Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
Szabad földműves MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. március 14. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 11. szám. £1 éves Szabad Földműves Irta: PATHÓ KÁROLY, főszerkesztő IJűsz évvel ezelőtt, 1950. március 15-én jelent • meg a csehszlovákiai magyar parasztság hetilapjának első száma. Szerény, nyolc oldalas újságként jelentkezett, ennek ellenére fejlődésnek indult szocialista társadalmunk egyik jelentős vívmányaként üdvözöltük, mert megjelenésével táplálta bennünk azt a reményt, hogy Február szelleme végérvényesen győzedelmeskedik és a sorsüldözött magyarság problémái az egyenjogúság alapján következetes megoldást nyernek. Mint ismeretes, lapunk első számának megjelenésekor már itt-ott kezdetét vette a falu szocialista átalakulásának folyamata. Persze felveink többségében még csak előszelét érezték annak a törvényszerű és szükségszerű átalakulásnak, amely alapjaiban is megváltoztatta a hagyományos termelési viszonyokat. Az Oj Szó —, amely a Szabad Földműves megjelenése előtt — eléggé szűkre szabott terjedelemben — azzal a küldetéssel volt felruházva, hogy választ adjon a magyarság sajátos kérdéseire és aktivizálja dolgozó népünket a szocialista építő munkára, nem fordulhatott teljes terjedelmében a falu, a parasztság felé. Ez idő tájt pedig nagy szükség volt az írott szóra. Hiszen mint tudjuk, parasztságunk jelentékeny része még hallásból sem ismerte a mezőgazdasági termelés szocialista nagyüzemi formáit, és nagyon sokan az ellenséges propaganda hatása alatt voltak. Rettegtek a „csajkarendszerrel párosuló szolgasors“ időszakának beköszöntésétől. A segítségként jelentkező Szabad Földművesre hárult az a feladat, hogy határozottan és meggyőző érvek felsorakoztatásával ellensúlyozza a szövetkezeti eszmét szennyező rágalomhadjáratot, s parasztságunk érdekében is elősegítse a párt mezőgazdasági politikájának mielőbbi megvalósulását, a szocialista szövetkezeti mezőgazdasági termelés teljes kibontakozását. Ma, húsz év távlatából úgy hiszem joggal megállapíthatjuk, hogy a Szabad Földműves — kezdetben Kugler János, majd később Major Sándor főszerkesztő irányítása mellett — derekas munkát végzett. A paraszti sorsból származó szerkesztők és a szövetkezetesítésben már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező külső segítőtársak, akik mindannyian szívükön viselték a falusi emberek sorsát, fáradságot nem ismerve rótták papírra a gyakran nehézkesen gördülő mondatokat, de észhez és szívhez szóló igazságokat, melyek nem jövendöltek azonnali „Kánaánt“, hanem köztudatba vitték az összefogás társadalmatformáló erejét. Meggyőződésből hirdették, hogy a kis- és középparasztság összefogása nyomán születő szövetkezeti gazdaságok, amelyek maximális lehetőségeket nyújtanak a korszerű technika és termelési technológia ésszerű alkalmazására, szocialista társadalmunknak, s azon belül a falu boldogulásának is nélkülözhetetlen tényezőivé válhatnak. Ezért, ha visszapillantunk az említett időszakra, jó érzést kiváltó következtetésre jutunk. Arra, hogy lapunk elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a felvilágosító és szervező munkában, amely a falu gazdasági és kulturális felemelkedéséhez szükséges előfeltételek létrejöttét szolgálta. Á szövetkezeti termelésre való átmenetet követő első s bizony eléggé nehéz években —, amikor parasztságunk jelentékeny része az egyetértés hiánya, a gyakran érzékelhető szűklátókörűség és a termelésben alkalmazott kistermelői munkamódszerek miatt még nem találta meg számítását — a Szabad Földművesre is komoly feladatok hárultak. Nem hagyhatta és nem is akarta cserben hagyni a szövetkezetekbe tömörült, és a gondok sokaságával küzdő parasztságot. Megfontolt és célba találó érveivel harcolt a kishitűség, a közömbösség és a közös gazdaságok fejlődését fékező további káros jelenségek ellen. Nem támadott „doronggal“, csak olyan esetekben, amikor a fetlődést gátló jelenségek mögött ellenséges szándékot látott. Cikkeinek döntő többsége erőt öntött az élharcosokba és reményt ébresztett az ingadozókban. Mert fáradhatatlanul kereste és népszerűsítette azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket a szilárdabb szövetkezeti közösségek a munkaszervezésben, a termelés korszerűsítésében és gazdaságuk általános fejlesztésében szereztek. Tehát konkrét tények alapján bizonyította, hogy a sikertelenség okait nem a gazdálkodás új formájában, hanem az emberek magatartásában kell keresni. ffála és dicséret illeti dolgozó parasztságun- kát, mert időben felismerte a gazdálkodás átmeneti pangásának okait és a szocialista nagyüzemi termelés fejlesztésének előfeltételeit. Lapunk a fejlődésnek ebben a szakaszában is hatékony segítőtársnak bizonyult. Fáradhatatlanul tájékoztatta olvasóit a tudomány és a technika legkorszerűbb vívmányairól, ismertette a mezőgazdasági gépek szakszerű alkalmazásának és ésszerű kihasználásának módját, az üzemirányítás és munkaszervezés bevált formáit, valamint a korszerű munkamódszerek egész sorát mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztési termelés szakaszán. Szerkesztőségünk természetesen nemcsak a hazai, hanem a meghonosításra érett külföldi mezőgazdaságok tapasztalatait is ismertette és terjesztette. Lapunknak is érdemei vannak tehát abban, hogy mezőgazdaságunk dolgozói elsajátították és az évek hosszú során már sikeresen alkalmazták a kevesebb fizikai munkát igénylő s egyben nagyobb eredményekhez vezető korszerű munkamódszereket, s hogy megismerkedtek a gazdasági állatok leghasznosabb típusaival, a negyhozamú gabonafajtákkal, mely ismeretek a termelési eredmények általános növekedéséhez, szövetkezeteink gazdagodásához és a falusi emberek életkörülményeinek szüntelen javulásához vezettek. Lapunk megalapításának huszadik évfordulója alkalmából határozottan állíthatjuk, hogy a Szabad Földműves minden számát a szocializmus és a parasztság iránti hűség szelleme hatotta át. Ez abban is megnyilvánult, hogy bátran és következetesen síkra szállt a mezőgazdaság egyenjogúságának gyakorlati érvényesüléséért és bírálta azokat a rossz módszereket, amelyek gátolták a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének és alkotóképességének teljes kibontakozását. Mindenkor híve volt — és ma is az — a szocialista demokráciának, tehát határozottan támogatta azokat a törekvéseket, amelyek társadalmi életünk demokratizmusának elmélyülését szolgálták. Azoknak az ellenséges erőknek a szekerét azonban soha nem tolta, akik a demokratizálódás folyamatát az anarchia szítására, szocialista vívmányaink fokozatos felszámolására akarták kihasználni. S mikor a napnál is világosabb volt, hogy a jobboldali opportunisták támogatását élvező ellenforradalmi erők készülődnek a sorsdöntő támadásra, lapunk — mondjuk meg nyíltan, hogy az olvasóinak és Dél-Szlovákia parasztságának osztályöntudetos magatartásával összhangban — határozottan szembehelyezkedett az ellenséges irányzatokkal és lehetőségeinek keretein belül védelmezte a szocializmus eszméit. Meggyőződésből és bátran hirdette tehát azt is — annak ellenére, hogy egyes elemek a szektásság vádjával illették — hogy társadalmunk harmonikus fejlődésének legfontosabb előfeltétele a párt vezető szerepének elmélyítése, s hogy ez a vezető szerep csak akkor érvényesülhet, ha a marxizmus-leninizmus alapján megszilárdul a párt eszmei és akeióegysége. A Szabad Földműves határozottan hirdette azt a történelmi igazságot — még az elmélyült politikai válság idején is —, hogy hazánk függetlenségének, népeink szabadságának és Jólétének, vagyis szocialista társadalmunk győzelmes fejlődésének egyik legfontosabb előfeltétele a proletár nemzetköziség eszméihez való ragaszkodás, ami a testvéri szocialista országokhoz, elsősorban is a gyakran segítségünkre siető Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk és őszinte barátságunk elmélyítésében nyerhet kifejezést. Jubiláló lapunkat, amely a csehszlovákiai magyar nemzetiségű mezőgazdasági dolgozók megbecsült és közkedvelt hetilapjává vált, a jövőben is fejleszteni akarjuk. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítését szorgalmazó törekvésekkel összhangban, a jövőben mé.g hatékonyabb segítőtársa legyen mezőgazdasági dolgozóinknak, hogy olvasóink szeretetét és bizalmát, valamint a köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetést, tehát az egész szocialista társadalmunk elismerését, méltóképpen viszonozzuk. Ehhez azonban számítunk előfizetőink és olvasóink hathatós támogatásra is. Lapunk tartalmából: 2. oldal: A tudományos-technikai forradalom távlatai az NDK-ban (Perl Elemér írása) 3. oldal: Kucsera Szilárd: Legfontosabb ökonómiai kérdések a megoldás útján 7. oldal: Mezőgazdasági vállalatok társulásai Magyarországon A Szabad Földműves szemináriuma 12. oldal: Pikay István: A derűs öregség titka Az SZLKP KB titkárának levele szerkesztőségünkhöz Tisztelt Elvtársak! A Szabad Földműves megjelenésének 20. évfordulója alkalmából szívélyesen köszöntjük a lap szerkesztőségének munkaközösségét. Lapjuk a mezőgazdaságunk szocialista kollektivizálásának kezdetén született, s így egyidős a köztársaságunk első földművesszövetkezeteivel. Az eltelt időszak alatt Csehszlovákia Kommunista Pártjának mezőgazdasági politikája nagyszerű eredményekhez vezetett. Hetilapjuk, a Szabad Földműves pártunk hű segítőtársának bizonyult, mind a mezőgazdaság kollektivizálásának idején, mind pedig a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésében. Népszerűsítette az új, tehát a korszerű áramlatokat a mezőgazdasági termelésben, s mint harcos agitátor hatékonyan segítette falvainkon a szocialista termelési viszonyok kialakítását. Nagyra értékeljük az említett munkájukat azért, mert a társadalmunk válságos helyzetének idején is következetesen hűek maradtak a proletár nemzetköziség eszméihez és a magyar nemzetiségű polgártársaink körében védelmezték a marxizmus-leninizmus tisztaságát. További munkájukhoz kívánok jó egészséggel és személyi boldogsággal párosuló sok sikert. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében, valamint a saját nevemben, köszönetét mondok a Szabad Földműves szerkesztőségi kollektívájának az elvégzett munkáért. Kelt, Bratislavában, 1970. március 14-én. Ing. VINCENT ClSLÄK, az SZLKP KB titkára Е fénykép lapunk húsz évvel ezelőtt megjelent első számát mutatja be. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üdvözlő levele Tisztelt Szerkesztői Munkaközösség! Szívből üdvözlöm a szerkesztőség vezetőségét, az összes régi és új dolgozóit hetilapjuk megjelenésének és eredményes munkásságának 20. évfordulója alkalmából. Ezt a kerek évfordulót kihasználom arra is, hogy őszintén köszönetét mondjak az eddigi munkájukért, amely a szlovákiai magyar nemzetiségű mezőgazdasági dolgozók politikai és szakismereteinek elmélyülését szolgálta. Meggyőződésem, hogy az eddig elért pozitív eredményeik és gazdag tapasztalataik nyomán a jövőben is hatékonyan szolgálják szocialista mezőgazdaságunk felvirágzását és a szocialista hazafiság, valamint a proletár nemzetköziség szellemében hazánk népei politikai egységének megszilárdulását. Kérem tolmácsolják levelezőiknek, külső munkatársaiknak és olvasóiknak az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma vezetőségének elvtársi üdvözletét, hetilapjuk jubíláris ünnepe alkalmából. Ing. JÄN JANOVIC, CSc., a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi
