Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-20 / 51. szám

SPORT Negyed évszázad a futballpályán tunk — is utánam jöttek a vezetők és hívtak Prágába. Zsolnára, Tren­­csénbe is csalogattak, de én nem mentem. Ez volt talán a baj, mert valószínű ha átigazolok egy nagyobb klubhoz, többre is vihettem volna. Amikor Szapari Zoltán legemléke­zetesebb mérkőzése iránt érdeklő­döm, gondolkozás nélkül a Rima­szombat—Besztercebánya közötti dön­tő harcot említi. — A divízióba jutásért vetélked­tünk. Az első mérkőzést mi nyurtük 3:0-ra, a visszavágót ellenfelünk ugyanilyen arányban. A továbbjutást eldöntő találkozón mi győztünk, a mérkőzést eldöntő gólt én fejeltem. Ha az évek jelentkeznek, akkor már a legkeményebb edzés, a lelke­sedés sem segít, el kell búcsúzni. Szapari Zoltán 39 éves koráig bírta szusszal, állta a versenyt a fiatalok­kal, de 1965-ben végképp elbúcsú­zott. Az Özd ellent búcsúmérkőzésén is — mint csaknem minden találko­zóján — rúgott egy dugót. Aztán szögre akasztotta a stoplis cipőt. Aki azonban annyi Időt töltött a pályán mint Szapari, nem bírja ki a tétlen­séget, húzza a gyepszőnyeg. Szapari Zoltán Is elhatározta, hogy ezentúl majd a fiatalokkal, a 10—12 éves labdarúgó csemetékkel foglalkozik, és most minden szombaton oktatja őket a labdarúgás művészetére. — Elsősorban Tóth Béla érdeme, hogy az iskolákból kiválogattuk a legügyesebb fiúkat, akikkel sziszte­matikusan foglalkozunk. Az a célunk, hogy legalább a régi szintre emel­jük városunk labdarúgását, mert me­rem állítani, tehetségekben nálunk sincs hiány, csak a feltételekkel, a támogatással van baj, azért nem cso­dálkozhatunk azon, ha a legeredmé­nyesebb sportolók kereket oldanak, és oda mennek, ahol jobbak a lehe­tőségek. Ezúton is kérem nagyobb üzemeinket, patronálják járásunk sportját, mely nagyon el van marad­­va. Szapari Zoltán nemcsak edzőskö­­dik, de évente néhányszor volt Játé­kostársaival Ismét pályára lép, és végigjátssza a 90 percet. Az öreg­­fiúk labdarúgó-találkozásai egyre népszerűbbek, és az utóbbi Időben már nemzetközi találkozókra is sor kerül. — Négy esztendeje, 1965 óta rend­szeres nemzetközi kapcsolatot tar­tunk fenn az ózdi, a salgótarjáni és a diósgyőri öregfiúkkal. Ezekből a mérkőzésekből befolyt összeg egy részét aztán a fiatalok sportfelszere­lésének kiegészítésére fordítjuk. Szapari sokat tett és tesz a rima­­szombati labdarúgás fejlődésének ér­dekében, mégis nemegyszer előfor­dult már, hogy társaival csak azért nem edzhetett, mert nem kapták meg a labdarúgó-pályát. A volt labdarúgó­veteránok sokkal többet érdemelné­nek. Ordódy Vilmos Mióta korcsolyáznak az emberek? A télisportok rajongóinak javarésze abban a tévhitben ringatózott, hogy „kezdetben vala a síelés...“ és csak azután fejlődtek ki a többi sportágazatok. Valóban csak századunk elején sikerült ezt a nézetet eloszlatni és két­séget kizáróan megállapítani, hogy a télisportok közül a korcsolyázás pillant vissza a legrégibb múltra, „ős­kora“ a XIV. századra tehető, amikor először Hollandiá­ban, majd Angliában kezdtek tömegesen korcsolyázni. A kezdetleges korcsolyák csontból, később fából ké­szültek, amelyekre fémsínt ékeltek. Hosszútávfutásoknál és korcsolyatúráknál ezek is jól beváltak, amikor a jel­legzetes hollandiai „marsch“-ok és „polder"-ek közötti, akkoriban még beláthatatlan kiterjedésű belvizek simára fagytak. Távfutáson kívül a régi korcsolyákkal csupán ún. „holland bógni“-t, hosszúra nyújtott körívet lehetett leírni. Németországban a XVlll. század elején kezdett tért hódítani a korcsolyázás, midőn Goethe és Klopstock költők kezdeményezésére alacsony széles és laposra csi­szolt acélalkalmatosságokat használtak erre a célra. Az első korcsolyázóegyletet 1784-ben alapították a skó­ciai Edinburghban. A napjainkig fennmaradt alapszabá­lyokból kitűnik, hogy a felvételre jelentkező tagnak vizs­gát kellett tennie. Ha mindkét lábával felváltva egy-egy kört tudott leírni és három kalapot H) átugrani, felavat­ták. — A műkorcsolyázás legrégibb tankönyvét Robert Jones állította össze. Ebben már hármasokra, nyolcasok­ra, kígyó- és csigavonalakra, halszálkaállásra, be- és ki­felé hajló körívekre oktatja tanítványait a mester. Kora­beli rajzokból az is kitűnik, hogy a korcsolyázók test­tartása mesterkélten merev volt, a kanyarok és fordulá­sok vitustáncra emlékeztettek. Amíg az említett országokban a széles néprétegek hó­doltak a korcsolyázás szenvedélyének, addig Franciaor­szágban a vagyonosabb polgárok és az arisztokraták ragadták magukhoz a kezdeményezést. 1813-ban már a piruettek technikáját magyarázza szakkönyvében a fran­cia ]. Garcln. Amerikában a XIX. század közepe táján új, az európai­tól teljesen független műkorcsolyázó korszak köszöntött be. Egyidejűleg lényegesen módosult maga a korcsolya is. Siklóéle a cipősarok alatt végződött hátul, elöl pedig megrövidült az ormótlan, semmiféle gyakorlati jelentő­séggel nem bíró félkör. — 1849-ben Philadelphiában meg­alakult a „Skating Club and Humane Society“ nevű első amerikai korcsolyázóegylet. Tágját a sporton kívül élet­mentéssel ts foglalkoztak, amire bőven akadt alkalmuk. Kimentették a vízből azokat a szerencsétleneket, akik alatt beszakadt a Delaware folyó jégtakarója. 1859-ben már jeles műkorcsolyázók mutatták be tudásukat New Yorkban, köztük a népszerűvé vált Jackson Haines, aki­ről az akkor divatos korcsolyát is elnevezték. 1868-ban zajlott le Pittsburgban az első korcsolyázó kongresszus, amelyen 25 szabályt fogadtak el és kidol­gozták a gyorskorcsolyázás versenyfeltételeit. Nagyban hozzájárultak az új sport fellendítéséhez azok az ameri­­kat egyleti tagok, akik már előzőleg szép eredményeket értek el a görkorcsolyázásban. Jackson Haínes-szel együtt átjöttek Európába és számos ország fővárosában bámulatba ejtették mutatványaikkal az óvilág nézőkö­zönségét. Haines halála után az osztrákok ragadták magukhoz a kezdeményezést 1873-ban. Szívós kitartásukra jellemző, hogy a bécsi Max Kautz 1882-ben 720 nyolcas-gyakorla­tot mutatott be — egy szuszraI A kilencvenes években azután a skandináv államok mesterei kezdtek vezetni. A norvég Axel Paulsen olyan műugrásokkal lépett fel a bécsi Eislaufverein jégpályáján, amelyekhez foghatót csak négy évtized múltán produkáltak utódjai. Az okta­tók közül a svéd Ulrich Salchow szerzett érdemeket. 1892-ben megalakult a Nemzetközt Műkorcsolyázó Szö­vetség. Az első Európa-bajnok a német 0. Uhlig lett Hamburgban, a világbajnokságot pedig 1896-ban nyerte első ízben az említett svéd Ulrich Salchow az akkori szentpétervári versenyen. K. E. A IX. atlétikai Európa-bajnokság számunkra kedvező kimenetelűnek bi­zonyult. Sportképviselöink mérsékelt reményekkel Indultak útnak, mert Ismerve a nagy konkurrenclát, szerényebb helyezésekre számítottak. De ezúttal is bebizonyosodott, hogy az esélyesek nem váltják be mindig a hoz­zájuk fűzött reményeket. A rájuk háruló felelősség tudat néha szinte meg­béklyózza izmaikat és csak csökkentett teljesítményre képesek. Vonatkozik ez úgy az NDK-beli Gummelra, mint a szovjet Klimre, vagy Danákra. Nagy eredményeket elért diszkoszvetőnk már az athéni selejtezőben panaszko­dott a szél szeszélyes viselkedésére. Néha hátulról fújt, majd oldalról kap­ta el a repülő diszkoszt. Danék meg is jegyezte, vagy nagyot dob ezen a versenyen, de az is lehet, hogy tudásán alul végez. Sajnos, az utóbbi jóslata vált be. De még így Is Danék a világ egyik legnagyobb diszkoszvetője. Tud­valevő ugyanis, hogy az amerikai Oerter, ötszörös olimpiai bajnok visz­­szalépett az aktív szerepléstől, a trón tehát szabad lett, s ennek elfoglalá­sára országos bajnokunk is számíthat. A világranglista második helyén álló Plach^ szintén számottevő erőssége atlétikánknak. Az idén csak a jamaikai Dyce ért el jobb /időt nála (1:45,2 p-et), de ezt 880 yardon futotta. A kassal atléta még pályája legelején tart, minden remény meg van arra, hogy hallat még magáról és megtartja elő­kelő helyét az élcsoportban. A nők csoportjában már kedvezőbb a helyzet. Bátran állítható, hogy az Idei EB-n a legtöbb érmet a gyengébb nem képviselői szerezték. Jehliíková, Rezková aranyat, Mraénová pedig bronzot. Nem szabad persze figyelmen Eredményes ev az atlétikában kívül hagynunk 4 X 100-as férfi váltónk kiemelkedő eredményét sem, és megérdemelten kiharcolt bronzérmét Európa legjobb stafétái között. A nemzetközi sportsajtó még ma sem hallgatott el, ékes szavakkal dicsőíti a nők 1500 méteres versenyét. Jehliöková győzelmére és világrekordjára va­lószínűleg nagyon kevesen számítottak. Balázs Jolán visszavonulása után Rezková bátran mondható a földkerekség egyik legjobb magasugrójának. Az EB-n maga mögött hagyta egyik legfélelmetesebb riválisát, az NDK-bell Schmidtet és sok más kiváló magasugrónőt. Ezért eredményeink bizakodással töltenek el. Az éremlista alapján atlé­táink európai viszonylatban az ötödik helyet foglalják el. Ez kiváló érté­kelés a mai fergeteges fejlődésben. Most tehát arra kell törekedni, hogy ezt a helyet meg is tartsuk, sőt megjavítsuk. Az utóbbi időben olyan hírek kaptak lábra, hogy egyes versenyzőink a visszavonulás gondolatával foglalkoznak. Glesková például kijelentette, hogy családi gondjai és szakmai elfoglaltsága miatt nem foglalkozhat aktí­van az atlétikával. Az 1966-os Európa-bajnok Chmelková át szeretne nyer­­gelnl a 800 méteres távra. Kucman Éva, kétszeres bajnoknőnket kissé le­sújtotta, hogy nem vehetett részt a mexikói olimpián. Kucman Éva jelenleg gondokkal küzd, ugyanis férjhez ment. Jövőre nem akar kemény tréninget tartani, egy évi pihenőt tervez, hogy minél nagyobb lendülettel vegyen részt az 1971-es EB-n és 1972-ben a müncheni olimpián. Mindezek csak tervek, a visszavonulásra vonatkozó döntő szó még eddig nem hangzott el. Ha ilyesvalami foglalkoztatja is atlétáinkat, ígéretük sze­rint ezt addig nem váltják készpénzre, ameddig megfelelő utánpótlásról nem gondoskodnak. Nem kell tehát egyelőre félnünk attól, hogy női gár­dánk meggyöngül és ez talán jelentősen befolyásolná szereplésünket a nemzetközi fórumokon. H. T. ERESZTR EJTVÉN Y VÍZSZINTES: 1. Habarcs. 5. Rejtvé­nyünk első része, folytatva a függő­leges 17., vízszin­tes 71 és függőle­ges 10. számú so­rokban. 9. Chaplin híres filmje. 11. Nóta. 13. Testrész. 16. Kötőszó. 17. Tartalmatlan. 19. Kis Éva. 20. Indiai eredetű játék. 22. A lelátó öröme. 24. A Tisza balpar­ti mellékfolyója. 25. Soha németül. 27. Kártyajáték. 30. R. A. R. 32. Nem arra. 34. Lágy hangsor (fő­nét.). 35. Kicsi szlovákul. 36. Éke­zettel: gyermekkö­szöntés. 37. Állat­­kert (fon.). 39. Sír. 40. Hiányos éca. 41. Mezőgazdasági szerszám. 43. Hiány 46. A madarak ki­rálya. 47. Ének­hang. 49. Azonos a vízszintes 41-el. 50. Állóvíz. 51. Latin kötőszó. 53. Morse-jel. 55. A föld felé. 56. Foghús. 57. Trombitahang. 59. Alarm. 62. Há­rom több szláv nyelvben. 63. A világ legnépesebb állama, 65. Bekecs kö­zepe. 66. Férfinév. 67. Állami illeték. 69. Ékezettel: betegség. FÜGGŐLEGES: 1. Időmeghatározás. 2. Lak szélei. 3. Kettős szulfát. 4. Szigligeti személyneve. 6. Görög poli­tikai párt. 7. Nem gyors. 8. Azonos betűk. 12. Dagály. 14. Folyadék. 15. Kérdőszó. 16. Dísz. 18. Város Magyar­­országon. 21. Mutatószó. 23. Francia névelő. 24. T. S. 26. Állam Közel- Keleten. 28. Lajos Mátyás. 29. Állati lak. 31. Kocka latinul. 33. Mutatósző. 35. Római ezeregy. 38. Folyó Szibé­riában. 39. Görög betű. 42. Spanyol névelő. 44. Ady Endre biogramja. 45. Kicsinyítő képző. 46. Ásvány. 48. Keresztül. 50. Bizalmas megszólítás. 52. Három Szlovákiában. 54. Terület­­mérték. 55. Paripa. 56. Literátus. 58. Zola Emil ismert regénye (ford.). 60. Időszámításunk előtt röv. 61. Kötő­szó. 62. Gazdaságunk pillére. 64. Ütőkártya. 66. Szlovák hajó. 68. Lágy fém. 69. Azonos a függőleges 45-el. 70. Földet túr. Beküldendő a vízszintes 5., a füg­gőleges 17., a vízszintes 71. és a füg­gőleges 10. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 49. számában megjelent keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: „Szégyelli magát, mert nagy disz­nók voltak a szülei.“ Könyvjutalomban részesülnek: Édes István, Madar, Kovács Sándorné, Kürt, Mácsik Sándorné, Úgyalla. számtalan jelentkező közül kiválasz­totta a legügyesebbeket, és én is kö­zéjük kerültem. Nyolcéves voltam te­hát, mikor elkezdtem a rendszeres edzéseket, Első csapatom a REME, a helybeli munkásklub volt. "Mint Ifjúsági labdarúgónak egyik legna­gyobb sikerem az volt, hogy én is ott lehettem országos ifjúsági edző­táborban. — Ezerkilencszázharmincnyolcban Budapestre kerültem. A magyar fő­városban is egy munkáscsapat, az Egyesült Izzó tagja lettem. Egy év után több nagy egyesület is felfigyelt játékomra. Többek között a híres Ferencváros is érdeklődött utánam, de a háború miatt labdarúgó pálya­futásom néhány évig félbeszakadt. — A felszabadulás után ismét Ri­maszombatban kezdtem játszani. Újjá­szerveztük a város sportéletét. Első csapatunk a Törekvés volt mely ké­sőbb az 5k Rimavská Sobota nevet vette fel. Ebben az időben már a di­vízióban játszottunk. Amikor 1948- ban be kellett vonulnom, a Dukla Bratislava vezetői Pozsonyba hívtak, de én inkább egy helyi alakulatnál szolgáltam. Leszerelésem után már kerületi válogatott voltam, több is­mert klub edzői és vezetői is láttak játszani, s egyre több ajánlatot kap­tam. Egy alkalommal egyik barátsá­gos mérkőzésünkön itt volt Rajman és Bulla, akik Pozsonyba hívtak. Elő­ző este azonban már nálam jártak az eperjesi vezetők és 90 ezer koro­náért megvettek. Eperjesen azonban csak rövid ideig tartózkodtam. Mind­össze egy mérkőzést játszottam Gott­­waldov ellen. A hazai vezetők utá­nam jöttek, kértek, menjek vissza, és én mentem. Természetesen a pénzt visszaszolgáltattuk. Ezután is kaptam néhány kedvező ajánlatot. Egy alka­lommal a Sparta elleni mérkőzésen — melyen 3:2 arányban alulmarad-Az idegennek, aki először jár Sza­pari Zoltánnál, nincs szüksége sok fantáziára ahhoz, hogy rájöjjön arra, sportemberrel áll szemben. Minden látogatónak ugyanis azonnal a szemé­be tűnik a falra akasztott fényképek, zászlók, a vitrinben sorakozó érmek, serlegek sokasága. Az idősebb korosztály és a közép­­nemzedékhez tartozó gömöri szurko­lók még jól emlékeznek a rimaszom­bati csatárra, akinek lövéseitől nein egy nemzetközileg ismert kapus is tartott. És tarthatott is, mert az ala­csony termetű, fekete csatár 25 év alatt nem egy hátvéd, egy kapus életét keserítette meg. 1953-ban gól­királyt címet is szerzett. Egy idény­ben bajnoki mérkőzéseken 58-szor ta­lált az ellenfél hálójába. Előretólt csatár volt, de ha kellett, más posz­ton is megállta a helyét. Tizennégy éves korában jegyezte el magát a lab­darúgással (pontosabban azóta volt Igazolt labdarúgó) és 39 éves korá­ban volt a búcsúmérkőzése. Tehetsé­gére mi sem jellemzőbb, mint hogy már 16 éves korától a felnőttek kö­zött játszott. Negyed évszázadot töl­tött a zöld gyepen. Ez idő alatt sok érdekes, szép és kevésbé emlékeze­tes élményben volt része. Persze, az ember a rosszat szívesen elfelejti, — inkább a szépre emlékezik. — Bátyiban kezdődött és ott is fejeződött be labdarúgó pályafutá­som. Hatéves koromban a srácokkal együtt én is rongylabdával kezdtem, — emlékezett vissza sportkarrierje első lépéseire a volt labdarúgó. — Szerencsénkre volt egy szíjgyártó nagybácsim, aki látva a foci iránti lelkesedésünket, eszkabált nekünk egy igazi futball-labdát. Ettől kezdve naphosszat ezt a bőrdarabot kerget­tük. Itt fedezett fel egyébként Csé­­man Pista, a futballszakosztály veze­tője, aki gyerekcsapatot toborzott. A A BÉKE ÜNNEPE A rimaszombati (sötét mezben) s diósgyőri öregfiúk egyik mérkőzésük ntán

Next

/
Thumbnails
Contents