Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-16 / 33. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Hogyan vált be irányításának eddigi rendszere ? H römmel konstatálhatllr ]uk, hogy Szlovákiában ■ A ■ a mezőgazdasági nyersül I SS termelés az utóbbi 17 év JÜ •> i?| alatt 52,5 százalékos, eb■ ■ bői a növénytermesztés ■ I 9 39,7, az állattenyésztés pedig 66,6 százalékos emelkedést mutatott. Lám IkjKSaga csak ml minden kiderüli ; t;j§| Még nem Is olyan régen egyesek lebecsülték a mezőgazdaságot, most pedig „töredelmesen“ bevallják, hogy bizony van fejlődés. Majdnem minden szövetkezeti tag tudja, hogy ezzel nem mondunk újat. A földművesek ugyanis kezdettől fogva tudatában voltak a mezőgazdaság küldetésének. Ismerték munkájuk értékét, csakhát felülről lefelé nagyon gyéren érkezett a dicsérő szó. Helyette Inkább az utasltásszerü „Irányítás“ érvényesült. Tény, hogy a szövetkezetek megalakulása óta átéltünk néhány átszervezést s valljuk be őszintén a földművesek majdnem mindegyiket tartózkodással fogadták, mert az egyik ilyen, a másik pedig olyan kellemetlen módosítást hozott. A szövetkezetek nem termelhettek legjobb tudásuk szerint, mert a Járásról származó parancs esetleg másképpen hangzott, s az megfellebbezhetetlen volt. Az első járási szervezési forma az úgynevezett kilencedik szakosztály s a későbbi mezőgazdasági szakosztály egy évtizeden belül beadta a „kulcsot“. Egyrészt azért, mert végtelenül kevés szakember dolgozott az osztályokon, másrészt mert a mezőgazdaság Irányításának efféle rendszere éppen az őstermelők demokratikus lógatnak korlátozására épült. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági szakosztályokon foglalkoztatott szaktudás nélküli dolgozók legtöbbje nehezítette a helyzetet. Felkészületlenségüket utasttgatásokkal, parancsolgatásokkal helyettesítették. Alkalmam nyílott megfigyelni néhány embert, akik alapvető mezőgazdasági felkészültség nélkül betanultak egy bizonyos szöveget, melyet hosszú időn keresztül minden gyűlésen elmondtak, közben a Jelenlevők ásítoztak, vagy oda se figyeltek. Kiderült, hogy a mezőgazdasági üzemekben sok esetben tehetségesebb szakemberek vannak, mint a Járási mezőgazdasági osztályon. így a Járási mezőgazdasági szervek a szaktanácsadó-képesség hiján a feladatok osztogatólvá váltak. A szigorú rendszabályokkal állítólag Jobb eredményekre akarták serkenteni a szövetkezeteket. Előírták, hogy mit termeljenek, Jóllehet a földművesek előre tudták, hogy nevetséges lesz az eredmény. Előírták a vetésterületet, s azt, hogy a gazdaságok milyen hozam elérésére kötelesek stb. A szövetkezetek megalakulása után néhány esztendőre nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság Irányításának ez a módja rég Idejét múlta. Joggal mondhatjuk, hogy fékezője lett a mezőgazdaság további fejlődésének. Akadályozta a földműveléssel foglalkozó százezres tömegek kezdeményező képességének kibontakozását. Akadtak persze „merész“ szövetkezeti vezetők, akik az ésszerűtlen Járási utasításokat figyelem nélkül hagyták és saját elgondolásaik szerint termeltek. Ha azonban ez kiderült, sok kellemetlenségük származott belőle. Pártunk Központi Bizottsága látva a bonyodalmakat, szerencsére a legalkalmasabb időben közbelépett. A XII. pártkongreszuson kitűzték a mezőgazdaság konszolidálására vonatkozó Irányelveket, tisztában voltak vele, hogy az érvényben lévő Irányítási forma gyakorlása mellett nem lehet teljesíteni a növekvő feladatokat. Így létre hozták a Járási nemzeti bizottságoktól majdnem teljesen független szervezeteket, a Járási mezőgazdasági Igazgatóságokat. Az őstermelők fellélegeztek és az ország minden táján egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy pártunk közbelépése Időszerű és bölcs volt. A Járások legtöbbjében a termelési Igazgatóságokra Igyekeztek megnyerni a legkiválóbb mezőgazdasági szakembereket, akik képességüknél fogva alkalmasak voltak a mezőgazdasági üzemek Irányítására és a deformációk eltávolítására. Fokozatosan megszüntették a dlrektlv irányítást s vele együtt a feladatoknak a hivatalból történő előírását szorgalmazó gyakorlatot. Kezdetét vehette a gazdaságok reális helyzetének felmérése és a mezőgazdasági termelés ésszerű szakosítása. Az emberek szabadabban formálhatták a gondjaikra bízott munkaszakaszok termelési programját. Követelménnyé vált A vezetőknek úgy kellett Irányítaniuk a szövetkezeteket, hogy azok gyorsan fejlődjenek. A járási szerv már nem utasított, hanem tanácsot adott. Ott pedig ahol alkalmatlan vezető állt az élen, akár tetszett, akár nem, helyet kellett adnia a tehetségesebbnek. A Járási termelési igazgatóságok demokratizálódtak. A járást konferenciákon megválasztották a mezőgazdasági üzemek képviselőinek testületét. Ez a demokratikusan választott szerv döntött a Járás mezőgazdaságát érintő alapvető kérdésekben. A mezőgazdaság Irányításának a termelési Igazgatóságon keresztül történő érvényesítése időszerű és hasznos cselekedet volt. Bevezetését a fejlődés kényszerltette ki. A legtöbb Járásban a termelési Igazgatóság dolgozói állandóan a szövetkezeteket Járták. A termelési Instruktorok persze nem váltak be, de maga a rendszer helyesnek és hasznosnak bizonyult. A dunaszerdahelyl Járási Termelési Igazgatóság például már kezdettől fogva elsőrendű feladatának tekintette a tejtermelés konszolidálását. Ez pedig megkövetelte, hogy a termelési Igazgatóság szakembereinek jelenlétében gazdaságonként úgyszólván minden egyes tehén tejhasznosságát ellenőrizzék. Amelyik tehén nem adta meg a Járási lránytervnek megfelelő tejmennyiséget, azt kiselejtezték. Ilyen volt a kezdet. Igaz, hogy az állomány Jócskán csökkent, de ami megmaradt, az Jó hasznú volt. Biztos kiinduló pont a jövőre nézve. Amíg a Járás mezőgazdasági üzemei újra felfejlesztették a tehénállományt, egyben a takarmányalap megteremtéséről Is gondoskodtak, mert a tejtermelésnél nemcsak a Jó hasznú állatokra, hanem vele párhuzamosan kitűnő takarmányra Is szükség volt. Véleményem szerint a termelési Igazgatóság dolgozóinak valóban nagy szerepük volt abban, hogy ma a dunaszerdahelyl Járás tejtermelése az ország összes Járásai közül a legkiválóbb! S ugyanezt állíthatnánk más vonatkozásokban is. A mezőgazdaság irányítása a termelési Igazgatóságon keresztül a lévai Járásban is kitűnő eredményt hozott. Kezdetben a Járásban 24 ökonómiai szempontból gyenge, állami támogatásra szoruló szövetkezet volt. Ma azonban már csak egy két esettel találkozunk. A mezőgazdasági üzemek a termelési igazgatóság megalapítása óta Járási átlagban búzából 18,7, árpából 5, kukoricából 10,5, cukorrépából pedig 121 mázsával nagyobb termést értek el. Tejből pedig tavaly tehenenként 775 literrel többet fejtek mint 1963-ban. Ebből Is látható, hogy az irányítás módosítása nagyon Is ésszerű volt. Nem a véletlen műve, hogy a lévai járás a sorozatos támadások ellenére is — egyedül a nyugat-szlovákiai kerületben — kitartott a termelési igazgatósági szervezeti forma mellett. Helyesnek találták, mert az őstermelőket Jogaik érvényesítésében nem fékezte, hanem érdekeiket és Jogaikat éppen a mezőgazdasági üzemek képviselőinek testületén keresztül a legmesszebbmenőkig védelmezte. Őszintén szólva az irányítás régi formáját a szövetkezetek nem kívánják vissza. Nem Igénylik az olyan utasításokat, hogy mikor és mit vessenek stb. Inkább a tudományos segítséget igénylik. Sok helyen még Ilyesmire sincs szükségük, mert a gazdaság vezetői magas képzettséggel és sok gyakorlattal rendelkeznek. Akadnak köztük tudományos dolgozók is. Három esztendővel ezelőtt 1967-ben újabb módosítás történt a járási mezőgazdasági irányító szervekben. A Járási mezőgazdasági társulások megalakításával tovább tökéletesedett a mezőgazdasági üzemek önigazgatása. Minden egyes gazdaság kijelölhette és a járási konferencián megválaszthatta a társulás plénumának tagjait. Így a társulás tagüzemeire kötelezővé vált a többség határozata. Ennek következtében a társulások bizonyos mértékben a mezőgazdasági tagüzemek vállalaton felüli önigazgatási szerveivé váltak. A társulások az irányszámokat úgynevezett megrendelés formájában kapják a minisztériumtól, melyek teljesítését a taggazdaságon keresztül biztosítják. A gyakorlati kivitelezésnél azonban bizonyos ellentmondások Is keletkeznek. Helyesebben, a mezőt gazdasági társulások végrehajtó szervei sokszor két malomkő közt őrlődnek. Az egyik oldalon a mezőgazdasági tagüzemek saját szerveiként kötelesek a gazdaságok érdekelt védelmezni, a másikon pedig, mint állami szerveknek teljesíteniük kell a minisztériumtól kapott feladatokat. S éppen itt van az ok, amiért egyes Járások, köztük a lévai, a losonci és mások, nem tértek át a társulási formára. Véleményük szerint ebben az esetben csupán névcseréről van szó. Az irányítás formája a társulásoknál alapjában véve ugyanolyan maradt mint a termelési igazgatóságoknál volt, tehát semmi nem változott. Legfeljebb annyi történt, hogy a társulások kétfelé is szolgálnak. A hibát többen abban látják, hogy a szervezeti felépítés csupán a Járásokig Jutott vagyis, hogy nem építették ki a társulások központi önigazgatási szervezetét. Lényegében hasonló önigazgatási érdekvédelmi szervezet létesítését sürgették a VII. szövetkezeti kongresszuson és a nyitrai konferencián Is. így alakult az Egységes Parasztszövetség, mely a közelmúltban együttműködési szerződést kötött a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztériummal, Járási bizottságain keresztül pedig szoros kapcsolatra lépett a termelési Igazgatóságokkal és a mezőgazdasági társulásokkal. Most már együttesen kell védelmezniük a szövetkezetek társadalmi, szociális és ökonómiai érdekeit. Az együttműködési szerződés megkötése után a termelési igazgatóságok és a mezőgazdasági társulások hatás- és feladatköre még Jobban kiszélesedett, demokratizálódott. Ezután valóban csak névváltozásról beszélhetünk, mert hiszen a termelési lsezgatóságok mellett megválasztott önigazgatási szerv tagjai csakúgy a Parasztszövetség Járási plénumának tagjai, akár a mezőgazdasági társulások mellett választott szövetkezeti képviselők. Ismeretes, hogy előreláthatólag a Jövő esztendő januárjától ú] mezőgazdasági reformot léptetnek életbe. Bevezetik a mezőgazdaság irányításának ökonómiai rendszerét. Ez feltétlenül módosítást von maga után a mezőgazdaság irányításának Járási szerveiben is. Hogy milyen módosítást? Az még a Jövő zenéje, de annyi bizonyos, hogy ezután az illetékesek nem hagyják majd figyelmen kívül a negyedmilliós taglétszámmal rendelkező Parasztszövetség érveléseit sem. HOKSZA ISTVÁN Az ifjúságfalvi szövetkezetben augusztus 9-én ünnepelték a megalakulás 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból az alapításnál közreműködő politikai dolgozók és a szövetkezet tagjai közül többen különféle kitüntetéseket kaptak. A Földművelésügyi Minisztérium kitüntetését Dr. Tibor Bohdanovsky miniszterhelyettes adta át az arra érdemes dolgozóknak. Fényképezte: R. Nogá >*« •** •** **• **« «$* *** *** *** *** •** ♦** Kik támogatják a munkaerővel való „KERESKEDELMET“ Utóbbi Időben gyakran hallottunk arról, hogy az építővállalatok szakembereit a szövetkezetek és a helyi nemzeti bizottságok melléküzemágai úgy hódítják el, hogy ott Jobb kereseti lehetőséget nyújtanak számukra. Ez ellen az építőipar állítólag nem védekezhet, mert a dolgozók megtartásához nem rendelkezik kellő pénzügyi kerettel. Nézzük csak milyen mértékben helytálló az állítás? Július 22-én a „Práca“ című lapban felfigyelhettünk egy hirdetésre, melyet a Prágában székelő Geoindustrla n. v. brnói üzemrészlege tett közé. Az említett vállalat vonzó kereseti lehetőséget helyezett kilátásba mindazoknak, akik nála munkát vállalnak. A kőműveseknek például havonta 3200, az ácsoknak 3000, a betonozóknak 2900, a segédmunkásoknak 2800 koronát Ígér, s minden esetben azt is hozzá teszi, hogy a beígért összegen kívül Is keresni lehet. Kilátásba helyezte továbbá a haszonrészesedést és a 600—1500 koronás egyszeri stabilizációs Juttatást, az ingyenes lakást, a napi 40—50 koronás távolsági pótlékot stb. Ügy tudjuk, a Geoindustrla nem valamelyik szövetkezet melléküzemága, mégis magas kereseti lehetőséget ígér. Hasonló hirdetésekkel persze más alkalommal is találkozhattunk. Arra vajon senki sem gondol, hogy a vonzó kereseti lehetőség Szlovákiából elhódítja a munkaerőt? Ha,ez megtörténik, akkor bizony hiába támadják majd a szövetkezetek melléküzemágait, mert az emberek .„vándorlásának“ okát valahol a melléküzemágakon kívül kell keresnünk. Tény, hogy nálunk Szlovákiában nem szabadna figyelmen kívül hagyni a dolgozók Csehországba történő vándorlását, ahol bizony Jobb keresettel kecsegtetik őket, hanem Itt Is előnyösebb feltételeket kellene nyújtani számukra. S meg kell Jobban vizsgálni azt Is, hogy ki kinek a rovására űzi a munkaerő „kereskedelmet“. Ha szemet szúr egyeseknek a szövetkezetek melléküzemági termelése, s ha ezek az üzemágak ténylegesen a népgazdaság további fejlődésének gátlói — amint erről egyes lapok Írnak — akkor a rendteremtés felé az első lépést éppen azoknál kell kezdeni, akik a magas kereseti lehetőségek belgőrésével előmozdítják a munkaerővel történő „kereskedelmet“. Ha ugyanis az okot kiküszöbölnénk, az okozat is megszűnne. Már a múltból ismeretes, hogy minden hivatalból érkező adminisztratív intézkedés rossz vért szült. Ezért helytelen lenne újra hasonló módszerhez folyamodni. Nem tagadhatjuk, hogy egyes szövetkezetek pénzéhes vezetői (leginkább ez a melléküzemágak vezetőire vonatkozik) rossz reklámot csinálnak a melléküzemági termelésnek. Ez azonban nem megoldhatatlan probléma. Az egyes eseteket könnyen kifürkészhetjük, s az Illetők vagy Javítanak a helyzeten, vagy pedig el kell „búcsúzniuk“ beosztásuktól. Nagyon hálásak lennénk, ha ebben a törekvésünkben minden tekintetben támogatnának bennünket. Nyíltan meg kell mondanunk azt is, hogy a szövetkezetek melléküzemágainak legnagyobb része hasznos tevékenységet folytat a szövetkezetek és egyben a népgazdaság számára. Ezt cikkünkben konkrét példával Is bizonyítani kívánjuk. Nem állítjuk, hogy a legtipikusabb esetet választottuk ki, de bizonyos, hogy a komáromi Járásban gazdálkodó virtl szövetkezet melléküzemági termelése mások számára is példamutató lehet. Elöljáróban el kell mondani, hogy ez a szövetkezet 1074 hektárnyi mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Állandó dolgozóinak száma 323. A múlt esztendőben hektáronként 9880,— koronás nyerstermelési értéket ért el, s munkaegységenként 33,— koronát fizetett. A 15 millió 447 ezer korona összüzeml bevételből, melléküzemági termelésének a bevétele 2 millió 285 ezer (14,5 százalék) Kős volt. A dolgozók közül 35-öt foglalkoztattak a melléküzemágban. A melléküzemági termelés bevételének esetenkénti összetétele: a vendéglátórészleg 346 ezer, a fűrésztelep 209 ezer, a kavicsbánya 48 ezer, az épltőcsoport 1 millió 339 ezer, a fuvarozás pedig 343 ezer koronát hozott. Az épltőcsoport tagjainak legmagasabb átlagos havi keresete 1465, a fuvarozóké 1405, a vendéglátórészlegen dolgozók keresete pedig 617 korona volt. Ebből is látható, hogy szó sincs aránytalanul magas keresetről. A virti épltőcsoport becsületére legyen mondva, hogy a helybéli iskola és az óvoda építést magára vállalta. Az építkezéshez a szövetkezet az 1 millió 100 ezer koronás beruházáshoz negyedmillió koronával Járult hozzá. A szomszéd faluban Is vállalták az iskola építését. S hogy a vendéglátőrészleg látogatottságát és Jövedelmét emeljék, lakhatóvá tették a faluban lévő kastélyt, ahol a vendégeket elszállásolhatják. Ezenkívül építettek úszómedencét, befejezés előtt áll az öltözőfülkék építése is stb. Ugyan mi ebben a tevékenységben társadalom és szocialista ellenes? Valaki talán azt mondhatná, hogy a komáromi járásban nem ütközik különösebb nehézségbe a hektáronkénti 9800 koronás nyerstermelési érték elérése. Rendben van, de azt is tudomásul kell venni, hogy a szomszédos 1293 hektáros hasonló minőségű talajon gazdálkodó szövetkezet csupán 6800 koronát ért el hektáronként. Ezer hektárban számolva ez kerek 3 millió koronával kisebb nyerstermelési érték! Ez senkinek nem szúr szemet? Inkább a nagyobb haszonnal gazdálkodó virtl szövetkezet a szálka egyesek szemében? Éppen most kellene eldönteni, hogy társadalmunknak ténylegesen mi előnyös és mi az előnytelen. Ugyan kinek lenne hasznára; ha a vlrtiek ugyanazt tennék mint mások, vagyis ahelyett, hegy vállallák az esetleges kockázatot, ugyanúgy mint mások semmit se tennének. így bizonyosan nem érné támadás őket. (J. C.) a mezőgazdaság
