Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 2. szám

POLITIKAI CSAPÁST KELL MÉRNI A JOBBOLDALRA

[Folytatás az 1. oldalról.)

megjavult és megerősödött. Ma már a burzsoá világ sem kérdőjelzi meg a csehszlovákiai helyzetet, tudomásul veszi helyzetünket annak ellenére, hogy rágalmazza és szidalmazza, persze szilárd ténynek tartja, hogy Csehszlovákia oda tartozik, ahová akar, a szocialista táborhoz, s hogy Csehszlovákia helyzetéről nem dönthetnek véletlenek.

Nyilatkozata következő részében arra a kérdésre igyekezett hiteles magyarázatot adni, hogy miért került sor 1968 Januárjára. Többek között megállapította, hogy azok az emberek, akik tizenöt éven keresztül teleltek az ország fejlődéséért, legyen ez a fejlődés jé vagy negatív, nem tudták önmagukat túlhaladni. Akadállyá váltak. Akadállyá vált elsősorban Antonín Novotný. Tudom — mondta Husák elvtárs —, hogy vannak olyan emberek, akiknek állítása szerint társadalmunk január nélkül nyugodtabban élhetett volna. Én azt hiszem, hogy az 1968 január előtti és az 1968 januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a mozgás élére éppen a gyenge, vagy éppen tehetetlen vezetőség kerül, mely lehetővé teszi fejlődésünk helytelen irányú alakulását. Azt határozottan leszögezhetjük, hogy nálunk nem volt szükségszerű az olyan fejlődés, mint amilyenre január után sor került.

Ha kommunistaként, marxista szemszögből értékeljük a helyzetet, akkor január értelme az volt, hogy kiküszöböljük a párt és a társadalom Jobb fejlődésének akadályait. Tehát hogy kiküszöböljük a hibákat, a deformációkat és megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problémáit. Ilyen értelmezésben január szükségszerű volt. El kellett jutnunk a fejlődés további szakaszába, ki kellett küszöbölnünk a meghonosodott bürokratikus, dogmatikus elképzeléseket és gyakorlatot. A jelenlegi időszakban az a feladat áll előttünk, hogy kiküszöböljük azokat a hiányosságokat, hibákat és tévedéseket, amelyek 1968 januárja előtt előfordultak, s hogy leküzdjük. az 1968 januárja utáni hiányosságokat is, a jobboldali, szocialista ellenes irányzatot. Ugyanakkor fejleszteni fogunk minden pozitívat, amit január hozott.

Nyilatkozata további részében Husák elvtárs a párt vezető szerepének elmélyítésével, a pártfegyelem helyes értelmezésével és az ideológiai munkánkban mutatkozó fogyatékosságokkal foglalkozott, majd a Jobboldal elleni harc kérdését elemezte. Megállapította: „Elsőrendű feladat, hogy politikai csapást mérjünk a Jobboldalra, mint egy ideológiai koncepcióra, álláspontra, mint érvre, mint demagógiára. Rá kell mutatnunk, hogy a jobboldali opportunizmus összeegyeztethetetlen a szocialista társadalom marxista értelmezésével.

A második feladat — melyet úgy hiszem bizonyos mértékig sikerült teljesíteni —, hogy a párton belüli jobboldalt, mint szervezett egységet meg kell bontanunk. A pártnak egységesnek kell lennie és marxista elveken kell egyesülnie. Soraiban nem létezhetnek semmilyen szervezett jobboldali csoportok, mint ez tavaly előtt vagy az elmúlt év első felében volt.

Harmadik feladat, hogy megnyerjük a félrevezetett embereket a helyes marxista nézeteknek. Tehát amennyiben ezek a félrevezetett emberek nem tudatos bujtogatók, át kell nevelni őket becsületes párttagokká.

Végül negyedszer: aki túlságosan lejáratta magát és szándékosan megkárosította a pártot, aki kitart helytelen nézetei mellett, melyek ellentétben állnak a párt programjával, céljaival és feladataival, azoknak el kell válniuk a párttól.“

Újévi kívánságként Husák elvtárs hangoztatta:

— Azt kívánom, hogy ebben az évben siker koronázza a párt és a társadalom konszolidálására kifejtett törekvést. Talán ez a kívánságom szerénynek tűnik, vagy talán kevésnek. Én azonban azt gondolom, hogy a 14 millió csehszlovák állampolgár számára ez nagyon sokat jelent. -pa>

Élenjártak a harcban

(Folytatás az 1. oldalról)

A losonci járási hivatalban nem sikerült megegyezni, pedig az üzemi bizottság tagjai mellett olyan jeles egyének tárgyaltak, mint Steiner és Való képviselő elvtársak. A munkásság kérésének teljesítése helyett öt teherautó és egy autóbusz csendőrt hozatott az igazgató, akik gumibotokkal támadtak a sztrájkolókre. A csendőrterror ellen a gyár közelében lévő Vöröskőre menekültek. Hat hétig voltak fönn a hegyen a mindenre elszánt sztrájkolők. Az élelmezésüknél jelentős segítséget nyújtottak a környékbeli parasztok, amely a munkásparaszt szövetség kibontakozásának méltó példaképe volt.

Jelentősebb eredményt nem értek el a sztrájkkal. Egyet azonban igen.

Megmutatták a kizsákmányolóknak, milyen erő az, ha a munkásság öszszefog.

A FELSZABADULÄS

A munkások és a demokratikusan gondolkodó vezetők a zűrzavaros napokban is tudták a kötelességüket s mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a gyár elhurcolását. A csatornákba, patakmedrekbe és más helyekre rejtették el a géptengelyeket, motorokat, hajtőszíjakat stb.

A karácsonyi ünnepek alatt a csendőrök és a nyilasok újból megkísérelték a község lakosságának összetoborzását. Ez nem járt sikerrel, mert a férfiak elbújdostak a közeli erdőkben. December 28-án a németek felrobbantották a vasúti víztornyot, a gyár melletti hidat, a pályaudvaron állomásozó mozdonyokat, és a Fülek-Losonc közti sínpárakat.

December 29-én már fejvesztetten menekültek a németek, és 30-án már szovjet katonák jártak a pincében megbújt lakosság között. Szilveszter napján előkerült a pártszervezet megőrzött zászlaja és a párt vezetői szimbolikusan is köszöntötték a felszabadító szovjet hadsereg irányítóit.

Ezzel újra elkezdődött a párt tevé2 57 A ■' А П FÖLDMŰVES

kenysége és a január 3-i népgyűlésen már büszkén énekelték az Internacionálét. A következő napokban államosították a gyárat és a Munkástanács vette át annak vezetését.

SOK MÉG A TENNIVALÓ

A városka sokat fejlődött az elmúlt negyed évszázad alatt. A felszabadulás után 5300 lakosa volt Füleknek, s most közel 8000-en laknak a városban. Nemcsak a természetes szaporulat útján nőtt a lakosság száma, hanem a vidékiek is sokan beköltöztek az Ipari centrumba. Így aztán amellett, hogy több mint 500 lakásegység épült, lakáshiány van.

Schnajder Péter a HNB elnöke és Privacsik Károly titkár arról beszéltek, hogy föltétlenül fokozni kell a lakásépítés ütemét. Az elmúlt években sokat fordítottak az utak építésére és az üzlethálózat bővítésére. A felszabadulás óta felépült az új iskola, és a korszerűen berendezett üzemi klub is. A közeli években óvodát, bölcsődét és még egy iskolát szándékoznak építeni. A városi művelődési otthon létesítése szintén nagyon időszerű lenne. Üj bútorgyár is épül a városban 130 millió korona költséggel. Ha ez a gyár is üzemel majd, több mint 500 lesz az Iparban dolgozók száma.

Füleken 2500 gyerek jár Iskolába. A magyar gimnáziumban három osztály érettségizik évente. Mivel a jelenlegi Iskolaihelyiségek kevésnek bizonyulnak, az új felépítéséig a kastélyba helyezik át a gimnáziumot.

A könyvtáruk gazdag és több mint 25 ezer kötetben válogathatnak az olvasók. A városka kulturális tevékenységében főleg a CSEMADOK játszott jelentős szerepet. Mostanában az üzemi klubban is figyelemre méltó munka folyik.

Huszonöt év telt el a vörös Fülek felszabadulása óta. A városban és a környéken azóta még jobban megerősödött a munkásosztály. A munkás ereje, kiállása a tavalyi nehéz időben is megmutatkozott, és tiántoríthatatlanul álltak az Internacionalizmus mellett, tudva azt, hogy csak annak alapján gyorsíthatják a fejlődést. TÖTH D.

BELPOLITIKA

LUDVIK SV0B0DA

köztársasági elnök újévi beszédéből

Köztársaságunk elnöke az új év küszöbén a tőle már megszokott őszinte és meleg szavakkal köszöntötte hazánk polgárait.

„A nagy többség nálunk teljes szívből azt kívánja, hogy köztársaságunk jól és sikeresen fejlődjék. Hogy valamennyien jó feltételek között dolgozhassunk jobb jövönk és gyermekeink jobb jövője érdekében. És éppen ennek teremtette meg az elmúlt esztendő — minden nehézség és probléma ellenére is — a fontos alapjait és feltételeit. Olyan feltételeket, melyek nélkül országunk egészséges fejlődése nem lenne elképzelhető“ — említette beszédének bevezető részében. A továbbiakban a kommunista párt történelmi szerepével foglalkozott.

„A párt állt népünknek nemcsak a kapitalizmus, hanem a hitleri megszállók ellen folytatott hosszú és sok áldozattal Járt küzdelmeinek az élén. Népünk a párt vezetésével valósította meg az egész ország nagy szocialista átalakításét. A párt műve volt a két nemzet szuverenitásának és kölcsönös viszonyának igazi megoldása is. A kommunisták álltak és állnak a múltban elkövetett hibák jóvátételére irányuló törekvések élén. A pártnak a múlt évben kezdődött megszilárdítása és megerősítése ezért az egész társadalom érdeke.“ Köztársasági elnökünk kitért a Szovjetunióval való baráti kapcsolatainkra is.

„Az ország további fejlődésével és nemzetközi helyzetével kapcsolatban egyetlen egy lényeges problémát sem tudnánk megoldani >\ Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország közötti teljes kölcsönös bizalom helyreállítása nélkül. Érvényes ez gazdasági téren is. A szoros együttműködés és a célszerű munkamegosztás a szocialista országokkal a gazdaság, a tudomány és a technika területén döntő módja annak, hogy elérjük a világszínvonalat.“

Beszédének további részében kitért a nevelés kérdéseire is. Megemlítette, hogy az idén ünnepeljük Ján Amos Komenský 300 éves jubileumát, akinek szellemi hagyatéka tanulságul szolgálhat számunkra további nevelő munkánkban. Az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban reálisan és bizakodóan nyilatkozott.

„Annyi munka áll előttünk az új év küszöbén, hogy — amint mondani szokás — ki sem látszunk belőle. Meggyőződésem, hogy megbirkózunk feladatainkkal, és szilárdan hiszem, hogy ebben az ifjúság is tanúságát adja tehetségének és lelkesedésének. Hagyjuk abba a sopánkodást a nehézségek és a problémák miatt. Ne csak keressük állandóan annak az okát, hogy miért nem megy ez, vagy amaz. Dolgozzunk úgy, hogy menjenek a dolgok — ez lesz a helyes válasz.“

Elnökünk a továbbiakban részletesen foglalkozott a lakásépítés kérdéseivel és általában az életkörnyezet megjavításának szükségességével. Reményét fejezte ki, hogy a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére indult munkaverseny kibontakoztatása Jelentős mértékben

hozzájárul a gazdasági feladatok megoldásához. Beszédében élesen bírálta a gazdasági életünkben előforduló hiányosságokat.

„Egyesek fegyelmezetlenek a munkában, felelőtlenül kockáztatják a közvagyont. Előfordulnak olyan esetek is, amikor indokolatlanul emelik az árakat, visszaélnek a piaci helyzettel, és egyéb visszatetsző jelenségeknek is tanúi lelhetünk. Ezek ellen határozottan fel kell lépnünk. Hiszem, hogy állampolgáraink döntő többsége megértéssel fogadja a közrendet megsértők, az élősködők és mindenféle társadalomellenes elemek ellen hozott rendszabályokat. Életünk valamennyi területén egyre inkább és határozottabban érvényre kell juttatni a következő elvet: pártfogoljuk a jót és szálljunk szembe a rosszal. Természetesen valamennyi területen Jó gazdának kell lennünk. A legnagyobb felelősséggel kell bánni az állami eszközökkel, jól kell gazdálkodni a vállalati vagyonnal, korszerűen kell szervezni a termelést, nem szabad pazarolni sem az emberi munkaerőt, sem az anyagot.“

Beszédének befejező részében a külpolitika kérdéseivel foglalkozott, a világbéke megőrzésének a kérdéseivel, kitért a tudomány és a technika nagyarányú fejlődésére, melyek úgy az építés, mint a rombolás terén megnyilvánulhatnak. Megemlítette, hogy hatalmunkban áll megóvni és kiharcolni a világbékét. A béke és a haladás erői minden nehézség és probléma ellenére növekednek. Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatban megemlítette, hogy Lenin eszméi egyre hatalmasabb erővel gyakorolnak befolyást a történelem alakulására. Segítségére vannak az emberek százmillióinak, az egész világ népeinek a haladásért, a nemzet szabadságáért és a békéért folytatott küzdelemben. Köztársasági elnökünk újévi beszédét a következő szavakkal zárta:

„Európának abban a térségében, ahol országunk is fekszik, már két világháború tört ki. Már ezért is kötelességünknek tartjuk mindenképpen azon fáradozni, hogy ne robbajon ki egy harmadik. Cselhszlovákia külpolitikai téren arra törekszik, hogy Európa a békés egymás mellett élés földrésze legyen. Semmilyen erőfeszítést sem fogunk sajnálni azért, hogy köztársaságunk hozzájárulása ehhez az Igazságos törekvéshez a lehető legnagyobb legyen.

Kedves Barátaim!

Jubileumi év küszöbét lépjük át. Ebben az esztendőben ünnepeljük negyed évszázadát annak, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Tegyünk meg mindnyájan mindent azért, hogy munkánk eredményes legyen, és hazánk sikeresen fejlődjék, még szebb legyen mint volt. Legyen ez az esztendő olyan, hogy otthonainkban tartós legyen az öröm. Mindannyiuknak jó egészséget, jólétet és munkájukban sok sikert kívánok!“

A nagy érdeklődéssel várt rabatt csúcsértekezleten, amely december utolsó hetében zajlott le, nem került sor megegyezésre az arab államok közt a közös politikai és katonai irányvonal kitűzésének kérdésében. Az ok nem lehet kétes azok előtt, akik figyelemmel kísérik az arab országok eddigi kísérleteit az együttműködés megteremtésére. Ha rejtetten is, de lényegében újból a két világnézet összecsapása jellemezte a rabatt értekezletet. Az tmperlalistaellenes és a fejlődő országok (EAK, Algéria, Líbia, Szudán) mellett egy egész sor arab államban feudális rendszer uralkodik, amelyeknek az imperializmussal szembeni álláspontja ugyan negatív, de vezetőik — nagyrészt dúsgazdag földbirtokosok, olajtelepek főrészvényesei — nagyon távol állnak attól, hogy ujjat merjenek húzni a nyugati nemzetközi olajmonopóliiumok, nagy politikai befolyású vezetőivel. És ez nem is személyes érdekük. Ez a lényege az arab világ megosztottságának.

A rebati csúcsértekezlet eredménytelen befejezése után három haladó arab ország vezetői: Nasszer elnök, szudánl

részről El Numeiri, és Líbia új forradalmi kormányának képviselője Kadaffi ezredes találkoztak Tripoliszban, hogy a szorosabb együttműködés részleteiben és módjában megegyezzenek. Bár a közös nyilatkozat még nem jelent meg, a megfigyelők véleménye szerint a konferencia elérte célját. Erre enged következtetni Nasszer elnök nyilatkozata is, amelyet egy Tripoliszban tartott tömeggyűlésen mondott el. Kijelentette, a tripoliszi megbeszélések után bizonyos abban, hogy Egyiptom elszánta magát a megszállt területek felszabadítására.

*

Ezalatt azonban a kisebb helyi támadások szakadatlanul folynak a Szuezi-csatorna és a Jordán folyó mentén. A Jordániái és az egyiptomi katonai egységek ellenállása fokozatosan erősödik, ami az erők további kiegyenlítődését bizonyítja. A jordániai hadvezetés Január első hetében első ízben jelenthette, hogy a Jordán folyón áthatoló Izraeli csapatokat visszaverték.

De megélénkült a palesztínal arab felszabadító erők tevékenysége is a megszállt területeken és az eddig alkalmazott egyéni és csoportos akciókat nagyobb méretű katonai cselekmények váltják fel. Újabban középnehéz fegyvereket is bevetnek és aknatámadásokat intéznek az izraeli pozíciók ellen. A frontok mögötti háború további kiéleződését jelzi a felszabadító mozgalom egyik vezetőjének nemrég megjelent nyilatkozata, mely szerint regu-Élesedik a közelkeleti helyzet

lárls hadsereget szerveznek, és máris megkezdték az önkéntesek toborzását az arab országokban.

*

December utolsó hetében Cherbourg kikötőjéből öt ágyúnaszád futott ki a nyílt tengerre, és január elsején elérte Haifa izraeli kikötőt. Azokról a hajókról van szó, amelyeket az izraeli kormány rendelt egy francia hajógyártól, de a francia kormány 1967-ben kiadott fegyverszállítási tilalma következtében a cherbourgi kikötőben rekedtek. Kiderült, hogy a hajókat egy nem létező norvég vállalatnak adták el, — persze csak látszólag. A valóság az, hogy kljátszották a fegyverembargót, és megszöktették a naszádokat a kikötőből, hogy azokat Izraelbe juttassák. Az ügy Franciaországban belpolitikai botrányt és diplomáciai bonyodalmakat okozott. A kormány azonnali hatállyal felfüggesztett két tábornokot, akiknek „hanyagsága“ folytán jött létre a hajószőktetés. Ugyanakkor a francia külügyminisztérium felszólította az Izraeli kormányt, hogy azonnal hívja vissza Limon tengernagyot, a párizsi izraeli követség katonai beosztottját, aki megszervezte ezt a manipulációt. Izrael kormánya hosszas megfontolás után úgy válaszolt, hogy a felelősség a francia kormányt terheli, mivel megtiltotta a fegyverszállítást.

A francia közvélemény a kormányt teszi felelőssé a botrányért. Általában az a nézet alakult ki, hogy titkos megegyezés történt a hajók kiszolgáltatása ügyében. A francia kommunisták nyíltan rámutatnak arra, hogy a bűntársak magas helyeken ülnek. A párt lapja, a ÍHumanité szerint a kormány felelősségét nem lehet kétségbe vonni.

*

Az élesedő összecsapások, az Izraeli vezető körök merev álláspontja a biztonsági tanács határozatának visszautasításában, valamint a hajóbotrány arra mutatnak, hogy a közelkeleti helyzet tovább élesedik. Az izraeli uralkodó körök politikája nem hagy kétséget afelől, hogy a megszállt területek végleges bekebelezésére törekszenek. Ez pedig az arab nép állandóan növekvő ellenállását vonja maga után.

Mint azt már lapunk hasábjain többször leszögeztük, ez a merev politika nélkülöz minden békés kilátást. Egy kis ország, az arab világ országaitól körülvéve, nem élhet és főleg nem fejlődhet örökös háborús feszültség közepette, mely mértéktelen módon terheli anyagi és emberi kapacitását. A külső segítség, amely dollár formájában ömlik az országba, sohasem hozhat békét, csak elhúzhatja a háborút. A biztonsági tanács határozata, amely szerint Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket, ezzel szemben az arab államoknak el kell ismerniük Izrael államot, annak határait, szolid alapot nyújt a béke megóvására Közel- Keleten, és az ezen a területen élő népek fejlődésére. P. E.

1970. január 10.