Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-02 / 31. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK déka. A falakat sakktáblaszerűen rakják a világos és a sötétvörös tufakockákból. A 850 ezer lakosú városban sok a szökőkút és nagy területet foglal el a fásított, gyepesített, virágokkal tarkított övezet. A Lenin emlékmű mögötti kis területen 2750 vlzsugárból álló szökőkút szüntelenül ontja a vizet. Jerevánban minden egyes létesítménynek van valamilyen nevezetessége. Az említett szökőkútcsoport a város alapítására emlékeztet. A szökőkút körüli parkot szívesen látogatják a pihenni vágyó emberek. Városnézésre Indultunk. Vezetőnk nem kis büszkességgel tolmácsolta, hogy Jerevánban lehetetlen két egyforma épülettömböt találni, mert ugyan mindegyiket hasonló stílusban, de más kivitelben építik. Minden egyes háztömb beillik a környezetbe. Jerevánban az ország értékes kultúrtörténeti emlékei közül megtekinkultúra történetét. A könyvek és az okiratok bizonyítják, hogy az elődök sokféle tudományággal foglalkoztak. Leírták például több környező nép történelmét. Moses Choreneci, e nép nagy fia az V. században írta meg első ízben az örmény nép történelmét. A múzeum birtokában van egy írásos anyag, a XII. századból, melyben bár vallásos alapon, mégis figyelemreméltó jogi normákat rögzítettek. Egy másik könyv a XIV. századból Arisztotelész filozófiai munkásságát méltatja. írásos anyag maradt hátra arról is, hogy az első örmény nyelvű verset a X. században írták. A múzeum látogatása közben egymás mellett két könyvkülönlegességre lettünk figyelmesek. A nagyobbik súlya 32 kg, a kicsié 19 gramm. Ezekből a kézzel írott „kincsekből“ mindössze három példány található a világon. Az örmény építészet gyöngyszeme az Arménia szálloda Az óriási területen fekvő Szovjet^ unióban alapjában véve nincs is távolság. Pár órán belül repülőgéppel oda juthatunk, ahová éppen kedvünk tartja. Hasonló útszakaszt vonattal napokig, esetleg hetekig tehetne meg az ember, míg célbaérne. A Szovjetunióban a repülőgépjáratok gyakoribbak, mint nálunk a gyorsvonatok. Az útiköltség alig kerül valamivel többe, mint a gyorsvonat. Ezért aki siet, a repülőgépet választja-Vesztegetni való időnk nekünk sem volt. Érthető, hogy ott-tartózkodásunk alkalmával sok mindent látni, tapasztalni akartunk. Kíváncsiak voltunk többek közt a távolabbi tájakra, vagyis arra, milyen lehet az élet Ázsia határán. Utazásra ezért mi is a repülőgépet választottuk, hogy Krasznodarból a lehető legrövidebb időn belül Jerevánba, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába érkezhessünk. Az IL-18-as nekilendült és félkörben Krasznodar környékének óriási kiterjedésű gyümölcsültetvényei fölött repült a cél Irányába. Fiatal «rmény ült mellettem. Eleinte együtt nézegettük az alattunk „elsuhanó“ tájat, falvakat, településeket, városokat, a búzával bevetett kubánl síkságot. A kollégákkal folytatott beszélgetésből szomszédom észrevette, hogy Idegen vagyok, ezért mikor a nevezetesebb városok fölé érkeztünk, udvariasan közölte, hol repülünk. Persze orosz nyelven tájékoztatott, mert az örmény nyelv, bármilyen fülbemászó, egy szót sem értettem belőle, de moszkvai tolmácsunk is inkább csak gyanította, miről eshetett szó. Átrepültünk a hóval borított Kaukázus hegyóriásai fölött, s amikor elértük Örményország határát, utitársam büszkén újságolta, hogy hazájába, — ISMERKEDÉS ÖRMÉNYORSZÁGGAL vagyis egy olyan szovjet szocialista köztársaságba érkeztünk, melynek népe a szó legszorosabb értelmében hegyek közt él. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az ország területének legalacsonyabb pontja is 900 méterrel a tenger szintje fölött van. így a 30 ezer km2 terület nagy része mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, de a fennsíkon és a jereváni völgyben sem nagyon kedvez a természet. Ugyanis Örményországban az év legnagyobb felében száraz hideg uralkodik, a nyár pedig rövid, forró, csapadék nélküli. Ezért nagyon szükséges az öntözés. Kemény munka nélkül az örmény paraszt jóformán semmit sem érhetne el. Az ország mostoha éghajlata ellenére a kolhozokban fejlett az állattenyésztés. Érdemes megemlíteni, hogy a 2000 m-en felüli fennsíkon búza-, árpa-, gyapot- és szőlőtermesztéssel is foglalkoznak. Lámcsakl Észre se vettük, hogy az 1400 km-es útszakaszt magunk mögött hagytuk. Gépünk Jereván röpterén szállt le. Küldöttségünket az ottani újságíró szövetség képviselője szívélyesen fogadta. Beszálltunk a mikrobuszba, s hamarosan szálláshelyünkre, az „Arménia“ szállóba érkeztünk. Az ablakból gyönyörű látvány tárult elénk. Mintha valamelyik híres festőművész ragadott volna ecsetet és remekműve megalkotásába tudása legjavát adta volna. Jereván szebb mint bárki gondolná. Maga a művészi alkotás, színeivel, épületeivel, s a képbe illő embereivel. A házakat nem téglából, hanem kockára metszett vörös tufakőből építik. A kő a természet ajánA múzeum belseje is beleillik a múlt környezetébe. Hazai és külföldi turisták, tudományos dolgozók, vagy újságírók ha Jerevánban járnak, feltétlenül időt szakítanak rá, hogy megtekintsék a Matenadaran ősrégi irományait, az örmény nép sokat érő nemzeti kincseit. Beszélhetnénk még sok mindenről, például arról is, hogy mennyit szenvedett ez a nép a török, tatár és a perzsa hódítóktól, akik millió számra mészárolták az örményeket, mégsem sikerült kiirtani, igába fogni őket, mert hazájuk védelmében nem riadtak vissza semmilyen áldozattól sem. A megnyugvást azonban csak a szovjet hatalom megalakítása hozta az örmény nép számára. Azóta új történelmet írnak e nép életében. Kezdetét vette a korlátlan fejlődés időszaka. Egy nagy ősi kultúrával rendelkező kis nép új lehetőséget kapott arra, hogy jobban élhessen és dolgozhasson, hazájában ne kelljen tartania a holnaptól s otthonuk földúlásától. Az idősebbekben még ma is él a vérrel pecsételt múlt emléke, de a fiatalok már új környezetben nőttek fel. Persze azok is ismerik a múltat, s mindent elkövetnek a békés jövő, a nép felemelkedése érdekében. Ha azonban valaki mégis kezet merészelne emelni az örményekre, az rögtön szemben találná magát a nagy szovjet néppel, a második világháború abszolút győztesével, az európai szocialista államok védelmezőjével. Hoksza István Takarítsuk ke az őszi gyógynövényeket! Bár az idei szeszélyes nyári időjárás folytán számos agrotechnikai határidő többé-kevésbé eltolódott, ne hagyjuk pusztulni az ősszel begyűjtésre alkalmas gyógynövényeket sem. Felvásárlásuk népgazdaságunk elsőrendű érdeke. Az alábbiakban azokat a gyógynövényeket ismertetjük, amelyeknek egyes növényrészei szeptembertől kezdve is még — vagy már — értékesíthetők. Zárójelben közöljük a felvásárlási szervek által idén felemelt árakat a szárított növények kilogrammjáért: A fekete áfonya vagy csucsor (13,— ), a nagy vagy kétlaki csalán (5,—J, a martilapu (7,— ), a csattanó maszlag (9,20) levele. A fehér árvacsalán (50—70, — ), a közönséges cickafark (5,— ), a kamilla vagy szegfű (0—55,—), a nagyvirágú ökörfarkkóró (80,—), a csarab seprővirág (7,—) és a százszorszép (20,— ) virága vagy virágzata. A fekete bodza (7,60) és a csipke vagy gyepűrózsa (6,— ) termése, valamint a tölgyfazuzmó (5,— ) telepe. A nagy bojtorján (9,— ), a gyermekláncfű (8.—), a tövises iglice (15,— ), a közönséges kálmos (10,— ), a mezei macskagyökér (20, — ), a fekete nadálytő (6,—), a- nadragulya (20,^-) és az orvosi ziliz (18—28,— ) gyökere. A közönséges cickafark (3,— J, a nagy vagy kétlaki csalán (2,— ), a fehér fagyöngy (3,50), a közönséges kakukkfű (10,—), a mezei katáng (2,60), a kender (8, — ), a madárkeserfifű (6,—), a fekete bors menta (15,— ), a csupasz porcikafű (15,—), a csarab seprővirág (2,— ), az orvosi szemvidító (8,50), a fehér üröm (2,50) és a mezei zsurló (3,50) szára, valamint a rózsaszínű ziliz vagy mályvarózsa virága kehellyel (25,— ). Ismételten felhívjuk az érdeklődők' figyelmét arra, ne hordjanak össze válogatás nélkül bármilyen növényt, hanem kérjék ki előbb' a felvásárló szervek árjegyzékét a szükséges utasításokkal együtt. Ne irtsák ki a növények lelőhelyét, gondoljanak a szaporulat biztosítására és szakosítsák magukat a körzetükben bőven termő 2—3 növényfajtára. Eső vagy reggeli harmat után, esti nyirkosság idején ne szedjünk növényeket, mert lényegesen csökken szárítási esélyük és értékesítési lehetőségük. A Slovakofarma (azelőtt: Lieíivé rastliny n. p.) felvásárló szerveinek címe a következő: Bratislava, ul. Cervenej armády 65, Malacky, ul. Dukelskych hrdlnov 651, Vojnice, Hlavná 451, Zlaté Moravce, ul. 29. augusta 4, Zvolen, Leninova 2, Zilina, Zápotockého 35, KoSice, Leninova 108, Humenné, ul. Mleru 30. Magyar nyelvű levelekre magyarul válaszol a vállalat. Kozics Ede Ahhoz, hogy helyesen öntözzük és Idejében végezhessük az öntözést s a szükséges vízmennyiséget, viznormát kapják a növények, Ismernünk kell azok vízfogyasztását és gazdaságunk talajának vízgazdálkodását. A növények kikeléstől érésig, tavasztól őszig folyamatosan vizet vesznek fel gyökereiken keresztül a talajból. A felvett vizet a növény a levelekbe juttatja, ahonnan elpárolog vagy pedig a gyökerekben, szárban, levelekben visszatartja és a keletkező szerves anyagokba beépíti. A víz legnagyobb része párologtatás, transzpirálás útján vész el a növény számára (több mint 99 százalék) és csak igen kis része, néhány tized százaléka épül be a növénybe. Tehát a párologtatás tulajdonképpen egy „szükséges rossz“. A párologtatás által fenntartott vízárammal kerülnek a növény különböző részeibe a szükséges ásványi sók és a párologtatás megakadályozása a növényi részek túlságos felmelegedését is. A növény részei 56—90 százalékot meghaladó vizet tartalmaznák. Minél gazdagabb egy növényi rész vízben, annál tevékenyebb élettanilag ez a rész, annál inkább részt vesz azon szerves anyagok gyártásában, melyek a növény növekedéséhez, szaporodásához, termésképzésóhez szükségesek. Egy répa növény vagy kukorica több liter vizet is elpárologtathat egy meleg nyári napon. A felhasznált vizet a talajból a gyökereken keresztül pótolnia kell. Tehát a talaj mint egy víztartály, tartalékolja a növény számára szükséges vizet. De ha a talajból a növény csak felveszi a vizet, de újabb esők azt nem pótolják, akkor a talaj vízkészlete is kimerül. A gyökerek nem képesek szolgáltatni azt a vízmennyiséget, amely a levelekből transzpiráűó útján elveszett. A levelek víztartalma mindinkább csökken, s a levelek már nem duzzadtak, merevek, hanem amint gyakran láthatjuk a cukorrépánál, egy-egy forró nyári napon déltájban fonnyadtak, hervadtak, vagy a tengerinél összecsavarodottak „furulyáznak“. Az ilyen vízhiányos levél tevékenysége már szenved, a levél mint „szervesanyag-gyár“ már nem működik teljes „termelőképességgel“. Minél több lesz az ilyen aszályos, vízhiányos nap, annál kisebb lesz a termésátlag. A talaj vízkészletének kimerülésére közvetlenül a talaj víztartalmának a meghatározásából következhetünk. A növények vízfogyasztását ismerve azonban, előreláthatjuk mennyi idő alatt használja fel a termesztett növény a talajban tartalékolt vizet. A növények vízfogyasztását többféleképpen is kifejezhetjük. A szakkönyvek sokat írnak a párologtatási, transzpiráciős együtthatóról. Ez az érték azt mutatja mennyi vizet fogyaszt el a növény, amíg 1 kg szárazanyagot (teljesen kiszárított növényi részt) előállít. Tehát a 400 párologtatási együttható azt mutatja, hogy 1 kg száraztakarmányhoz 400 1 víz fogyott el. Néhány fontosabb gazdasági növényünk transzpiráciős együtthatóját az alábbi táblázatból olvashatjuk le. Fontosabb termesztett növényeink transzpiráciős együtthatója A növények megnevezése Kukorica Cukorrépa Burgonya Lucerna Búza Transzpiráciős együttható 1/kg 300—500 400—500 450—600 600—800 350—500 Vannak fajok, fajták, melyek jobb, mások gyengébb hatásokkal termelnek. A hektáronként termelt szárazanyag menynyisége (pl. kukoricánál csőtermés + szár) és a transzpiráciős együttható szorzata adja a teljes felhasznált vízmennyiséget. Ez az érték például a kukoricánál 8000 — 12 ezer kg/ha (szárazanyag) X 300—500 =» 2 millió 400 ezer — 6 millió liter ■= 2400—6000 m2 = 240—600 milliméter lehet hektáronként. A teljes vízfogyasztás értékén kívül ismernünk kell a vízfogyasztás menetét, a napi vízfogyasztást is. A NÖVÉNYEK VÍZSZÜKSÉGLETE Az öntözés szempontjából nemcsak az érdekel mennyi vizet vesznek fel a növények a talajból, hanem az is, hogy mennyivel csökken összesen a talaj víztartalma, tehát mennyi víz párolog el a talajból (evaporáció) és mennyi vizet párologtatnak el a növények (transzpiráció). Ezt az értéket fejezi ki az „evapotranszpiráció“ és megadja a naponkénti vízfogyasztást egy hektárról (mm-ben vagy m3-ben), vagy pedig a teljes tenyészidő alatti vízfogyasztást. Az evapotranszpiráció értéke függ a növények fejlettségi fokától, az időjárástól, a talaj vízellátottságától. Kezdetben a növény levélfelülete kicsi, kevés vizet párologtat el, ellenben nagyobb a talaj közvetlen vízvesztesége, mert fedetlen. Később, amilyen arányban nő a növények levélfelülete, úgy nő a transzpirált vízmennyiség aránya is. A teljesen fejlett növényállomány vízfogyasztásának 70—90 százaléka transzpiráció és csak 10—30 százaléka az evaporáció. Virágzás után, az érés előrehaladtával leszáradnak a levelek, és csökken a növényzet párologtatása Is. Az evapotranszpiráció nő a hőmérséklet emelkedésével úgy, ahogy a kiterített, frissen mosott ruha is több vizet veszít, hamarább szárad a meleg napos időben, mint hűvös, felhős napon. Az öntözött növények vízfogyasztása nagyobb, mint az öntözetlen növényeké. Hazánkban végzett mérések alapján fontosabb növényeink vízfogyasztását a következő táblázat foglalja össze: Amint a kísérleti eredmények mutatják a növények fejlődésével párhuzamosan fokozatosan nő a vízfogyasztás is. Amikor a növények a legfejlettebbek, a búza júniusban, a kapásnövények júliusban, a vízfogyasztás is a legnagyobb. Vegyük például a kukorica júliusi napi 4,5—6,5 mm-nyi vízfogyasztását. Ez hektáronként 45—65 m3-t, vagyis 45 = 65 ezer liter vizet jelent. Tehát egy forró júliusi napon 6,5 liter vizet is fogyaszthat miden négyzetméternyi területről a kukorica. Ha ezt átszámítjuk növényenként! vízfogyasztásra egy kukoricanövény naponta (30—40 ezer/ha növényszám esetén) 1,5—2 liter vizet is „megiszik“. A napi átlagos vízfogyasztás alapján, ismerve a talaj vízkészletét, kiszámíthatjuk az öntözések időpontját. Ha például a talaj hasznos, a növények számára hozzáférhető vízkészlete (amiről még szó lesz a következő cikkben) 100 mm és a napi vízfogyasztás 6 mm, akkor 100:6 = 16—17 naponként kell öntözni. (Az öntözést úgy kell megszervezni, hogy 2—3 nappal a vízkészlet kimerülése előtt sor kerüljön a víz pótlására.) Az esők hatására, ha ezek nagyobbak, tehát legalább 15—20 mm-nyiek, késleltethetjük az öntözést annyi nappal, ahányszor 6 mm eső esett. Fontos mindig szem előtt tartani ezt a napi nagy vízfogyasztást az intenzív fejlődési szakaszban. Ebben a periódusban a kapásokat 12—20 naponként, az évelő takarmánynövényeket 20—30 naponként, a másodvetéseket 15—20 naponként kell öntözni. » A növények nagy vízfogyasztása szakaszában más szempontból is fontos az idejében végzett öntözés. A fejlődésük során a növények átmennek olyan szakaszokon, periódusokon, amikor nemcsak a vízigényük nagy, hanem a vízhiány Is a legkedvezőtlenebbül hat a termésre. Ha ebben a szakaszban szárazság van, vagy megkésünk az öntözéssel, a terméscsökkenés nagy lesz. Ezt a szakaszt nevezzük kritikus időszaknak, periódusnak. Fontosabb növényeink kritikus periódusa a következő: Búza kalászostól — tejes érésig Kukorica cfmerhányás előtt 1—10 nappal — csőképzésmagkötés idejéig Cukorrépa gyökér-képződés vastagodás ideje Burgonya virágzástól gumóképződés kezdetéig Szója virágzás-tejesérésig Lucerna Kaszálások után, mikor a sarjak 6—8 cm hoszszúak. Tehát ezekben az időszakokban különös gonddal kell biztosítani a szükséges vizet, idejében végzett öntözéssel. Káros az elmaradó öntözés, de káros lehet a túlöntözés is. Különösen fontos beérés, termésbegyűjtés előtt 3—4 héttel abbahagyni az öntözést. A megkésett öntözés csökkenti a répa cukortartalmát, késlelteti a kukorica, szója beérését, megnehezíti a termés tartósságát. Dr. Sipos György tettük a legjelentősebbet, a Matenadarant, az ősi örmény írástudományok múzeumát. Bejáratát Mastor Meszropnak, az örmény ábécé alapítójának a szobra őrzi. Azt ábrázolja, amikor a mester átadja egyik tanítványénak az írástudás alapját, az ábécét, hogy a nép közkincsévé tehesse. A múzeum több mint négyezer régi kézírásos könyvet és irományt őriz. Egy része az V. századból származik, a többi pedig a X.—XII. és a XV. századból maradt hátra, hogy az utódokkal megismertesse az ősi örmény A fekete márványból készített Lenin emlékmű, háttérben a Minisztertanács épületével. Mögötte 2750 vízsugár hirdeti, hogy a gyönyörű várost évezredekkel ezelőtt alapították.
