Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-26 / 30. szám
FALVAINK (Folytatás az 1. oldalról.) ami nálunk volt, 5—8 mázsát Is kivert hektáronként. Az árpában is sok kárt tett, mert letördelte a kalászokat. KÖZÉP-SZLOVÁKIAbAN A hepehupás Gömörben szintén teljes ütemben aratnak. A meredek domboldalakon egymást „kergetik“ a kévekötőgépek. Gömörben, sőt az Ipoly mentén a gabonabetakarltásnál a kombájnok mellett jelentős szerepet játszanak a kévekötözőgépek. A 600 hektáros bárcai szövetkezetben 240 hektárnyi a gabona vetésterülete. Az erősen dombos határban 2 kévekötözőgép, 1 kombájn és 1 rendsoroló dolgozik. Székesi András, a szövetkezet elnöke optimista és bízik, hogy 30 mázsán felül lesz a búza átlaghozama. (Ez Gömörben jő eredmény.) De nemcsak náluk, hanem a környéken is Jó terméseredményt várnak, s ezt részben annak köszönhetik, hogy főleg Mlronovszkája fajtát vetettek. CSALLÓKÖZBEN Az Aranykalász szövetkezetben Vas Ferenc, a közös elnöke borús arccal fogadott. — Sajnos, nem megy úgy minden, mint a karikacsapás. Az árpa nagyon elgyomosodott, s mind kétmenetesen kell aratnunk. A búzával nincsen gondunk, de mégsem vagyok elégedett... — Miért? — Mert nem érjük el a várt hektárhozamot. Pedig igazán mindent megtettünk. A legkritikusabb időben még 400 mm-es csapadékot is kapott a búzaföld. — Milyen fajtákat termesztenek? — Bezosztájából 220 hektárt és Mironovszkájáből 80-at vetettünk. Ez persze még egyedül nem garancia, hogy nagy hozamok lesznek. A föld minősége játssza a legnagyobb szerepet. Van olyan táblánk, ahol a kavicsos földön csak 20—22 mázsás volt a hektárhozara. Másutt 40-en felül takarítottunk be. !gy aztán jó lesz, ha a 32 mázsás átlaghozamot elérjük. — Kombájn van elegendő? — Az lenne. Űt SK—4-es arat a vendég morva kombájnossal együtt. Azokkal az- istenverte alkatrészekkel van bajunk. Nem lehet se szalmarázót, sem pedig dob csapágyakat beszerezni. Ha valamelyik gépnek tönkremegy a szalmarázója, le is állíthatjuk. — A szalmaprésekhez lehet kapni alkatrészt? — Azzal mi nem sokat törődünk. Nem bálázzuk a szalmát, mert nagyon drága a spárga. Mintegy 30 ezer koronába kerülne. Ezért inkább a hagyományos kazlazást választottuk. A csallóközi szövetkezetekben július első felében sok gondot okozott a szárítás. A felvásárló üzem szárítóját nem akarták igénybe venni, mt-' vei a magas nedvességtartalmú búza elveszti az üvegességet, s jelentősen csökken az átvételi ára. A somorjai átvevő raktárban serény munka folyik. Mikécz Imre. a Csenkei Állami Gazdaság vezetője mintát hozott nedvességvizsgára. Lukács Magda szakértelemmel megvizsgálta a mintákat, és elégedetten mosolygott, mivel az eredmény azt mutatta, hogy a búza alkalmas raktározásra. Amikor a gazdaság vezetőjétől megkérdeztem, milyen eredményt várnak búzából, elborult arccal felelte: — Aligha lesz 30 mázsánál magasabb a hektárhozam. Nálunk nagyon beszorult a szem. Feketetvízi Sándor, a csákányi szövetkezet napbarnult arcú elnöke, szintén elégedetlenkedik, mert 188 korona helyett csak 176-ot kapott a Mlronovszkája fajta búzáért. — Nem tehetünk róla — mondja a raktáros. — Mi csak az előírások szerint fizethetünk. Szó szót követett, s kiderült, az eladók elégedetlenek a rendelkezésekkel. Tavaly a Bezosztájánál felárat fizettek, idén pedig megszüntették. De a termelők általában keveslik a búza árát. A gépek alaposan megdrágultak, és sok mindennek magasabb lett az ára, a búza meg maradt a tavalyi árban, sőt még alacsonyabb, mert a csapadékos időjárás miatt a gyors szárításnál elveszti az üvegességet, s akkor 26 koronával kevesebbet kapnak a mezőgazdasági üzemek. Beninger József, a növénytermesztési osztály vezetője és társai csak a vállukat vonogatják. dk az árakról nem tehetnek. Nekik éppen elég gondjuk van a gabona elraktározásával. Ráadásul még most kaptak 150 vagonnal a Szovjetunióból és ugyanennyit a Német Szövetségi Köztársaságból. Megoldást kellett hát keresniük. Még jő, hogy manapság sokfelé járnak a felvásárlási üzem dolgozói. Űk is Magyarországon figyeltek fel a gabona szabadban való raktározására. A múlt évi búzát a raktárakból az egyszerű módszerekkel előkészített búzászsákokkal körülrakott szabadtéri raktárakba szállítják és így felszabadulnak a helyiségek az idei termés tárolására. Tóth Dezső 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1989. július 26. MEGÉRETT A BÚZA fid.Ua felv. Annak idején sok harc folyt azért, hogy a szövetkezetek kertészetei is árulhassanak zöldséget. Pedig amint a képen is látható, a falusiak is igen örülnek a friss zöldségnek. Bállá felv. Közelebb az emberekhez $ Pártánkét Tesmagon # Jövőt formáló válaszok # A HNB elnöke nehezen búcsúzik a falutól 0 Panaszkodnak a felvásárló szervekre 0 Rugalmasabb, korszerűbb pártmunka-stílust keresnek # Mindig kíváncsian kukkantok be : Tesmagra, mert a legtöbbször valaj milyen kellemes meglepetést tarto- I gatnak számomra. Mégpedig olyas- i mit, ami a toll hegyére kívánkozik, ami nem mindennapi. Amikor a kö{ zelmúltban ott jártam, szintén olyan I újdonsággal találkoztam, ami más községekben még ritkaság. A helyi nemzeti bizottság igen szépen és igényesen berendezett irodájában tíz kérdés-felelet ismerteti az ankét eredményeit. A helységben tartózkodik Pásztor Tibor, a helyi nemzeti ! bizottság elnöke, Kapa Sándor, a | pártszervezet elnöke, valamint Bartos j Lajos, a szövetkezet elnöke. Kapa elvj társ örömmel nézegeti a válaszokat I és magyarázkodóan mondja: — Az első kísérletezés. Pártszervezetünk tudni akarja a falu lakóinak kívánságait, figyelembe akarja venni megjegyzéseiket, hogy munkánk lehetőleg a legégetőbb kérdésekre irál nyúljon és kivívja a megfelelő tekintélyt az emberek előtt. A jó megjelenésű és nagy tárgy: ismereti! pártelnök néhány szót mond a pártszervezet aktivizálásáról is. A tegnapi ipolysági pártaktíván arról , volt szó, hogy a pártszervezeteket aktivizálni kell, hogy betölthessék vezető szerepüket. Ehhez viszont szükséges, hogy a pártszervezetek közelebb kerüljenek az emberekhez és megismerve gondjaikat-bajaikat, rugalmasan és a párt politikájának megfelelően irányíthassák őket. Tesmagon már a pártaktíva előtt megtették az első lépést. Az aránylag kis faluban 27 párttag van. Ebből 18 a szövetkezetben dolgozik. A múlt évben bizony eléggé pangott a pártmunka, kevesen jártak a pártgyűlésekre. Kapa elvtárs a vezetőség többi tagjával együtt elbeszélgetett a párttagokkal, az egyes tagoknak konkrét feladatokat adtak és így elérték az első sikert. A pártgyíílések látogatottak. A másik igen fontos feladat volt megteremteni a pártszervezet és a falu lakóinak kapcsolatát. Ezen a problémán sokat törte a fejét a pártelnök míg megszületett benne az a gondolat, hogy meg kellne kérdezni a falu véleményét az időszerű kérdésekkel kapcsolatban. A pártvezetöség, a helyi nemzeti bizottság tanácsa és a szövetkezet vezetősége is helyesnek látta az akciót és közösen megfogalmaztak tíz kérdést, amire választ kértek. A lakosok előtt először szokatlan volt az ilyen vita forma, sokan vonakodtak a kérdőívek kitöltésétől, de 18 válasz mégis beérkezett és többnyire jóindulatú, segíteni akaró válaszok vannak a kérdőíveken. Persze akad egy-két csípős megjegyzés is, de hát az ujjunk sem egyforma. A lényeg az, hogy megmozdult a falu és érzi, hogy a pártszervezetnek valamilyen köze van a falu Irányításához, A számtalan kérdésből kiragadunk néhányat. A tagok nyíltabb bírálatot szeretnének; kérik, hogy a szövetkezet vezetősége az állattenyésztésben vezesse be a két műszakot; létesítsenek törzstenyészetet; szilárdítsák meg a munkafegyelmet; javítsák a munkaszervezést; alakítsanak szövetkezeti klubot; nyújtsanak több segítséget a bevonuló fiataloknak; többen kifogásolják, hogy nem ismerik eléggé a szövetkezet pénzügyi gazdálkodását, a bevételek alakulását. Olyan válaszok halmozódtak fel a kérdőíveken, melyek azt mutatják, a lakosságnak nem mindegy, hogy a jövőben milyen irányban fejlődik az élet a faluban, és néhány válasz azt is bizonyítja, bogy a lakosok bíznak a pártszervezetben és remélik bizonyos kérdésekben segítséget kapnak. Ogy vettem észre, hogy a bíráló megjegyzések miatt senki sem sértődött meg és minden szakaszon a hibák eltávolításán fáradoznak. Az ankétot nem is azért szervezték, mintha nagy szakadék lenne vezető szervek és a lakosság között. Évek óta nagyon is jő az együttműködés, hisz a lakosság olyan aktívan belekapcsolódott például a társadalmi munkába, hogy a járásban az elsők között aszfaltozták útjaikat, betonjárdákat készítettek, és már jő ideje hajlékot kapott a kultúra is. Kis falu, de sokkal többet tettek a faluszépítésért,, mint a nagyobb községek. A cél Inkább az volt, hogy az együttműködés még jobban elmélyüljön. Erre pedig nagy szükség van, mert a fejlődés mindig több és igényesebb munkát követei. Közös erővel pedig könynyebben megoldódhatnak a problémák, amiből pedig van elég Tesmagon is. Nehezen teljesítik a pénzügyi tervet, ezt újságolta dr. Friml Gyula, a szövetkezet ökonómusa. Pedig a falu népszerű „dokijától“ eddig még nem hallottam ilyesmit. Bartos Lajos, a szövetkezet elnöke aztán felvilágosít, a hiba ott van, hogy a korai burgonyát nem vették át a felvásárló üzemek tőlük. Még most is kint van a határban. A vezető gárda még több olyan problémát hoz fel, ami nyugtalanítja őket. Ünják már az örökös huzavonát, a bizonytalanságot és határozottabb politikát követelnek, hogy nyugodtabban dolgozhassanak. A pártszervezet a munkáját a nevelő-építő munkára akarja összpontosítani. Ehhez megvan minden előfeltétel. A pártszervezet elnöke nagytudású, kellő áttekintéssel rendelkező ember, és ha megkapja a kellő segítséget, sokat tehet a falu és a szövetkezet érdekében. Bartos Lajos szintén a szakképzett fiatal generációhoz tartozik, nemrég végezte el a mezőgazdasági középiskolát és állandóan azt hangoztatja, hogy a fiatalokra kell támaszkodni. Nagy barátja a fiataloknak Friml doktor is, aki már a múltban is igen sok pénz- és más kedvezményt nyújtott a fiataloknak, hogy megtarthasák őket a szövetkezetben. A gárda között új arcot is látok, Antalfi Ottó agvonómust, tele kezdeményezéssel, nagy tervei vannak a növénytermesztés vonalán. Többek között 20 hektár új szőlészetet létesítenek. Forr az élet Tesmagon Is. A pártszervezet keresi az újabb, rugalmasabb, korszerűbb munkastílust, amellyel megfelelő tekintélyt szerezhet. BÁLLÁ JÓZSEF l^ekem így is jő, tudom, lehetne többet is termelni, de egy a fizetés. A munkát többféleképpen is el lehet intézni, lelkiismeretesen, vagy felületesen. De fölfelé jelenthetem, hogy a feladatot teljesítettem. Azt már senki sem kutatja, hogy hogyan.“ Ezt a néhány mondatot hallottam egyik igazgató ismerősömtől. Később még alaposanv beavatott a tervteljesítések kulisszatitkaiba. Közben rájöttem, hogy az „így is jő“, nagyon veszélyes dolog, mert az infláció előidézője, barátja. Például mondhatják azt a lévai járásban (riport utam alkalmával ugyanis ott jártam), hogy az iparban „így is jó“. Mert akt csak felületesen szemléli a tervteljesítés pénzügyi adatait, megállapíthatja, hogy néhány üzem elég jól teljesítette a tervet. Sőt, egyesek túl is teljesítették. Csakhogy van egy olyan mutatószám Is, amely miatt nem dicsérhetjük a lévai járás üzemeit sem, mert az árutermelés tervét nem teljesítik. Mikor pedig ezeket a mutatókat tanulmányoztam, rájöttem, hogy az emberek leleményessége határtalan. Annak idején jött az anyagi érdekeltség. Sokan felkiáltottak, íme Itt a pénzszerzés lehetősége. Igen ám, de volt olyan feltétel is, hogy prémium csak abban az esetben jár, ha túlteljesítik a tervet. Két megoldás volt lehetséges. Egyik, hogy olcsóbban több árut termelnek és így a több tiszta haszonból több jut a bérekre és a prémiumokra is, a másik( ami sajnos igen nagy teret hódított, az áru és a szolgáltatások drágítása. Tehát ily módon a pénzügyi tervet teljesítették, ennek ellenére a járási pártbizottság plénuma megállapította, hogy a járás ipari üzemei, egy-két kivételtől eltekintve, nem teljesítik az árutermelés tervét, ugyanakkor a bérekre és a prémiumokra juttatott pénzösszeg állandóan emelkedik. Tehát a pénz egyre több lesz és nincs megfelelő munkában, illetve termékben kifejezett ellenértéke. Mielőtt betértem a járási szervekhez, egy közvélemény-kutatást végez tem. Ezek alátámasztották a később megállapított véleményemet, hogy a kifizetett bérekért, prémiumokért nem dolgozunk meg eléggé becsületesen. A zötyögő vonatban az egyik csinos gyárimunkásnő igy^szólt a szomszédjához: „Jól megy a sorom, naponta 3—4 őrát dolgozok, mégis szépen ke resek.“ Az autóbuszban pedig borgőzös munkások beszélgetéséből idézem az alábbi mondatot: „Hétfőn délben kezdjük a munkát, péntek délelőtt befejezzük és megkeressük a havi 3—4 ezer koronát“. Hasonló kijelentéssel több helyen így is is találkozhatunk. Az üzletekben azonban mást is hallottam. „Mi lesz a koronával, hisz már mindig kevesebbet lehet érte vásárolni. Meddig emelik az árakat?“ Az előző kijelentések egyesek számára még kedvezőek lehetnek, de az utóbbi már azt hiszem mindannyiunk számára kedvezőtlen és elszomorító. Amikor betértem a lévai járási mezőgazdasági termelési igazgatóságra, kicsit megkönyebbültem, mert úgy gondoltam a földművesek, amint már többször írtuk, helytállnak. De Pavel Jamárik igazgató és Ján Vlzd, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára egy csöppet sem volt jó hangulatban és lehűtötte lelkesedésem. Tanulmányozgattuk az ipari üzemekről szóló jelentést és amikor a mezőgazdaság termelési adatait vizsgáltuk, megdöbbenve láttam, hogy nemcsak az Iparban csökken a termelés. Az első félévben a múlt év hasonló időszakához képest 83 vagon hússal kevesebbet adtak a közellátásnak, de csökkent a tej és a tojás termelése is. Persze, nem véletlenül. ARAT AZ ORSZÁG
