Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 12. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Milyen hőmérsékletet biztosítsunk a baromfi számára ? A baromfitartónak számolnia kell az állatoknak a környezet iránti igényeivel. Ahhoz, hogy ezeket ki is tudja elégíteni, Ismernie kell a hé, a fény és a mikroklíma jelentéségét, hatását A legkedvezőbb körülmények biztosítása nem mindig sikerül, de Igyekezni kell legalább megközelíteni mindazt, amit a különböző fajú és körű baromfi igényel, mert Jó termésre csak így számíthat. Bármilyen fajü baromfiról is legyen szó, a hőmérséklet iránt a naposállat a legigényesebb. Némely baromfitartó alig hiszi el, hogy a naposállatnak 32—35 °C (hőmérsékletet adó műanya és fűtött nevelőhelyiség szükséges. Megfeledkezik arról, hogy amikor kotlóssal neveltette a naposállatokat, a kotlóst meleg helyiségben — leggyakrabban a konyhában — tartotta, ahol legalább 20 °C meleg volt, a kotlős testhőmérséklete pedig, amely a mflanya „elődjének“ tekinthető, 40 'C körüli. Igaz, a néhány napos állatok időnként otthagyják a kotlóst, de ha fáznak, visszabújnak melegedni. A kotló nélkül nevelt állatok nem tartózkodnak állandóan a műanya, infralámpa, kemence, kályha alatt, illetve körül, hanem szétszélednek, de mindig visszatérnek, ha szükségét érzik. Ha fázik a baromfi, akkor gubbaszt, hangosan csipog, nem eszik, nem iszik, szárnyait lógatja, nem fejlődik kellőképpen, hasmenést kap, elpusztul. Ezt kell megelőznünk azzal, hogy megfelelő hőmérsékletet teremtünk számára. A különböző fajú neposbaromfi számára a 1. táblázat szerinti hőmérsékleti értékeket tekinthetjük megfelelőnek, ha száraz almon tartjuk őket, a nevelőhelyiséget fűtjük és valamilyen helyi melegforrás — műanya, infralámpa, kemence, kályha, villanyégő — is rendelkezésünkre áll. A megadott értékeknél 1—2 °C-kal magasabb lehet a hőmérséklet, ha — csirke esetén — hibridről van szó, vagy ha az állat több mint 24 órája kikelt, túlságosan sokat utazott, vagy megfázott. Ml az oka, hogy a fiatal baromfi — körülbelül 4 hetes koréig — annyira érzékeny a hőmérsékletre? L táblázat. Naposbaromfi hőigénye: Hőmérséklet Az állat kora a nevelőhelyiségben A műanye alatt csirke liba 8 a M pulyka gyöngyös csirke I kacsa pulyka 1 gyöngyösi 1 napos 24 22 18-20 22 22 33 32 30 38 33 1 hetes 23 20 18 21 22 32 30 30 34 32 2 hetes 22 20 18 21 21 30 28 28 32 30 3 hetes 22 20 18 20 21 28 26 26 29 28 4 hetes 20 18 18 20 20 26 24 24 28 26 5 hetes 20 18 18 19 20 24 22 22 23 24 8 hetes 20 18 18 18 19 22 20 20 20 22 7 hetes 20 18 17 18 18 18 A baromfi testhőmérséklete — mint a többi melegvérű állaté — kifejlett korban általában állandó. Ha tehát tartózkodási helyének hőmérséklete magasabb, mint testéé, akkor a túlzott felmelegedés ellen védekezik. A baromfinak azonban nincsenek izzadságmirigyei, ezért libegőssel, száján keresztül párologtat el nedvességet, porban, vagy alacsonyabb hőmérsékletű homokban fürdik, keresi a hideg vizet, kevesebb táplálékot fogyaszt. Ha a környezet hőmérséklete alacsonyabb a kívántnál, testének lehűlése ellen védekezik. Kerüli a hideg vizet, több takarmányt fogyaszt — fűti vele magát — naposabb, melegebb helyet keres, összehúzza magát, tollát felborzolja. A tyúk számára a 13—21 eC hőmérsékletű környezet Ж legmegfelelőbb. E két hőmérséklet érték között képes a legkevesebb takarmányból a legjobb termelést elérni. Ez az úgynevezett „termelési zónája“. E két szám azt is mutatja, hogy a környezet hőmérsékletét emelni kell, ha az 13 °C alatt van és 21 °C felett csökkenteni kell, különben vagy a termeléssel, vagy az arra fordítandó takarmány mennyiségével lesz baj. Ha a környezet hidegebb, mint amilyennek lennie kellene, azon a baromfitartó különböző módon segíthet. Ólban tartja állatait — lehetőleg az állatok számának megfelelő nagyságúban. Tyúkokból 5—6, nagyobb testűekből csak 4 helyezhető el egy négyzetméteren. Ily módon a baromfi maga is melegíti a levegőt. A hideg ellen véd a vastagon elterített száraz alom, amely a földtől, betontól elszigeteli az állatot. Hideg időben naponta legalább egyszer adjunk langyos abrakkeveréket az állatoknak s állétt, inkább langyos vizet. A langyosltott víz, takarmány azzal segít a baromfi hőgazdálkodásában, hogy felmelegítése az állat szervezetétől nem von el hőt. A baromfitartók megfigyelték azt is, hogy hideg időben a tyúkok nem szívesen tartózkodnak a fehérre meszelt, kívülről áthült falak közelében. Ha a trágyaakna feletti ülőrudak közel helyezkednek el a falhoz, ezekre nem szívesen ülnek fel. Az energiadús takarmány — így a kukorica — etetése téli időben indokolt lehet, bár sokkal olcsóbb, ha nem takarmánnyal, hanem kemencével, kis kályhával fűtünk vagy más módon biztosítjuk az optimális hőmérsékletet. A túlzott hő károsabb a baromfi számára, mint a hideg. Az utóbbi ellen — a tyúk például — tollának borzolásável, több takarmány fogyasztásával képes védekezni, a nagy meleg ellen azonban kevésbé, hiszen mint ahogyan már szó volt róla, lényegében csak lihegéssel szabadulhat meg a felesleges hőtől. 25—30 'C hőmérséklet esetén a tyűk tojás termelése csökken, egyre vékonyodik a tojás héja, 40 fok felett pedig hűguta fenyegeti az állatot. A baromflólet szellőztetéssel, esetleg párolgó felületek létesítésével — locsolással — hűthetjttk. Melegben az állat sokat iszik, nem szívesen fogyasztja a kukoricát. Szabadban nyáron hflsölési lehetőségről, árnyékről gondoskodjunk a baromfi számára. A különböző baromfifajok nem egyformán igényesek a hőmérséklet iránt. Amikor hideg van és a tyúk csaknem egész nap az ülőrudakon ül, a libák és kacsák a hideg vízben úszkálnak, vagy éppenséggel a havon, jégen állnak. A tyúkok — külterjes tartással — januárban nem kezdik el a tojást, a libák igen. A kakasok, bakpulykák párzó kedve hidegben csökken, a gúnároké éppen ilyenkor a legélénkebb. Mindez azonban csak a kifejlett baromfira vonatkozik, a különböző fajok naposállatai — amelyeknek hőszabályozó-képessége még nem fejlődött ki — igen érzékenyek a hőmérsékletre. Az állatnak az a képessége, hogy bármilyen is a külső hőmérséklet, szervezetének állandó hőfokát megtartsa, a baromfiban napos kortól egészen négyhetes koráig még nincs meg. A kikelt csibe testhőmérséklete például nem ért el a tyúkét, s ha csak 26 °C a környezeti hőmérséklet a kívánatos 32—35 °C helyett, legalább tíz fokkal (41 °C helyett csak 31 °C) lesz alacsonyabb testhőmérséklete a normálisnál. A 12 °C-os környezetben a naposcsibe testhőmérséklete 20 °C-ra, 10 °C esetén 15 “C-ra süllyedhet. Ez az állat megbetegedését, elhullását okozza. A fiatal baromfinak tehát szüksége van az ember számára szokatlanul magas hőre, kisebb csökkentésektől eltekintve egészen négyhetes koráig. Ha nem kapja meg az előirt hőmennyiséget, lassan nő, csupán szárnya és faroktollai fejlődnek, hasmenés kap, elpusztul. Tapasztaltabb szakemberek is vitatkoznak azon, hogy mi a jobb: ha az egész nevelőhelyiséget fűtik a kívánt mértékben, vagy az, ha a helyiséget csak 20 °C-ra és mflanyákkal biztosítják a fiatal állatok számára szükséges meleget. Jobbnak, olcsóbbnak látszik, ha a helyiség hőmérsékletét 20 'C körül tartjuk és műanyákat használunk. Ez utóbbi esetben ugyanis, ha a baromfi fázik, a melegebb részre megy, és ha alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége, távolodik a múanydtól. A hőmérsékletre vonatkozó előírások egyébként is csupán tájékoztató jellegűek. A baromfi mutatja meg legjobban: helyesen fűtünk-e vagy sem? Ha a meleg körül tömörülnek, alacsony a hőmérséklet, ha pedig távolodnak, akkor túlságosan magas. Ha valamilyen tárgy mögé bújnak, huzat van. Ha egyenletesen szétterülnek, nyugodtak, Jól táplálkoznak, csendben vannak, akkor Jó a fűtés, megfelelő a környezet. A háztáji baromfitartó általában kemencével, kályhával fűti a baromfinevelő helyiséget. Minden fűtőberendezés alkalmas, mellyel a megfelelő hőmérséklet biztosítható. Sokan használnak manapság műanyát, infralámpát és a villamossági üzletekben kapható hősugárzót. Ezek a műanyák természetesen csak ott használhatók, ahol villany van. Ahol ilyen műanyák használatára nincs mód, az egyszerűbbet — petrőleumfűtést, melegvíztartályt — pedig munkeigényességük következtében nem szeretik, legjobb, ha a nevelőhelyiséget fűtik. Csak teremfűtés esetén a nevelőhelyiség hőmérséklete 2—3 fokkal lehet alacsonyabb, mint amilyennek a műanya alatt kellene lennie. A baromfitartónak, aki zárt ólban tartja állatait, sok gondot okoz az ól levegőjének állapota. A baromfi ugyanis sokkal több friss, oxigéndúsabb levegőt igényel, mint bármely más fajú állat, körülbelül hatszor annyi párát, széndioxidot lehel ki. A baromfi Ilyen igényeinek kielégítése nem egyszerű feladat. A legnagyobb gondot talán a páratartalom megfelelő szinten tartása okozza. A baromfi számára a 70 %-os relatív páratartalom a legmegfelelőbb. Ha ennél sokkal alacsonyabb a levegő páratartalma, akkor kiszárad, viszket az állatok bőre s ez sok kellemetlenséget okozhat. Ha száraz a levegő, elkerülhetetlen a por, ez viszont a nyálkahártyákat izgatja. Az alacsony páratartalomból adódó kellemetlenségeket viszonylag könnyen elkerülhetjük, ha elmozásra pormentes anyagot használunk és vizet párologtatunk el az ólban. A párás levegő Jól vezeti a hőt. Ha azonos a hőmérséklet két különböző páratartalmú ólban, a párásebban jobban fáznak az állatok. (—) Gondosan neveljük a Már Jónéhányan vásároltak vagy kotlóssal keltettek csibéket. Most az a gondjuk, hogy a legkisebb veszteséggel cserepedjenek fel. Ez elsősorban a kívánt hőmérséklet biztosításával és a helyes takarmányozással érhető el. A naposcsibéket az első héten jól fűtött helyiségben tartjuk, ahol 30 foknál nem alacsonyabb a hőmérsék’et. Köztudomású, ha egyszer a csibe étfázik, egészséges jószág aligha nevelhető belőle. Később a hőmérséklet fokozatosan csökkenthető, különösen ha kint a szabadban is kellemes időjárás uralkodik. Kotlős segítségével könyebb a csibék nevelése, mert nemcsak ügyel rájuk, de melengeti is őket. Háztáján tehát legalkalmasabb kotlóval keltet-8 ;7A’ Alt FŐI HMUVES 1970. március 21. ni, illetve neveltetni a csibéket. Ha netán a gazdaasszony több csibét szeretne, ajánlatos, úgy intézze a vásárlást, hogy a saját kelésűekkel egyidőben kerüljenek az aprójősaágok birtokába. A jó kotló ilyenkor még elfogadja az Idegen csibéket és a többiekkel együtt neveli azokat. Ajánlatos, hogy a csibék takermányadagja minél változatosabb legyen. Régi szokás, hogy kölest vagy kukoricadarát etetünk az aprójószágokkal. Ez nem a legszerencsésebb megoldás, mert az egyoldalú takarmányozás nem biztosítja az állatok gyors, egyenletes fejlődését. Legcélravezetőbb ha a kiscsibék számára többféle gabona darájából állítunk össze eleséget. Elsősorban számításba jöhet az árpa-, kukorica- és zabdara. Ezt kiegészíthetjük keményre főtt tojással. A második héten, amikor a takarmányt nedvesen pép formájában etetjük vér- vagy húsllszttel, búzakorpával vagy némi takarmánymészszel dúsítjuk az említett gabonadara csibéket! keverékét. Ekkor már fölözött tejjel itathatjuk az állatokat, de ezt pótolhatjuk túróval. Az aprójószág növekedését nagyban elősegíti a friss zöldtakarmány. Legjobb az apróra vágott zsenge lucerna, saláta és a friss fű. Ennek hiányában csíráztassunk szemestakarmányt, adjunk apróra reszelt sárgarépát és egy-egy vöröshagymát. Tanácsoljuk, hogy a lágyeleségből csak annyit keverjünk a takarmányba, amennyi egy etetésre elfogy. Ha egyszerre egész napra valót készítenénk, megsavanyodna és az állatok egészségét veszélyeztetné. Arról sem feledkezzünk meg, hogy csibéink számára készítsünk apró kaviccsal kevert homokot, mert ebből nemcsak szeretettel csipegetnek a jószágok, de az emésztés szempontjából szükségük is van erre az anyagra. Továbbá felhívjuk a figyelmet az itatóedények tisztántartására, mert ez is egyik előfeltétele az állatok sikeres felnevelésének. (—)' Ä nagykaposi kisállattenyésztők gondjai Beszélgetés Taraszovics Gyulával, a Kisállattenyésztők nagykaposi szervezetének elnökével. A Kisállattenyésztők nagykaposi szervezete már többéves tevékenységre tekint vissza. A szervezetnek Jelenleg 29 állandóan tevékenykedő tagja íven. Még évekkel ezelőtt szép sikereket értek el, s most alig hallani valamit tevékenységükről. Gondokkal, nehézségekkel küszködnek. A napokban felkerestem a szervezet elnökét, a 63 éves Taraszovics Gyulát, — aki előrehaladott kora ellenére még mindig aktív tanító —, hogy megtudjam, mi idézte elő ezt a hoszszas tétlenséget. — Mi az oka annak, hogy az utóbbi időben olyan keveset hallunk szervezetük tevékenységéről? — Szervezetünk olyan problémákkal küzd, melyeknek megoldása csak nehezen lehetséges, s ezért figyelmünk elterelődik az egyéb tevékenységtől, — kezdte beszámolóját Taraszovics elvtárs. — A felmerülő nehézségek közül hadd említsek meg legalább néhányat. Elsősorban a takarmányféleségek terén mutatkozó nehézségekről tennék említést. A felvásárló üzem által szállított speciális takarmánykeverékek jelentős késéssel Jutnak el hozzánk, és minőségük sem mindig megfelelő. A rossz-, , „ , gZBrvezt elnök« minőségű takarmányokkal pedig nem-lara8Z0Vlc* ьУша> a 8zervezt elnöke csak hogy nem lehet kimagasló eredményeket elérni, de az állományok eltartása is gondot okoz. Égető feladat a szálastakarmányok biztosítása is. Szervezetünk több tagja foglalkozik Juhtenyésztéssel és állományuk részére szükséges volna megfeleli legelők biztosítása is. Most, hogy a Latorca folyót szabályozták és új mederbe terelték, a folyóntúll szövetkezetek földterületeinek elenyésző része a folyónak erre a partjára került, s így azokat nem tudják használni. Ez a terület viszont alkalmas volna legelők, esetleg kisebb kaszálók létesítésére, s ez szervezetünket nagyban kisegítené. A Juh- és nyúl* tenyésztők részére biztosítani tudnánk a zöld és száraz szálastakarmányt. Az illetékes szerveknél már bejelentettük igényünket és ígéretet is kaptunk a kedvező ügyintézésre, de úgy látszik ígérni könnyebb, mint tenni valamit, s Így még ma sem tudjuk, megkapjuk-e vagy sem ezt a területet Ezen a téren segítséget Jelent a község vezetőinek ajánlata is, melynek értelmében a már használaton kívül helyezett sportpályát kaszálóként használhatjuk. — Nagy gondot okoz továbbá a fajtatiszta egyedek beszerzése is, és Így csak nehezen tudjuk fenntartani az eddigi állományokat. Szervezetünkben elég sokan rendelkeznek fajtiszta állománnyal, például a nyúltenyésztés terén Végső Sándor és Béres Gyula, a Juhtenyésztés terén dr. Szabó Elek és Csengeri György rendelkezik hasonló állománnyal. Én magam a galamboknak és a tyúkoknak szentelem szabad időmet. Nekem személyesen nehézséget okoz például a Sex-Sal-Link tojóhibrid beszerzése. — Milyen eredményeket értek el a közelmúltban? — Nem beszélek részletes eredményekről, csupán annyit említenék meg, hogy a beadási tervünket túlteljesítettük. Az állományra előirányzott 500 kilogramm tojás helyett 1500 kilogrammot adtunk be. A gyapjúbeadásnál is hasonló a helyzet, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy tenyésztőink egy merinó juhról átlagosan 5 kg gyapjat nyírtak le. Amióta csökkent a nyúlbőr és a nutria bőrének felvásárlási ára, azóta alábbhagyott a tevékenység ezen a téren, mert ilyen körülmények között már nem kifizetődő tenyésztésük. Nemrég megalakult a KARA terebesl felvásárló központja és részben a felivásárlási árak is szabályozva lettek, aminek ösztönző ereje azonnal észlelhető. — Mi a helyzet a tojásfelvásárlás terén? — Bizony ott is akadna Javítani való. Azelőtt itt helyben vásárolták fel a tojást, de a felvásárlók kifogásolták, hogy tőlük csak másodosztályba veszik át a központban a tojást és a különbözeiét nekik kell megtéríteni. Egy ideig aztán szünetelt a felvásárlás, de most már újra folyamatban van. A hiba csak ott van, hogy olyan tojás nem terem a faluban, s talán az egész országban sem, amit át mernének venni az első osztályba. Ez is komoly veszteség számunkra, amin, azt Kiszem, lehetne segíteni. Az elmondottakból is világosan kitűnik, hogy nehézség és gond van éppen elég, csak legyen valaki, aki meg tudná találni rájuk az orvosságot. Az illetékesek elgondolkozhatnának egy kicsit a hasonló szervezetekben felmerülő áldatlan helyzetek felett és talán egy kis emberséggel és akarattal meg is lehetne oldani a felmerülő problémákat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a kis szervezetek jelentős segítséget nyújtanak a közszükséglet kielégítése terén, ez a segítség még hathatósabb lesz, ha tevékenységükhöz biztosítjuk a kedvező feltételeket. . Kádsk Gábor
