Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
KULTÚRA Zengjen a dal A csehszlovákiai magyar nép- és táncdalénekesek országos versenyének nincsenek hagyományai, hiszen az Idén mindössze a második, Illetve a harmadik országos versenyre kerül még csak sor, de már az eddigi eredmények, a jelentkezők száma, és nem utolsósorban a nézők érdeklődése is arról tanúskodik, hogy ez a rendezvény életképes és a színvonal is évről évre emelkedik. A gondolat nemcsak azért bizonyult helyesnek, mert így mindenki, aki tehetséget érez magában, ezt a nyilvánosság előtt be is bizonyíthatja, hanem azért Is, mert egy Ilyen nagyszabású kultúrrendezvény tömegeket mozgat meg. A verseny szabályai ismertek. Benevezhetnek szólóénekesek, kettősök, énekcsoportok (legfeljebb 12 tagúak), zenekísérettel vagy kíséret nélkül, ezenkívül hangszerszólisták is, akiket természetesen a bírálóbizottság külön értékel. Az országos elődöntőket, valamint a döntőt ezúttal Is járási versenyek előzik meg, hogy az utolsó nagy összecsapáson csak a legjobbak vehessenek részt. A rimaszombati járásban is folynak már az előkészületek. A körzeti verseny február 21-én bonyolódott le. A járási fesztiválra március 14-én, a városi kultúrházban kerül sor. Ottjártunkkor Gacso István, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke tájékoztatott a helyzetről. — Első dolgunk az volt, hogy a helyi szervezetekhez felhívásokat küldtünk ki, melyekben részletesen tájékoztattuk a vezetőket a feltételekkel. A visszhang elég szép volt. Örömmel könyveltük el, hogy járásunkban ezúttal a népdalénekesek vannak túlsúlyban. Tervünk az volt, hogy a gömörl tájjellegű népdalokat felelevenítsük. Ez részben sikerült Is. Annak is nagyon örültünk, hogy nemcsak a fiatal generáció küldte be nevezését, de az idősebb korosztály néhány képviselője is. Legidősebb jelentkezőnk a gesztetei Csánk Dezsőné, aki 1913- ban született. Dósa Agnes, a rimaszombatiak Üdvöskéje — Mi a tánc- és népdalfesztivált egyszerre, egy teremben rendezzük. A múlt évben zsúfolásig megtelt a helyiség. Az érdeklődés ezúttal is hasonló. Egész diákcsapatok jönnek szurkolni osztálytársaiknak. Ha kétszer annyi lenne a férőhely, sem lenne sok. A belépőjegyek ára 10 korona, így rendezvényeink bevételt is jelentenek. — A körzeti selejtező minden résztvevője oklevelet és egy hanglemezt kapott, ezenkívül az első három helyezett 200, 150 és 100 korona értékű pénzjutalomban részesült. A népdalénekeseket a CSEMADOK mellett működő Balog Imre népi zenekara kísérte, a táncdalénekeseket pedig egy tornaijai big-beat együttes. — A jelentkezők mintegy 80 százalékát már az előző évekből ismertük. Megközelítőleg tudtuk, ki mire képes. Persze, az már a zsűri dolga volt, hogy eldöntse a továbbjutást. Neveket még nem akarok említeni, de azért bízom benne, hogy nekünk is lesz majd egy-két versenyzőnk, aki bekerül az országos döntőbe, hiszen énekeseink nagy része nemcsak jó hanggal, de kellő rutinnal is rendelkezik. Míg a rimaszombati járásban a népdalokra jelentkeztek többen, addig Losoncon a táncdalénekesek voltak túlsúlyban. — Aránylag szép számmal érkeztek a nevezések hozzánk Is, — felelte kérdésünkre Machala Gyula, — de véleményem szerint, még többen Is lehettek volna, ha nem történik egy kis félreértés. Ugyanis sokan azt hitték, hogy csak a Hét jelentkezőívén lehet benevezni. — Mi a népdalversenyt március 8-án, a táncdalversenyt pedig április 12-én Panyidarócon tartjuk. Az idén ismét van néhány esélyes énekesünk a továbbjutásra, akik e napokban a szomszédos Salgótarjánban tarthatták főpróbájukat. A múlt évi gálaestén ugyanis jelen voltak salgótarjáni vendégeink is, akiknek nagyon tetszett rendezvényünk és most legsikeresebb énekeseinket meghívták magyarországi vendégszereplésre. Az előkészületek és a selejtezők tehát már „teljes gőzzel“ folynak, nemcsak a losonci és a rimaszombati Járásban, de az egész magyer-lakta vidéken, Így nem marad más hátra mint valamennyi résztvevőnek sok sikert kívánni. (—oy) A színpadra felállították a díszletet. A színészek már „betéve“ tudják szerepüket. Klimits Lajos, a Csehszlovák Rádió rendezője a mozgások ritmusának pontosabb meghatározásával foglalkozik: le’assítja az ütemet, máshol meg hiányolja a zaktatottabb ritmikát. Ladislav Luknár: A b'ilcs kádi r<mű színmüvének ez emlékpróbája folyik és az ellentétek összecsapásából, az érvelő párbeszédek sorozatából bontakozik ki előttünk a mondanivaló lényege. Klimits Lajos rendezői koncepciójáról beszél: a külső és a tetszőleges színDadi hatások alkalmazása mellett, mindent a színpadi játékra összpontosítok, míg a mondanivaló tartalmi szemléletét ügy próbálom kifejezni, hogy azokat a szereplőket állítom az előtérbe, akik az általános erkölcsi problémák feszegetése közben is helyt tudnak állni. Luknár játéka nem statikusan, inkább fejlődésükben ábrázolja alakjait. Nem formálja életüket, hanem úgy bonyolítja cselekményét, hogy alakjai az élet törvényszerűségei, saját cselekvései, egyéni törekvései belső logikája szerint formálódjanak élethű emberekké. Nagy érdeklődéssel várjuk a március 13-1 bemutatót abban a reményben, hogy a MATESZ — ezzel a felnőtteknek szánt mesejátékával is — elnyeri a közönség tetszését. -szem-Egy galántai példa nyomában Több éve tevékenykedik mér a galántai Rendező-klub. Csendesen, „dobverés“ nélkül alakult, s azóta Is következetes munkával buzgőlkodik egy magasabb és korszerűbb képességű színjátszás továbbfejlesztésében. Ez a céltudatosan működő klub a járási Népművelési Ház mellett tevékenykedik. Célja olyan rendezőket képezni, akik az itt szerzett tapasztalatok révén meguk Is nevelőkké válhatnak és munkájuk magasabbra emelheti a járás és általában a műkedvelő színjátszás színvonal-mércéjét. Meg van a lehetőség arra, hogy az itt összejáró rendezők egyben azt a dramaturgiát népszerűsítsék, amelynek mondanivalója olyan atmoszférát teremthet, amelyet a szocializmus elvszerűsége jelöl ki. — Elszürkülnének, középszerűvé válnának műkedvelő rendezőink, ha nem bővítenék a miaguk érdeklődést körét, ha nem egészítenénk ki tudásukat, és nem nyílna lehetőség számukra részt venni a különböző szinten meghirdetett szemléken és vetélkedőkön — mondta Putz Tibor, népművelési dolgozó, a klub ügyvezető titkára. — Nem a tevékenység-szándék oldalára kerül itt a hangsúly, hanem ezirányú tevékenységünk objektív aktivitása a döntő feltétel, mert mozgalmunk nevelési funkciója mellett olyan társadalompolitikai, eszmei-erkölcsi normákat alapoz meg, amelyek nemcsak színjátszó mozgalmunkra vonatkoznak, hanem erőteljesen hatnak a művészetre, eszmei-ideológiai nevelésünk további kibontakozására Is. Én magam is műkedvelő rendező vagyok — folytatta beszélgetésünk során Putz Tibor, a Járási Népművelési Ház színházi szakelőadója —, s Így ismerem mozgalmunk feladatait, köteleségett. A műkedvelő színjátszásnak építő szerepe van. S mint ahogyan tornaoktatás nélkül nincs sport, zenei nevelés nélkül nincs kórus- és zenekari mozgalom, úgy „színházi-oktatás“ nélkül nem lehet igazi színházkultúra, rendszeres rendezőképzés nélkül színvonalas bemutató. Az önművelés iránti igény felkeltése, a művészeti és a szakköri mozgalom kibővítése, a kulturális tevékenység Ismertetése és összegezése, a módszerbeli különbség és a realisztikus szemléltetőmód népszerűsítése az intellektuális ismeretterjesztés frissebb vérkeringését és nagyobb lehetőségeit is biztosítja. És ez a lényeges. Rendezőink művészi látásának korszerű fejlődése legalább olyan fontos feladata kell hogy legyen kulturális Intézményeinknek, mint műkedvelő színjátszóink színpad- és beszédtechnika! felkészültségének, szakmai továbbképzésének a kibővítése, művészi szemléletük elmélyítése. Ez a felismerés megfelelő alapot nyújthat ahhoz az Igényhez is, hogy műkedvelésünk — Irányát, jellegét, egyaránt tekintve — tudatosan illeszkedjék bele társadalompolitikai céljaink megvalósításába. A falusi társadalom egyre erősödő helyzete, egységesedése, a faluközösségnek egyre Jobban észlelhető stabilizálódása új helyzetet, élet- és gazdálkodásmődot alakított ki. Ezt a valóságot műkedvelőinknek sem szabad szem elől téveszteni. S ezért a galántai rendező klub gyakorlatát érdemes lenne más járásokban Is mielőbb megvalósítani. Szuchy M. Emil küldtem egy táviratot Nyizsnyijbe, de Gorkij kategórikusen nemet mondott“. 15-én, ugyancsak feleségének írt leveléből: „Gorkijt nem sikerült rávennem, hogy utazzon, pedig nagyon rábeszéltem “ Három nap múlva Gorkijnak: „Kedves A. M.l jöjjön ide pihenni — én gyakran kimegyek egykét napra falura, ahol remekül el tudom helyezni önt akár rövidebb, akár hosszabb időre. Komolyan kérem, jöjjön! Táviratozza meg mikor, szerzünk önnek egy külön vasúti fülkét, hogy kényelmesebben utazhasson. Igazán elkelne Önnek egy kis levegőváltozás. Várom válaszét!“ Egy fontos államügy elintézésére aligha fordíthatott volna több időt és gondot. Hisz ez a „hadjárat“ azt bizonyítja, hogy nemcsak héba-hóba jutott eszébe Gorkij, hanem nap mint nap gondolt rá, foglalkoztatta a sorsa. S ezt nem magyarázza a hála, melyet iránta érzett, amiért a világhírű író már akkor melléjük állt, amikor a kommunistákat még vajmi kevesen ismerték. Nem magyarázza a nagy író iránt érzett tisztelet sem, akit anynyina kedvelt, hogy halála előtt is az ő műveiből olvastatott föl magának. Ennek a küzdelemnek egyetlen magyarázata lehet, a szeretet. Lenin nem esett Napóleon hibájába, aki a szeretetet a gyöngeség jelének tartotta. Emberség és kérlelhetetlenség: ismét olyan ellentétes tulajdonságok, melyeket csak a dialektikus magatartás övezhet harmóniává. Társai, akik szembekerültek vele, annak idején aligha tudták méltányolni megszállott konokságát De ma már kétségtelen, hogy a forradalom valamennyi sorsdöntő kérdésében Leninnek, s nem ellenfeleinek volt igaza. Igaza volt, hogy fegyveres felkeléssel kell elsöpörni Kerenszkijt, hogy csak olyan pártokkal szabad szövetkezni, melyek elfogadják a diktatúrát, igaza volt, hogy a forradalom egyetlen mentsvára, ha bármilyen áron békét kötnek a németekkel, Igaza volt, hogy a teljes csőd elkerülésére az egyetlen kiút a NÉP, s hogy a szovjet állam van már olyan erős, hogy az új gazdaságpolitikából nem lehet kapitalista föltámadás. Ha bármelyik kérdésben a rossz útat választják, elbukhatott volna a forradalom. Ez a magyarázata, hogy Lenin inkább vállalta a felszikrázó gyűlöletet, a magányosságot, a meg nem értést, a legjobb társakkal a legelkeseredettebb harcot, de ezekben a kérdésekben Jottányit sem volt hajlandó engedni Hogy lehet azonbau, hogy a forradalom legkiválóbb vezetői ellen is mindig érvényre tudta juttatni akaratát? Hogy Igaza volt, az önmagában még nem elegendő magyarázat; a történelem során hányán maradtak magukra Igazukkal, hányán buktak el, noha igazuk volt? Lenin aligha győzhetett volna társaival szemben, ha az igazságon kívül nincs mellette egy másik, éppoly fontos erő. Amit az orosz forradalom csodájaként szoktak emlegetni, nem más, mint ez az erő. Mert a Miklósok és Sándorok birodalma nemcsak Európa legelmaradottabb országa volt, a faeke, a pópák, a szolgaság hazája; Oroszország Tolsztoj és Dosztojevszkij, Lobacsevszki] és Puskin, Pugacsev és Pavlov, a dekabristák és Csernisevszki], Csehov és Gogof országa Is. Százmilliók mélységes sötétsége, s egy kis prizmába gyűjtve a legfényesebb fény: ez volt Oroszország. S ugyanakkor nemcsak az ördögöket félő s szenteket imádó muzsikok hazája, hanem a világ egyetlen országa, ahol egy számban kicsi, de hatóerejében annál nagyobb, évtizedes harcokban kovácsolódott, szervezett, céltudatos forradalmárgárda volt. Trockij szuggesztivltésa, Sztálin szervezőkészsége, Buharin elméleti gazdagsága közismert. A forradalom sorsdöntő óráiban Lenin elsősorban mégsem rájuk számíthatott, hanem a tízezernyi névtelen forradalmárra. A lenini politika alapja, hogy mindig erre az erőre épített. Az élet tontora, hogy a mennyiség olykor több a minőségnél: a legragyogóbb elme, a leglogikusabb spekuláció is könnyebben tévútra juthat, mint tízezrek tapasztalata, ösztönös helyzetismerete. Lenint talán az különböztette meg legjobban társai nagy részétől, hogy amíg azoknak a nép cél volt vagy eszköz, fölszabadítandó tömeg vagy elméletcsinálta bálvány, neki Irányt szabó realitás, jelzőrendszer, melyre állandóan figyelni kell. Hogy a döntő kérdésekben nem tévedett példátlan valóságismeretének köszönhette; döntéssé tudta fogalmazni a tízezrek ösztöneiben megszületett igazságot. Ezért igazodott mindig ehhez az erőhöz. Lenin tudatossága s néhány tízezer kommunista forradalmi tapasztalata és forradalmárösztöne, erre épült a győzelem. Ezek a tízezrek hidalták át a mélységet is, mely a legjobb vezetőt elválasztja a néptől. Hisz e névtelen forradalmárok ereje nem utolsósorban az volt, hogy nagyon jól tudták, mit akarnak, mire kaphatók, merre vezethetők a tízmilliók. Lenin sok társa attól félt, hogy hajlott hátú muzsikokkal nem lehet forradalmat csinálni, különösen szocialista forradalmat. Csakhogy ő nemcsak azt tudta, hogy a háború három esztendeje hatalmas iskola volt a legprimitívebbeknek Is, s a lövészárok nevelte katona már nem az a paraszt, akt szótlanul tűrte a megvesszőzést — hanem azt is, hogy a forradalom sok millió embert szív magához, akire más körülmények között aligha számíthattak volna. A csodálatos színjáték alatt, amikor a szabadság, a föld, az emberi élet elérhetetlen álomképe egyik pillanatról a másikra valósággá válik, pillanatok alatt formálódik ét ez ember Is: a szolgából harcos lehet. Nem fétisizálta ő a nép tudatos forradalmárságát, de joggal számított arra, hogy a rendkívüli események rendkívüli cselekedetekre ösztönöznek. S hogy számítása jó volt, azt a forradalom igazolta. A legnagyobb próbát azonban alighanem a győzelem után kellett kiállnia. A hatalom minden politikus, minden forradalmár próbaköve. Hány politikai irányzat bukott meg azon, hogy a hatalom birtokában képtelen volt valóra váltani ígéreteit, megvalósítani terveit. S azon, hogy vezetői, amint hatalomra kerültek, megváltoztak. Talleyrand mondta, hogy ostoba az az ellenzék, mely nem forradalmi, s ostoba az a hatalom, amely nem konzervatív. A folyamatból adódik: amíg a hatalomért folyik a harc, a régi uralom megdöntése a fő cél, de a harc eldőlte után az új hatalom megőrzése. Nagy különbség támadni vagy védeni. És nagy különbség, hogy a vezetőnek börtönben, száműzetésben, barikádon, pártharcokban — vagy az állam irányítójaként kell megállnia a helyét. Az államférfi, ez a szépen csengő klasszikus fogalom, talán azért tűnik el a szókincsből, mert vajmi kevesen érdemelték meg, hogy annak nevezzék őket. (Folytatjuk) SZABAD FÚLDMUVÉS 13 1970. március 14. Bemutatjuk A NÉP- ÉS TÄNCDALVERSENY NÉHÄNY RÉSZTVEVŐJÉT A LOSONCI JÄRÄ33ÖL 1. Száraz Marika, a Losonci Pedagógiai Iskola III. osztályos tanulója. Legkedvesebb táncdaléneko>->i 'J.ornnqnzó To’-éz, Zalatnai Sorolta és Koncz Zsuzsa. 2. Szacskó Mária, óvónő. Várgedén (rimaszombati járás) neveli a kis emberpalántákat. Néhány népdalversenyen édesapjával együtt lépett fel. Kedvenc énekesei: Dóry József és |Skó Vera. 3. Demeter Sárika, a Losonci Pedagógiai Iskola III. osztályos tanulója. Elsősorban a magyar nótákat és népdalokat kedveli. Kedvenc énekesei: Béres Ferenc, Kovács Amllónia, Jákó Vem, Dóry József. 4. Botos Gábor a fiileki Kovosinalt n. v. dolgozója. Legutóbb szülőfalujában, Sávoly községben megrendezett népdalversenyen elnyerte a zsűri második díját.
