Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-27 / 52. szám

Dobos László miniszter nyilatkozata

DÉL-SZLOVÁKIA, GAZDASÁGI FEJLESZTÉSÉRŐL

Ä Szabad Földműves főszerkesztőjének helyettese, Makrai Miklós a lap olvasóinak nevében kérdéseket Intézett hozzám Dél- Szlovákia gazdasági fejlesztésével kapcsolatban. Készséggel és örömmel válaszolok a feltett kérdésekre, mert ez a kérdés Igen közel áll a Szabad Földműves olvasóihoz, akikre rendkívül fontos gazdasági feladatok hárulnak, elsősorban a mezőgazdasági termelés terén.

Kérdés: Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztése közismert probléma. Olvasóink arról szeretnének tájékoztatást kapni, hogy milyen szerv vagy bizottság tanulmányozza ezt a kérdést, és milyenek az elgondolások ezen a téren. Miniszter elvtárs egyben a SZSZK Kormánya Nemzetiségi Tanácsának az elnöke is. Mennyiben foglalkozik például ez a szerv a nemzetiségi területek gazdasági fejlesztésével?

Felelet: A nemzetiségi tanács

mindjárt megalakulása után hozzálátott a szükséges szakbizottságok szervezéséhez. A művelődésügyi és oktatásügyi szakbizottságokon kívül egy magyar, valamint egy ukrán közgazdasági és szociális szakbizottságot is létesítettünk. A közgazdasági és szociális szakbizottságok tagjai gazdasági életünk gyakorlati és elméleti képviselői. Fő feladatuk, hogy intenzív tevékenységet fejtsenek ki Dél- és Kelet-Szlovákia nemzetiségi területeinek fejlesztése érdekében. A szakbizottságok jelenleg a magyar és ukrán polgárok által lakott területek szociális és gazdasági helyzetének elemzésén és felmérésén munkálkodnak. Miután áttekintést és tükörképet nyerünk e területek szociális és gazdasági helyzetéről, javaslatokat dolgozunk ki a fennálló ökonómiai problémák operatív és távlati megoldására. A kidolgozott gazdaságfejlesztési koncepciót és javaslatot a kormány gazdasági tanácsa elé terjesztjük.

Nehéz, bonyolult, sok munkát és kitartást igénylő feladatról van 6zó, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szakbizottságok a nemzetiségek első olyan szervei, melyek a magyar és az ukrán lakosság gazdasági problémáinak megoldásával és a nemzetiségi területek fejlesztésével foglalkoznak.

Kérdés: Miniszter elvtárs hivatalos útjain gyakran találkozik az emberekkel, helyi és járási funkcionáriusokkal is. Szeretném megkérdezni, melyek azok a legégetőbb gazdasági vonatkozású kérdések, amelyekkel az utóbbi időben találkozott dél-szlovákiai útjai során?

Felelet: Dél-Szlovákia magyarlakta területei a felszabadulás óta vitathatatlanul nagyon sokat fejlődtek és nagy változásokon mentek keresztül. Ennek ellenére e területek túlnyomó része a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdaságilag kevésbé fejlett területei közé tartozik.

Dél-Szlovákia egyik legégetőbb problémája a helyi munkalehetőségek hiánya. Statisztikai becslések szerint Dél-Szlovákia járásaiból kb. 66 000—70 000 ember jár el viszonylag nagy távolságokra, s egyikét hetes időszakra családjától. A nagymértékű munkaerőelvándorlás gyakran a helyi férfi munkaerő hiányához vezet. Az ilyen jelenségek gátolják és lassítják a területi gazdasági kiegyenlítődés folyamatát.

A lakosság életszínvonalára kihatással van a rendkívül alacsony női foglalkoztatottság is. A megfelelő női munkalehetőségek gyors bővítése szintén nagyon fontos feladat.

Az év folyamán dél-szlovákiai útjaimon igen gyakran fordultak hozzám különböző pénzügyi kérelmekkel. A járásoknak sok esetben nem volt elegendő pénzeszközük a beruházások, javítások és karbantartások költségeinek fedezésére. A kérelmezések nagy részét országunk pénzügyi lehetőségeihez mérten sikerült megoldani. A pénzügyi juttatások főként utak, iskolák, óvodák építésére és a dél-szlovákiai lakosság élet- és kulturális környezetének javítására Irányultak.

Kérdés: Olvasóink arra is kíváncsiak, hogy milyenek az elképzelések Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztésével kapcsolatban, milyen jelentős beruházásokra kerül sor a jövőben, és hogyan alakul majd Dél- Szlovákia gazdasági arculata?

Felelet: A gazdaságilag elmaradott országrészek fejlesztésével az elmúlt években több központi szerv foglalkozott. Véleményem szerint a foganatosított intézkedések a legtöbb esetben akciójellegűek voltak. Máig hiányzik a Járások gazdasági fejlesztésének távlati terve. A Tervezésügyi Minisztérium feladatul kapta, hogy ezt a tervet 1970 áprilisáig dolgozza ki, és terjessze a kormány elé. Ez a munka kiindulópontja lehet egy koncepcionális gazdaság-fejlesztési programnak. Szerintem itt kell keresni a megoldást, ezért e program kidolgozásának megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk. Dél- és Kelet-Szlovákia közügyévé kell tennünk ezt a feladatot, s ezzel együtt nemzetiségi politikánk, valamint lapjaink szerkesztőségeinek mindennapi ügyévé. A Szabad Földműves különösen sokat tehet ezen a téren.

Egyébként Dél- és Kelet-Szlovákia gazdasági fellendítésének előfeltételét a helyi természeti

adottságok, valamint a munkaerőtartalékok hatékonyabb kihasználásában látom. Távlatilag arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb nyersanyag és félkészáru hagyja el e területet befejezetlen, feldolgozás nélküli állapotban. Ehhez azonban a helyi termelő bázis továbbfejlesztése és bővítése szükséges. Fontosnak tartom az ésszerű iparosítást, amely mindenekelőtt a mezőgazdaságra kapcsolódik. Részben előfeltételeket teremt és nyújt a mezőgazdaságnak (műtrágyát, gépeket, termelő berendezéseket), részben pedig biztosítani tudja a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozását.

Az ipari termelés bővítéséhez

szükséges azonban a közlekedés fejlesztése, a közművesítés tökéletesítése, egészségügyi, kulturális és szociális intézmények kiépítése, a közoktatás és a káderképzés szervezettsége.

A fejlődés másik lehetőségét a termelő, a szolgáltatási és a fogyasztási szövetkezeti hálózat kiépítésében látom.

Az új termelési ágak fejlődésének ellenére Dél-Szlovákiában a fő termelési ág továbbra is, az igen kedvező földrajzi és természeti feltételekkel rendelkező mezőgazdaság lesz. Szerintem Dél-Szlovákia mezőgazdasági területeinek fejlődése lényeges mértékben meggyorsítható. Ahogy a helyzetet ismerem, egyes vidékeken a mezőgazdasági vállalatok, főleg a szövetkezetek, jelentős akkumulációt hajtottak végre az utóbbi időben, a felhalmozott anyagi eszközöket azonban nem használják ki megfelelő módon. Pedig nagyszerű lehetőségeket nyújthatnának erre a társult vállalkozások, elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése terén. A kormány anyagilag is támogatja a társulások kezdeményezte beruházásokat. Szerintem Dél- és Kelet-Szlovákia gazdasági fejlődését jelentős mértékben elősegíthetnék a társult vállalkozások, melyek egyrészt e terület munkaerő-gazdálkodását is pozitívan befolyásolhatnák, csökkentve a mezőgazdasági munka szezonjellegét is, másrészt pedig országos méretekben is megnövelhetnék e terület gazdasági jelentőségét és fontosságát.

Kérdés: Amint azt a Miniszter elvtárs is kihangsúlyozta, Dél-Szlovákia gazdasági kérdéseit fokozatosan, tervszerűen és céltudatosan kell megoldani. E tekintetben a Miniszter elvtárs nyilatkozatát kiindulópontnak tekinthetjük és lapunk szerkesztőségének nevében megígérhetem, hogy a soron következő esztendőben többször is visszatérünk erre a kérdésre, közvetítve a kapcsolatot a termelők és a termelést irányitó szervek között. Végül pedig szeretnénk megkérdezni a Miniszter elvtárstól, hogy mit üzen a Szabad Földműves olvasóinak az új év alkalmából?

— Paraszti — emberi okosságot. Teli kamrákat, békességet és gyorsabb gazdasági gyarapodást az eddigieknél.

£♦ ♦> ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> «> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> «> ♦> ♦> ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦

Mi vár ránk az 1970-71-es és a további években?

lozef Lúc, a Pravda szerkesztője gazdasági életünk problémáival kapcsolatban kérdéseket intézett PAVLENDA VIKTOR professzorhoz, az SZLKP KB titkárához. A beszélgetés fontosabb részleteit az alábbiakbai mi is

közöljük.

Lúő: Hogyan fogalmazná meg titkár elvtárs a gazdasági irányítás legfontosabb alapelveit, és hogyan fogjuk azokat alkalmazni?

Pavlenda: Gazdasági életünk jelenlegi kérdéseivel a CSKP Központi Bizottsága foglalkozik, a feltett kérdésre kimerítő választ csak részletes elemzés és az azt követő állásfoglalás után lehet majd adni. Saját véleményemet ebben a kérdésben tehát úgy kell értelmezni, mint egyéni hozzájárulást az előttünk állő gazdasági feladatok megoldását célző törekvésekhez.

A gazdasági irányítás szerintem a következő legfontosabb alapelvekre épülhet:

— Csehszlovákia szocialista népgazdaságának gazdasági Irányításában a kiindulási alap a termelőeszközök társadalmi tulajdona;

— a szocialista gazdaság irányításának az alapja a népgazdasági tervezés, nem adminisztratív módon, hanem maximálisan kihasználva az értékviszonyokat és a tervezés modern módszereit:

— a tervezett gazdálkodós kihasználja és alkalmazza az ésszerű ökonómiai eszközöket, egyrészt „közvetlenül“ hat a kötelező feladatok meghatározására, másrészt „közvetve“ az ökonómiai ösztönzők közvetítésével ;

— mindkét esetben a szocialista társadalmi érdekeknek megfelelően, melyek egyúttal a kollektív és az egyéni érdekek közvetítői:

— a termelő gazdasági egységnek ebben a keretben alkalmas tér nyílik a szocialista vállalkozásra, a munkakollektivák jogkörének és felelősségének érvényesítésére, valamint a relatív gazdasági önállóságra;

— a termelő gazdasági egységekben a gazdasági érdekeltséget a munkakollektívok tevékenységének és eredményességének reális alapjára kell helyezni, úgy pozitív, mint negatív értelemben:

— a gazdasági Irányításban különleges helyet foglal el az állam központosított tiszta jövedelme, az árak és a bérek rendszere s ennek a rendszernek a tervezett gazdálkdás feltételei között kell érvényesülnie, amint azt az előbbiekben már jellemeztük.

Ami az irányítás szervezését illeti, ebben a kérdésben a következő alapokra kell építeni:

— a szocialista gazdaság Irányításában érvényesülő demokratikus centralizmusra;

— a racionális gazdasági integrációra;

— a tervszerűség és a vállalkozószellem kibontakozásának optimális lehetőségeire.

A dolgozók részvételét az Igazgatásban megfelelő formában kell biztosítani, amely lehetővé teszi a szocialista gazdálkodás vázolt irányítási rendszerének minél szélesebb körű alkalmazását.

Az irányítás rendszere két testvérnemzet és a nemzetiségek társadalmában érvényesül, ami gazdasági vonatkozásban két eltérő színvonalat jelent Szlovákia és a cseh területek között. Ez nemcsak az adott állapot figyelembevételét követelt meg, hanem a feltételekre való tekintettel szükségessé teszi a gazdasági irányítás olyan értelmű fejlesztését, hogy az a növekedés forrásainak optimális kihasználásához vezessen a köztársaság minden részében, tekintet nélkül a két országrész eltérő reális ökonómiai képességére, (pl. az akkumuláció forrásaira).

Az irányítás rendszere olyan társadalomban érvényesül, ahol a CSKP a vezető politikai erő. Ez azt jelenti, hogy a pártnak a népgazdaságban ts vezető szerepe van, vagyis a gazdaság irányításának a területén is.

Lúő: A gazdasági élet irányításának további fejlesztésében természetesen nem térhetünk vissza a régebbi évek túlhaladott gyakorlatához, s nem folytathatjuk az utóbbi évek, különösen az 1968-as esztendő szélsőségeit sem. A helyes irányítási forma megválasztása bizonyára nem lesz egyszerű feladat.

Pavlenda: Az adott helyzetből logikusan kell kiindulni, ehhez szükséges:

— igazságosan és sokoldalúan felértékelni gazdasági életünk irányításának eddigi rendszerét, meghatározni annak pozitív és negatív oldalait;

— ezen az alapon megállapítani a gazdálkodás irányításának az elveit, amelyeket nálunk érvényesíteni akarunk és fogunk, ezeket az elveket részletesen fel kell dolgozni és kialakítani belőlük a gazdasági élet, Illetve az állam gazdasági politikájának, konkrét rendszerét általában és részleteiben (az árpolitikát, a bérrendszert, a beruházást politikát, a technikai fejlődést, stb.);

— egyúttal meg kell állapítani a gazdasági irányítás további alkalmazásában követendő szempontokat.

Tekintettel arra, hogy az új gazdasági irányítás alkalmazásának folyamata megszakadt és hogy az országban rendkívüli gazdasági helyzet alakult ki, ki kell először építeni az „összekötő hidat‘Y a mai csehszlovák gazdasági realitás és a jól megfontolt gazdasági irányítás rendszere között. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az 1970-es évben elfogjuk távolítani az irányításban előforduló szélsőségeket, és ebben az évben felújítjuk a gazdasági élet dinamikusan működő tervszerű irányítását. Az 1970-es évben foganatosított intézkedések tehát egyrészt átmeneti jellegűek lesznek „erősen centralisztikus“ értelemben is, másrészt pedig előkészítő jellegűek, melyek továbbfejlesztése kialakítja az 1971-es év és a további évek Irányítási rendszerének gazdasági alapjait

Sakatígérő határmenti árucsere

SZÁRAZ BENEDEK,

a komáromi PRIOR áruház vezetője és

TÖRÖK FERENC, a lednota komáromi vezetőségének alelnöke nyilatkozik. * *

Ebben az interjúban azért kér* tünk két embertől nyilatkozatot, mert lényegében egyforma témáról van sző, és az egyik vélemény kiegészítette a másikat. Olyan dolgokat tudtunk meg, amelyek lényegesen hozzájárulnak a jelenlegi áruhiány mérsékléséhez, Illetve az áruválaszték bővítéséhez.

Először Száraz Benedekkel, a komáromi PRIOR áruház vezetőjével beszélgettünk.

Száraz elvtárs, milyen érzés ilyen nagy áruház vezetőjének lenni?

— Hát, nem a legjobb. Ha tudtam volna, hogy ennyi problémával kell majd küszködnöm, talán el sem vállalom.

— Rosszul megy a tervteljesités?

— Ellenkezőleg. Bár csak idén január végén Indultunk, de a vásárlók annyira megkedvelték áruházunkat, hogy 11 hőnap alatt az előirányzott 65 millió korona helyett megközelítőleg 91 millió koronát veszünk be. Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy minden árut eladtunk.

Ezek szerint úgy néz ki a helyzet, hogy elég árujuk volt?

— Ez a megállapítás nem fedi teljesen a valóságot, mert sok keresett cikkel nem tudtuk kielégíteni a vásárlókat. Főleg textilfélékből volt hiány.

Egyébként ezt Burgel Lajos, a méterárú és lakberendezési osztály vezetője is alátámasztotta. Szinte naponta ostromolják őt ágynemű miatt, kevés a plüss szőnyeg, a fekete textil, a frotlr törülköző stb. Vita közben az is kiderült, hogy sokszor azért van áruhiány, mert az üzemeknek valamilyen áruféle gyártása nem kifizetődő. Amikor feltettem Száraz elvtársnak a kérdést, hogy miért nincs elég televízió, így válaszolt:

— Televíziónk van elég, csak nagy képernyős televiziőből van hiány, mert a gyár ezen nem nyer annyit, mint a kis képernyősön.

Hogyan akarják megoldani az áruhiányt?

— A karácsonyi ünnepek előtt elég bő választékkal rendelkeztünk, mert tartalékoltunk árút az ünnepekre. De persze nem vagyunk megelégedve a jelenlegi szinttel és újabb lehetőségeket keresünk az árubövítésre.

Amikor erről beszélgetünk, épp felberreg a telefon és Török Ferenc, a Jednota alelnöke jelentkezik. Nyomban kapok az alkalmon és a dróton keresztül intézek hozzá néhány kérdést.

Hol tartanak a határmenti árucserével?

— Nagyon jő úton haladunk. Épp most vannak nálunk a magyarországi kereskedelmi szakemberek. Keressük, kutatjuk a kétoldalú árucsere lehetőségét.

Nagy mennyiségről van szó?

— Egyelőre kölcsönösen 50 ezer deviza-rubel értékű árut szállítunk.

A Jednota mit ad Magyarországnak?

— Többek között sört, villamoscikkeket, szerelésihez szükséges szerszámokat, aztán a PRIOR árufeleslegéből többek között televíziókészülékeket, és most jól fogódzzon meg, mert vöröshagymát Is adunk Magyarországra. Nekünk sok fölöslegünk van belőle, ott meg nincs elég.

Mit kapunk Magyarországról?

— Elsősorban húsféléket, finom nemesborokat, különleges pálinkaféléket, műbőrcipőket, csizmákat, gyerekjátékokat, kisipari cikkeket. De a behozatal más területre Is kiterjed, például a ml klstenyésztőink részére hozunk nagyhasznosságú nyulakat, galambokat, stb. Természetesen az árucsere még csak kialakulóban van, és egyelőre még kutatjuk, hogy miből van felesleg, illetve milyen árucsere előnyös, de reméljük, hogy ez a kétoldali határmentt árucsere lényegesen hozzájárul az áruválaszték bővítéséhez.

BÁLLÁ JÓZSEF