Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-05 / 27. szám

KERTÉSZET Ä halkan csörgedező első Sári-patak két oldalán terül el a Zselízi Állami Gazdaság zselízi részlegének kerté­szete. A patak két oldalán évszázados gesztenyefák sorakoznak katonás rendben, melyek enyhülést nyújtanak a munkában és napsütésben megfá­radt kertészeti dolgozóknak. A fák néma tanúi egy letűnt korszaknak, amikor az embertelenség hajszájában látástől-vakulásig kellett dolgozni. A vadgesztenyék védelmében áll a kertészet épülete, amely irodául, illet­ve a dolgozók szociális helyiségéül szolgál. Néhány évvel ézelőtt még hí­re sem volt, de a kertészet vezetője addig kilincselt, amíg a gazdaság vezetője eleget tett a követelmények­nek. Kellett a hajlék, mert esős idő­ben vagy vihar idején a fák koronái nyújtottak csak védelmet a dolgozók­nak. Ezek a gondolatok kavarogtak agyamban, amikor a Jól ismert úton a kertészetbe igyekszem. A madárdal­tól hangos erdősáv mellett elhaladva jóleső érzés kerít hatalmába. Mennyi emlék fűződik ezekhez a fákhoz, bok­rokhoz és mindahhoz, ami ezekkel összefügg. Lassan bandukolok, hogy minél tovább élvezzem Ifjúságom emlékeit. De mindennek vége szakad egyszer, s így én is utam végére ér­tem. Hegedűs Kálmán kertészt a tanyáján találom, ahol éppen munkaelosztás van. Amikor mindent szépen elrende­zett, beljebb tessékel és hellyel kínál. Mielőtt még rátérnék beszélgetésünk lényegére, szükségesnek tartom el­mondani, hogy Hegedűs Kálmán ker­tész Dunaradványról származott Zse­­lízre. A dolog azonban nem ilyen egy­szerű. Nem kertészként kezdte pálya­futását. Előbb molnárinas volt, majd kertész, később a kéményseprő mes­terséget tanulta ki. Ez utóbbi minő­ségben jött Zselízre. Itt mélyebben né­zett egy barna kislány szemébe, s vég­leg gyökeret eresztett. Közel 20 esztendeje dolgozik ezen á szakaszon sikerrel. Az elmúlt évek eredményei igazolták szakmai ráter­mettségét, ügybuzgalmát. A kertészet területe 17 hektár. Főterményük a KERTÉSZ a javából paprika, uborka és a paradicsom. Ezenkívül karfiolt, káposztát, kalará­­bét, sárgarépát, hagymát és őszieket termesztenek. A kertészetnek 23 ál­landó dolgozója van, akik közül töb­ben már másfél évtizede ezen a sza­kaszon dolgoznak. Vank Sándor pél­dául a kertészet legrégibb dolgozója. A vezető kertésszel egyidőben jött. Az eltelt két évtized sorsközössége még Jobban összekovácsolta a két embert. A női munkaerők (17) közül többen szintén majdnem az indulástól tagjai a közösségnek. Például Máté Jolán, Baranyai Ágnes, Jankovics Jo­lán, Németh Ágnes és még továbbiak. A kertészetben kora tavasztól késő őszig szorgalmas munka folyik. A pa­lánták nevelése, gondozása egyike a legfontosabb feladatoknak, mert ettől függ a jó terméshozam. A palánták pikírozása, kiültetése, a növények ápolása sok gondot és szervezést igé­nyel. A kertész munkáját nagyban elősegíti, hogy az említett női munka­erőket nem kell ellenőrizni, ők tudják kötelességüket. De nem is lehet más­ként, hiszen a Jó eredményektől függ jövedelmük. A növények ápolását Holder kis­­traktorral végzik, ami Jelentős mér­tékben megkönnyíti a kertészet dol­gozóinak munkáját. De a kerti kis­­traktor Jól felhasználható szállítási célokra is. Az átvevő helyre történő szállítást egy Zetor 25-ös traktorral oldják meg, mely állandóan a kerté­szet rendelkezésére áll. A növények öntözésére egy 50 KW és egy 25 KW motorral rendelkeznek. Az öntözőberendezés hálózata nem­csak a fenti terület öntözésére ele­gendő, hanem ha a körülmények úgy kívánják, akkor további mezőgazda­­sági területeket is el tudnak árasz­tani. Vízforrásul egy mesterséges ta­vat — kavicsbányát — használnak, melynek vízkészlete bőven elegendő a növények öntözésére. De ha netán úgy alakulna a helyzet, hogy ez a vízforrás elapadna, akkor a Garamból pótolnák. Amikor az egyes zöldségfélék szál­lítása, illetve termesztése felől érdek­lődöm, Hegedűs Kálmán készségesen szolgál adatokkal. Az íróasztal egyik fiókjából kartotékok kerülnek elő. Minden egyes lapnak megvan a maga küldetése. A fejlécen van a növény neve, tervezett hektárhozam és el­adási ára. Az e célra készített kockák­ba pedig a leszállított zöldség meny­­nyisége van feltűntetve. A pontos nyil­vántartás könnyű áttekintést nyújt a kertészet vezetőjének és bármikor ellenőrizni tudja, hogy melyik zöld­ségféléből mennyit kell még leszállí­tani. Egy további újítása, hogy a szállí­tandó mennyiségeket mindig elője­gyezteti a felvásárló szervekkel, és így nem fordulhat elő olyan eset, hogy a leszedett termény a nyakán marad. Félreértések azonban még így is adódnak, mégpedig abból, hogy a fel­­vásárlási szervek néha rendkívüli szállítmányokat igényelnek egyes zöldségfélékből. Ilyenek például a korai hagyma, zöldség, sárgarépa, amelyeket tisztítani, csomózni kell, de a rövid szállítási határidőt nem tud­ják tartani a soronkövetkező munkák végzése mellett. A dolgozók jövedelme a ledolgozott órák számától és a végzett munká­tól függ. Nem mondanék igazat, ha azt Írnám, hogy a dolgozók elégedet­tek az elért jövedelemmel. Nem is lenne helyes. Tény azonban, hogy megtalálják számításukat, hiszen más­fél évtizede ezen a szakaszon dolgoz­nak. Amennyiben az előírt tervfelada­tokat teljesítik, illetve túlteljesítik, prémiumot is kapnak. A prémium ösz­szege 25 százalékig terjedhet. Ügy gondolom, hogy nem szükséges dicsérni a Zselízi Állami Gazdaság kertészetének dolgozóit és munkáját, mert az elismerő oklevelek és érmék mindennél beszédesebbek. Andriskin József A MAGASMUVELfcS NATASA A NEMESGYÖKERŰ SASZLARA Kis traktorral szállítják a terményeket az épületnél levő raktárhoz, ahonnan azután a felvásárlási üzem raktárába továbbítják. Hogyan előzhető meg a bor virágosodása A szakszerűen kezelt borban nem fordulhat elő az összetételét kémiai­lag és fizikailag hátrányosan megvál­toztató rendellenesség. Egyedül a tisztaság hiánya, valamint a helytelen borkezelés következtében változhat meg a bor íze, illata, zamata és ösz­­szetétele. Az ilyen bor értéke csök­ken, sőt fogyasztásra is alkalmatlan­ná válhat. A bor virágosodását a Mycoderma vini gombák idézik elő. A gombák a fel nem töltött hordóban a bor felü­letén szürkésfehér hártyát alkotnak. A hártya kezdetben vékony, sima és átlátszó. Alatta a bor teljesen tiszta. Később a hártya vastagszik, ráncos és merev lesz, majd szétszakadozik és a bort zavarossá teszi. A borvirág csak levegő jelenlétében szaporodik. Elszaporodásának kedvez a meleg pince. Hő-optimuma 25—30 °C. A fiatal, lágy és alacsony alkohol­­tartalmú borokat támadja meg. A 12 Malligant foknál erősebb borok rit­kán betegednek meg a borvirágtól. A borvirág a bor alkoholtartalmát szénsavvá és vízzé oxidálja. Megbontja a bor savait is, különösen az alma­savat, kevésbé a borkősavat. Továbbá megbontja a glicerint, az illat- és zamatanyagokat, valamint a vörös bor színanyagát. Az idült állapotú virágos bor elveszti zamatát, ezért üres, lágy, vékony, vizes és poshadt ízű lesz. A megfertőzött bort kezelni kell. A bőrbetegség kezdetén, amikor a hártya még vékony és alatta a bor tiszta, a hártyát óvatosan szúrjuk át lopóval, vagy hosszúszárú tölcsérrel H földműves 1969. július 5. úgy, hogy szét ne szakadozzon és töltsük fel a hordót. Feltöltés közben a hártya a borral együtt felemelkedik és az akonanyíláson át eltávolodik. Ha a bor már zavaros, meg kell szűrni, a kiürült boroshordót pedig alaposan ki kell forrázni és szikkadás után bekénezni. A megromlott ízű bort savasabb borral házasítsuk, mert csak úgy fo­gyasztható. A bor virágosodása ellen legfonto­sabb a megelőző védekezés, vagyis, hogy boroshordóinkat rendszeresen töltögessük. Dr. Böngyik Árpád 93 ktí-as Saszla (Chasselas) ültet­vényünket az 1960—61-es években sa­ját gyökéren telepítettük. Az ültet­vény jól eredt és az első években szé­pen fejlődött, alacsony kordonon Guyot művelést alkalmaztunk. A har­madik évtől kezdve fellépett azonban a homoki Saszlások szokásos beteg­sége, a tőkék seprfisödése, vissza­esése, (csicskurásodásnak nevezik ezt az Alföldön). A tőkék 60—80 %-án a tavaszi met­széssel együtt a nyak- és tőkehajtások tömegét is évről évre el kellett távo­­lítanunk. A metszés előtt az összes tőkét — igen sokat a talpgyökérig is — ki kellett ásnunk, hogy a metszést végző dolgozó hozzáférjen, s a nyak- és tőkehajtásokat simára le tudja vág­ni, az elseprűsödött tőkéknek pedig kiválaszthassa — a rendszerint elhalt tőkefej helyett — a pótlásra alkalmas vesszőt. A kiásást az egész tőkeállo­mányban rendszeresen elvégeztük, hogy az ültetvényt megszabadítsuk a nyak- és tőkehajtásoktól, és így kar­ban tudjuk tartani. Az utóbbi években a Saszlának e hátrányos tulajdonsága következté­ben már azon is gondolkoztunk, hogy leváltjuk, és Pannónia kincsét telepí­tünk helyébe, vagy Saszla oltvánnyal telepítjük újra, mert ez nálunk, a ho­mokon is igen jól díszük. Immunis ho­mokon ez szokatlan luxus, de a hazai gyökerű Saszla nagyüzemi termesztése a legutóbbi időkig így látszott egye­dül gazdaságosnak. Az említett táblán a korszerűsítést, vagyis a 3 méter széles sorra való át­térést 1966-ban kora tavasszal hajtot­tuk végre. Saszlánk a megelőző év júliusában nagyon erős Jégverést ka­pott. Ä' legnagyobb kárt szenvedett 20 kh-as táblát kidobtuk és 1966 ta­vaszán helyébe Pannónia kincsét tele­pítettünk. A jégverést a Saszla 1967 nyarán kiheverte, és igen jó vesszőt fejlesz­tett; ekkor elhatároztuk, hogy átté­rünk a magasművelésre. így 1967 őszén kialakítottuk a Moser-rendszerű magaskordont. Az alakító metszés so­rán a két legmagasabb szálvesszőt kiválasztottuk és azt 140—150 cm hosszúra vágtuk, hogy tőkénként két törzset nevelhessünk belőle. Tavasszal az alsó (125 cm-re húzódó) huzal fölé emelkedő vesszőrészt ráhajlítottuk a huzalra, és kart alakítottunk ki belő­le. így már a magaskordon első évé­ben megfelelő termést nyertünk; az egyik 18 kh-as táblán 36 q/kh, egy 7 kh-as táblán pedig 50 q/kh termést szüreteltünk. Egy év alapján még nem lehet ha­tározott véleményt formálni, de rövid idő alatt is meglepő tapasztalatokat szereztünk. A magasra vitt Saszlán az 1968-as vegetációs időszakban, a művelésbe vont nemesgyökerű Saszla, következményeként a tőkék vissza­esése úgyszólván megszűnt. A magas­­cűvelésbe vont nemesgyökerű Saszla, a jó táperejű homoktalajainkon, az említett termésen kívül, erőteljes haj­tásnövekedést is produkált. A hazai gyökerű Saszla magasműve­lésének bevezetése, az elmondott hát­rányok kiküszöbölését is eredményez­heti. Éghajlati viszonyaink, az alföldi­hez hasonlóak, így a magasmüvelés bevezetése csak a fagyvédelem töké­letesítésén múlhat. juranovics István Ä díszpaprika mint szobanövény A díszpaprikát (Capsicum annuun forma acuminatum) a tavaszi hónapokban — márciusban, áprilisban ültet­jük a begyűjtött magokról. Leghelyesebb az ültetése fa­dobozokban vagy virágcserepekben. Az edényekbe azok nagysága szerint 3—4, 6—8 magot ültetünk 1 cm mé­lyen. Kikelésük után — amikor nagyságuk eléri a 14— 16 cm-t — pikírozva átültetünk minden egyedet egy kü­lön cserépbe. Ha 12 cm átmérőjű cserépbe ültetjük a növény nagysága eléri a 20—30 cm-t, nagyobb cserép esetében (18—20 cm) megnő 40—55 cm nagyságúra is, mivel erősebb gyökérzetet alakíthat ki a cserepek föld­jében. A díszpaprikának szép, tojásdad, a végén kihegyezett alakú levélzete van. Szereti a világosságot, a tűző napot. Ha ilyen környezetben tartjuk, szépen fejlődik. Szükség szerint naponta locsoljuk meg. 3—4 hét elteltével heten­te locsoljuk meg Hydroponix vegyületével a rajta fel­tüntetett használati utasítás szerint. Rövidesen nagy mennyiségben hozza virágait, amelyek aprók, fehérek, kb. 1 cm nagyságúak, de kedvesek. A virágok leszáradása után megjelenik a termés, a kis paprikák. Ezek kezdetben aprók, zöldek, majd fokozatos növekedéssel elérik a 3—4 cm hosszúságot. Ezek később bámulni kezdenek, majd színezetük paprikapiros színt vesz fel. A díszpaprika augusztusban már olyan, mint a kis fa, nyíló virággal, tele zöld és pirosodó paprikákkal. Sokáig díszíti a lakást, nagyon kedves és igénytelen növény. Ha helyesen kezeljük a paprikák megmaradnak szép pirosán novemberig, decemberig. Az ősz érkeztével már természetesen felesleges naponta öntözni, elég már hetente kétszer, de továbbra is világos helyen tartjuk. A kisebb növényeken 10—15 paprikát nevelhetünk, a nagyobb cserepekbe ültetettek nagyobbra fejlődnek és a paprikatermés eléri a 40—50 darabot. Ezt ételízesítésre is felhasználhatjuk: pörköltbe, halászlébe, gulyásba vagy húslevesbe. Kellemes, pikáns ízt ad az ételnek. Et­től eltekintve pedig szépen díszíti az ablakot vagy laká­sunk más, Jól megvilágított részét. juhász Árpád Tanácsadó Alig akad szőlőskert, ahol ne sár­gulna néhány szőlőtőke. Ilyenkor a szőlősgazda vakarja a fejét s nem tudja elgondolni, mi lehet a sárgulás oka, illetve hogyan is védekezzen el­lene. A sárgulás a levelek érközeiben kez­dődik és legkésőbb a levélerek men­tén lép fel. A sárguló levelek kloro­­filszemcséi elpusztulnak, a levelek a tápanyagot nem dolgozzák fel meg­felelően, így a beteg növényen álta­lános táplálkozási zavar lép fel. Erős sárguláskor a beteg levelek a szélük­től kezdve száradni kezdenek és las­san teljesen el is pusztulnak. Ha a tőke tavasszal betegszik meg, apró, rövid hajtásokat hoz, de ezek a haj­tások nem érnek be mire jön az ősz. A szőlőtőkék sárgulása lehet átme­neti, egy idő múlva magától megszű­nik. Lehet gyógyítható, de lehet olyan is, hogy a tőkék pusztulásához vezet. A sárgaság egyik oka általában a vashiány. Ez esetben a betegség ellen sikerrel alkalmazhatjuk a vasgálio adagolását. Leggyakrabban jelentkezik a sárga­ság, ha a talaj a kelleténél több me­­szet tartalmaz. Ugyanis a túlzott mésztartalom iránt főleg az amerikai szőlőfajták egy része igen érzékeny. Továbbá a megrekedt víz is sárgaságot okozhat. Ugyanis a túlzott talajnedves« ség a gyökerek penészesedéséhez ve­zet, ugyanakkor a talajt eltörni, leve­gőzését megakadályozza. Az iiyen ta­lajban az oxigénhiány akadályozza a gyökerek működését, s ez a jelenség is a levelek megsárgulásához vezet­het. Amint látjuk a sárgaságot a talaj víztartalma nagyon befolyásolja, ezért védekezésül túl nedves talajokon ne te­lepítsünk szőlőt, ugyanakkor csapadé­kos időben gondoskodjunk az össze­­gyülemiett víz levezetéséről. Ezen kí­vül kiadós, hosszantartó esők után, ha a földre léphetünk, tanácsos talaj­lazítást végeznünk. A sárgaság meg­előzésének érdekében telepítéskor úgy választjuk ki az egyes szőlőfaj­tákat, hogy azok mésztűrőképessége megfeleljen a talaj mésztartalmúnak. Főképpen fontos ez az amerikai alanyfajták esetében. Nagyon fontos, hogy nagyobb mérvű szőlők telepíté­sekor vizsgáltassuk meg a talaj mész­tartalmút. Hosszú ideig tartó, hűvös tavaszi időjáráskor például, amilyen az idei volt, átmenetileg ugyancsak bekövet­kezhet a levelek bizonyos fokú sárgu­lása, mivel ilyenkor a klorofil fejlő­déséhez kevés a napsugár, illetve a hőmérséklet igen alacsony. Az elmondottakon kívül a szőlőtő­kék sárgulását még előidézhetik a különböző gyökérbetegségek, vagy a gyökerek kórokozói is. Ilyenek a fi­­loxéra, különböző pajorkártétel, gyö­kérpenész stb. Amint látjuk, a sárgu­­lást nagyon sok tényező előidézheti, ugyanakkor elég nehéz és körülmé­nyes a gyógyítása. Megelőzése érde­kében tehát tartsuk be a szőlőter­mesztésre vonatkozó összes agrotech­nikai tényezőket. (—) t £,> *o 'S •a -3 U ® CÖ m ZÜ 2 cö s CQ X w 9 X fi 0 X CB 1 X fl 0 0 JB 1 3 o e o 3 ES X ;0 '0 T3 O CB 0 »0 0 E a ca x o CB 0 44 3 a a 0 2

Next

/
Thumbnails
Contents