Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Ifjú mezőqazdászok fóruma Célba értem Mióta Perbetén megalakult a földműves szövetkezet, apám és anyám is a közösben dolgozik. Már gyermekkoromban kijárogattam velük az állattenyésztési központba. Megszerettem ezt a munkát. Mikor az alapfokú iskola elvégzése után hivatást kellett választanom, nem gondolkodtam sokáig. Beiratkoztam a mezőgazdasági technikum állattenyésztési tagozatára. Nem bántam meg a választást. Négy évvel ezelőtt végeztem el a technikumot, azóta a szövetkezetben dolgozom. Az iskolából is ide jártam szakmai gyakorlatra, az EFSZ vezetői az állattenyésztési csoportvezetők mellé osztottak be. Így alkalmam volt megismerni fövő beni munkakörömet s a tapasztalt, idősebb munkatársaktól sokat tanultam. Másfél évvel ezelőtt magam is csoportvezető lettem. A III. számú telepen 30 tagú munkacsoportom 290 anyasertést és 430 hízómarhát gondoz. Komoly felelősséget jelent egy ilyen állományról való gondoskodás. Kora reggeltől késő estig tart a munkaidő, és sokszor éjjel is ki kell menni a telepre. De mindez nem okoz számomra gondot, mert szeretem a munkámat. Nagy segítséget jelent, hogy bár fiatal ember vagyok — a napokban múltam csak 23 éves — az idős állatgondozók is szó nélkül meghallgatták és teljesítik az utasításaimat, ló eredményeket érünk el a telepen. Tavaly is 3425 malacot választott el a munkacsoportom, a hízómar hóknál pedig a tervezett 0,90 kg helyett 0,93 kg napi súlygyarapodást értünk el. A mezőgazdasági termelés mai fejlettségi foka mellett mulaszthatatlan kötelesség az elméleti és gyakorlati felkészültség állandó bővítése. Itt a szövetkezetben erre is van módom. Rendszeresen tanulmányozom az új szakkönyveket és M a g d a Otto mérnök, az EFSZ fő-zootechnikusa is foglalkozik a fiatalokkal. Sokat tanulunk tőle. Rajtam kívül még további 6 fiatal, szakközépiskolát végzett szakember dolgozik a szövetkezetben. Valamennyiünk munkabeosztása megfelel a szakképzettségünknek és gyakorlati tapasztalatainknak. Nálunk az idősebb, szakképzettség nélküli vezetők sem igyekeznek háttérbe szorítani a fiatalokat. Szívesen átengedik helyüket ha látják, hogy az elméleti felkészültség mellett már elegendő gyakorlati tapasztalattal is rendelkezünk. Meg vagyok elégedve a munkámmal. A magánéletem? Nemrég nősültem, a feleségem is a szövetkezetben dolgozik. Az EFSZ megfelelő keresetet biztosít a családunk jövőjének megalapozásához. Tavaly is huszonhatezer koronát kerestem. Mire használom fel a szabad időmet? E téren nincs sok gondom. Egész napomat leköti a munka és otthon is mindig akad tennivaló. De azért jut rá időm, hogy legalább hetenként egyszer-kétszer eljárjak moziba. Jól felszerelt könyvtár is van a faluban. Régebben szerettem futballozni télen meg a jégkorong volt a kedvenc sportom. Mióta megnősültem, kevesebb időm van az aktív sportolásra. Sok fiatal dolgozik a perbetei EFSZ-ben. Megtalálják itt a számításukat nemcsak anyagi téren, a szövetkezet gondoskodik kulturális igényeik kielégítéséről is. Ha még egyszer hivatást választhatnék, újra csak a mostani munkám mellett döntenék. Célba értem én itt, ebben a szövetkezetben. Ezt vallja Máté János, a perbetei EFSZ 23 éves csoportvezetője. Feljegyezte: Kovács Zoltán élharcosa szerint eddig az irányító, vezető tényezők vettek részt, most meg más igen fontos termelési szakaszkon dolgozóké lesz a szó. — A traktorosok, gépkezelők, karbantartók, gépjavító műhelyek dolgozói, a permetezőszerek, mérgek, gyógyszerek kezelői ugyancsak ki vannak téve balesetveszélynek, mérgezésnek. Részükre Is tanfolyamot rendezünk rövidesen, hogy kellő ismeretekkel vértezhessék fel magukat. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a tanfolyamokon való részvétel tekintetében, s a vizsgákra alaposan felkészülésben jó példát mutattak a búcsi, gútai, komáromi, madari, perbetei, bátorkeszi, nemesócsai szövetkezet tanfnlyamosai, és mind a három állami gazdaság vezető tényezői. Különösen |ól felkészült Nágel mérnök, igazgató. Külön említést érdemel: a járási mezőgazdasági társulás balesetelhárító és tűzvédelmi szakosztálya versenyt szervezett a múlt évben. — Nagyon hasznos módszernek bizonyult ez a verseny, amely két kategóriái képez. Az I. kategóriába tartozó verseny fő feltétele: befejezni az évet halálos kimenetelű baleset nélkül! A másik: súlyos baleset nélkül zárni az esztendőt! S számításba jön még a balesetek, valamint a munkakiesések legkisebb száma. Ha halálos, illetve súlyos baleset következik be, a mezőgazdasági üzem kiesik a versenyből. A verseny győztesei 500, 600 és 700 korona lutalomban részesülnek az alkalmazottak létszámának megfelelő arányban Hogyne lenne hasznos ez a versengési módszer, hiszen emberi életek, milliós vagvoni értékek megóvása a fő cél Örvendetes dolog hogy ennek következtében máris kézzelfoghatóan csökkent a halálos, illetve súlyos balesetek száma a járásban. Nos, milyen hasznos tapasztalatokra tettek szert a komáromi járásban? Erre a kérdésünkre a balesetelhárítási szakelőadó, Zoli bácsi így felel: — Csakis iskolázott emberre bízzák e tisztség betöltését a járásokon. Ez az amber kimondottan ennek szentelje idejét. Igen fontos még: e tisztségben, ha csak lehet, ne cserélgessék az embereket. Megszívlelendő tanulság az Is, hogy a balesetelhárítás, illetve megelőzés szakelőadója szorosan működjék együtt a járási szervekkel, mint például az ügyészség, rendőrség stb. Zoli bácsi bírósági szakértői képesítését is jól hasznosítja ebben a funkciójában. Mert hiszen nemegyszer előfordul, hogy a baleset bírósági tárgyalással végződik. Ez a hivatását rajongásig szerető ember tudásával sosem elégedett. Munkatársai tisztelik, becsülik őt, felettesei ugyancsak kedvében járnak. Külföldi tanulmányutakra küldik, hogy tapasztalatait ily módon is gazdagítsa. Ilyen célból járt a közel másfél évtized során Ausztriában, Magyarországon, Dániában. Belgiumban. a Német Demokratikus Köztársaságban, jugoszláviában stb. Véleménye szerint igen kifizetődőek az ilyen tanulmányutak, mert nagyon sok értékes tapasztalat gyűjtésére van lehetőség. ☆ Komáromban akadtam össze vele a minap. Már túljár az ötvenen, ám mozgása, észjárása egészen fiatalos. Tekintetéből derű sugárzik. Szavai bői — melyek oly kellemesen hatnak, mint könnyű, jó bor — maga biztosság árad. Fellengősségnek nyoma sincs, pedig 6 is tisztségviselő, járási szinten. Äm nem gépies akta tologató — csupaszív ember...! N. Kovács István Országos jellegű kezdeményezés Galántán Lánctalpasok végnapjai... ? Jacsa István hegesztő csőkulcsot készít BALVAINKON csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdtek feltünedezni a DT ötvennégyes lánctalpas traktorok. Nem is annyira külemükkel, mint inkább na,gy teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet, s ezek a masszív szerkezetű gépek ritkán hibásodtak meg, s ezért hamar elterjedtek, népszerűekké váltak. Százszámra hoztuk be a Szovjetunióból. Ma már nagyon nehéz lenne megállapítani, hazánkban valójában mennyi is van belőlük. De nem is a számszerűség a döntői Inkább az elégedettség. Hányszor hallottuk az új élet elkötelezettjeitől az elismerő szót? Nem fukarkodtak vele. Nem is fukarkodhattak, hiszen a sürgős szántás-vetés idején igen nagy hasznát vették ezeknek a gépeknek. De máskor is! A legtöbb helyütt kimondottan reáfuk várt az őszi mélyszántás. Éjjel-nappal dübörögtek rendületlenül — váltott műszakban —, felverve a határ csendjét. S még ma is csörögnek, csattognak, nincsenek végérvényesen félreállítva. Ha javításra szorulnak, megiavítják, hiszen a gépjavító vállalat 180—190 óra alatt elvégzi rajtuk a főjavítást... Igenám, de a technika szüntelenül halad előre. Feltartóztathatatlanul járla kijelölt út'át. Ami tegnap még kiváló teljesítményű gépnek számított, ma már hovatovább elavul. S két. három év múlva kíméletlenül a géptemetőbe kerül, időtlen időkig arra várva, mikor jut majd a vasolvasztó kemencébe. Talán vészharang kon.gatása ez? Egyáltalán nem! A vészharang kötelét már jóval előbb meghúzták a tu dósok, tervező-mérnökök nemcsak nálunk, de külföldön is Tehát a lánctalpas traktor — akarjuk, vagy nem akarjuk — lassan, kimegy a divatból. ... Most lássuk, miként vélekedik a lánctalpas traktorok sorsáról Duffek László, a galántai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgató-helyettese? — Közismert, Szlovákie-szerte a mi vállalatunk végzi a lánctalpas traktorok és tartozékaik fő javítását. Tudomásunk szerint — fűzi hozzá magyarázatképpen — rajtunk kívül még Kassán és Nagykürtösön végeznek kisebb mértékben hasonló fő javításokat. Így a szállítási távolság jócskán lerövidül, mert mondjuk a kelet-szlovákiaiaknak nem kell négyszáz-ötszáz kilométert utaztatni oda, s ugyanannyit vissza a megjavítandó gépet. Majd a továbbiakban arról ejt szót, hogy néhány évvel ezelőtt bizony megcsappant az érdeklődés a fő javítások iránt. Legkritikusabb évként az 1967-est tartják számon. Tavalyelőtt javult némiképp a helyzet, s a múlt évet már jónak tartják, bár lehetne éppenséggel jobb is. Volt olyan évük, amikor hatszáz fő javítást, valamint négyszáz motorjavítását végezték el. A múlt évben? Kétszázhetvenöt lánctalpas traktor fő javítására került sor. Harminc csere-traktor és egyéb cserealap könnyíti a mezőgazdasági üzemek helyzetét. Üzemképes lánctalpast kapnak a javítás idejére. — Ezek szerint mégis mi a legfőbb hiba? Hamar kibújik a szög a zsákból. — A szerződéskötések hiánya nem kis gondot okoz a vállalatnak. No meg az is, hogy a mezőgazdasági üzemek tervezés idején megfeledkeznek a gépjavítás beütemezéséről. Ez felborítja a vállalat munkarendjét. Míg októbertől márciusig el vagyunk látva fő javításokkal, az év hátralevő részében viszont igen rendszertelen a lánctalpas traktorok érkezése: jön is, nem is. A tervezés ilyen hiányosságáról a mezőgazdasági üzemek tehetnek. S lehetőleg tegyenek róla. hogy a gépbe. De vajon a gépjavítást szerződések megkötését miféle üzem vagy vállalat szorgalmazza?... Csakis nekik kell célravezetőbb módszert kidolgozni, s azt a gyakorlatban érvényesíteni. Mihamarabb szükség van arra, hogy a mezőgazdasági gépjavító vállalat a mezőgazdaságot szolgálja, s ne kelljen ipari jellegű termelési feladatokat végezniük a fő javításokon kívül. Ugyanis az alkalmazottaik egy részét nem ereszthetik szélnek. — S jövő terveik, elképzeléseik? Egészen megnyugtató az igazgatóhelyettes válasza. — Mivel a lánctalpas traktorok egy-két éven belül „kikopnak“ a forgalomból, így már most azon kellett töprengenünk, hogy átállítsuk a termelést. Alkatrészgyártásra szeretnénk berendezkedni, ami még a jövő zenéje. Vagyis, ha az illetékes minisztérium jóváhagyná ezeket a terveinket, közelebb jutnánk egy akút probléma megoldásához. Nemcsak a mezőgazdaság, a népgazdaság érdeke is, hogy a mezőgazdasági gépalkatrészek hiányát némileg enyhítsük. Igen. Ez kellene! Annak idején — több mint tíz esztendővel ezelőtt — a bulgáriai Dobrudzsa egy gépállomásán ugyanezt láttam. Hatalmas munkacsarnokban gépalkatrészeket készítettek a dolgozók. Galántán sincs ennek semmi akadálya. A kihasználatlan, tágas helyiségek kevés költségráfordítással alkalmasak lennének erre a célra. Munkaerő is akad bőven a járás területén. Atiskolázás után megfelelnének a követelményeknek. .., Csak a hivatott felsőbb szervek megértése és a tervek minél előbbi jóváhagyása szükséges ehhez. Minél kevesebb huzavonával segítsék, pártfogolják ezt az országos jelentőségű kezdeményezést, hogy a hasznos elképzelések mihamarabb testet öltsenek, megvalósulhassanak. javítás is h<»i,f°nvQ,'6diék az évi terv—nki—■ Lánctalpasok a műhelycsarnokban Korszerűsítenek Az emberségesebb inunkakörülmé- rult. Feneketlen sárban kellett az nyék megteremtése számos mezögaz- állattenyésztőknek az istállókat megdasági üzemben eddig háttérbe szn- közelíteni, ha esett az eső, vagy hirtelen olvadt a hó. Ezen az áldatlan helyzeten változtattak az elmúlt években Fürön is. Ma már betonút köti össze az egyes gazdasági épületeket. Elnökük, SZEDLACSEK Ferenc a tettek híve. Megkérdeztük tőle, mi a legközelebbi tervük? — Olyan környezet kialakítására törekszünk, hogy az állattenyésztők a szó szoros értelmében otthonosan, kellemesen érezzék magukat a gazdasági udvarban. E célból parkosítják majd a major nindazon részét, amely parkosítható. S a parkokba díszbokrokat ültetnek, virágágyásokat létesítenek, hogy széppé, ízlésessé váljék az eddig rideg környezet. A képen: épülőfélben levő korszerű borjúnevelde látható. Kép és szöveg: nki SZA'M'l FŐI OM11VES 5 1970. február 14.
