Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-20 / 51. szám

KÖZGAZDASÁG Ladislav Spacinsky mérnök, CSc.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (8.) A kivitelben mutatkozó lemaradást a következő tényezők okozzák: — az élelmiszerfeldolgozó ipar elég­telen kapacitása, amely általában erő­sen elmarad a mezőgazdaság piaci árutermelésének színvonala mögött, s így a termékek egy részét a cseh országrészekben dolgozzák fel és onnan exportálják; — az élelmiszeri üzemek kapacitá­sa nem teljes, hiányzanak a gyártás végtermékeit előállító berendezések, ami azt eredményezi, hogy a gyorsab­ban romló nyersanyagokból előállított termékeket csak kismértékben lehet exportálni (tejpor, sajtok, konzerv­ipari termékek, sűsáru, hús stb.j; — a technológiai fegyelem és ma­ga a technológia színvonala sem éri el a Cseh Szocialista Köztársaságban elért színvonalat; — a külkereskedelmi szervezetek nagy többsége, néhány kivételével el­tekintve, Prágában székel (olyan szer­vezetekre gondolunk, amelyek az élelmiszerekkel folytatott külkereske­delmet bonyolítják le) és ezért a szlo­vákiai termelőkkel és üzemekkel nincs meg a kellő kapcsolatuk, nem isme­rik a szlovákiai üzemek gyártmányait és exportlehetőségeit. Az export növelésének lehetősége elsősorban a sörárpában mutatkozik, mivel a sörárpa nyersanyagforrásai távolról sincsenek kihasználva és a devizákban számított értéke 2,5-3- szorosa a takarmánygabona értéké­nek. A sör fogyasztásának és előállí­tásának világviszonylatban mutatkozó gyors növekedése lehetőséget nyújt arra, hogy sörárpánkat gyakorlatilag minden világrészben elhelyezhessük. Sörárpa kivitelünkben a versenyké­pesség feljavítása céljából szükséges, hogy korszerűen építsük ki és szerel­jük fel a legújabb technológiai be­rendezésekkel üzemeinket, tehát a ka­pitalista országokból vásárolt gépek­kel is. A kivitel bővítésének lehető­sége Jelentős, mert nyersanyagforrá­sainkat tekintve a legközelebbi 6—11 év alatt termelésünket e téren meg­kétszerezhetjük, tehát elérhetjük a 250—280 ezer tonna sörárpát évente. A gyümölcs és zöldség tartósításá­nak ágazatában célszerűnek mutatko­zik az olyan termékek kivitelének nö­velése, amelyeknél egy amerikai dol­lárt kedvező árfolyamon érünk el: a gyümölcs-kompótoknál: a cseresznyekompót 28,— Kís/$ feketeribiszke kompót 25,50 „ ringlóta kompót 31,4 „ szárított és ecetben tartósított gombák 8—19,— „ feketeribiszke és szörp 25,— „ E termékekből az export fejlesztése megköveteli, hogy növeljük e cikkek nyersanyagalapját, javítsuk az agro­technikát és a cseresznye esetében kiküszöböljük a gyümölcs férgessé­­gét. Ugyanígy meg kell javítani és a külföldi termelők színvonalára kell emelni a göngyöleg és csomagolás­technika színvonalát, habár e téren már Jelentős javulást mutathatunk fel. A baromfiiparban továbbra is igyekeznünk kell kibővíteni liba, libamáj és libatoll exportunkat. Liba­tenyésztésünk jelenlegi színvonala lényeges zootechnlkai módosításokat követel a fajtaválasztékban, mivel a liba szaporodási képessége igen alacsony és a tenyésztés nem eléggé kifizetődő. A progresszív fajtáknál 30 kislibát kérnek el egy lúdtól, míg az otthon nevelt libáktól csupán 8—10 kislibát tudnak felnevelni. Az effektiv kivitel további lehető­ségei a vadon tenyésző állatok (fog­lyok, nyulak, fácánok), továbbá a versenylovak, és más gazdasági álla­tok (juhok, jerkék, bárányok) kivi­tele, feltéve, hogy állandóan javít­juk a tenyészalapot és az állatok hasznosságát. Kivitelük esetén deviza­árfolyamuk dolláronként 27 korona alatt van, viszont a termelés önkölt­ségeit csökkenteni lehet. A vágójuhok és Jerkék kivitelének a Pénzügyminisztérium, valamint a Föderális Mezőgazdasági Bizottság elé javaslatot nyújtottak be, hogy az államnak fizetett szilárd díjszabást módosítsák (40,8 százalékról 16 °/o-ra csökkentsék) s ezt az összeget a vá­gó- és haszonállatokra eső összegből leszámítsák. A kivitel hatékonyságának elemzé­se alapján megállapították, hogy az élelmiszeripari és mezőgazdasági szektor kevés olyan cikket állít elő kivitel számára, amelynél egy dollár elérése 27 korona vagy ennél keve­sebb. Viszont a kivitel nagyobbára nem kifizetődő s ez a Szlovák Szo­cialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezécügyi Minisztériumának össz­­kivitelének 70 százalékát képezi. Ezért, valamint annak érdekében, hogy a nagykereskedelmi árakat a világpiaci árak színvonalához köze­lebb hozzuk, igyekeznünk kell az olyan cikkek termelését és exportját fokozni, amelyeknél a költségeket csökkenteni lehet és amelyek meg­közelítik a világpiaci árakat. Ennek érdekében szükséges: — a termelési önköltségeket felül­vizsgálni és kialakítani az eddig nem kifizetődő termékek effektiv kivitelé­nek lehetőségeit; — elegendő nyersanyagot és alap­anyagot biztosítani a hazai termelés­ből, kedvezően alacsony árak mellett, hogy versenyképesek lehessünk a vi­lágpiacokon; — ki kell alakítani a deviza és ko­rona érdekeltség célszerű rendszerét, hogy elősegítsük a nyersanyag és a termelési alapanyagok fejlesztését, a gépi- és technológiai berendezések korszerűsítését, s ugyanakkor lehető­vé tegyük az önköltségek csökkenté­sét a mezőgazdasági termelésben; — a központi szervekben megolda­ni a kivitelét eddig gátló problémá­kat és állami támogatásban részesí­teni az olyan tételeket, amelyeknél egy amerikai dollár nyerése kifize­tődő. A kivitelre kerülő mezőgazdasági termékek terén kellő lehetőségekkel rendelkezünk, különösen a friss zöld­ség, gyümölcs, továbbá a zöldség- és heremagban, amelyeknek eladási árfolyama kedvező. Ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek számára devi­zahitel nyerésére ad lehetőséget, hogy korszerű gépi berendezéseket és a termelés belterjesebbé tételét előse­gítő gépi berendezéseket szerezzenek be. G. A külkereskedelmi kapcsolatok feljavításának lehetőségei a behozatal csökkenése által A mezőgazdasági termékek beho­zatala. különösen amelyeket nálunk nem termelünk, valamint az egy la­kosra eső földterület (amely igen kevés), képezik döntő tényezőit an­nak, hogy a nemzetközi árucserében szervezeteink mérlege passzív ma­rad. Az olyan termékek között, ame­lyeket nálunk nem termelünk, vagy amelyeket csak korlátozott mennyi­ségben áilítunk elő, tartoznak a for­ró égövi mezőgazdasági termékek, amilyenek a cíprusz fajtájú gyümöl­csök, a kakaóbab, a fűszerek, az aromatikus anyagok, olajosnövények, tengeri halak és a halliszt. Külkereskedelmi szerveink passzív mérlegének további oka, hogy egyál­talán nem termelünk olyan nyers­anyagokat és cikkeket, amelyek a legkorszerűbb tudományos kutatások eredményei. Ide tartoznak a mező­­gazdaság belterjes fejlesztésének té­nyezői, a műtrágyák, a növényvédő vegyszerek, a stlmulátorok és mások. A behozatal Jelentős része a szo­cialista országok termékeiből kerül ki s ezzel szemben a kapitalista or­szágokból behozott cikkek közül so­kat nálunk is előállíthatunk. Első­sorban az olyan nyersanyagokból, fél­kész árukból, gyümölcsből és zöld­ségből előállított cikkekről van szó, amelyeket Délkelet-Eurőpáből impor­tálunk. Ilyen cikkek a szőlő és a bor, beleértve a csemegeszőlőt Is, vala­mint a dohányt, a dohánytermékeket, sőt a baromfit és a tojást is. E téren jelentős devízamegtakarí­­tást érhetünk el a Jól átgondolt be­hozatali politikával, s bizonyos mér­tékig a hazai termékeket védő vám­intézkedésekkel is. A legközelebbi esztendők behozata­lának fejlődése szempontjából a kö­vetkező tényezőkkel szükséges szá­molnunk: a) elsősorban azzal, hogy passzív mérlegünk nem csökken, hanem a legközelebbi esztendőkben az élelmi­szerszükséglet és fogyasztás gyors növekedése által még emelkedik, s ugyanakkor a Jelenleg érvényben levő gazdasági ösztönzők hatása nem eredményezi hazai termékeink kivite­lének növekedését; b) sok nyersanyag és árucikk olyan jellegű, hogy nálunk egyáltalán nem állítják elő és a fogyasztás növeke­dése egyúttal a behozatal növekedé­sét is lelenti. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezetek behozatalának csökkenté­se érdekében a legközelebbi időszak­ban mondhatnánk 1980-ig a követke­ző adottságoktól függ: 1. Iparunk, főképp vegyiparunk olyan ágazatainak fejlesztésiétől, mely a mezőgazdaság céljait szolgáló mű­trágyákat és vegyszereket állítja elő, továbbá a gépipartól, amely a mező­­gazdaság és az élelmiszeripar szük­ségleteit szolgáló gépeket és göngyö­legeket állítja elő. Az élelmiszeripar ilyen módon szintén jelentős meg­takarításokra tehet szert. 2. A mezőgazdasági termelés terén fokozni kell a gabonafélék, elsősor­ban a búza, valamint az árpa és a kukorica, továbbá a burgonya, a zöld­ség, a gyümölcs, a szőlő termelését, és fejleszteni kell az állattenyész­tést, ami a behozatali költségek je­lentős megtakarítását jelenti. A gabo­natermesztés fejlesztése az utóbbi Időben olyan színvonalat ért el, hogy a kitermelt mennyiség fedezte a meg­növekedett igényeket, még a kapita­lista országokból származó búza be­hozatalának korlátozása mellett is. A devizáért behozott búzamennyiség csökkentésével elért megtakarításo­kat azonban olyan műtrágyák vásár­lására kellett volna felhasználni, amelyeket hazai iparunk nem gyárt a kellő mennyiségben. 3. Élelmiszeriparunk szintén jelen­tős mértékben járulhat hozzá a kapi­talista és a szocialista országokból szükséges behozatal korlátozásihoz. A tejpor-gyártás fejlesztésével a leg­közelebbi esztendőkben teljesen fel­számolhatjuk a tejpor és a fehérje­­tartalmú adalékanyagok behozatalát a kapitalista országokból, ami né­hány tízmillió devízakorona megtaka­rítását eredményezi évente. Az élel­miszeripari termékek mennyiségének, minőségének és választékának bőví­tése a piac kellő ellátása mellett elő­segíti a kapitalista országokból szük­séges behozatal csökkentését. Első­sorban a sajtok, a minőségi párlatok, a táblacsokoládé és a csokoládéáruk, a dohány és konzervipari termékek, a tartós sütemények és más cikkek jönnek számításba, amelyeknek be­hozatala belkereskedelmünk igényel­nek kielégítését szolgálja. 4. A külkereskedelmi kapcsolatok érdekében a jövő évre tervbe vett és a gazdasági ösztönzők módosítását célzó intézkedések célja, hogy való­ban a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszeripari termékek foko­zott előállítását szorgalmazzák, nem pedig fékezzék, ami által a behozatal terén komoly megtakarításokat köny­velhetünk el, különösen akkor, ha e cikkeket magunk is sikeresen elő­állíthatjuk. (Folytatjuk ) ELŐZŐ SZAMUNKBAN A FENTI ClM ALATT MEGKEZDTÜK MIRO­SLAV MISTINA ÉS PETER HABŐÁK MÉRNÖK CIKKÉNEK KÖZLÉSÉT, AMELY A TERMELÉS TÜLSZARNYALASAÉRT ADOTT PRÉMIUMOK MEGSZÜNTETÉSÉNEK OKAIT ÉS AZ EZT HELYETTESÍTŐ GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSEKET KlVÄNJA RÉSZLETESEBBEN MEGMAGYARÁZNI. MIVEL HOSSZABB LÉLEGZETŰ CIKKÜKET HELYSZŰKE MIATT MÜLT SZAMUNKBAN EGYSZERRE NEM TUDTUK KÖZÖLNI, MOST TESZÜNK ELEGET ENNEK. Az állattenyésztésben alkalmazott gazdasági ösztönzők Az utóbbi esztendőkben állandóan csökken az tehénállomány. A tehénál­lomány növelésének egyetlen forrása a kellő számú üsző felnevelése, de e kérdésben igen fontos, hogy az üszők kiselejtezésének kellő feltéte­leit alakítsuk ki. Tehát fokozni kell az üszőnevelésre fordított gondot, vagyis az üszőket amint lehet, be kell fo­lyatni, hogy leborjazzanak. A tenyész­tők érdeklődésének felkeltése érdeké­ben, — hogy az üszőnevelésre és ez­által a tehénállomány növelésére na­gyobb gondot fordítsanak — a mező­­gazdasági üzemnek minden egyes olyan tehén után, amellyel 1971. ja­nuár 1-i állapotot véve alapul, az 1970. január 1-i állapottal összeha­sonlítva növekedett a tehénállomány száma, 2000 korona ösztönző prémiu­mot fizet ki. (Feltételt képez, hogy az üzem ugyanakkor megnövelte a le­borjazott előhasi üszők számát az elő­ző két esztendőben elért üszőátlag­hoz viszonyítva.) A leborjazott üszők számának növelését megkövetelő fel­tétel nem vonatkozik azokra a mező­­gazdasági üzemekre, amelyek fejőste-A mezőgazdaság ökonómiai ösztönzői terén az 1970-es évre kidolgozott módosítások magyarázata henek nevelésére szakosították ter­melésüket és számukra más mezőgaz­dasági üzem neveli az állomány fel­töltéséhez szükséges üszőket. Ennek az ösztönző prémiumnak hosszabb lejáratú jellege van és 1975- ig e prémium megadásának feltéte­leit, illetve kifizetésének beszünteté­sét csupán a Szlovák Szocialista Köz­társaság Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumának külön döntésé­vel lehet csak megváltoztatni. Az irányító szervek biztosítják, hogy 1969 utolsó hónapjaiban a mezőgaz­dasági üzemekben az állatorvosok és az inszeminációs technikusok részvé­telével elvégezzék a tehenek és az üszők osztályozását, s kidolgozzák az üszők befolyatásának és szelektálásá­nak, selejtezésének tervét. Ugyanak­kor a tehenek kiselejtezésekor is az egészségügyi elvekből kell kiindulni és a tehenek kiselejtezéséhez a kör­zeti állatorvos beleegyezése szüksé­ges az elvégzett osztályozás és a ne­gyedévi ellenőrzések alapján. A vágómarha termelésének fokozá­sa érdekében, hogy korlátozzuk a le­vágásra kijelölt borjak számát és így biztosítsuk a szarvasmarha-állomány újratermelését, egyes kiválasztott me­zőgazdasági üzemeknek prémiumot adnak a felnevelt borjak után. Az 500 koronát kitevő prémiumot minden nyolchónapos korúra felnevelt borjú után kifizetik, ha legalább 150 kg súlyt elér. A borjűneveldével rendelkező és borjak nevelésére kijelölt mezőgazda­­sági üzem továbbtenyésztésre borja­kat vásárol a föcstejes időszak lejárta után, tehát a borjak 7—10 napos ko­rában közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben, vagy a felvásárló üzem közvetítésével. A felnevelt borjakat ezután haszon­állatokként adja el, tehát szabadon képzett áron a vásárló és az eladó közötti megegyezés alapján a járási mezőgazdasági társulás utasításai sze­rint. Egyszeri prémiumot fizetnek ki a felvásárolt borjak után akkor is, ha a felnevelt borjakat a járási mezőgaz­dasági társulás döntése szerint egy arra kijelölt mezőgazdasági üzembe továbbtenyésztésre jelölik ki, akkor is, ha ezeket a borjakat a nevezett üzem maga nevelte fel. • • • Szlovákiában a szarvasmarha növe­kedési képességét takarmányozásának jelenlegi adottságai közepette elégte­lenül használják ki. A vágásra kije­lölt szarvasmarha jelentős mennyisé­gét a kellő súlyon alul vásárolják fel, aminek következménye, hogy az állo­mányok rohamosan és állandóan csökkennek. A szarvasmarha vágósú­lyának növelése végett elhatározták, hogy a mezőgazdasági termelőüzeme­ket anyagilag érdekeltté teszik a vá­gómarha hizlalásában. Minden egyes vágómarhára a teheneken kívül, ame­lyeket A vagy Ai minőségi osztályba sorolnak és legalább 550 kg súlyúak a szlovák tarka esetében, illetve 450 kg súlyúak a szlovák pínzgaui egye­­dek esetében, úgy az eladónak álla­tonként 400 korona külön prémiumot adnak. Ennek az intézkedésnek célja az, hogy megnövekedjék a vágó szarvas­­marha felvásárlási mennyisége és az állományok lehetőleg ne csökkenje­nek, ezért a külön prémium kifizeté­sének feltétele az átlagos vágósúly túllépése a szarvasmarha összes kate­góriájában (a teheneket is beleértve) az 1969-es esztendő ugyanazon idősza­kában a szóbanforgó mezőgazdasági üzem által elért eredményekkel ösz­­szehasonlítva. E feltétel teljesítésé­nek értékelését Í970. június 30-án és szeptember 30-án végzik. A járási mezőgazdasági társulások azonban 1970. július 1-től kezdődően beszüntethetik a prémiumok kifizeté­sét az olyan mezőgazdasági termelő­üzemeknek, amelyek az első félévben nem érték el az 1969-es év ugyanezen időszakában kimutatott vágómarha átlagsúllyal összehasonlított emelke­dést. A prémiumok kifizetését csak akkor újítják fel, ha ez az üzem a vá­gómarha átlagsúlyának emelkedését eléri, éspediglen a vágósúly növeke­dés elérését követő hónap első napjá­tól kezdve. A rendkívüli prémiumot azonban visszamenőleg nem fizetik ki arra az időszakra, amelyben ezt az illető üzemtől megvonták. Miroslav MiStina, Peter Habiiák, mérnök SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1969. december 20.

Next

/
Thumbnails
Contents