Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 12. szám
KULTÚRA A „KÍSÉRTETEK“ SIKERE Lengyel Ilona Játéka nem volt mindig egyenletes, a halvány Játékot azonban feledtette egy-egy külön tapsot érdemlő Jelenete, a befejező részben pedig hátborzongatóan Jő volt, méltó tolmácsolója a nagy norvég drámaírónak. Befejezésül ennyit: a darab bebizonyította, hogy Веке Sándor és a Thálla szlnészegyüttese képes alapot teremteni hivatásának, képes újabb lendületet adni a csehszlovákiai magyar szlnházkultúra virágzásának. A sajtó nagyon meleghangú fogadtatásban részesítette a Thélla Színház kelet-szlovákiai Ibsen bemutatóját. Jómagam a keleti körút befejezése után a Thália visszatértekor Komáromban láttam a darabot, és már bevezetőként leszögezem, hogy a kritika nem túlzott. Henrik Ibsen minden darabjában a korabeli társadalom legrikítóbb fonákságainak, súlyos bűneinek feltárásával akarja felrázni az emberek lelkiismeretét. Bár a mai kor más komoly társadalmi kérdések megoldását sürgeti, a darab mégsem elavult, mert a bajok gyökere, a képmutatás, amire és aminek következményeire a néző ráirányítja a reflektorfényt, minden korok közös rákfenéje — állandó folyamatos éberséget, küzdelmet tesz szükségessé. Alvingné, aki fiatalasszonyként züllött férjétől megundorodva menekülni akar a házasságból, a jó és tisztalelkfl Manders tiszteletesnél keres menedéket. A narív és elsődleges emberi Jogokat, érdekeket meg sem látó, csupán az egyház és az álszent társadalom által szembesített szokásokat, parancsokat vak hittel tiszteletben tartó Manders rábírja az asszonyt a visszatérésre. Alvlngnének házasságfelújítása után fia születik. Mindezekre az előzményekre a darab folyamán derül fény, mert a dráma maga ott kezdődik, ahol a húsz évig tartó boldogtalan házasságban é!Ő Alvingné özvegyi sorsra Jutva, végre szeretne békében megpihenni, és örülni nagy fiának, aki a francia fővárosban mint festőművész mór nevet szerzett magának. A húsz esztendő gondosan takargatott vétkei azonban nem szállnak sírba Alvingné férjével, hanem továbbélnek, hatnak és megteremtik a tragédiát, mely elkerülhetetlen, mint a végzet. Megjelenik a múlt, megjelennek a kísértetek. Az egész darab alatt egyre növekszik a nyomasztó légkör, s a feszültséget nem oldja fel a katarzis vihar. A nehéz fajsúlyú mondanivalót a Thália művészei olyan szinten tolmácsolják, amely magával ragadja a nézőt, egy pillanatra sem szakad meg a kontaktus a színpad és a közönség között. A darab mindvégig ugyanazon a színen Játszódik, de Platzner Tibor díszletterve jó, hangulatteremtő. A rendezés, a színészek, színpadteret jól kitöltő mozgása és a szereposztás Веке Sándor rendezőt dicséri. A darabban szereplő öt színész munkájáról szólva kénytelen vagyok közhelyet használni: tudásuk legjavát adták. A már tapasztalt és sok sikert aratott partnerek között az újonc Varga Zsuzsa is felvillantotta tehetségének szikráját. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, a későbbiek folyamán sok alkalmat fog még adni a dicsérő Jelzőkre. A darab kétségen kívül legnagyobb alakítása Csendes Lászlóé, akt a nagyon nehéz és buktatókkal tele szerepet bravúrosan Játszotta. A körültekintő gondossággal felépített figura az ösztönös színészi tehetségtől kapott olyan ragyogást, amire a néző még sokáig fog emlékezni. A Játék erősségét ebben a darabban inkább a férfiak képviselték. Nagyszerű volt Várady Béla és Lengyel Ferenc párosa, akik ellentétes Jellemükből kifolyólag egészen más alapállásból, mégis egyforma erővel reprezentálták a szinte szükségszerű és mindenképpen szentesített képmutatást. Lengyel Ilona és Csendes László a darab egyik Jelenetében. Ordódy Vilmos Kultúráiét Marcellházán Az eredmények szépek, de... 0 Jól működik a könyvtár 0 Miért nincs olvasóterem? 0 Több megértést és támogatást a fiataloknak 0 ilyenkor, télen felvlrágzlk a fa" tusi kultúra, olvastam egy napilapban és szeget ütött fejemben egy gondolat. Elhatároztam, végére Járok a dolognak, vajon megközelíti-e ezt az állítást a valóság. Most itt Járok a komáromi Járás egyik legnépesebb községének csinosan elrendezett főutcáján és az egyre sűrűsödő sötétséget kékesen átszelő neonlámpák fényében azon töprengek, vajon hol lehetnek a fiatalok, az öregek, a vidámkedvű suhancok, a már komolykodó falusi „fruskák, és az öszsznbújva sétáló szerelmesek. Nemes gondolatom támadt és a falu kultűrháza felé vettem az Irányt. Pár évvel ezelőtt mindenki örült az új kultúrház felavatásának, hiszen verejtékes munka eredményeként Jött létre. Ide költözött a népkönyvtár, és nemrég Itt kapott helyet a szövetkezeti ifjúsági klub Is. A hosszú téti estéken bizonyosan nagy segítséget nyújt a szórakozásra vágyó fiataloknak — gondoltam — és meggyorsítottam lépteimet. Szerencsém volt. Éppen szfndarabpróbára gyülekeztek a fiatalok. Köztük fedeztem fel Bratkó Jánost, e helyi CSEMADOK szervezet egyik alapitó tagiát. Tőle tudtam meg, hogy a helyi szervezetnek kis híján 150 tagja van, de kevés köztük az olyan fiatal, aki valóban szívügyének tekintené a kultúra fejlesztését. Vannak azonban itt olyan fiatalok és idősebb tagok is. akik valóban igyekeznek valamit tenni az ügy érdekében. Két színjátszó csoportot alakítottak a szervezet keretén beiül. — Na és az eredmény? — Több sikeres fellépés közül hadd említsem meg a Naszvadon megtar tott látási fesztivál döntőiében való szereplőt - mondotta többek között Bratkó e4 társ - 1(1 lékei .Szegény gazdagok“ című regényváltozatával léptünk fel és a harmadik helyen végeztünk. Azután pedig magyarországi vendégszereplésen vettünk részt Szepetnekben. Az ottani fiatalokkal mindmáig fenntartjuk a kapcsolatot és már ők is felléptek a ml közönségünk előtt. — Milyen terveket szőnek a közeljövőre nézve? — teszem fel a következő kérdést. — Jelenleg két színdarab betanulásán fáradozik a két együttes. Az egyik csoport Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok“ című vígjátékát tanulja be, a másik pedig J. G. Tajovský: „Ha asszonyé a gyeplő“ című művének tolmácsolására készül. A két darab betanítását Keszegh András és Hornyák Lajos elvtársak vállalták. — Nagy segítséget Jelentene a szervezet munkájában, ha a sok magyar tanító közül, akik a faluban dolgoznak és élnek, csak néhányen Is kiállnának a kultúra ügye mellett és segítenék a fiatalok tevékenységét Az egyetlen tanító, aki értük, fiatalokért valamit tesz, az Takács tanító elvtárs. ö vállalta el a népkönyvtár vezetését, természetesen a napi lsko Lal munkaidő után. A népkönyvtár hetente kétszer áll az olvasók rendelkezésére. A csinosan berendezett helységben 3469 kötet között válogathatnak az érdeklődők. Tavaly több mint 200 olvasója volt a népkönyvtárnak és hetente átlagosan 60—80 kötetet kölcsönöztek ki. Az olvasók átlagos életkora 20 éve körül mozog, ami arte utal, hogy a fiatalság érdeklődik az irodalom iránt a legfobban. Körükben nagy közkedveltségnek örvendnek az ifjúsági és kalandregények. Az idő sebb korosztályija tartozók inkább a nagy klasszikusok műveit keresik A legfiatalabb olvasó Takács Adrian első osrU*’yOs tanuló, a legöregebb pedig a 48 éves Szűcs István bácsi, aki rendszeres látogatója a könyvtárnak, ée fóleg Jókai művei Iránt érdeklődik. — Nagyon jól Jönne egy olvasóterem Is — mondja Takács tanító elvtárs, a könyvtár vezetője. — A könyvállományt egyébként évente igyekszünk feltölteni, frissíteni. Minden évben 12 ezer korona körül mozog a költségvetésünk, ami annyit Jelent, hogy egy lakosra négy korona érték esik évente. A tólünk telhető módon Igyekszünk mindenben kielégíteni az olvasók Igényelt. Amint látjuk, vannak még gondok, bajok, de azért az a maroknyi fiatal mégis kitesz magáért, és nem riad vissza a nehézségektől sem. Bízunk benne, hogy a marcellházai fiatalok továbbra Is szép sikereket fognak elérni a kulturális tevékenység terén, s akkor talán a község vezetői is elgondolkoznak a dolgokon, és végre segitőkezet nyújtanak a kultúra ifjú harcosainak. Kádek Gábor Kuger Peyrefitte: KÜLÖNLEGES BARÁTSÁGOK A könyv egy iskolaév története egy szigorú katolikus vezetés alatt álló fiú-kollégiumban, két diák „különleges barátsága“ megszületésének, lopott örömeinek, fájdalmas összeroppanásának története. (Ara 30.— Kés) Charlotte Bronti: A LOWOODI Árva (Jane Eyre) A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane Eyre vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztánlátó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést. (Ára 21.— Kčs) Széljegyzetek A szürke ló 25. előadása után A szürke ló című verses Játék Gál Sándor elsó színpadi műve. Mesejáték, amelynek szcénlkal megfogalmazása, díszletadta környezete, a Jelmezek vlzualltása, a színpad fény- és színhatása, a színészi Játék és a zenei hangulatkeltés kitűnően felfrissítették a könnyen megérthető metaforákat, és Így a mondanivaló megértését és a cselekmény alaposabb regisztrálását is elősegítették. Gál ügyel arra, hogy egy-egy fogalmának más-más szóval való Jelölése képileg Is a néző elé kerüljön, hogy meséje elkerülje az epikus Jelleg olykor statikus hatását. Meseszövésében kerüli a fantasztikus helyzeteket. Tudatosítja a mese „szabályait“, hogy tanulságos történetét elmondhassa. Visszhangot akar kellent. A názót szeretné hozzásegíteni ahhoz, hogy olyan dolgokra is felfigyeljen, amelyek mellett a hétköznapok pergésében szinte észrevétlenül elhaladna. Nem Intéz a gyerekek felé száraz erkölcsprédikációt, de mondanivalójával alaposabb önismeretre ösztönzi őket. A szürke ló olyan színdarab, amelyre érdemes felfigyelni. Nincs hát abban semmi rendkívüli, ha lapunkban nem a hivatalos bemutatóról Írunk, hanem egy olyan előadásról, amely vidéken zajlott le mintegy hatszáz iskolás és óvodás gyerek előtt, ahol a Thália Színház szereplőivel együtt élvezhették végig a szürke lovacskának izgalmakkal teli történetét. És in margine idejegyezhetjük még, hogy nekünk nem pusztán csak azért kell a színház és a műsorába Iktatott Ifjúsági előadás, mert anyanyelvűnkön szól, hanem — és főleg azért —, hogy Időszerű kérdéseket tárjon elénk, megadván rá egyben a korszerű választ: hogy megtanítson látni és gondolkodni; hogy hirdesse a szépet és az igazat. Közben persze arról sem szabad megfeledkeznie, hogy tudatos és perspektivikus program nélkül, hazai drámairodalmunk istápolása nélkül, közönség-nevelés nélkül, a múlt—Jelen—Jövő dokumentumai nélkül igazi színházat nem lehet „csinálni“. Ezért mindent el kell követnie, hogy éppen azokat a korosztályokat nyerje meg a maga számára, akikből Igazi és értékes közönséget szeretne felnevelni. Fontos lenne ezért elkezdeni a színházba Járó ifjúsággal való beszélgetéseket, ahol nemcsak a darabról vagy a szereplőkről lénne szó, de az értékes és a tudatos „színházat alkotó“ nézőről is. Növelnénk így a diákok önérzetét, nézői tudatosságét. Terlcs János rendezését általában az ízlés és a fegyelem Jellemzi. A Jő ütem és a helyesen értelmezett ritmus és koreográfia fesztelenebbé teszi a cselekvést és szellősebbé a Játék kibontakozását, miáltal a mese (a kellemes szórakozáson túl) élményt is biztosít. Platzner Tibor díszlettervező munkáját most is csak dicsérni lehet. Gyurkovics Mihály meggyőző művészettel kelti életre az öreg molnár alakját. Játéka tele van finom poézlssel. Ugyancsak érzeiemgezdeg hangot üt meg Szabó Rózsi (bagoly), Érsek György (medve) és a címszereplő Kondé István is, akiknek állatfigurái talán a legközelebb állnak a gyerekek élményvilágához. De Jól szerepel Tamás Jolán (mókus), Hor, váth Lajos (különösen Jó farkasa), Benkó László (róka), Szabó Marika (Vöröske), Cúth László (Revaszke) és nem utolsó sorban a nagyszerűen mozgó és szépen beszélő Bittó Eszter (varjú), akik egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az elftadás ne csupán egyéni teljesítményekben bővelkedjen, de igazi együttest is teremtsen. Játékukban érezhető, hogy valamennyien szeretik Gál Sándor színpadi figuráit és magát a művet is... no meg talán már az is fennáll, hogy a Területi Színházon kívül, a Thália Színház is tud színvonalas előadásokat produkálni. Van tehát végre vaiahára „konkurrencia“, van közönságvélemány, van kritika, amit nem lehet csak úgy „akárhogy“ figyelmen kívül hagyni. -11-
