Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-07 / 10. szám
________________________________________K ULTOR A___ Gazdag tevékenység Nem egészen két esztendős tevékenységre tekint vissza a CSEMADOK Nagykürtösi Járási Bizottsága. Csak az új járás létrejöttével, 1968 április elején alakult meg a szervezet, 30 tagú Járási vezetőséggel, valamint népművészeti és művelési szakbizottságokkal. Annak ellenére, hogy az eltelt rövid idő alatt a kezdeti problémák sokaságával kellett megbirkózniok a szervezet irányítóinak, a CSEMADOK helyi alapszervezetei Jelentős társadalmi és kulturális tevékenységet fejtettek ki. Az eddig elért sikerekben nagy részük van a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége Nagykürtöst Járási Bizottsága dolgozóinak, Rados Pál titkárnak és Bányai Gézának, akik időt, fáradságot nem ismerve végzik munkájukat a járás kulturális életének további felvirágoztatása érdekében. Az a céljuk, hogy a járás magyar nemzetiségű polgárai a CSEMADOK-on belül még aktívabb társadalmi munkát fejtsenek ki a népművelés és a kultúra terén, amely a Jövőben nagy mértékben elősegítheti a falvak gazdasági és kulturális felemelkedését. Az elmúlt év kulturális tevékenységéről csak az elismerés hangján szólhatunk. De talán pillantsunk viszsza a múltba, és röviden értékeljük az 1969-es év kulturális rendezvényeit. Mint mindenütt, így a nagykürtös! járás magyar lakosainak körében is közkedveltek a népdalok. Ezek ápolása és a népdalkultúra további fellendítése érdekében rendezték meg a járási népdalfesztivált, amelyre 24-en jelentkeztek. A népdalverseny döntőjének legjobbjai hat alkalommal népdalestet rendeztek a járás különböző községeiben. A népdalkultúra fellendítéséért tett fáradozás nem volt hiábavaló. Az idei járási népdalfesztiválra ezidáig már hatvanan jelentkeztek. Három elődöntőt terveznek: Ipolyhidvégen március 1-én, Bussán március 7-én, Nagycsalomiján pedig március 8-án szórakozhat majd a népdalokat kedvelő közönség. Az elődöntők legjobbjai (15-en) Ipolybaiogon, a járási népdalfesztivál döntőjében vetélkednek majd egymással. Nagy esemény színhelye lesz április 25-én Ipolynyék, mert itt rendezik meg a népdalfesztivál országos döntőjét. Ez a tény minden bizonnyal még odaadóbb munkára serkenti az alapszervezeteket, s főleg a népdalénekeseket. A további rendezvények közül említést érdemel még az Ipolyvölgyi Dal- és Táncünnepély. Szécsénkén, a járási népművészeti fesztivál Apátújfaluban, a járási aratóünnepély Nyényén és nem utolsósorban a járási szüreti ünnepély Csábon, ahol a gazdag kulturális műsorral egybekötött, már hagyományos szüreti felvonulást és ünnepélyt mintegy 4500 néző tekintette meg. Évről évre gazdagabb, tartalmasabb a csábi szüreti ünnepély kulturális műsora, ami a szervezők jó munkáját dicséri. A szőlőtermesztés gyorsütemű fejlesztése következtében a jövőben még nagyobb jelentőséget tanúsítanak a szüreti ünnepségeknek. A tervek szerint a csábi ünnepély túllépi járási Jellegét, és területi szüreti ünnepségekké akarják fejleszteni. Ha ez megvalósul, akkor Bussán rendeznek még jánási szüreti ünnepélyt. A színjátszó mozgalom átszervezésre szorul, de azért eredményekről itt is beszélhetünk. Már számos alapszervezet szorgalmasan készül a falusi színjátszó csoportok versenyére: Ipolynyék, Ipolyhidvég, Csáb. Nagyzellő, Csatár, Ipolykér, Apátújfalu, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Úgyszintén igényes feladatok várnak az énekkarok és a tánccsoportok vezetőire is. Jelenleg négy felnőtt és számos iskolai énekkar működik a járásban. A tánccsoportok tevékenysége általában jónak mondható. Ipolykeszin például két tánccsoport is tevékenykedik, Balia Ágnes vezetése mellett, Nagycsalomiján a „Helyi lakodalmas“ című táncot akarják betanulni. Az ipolynyéki, . szécsónkei, csábi, bússal, apátújfalusi és ípolynagyfalusi tánccsoportok szintén gazdag műsorral készülnek az idei rendezvényekre. Említést érdemel még az irodalmi téren kifejtett tevékenység is. A szavalok és a prózamondók járási versenyén Ipolynyéken 40-en vettek részt. A győztesek a Jókai Napokon képviselték a Járást. író-olvasó találkozót hat községben rendeztek, ahol Zs. Nagy Lajos ás Gyurcsó István beszélgetett el az olvasókkal. A fent említettek alapján a nagykürtösi járásban valóban eredményes kulturális tevékenységről beszélhetünk. Az idén is komoly munka vár a helyi alapszervezetekre, hiszen nyolc körzeti rendezvényt, (népművészeti napokat és bemutatókat] terveznek. A legjobb együttesek részt vesznek a zselízi népművészeti fesztiválon is. Ezenkívül októberben a járási kulturális szakosztállyal és a Népművelődési Házzal karöltve Madách- és Mikszáth-Napokat rendeznek. Megemlékeznek Lenin születésének 100.- évfordulójáról is. Az idén főleg irodalmi téren akarnak még jobb munkát végezni azzal a céllal, hogy a lakosság megismerkedhessen a szlovákiai magyar írókkal és költőkkel. Jelenleg 1700 tagja van a CSEMADOK nagykürtöst járási szervezetének. Az évzáró közgyűlések után ez a szám már 100 új taggal növekedett. Két kollektív tagságot is nyilvántartanak. Reméljük, hogy a csábi és a nvényei EFSZ-ek példáját a többi közös gazdaságok is követik majd és ezzel nagymértékben elősegíthetik a kulturális tevékenység még sokrétűbb kibontakozását A CSEMADOK-on belüli társadalmi összefogás még igényesebb munkára serkent a népnevelés és a nemzetiségi kultúra további ápolása érdekében! Kajtor Pál Szinyei Merse Pál halálának 50. évfordulójára (1845—1920) Szinyei Merse Pál a magyar festészet egyik legnagyobb alakja. A híres müncheni Akadémián végezte művészeti tanulmányait. Az Akadémián a kiváló mester, K. Pilóty akadémikus kedvenc tanítványa volt, mégsem az ő hatása alatt alkotta festményeit, hanem először G. Coubert élénk természetszemlélete, később pedig A. Böcklin erőteljes, tiszta színei hatottak rá. Művészetének nagy értéke, hogy nagyszerűen fejezi ki az ember és a táj kapcsolatát, valamint a természet szépségeit és az élet szeretetét, ezt sugározzák a következő alkotásai: Hinta, Szerelmespár, Anya gyermekével, Ruhaszárítás. Szinyei Merse 28 éves korában, 1873-ban alkotta élete legjobb és a magyar festészet egyik gyöngyszemét: a Majálist. A kép egy domboldalon uzsonnázó társaságnak közvetlen, minden kötöttségtől mentes festői ábrázolása. E művével a francia impresszionistákat előzte meg. A Majális reprodukciói ma már nagyon sok házban díszítik a szobát pompázó színeivel és napfénytől sugárzó ragyogásával. Mint minden nagy művészt, úgy Szinyeit sem értette meg kora, és sokan felléptek ellene. Ez a tény a művészt hosszú évekre elkedvetlenítette, és visszavonultan élt birtokán. Néha itt is kezébe vette azért az ecsetet, és olyan művészi kompozíciókat alkotott, mint a Pacsirta, a Lilaruhás nő, és családtagjainak portréi. Végre elérte a megérdemelt megtisztelés, amikor a Majális című képével óriási sikert és elismerést ért el az 1896-i kiállításon. Ezután a magyar művészeti közélet egyik vezető alakja lett, és 1905-től haláláig, 1920. február 2-ig, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. A XX. század 2. évtizedében alkotott művei már a nagybányai iskola felfogásához állnak közel, pl. az „Őszi táj“ és a „Hóolvadás“ Most, amikor a magyar festészetnek Munkácsy Mihály után a XIX. és a XX. század elején élő legnagyobb alakjára, Szinyei Merse Pálra emlékezünk, tanuljuk meg tőle a természetszeretetet és képei nagy részéből áradó optimizmusát. Dr. Hofer Lajos inkább a természeti csapásokhoz hasonló szerencsétlenségként él az emberek tudatában, de a forradalomban minden holttestet számon tartanak, s rettegve, gyűlölködve, vagy kiábrándultán hivatkoznak rá, még olyanok is, akik elméletben nem ellenségei a revolúciónak. Mi az oka ennek? Az irtózás a forradalomtól, a konzervatív emberi természet iszonyodása az újtól, a „békés életet" fölforgató változástól, a rest agy természetes rladozása, hogy ezentúl nem a megszokott helyzetekhez kell reflexszerűen alkalmazkodnia, hanem szokatlan döntésekre, szokatlan cselekedetekre kényszerül. De kétségtelenül az is, hogy minden forradalom óhatatlanul megsérti az emberi kultúra egyik alapját, a „ne ölj!“ parancsát. Csakhogy ennek a parancsnak a történelem folyamán még sosem sikerült érvényt szerezni, miért épp a forradalmaktól követelik meg olyan lelkiismeretesen a betartását? Igaz ugyan, hogy minden forradalomban több vér folyik, mint amennyi föltétlenül szükséges lenne, de a fegyveres felkelésnek szigorú törvényei vannak, s az egyik legkérlelhetetlenebb, hogy ha minden erőt arra fordítanak, hogy visszatartsák a népet, melyet a jogos gyűlölet, düh és elkeseredés korbácsolt a forradalomig, az a fölkelés bukását okozhatja. Keserves törvény ez, hisz sok vér folyik el, sok hitvány indulat kap menetlevelet, de ha kevés a fojtás, a lőpor nem robban. S mi mást jelez a társadalomi robbanás, mint Ihogv az elnyomás már elviselhetetlenné vált? Kit terhel hát a felelősség a vérért? A vívőpáston lehet kímélni az ellenfelet, az élethalál harcban mindenképp vér folyik. „Milyen mértékkel méri maga a verekedésben a szükséges és fölösleges csapásokat?“ — kérdezte Lenin Gorkijtól. Valóban nincs más mérce, mint a forradalmi jogtudat és a forradalmi lelkiismeret, mert ha ež hiányzik, zsarnokság vagy anarchia fenyeget. A forradalmakat nem a fűrészporos kosárba hulló fejek rontják meg, hanem a nép megérzi, hogy a nyaktiló értelmetlenül, fölöslegesen, igazságtalanul működik.' A cél nem szentesíti az eszközt: bármelyik rossz, az megfertőzi a másikat. 1920 elején sok német szakmunkás és mérnök akart áttelepülni Oroszországba. A hihetetlen nehézségekkel küszködő Szovjetköztársaságnak mérhetetlen segítséget jelentettek volna ezek a szakemberek, nem utolsósorban emberek ezreinek megmentését az éhbaláltól. Lenin mégis elrendelte, hogy először csak egy küldöttség jöhet: „A külföldi munkásoknak ismerniük kell az igazságot, azt, hogy amikor áttelepülnek hozzánk, nélkülözést vállalnak.“ Ö, aki vállalta, hogy százával végeztet ki embereket a forradalom érdekében, ugyanezért a célért nem vállalta, hogy embereket becsapjon: az egyik esetben a legkegyetlenebb eszköz is szükségszerű volt, a másikban a sokkal kevésbé kegyetlen is becstelen lett volna. Azt mondják, Napóleont mindössze kétszer látták könnyezni: amikor legkedvesebb tábornokait, Desaix-t és Lannes-t elvesztette. A katonák tízezreinek halála nem hatott rá. Nagy Frigyes léleknyugalommal sétált a hullahegyek között. Hitler le játszatta magának a filmet, melyet az ellene lázadó Witzleben tábornagy és társai lassú kínhaláláről vettek fel. Lenin azonban embertelenül szenvedhetett a vértől. Gyakran emlegetik, hogy akkor lett forradalmár, amikor bátyját a cár kivégeztette. Csakhogy a szeretett testvér halála mást is tudatosított benne: hogy az erőszak, ahogy az anarchisták hirdetik, nem vezet célhoz. S hihető, hogy akinek füle van a legcsendesebb panaszokra is, nem hallja meg a kiontott vér üvöltését? Mint a cselekvő emberek általában, a legritkább esetben beszélt önmagáról; „lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki más“ — írta róla Gorkij. De Krupszkája följegyezte: fiatal korában olyan szenvedélyes vadász volt, hogy ha el is határozta, hogy nem lő semmit, mert szíj nélkül nehéz hazavinni a zsákmányt, amikor felbukkant a nyúl, önkéntelenül fölkapta fegyverét és tüzelt. Utolsó éveiben is eljárt még vadászni, de már nem ölt: mintha így fizetett volna a sok vérért, melynek elfojtását nem akadályozhatta meg.“ S Gorkijnak szomorúan panaszolta: „Nem hallgathatok gyakran zenét, hat az idegeimre, ilyenkor szeretnék kedves butaságokat mondani, és megsimogatnám azoknak az embereknek a fejét, akik a szennyes pokolban élve ilyen szépséget tudtak alkotni. Pedig ma senkinek a fejét nem lehet megcirógatni, mert leharapnák az ember kezét — hanem ütni kell a fejeket, irgalmatlanul ütni, holott mi elméletileg ellenzőnk minden emberellenes erőszakot. Hm-hm, pokolian nehéz a mi dolgunk!“ A könyv kopogtat! A KÖNYV, a kultúra fénye, a gondolat igaza kopogtat ilyen szerény formában az olvasó ablakán. Az egy éve önállósult pozsonyi MADÁCH Könyv- és Lapkiadó a csehszlovákiai magyar művek népszerűsítése érdekében az idén megrendelőlapokat bocsátott ki. Az a szándék vezérli, hogy a csehszlovákiai magyar könyv terjesztési lehetőségeit bővítve minden házhoz, minden érdeklődőhöz eljusson azok szava, akik rólunk, hétköznapjainkról írnak. A kezdeményezést köszöntve, s azt a könyv barátainak figyelmébe ajánlva, a csehszlovákiai magyar sajtó is hozzá akar járulni — lehetőségei szerint — a könyvterjesztésnek ehhez az új formájához, s közli a kiadó által javasolt megrendelőlapot. A megrendelőlapon egyes művek éppúgy megrendelhetők, mint az 1970. évi magyar könyvtermés egésze, esetleg több példányban is. (Ebben az esetben a példányszám-rovatot keresztül írva jelöljék meg, milyen mennyiségben kívánják megrendelni a feltüntetett 18 könyvet.) Ez utóbbi főleg a népkönyvtárak, iskulák, népművelési otthonok, szövetkezetek és szövetkezeti klubok esetében feltételezhető. Bízunk az akció sikerében, s abban, hogy olvasóink megértéssel és szeretettel fogadják az 1970-ben megjelenő csehszlovákiai magyar műveket. MEGRENDELŐLAP Az 1970-ben megjelenő művek közül megrendelem az alábbiakat: 1. Fábry Zoltán: Fegyver s vitéz ellen................................................darab 2. Rákos Péter: Tények és kérdőjelek .............................................—„— 3. Tőzsér Árpád: Az irodalom valósága......................................—„— 4. Szalatnay Rezső: Kisebbségben és igazságban.........................—„— 5. Deme László: Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról . . . — 6. A kassai Batsányi-kör évkönyve...................................................—„— 7. Kisebbségtől a nemzetiségig (tanulmányok)................................—„— 8. Egyszemű éjszaka (Kilenc fiatal költő versei)..........................—„— 9. Egri Viktor: Eszter, Bella és a többiek......................................—„— 10. Gál Sándor: Múmia a fűben.........................................................—„— 11. Tamás Mihály: Két part közt fut a víz......................................—„— 12. Ardamics Ferenc: A rokon cseléd.............................................—„— 13. Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen . /...................................... —„— 14. Szabó Béla: Párizsi ceruzajegyzetek.............................................—„— 15. Ilku Pál: Zendül az osztály (Regény)......................................— 16. Tóth Tibor: Pozsonyi nyár (Ifjúsági regény)..........................—„— A megrendelőlapot március 30-ig küldje vissza! A könyveket utánvéttel, postán küldjük. A megrendelő neve: MADACH Lakhelye: Könyv- és Lapkiadó n. v. BRATISLAVA--------------------------------------------Martanovičova 10 Iénžs:_______________________________TLAČIVO 30 fill, bélyeg
