Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 2. szám

POLITIKAI CSAPÁST KELL MÉRNI A JOBBOLDALRA [Folytatás az 1. oldalról.) megjavult és megerősödött. Ma már a burzsoá világ sem kérdőjelzi meg a csehszlovákiai helyzetet, tudomásul veszi helyzetünket annak ellenére, hogy rágalmazza és szidalmazza, persze szilárd ténynek tartja, hogy Cseh­szlovákia oda tartozik, ahová akar, a szocialista táborhoz, s hogy Cseh­szlovákia helyzetéről nem dönthetnek véletlenek. Nyilatkozata következő részében arra a kérdésre igyekezett hiteles ma­gyarázatot adni, hogy miért került sor 1968 Januárjára. Többek között megállapította, hogy azok az emberek, akik tizenöt éven keresztül teleltek az ország fejlődéséért, legyen ez a fejlődés jé vagy negatív, nem tudták önmagukat túlhaladni. Akadállyá váltak. Akadállyá vált elsősorban Anto­nín Novotný. Tudom — mondta Husák elvtárs —, hogy vannak olyan em­berek, akiknek állítása szerint társadalmunk január nélkül nyugodtabban élhetett volna. Én azt hiszem, hogy az 1968 január előtti és az 1968 januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a mozgás élére éppen a gyenge, vagy éppen tehetetlen vezetőség kerül, mely lehetővé teszi fejlődésünk helytelen irányú alakulását. Azt határozottan leszögezhetjük, hogy nálunk nem volt szükségszerű az olyan fejlődés, mint amilyenre január után sor került. Ha kommunistaként, marxista szemszögből értékeljük a helyzetet, akkor január értelme az volt, hogy kiküszöböljük a párt és a társadalom Jobb fejlődésének akadályait. Tehát hogy kiküszöböljük a hibákat, a deformá­ciókat és megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problé­máit. Ilyen értelmezésben január szükségszerű volt. El kellett jutnunk a fejlődés további szakaszába, ki kellett küszöbölnünk a meghonosodott bürokratikus, dogmatikus elképzeléseket és gyakorlatot. A jelenlegi idő­szakban az a feladat áll előttünk, hogy kiküszöböljük azokat a hiányos­ságokat, hibákat és tévedéseket, amelyek 1968 januárja előtt előfordultak, s hogy leküzdjük. az 1968 januárja utáni hiányosságokat is, a jobboldali, szocialista ellenes irányzatot. Ugyanakkor fejleszteni fogunk minden pozi­tívat, amit január hozott. Nyilatkozata további részében Husák elvtárs a párt vezető szerepének elmélyítésével, a pártfegyelem helyes értelmezésével és az ideológiai mun­kánkban mutatkozó fogyatékosságokkal foglalkozott, majd a Jobboldal elleni harc kérdését elemezte. Megállapította: „Elsőrendű feladat, hogy politikai csapást mérjünk a Jobboldalra, mint egy ideológiai koncepcióra, álláspontra, mint érvre, mint demagógiára. Rá kell mutatnunk, hogy a jobboldali opportunizmus összeegyeztethetetlen a szocialista társadalom marxista értelmezésével. A második feladat — melyet úgy hiszem bizonyos mértékig sikerült teljesíteni —, hogy a párton belüli jobboldalt, mint szervezett egységet meg kell bontanunk. A pártnak egységesnek kell lennie és marxista elve­ken kell egyesülnie. Soraiban nem létezhetnek semmilyen szervezett jobb­oldali csoportok, mint ez tavaly előtt vagy az elmúlt év első felében volt. Harmadik feladat, hogy megnyerjük a félrevezetett embereket a helyes marxista nézeteknek. Tehát amennyiben ezek a félrevezetett emberek nem tudatos bujtogatók, át kell nevelni őket becsületes párttagokká. Végül negyedszer: aki túlságosan lejáratta magát és szándékosan meg­károsította a pártot, aki kitart helytelen nézetei mellett, melyek ellen­tétben állnak a párt programjával, céljaival és feladataival, azoknak el kell válniuk a párttól.“ Újévi kívánságként Husák elvtárs hangoztatta: — Azt kívánom, hogy ebben az évben siker koronázza a párt és a tár­sadalom konszolidálására kifejtett törekvést. Talán ez a kívánságom sze­rénynek tűnik, vagy talán kevésnek. Én azonban azt gondolom, hogy a 14 millió csehszlovák állampolgár számára ez nagyon sokat jelent. -pa­> Élenjártak a harcban (Folytatás az 1. oldalról) A losonci járási hivatalban nem sikerült megegyezni, pedig az üzemi bizottság tagjai mellett olyan jeles egyének tárgyaltak, mint Steiner és Való képviselő elvtársak. A munkás­ság kérésének teljesítése helyett öt teherautó és egy autóbusz csendőrt hozatott az igazgató, akik gumibotok­kal támadtak a sztrájkolókre. A csendőrterror ellen a gyár közelében lévő Vöröskőre menekültek. Hat hé­tig voltak fönn a hegyen a mindenre elszánt sztrájkolők. Az élelmezésük­nél jelentős segítséget nyújtottak a környékbeli parasztok, amely a mun­kásparaszt szövetség kibontakozásá­nak méltó példaképe volt. Jelentősebb eredményt nem értek el a sztrájkkal. Egyet azonban igen. Megmutatták a kizsákmányolóknak, milyen erő az, ha a munkásság ösz­­szefog. A FELSZABADULÄS A munkások és a demokratikusan gondolkodó vezetők a zűrzavaros na­pokban is tudták a kötelességüket s mindent elkövettek, hogy megaka­dályozzák a gyár elhurcolását. A csa­tornákba, patakmedrekbe és más he­lyekre rejtették el a géptengelyeket, motorokat, hajtőszíjakat stb. A karácsonyi ünnepek alatt a csendőrök és a nyilasok újból meg­kísérelték a község lakosságának összetoborzását. Ez nem járt sikerrel, mert a férfiak elbújdostak a közeli erdőkben. December 28-án a néme­tek felrobbantották a vasúti víztor­nyot, a gyár melletti hidat, a pálya­udvaron állomásozó mozdonyokat, és a Fülek-Losonc közti sínpárakat. December 29-én már fejvesztetten menekültek a németek, és 30-án már szovjet katonák jártak a pincében megbújt lakosság között. Szilveszter napján előkerült a pártszervezet megőrzött zászlaja és a párt vezetői szimbolikusan is köszöntötték a fel­szabadító szovjet hadsereg irányítóit. Ezzel újra elkezdődött a párt tevé­2 57 A ■' А П FÖLDMŰVES kenysége és a január 3-i népgyűlésen már büszkén énekelték az Interna­­cionálét. A következő napokban álla­mosították a gyárat és a Munkásta­nács vette át annak vezetését. SOK MÉG A TENNIVALÓ A városka sokat fejlődött az elmúlt negyed évszázad alatt. A felszabadu­lás után 5300 lakosa volt Füleknek, s most közel 8000-en laknak a város­ban. Nemcsak a természetes szaporu­lat útján nőtt a lakosság száma, ha­nem a vidékiek is sokan beköltöztek az Ipari centrumba. Így aztán amel­lett, hogy több mint 500 lakásegység épült, lakáshiány van. Schnajder Péter a HNB elnöke és Privacsik Károly titkár arról beszél­tek, hogy föltétlenül fokozni kell a lakásépítés ütemét. Az elmúlt évek­ben sokat fordítottak az utak építé­sére és az üzlethálózat bővítésére. A felszabadulás óta felépült az új is­kola, és a korszerűen berendezett üzemi klub is. A közeli években óvo­dát, bölcsődét és még egy iskolát szándékoznak építeni. A városi mű­velődési otthon létesítése szintén na­gyon időszerű lenne. Üj bútorgyár is épül a városban 130 millió korona költséggel. Ha ez a gyár is üzemel majd, több mint 500 lesz az Iparban dolgozók száma. Füleken 2500 gyerek jár Iskolába. A magyar gimnáziumban három osz­tály érettségizik évente. Mivel a jelenlegi Iskolaihelyiségek kevésnek bizonyulnak, az új felépítéséig a kas­télyba helyezik át a gimnáziumot. A könyvtáruk gazdag és több mint 25 ezer kötetben válogathatnak az olvasók. A városka kulturális tevé­kenységében főleg a CSEMADOK ját­szott jelentős szerepet. Mostanában az üzemi klubban is figyelemre méltó munka folyik. Huszonöt év telt el a vörös Fülek felszabadulása óta. A városban és a környéken azóta még jobban meg­erősödött a munkásosztály. A mun­kás ereje, kiállása a tavalyi nehéz időben is megmutatkozott, és tiánto­­ríthatatlanul álltak az Internaciona­lizmus mellett, tudva azt, hogy csak annak alapján gyorsíthatják a fejlő­dést. TÖTH D. BELPOLITIKA LUDVIK SV0B0DA köztársasági elnök újévi beszédéből Köztársaságunk elnöke az új év küszöbén a tőle már megszokott őszinte és meleg szavakkal köszöntötte ha­zánk polgárait. „A nagy többség nálunk teljes szívből azt kívánja, hogy köztársaságunk jól és sikeresen fejlődjék. Hogy valamennyien jó feltételek között dolgozhassunk jobb jövönk és gyermekeink jobb jövője érdekében. És éppen ennek teremtette meg az elmúlt esztendő — minden nehézség és probléma ellenére is — a fontos alapjait és feltételeit. Olyan feltételeket, melyek nélkül orszá­gunk egészséges fejlődése nem lenne elképzelhető“ — említette beszédének bevezető részében. A továbbiakban a kommunista párt történelmi szerepével foglalkozott. „A párt állt népünknek nemcsak a kapitalizmus, ha­nem a hitleri megszállók ellen folytatott hosszú és sok áldozattal Járt küzdelmeinek az élén. Népünk a párt vezetésével valósította meg az egész ország nagy szo­cialista átalakításét. A párt műve volt a két nemzet szuverenitásának és kölcsönös viszonyának igazi meg­oldása is. A kommunisták álltak és állnak a múltban elkövetett hibák jóvátételére irányuló törekvések élén. A pártnak a múlt évben kezdődött megszilárdítása és megerősítése ezért az egész társadalom érdeke.“ Köztársasági elnökünk kitért a Szovjetunióval való baráti kapcsolatainkra is. „Az ország további fejlődésével és nemzetközi hely­zetével kapcsolatban egyetlen egy lényeges problémát sem tudnánk megoldani >\ Csehszlovákia és a Szovjet­unió, valamint a többi szocialista ország közötti teljes kölcsönös bizalom helyreállítása nélkül. Érvényes ez gazdasági téren is. A szoros együttműködés és a cél­szerű munkamegosztás a szocialista országokkal a gaz­daság, a tudomány és a technika területén döntő módja annak, hogy elérjük a világszínvonalat.“ Beszédének további részében kitért a nevelés kérdé­seire is. Megemlítette, hogy az idén ünnepeljük Ján Amos Komenský 300 éves jubileumát, akinek szellemi hagyatéka tanulságul szolgálhat számunkra további ne­velő munkánkban. Az előttünk álló feladatokkal kapcso­latban reálisan és bizakodóan nyilatkozott. „Annyi munka áll előttünk az új év küszöbén, hogy — amint mondani szokás — ki sem látszunk belőle. Meggyőződésem, hogy megbirkózunk feladatainkkal, és szilárdan hiszem, hogy ebben az ifjúság is tanúságát adja tehetségének és lelkesedésének. Hagyjuk abba a sopánkodást a nehézségek és a problémák miatt. Ne csak keressük állandóan annak az okát, hogy miért nem megy ez, vagy amaz. Dolgozzunk úgy, hogy men­jenek a dolgok — ez lesz a helyes válasz.“ Elnökünk a továbbiakban részletesen foglalkozott a lakásépítés kérdéseivel és általában az életkörnyezet megjavításának szükségességével. Reményét fejezte ki, hogy a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére in­dult munkaverseny kibontakoztatása Jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági feladatok megoldásához. Beszédé­ben élesen bírálta a gazdasági életünkben előforduló hiányosságokat. „Egyesek fegyelmezetlenek a munkában, felelőtlenül kockáztatják a közvagyont. Előfordulnak olyan esetek is, amikor indokolatlanul emelik az árakat, visszaélnek a piaci helyzettel, és egyéb visszatetsző jelenségeknek is tanúi lelhetünk. Ezek ellen határozottan fel kell lép­nünk. Hiszem, hogy állampolgáraink döntő többsége megértéssel fogadja a közrendet megsértők, az élőskö­dők és mindenféle társadalomellenes elemek ellen ho­zott rendszabályokat. Életünk valamennyi területén egy­re inkább és határozottabban érvényre kell juttatni a következő elvet: pártfogoljuk a jót és szálljunk szembe a rosszal. Természetesen valamennyi területen Jó gazdá­nak kell lennünk. A legnagyobb felelősséggel kell bánni az állami eszközökkel, jól kell gazdálkodni a vállalati vagyonnal, korszerűen kell szervezni a termelést, nem szabad pazarolni sem az emberi munkaerőt, sem az anyagot.“ Beszédének befejező részében a külpolitika kérdései­vel foglalkozott, a világbéke megőrzésének a kérdései­vel, kitért a tudomány és a technika nagyarányú fejlő­désére, melyek úgy az építés, mint a rombolás terén megnyilvánulhatnak. Megemlítette, hogy hatalmunkban áll megóvni és kiharcolni a világbékét. A béke és a ha­ladás erői minden nehézség és probléma ellenére növe­kednek. Lenin születésének 100. évfordulójával kapcso­latban megemlítette, hogy Lenin eszméi egyre hatalma­sabb erővel gyakorolnak befolyást a történelem alakulá­sára. Segítségére vannak az emberek százmillióinak, az egész világ népeinek a haladásért, a nemzet szabadsá­gáért és a békéért folytatott küzdelemben. Köztársasági elnökünk újévi beszédét a következő szavakkal zárta: „Európának abban a térségében, ahol országunk is fekszik, már két világháború tört ki. Már ezért is köte­lességünknek tartjuk mindenképpen azon fáradozni, hogy ne robbajon ki egy harmadik. Cselhszlovákia kül­politikai téren arra törekszik, hogy Európa a békés egy­más mellett élés földrésze legyen. Semmilyen erőfeszí­tést sem fogunk sajnálni azért, hogy köztársaságunk hozzájárulása ehhez az Igazságos törekvéshez a lehető legnagyobb legyen. Kedves Barátaim! Jubileumi év küszöbét lépjük át. Ebben az esztendő­ben ünnepeljük negyed évszázadát annak, hogy a szov­jet hadsereg felszabadította hazánkat. Tegyünk meg mindnyájan mindent azért, hogy munkánk eredményes legyen, és hazánk sikeresen fejlődjék, még szebb legyen mint volt. Legyen ez az esztendő olyan, hogy ottho­nainkban tartós legyen az öröm. Mindannyiuknak jó egészséget, jólétet és munkájukban sok sikert kívánok!“ A nagy érdeklődéssel várt rabatt csúcsértekezleten, amely december utolsó heté­ben zajlott le, nem került sor megegyezésre az arab államok közt a közös politikai és ka­tonai irányvonal kitűzésének kérdésében. Az ok nem lehet kétes azok előtt, akik figyelem­mel kísérik az arab országok eddigi kísérleteit az együttmű­ködés megteremtésére. Ha rej­tetten is, de lényegében újból a két világnézet összecsapása jellemezte a rabatt értekezletet. Az tmperlalistaellenes és a fej­lődő országok (EAK, Algéria, Líbia, Szudán) mellett egy egész sor arab államban feudális rendszer uralkodik, amelyeknek az imperializmussal szembeni álláspontja ugyan negatív, de vezetőik — nagyrészt dúsgaz­dag földbirtokosok, olajtelepek főrészvényesei — nagyon távol állnak attól, hogy ujjat merje­nek húzni a nyugati nemzet­közi olajmonopóliiumok, nagy politikai befolyású vezetőivel. És ez nem is személyes érde­kük. Ez a lényege az arab vi­lág megosztottságának. A rebati csúcsértekezlet ered­ménytelen befejezése után há­rom haladó arab ország veze­tői: Nasszer elnök, szudánl részről El Numeiri, és Líbia új forradalmi kormányának kép­viselője Kadaffi ezredes talál­koztak Tripoliszban, hogy a szorosabb együttműködés rész­leteiben és módjában megegyez­zenek. Bár a közös nyilatkozat még nem jelent meg, a megfi­gyelők véleménye szerint a kon­ferencia elérte célját. Erre en­ged következtetni Nasszer elnök nyilatkozata is, amelyet egy Tripoliszban tartott tömeggyű­lésen mondott el. Kijelentette, a tripoliszi megbeszélések után bizonyos abban, hogy Egyiptom elszánta magát a megszállt te­rületek felszabadítására. * Ezalatt azonban a kisebb he­lyi támadások szakadatlanul folynak a Szuezi-csatorna és a Jordán folyó mentén. A Jor­dániái és az egyiptomi katonai egységek ellenállása fokozato­san erősödik, ami az erők to­vábbi kiegyenlítődését bizonyít­ja. A jordániai hadvezetés Ja­nuár első hetében első ízben jelenthette, hogy a Jordán fo­lyón áthatoló Izraeli csapatokat visszaverték. De megélénkült a palesztínal arab felszabadító erők tevé­kenysége is a megszállt terüle­teken és az eddig alkalmazott egyéni és csoportos akciókat nagyobb méretű katonai cselek­mények váltják fel. Újabban középnehéz fegyvereket is be­vetnek és aknatámadásokat in­téznek az izraeli pozíciók el­len. A frontok mögötti háború további kiéleződését jelzi a fel­szabadító mozgalom egyik ve­zetőjének nemrég megjelent nyilatkozata, mely szerint regu-Élesedik a közel­­keleti helyzet lárls hadsereget szerveznek, és máris megkezdték az önkénte­sek toborzását az arab orszá­gokban. * December utolsó hetében Cherbourg kikötőjéből öt ágyú­naszád futott ki a nyílt tenger­re, és január elsején elérte Hai­fa izraeli kikötőt. Azokról a ha­jókról van szó, amelyeket az izraeli kormány rendelt egy francia hajógyártól, de a fran­cia kormány 1967-ben kiadott fegyverszállítási tilalma követ­keztében a cherbourgi kikötő­ben rekedtek. Kiderült, hogy a hajókat egy nem létező norvég vállalatnak adták el, — persze csak látszólag. A valóság az, hogy kljátszották a fegyver­embargót, és megszöktették a naszádokat a kikötőből, hogy azokat Izraelbe juttassák. Az ügy Franciaországban belpoliti­kai botrányt és diplomáciai bo­nyodalmakat okozott. A kor­mány azonnali hatállyal felfüg­gesztett két tábornokot, akik­nek „hanyagsága“ folytán jött létre a hajószőktetés. Ugyan­akkor a francia külügyminisz­térium felszólította az Izraeli kormányt, hogy azonnal hívja vissza Limon tengernagyot, a párizsi izraeli követség katonai beosztottját, aki megszervezte ezt a manipulációt. Izrael kor­mánya hosszas megfontolás után úgy válaszolt, hogy a fe­lelősség a francia kormányt terheli, mivel megtiltotta a fegy­verszállítást. A francia közvélemény a kor­mányt teszi felelőssé a botrá­nyért. Általában az a nézet ala­kult ki, hogy titkos megegye­zés történt a hajók kiszolgálta­tása ügyében. A francia kom­munisták nyíltan rámutatnak arra, hogy a bűntársak magas helyeken ülnek. A párt lapja, a ÍHumanité szerint a kormány felelősségét nem lehet kétségbe vonni. * Az élesedő összecsapások, az Izraeli vezető körök merev ál­láspontja a biztonsági tanács határozatának visszautasításá­ban, valamint a hajóbotrány arra mutatnak, hogy a közel­­keleti helyzet tovább élesedik. Az izraeli uralkodó körök poli­tikája nem hagy kétséget afe­lől, hogy a megszállt területek végleges bekebelezésére törek­szenek. Ez pedig az arab nép állandóan növekvő ellenállását vonja maga után. Mint azt már lapunk hasáb­jain többször leszögeztük, ez a merev politika nélkülöz minden békés kilátást. Egy kis ország, az arab világ országaitól körül­véve, nem élhet és főleg nem fejlődhet örökös háborús fe­szültség közepette, mely mér­téktelen módon terheli anyagi és emberi kapacitását. A külső segítség, amely dollár formájá­ban ömlik az országba, soha­sem hozhat békét, csak elhúz­hatja a háborút. A biztonsági tanács határozata, amely sze­rint Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket, ezzel szemben az arab államoknak el kell ismerniük Izrael államot, annak határait, szolid alapot nyújt a béke megóvására Közel- Keleten, és az ezen a területen élő népek fejlődésére. P. E. 1970. január 10.

Next

/
Thumbnails
Contents