Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-28 / 13. szám
KORUNK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI SZABAD FÖLDMŰVES GAZDASÁGI SZEMINÁRIUMA A mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó Ipar vállalatai közötti kölcsönös együttműködés gyökerei egészen a kapitalista Csehszlovák Köztársaság Idejébe vezetnek vissza. Ebben az Időben ez az együttműködés elsősorban minimális költségeket és a maximális nyereséget volt hivatva biztosítani a kapitalista nagyvállalkozók számára. A mezőgazdasági termelés szocialista átépítése új feltételeket teremtett a vállalatok közötti együttműködés számára is. 1948 után erre igen kedvező feltételek alakultak ki, a fejlődésnek azonban árnyoldalai is voltak. A vállalatközi együttműködés utóbbi húsz éves korszakát több, egymástól elkülöníthető fejlődési szakaszra bonthatjuk. Az első szakaszt, amely 1957-ig tart, a vállalatközi együttműködésben az ösztönszerűség és a véletlenszerűség jellemzi. Az állami és gazdasági szervek figyelmét az új állami gazdaságok és szövetkezetek személyi, gazdasági és szervezési megerősítésének feladatai kötötték le, valamint azoknak a tartalékoknak a feltárása, amelyeket a termelés nagyfokú koncentrálása és az új termelési viszonyok nyújtottak. Az új szocialista mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó ipar vállalatai közé ebben az időben fokozatosan beékelődött egy új állami gazdasági szervezet, melynek feladata a mezőgazdasági termékek állami felvásárlása és a mezőgazdasági vállalatok anyagi ellátása volt. Ez a szervezet fokozatosan egy erős, adminisztratív monopolszervezetté fejlődött ki. A második szakasz az EFSZ-ek 1957-ben megtartott III. országos kongresszusával kezdődik. Ez a kongresszus feladatul tűzte ki az EFSZ-ek és az állami gazdaságok közötti szorosabb együttműködést a termelőerők fejlesztése céljából, a mezőgazdasági termelés növelése és gazdaságosabbá tétele érdekében. A tervfeladatok egységes direktív elosztási rendszere és a fennálló jogi előírások fékezően (hatottak azonban az együttműködés kifejlesztésére. Csak az EFSZ-ről szóló új, 1959-ben jóváhagyott törvény teszi lehetővé, hogy a földművesszövetkezetek „egyesíthetik anyagi és pénzügyi eszközeiket, valamint munkaerőiket a közös gazdasági tevékenység hatékonyabb végzése céljából, a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében.“ A vállalatközi együttműködés számára kialakult tehát a terület egyrészt ún. alacsonyabb formában, amelyik két-vagy többoldali gazdasági szerződések formáját jelenti, külön önálló új jogi személy létrehozása nélkül, másrészt pedig magasabb formában, amikor a vállalatközi együttműködés egy új, önálló jogi személyen keresztül valósul meg. Ebben a második szakaszban alakultak meg a meliorációs szövetkezetek, mint a vállalatközi szervezetek sajátos formái, amelyek feladata a talaj- és a vízviszonyok rendezése volt. Később a meliorációs szövetkezetek tevékenysége kiterjedt az ún. különleges mezőgazdasági építmények létesítésére Is. (Gyümölcsösök, szőlő- és komlóültetvények létesítése, stb.) Az EFSZ-ről szóló törvény jóváhagyása után 1960-ban hirdetményt adott ki a kormány, amely szabályozta a szövetkezetek mellék- és segédüzemági termelését és kölcsönös együttműködésüket. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó egyéb vállalatok között is megindnult az együttműködés, vállalatközi társulások keletkeztek főleg a mezőgazdasági termelésnek nyújtott szolgáltatások közös szervezése terén. (Takarmányfeldolgozás, építkezési tevékenység, termékfeleslegeik értékesítése, stb.) * « A harmadik szakaszt a megtorpanás és a fejlődésnek Indult együttműködési viszonyok részleges felszámolása jellemzi. Ez a szakasz a CSKP KB 1961-es februári plénumával vette kezdetét, amelyik az EFSZ-ek vállalatközi együttműködését úgy értékelte, mint a földmflvesszövetlkezetek törvényellenes kereskedelmi és ipari tevékenységét. A CSKP KB júniusi plénuma 1961-ben még élesebben elítélte az EFSZ-ek ezirányú tevékenységét, úgy a beszámolókban, mint a határozatokban. Ebben az időszakban zajlott le a Nový Liptov-i EFSZ elnöke ellen indított per is (Herceg és társai), akit többéves börtönbüntetéssel sújtottak az állítólagos törvény- és társadalomellenes tevékenységért. Az események következtében a vállalatközi együttműködésben dezintegrálódási folyamat vette kezdetét, amelyik egészen 1964-ig tartott. A meglévő vállalatközi társulások száma 7-re csökkent, a segéd- és melléküzemági termelés a minimumra korlátozódott, hasonlóképpen leszűkült a meliorációs szövetkezetek tevékenysége is, amelyek előzőleg — a meglévő kapacitás kihasználása érdekében — már hozzáláttak a mezőgazdasági cél-építkezésekhez. A negyedik szakaszt az EFSZ-ek VI. kongresszusa nyitotta meg, amelyik jóváhagyta az új alapszabály-mintákat. A kongresszus reálisan Ítélte meg a vállalatközi együttműködés szükségességét és feltételeit a mezőgazdaság termelőerőinek gyorsabb ütemű fejlesztése, a termelés intenzitásának és hatékonyságának növelése érdekében. Elemezte továbbá a vállalatközi együttműködésben bekövetkezett megtorpanás időszakát, és a jóváhagyott alapszabály-mintákban leszögezte: „a szövetkezetek kölcsönös együttműködés céljából társulnak, közös szövetkezeti vállalatokat létesítenek, és fejlesztik a kooperációs együttműködés további formáit“. A VI. kongresszus után felszabadultak ugyan a feltételek a vállalatközi együttműködés számára, a megelőző időszak integrációellenes Irányzata azonban továbbra is éreztette még hatását, ezért a vállalatközi együttműködés gyakorlatilag nem indulhatott gyors fejődésnek. Erre csak a CSKP KB 1967-es márciusi plénuma után kerülhetett sor. A CSKP KB 1967-es márciusi plénuma elsősorban Ideológiai téren nyitotta meg az utat a vállalatközi együttműködés számára. Ez már az 1967-es évben megindult, és a további években viszonylag kedvező feltételek mellett fejlődött tovább. A vállalatközi együttműködésre az egyes fejlődési szakaszokban különböző objektív tényezők is hatottak, amelyek alapvető mértékben meghatározták az együttműködés formai és tartalmi vonatkozásait. A fő tényezők közül legalább a következőket érdemes megemlíteni: — a tudományos-technikai forradalom kihatását, amelyik az új termelési technológiával és technikával, a termelési tevékenység racionális szervezésével elmélyíti a társadalmi munkamegosztást, — a modernizálás, a világszínvonal paramétereinek megfelelő kapacitások felépítése meghaladja egy vállalat képességeit és elekerülhetetlenül szükségessé teszi az integrációs együttműködést, — a közös vállalkozásban a vállalkozással járó rizikó megoszlik az egyes betársult vállalatok között, — a közös vállalkozás magasabb szintre emeli a gazdálkodást, lehetővé teszi a költségek csökkentését és olyan magas jövedelem elérését, amilyenre egy vállalat önmagában nem lonne képes, I — a közös vállalkozás az eg es vállalatok számára kibővíti a piaci értékesítés lehetőségei , lehetővé teszi a vállalatok éghajlati és gazdasági feltété einek jobb kihasználását, — a termelői és a keresked« mi tevékenység szakosítása és koncentrálása a közös vállalat к által lehetővé teszi a szakemberek szakosított összpontos tását is, ami szintén növeli a termelés eredményességét. Az eddigi fejlődésbe az elmt It húsz év alatt jelentős mértékben hatottak a felsorolt ob ektív és szubjektív tényezők, megmutatkozik ez a vállelatkö i társulások jelenlegi mennyiségi mutatóiban is. 1969 márc us elsejéhez az egész ország területén 187 vállalatközi társi lás, illetve vállalat volt, ebből 142 volt Csehországban, 45 p< dig Szlovákia területén. Ezen kívül volt 104 meliorációs szí vetkezet is, ebből 76 Csehországban, 28 pedig Szlovákia tei liletén. 1969 március elsejéhez Csel ország valamennyi járásában, Szlovákia területén pedig 21 j rásban megalakultak a járási mezőgazdasági termelési társul Ssok, melyek tagjai a járások területén működő EFSZ-ek, áll imi gazdaságok, több esetben tagjai ipari feldolgozó vállalaté c, felvásárló és értékesítő vállalatok is. Szlovákia 15 járásál an a mezőgazdasági termelést továbbra is járási termelési igf igatóságok irányítják. Annak ellenére, hogy a CSKF KB 1967-es márciusi plénuma után a Járási mezőgazdasági tá -sulásokra hárult a fő feladat a vállalatközi kapcsolatok feji« sztése terén — hiszen a társulások munkájában részt vette : a feldolgozó vállalatok is, — szemmetláthetó javulás nem ik vetkezett be. Az okot főleg abban kell keresni, hogy a m< glévő ideológiai és szervezési feltételek mellett nem alakulta c még ki a gazdasági feltételek az ilyen együttműködés fej esztésére, amelyik viszont az agroélelmiszeripari komplexum belső fejlesztése szempontjából döntően fontos Jelentőségg« 1 bír. A továbbiak folyamán a váll. latközi együttműködés gazdaságjogi alapjaival fogunk fogla <ozni. Az első alapvető jogt norma, amelyik részletesen elemzi a mezőgazdasági vállalatok vállal itközi együttműködésének a feltételeit, az EFSZ-ről szóló • 9/1959 számú törvény volt. A népgazdaság tervszerű irány tásának rendezésével kapcsolatban kiadott 100/1966 számú 1 ürmányhatározet szintén meghatározta a kölcsönös célszerzí dések (társulási szerződések) feltételeit. Végül pedig a Mezőf jzdasági és élelmezésügyi mi-Д vállalatközi együttműködés formái a csehszlovák mezőgazdaságban nisztérium a 47/1968 számú hird uménnyel részletesebben rendezte a közös szövetkezeti válla átok ügyét. A Gazdasági Törvénykönyvön kívül a felsorolt , ezdeságjogi normákból főleg a következő részek vonatkozna! a mezőgazdasági vállalatok vállalatközi együttműködésére: A* EFSZ-ről szóló 49/1959 szá nú törvényből elsősorban a törvény 7. része, mely „A szőve kezetek kölcsönös együttműködése“ cím alatt főleg a követ ező viszonyokat rendezi: — a 31. §-ban, a törvény leh ítővé teszi, hogy a szövetkezetek anyagi és pénzeszközeik« t szerződésen alapuló közös gazdasági tevékenység végzésén egyesítsék, — a 32. §-ban, a törvény 1« tetővé teszi a szövetkezeti együttműködés alacsonyabb forr álnak fejlesztését, — a 33. és a 34. §§-ban, a ti rvény lehetővé teszi a közös szövetkezeti vállalatok létesítésé és szabályozza annak feltételeit, meghatározza tevékenysé. i területeiket, a tagsági feltételeket, és a közös vállalatok keletkezésének Jóváhagyási feltételeit. A tervezett irányításról szóló .00/1969 számú kormányhatározatban a 85. § tartalmazza a 1 ölesönös célszerződések (társulási szerződések) keletkezési alt-ételeit, bizonyos tevékenység központosítása céljából, illet e a pénz- és egyéb eszközök közös felhasználása céljából. Ez a paragrafus lehetővé teszi új gazdasági szervezetek kiala Ttását is társult tevékenység végzésére, az illetékes felettes s ervek beleegyezésével. A Gazdasági Törvénykönyv ált il meghatározott területeken a felsorolt gazdaságjogi normák és szabályzatok értelmében a mezőgazdasági vállalatok váll ilatközi együttműködése különböző Irányban és formában h dúlt fejlődésnek. Ezek közül legismertebbek a következők: —■ a mezőgazdasági vállalatok к jlcsönös vállalatközi együttműködése, a feldolgozó és az élelmiszeripari vállalatokkal, — a mezőgazdasági vállalatok v llalatközi együttműködése a a feldolgozó és az élelmiszer pari vállalatokkal, — a mezőgazdasági vállalatok vállalatközi együttműködése a különböző szolgáltatásokat yújtó vállalatokkal, az egyénileg gazdálkodó földművesek tel, — a mezőgazdasági vállalatok vállalatközi együttműködése (különböző szolgáltatásokat nynjtó vállalatokkal, — az EFSZ-ek vállalatközi egyt ttműködése egyesült szövetkezetek formájában, — vállalatközi együttműködés, к zös, társult szövetkezeti vállalatok létrehozása által. Ezidáig nem nagyon terjedt e a mezőgazdasági vállalatok és a nemzeti bizottságok közötti együttműködés, bár erre a 100/1966 számú kormányrendelet Is utal és az együttműködés előfeltételei és lehetőségei adva vannak. A MEZŐGAZDASÁG VÁLLALATOK KÖLCSÖNÖS VÄLLALATKÖ II EGYÜTTMŰKÖDÉSE A szövetkezetek és az állami • azdaságok húszéves fejlődésük folyamán széleskörű kooper ciós együttműködést valósítottak meg. Ez az együttműködés sleinte csak kétoldalú egyezményekre támaszkodott, később I át-vág у többoldalú gazdasági szerződésekre. Ilyen alapokon az EFSZ-ek és az állami'gazdaságok köcsönös együttműködésében az alábbi tevékenységek fordultak elő: — a drágább és egyoldalúan hasznosítható gépek közös alkalmazása, — Igényesebb munkafeladatok közös szervezése a munkaerő együttes felhasználásával, — az északi és keleti területek legelőinek közös felhasználása legeltetéses szarvasmarhanevelés céljából a déli vidékek részére, — nagyteljesítményű szárítók létesítése és takarmányliszt gyártása, — központi borjúneveldék létesítése és felhasználása — szövetkezetközi Javítóműhelyek létesítése mezőgazdasági gépek javítása céljából, — nagy kapacitású szállítóeszközök közös beszerzése és közös felhasználása, — a növényvédelmi munkák és a műtrágyázás repülőgéppel való elvégzése, — közös termelési tevékenység az átmenetileg kihasználatlan termelési kapacitások felhasználása által (például a vranovi, a koöárovcei és a őaklovi EFSZ-ek egy év alatt 48 000 pulykát állítottak elő a felszabadult baromfitenyésztési objektumokban), — termelési programok közös koordinálása a munkamegosztásban és a szakosításban, a járási termelési igazgatóságok és társulások irányítása mellett. A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOK VÁLLALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSE A FELDOLGOZÓ ÉS AZ ÉLELMISZERIPAR VÁLLALATAIVAL A legtöbb feldolgozó és élelmiszeripari vállalat alapvető nyersanyaga mezőgazdasági termék. Ezekben a vállalatokban az anyagi költségek 80—85 %-át a nyersanyag felvásárlására fordítják. Érthető tehát, hogy a nyersanyagot előállító mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó vállalatok közötti kooperációs és integrációs együttműködésnek rendkívül nagy jelentősége van. E vállalatok együttműködését a CSKP KB 1967-es márciusi plénumának határozata Is hangsúlyozza. A mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó vállalatok együttműködése gyakorlatilag az agroélelmiszeripari komplexum keretében valósul meg. Ezen a téren számos feladat vár még megoldásra, úgymint a közvetlen adás-vételi kapcsolatok rendezése, valamint a gazdasági irányítási ezközök egységesítése. A mezőgazdasági vállalatok és a fejdolgozó vállalatok között a kedvezőtlen körülmények ellenére kialakultak a vállalatközi együttműködés különböző formái. Azt is megállapíthatjuk azonban, hogy a fennálló lehetőségek nincsenek maradéktalanul kihasználva. MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A SZOLGÁLTATÁSOKAT NYÜJTÖ VÁLLALATOKKAL Itt főleg a szövetkezetek és az állami gazdaságok együttműködéséről van szó a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatokkal, valamint a gép- és traktorállomásokkal. Az együttműködés az eddigiek folyamán főleg az alábbi területeken bontakozott ki: 1. A mezőgazdasági ellátás és felvásárlás terén: — szerződéses sertéshizlalásban, garantált súlygyarapodás mellett, betartva az előírásokat, a takarmányadagolás normált és a gondozási feladatokat, — az ömlesztett takarmánykeverékek átmeneti raktározását szolgáló építmények szerződéses felépítésében, — a többhesznosítású szárítóberendezések szerződéses felépítésében és közös felhasználásában, — a felvásárló vállalatok részvételében közös szövetkezeti vállalatok létrehozásánál. 2. A mezőgazdasági gépesítés területén: — a mezei munkáik szerződéses elvégzésében egyes növényeknél, miközben a gépállomás garantálja a hozamot, részesedik a nyereségben, illetve vállalja a reá eső veszteségek megtérítését, —e mezőgazdasági gépek javítását szolgáló szövetkezetközi vállalatokban, — a nagyobb, egyoldalú hasznosítású gépek é* mechanizmusok közös, szerződéses üzemeltetésében. VÁLLALATKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZÖVETKEZETEK EGYESÜLÉSE ÁLTAL E tekintetben az érsekújvári járás volt a kezdeményező, ahol például a surányl egyesült EFSZ figyelemreméltó eredményeiket ér el a termelés intenzitásának a növelésében, a hatékonyság és a gazdaságosság növelésében. Egyesült szövetkezetek létrejöttek már más Járásokban is, például a negymihályl járásban a malőicei, a malkovcei és a petríkovcel szövetkezetek egyesülésével létrejött a malőicei egyesült szövetkezet, amelyik 1969. január 1-től mér közös terv alapján kezdte el a termelést. A SZÖVETKEZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS MAGASABB FORMÁI — A SZÖVETKEZETKÖZI TÁRSULT VÁLLALATOK A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalatok az utóbbi években közös szövetkezeti vállalatok létrehozását kezdeményezték. Terjedésükre azonban fékezően hat a mezőgazdasági vállalatok részéről megnyilvánuló bizalmatlanság, az álló- és a forgóeszközök hiánya, a szervezési és a jogi problémák, az állam adó és pénzügyi politikájában megnyilvánuló hiányosságok, stb. Megtörtént, hogy számos megalakult szövetkezetközi társult vállalat nem tudott megbirkózni a feltételekkel és röviddel a megalakulás után feloszlott. Szlovákia területén jelenleg 93 szövetkezetközi vállalat működik, ebből 38 van Nyugat-Szlovákia, 30 Közép-Szlovákia, 25 pedig Kelet-Szlovákia területén. Termelési ágazatok szerint 30 mezőgazdasági céltevékenységet végez, 24 régebben létrejött meliorációs szövetkezet, 16 baromfitenyésztő és tojástermelő vállalat, 5 kereskedelmi értékesítő tevékenységet folytat, 5 gyümölcs és zöldség feldolgozásával, valamint értékesítésével foglalkozik, 3 sertéshizlalással, 3 borjúneveléssel, 7 pedig egyéb mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik. A szövetkezetközi társult vállalatok megalakulásuk után. kiépítik saját vállalati alapjaikat, főleg az állóeszközök felújításának és fejlesztésének az alapját, a technikai fejlesztés alapját, a lakásépítési alapot, a kulturális és szociális szükségletek alapjait, a dolgozók alapját (Jutalmazási alap), a tartalékalapot, a forgalmi alapot, Illetve a szükségletek szerint további alapokat. A vállalati alapok forrásai egyrészt az alapító tagvállalatok részesedései, másrészt pedig a vállalat nyereségéből származó Juttatás. A közös vállalatok többségében a létrejött nyereség nagyobb részét a vállalati alapok feltöltésére fordítják, és csak kisebb részben osztják szét a tagvállalatok között, a részesedés arányában, amelyik az esetleges veszteségek szétírásához is alapul szolgál. A szövetkezetközi társult vállalatok belső viszonyait részletesebben a vállalat létrehozásáról szóló szerződéses megállapodás és a vállalat Jóváhagyott szabályzatai tartalmazzák. (Ekonomika poľnohospodárstva)