említettekből nyilvánvaló, hogy a baromfitenyésztés a szövetkezet legőbb termelési ágazatai közé tartozik, amit a jövőben még bővíteni szándékoznak. A tervek szerint a már nem megfelelő 6000 férőhelyes tojóházat korszerűsítik, és Így a tojócsarnok befogadóképessége 8000 férőhellyel bővül. A tojócsarnok korszerűsítése megközelítőleg 1 millió 300 ezer koronába fog kerülni.

A baromfitenyésztésben elért jó eredmények a megfelelő állománynak, a jó minőségű Ipari ebraktakarmány-keveréknek és a baromfigondozók szorgalmas munkájának köszönhetők. Egyelőre tehát kifizetődő a baromfitenyésztés, hiszen a termelés növekedése elmén 1 millió 300 ezer koronához jutott a szövetkezet.

A tejtermelésben szintén bíztató a fejlődés. Tavaly a 253 darab tehéntől átlagosan 2500 literes tejlhozamot terveztek, a valóságban azonban ezt 110 literrel túlszárnyalták. Ezek alapján a járás élenjáró tejtermelő szövetkezetei közé tartoznak Igaz, szlovákiai viszonylatban a 2610 literes tejhozam nem valami kimagasló eredmény, de a nagykürtös! járás természeti adottságai és ökonómiai viszonyai mellett ez jó eredménynek számit.

A tejtermelés alapja a jó tehénállomány. Szem előtt tartják ezt a közös irányítói. Tehénállományunk fiatal, de a hasznosság további fokozása érdekében az elmúlt évben 50 darab magasan vemhes dán üszőt vásároltak. Számításukat megtalálták az állattenyésztés irányítói, Bok&ay mérnök és Tóth Pál segédzootechnikus, mert a tavalyi tejhozam az 1968-as évhez viszonyítva 400 literrel emelkedett.

MERT SZÜKSÉGES

Sertéstenyésztéssel Is foglalkoznak a szövetkezetben. Nem nagy mértékben, hiszen az évvégi állomány 216 darab, ebből 54 darab anyasertés volt.

Mivel a hústermelés és ellátás terén országos viszonylatban még akadnak fogyatékosságok, ezért minden lehetőséget és tartalékot fel kell használni a hiányosságok felszámolása érdekében. Ehhez szeretnének hozzájárulni a nyényei szövetkezetesek. Lelkiismeretes munkával, jó eredményeket érnek el a malacnevelésben. Szlovákiai viszonylatban tavaly kocánként 15 darab malacot választottak el, de ők ezt eggyel megtoldották. A tervek szerint az anyasertés-állományt részben növelni elvárják, mert a malacok iránt nagy a kereslet.

Az állattenyésztés fejlődését és jelentőségét, mint jövedelmi forrást, talán egy kis összehasonlítással érzékeltethetem a legjobban. Amíg 1980-ban az állattenyésztésből 1 millió 215 ezer korona volt a bevétel, addig 1969-ben a terv már 7 millió 313 ezer koronát irányzott elő, de a valóságban 9 millió 424 ezer korona bevételt értek el. Az összehasonlítás tehát világosan mutatja, hogy az állattenyésztés szakosítása nagyon is kifizetődő.

A helyt adottságok kihasználása érdekében tavaly 200 darab törzskönyvezett juhot vásároltak és Zatykó János gondjaira bízták. Az állomány nagyon szép és a gyapjú bizonyára jól jövedelmez majd a közösnek.

A KETTŐ ELVÄLASZTHATATLAN

Mindannyian jól tudjuk, hogy az állattenyésztés nagy mértékben függ a növénytermesztés színvonalától. Ahol pedig szakosították az állattenyésztést, ott még fontosabb szerep jut a növénytermesztésnek. Tavaly a gabonatermesztésben nem érték el az előző év hektárhozamait. Ebben részben az időjárás, részben pedig a gyengébb tápanyagellátás a ludas, mert a szövetkezet nem kapta meg időben a megrendelt műtrágyamennyíséget. Búzából 29,9 mázsa termett hektáronként, ami öt mázsával kevesebb az 1969-as év átlagánál. Árpából 27,7 mázsa volt a hektárhozam. Gabonafélékből 2035 mázsával termeti kevesebb, mint 1998-ban. Ez a hiány természetesen éreztette hatását az abraktakarmány-alapnál, amit felvásárlással szükséges pótolni.

A növénytermesztés irányítói azon fáradoznak, hogy az igényes feladatokat sikeresen teljesítsék. A termelés fokozása évről-évre alaposabb szakmai felkészülést' igényel. A nyényei szövetkezetben ezen a téren példamutató a tevékenység. A gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező Tóth Sándor agronómus kitűnő munkatársra talált Kajtor Tibor mérnökben, aki tavaly került a szövetkezetbe. A termelés színvonalának fokozása érdekében szakosították az agronőmusok munkakörét. Tóth Sándor a gabona és a technikai növények termesztéssért, valamint a szőlészetért felelős, a fiatal mérnök hatáskörébe pedig a kertészet, a gyümölcsészet és a takarmánynövények termesztése tartozik. Természetesen a két agronómus kölcsönösen segíti egymást. A gazdag elméleti tudással rendelkező fiatal mérnök figyelemmel kiséri a műtrágyák szakszerű alkalmazását, megfigyelései alapján irányítja a megosztott tápanyagellátás gyakorlati kivitelezését. A kölcsönös együttműködés minden bizonnyal elősegíti majd a növénytermesztés további fokozását.

Komoly feladatok várnak a növénytermesztés dolgozóira és Irányítóira, mert bőséges takarmányalapot kell teremteni az állattenyésztés számára. Tavaly például 800 mázsa takarmányrépa termett hektáronként, évelőtakarmányokből pedig két vagonnal termett több a tervezettnél. Reméljük, az idén sem lesz baj a takarmányalappal.

Az 1222 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó nyényei szövetkezet eredményei biztatóak. Erről tanúskodik az is. hogy az elmúlt évben a 10 millió 800 ezer koronás pénzügyi tenvei 968 ezer koronával túlszárnyalták.

Mindent egybevetve, ahol a bátor vállalkozószellem, a szaktudás és a jó munkaszervezés a tagság szorgalmával párosul, a várt eredmények sem maradhatnak el. Ezt bizonyítja az egy hektár szántón elért IC 912 korona értékű mezőgazdasági piaci termelés, amely 1960-ban alig haladta meg a 2000 koronát. A kiváló eredmények csak alátámasztják a bevezetőben tett megállapítást, és reméljük, hogy a nyényei EFSZ továbbra Is a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik majd.

Kajtor Pál