Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-28 / 9. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA

Az eszmei egység és a párt akcióegysége

Hűség az új típusú párt lenini elveihez

■ enin különösen nagy nyomaték” kai hangsúlyozza a proletariátus politikai pártja egységének és az egység erősítésének Jelentőségét. Ez nélkülözhetetlen föltétele, s egyszersmind lényeges Jellemvonása a vezetőségnek a munkásosztály élcsapatának, a proletariátus politikai hatalmának kivívásában és a kommunista társadalmi rend felépítésében.

Pártunk, Lenin tanait szem előtt tartva és [híven a lenini hagyatékhoz, az elmúlt időszakban nagy figyelmet szentelt a pártegység problémáinak; arra törekedett, hogy ezt az egységet a konkrét történelmi viszonyok között teremtse meg és biztosítsa.

Az idők során a párt gazdag és értékes tapasztalatokat gyűjtött. 1968 januárja után a tapasztalatok sok esetben keserűek voltak. E tapasztalatokból elsősorban nekünk, csehszlovák kommunistáknak kell tanulnunk. De hasznosak lelhetnek a többi testvérpárt számára is.

A kommunisták egységének kialakulása bonyolult folyamat. A párttagok tudatában megy végbe, és az egység megnyilvánul mind az elmélet, mind pedig a gyakorlati politikai tevékenység területén, a pártpolitika kidolgozásában és végrehajtásában.

Az 1968 januárja óta eltelt hónapok egyik legfontosabb tanulsága annak felismerése, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt egysége nem valamiféle parttalan és határtalan dolog, hanem megvannak a maga elvei, megvan a maga konkrét tartalma, értelme és missziója. A pártegység értelme abban rejlik, hogy a dolgozó tömegek élén haladó pártnak minden helyzetben akcióképesnek kell lennie, vagyis képesnek kell lennie arra, hogy megvalósítsa saját határozatait, elvezesse a dolgozókat a kommunizmushoz.

Ezért a CSKP egységének megteremtéséről és megszilárdításáról szólva is helyénvaló nemcsak az a kérdés, hogy milyen alapon, miért, milyen cél érdekében egyesüljünk, hanem az is, hogy kivel egyesüljünk.

Kommunista pártunk egysége, illetve ennek az egységnek a megteremtése csakis úgy képzelhető el, ha a marxizmus-lenintzmus tudományos világnézete alapján állunk és ezt továbbfejlesztjük; ha a CSKP programjához és a kongresszusokon, valamint a központi bizottsági plénumokon elfogadott határozatokhoz tartjuk magunkat, mert ezek kifejezik a párt politikájának tartalmát a Jelenlegi szakaszban; ha e politika megvalósítása során figyelembe vesszük az alapvető stratégiai-taktikai vonalat; és ha az egész pártélet, pártépítés és tevékenység alapvető törvényeként szem előtt tartjuk a párt szervezeti szabályzatát. (

Ez az, amiért a CSKP nem egyesülhet* és nem is fog egyesülni a hangsúlyozott nemzeti kizárólagosság, a nacionalizmus eszméje alapján, nem egyesülhet és nem is fog egyesülni a szovjetellenesség alapján. Ellenkezőleg: az új pártegység elérésének az az egyedüli helyes marxista-leninista útja, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének fő eszmei alapján, a fejlett szocialista társadalom országunkban való felépítése alapján, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal való szorosabb együttműködés, szövetség és barátság elvei alapján egyesüljünk.

A pártegység megteremtése bonyolult folyamat, s két egymással kölcsönösen összefüggő aspektusa van. Mindenekelőtt az eszmei egységről, az alapvető kérdésekben • való egységről van szó. Ezt az eszmei egységet, mint Lenin tanította, a szervezeti egység támasztja alá, s ez vezet az egységes cselekvéshez — a politikai tevékenység egységéhez.

A párt eszmei, szervezeti és politikai egységének alapját a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi plénumain, főként a novemberi (1988), a májusi és a szeptemberi (1969) plénumon hozott határozatok alkotják.

Ezért a pártegység megszilárdításának egyik döntő feltétele ma ezeknek a konkretizálása és megvalósítása valamennyi pártszervben és alapszervezetben. A Központi Bizottság politikai irányvonala elfogadásának előfeltétele következésképpen a- párt egyesítésének fő feltétele a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének elismerése és alkalmazása. Ezt az elméletet persze nemcsak szavakban, formálisan kell elismerni, hanem a gyakorlatban, tettekben is.

Végső soron pártunk egysége az érvényben levő szervezeti szabályzat, a párt lenini elvei és normái alapján fog megvalósulni.

A párttagság és a pártszervezetek egységének szükséges fokát rendszeres eszmei-politikai tevékenységgel, marxista-leninista nevelő munkával és a tagság oktatásával, a pártgyakorlat rendszeres elemzésével és általánosításával, a minden szinten folytatott eszmecserével kell elérni.

A pártegységről a Jól ismert lenini tézis ezt mondja: „Egység a cselekvésben, szabadság a megvitatásban és a bírálatban — ez a mi meghatározásunk.“ (Lenin Összes Művei. 11. köt., Budapest 1967. 120. old.) Mit Jelent ez a tézis? Mindenekelőtt azt, hogy kivétel nélkül minden párttagnak joga van megvitatni és bírálni a taggyűléseken és a pártsajtóban a párt tagjainak és funkcionáriusainak tevékenységét, személyekre és a pártban elfoglalt pozíciójukra való tekintet nélkül. Ámde ez a tézis nem jelenti bármiféle nézetek kihirdetésének abszolút szabadságát. A párt és szervezeti szabályzata nem jogosít fel ilyen magatartásra. Ellenkezőleg: minden párttag köteles a szervezeti szabályzat értelmében harcolni és fellépni a nem marxista, a párttal szemben ellenséges nézetek ellen. Következésképpen a párttagok közül egyetlen párttagnak, s különösen egyetlen funkcionáriusnak sincs Joga ahhoz sem, hogy figyelmen kívül hagyja a nem marxista, revizionista nézeteket: a Csehszlovák Kommunista Pártban

senkinek sincs joga ahhoz, hogy ne

harcoljon a fő veszélyt jelentő jobboldali opportunista nézetekkel.

Különböző szintű pártszerveink és szervezeteink politikai gyakorlatában ez azt jelenti, hogy minden párttagnak lehetővé kell tenni a részvételt a különböző kérdések megvitatásában, mindenkinek a nézeteit össze kell vetni a marxizmus-lenintzmussal, az 1968 novembere óta megtartott központi plénumok határozataival. Ez elsősorban a vélemények összecsapását, a nem marxista nézetek leküzdését jelenti oly módon, hogy meggyőzzük a párttagokat nézeteik helytelenségéről; azt Jelenti, hogy megnyerjük a párttagokat a marxizmusleninizmus tanításának és a központi bizottsági plénumok határozatainak, türelemmel, tapintattal, de ugyanakkor elvi alapokon állva.

A vita és a bírálat szabadsága tartalmában és formájában nem jelent sem anarchiát, sem önkényt. Ez teremti meg az egyedüli lehetőséget ahhoz, hogy elérjük a nézetek egységét annak az elméletnek és gyakorlatnak a talaján és keretében, amelyet kommunista pártunk a maga történelmi Jelentőségű társadalmi küldetésének zászlajává tett.

Másfelől tiszteletben kell tartani és szigorúan figyelembe kell venni a politikai gyakorlatban azt az elvet, amely szerint a vita és a bírálat a pártban nem lehet öncél. A vita és a bírálat rendeltetése és értelme a hibák kiküszöbölése, a kommunisták és szervezeteik tevékenységének megjavítása és nézetegységének elérése. Mindamellett még mindig akadnak nálunk olyanok (1968 januárja után szép számmal találkoztunk velük), akik a Csehszlovák Kommunista Pártban folyó vitát tekintve, egyoldalúan csupán annak demokratikus oldalát látják. Ami a pártfegyelmet illeti — amely a párt minden tagját arra kötelezi, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően végrehajtsa a többség határozatait —, ezek a liberálisok és jobboldali opportunisták nem látják vagy nem akarják meglátni abban a szabad vita (és általában a demokráciát és szabadságot szolgáló intézkedések) dialektikus ellentétét, hanem azt csupán úgy tekintik, mint az utóbbi elfojtását. Ez gyökeréig hibás és alapjában nem demokratikus nézet. Hiszen sem a kommunista pártban, sem általában a politikai pártokban (beleértve még a polgári politikai pártok többségét is) senki sem követelhet maga számára olyan

A PÄLYAVÄLASZTÄS

MEGKÖNNYÍTÉSÉNEK

ÜJ MÓDSZERE BULGÁRIÁBAN

Bulgáriában is létezik az ifjúságnak olyan rétege, amely nehézségekbe ütközik elhelyezkedése alkalmából. Olyan fiatalokról van főleg szó, akik kijárták az általános középiskolát és tanulmányaikat nem folytatják. Ez a középiskolai végzetteknek körülbelül felét teszi ki. Ezek a fiatalok annak ellenére, hogy tizenegy évig jártak iskolába, nincsenek sem lelkileg, sem pedig gyakorlatilag felkészülve arra, hogy munkaviszonyba lépjenek.

Az általános középiskolák említett végzettjei mellett szép számmal vannak olyan fiatalok is, akik szakközépiskolát végeztek, ae a kvalifikációjuk kérdése és a gazdasági életbe való bekapcsolásuk módja nincs megoldva.

Ezt a kérdést hivatott megoldani a gazdasági koordinációs bizottság múlt évi irányelve, amely feladatul adja a minisztériumoknak, hivataloknak, az állami gazdasági társulásoknak, a vállalatoknak és a kerületi népi tanácsoknak, hogy szervezzenek szakképesítést nyújtó tanfolyamokat a fiatalok részére.

Azok a fiatalok, akik az ilyen tanfolyamokat elvégzik ökonómiai vagy műszaki középkáderi képesítést nyernek és szakközépiskolai érettségi bizonyítványt kapnak. Persze a továbbtanulás költségei nem terhelik a szülőket, mert a tanulók díjmentesen kapnak szállást, élelmet és munkaruhát is. Ennek előfeltétele azonban, hogy a tanulók két évre leszerződjenek valamelyik vállalathoz, vagy szocialista szervezethez. De ha netalán tanulmányaikat főiskolán kívánják folytatni, úgy a szerződés érvényét veszíti.

A bolgár fiatalok igyekeznek kihasználni az adott lehetőségeket és nagyra értékelik, hogy a párt és a kormány ilymődon is gondoskodik a jövő nemzedékről.

Az egység és szolidaritás útján

TODOR ZSIVKOV LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN

Az elmúlt héten bulgár pártküldöttség járt hazánkban, hogy megbeszélje pártunk képviselőivel a két párt és a két ország közti kapcsolatok kérdéseit és összeegyeztessék nézeteiket a nemzetközi politika időszerű problémáit illetően.

A találkozó jellegét meghatározta az a tény, hogy a két párt saját országaiban vezető szerepet játszik és céljaik, érdekeik mind államaikban, mindpedig a nemzetközi politikában teljesen megegyeznek. A két ország a szocialista államközösség tagja. Zsivkov elvtárs a két állam céljairól és törekvéseiről a sajtó képviselői előtt a következőket mondta: „az európai szocialista államok és pártjaik állandó harcot folytatnak az európai béke megteremtése érdekében és a különböző rendszerben élő államok megértése érdekében. Nem nehéz tehát megérteni, hogy politikai, gazdasági és katonai sikereiknek, a szocialista államok védelmi képességei megerősítésének döntő jelentősége van a béke megszilárdítása és az európai biztonság-rendszer megteremtésének szempontjából. Majd egy másik kérdésre válaszolva így folytatta: ha ebben az évszázadban sikerül biztosítani a béke eddigi leghosszabb idözakát, ez elsősorban a szocialista tábor országainak és kommunista pártjainak az érdeme lesz.“

Néhány évtizeddel ezelőtt Bulgáriáról úgy beszéltek, mint egy elmaradt mezőgazdasággal és csekély iparral rendelkező országról. A burzsoá-feudális rendszer nem használta ki a tenger gazdasági és idegenforgalmi előnyeit. Dolgozó népe szinte közmondásos szorgalmának gyümölcseit a külföldi dohány és kozmetikai monopóliumok aratták le. A kiváló minőségű dohányra és az egész világon elismert rózsaolajra gondolunk. Ez a helyzet 1945-ben változott meg, amikor a munkások és a parasztok bizalmából a kommunista párt vette át az ország vezetését és ezzel megkezdődött a szocializmus építésének időszaka. A Bolgár Népköztársaság az elmúlt 25 év alatt az elmaradt agrárországból fejlett ipariföldművelő állammá fejlődött. Ma modern iapri létesítmények bizonyítják a szocializmus alkotó erejét és korszerű mezőgazdaság foglalta el a primitív gazdálkodás helyét. Olyan iparágak keletkeztek, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak, mint a gépipar, a vegyi ipar, az energetika, a hajógyártás. Magas képesítésű szakemberek sokasága segíti a népgazdaság fejlesztését és hogy sikeresen, ezt bizonyítják a fejlődés mutatói. A nemzetgazdaság növekedésének üteme, a termelési alapok és az ipari termelés volumene évi átlagban 8—14 °/o-kal emelkedik, amely növekedésben a vegyipar több mint 18 °/o-al részesedik. Hasonló ütemben terjed az ország villamosítása. A korszerű bolgár ipar fokozatosan tér ét a teljes automatizálásra. így megfelelő partnere a szocialista államoknak, amelyekkel mindkét fél számára előnyös, integrációs fokon álló együttműködés bontakozik ki

Zsivkov elvtárs látogatása alkalmával a politikai jellegű tanácskozásokon kívül több kooperációról szóló egyezményt is kötöttek, amelyek közül a legjelentősebb a teherautók közös gyártásáról szóló egyezmény. Fölösleges hangsúlyozni a bolgár mezőgazdasági cikkek behozatalának jelentőségét, amelyeknek kiváló minőségét az egész világon ismerik.

Todor Zsivkov elvtársat és a küldöttség többi tagjait nemcsak pártunk és államunk vezetői üdvözölték rendkívüli szívélyességgel, de egész népünk úgy fogadta, mint egy testvéri szocialista ország fiait, akikkel a fasizmus elleni közös harc és a szocialista építés ezer szála köt össze minket.

Pártunk új vezetése helyreállította a hagyományos jó viszonyt a Bolgár Kommunista Párttal, azt a viszonyt, amelyet az opportunista vezetés a szocialista államok elleni propaganda tűrésével, sokszor támogatásával megzavart. A CSKP Bulgáriában, éppúgy mint a többi szocialista államban ma újra tekintélynek örvend, mivel helyreállította az internacionalista politikai irányvonalat és marxista-leninista elvi alapon rendezte a kül- és belpolitikai kérdéseket. A két párt újból leszögezte közös álláspontját a nemzetközi politika kérdéseiben. Mindkét párt támogatja az európai értekezlet összehívását, segítséget nyújt az imperialista agresszorok által megtámadott vietnami és arab népnek. Leszögezték a szocialista országok egységének szükségességét, hűségüket a marxizmus-leninizmus alapelveihez, a proletár internacionalizmushoz és a Szovjetunióhoz, amelynek léte és ereje a szocialista építés és a szocialista államok függetlenségének legfőbb biztosítéka. — p—

„szabadságot és teret“, olyan magatartásbeli függetlenséget és cselekvésbeli felelőtlenséget, amely mentesítené attól a kötelességtől, hogy tiszteletben tartsa és megvalósítsa a szervezetek és általában a párt többségének akaratát és határozatait.

М1No1»и1ш1»мишистша1иин

Rogers

portyája

Egy pillanatig sem kétséges, hogy Rogers külügyminiszter afrikai körútja szerves részét alkotja annak a folyamatnak, amely Nixon és természetesen az Egyesült Államok külpolitikai koncepcióját van hivatva körvonalazni, alapelveiben rögzíteni.

Az „első fecske“ Rockefeller New York-i kormányzó volt, aki a közmondáshoz híven ugyancsak „nem csinált nyarat“ Latin-Amerikában, viszont látogatásainak visszhangja kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a Fehér Ház előtt feltárja az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának teljes csődjét.

Rockefellert Spiro Agnew t alelnök követte, ő Délkelet-Ázsiában járt felderítő úton. Többek között azt is feladatul kapta, hogy az Egyesült Államok ázsiai szövetségeseit meggyőzze a Nixon-doktrína előnyeiről, amelynek lényege és kivitelezése nem éppen a bábkormányok és az erőszakkal, fondorlattal életben tartott jelentéktelen diktátorok szájíze szerint való. Tény ugyanis, hogy az Egyesült Államok vállára, jobban mondva zsebére, mindinkább súlyosabb terheket ró ezeknek a rezsimeknek az „üzemeltetése“, sőt a csendőrszerep nyílt vállalása is hovatovább egyre több kellemetlenséget von maga után. így aztán Agnew alelnök arról igyekezett meggyőzni a „szövetségeseket“, hogy bár amerikai segédlettel, de próbáljanak megállni a saját lábukon.

Merőben más a helyzet Afrikában. A fekete földrészen nem lesz könnyű kiküszöbölni az Egyesült Államok presztízsén esett csorbát, pláne akkor nem, ha az óceánon túl közvetve vagy közvetlenül mindmáig a fajüldöző rezsimeket, a portugál neokoionialistákat támogatják. Arról nem is szólva, hogy amerika szerepe a közelkeleti konfliktusban korántsem szolgáltat bizonyítékot a nemzetek közötti barátság és együttműködés önzetlen ápolása szempontjából. Izrael egyoldalú támogatása, buzdítása, amelynek következményeképpen egyre barbárabb légitámadásokat hajt végre az őt körülvevő arab országok ellen, figyelmeztető jel Afrika számára.

Afrikában persze mindezt nagyon jól tudják. A kongói dráma még elevenen él a kontinens emlékezetében, a biafrai fegyverek ropogása az imént csitult csak el.

Nem tudni tehát, hogy Rogers „bizalmas“, jellegű jelentése tizenhat napos útjáról milyen „új“ elemeket tartalmaz, esetleg milyen újabb ötletekkel gazdagítja a Fehér Ház Afrika-szakértőit. Egy tény azonban világos: a függetlenségüket kivívott afrikai országok túlontúl óvatosak, s eszük ágában sincs szép ígéretek fejében „elzálogosítani“ véres harcok árán kivívott szabadságukat.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezt a célt szolgálják a felajánlott „segélyprogramok“, amelyek csatornáin gátlástalanul hatolhat be az amerikai tőke Afrikába. Ellenkező oldalon viszont szinte lehetetlen nem észre venni azt a tényt, hogy az amerikai monopóliumok kisebb áldozatok árán is rá akarják tenni kezüket Afrika gazdag nyersanyagforrásaira. A „segélyprogram“ mögött tehát imperialista érdekek lapulnak, s bár szerényebben mint a múltban, a cél, a lényeg ugyanaz — ha fegyverrel nem ment, hát akkor a „Mindenható Dollár“ erejével próbálják gyarmati sorba süllyeszteni Afrika népeit. (P.)

tanítása a pártról és a csehszlovák valóság (4)

Irta: Dr. GUSTÄV H U S Ä K, a CSKP Központi Bizottságának első titkára